Egy pillanat - a távolságról

Egy hölgy meséli, időpontot kapott az elsőfokú orvosi felülvizsgálatra. Az igazi meglepetés nem ez, mert várható volt, hogy előbb-utóbb hívni fogják. A felülvizsgálat helye nem a közeli megyeszékhely, hanem a százhúsz kilométerre lévő város.

     Kérdőn néztem rá, mire így válaszolt: Az a baj, hogy huszadika után már nincs négyezer forintja útiköltségre a szociális járadékából. Mi lesz, ha el se tud menni a felülvizsgálatra?

Egy pillanat - olyan vesztesekről, akikről még nem volt szó

Az alapfelállás évtizedekig az volt, hogy a hírlapárusok a hírlapok, folyóiratok mellett dohánytermékeket árultak elsősorban és aztán egy sor dolgot még kiegészítésül.

            Most már dohányterméket csak a nemzeti dohányboltokban lehet árulni. Ráadásul nagyobb árréssel, mint eddig valaha.

            Az már most látszik, hogy a korábbi hírlapárusok szép lassan elvéreznek, eddig is a dohánytermékek tartották életben őket. Valljuk meg, ez a mostani tendencia az írott sajtónak (napilapoknak, folyóiratoknak, időszakos és alkalmi kiadványoknak…) is nagy csapás. Az olvasótábor így is csökkenő volt, ez meg most kegyelemdöfés.

                Lehet, hogy ez kimondatlanul cél volt?

            Szűkül a tér, ahol papíralapon hírt lehet adni, véleményt lehet nyilvánítani. Másképp megfogalmazva, nő annak a tere, hogy bármit meglehet tenni kritikai véleménynyilvánítás nélkül.

Egy pillanat - a fociról és a pénzről

Még javában a nyár közepén járunk, a labdarúgó-bajnokság kezdése még odébb van. A hazai bajnokságban arra kiérdemesült csapatok azonban már megkezdték a nemzetközi szereplést – sőt. Ez a rövidke írás tulajdonképpen erről a sőtről szól.

            A nemzetközi szereplés a Videotont, a Rábát, a Honvédet és a Debrecent érintette.

            Az európai élmezőnybe egyáltalán nem tartozó csapatokkal szemben maradtunk alul és estünk el a továbblépési lehetőségtől. Az eredmények önmagukban említésre sem érdemesek. Évek óta ez a helyzet.

            Amiért érdekes most mégis. Ma, amikor társadalmi csoportok kerülnek folyamatosan hátrányos helyzetbe, indokolt-e a magyar foci finanszírozásának kivételes helyzete?

            Ez egy feneketlen zsák, ami csak viszi a pénzt eredmények nélkül. A magyar fociban – önmagunk lehetőségeihez képest – mindig is sok pénz volt. Vagyis úgy tűnik, nálunk nem az anyagiakon múlik a foci sikere.

            Mondom mindezt úgy, hogy nagyon szeretem a focit.

Egy pillanat - Münchausen báróról

2009-ben meg jelent meg egy könyv Münchausen báró kerestetik címmel Hankiss Elemér és Heltai Péter összeállításában, alcíme szerint Mit kezdjünk a nagy magyar válsággal? (a Médiavilág Kft. kiadása). A kötetben közel száz szerző - tudós, közgazdász, újságíró… - fejti ki a véleményét előre megadott kérdések köré fonva gondolatait a mai magyar valóságról.

         Münchausen báró az a példázatszerű személy, aki saját hajánál fogva húzta ki magát a bajból. Valahogy így kellene tennünk nekünk is a szerzők szerint.

         Wermer András Válságtangó című írásában írja a kötetben: „De válságban vagy-e? Elért-e a válság? Félned kell-e, vagy elég felkészülnöd?…. A válasz a vitorlázás-tankönyvben található. Mi a válság? Azaz, mit nevezünk viharnak?…. Vihar az, ami neked, aki a hajót irányítod, vihar. Ne nevess rögtön. Ez a semminek látszó meghatározás, igen mély gondolat. Amíg ura vagy a helyzetnek, neked még nincs vihar. Mindegy mekkora a szél sebessége, ha úgy megtanultál vitorlázni, mint Fa Nándor, akkor a másoknak félelmetes szél számodra a szokásos utazósebességet biztosítja. Ha nem tudod, mit kell tenned, már a vitorlákat dagasztó szél is a vesztedet okozza.” Wermer András gondolatát folytatva, neked ekkor már vihar, azaz válság van.

         Azt sem szabad felednünk, hogy a válság nem azonos időben, módon és mértékben ér el bennünket, már ha elér valamennyiünket. Ilyenkor a szolidaritás az az érzület és az ezzel együtt járó tevékenység teremthet közöttünk egy közös nevezőt és teheti elviselhetőbbé a válságot azok számára, akiket már elért.

          Wermer András írja továbbá: „Aki pedig a világot vágyik megváltoztatni maga körül, jó ha tudomásul veszi, egyetlen dolgot tehet. Saját magát kell megváltoztatnia.” Miért hisszük, hogy nélkülünk is megy? Miért hisszük, hogy nekünk nincs felelősségünk, nekünk semmit nem kell tennünk, nekünk elég csak várnunk – mondjuk a sült galambra. A sült galambnak az a tulajdonsága, hogy nem repül, soha nem teljesedik be.

Egy pillanat - a terjeszkedő államról

Hol hangosabban, hol csendesebben terjeszkedik a magyar állam. Most két pillanat alatt újrarendezték a takarékszövetkezeti rendszert. Az érintettek köpni-nyelni nem tudtak, s már az állam foglyai voltak.

            Rosszmájú megjegyzések szerint az államnak a takarékszövetkezetek nyolcszázmilliárdnyi mobilizálható pénzére fájj a foga. Ezek egyértelműen csak feltételezések.

            Az érintetteknek még csak tiltakozni sem volt idejük. Mire tiltakozhatnának, nyár közepe van, uborkaszezon. Harminc-negyven fokos melegben kit érdekel majd néhány takarékszövetkezeti vezető, pénzügyi elemző akadékoskodása.

            Az új harci jelszó: „Meghalt az állam, éljen az állam!”

            Az állam pedig… Mi vagyunk? Vagy kik? Ők?

Egy pillanat - egy falu önérzete

Egy ezerhatszáz lelket számláló kis falu, Kübekháza, az Államkincstártól 3.480.-Ft feladat-finanszírozási támogatást kapott a júniusi hónapra. Az önkormányzatnak ebből kellene finanszírozni a közvilágítást, ebből kellene adni a jogosultaknak szociális segélyt.

            Külön is szeretném hangsúlyozni, hogy mindezt 3.480.-Ft-ból. Nem többől, nem kevesebből. Hogy hogyan jött ki ez a szám, arról nem szól a fáma.

            Az összeült önkormányzati képviselő-testület határozatot hozott, hogy köszönik szépen a támogatást, de ők ezt az összeget visszautalják az Államkincstárnak, végsoron az államnak.

            Ez nem vicc! És nem egy Mikszáth-novella története! Ez egy mai huszonegyedik századi magyarországi történet.

Egy pillanat - a tankönyvekről és azok áráról

Valaki kitalálta, hogy a következő tanév tankönyveinek az árát a szülőknek legkésőbb július 31-ig meg kell előlegezniük.

            Új idők új szele.

            Az államilag fönntartott iskolákba államilag kötelezően járó tanulók szülei megelőlegzik a tankönyvek államilag támogatott árait.

            Mi van akkor, ha a szülő nem előlegzi meg a tankönyvek árát? Mi van, ha valaki nem tudja megelőlegezni?

            Az illetékes minisztérium – nyílván a felháborodásokra reagálva – teljesen gyakorlatias módon úgy rendelkezett, hogy a tankönyvek árának előlegzését a szülőknek augusztus 15-ig kell teljesíteniük.

            Hogy egy ilyen megoldásra nem gondolt senki!

Egy pillanat - a jövőről

Egy átlag rokkantsági ellátás havi hetvenezer forint körül van. Ha szerencséje van az ellátottnak, ehhez még keresni tud havi harminc-ötvenezer forintot. A kettő együtt legjobb esetben is százhúszezer forint.

            Ez így együtt is kevesebb, mint a mai magyar átlagbér. Ha valaki még fogyatékossági támogatást is kap, azzal talán van annyi.

            Ez  a jövedelem most csökkenhet, mert az orvosi felülvizsgálat folytán a rokkantsági ellátás mértéke csökkenhet vagy meg is szűnhet.

Ha megállapítják, hogy az ellátott rehabilitálható, a rehabilitációs ellátás mértéke körülbelül a fele az említett rokkantsági ellátásnak. És emellett nem is dolgozhat az ellátott.

Ha fog dolgozni, a bére nagy valószínűséggel a minimálbér körül lesz.

Ha a rokkant ember jövedelmének a csökkentése sikeres, és erre minden esély megvan, sikerül elérni azt is, hogy ezek az emberek nem fognak tudni bekerülni egy szociális otthonba.

