Szállni tanítalak... Örülük, hogy vagy; bilincsek akadnak lépten-nyomon, ezektől szabadítalak. A te életed csak te élheted, mikor, ha most nem, mikor vagyunk ketten és van a szerelem. A béklyók vannak, maguktól szaporodnak... Együtt könnyebb, azért is vagyok, hogy szabadítsalak. Röpülni, szállni, a széllel szárnyalni, a földtől elemelkedni és csak úgy merengeni, és szeretni, csak szeretni. Szeretni, úgy szeretni, szerelembe lenni, felhőkön lépkedve, felhőkön lovagolva... Lelkünknek mi a gondja? Ha egyszer végre megértjük, tettünk, amit tettünk, a jó Isten meg értünk... Egy életünk és halálunk, de közös az álmunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése