Lassan kezdted, lassan nyíltál meg... Montad, csak mondtad, mint a megáradt patak, mi átszakítja a gátakat, fölszabadítottad magad. Hallgattam én, hallgattam, mert nagysokára megtanultam... Ahogy jött belőled a szózuhatag, végképp elnyertem bizalmadat, miközben lemeztelenítted magad. Mire a vallomás véget ér, jobban ismerem életem szerelmét. Több bántást kapott, mint ember kaphatott... Haragudtam a világra, igazságtalanul mér csapást csapásra, bántást bántásra. Nem lehet a régi álmokat visszahozni, újakat kell álmodni. Én ebben társad leszek, gyógyít a szeretet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése