Egyszer

Azt mondod, egyszer...
Azt mondom, 
ha mer az ember.
Érzéseink kalodája, 
egy szeretet ódája;
szabadságból az ölelésbe, 
menekülés a kötésbe;
átnyalábolnak karjaid,
vágyom a mindent,
a valamit...
Most jó, jó nagyon,
a rosszat, a bánatot
a tegnapnak hagyom.