2017. december 18., hétfő

Martfűi levelek - Szeretetre vágyunk


Kedves Barátom,

Advent, a várakozás ideje van. Ha jól belegondolunk, bizonyos értelemben egész életünk a várakozásban telik. Mindig várunk valakire, valamire.
            Már a csecsemő is. Várja az anya melegséget árasztó közelségét, a cicit, a hamit.
            Aztán, ahogy múlnak az évek, mindig várunk valakire, valamire… Úgyis mondhatnám, mindig meg akarunk felelni valakinek, valaminek…
            Aztán van egy pont, amikor már csak annak az egynek szeretnénk megfelelni: a párunknak, a társunknak… Ez a legnehezebb, a legtöbbször ez nem sikerül…
            Miért? Mikor ezt szeretné legjobban mindenki… Miért nem sikerül?
            Pál Feri atya mondta, mit ér az igazam, ha boldogtalan maradok, leszek…
            Mit számít az igazunk, ha nincs, aki szépeket mondjon nekünk, ha nincs, aki megöleljen, aki szeretgessen bennünket.
            Nem kell megtagadnunk önmagunkat, de a vélt vagy valós igazságunkhoz mindenáron való ragaszkodás legalább olyan hiba, mintha nem lenne igazságunk.
            Hol van a szeretetünkben az alázat?
            Ahhoz, hogy ne ragaszkodjunk föltétlenül igazunkhoz, alázatra van szükség a másik iránt. Azt kellene belátnunk, hogy ezzel nem veszítünk, hanem nyerünk. Megnyerjük egymást a jövőnek.
            E nélkül mit adunk át a gyerekeinknek, az unokáinknak? Látszatokat, tárgyakat… Hol van életünk példája, ami a legjobb példázat.
            Hol van a szeretet példázata?
            Egy japán mondás szerint a kenyér az élet, értelme a rózsa.
            Érted, a tövises, szúrós rózsa, ami ezzel együtt szép, amire ezzel együtt vágyik minden ember.
Igen, szépek, szerethetőek, szeretetre vágyók vagyunk, erre vágyunk, de tüskéink, hibáink is vannak. Ezeket a tüskéket kellene egymáson, egymásban elsimítanunk.
            Tudod, amikor most adventi készülődésben vagyunk, ezeket is végig kellene gondolnunk. Legalább egyszer-egyszer, legalább így karácsony előtt, és akkor talán a világ is szebb lehetne – egyszer, egy pillanatra legalább.
            Ezzel a gondolattal búcsúzok most, barátod:



                                               

2017. december 13., szerda

Napló

Még Martfű fölött is lehetett látni, hallani, hogy a vadlúdak vonulnak. A természet egyik csodája, ahogy ezek a madarak összerendeződnek v-alakba. 

x x x

Jókat mosolygok, mikor ellenzéki politikusok kormányváltásról beszélnek.
       Mintha nem ebben az országban élnének. Ahogy látom, sok - legtöbb - ellenzéki pártnak még az is kérdéses, hogy egy jelöltjei is, illetve a párt képviselői közül bárki is bejut-e a partlamentbe.
        A mostani tendenciákat látva nem az a kérdés, hogy a Fidesz-KDNP eléri-e a kétharmados többséget, hanem az, hogy elérik-e a nyolcvan százalékos többséget. Vagyis több mint kétharmados többségük is lehet.

2017. december 12., kedd

Ne engedjük el egymás kezét!


Semmi baj, semmi baj,
csak nagy a zaj,
nagy a gyerekzsivaj.
Csibészkedő unokák
szórakoztatják
a nagymamát.

És a főzős mami,
mert hát ő a nagyi,
játszik és ugrana,
ha kéri a négy unoka.

"Gyertek gyerekek,
fogjátok a kezet!
Ne engedjétek el
egymás kezét,
vigyétek a szeretet hitét!

Mellettetek sorban állok,
veletek tán jóvá válok."
Ha a mama magához ölel,
kérhetem Istent,
karjaiban én is férjek el.

2017. december 6., szerda

Dorka és Lacika ajándéka



Odakint mi ez a kopogás?
Erősen dolgozik a Mikulás,
ide egy csomag,
oda egy csomag,
az Öregnek
ez éjszakai műszak.
Egyszer csak felkiált:
„Hahó, mi ez itt!?”
A nagy szakállú
talált valamit.
Bemászott az ablakon,
üzenetet talált
egy lapon,
egy szépséges rajzot,
ami rá hasonlított.
A lap alján egy írás,
fordíts lapot Mikulás… 
És ott a szöveg:
„ Ez ajándék, kedves Öreg…”
Az írás ennyi, a fejét
csóválja a piros ruhás:
„ Ebben nincs hiba…”
És ott a feladó: 
Dorka és Lacika.

2017. november 21., kedd

Üzenet - 139.

Valamikor az a mondás járta a magyar fociról, hogy kis pénz, kis foci. Ma azt mondhatjuk, nagy pénz, semmi foci.

Csillagvirágok - Tűzrózsa


Ha együtt vagyunk, lángol,
soha nem pislákol;
ha együtt vagyunk, perzsel,
lángokban lobban fel...
Így válik valóra
szerelmünk, a tűzrózsa.

