A felhő és én

Ha belém kapaszkodsz,
mintha felhőbe kapaszkodnál;
jövök-megyek,
száz felé szakad a szál,
lökdösnek a szelek.

Ilyen is, olyan is vagyok,
változó alakzatok.
Felhőarcomon
ne keresd a holnapot,
a reményt maszatolom!

Ha kapaszkodsz belém,
a széllel röpül a felhő,
te meg én,
ahogy oszlik, a zuhanás,
csak a zuhanás jő.