Oldalak

2014. június 14., szombat

Reménytelenül


Kiüresedett pohár,
csordul belőle
a semmi,
nem nyúl
érte senki.
Kire, mire
várok?
Van erre
száz ok,
csak az a pohár
nem lesz teli már.

1 megjegyzés:

  1. Megtagadhatom e magamat,

    Eltitkolnám az igazságot
    A kézzel fogható valóságot
    Akadályozó ellenségemet
    Mely az épek közül kivet!

    Letagadhatom e valómat
    Rongyként lógó lábamat
    Nélkülözhetetlen mankómat,
    Kilátás nélküli sorsomat!

    Megtagadhatom e magamat
    Szerezzek alibit, hamis tanúkat!
    Mondjam a múltra, nem igaz!
    Mert már nem én vagyok az!

    Érdemes e valóságot tagadni,
    Fog e attól valami változni?
    Lehet e tudomásul venni,
    Engem nem fognak szeretni!

    Annak az élet minek?
    Ki nem kell senkinek!
    Kit betegség tönkre tett,
    Nyomorult, szégyellt lett!

    1969. (17 évesen írtam!)

    VálaszTörlés