Fohász érted

Mindenható Istenem,
távol van kedvesem,
mégis vele vagyok,
ha nyárvégi órán
rágondolok.
Valaki kérdezi-e,
ittál-e, ettél-e?
Betakargat, meg
ne fázz,
éjjel-nappal rád vigyáz...!
Hányan mondják,
milyen csinos vagy,
húsz évet letagadhat?
Köhögésedre összerezzenek,
ideges, feszült leszek...
Ó, ha azt kórt 
megválthatnám!
Érted szól minden imám,
érted szól minden
fogadásom,
érted szól minden, Angyalom.
Mindenható Istenem,
csak  azt kérem,
tartsd meg nekem,
csak azt kérem,
hosszú életű legyen.

Forgásban

Forognak a kerekek,
magamat hajtom,
hogy legyek.
Forognak a kerekek,
hogy érted
és magamért tegyek.
Forognak a kerekek,
hogy elérjelek,
mert szeretlek.
Forognak a kerekek,
visz a lendület,
megyek érted.
Forognak a kerekek,
hogy melletted legyek,
fájdalmadat enyhítsem,
lelkedet jobb
kedvre derítsem.
Forognak a kerekek,
nem érted, érted,
érted élek.
Forognak a kerekek,
hajtom kifulladásig,
hajtom hajnalhasadásig.
Forognak a kerekek,
forog a négy kerék,
látni akarom
szívem szerelmét.
Forognak a kerekek,
feléd röpítenek,
szemedből törlöm
a könnyeket.
Forognak a kerekek,
forog a négy kerék,
vár egy ölelés.
Forognak a kerekek,
utánad semmi nincsen,
a rózsát viszem.
Forognak a kerekek,
vár a szerelem,
vár a jó Isten.

Veled

Veled sóhajtok,
veled könnyezem, neked
örül a szivem.

Tárt karokkal

Vágyom a csendet,
a csendben hallhatót;
várom érkezésed,
addig szótlan vagyok...
Hallom cipőd kopogását,
sűrűn kop-kop-kop,
lázas szívverések...
Mosolyra mosollyal 
válaszolok,
tárt karokkal
rohansz felém,
tárt karokkal
fogadlak én,
mint két angyal
szállunk a madarakkal.

A te életed

Szállni tanítalak...
Örülük, hogy vagy;
bilincsek akadnak
lépten-nyomon,
ezektől szabadítalak.

A te életed
csak te élheted,
mikor, ha most nem,
mikor vagyunk ketten
és van a szerelem.

A béklyók vannak,
maguktól szaporodnak...
Együtt könnyebb,
azért is vagyok,
hogy szabadítsalak.

Röpülni, szállni,
a széllel szárnyalni,
a földtől elemelkedni
és csak úgy merengeni,
és szeretni, csak szeretni.

Szeretni, úgy szeretni,
szerelembe lenni,
felhőkön lépkedve,
felhőkön lovagolva...
Lelkünknek mi a gondja?

Ha egyszer végre megértjük,
tettünk, amit tettünk,
a jó Isten meg értünk...
Egy életünk és halálunk,
de közös az álmunk.

Teljes

Törött szárnyaim
csak veled lehet teljes;
így vagyok egész.

Nehéz szerelem

Nehéz szerelem...
Segítsél nekem,
könnyítsük meg
egymás életét,
fogadjuk el 
a másik szeretét...
Könnypárában
úszik a szemünk,
tisztán ragyog
szerelmünk,
átbukdácsolunk
egy életen,
segítsél nekem.

Hú, de nehéz
ez a szerelem,
de nincs 
szebb nekem,
etttől szép
az életem
és kell nekem
ez a nehéz
szerelem.

Üzenet

Sugárzó arcod
arnyló mosolyát
lelkemnek adod át,
az üzenet
lélektől lélekig,
erre vágytam évekig;
reggeltől estelig
tőled kapom,
amit még soha,
az életem
volt mostoha...
Éljük a szerelmet,
míg életünk engedi,
mi, két szerelmes,
egymást szeretgeti.

Rózsa

Kopik a testem,
de a szivem
hevesen kalapál,
ha rád gondolok,
ha téged lát,
mert vagy nekem
egy rózsaszál.

Jó Uram

Jó Uram,
egy kérésem volna,
ha kedvesemnél
értem szólna.

Jó Uram, 
volna egy kérésem,
hogy szerethessem
szerelmem szépen.

Jó Uram,
egy kérésem volna,
bajban és örömben
hozzám hajolna és tolna.

Jó Uram,
volna egy kérésem,
csak ő, csak ő,
legyen a feleségem.

Jó Uram,
egy kérésem volna,
változnék örömmel,
ha hozzám szólna.

Jó Uram,
volna egy kérésem,
boldogságban
hadd részesítsem.

Jó Uram,
egy kérésem volna,
ha úgy láthatnám,
hogy boldog volna.

Jó Uram,
volna egy kérésem,
ketten üdvözöljünk
a keresztségben.

Dicsérem az Urat

Dicsérem az Urat
és a nőt, mit veled adhat,
dicsérem jóságát, szépségét,
különösképpen kedvességét,
figyelmességét,
dicsérem a konyha művészét,
nem felejthető főztjét,
dicsérem több szintes
süteményét,
két kecses keze
minden szüleményét,
dicsérem a nagymamát,
vele a négy unokát,
dicsérem benned a nőt,
a mindig szerethetőt,
dicsérem nőben a szerelmet,
velem szemben
gyakorol kegyelmet,
dicsérem a szerelem 
művészetét,
amiből soha, de soha
nem elég,
dicsérem teste nőiességét,
merész szépségét,
dicsérem nyakad, melled,
öled befogadó melegét,
dicsérem hátad, combod ívét,
dicsérem lankás hasad,
lassan, csendesen 
bejárom az utat,
dicsérem arcodon a tisztaságot,
nem feledhetem azt a simaságot,
dicsérem benned a szerelmem,
áldjon és éltessen a jó Isten.

Nyugalmam kerestem

Felhőkkel táncolunk,
vezet bennünket
őrangyalunk...
Engem te vezess tovább
hegyeken-völgyeken át,
át a Golgotán...
Hosszú éveken
nyugalmam kerestem,
melletted immár
megleltem...
Hagyd, hogy 
veled pihenjen
megfáradt életem.