2017. november 15., szerda

Csillagvirágok - Szerelmi fátyol


Veled kimennék a világból,
szívünk egymásért lángol;
közös az érzés és a tűz,
ami összeköt és összefűz.
Arcunkon szerelmi fátyol,
lehetünk mi már bárhol.

2017. november 10., péntek

Napló

A reformáció éve  2017, Luther Márton ötszáz évvel ezelőtt hírdette meg tanait. Bár akkor még ezt nem tudhatta, de tanai meghirdetését  követően mind a világ, mind a világ szellemisége megváltozott.

x x x

Egy másik évforduló, ami nekünk nemzeti büszkeségünk lehetne: az idén van a kiegyezés százötvenedik évfordulója. Gyakorlatilag nem vagy alig esik róla szó. Pedig még ma is volna mit tanulnunk Deák Ferenctől és kortársaitól.

2017. november 6., hétfő

Békesség


Vállamra hajtod fejed,
simogatom kezed...
Merülj csendesen álomba,
szárnyaljunk a távolba!

Együtt, veled bárhol,
így lesz közel a távol;
egymásba olvadva egészen,
nyugalmunk békében.

2017. október 29., vasárnap

Martfűi levelek - Kiegyezés



Kedves Barátom,

2017. már nem az én évem, 2016. sem volt az. Szóval a helyzet nemhogy javulna, hanem fokozódik. Azt meg már régről tudjuk, hogy nincs olyan rossz, aminél ne volna rosszabb.
Egy jó azért van, és ez nagyon fontos, ezért elviselhető minden, ettől szép és boldog az életem… Tőle, a páromtól, a szeretetétől és a szerelmétől… Magánéletünk rejtett zugaitól, ami csak a miénk… Kárpótlásunk, vigaszunk, közös utunk, amibe nem engedünk beleszólni senkit.
Ha fölemeljük a fejünket, csupa vitatható világot, életeket látunk. Az idő múlásával nem lett jobb a világ. Bizonyos szempontból gazdagabb, sokszínűbb lett. De az értékek gazdagságától, sokszínűségétől biztosan nem… A jelek nem ezt mutatják… Vajon miért?
Minden nap valaminek a napja, annyi évfordulót ünnepelünk, de valahogy kimaradt a kiegyezésről való megemlékezés…
Lehet, hogy különböző szakmai lapok megemlékeztek róla, volt egy-két tudományos konferencia, a közbeszédből, a közgondolkozásból azonban teljesen kimaradt, még a hivatkozás szintjén is. Holott a kiegyezés 150. évfordulója van.
 Nem divatos ez a fogalom, és ami mögötte van. Ki akarna itt kiegyezni bárkivel is? Senki, társadalmi szinten semmiképp… Sőt! A ki kit nyom le, használ ki dívik… Ez már olyan méreteket ölt, hogy a társadalmi innováció rovására megy.
A kiegyezést követően annak idején soha nem látott fejlődésnek indult az ország mind gazdaságilag, mind építészetileg, mind kulturálisan… Igen, ehhez, ehhez is kellett a kiegyezés.
Hajlamosok vagyunk megfeledkezni arról, hogy egy ilyen már volt a magyar történelemben és az milyen pozitív eredményekkel járt.
Azért azt sem feledhetjük, hogy akkoriban – a kiegyezés idején – nem akárkik voltak magyarjaink… Elég itt Deák Ferencre, Eötvös Józsefre, Jókaira, Eötvös Károlyra gondolnunk…
Valahogy azért az akkori közhangulat is más volt. Ma elképzelhetetlen volna, hogy Mikszáth Kálmán az Országgyűlési Tudósításokat írja rendszeresen, megjelentesse éveken keresztül, vagy az írásai megjelentetésétől tiltanák el, vagy másnap megszüntetnék az lapot.
Szóval ebben az évben van a kiegyezés 150. évfordulója, ami az első világháború kitöréséig, közel több mint ötven évig biztosította az ország fejlődését minden tekintetben. Volna mit ünnepelnünk, de még emlékezni se nagyon emlékezünk.
Azóta csak folyamatos békétlenség van.
Szerencsésnek mondhatja magát, aki a magánéletében megtalálja a nyugalmát. Én megtaláltam, szerencsére.
Ezzel a tudattal búcsúzok most, barátod:

                                              

                                              

2017. október 25., szerda

Rekviem önmagunkért


A szeretet
és a szerelem
vezérel..
Bármerre mész,
magaddal
vigyél el!

Ahogy én téged,
így egyszer
szeret az ember;
ha elveszítelek,
magamat
veszítem el.

Sokat láttam
és megéltem,
ma már tudom
és megértem,
szeretni csak
így érdemes.

Nem vagyok
tökéletes,
ne várj tőlem
csodát...!
Szívem érted ver,
szám érted kiállt...

A csoda
magunk vagyunk,
egy az életünk,
egy az álmunk,
egy lesz halálunk.

2017. október 22., vasárnap

2017. október 12., csütörtök

Szerelem mindörökké...


Hogy mit gondolok,
szeretnék, akarok?
Hallhatod, olvashatod.
Sosem volt, ma sem,
nem titok.
Remegő hangon,
pőre szavakkal,
itt vagyok...
Ezt tudom, ezt adhatom,
ilyen vagyok
előtted, neked,
és csak neked.
Kötnek a szavak,
az érzések, a gyökerek,
mert szerelemmel szeretlek.
Ebben élek, ebben halok,
veled szárnyalok,
nélküled senki, semmi vagyok. .

