Nem mennydörgés, reggeli kukacsörgés; hajnali őrjárat, hajléktalan bánat... Lesz-e kenyérre való, s ha lesz, lesz-e rá szó? Túl a kannás boron, a reggeli mámoron, kukától kukáig, míg az ember föl nem bukik... Elnyúlt arccal mámorosan, fázós éj után álmosan turkálni derékig, sóhajtani az égig... Az ébredő város zajában, élet van a kukában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése