2018. szeptember 26., szerda

2018. szeptember 19., szerda

Szerelemtől részegen

Gyere velem,
röpít a szerelem!
Mit nekünk 
a magasság,
nincs bennünk
félelem!
Bódulat van,
szerelemtől részegen.

2018. szeptember 16., vasárnap

Hiszed-e....



Hiszed-e a szerelmet,
amely mindent áthat,
amely ott van a percben,
hóban, fagyban, napsütésben.

Hiszed-e, hogy szeretlek
és nem engedlek,
szeretni nem felejtek,
ez a napi egyszeregy.

Hiszed-e, hogy restellem
minden hibám,
de hibát mindig találsz,
ezért ne listázz!

Hiszed-e, hogy a szeretet
nélkül nem lehet élni,
a szeretettől nem,
a szeretetnélküliségtől
kell félni.

Hiszed-e, hogy a szerelem
nélkül nem lehet élni,
a szerelemtől nem,
a szerelemnélküliségtől
kell félni.

Hiszed-e, hogy nincs jobb
dolog, mint kiülni a teraszra
és gyönyörködni abban,
milyen szép Toscana.

Hiszed-e, hogy a teraszon
verset olvasni egymásnak,
ami jó időtöltés
és szól nem csak a mának.

Hiszed-e a csókot,
az ölelést a parkban,
ott voltam legnagyobb
békében és nyugalomban.

Hiszed-e, hogy jóban, rosszban
kitartok melletted
és mindig is vigaszod
és gyógyítód leszek.

Hiszed-e, ha túlgondolod
a problémát,
távolabb kerül a megoldás,
mert mindig lesz egy szempont,
amire nem gondoltál.

Hiszed-e, hogy rózsaszín
ködből nem kérek,
de az agyongondolt
dolgoktól meg félek.

Hiszed-e, hogy minden valós
vagy vélt sérelemért
bocsánatod kérem
és magam részéről
viszonzást nem kérek.

Hiszed-e, ha ketten kérjük,
megsegít a jó Isten,
békében és szeretetben
figyelemre érdemesítsen.

2018. szeptember 13., csütörtök

Martfűi levelek - Ami láthatatlan



Kedves Barátom,


tudjuk-e a bántásnak hol a határa? Tudjuk-e, hogy a nem látható sérülések olykor több kárt, nagyobb fájdalmat okoznak, mint a láthatóak? És tudjuk-e, hogy ezek évtizedek múlva is hatnak? Tudjuk-e, hogy elég egy félvállról odavetett szó?
            Tudjuk-e, hogy a bántást legtöbbször közvetlen hozzátartozók, szeretteink, szerelmeink, barátaink, ismerőseink okozzák? Tudjuk-e, hogy a legnagyobb rizikófaktor a kapcsolatrendszerünk?
           Nem beszéljük meg, nem beszéljük ki a problémákat… Néha tapintatból, nemtörődömségből, de legtöbbször, mert nincs idő rá, és a probléma csak gyűlik-gyűlik ott belül.
            És aztán egyszer csak, néha a legjelentéktelenebbnek tűnő dolog miatt kipattan, kitör, robban a helyzet. De nincs mindig így, lappang a dolog és egyszer csak megjelenik valamilyen betegség formájában.
            De megvan-e az érzelmi inteligenciánk, kulturáltságunk ahhoz, hogy megbeszéljük a problémákat? Már ahhoz is érzelmi inteligencia, kulturáltság kell, hogy ezt belássuk, felismerjük.
            Nem tudjuk, mitől vagyunk betegek, mitől érezzük rosszul magunkat, mitől fáj ez vagy az a testrészünk…
       És ha beláttuk, felismertük, vállaljuk-e a probléma megoldását, kezelését? Ki kezdeményezzen? Ki lesz a kezdeményező fél, aki nem érzi ettől magát kisebbnek, gyengébbnek?
            Barátom, tudjuk-e a felelősségünket?
            Nem elég jól élnünk, okosan és szépen kellene. Na, ez aztán a feladat!
            Amiről nem beszélünk, az nincs is… Inkább betegek vagyunk, kapcsolatok mennek tönkre, válások, szakítások lesznek.
            Járunk Pál Feri atya, Bagdy Emőke… előadásaira és még fizetünk is érte, s utána megy minden, mint annak előtte… Vagy hetekig, hónapokig járjuk az orvosokat, míg végül sejtetnek valami bajt és még gyógyszert is fölírnak.
            Közben nem vagyunk elnézőek, megbocsátóak... Persze van, amit nem lehet elnézni, megbocsátani… Például az emberi méltóság megsértését.
            A fordulópont kérdése, a gyógyítás kezdete, hogy ki kezdi? Tényleg, ki kezdi el…?
            Üdvözöl barátod:
                                                       

2018. szeptember 9., vasárnap

Társad leszek


Lassan kezdted,
lassan nyíltál meg...
Montad, csak
mondtad,
mint a megáradt
patak,
mi átszakítja
a gátakat,
fölszabadítottad magad.
Hallgattam én,
hallgattam,
mert nagysokára
megtanultam...
Ahogy jött belőled
a szózuhatag,
végképp elnyertem
bizalmadat,
miközben lemeztelenítted
magad.
Mire a vallomás
véget ér,
jobban ismerem
életem szerelmét.
Több bántást kapott,
mint ember kaphatott...
Haragudtam a  világra,
igazságtalanul mér
csapást csapásra,
bántást bántásra.
Nem lehet a régi
álmokat visszahozni,
újakat kell álmodni.
Én ebben társad leszek,
gyógyít a szeretet.

2018. szeptember 4., kedd

Otthonra lelnék

Karjaidban otthonra lelnék...
Végre szeretni is mernék!
Csókjainkban elmerülnénk,
vágyainkban szárnyra kelnénk.