2017. október 9., hétfő

Napló

Vénasszonyok nyara. Őszi ajándék néhány napra, néhány órára.
       Egy előrejelzés szerint kemény tél lesz. Ez mondjuk, nem hiányzik.

x x x

Néhány hete hunyt el Makk Károly, a magyar filmművészet nagy öregje, több mint kilencven éves volt. Hatvan évnyi rendezés volt mögötte és még voltak tervei, rendezni készült.
       Olyan filmek rendezése fűződik a nevéhez, mint a Ház a sziklák alatt, Liliomfi, Szerelem, Egymásra néve... Két évvel ezelőtt találkoztam vele a szolnoki Tisza Moziban. Akkoriban írtam a következő naplóbejegyzést: "A szolnoki Tiszamozi most ünnepelte március nyolcadikán működésének hatvanadik évfordulóját, az üzemeltető kft pedig a huszonötödiket.
     Az első film, amit vetítettek a moziban, a Liliomfi volt. Ebből az alkalomból most ismét levetítették. Vetítés utáni beszéllgetésre a szervezők meghívták Makk Károly rendezőt és Báron György filmkritikust.
     A Liliomfi vetítésére nem mentem be, már sokszor láttam. Korábbi tapasztalatok alapján tudtam, hogy a közönségtalálkozóra meghívott alkotók nem nézik meg az aktuális filmet, kint vannak a kávézóban. Most is így történt. 
     Summa summarum, életem egyik nagy elményeként megadatott, hogy fél órát beszélgethettem Makk Károllyal. Beszéltünk filmekről, színészekről, a közelmúltban megjelent könyvéről...
      Megkérdeztem tőle - többek között -, hogy mikor volt rendezőként nehezebb alkalmazkodni, a szocializmusban vagy a mostani viszonyok között, amikor is a pénz diktál mindent elsődlegesen. Azt válaszolta, hogy Kádár egy idő után  rájött, nem lehet irányítani sem azt a társadalmat, amelynek a tagjai nem rendelkeznek véleménnyel, erre Orbán Viktor még nem jött rá" (Napló, 2015. márciua 12.)

2017. szeptember 18., hétfő

Kertem rózsája


                                 Ilcsikének


Romkert az életem,
benne te a virág.
Túl a szomorú éveken,
szebb lett veled a világ.

Voltál és most lettél
kertem vadrózsája;
magaddal röpítettél
lelkem örök ódája.

Körbeleng a rózsaillat...,
a holdfény is velünk virraszt..
Nézd, lassan pirkad!
Rossz kedv, bánat messze illan.

2017. szeptember 17., vasárnap

Mit adhatok?


Amit adhatok:
végtelen szeretetet,
égről csillagot.

A magányos oroszlán




Az erdő királya, Jakabosz, reggeli sétáját tette. Furcsállotta, hogy már jócskán elmúlt a virradat és sehol semmi reggeli nyüzsgés az erdőben.
            Csak a madarak csicseregtek, csiviteltek, adtak mindenféle hangokat fent a fákon.
            - Könnyen vannak! – gondolta az állatok és az erdő királya. – Tudják, hogy ott fent nem bírok szétcsapni közöttük.
            Az egyik bokorból éppen neki rontott Rókuszi, aki meglepetésében úgy megijedt Jakobosztól, hogy minden szőrszála fölállt.
            - Hová-hová ilyen nagy igyekezettel? – kérdezte az erdő királya.
            - Ééénn csaak úúgy jövöök-meegyek, neem roohaanok – nyöszörögte megszeppenve.
            - Mi van, megdadogósodtál?
            - Ááá, neem.!
            Az ijedtségtől lassan kezdett magához térni a rókalány.
            - Mi ez az állati nagy csönd? Csak ezek a tollas égiek vertyognak itt…
            - Nagyon korán van még uram-királyom.
            - Beszélsz badarságot! Hol van már a reggel! Valami baj van? Idegesítő ez a csönd.
            - Semmi baj nagy király… Az állatok látták, hallották, hogy jössz. Nem akarják megzavarni méltóságos nyugalmadat a reggeli sétád közben. Ezért inkább félrehúzódnak…
            - Ami igaz, az igaz! – mondta Jakobosz megrázva büszkén a sörényét. – Ki nem állhatom, ha megzavarnak a nyugalmamban.
            - Mégiscsak te vagy a király! – így Rókuszi, akinek ekkorra már lesimult a szőre és elmúlt a dadogása is. – Bizony ám!
            - Jól mondod, rókalány… Ami igaz, az igaz!
            Jakobosz lubickolt a róka nyájas szavaiban. Mintha minden egyes szóval simogatták volna a sörényét.
            Ment ez még így egy darabig, aztán a róka óvatosan elköszönt. Ahogy távolabb ért, futásnak eredt.
            Engem sem látsz többet!, gondolta magában Rókuszi. Úgy rohant ki az erdőből, ahogy a lába bírta, vissza se nézett.
            Jakobosznak eszébe jutott Nyuszika, aki nem régen azzal állt elébe, hogy legyenek barátok.
            Akkorát nevetett ezen a kérésen, hogy zengett bele az erdő. El is iszkolt azon nyomban Nyuszika.
            - Kár, kár…! – szólt a rangidős varjú az egyik fa tetején.
            Legalább Nyuszika itt lenne!, gondolta magában az állatok és az erdő királya. Eltűnt mindenki, mintha a föld nyelte volna el őket. Már csak a feleségem van itt, ő vár engemet otthon. Már csak neki vagyok a királya. Mit ér már így ez a királyság! Mit ér ez a királyság, ha uralkodni sincs kin!
            A vén varjú csak mondta a magáét a fa tetején:
            - Kár, kár…!



2017. szeptember 5., kedd

Napló

Hosszú forró nyár volt.
      Túl vagyunk a vizes világbajnokságon is.
      A sportolók hozták a sikeres eredményeket, leginkább Hosszú Katinka és a fiatal srácok.
      A rendezés, a szervezés kiválóvolt. A költségek viszoont az egekig nőttek.
      Semmi nem egyértelmű, sem a jó, sem a rossz.

x x x

A heine-medinesek világa ismét szegényebb lett, elment közülünk Lubai Klári.
      Ritkán találkoztunk, akkkor is egy-egy rendzvényen.
      És mégis tudtuk, hogy hol tart a másik...
     

2017. augusztus 21., hétfő

Robert Fulghum: Már az óvodában megtanultam mindent, amit tudni érdemes

“Életem legfontosabb viselkedési szabályait egytől egyig az óvodában sajátítottam el. Az egyetemen a bölcsesség nem volt különösebb érték, az óvodában azonban annál inkább. Íme, amit tanultam:
Ossz meg mindent másokkal!
Ne csalj a játékban!
Ne bánts másokat!
Mindent oda tégy vissza, ahonnét elvetted!
Rakj rendet magad után!
Ne vedd el a másét!
Kérj bocsánatot, ha valakinek fájdalmat okoztál!
Evés előtt moss kezet!
Húzd le a vécét!
A frissen sült sütemény és a hideg tej tápláló.
Élj mértékkel! Mindennap tanulj, gondolkodj, rajzolj, fess, énekelj, táncolj, játssz és dolgozz egy keveset!
Délutánonként szundíts egyet!
A nagyvilágban óvatosan közlekedj, fogd meg a társad kezét, és ne szakadjatok el egymástól!
Ismerd fel a csodát! Ne feledd a magocskát a műanyag pohárban: a gyökerek lefelé terjeszkednek, a növények felfelé, és senki nem tudja pontosan, mindez hogyan van, de valamennyien hasonlóképpen élünk.
Az aranyhalak, a hörcsögök, a fehér egerek, még a magocska is a műanyag pohárban – mind meghalnak egyszer. Mi is.
És emlékezz az első szóra, melyet megtanultál – a legfontosabbikra –: nézd!
Minden fontos dolog bennük foglaltatik. A szeretet és az alapvető higiénia. Az ökológia, a politika, az egyenlőség és az értelmes élet.
Válaszd ki bármelyik pontot, fordítsd le bölcs, felnőtt szavakra, és alkalmazd családodra, kormányodra, munkádra, egész életedre – meglátod, bölcsnek és igaznak fogod találni.
Gondold csak el, mennyivel jobb volna a világ, ha összes lakója süteményt és tejet uzsonnázna minden délután három órakor, aztán pedig fogná a plédjét és szunyókálna egy keveset. És milyen jó volna, ha az összes kormány oda tenne vissza mindent, ahonnét elvette, és rendet rakna maga után. És akárhány éves is vagy, még mindig érvényes a szabály: a nagyvilágban fogd meg a társad kezét, és ne szakadjatok el egymástól.”

2017. augusztus 16., szerda

Köszönöm

Köszönöm, ó, köszönöm,
benned van örömöm…
Köszönöm, hogy lettél,
hogy nekem vagy,
évekig álmodtalak
egyfolytában magamnak…
Szivárványban sugárzol,
szeretetedet érzem,
lehetek bárhol…
Köszönöm a napot,
a perceket,
széppé már csak
te teheted.
Köszönöm az együtt
töltött időt…
Uram, tartsd meg nekem őt!



2017. augusztus 11., péntek

Merj és vállald!


Merj önmagad lenni,
magadat a porból kiemelni!
Vállald az értékeid,
ne hagyd veszni,
azok a te kincseid!
Vállald, nőiességed,
mosolyod,
vállald mindazt,
mit a jó Isten adott!
Vállald, ha nem önmagadért,
értünk, értem,
akkor is, ha nem kértem!
Vállald, és számon tart
a jó Isten,
és ha számon tart,
már van és lesz minden!
Igen, van és lesz minden,                                                                                                                                                 
mint kagyló, magában
tart, óv és véd
a végtelen szerelem,
mert minden korlátos,
legfőképp az értelem,
csak a szerelem végtelen.


2017. augusztus 2., szerda

Karodban pihenek

Múlnak a percek,
rossz nélküled…
Ha behunyom szemem,
itt vagy előttem, velem;
érzem tested hevületét,
veszem a kémia üzenetét.

Két karodban pihenek,
légiesen szárnyalok veled;
röpít  a szerelem
föld fölött az egeken,
fönt a kékben
szeretni már szépen.

2017. július 22., szombat

Emlékezés Hentschel Antalra



2017. június 28-ára virradóra elhunyt Hentschel Antal kerekesszékes képzőművész. Alkotásait kevésbé ismerem, leginkább grafikáit, rézkarcait láttam itt-ott magánszemélyeknél.
            Van egy rézkarcom tőle, amit közel huszonöt évvel ezelőtt vásároltam F. B-től, akinek több képe is volt Hentschel Antaltól.
            Örökbecsű nekem ez a kép, több jelentés van szimbolikájában.
            Egy ember áll nekünk háttal, a teste mintha egy fa törzse volna, a lábai pedig a gyökerek, amik szétágaznak a földben.
            Az ember, aki karjait fölemelve, széttárva, a világosságot, a fényességet szeretné ölelni magához.
            Paulov Endre és felesége, Ági, közös megemlékezésükben kérdezik a facebookon, hogy mi lehetett volna Hentschel Antalból, ha egy kicsit is figyel rá a környezete, a társadalom.
            Tényleg, mi lehetett volna belőle?
            Ahogy általában nem figyelünk értékeinkre, miért pont őrá figyeltünk volna?
            Ki felelős azért, hogy Hentschel Antal sem kaphatta meg azt az életpályát,, ami tehetsége alapján megillette volna?
            Azok, akiknek van Hentschell Antal képük, tudják, érzik, miről van szó, de a többség értetlenül állhat ezelőtt az írás előtt is, hogy miről is van akkor most szó.
            Nekünk, a keveseknek, megadatik, hogy gyönyörködhetünk egy-egy képében.


2017. július 16., vasárnap

Lelked fénye



Általad élek,
már nem félek;
napra nap
lehet bármi,
nőnek a remények.

Lelked fénye
betölti szívem,
immár őrzöm
féltett kincsem.

Múlhatnak
a napok,
velünk vannak
az angyalok;
fújhat hideg szél,
fűt a belőled
áradó melegség.

Áldjuk
a szerencsénket,
hogy van a másik,
én is, te is véded
szerelmünket
az öröklétnek.

Dacolva az idővel,
belső erőnkkel
egy a kívánságunk,
hogy ott fenn a hegyen
lelkünk
egymásban legyen.


2017. július 12., szerda

Ahogy öregszünk



Ahogy öregszünk,
fogynak a szerepek;
már csak veled,
csak te veled.

Ahogy öregszünk,
egyre fontosabb a szeretet,
egyre fontosabb,
hogy szerethetek,
hogy viszont szeretnek.

Ahogy öregszünk,
rájövünk, nincs akadály;
a fogyó idő ránk
kiabál,
az akadályokat
legyőzheted,
mindent visz
a szeretet.

Ahogy öregszünk,
lángba borít a szerelem,
lángba borít,
ha itt vagy velem.

Ahogy öregszünk,
a múltra teszünk,
a jövő van nekünk,
igen, a jövő van nekünk.

Ahogy öregszünk,
egyre jobban érezzük,
a másikon kívül
a jó Isten is velünk.

Ahogy öregszünk,
lehet, jöhet bármi,
mondhatjuk együtt,
a világba kiálthatjuk,
jó nekünk…!

2017. július 9., vasárnap

Hogyan sírnak, akik nem rendesen sírnak?





- ajánló sorok Tisza Kata akik nem sírnak rendesen című kötetéhez -



Tisza Kata kötete, az „akik nem rendesen sírnak” a Scolar kiadónál jelent meg 2017-ben, tíz évvel később a korábbi kötetéhez képest.
            Nem véletlenül írtam kisbetűvel a kötet címét. Így jelent meg. Azon pedig már csak filózhatunk, hogy a cím miért íródott kisbetűvel.
            Erről nekem Molnár Ferenc A Pál utca fiúk című regénye jutott eszembe. A regény főszereplője, Nemecsek Ernő számára a legnagyobb, a legmegalázóbb büntetés az volt, hogy kisbetűvel írták a nevét.
            Tisza Kata kötetét továbbgondolva, talán életünk kisbetűs szereplői vagyunk. És még sírni sem tudunk rendesen. Sokak sírásában még abban sem lehetünk biztosak, hogy a sírásuk őszinte és igaz.
            A kötet alcíme se semmi: Pszichóprózák.
            Hogy az alcímet is értsük, szólni kel a kötet írásairól.
            Az alcím leginkább a kötet műfaját jelzi, jellemzi.
            A kötet tartalmáról nehéz úgy beszélni, hogy lineárisan elmondható volna lépésről lépésre, hogy miről szól. 
            A rövid leírásokban villanásokat, képeket, hangulatokat, érzéseket kapunk, olvashatunk.
            Az egyes szövegrészek között ennél konkrétabb kapcsolódás nincs is.
            Ezek a villanások, képek, hangulatok, érzések, korunk lenyomatai. Magunkra és környezetünkre ismerhetünk.
            Mielőtt bárki olvasás közben eldobná a könyvet, nem a tükör, nem a szöveg a hibás, a legkevésbé a szerző.
            Néhány vonással, szóval, mondattal, élethelyzeteket teremt Tisza Kata. Az olvasók többsége talán tudja, érzi, hogy nem olyannak kellene lenniük, mint ezeknek a pszichodrámáknak a szereplői, mégis olyanok. Tudják, és mégis teszik.
            Abban azért bízhatunk, hogy újabb tíz évet nem kell várnunk Tisza Kata legújabb könyvére.


