Az éjszaka szeret, mint anyaméh magába ölel, veled lélegzik és táplál, vére a tiéddel lüktet, szívdobbanásra szívdobbanása válasz... Csodálkozva nézed a feketeséget, a szemmel mérhetetlen teret, és fölkiáltasz: Mily nagy vagy anyám! És lomhán elúszik az éjszaka, szelíden kitol magából a világosságba és magába fogad a nappal vágya. Halljátok, új ember született!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése