Ölel a szerelem

Szavakban megformázlak,
olyan lett templomod,
amilyen vagy;
fénye lettél a tisztaságnak,
hírnöke lelkünk mélyének,
a szerelemlángnak;
tested, mint a fűszál,
a napoknak, az időnek,
amíg bír ellenáll.

Szíved, lelked
keményebb a kőnél,
sugárzóbb a fénynél,
templomként 
maradandón áll,
bennünket hírdet,
az egyesült párt.

Hozzuk-visszük
hitünket és szerelmünk,
ölel a kegyelem
és az irgalom,
lelkünkön egybefonódott
testünk oltalom.