2017. július 1., szombat

Idézet - Szakcsi Lakatos Béla, Pascal

Szakcsi Lakatos Béla: "... Aki megalkuvásból lejjebb teszi a mércét, az rövidesen valóban csak arra a szintre lesz képes, aki elengedi az egyéniségét, az nem biztos, hogy bármikor is megtalálja..." (Interjú, Szegő András, Nők Lapja, 2017. május 10.)

x x x

"A szívnek vannak érvei, miket nem ismer érvelő eszünk." Blaise Pascal

2017. június 30., péntek

Testről és lélekről



- filmajánló -



Enyedi Ildikó ritkán jelentkezik új filmmel, de ez nem az ő hibája. Annyi filmet készít, amennyire lehetőséget kap.
            A Testről és lélekről című filmje a 2017-es Berlini Filmfesztiválon elnyerte a fődíjat, az Arany Medvét. Már most, így elöljáróban, leszögezem, hogy méltán.
            Ez a film arról szól, amiről a címe: „testről és lélekről”.
            A két főszereplő, Endre és Mária, mindketten egy vágóhíd dolgozói. Endre az üzem gazdasági igazgatója, Mária minőségellenőr, aki most kezd az üzemben.
         Mindketten testileg és lelkileg sérültek. Endre egyik karja béna, Máriának autisztikus problémái vannak. A lelki problémáik részben a testi bajokból erednek, részben megoldatlan életükből.
            A film érzékletesen ábrázolja, ahogy a két ember között kezdetben rokonszenv és szép lassan, fokozatosan szerelem szövődik. Ez küzdelem is közöttük, egy előre-hátra tartó út. Amikor már-már úgy látszik, hogy na, most, valamelyikük mindig visszariad, visszakozik.
            Itt kell szólni egy a filmben vissza-visszatérő jelképről, szimbólumról, a szarvasokról, a szarvasbikáról és az ünőről.
            Egy munkahelyi balhéból ügy lesz, és emiatt egy pszichológusnő elbeszélget a dolgozókkal. Így derül ki, még egymás számára is, hogy Endre és Mária ugyanazt álmodják, vagyis a szarvaspárról álmodnak.
            Ennek a szimbólumnak végtelen egyszerű a jelentése. A szarvasok is a párjukat keresik, ahogy az emberek is, ahogy Endre és Mária is. Ez egy közös vágy az emberekben, bennünk, nézőkben is.
            Közös az állatok és az emberek vágya, társat keresünk valamennyien.
            Endre és Mária végigjárják az egymáshoz vezető utat, az elfogadás rögös útját, ami majdnem sikertelen lett.
            "Én belehalok, annyira szeretem magát", mondja a film egyik jelenetében Mária. És majdnem bele is hal. Öngyilkos akart lenni, ehhez az első lépéseket megtette, és ettől egy telefonhívás térítette el, aminek eredményeként végre egymásra találtak Endrével.
            A filmbeli mellékszálak csak a főszál hangsúlyozására kellenek, így lett szerepe a pszichológusnőnek is.
            Az Endrét alakító Margócsy Géza és a Máriát játszó Borbély Alexandra nagyon jók, sőt, rendkívülien jók. Margócsy több évtizedes kiadói, szerkesztői munkája után – a Magvető Kiadó vezetője volt - vállalta ezt a szerepet, mintegy amatőr színészként, de egyáltalán nem amatőr játékkal. 
            Borbély Alexandra profi színész, a pesti Katona József színházban játszik. Olyan nőt kellett alakítania akinél az arcól sugárzó szenvtelenség dominál, aki lassan nyílik meg.
            A Testről és lélekről szép film, régen láttam ennyire szép filmet. Egy film arról, hogy milyen hosszú és nehéz út vezet egy férfi és egy nő között a másikhoz. Ha az érzések adottak, az út egymáshoz vezet, csak az utat végig kell járni. Endre és Mária ezt megtették.



                                                    

2017. június 22., csütörtök

Szeretném

                                Ilcsikének


Jó urad lennék,
ha engednéd...
Én szeretném!
Kezed kezembe
venném,
szádon tartanám
csókra éhes szám,
ölelésedből testem
kibontását nem
hagynám.

Jó urad lennék,
ha szeretnéd...
Én szeretném!
Ha szeretnéd,
kezedet, szivedet
nem engedném...
Ott vagy már végleg
szivem keresztjén.
Vezessük át
egymást a Golgotán;
bennünk mindörökké
béke legyen,
egybeforrasszon
az örök szerelem!

2017. június 20., kedd

2017. június 16., péntek

Hinni kell!


- Ima értünk -


Hinni kell az életben, hogy volt, van és lesz értelme!
Hinni kell szerelmünk, szeretteink gyógyulásában!
Hinni kell a szeretetben, ami fölemel, átölel, véd, meg- és átsegít!
Hinni kell, ha hibáztunk, jóvátehetjük! Ha nem tehetjük jóvá, megbocsátást kérhetünk.
Hinni kell, hogy nem egy-egy cselekedetünk, hanem az általunk megtett út minősít bennünket!
Hinni kell magunkban! Ha mi nem hiszünk, mástól sem várhatjuk.
Hinni kell, hogy tudjuk, ki és mi a fontos számunkra, és miért!
Hinni kell, nem a vallásban, Istenben!
Hinni kell az igazságban, de legfőképp az igazunkban!
Hinni kell az irgalomban, az ebből fakadó kegyelemben!
Hinni kell a jóságban, az ebből fakadó erőben!
Hinni kell a tiszták, az igazak segítségében!
Hinni kell a morális értékek megtartó erejében!
Hinni kell az őszinte, tiszta és igaz szerelemben, az ebből eredő jellemben, erőben, szépségben!
Hinni kell, hogy az élet szép!

2017. június 1., csütörtök

Széljegy - 78.

2017. április 30-án az Országgyűlés ismét módosította a közoktatási törvényt. A mostani módosítás egyik leglényegesebb eleme, hogy megszűnik a tanulási nehézségekkel küzdő gyerekekre vonatkozó speciális szabályozás. Taníthatóság szempontjából egy kalap alá kerülnek a gyerekek. Azt pedig egy percig se gondolja senki, hogy ez "csak" a tanulási nehézségekkel küzdő gyerekekre nézve hátrányos.
       Nyáry Krisztián író, a Magvető Könyvkiadó igazgatója hivatkozik arra facebook-oldalán, hogy George Bernard Shaw, F. Scott Fitzgerald, Agatha Christie, Jules Verne, William Butler Yeats, John Irving, Gustave Flaubert, Hans Christian Andersen, Roald Dahl és Dragomán György írók ezek után nagy valószínűséggel megbuknának iskolarendszerünkben. 
             Megint messzebb kerülünk egymástól.

2017. május 26., péntek

Idézet - Fischer Ádám

Fischer Ádám karmester: "Mindenki mellett elmegy az élet. Szerencse az, ha az ember talál magának valamit, amiben kiélheti a szenvedélyeit. Nem tudom, ki volt az a filozófus, aki azt mondta, hogy minden szép, ami szenvedély. Mert akkor az ember beleélheti magát egy szenvedélybe, és általában az jó neki" (Szerencse és boldogság, Szegő András interjúja Fischer Ádámmal, Nők Lapja, 2016. évi 30. szám - július 17.).

2017. május 13., szombat

Ölel a szerelem


Szavakban megformázlak,
olyan lett templomod,
amilyen vagy;
fénye lettél a tisztaságnak,
hírnöke lelkünk mélyének,
a szerelemlángnak;
tested, mint a fűszál,
a napoknak, az időnek,
amíg bír ellenáll.

Szíved, lelked
keményebb a kőnél,
sugárzóbb a fénynél,
templomként 
maradandón áll,
bennünket hírdet,
az egyesült párt.

Hozzuk-visszük
hitünket és szerelmünk,
ölel a kegyelem
és az irgalom,
lelkünkön egybefonódott
testünk oltalom.

Napló

Április 19.: Hóesésre ébredt az ország nagy része. A másfélhéthez ezelőtti koranyárhoz képest ez az idő elég illuzió romboló.
       Dél körül már szakadt az eső.

x x x

Kilencvenéves korában elhunyt Chuck Barry a twist, rockenroll királya. Műfajt teremtett, ami semmit nem kopott az elmúlt közel hatvan évben.

x x x

A közelmúltban elhunyt Bodor Pál, aki közíróként Diurnusként volt közismert.
       Írásai sokáig a Magyar Nemzetben, majd a Népszabadságban jelentek meg. Aztán ahogy egyre durvább lett a közbeszéd, elhallgatott.
        Szeretem a stílusát, rövid, tömör, lényegretörő írásai voltak, amelyekre politikai értelemben kiegyensúlyozottság volt a jellemző. Próbálták besorolni jobbra vagy balra, leginkább ide, de nem sikerült. Ezért sem szerették egyik oldalon sem. 

2017. május 11., csütörtök

Idézet - dr. Gaizler Gyula, Albert Schweitzer

dr. Gaizler Gyula bioetikusra hivatkozva: "... minden társadalom érettségét az mutatja meg, hogy mennyire tesz azokért, akik ezt nem képesek viszonozni..." (Krúdy Tamás, Dinoszauruszok, Nők Lapja, 2017. április 26.).  

x x x

"Minden ember annyit ér, amennyi szeretet van benne" (Albert Schweitzer).

  

2017. május 6., szombat

Anyáknapja

Életet adtál,
mit anya adhat, s nekem
a szerelmedet.

x x x 

Te
lettél
a csoda,
létem éke,
szerelmes anya.

x x x

A te napod is,
ó, szerelmem angyala,
az anyáknapja!

Üzenet -135.

Az új seprű jól seper, ezt tudjuk. A régi seprű pedig tudja, hol a szemét.

2017. április 30., vasárnap

Kérés


Lüktet a vér,
lüktet a szív,
a tavasz
szerelemre hív;
a szél
nekünk üzen,
értünk minden
simogató ütem;
magamban
kitárlak,
előtted kitárom
magamat.

Uram, adj
nekünk szárnyakat,
egyre közelebb legyen
a távolabb!
Uram, emelj
magadhoz bennünket,
erősítsd erőnket,
erősítsd hitünket!
Uram, nyisd ki
füleimet,
a köröttem 
lévő zajban
hangodat
mindig halljam!
Értsem
szerelmem szavát,
neked zengjük
szerelmünk
örök himnuszát.

2017. április 29., szombat

Idézet - Tisza Kata

"Semmitől sem szabadulunk felejtéssel és elfojtással, mert úgy csak konzerváljuk és hordozzuk a fájdalmat, míg ha szembenézünk vele, és elemezzük, akár szóban, akár írásban, akkor van esélyünk arra, hogy feldolgozzuk és elengedjük." - "... az ember életminőségének legfontosabb mutatója emberi kapcsolatainak minősége, másodsorban pedig a munka, amit végez." - "...Valójában a saját igényeinknek megfelelően élünk, vagy javarészt kompromisszumokat kötünk?" (Életről, lélekről, Szarka Károly interjúja Tisza Katával, Új Könyvpiac, 2017. évi I. szám).

2017. április 27., csütörtök

Idézet - Juhász Előd Kocsicsis Zoltán zongoraművészről

"... A tehetséget ugyanakkor súlynak, komoly felelősségnek tartotta és nem méltányolta senkinél, ha nem párosult munkával..." (interjú Juhász Előddel, az interjút Koncz Tamás készítette, Új Könyvpiac 2017. évi I. szám).

2017. április 17., hétfő

Idézet - Trokán Nóra

"... csak úgy lehet az élet nehézségeit elviselni, ha  tiszta és erényes lélek van bennünk." - "És lehet valaki szabálytalan, fura, de ha közben valami iszonyú izgalom és helyénvalóság, önazonosság árad belőle, az olyan vonzó, hogy nem tudod a szemed levenni róla." -"... mindig a nyugodtabb fél van jobb helyzetben" (Vass Virág interjúja Trokán Nórával, Nők Lapja 2017. április 11.)

Idézetek - Simone Weil, Dalai Láma

"Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk" (Simone Weil)

x x x

"Soha ne válaszolj, amikor mérges vagy!
Soha ne igérj, amikor boldog vagy!
Soha ne dönts, amikor szomorú vagy!"
(Dalai Láma)

2017. április 16., vasárnap

Idézetek - Danks Emese

"... A forprofit világban sok minden van, sok pénz, sok kihívás, sok lehetőség, egy dolog azonban nincsen benne: lélek. Az üzleti világ, de beszélhetünk a politikáról is, nem tűri az érzelmeket..." - Az életben talán az a legfontosabb, az ember minél előbb találja meg önmagát. Minél később jön rá, ki ő valójában, és milyen feladatra hivatott, annál több időt elveszteget. Sok ember dolgozik lüxüskörülmények között, hogy közben nem önmaga. Majd egyszer csak egy komoly trauma ráébreszti, hogy rossz irányba tart, s akkor jöhet az újratervezés...." - "... Az ember önszántából nehezen mond le a jó körülményekről, és ha nem is érzi tartalmasnak a munkáját, sokszor hazudik magának, megmagyarázza, ez így miért jó mégis..." - "... Az emberek vagyonokat  költenek pszichológusokra vagy különböző önbizalomerősítő tanfolyamokra, pedig semmi nem tesz olyan jót a léleknek, mint jót tenni valakivel" (Denks Emese, az UNICEF Magyar Bizottság ügyvezető igazgatója, Oravecz Éva Csilla interjúja, Nők Lapja 2017. január 04.). 

Idézetek - Nádas Péter író

"...A népgyűlésben azok győznek, akik többet igérnek, és a teljesíthetetlen igéretből aztán a plebs legnagyobb meglepetésére diktatúra lesz..." - "...Az ember általában ragaszkodik ahhoz, amit feltalált. A kereket vagy a dugattyút például nem tudja elfelejteni. A demokráciát sem..." (Nadas Péterrel beszélget Károlyi csaba, Élet és Irodalom, 2017. évi 15. szám).

2017. április 15., szombat

Idézetek - Arisztotelész, G. B. Shaw

"Azok vagyunk, amit rendszeresen teszünk. A kiválóság tehát nem tett, hanem szokás" (Arisztotelész).

x x x

"Előbb-utóbb mindenkivel minden megtörténik, ha van rá elég idő" (G. B. Shaww).

2017. április 13., csütörtök

Virágvasárnap - szerelmi himnusz


- szerelmi himnusz hét tételben -


Virágvasárnap
zuhanás az örömbe,
együtt örökre;
zuhanás a szerelembe,
örök ölelésbe.

Virágvasárnap
érezlek és látlak,
elég rád gondolnom
és nőnek a szárnyak.

Virágvasárnap
örülünk a mának,
nem féljük a holnapot,
te itt vagy,
én ott vagyok.

Virágvasárnap
készülődés és remény,
előttünk a nagyhét
és még mennyi
nap, mennyi év!

Virágvasárnap
és holnap, és azután
ott vagyunk,
leszünk a vártán.

Virágvasárnap
erősítjük hitünket,
erősítjük lelkünket,
folyton folyvást
erősítjük egymást.

Virágvasárnap
és mindig együtt
visszük szívünk 
reményét,
szeretetünk, szerelmünk
barkás keresztjét.