Ma egy szociális otthonban az átlag személyi térítési díj nyolcvan-százezer forint között van. Ezeknek az embereknek annyi jövedelmük nem lesz, hogy egy szociális otthonban térítési díjat tudjanak fizetni.

            Milyen jövő felé megyünk?

Egy pillanat - az emlékezésről

Emlékezzünk!

            Tizenöt évvel ezelőtt halt meg Lady Diana, az angol uralkodóház egyik legnépszerűbb tagja az elmúlt harminc-negyven évben.

            Halálának körülményei máig tisztázatlanok. A történelemnek mindig voltak tisztázatlan rejtélyei, amelyeket illetően csak reménykedhetünk, hogy egyszer tisztázódnak.

            Egy idő után már nem is fontos, hogy mi is történt valójában. Velünk van, miénk a legenda. És nekünk valójában ez a fontos.
 

Egy pillanat - a tekintet elkerüléséről

Már messziről láttam, hogy valaki ül a fal mellett a kirakat előtt. Az emberek jönnek-mennek előtte. Feltűnő, hogy rá se néz senki.

            Közelebb érek és látom, hogy egy egy férfi ül a fal előtt, mintha a kirakat része lenne. A töröküléses lábához támasztott papírra nagy betűkkel ez van írva: „MA MÉG NEM ETTEM.”

            A férfi, meghatározhatatlan korú, mereven néz maga elé. Mintha nem szeretne az emberek szemébe nézni, ahogy azok sem az övébe. Az emberek megállás nélkül mennek el előtte, talán a szemük sarkából lepillantanak rá. Tekintet kerül tekintetet.

            Egy kép egy kolduló férfiról. Egy kép egy élő szoborról.
 

Egy pillanat - egy tanévnyitóról

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem tanévnyitóján a miniszterelnök úr is beszédet mond. Minden a protokoll szerint történik Rendületlenül.

            A hallgatók közül egyre többen lesznek rosszul. Mire vége a tanévnyitónak, már ötvenen is vannak. Akik – még – bírják, nem győzik rosszul lett társaikat kikísérni a sorból…

            Minden a forgatókönyv szerint történik. Rendületlenül.

            Hányan dőltek ki a sorból az elmúlt időszakban ebben az országban? Hányan mentek tönkre, lettek öngyilkosok? Hányan nem esznek egy-egy nap, mert nincs mit? Észrevesszük őket?

            Megy minden a forgatókönyv szerint. Ahogy eldöntetett. Nincs pardon…

Egy pillanat - a helyzetről

Amikor Kassai Viktor kiutazott a foci EB-re, még sokan arra gondoltak, akiket egy kicsit is érdekel a foci, hogy akár a döntőt is vezetheti, de legalábbis a kisdöntőt mindenképp. Ahogy első játékvezetését láthattuk, ez még megerősítést is nyerhetett bennünk.

            Aztán az Anglia-Ukrajna mérkőzésen hiba történt, egész pontosan nagy hiba. Ennek az lett a következménye, hogy a legjobb nyolc között már nem számítottak rá.

            Egyszer fent, egyszer lent.

            Az Anglia-Ukrajna meccs után már csak erre a hibára fognak emlékezni.

            Ettől még jó meccset is vezethet.

            Eltelt egy-két nap, és amikor Kassai nyilatkozott az esetről, elismerte, hogy hibázott. Nem magyarázkodott, nem köntörfalazott.

            Az ilyen elismerés – beismerés – ad reményt a jövőre nézve. És nemcsak Kassai Viktor esetében.

                                                                                                                      

Egy pillanat - Csurka Istvánról

Hetvennyolc éves korában elhunyt Csurka István.

   Ki is volt valójában? Író? Politikus? Közéleti író? Pártelnök? Egyik sem vagy mindegyik? Leginkább mindegyik.

    Azt hiszem, nem tévedek nagyot, ha azt mondom, évek, évtizedek múlva mégiscsak az irodalmi tevékenysége lesz az elsődleges. És ez így is lesz rendjén.

    Gondoljunk csak bele, az elmúlt években, évtizedekben hány olyan politikus, közéleti személy volt, akik egy időszakban naponta többször is szerepeltek a médiákban, ma pedig már senki nem beszél róluk. Sőt, a társadalom többsége ma már azt sem tudja, kikről van szó.

     Csurkának van egy darabja, a Ki lesz a bálanya?, amely 1962-ben íródott. Az évszám említése azért érdekes, mert Csurka darabja korábban íródott, mint Edgar Albee Nem félünk a farkastól című drámája.

     Olvastam olyan kritikát, amely Albee világhírű darabjához hasonlítja Csurkáét. Azt is hozzátéve, hogy Csurka darabja talán még jobb is, mint Albee-é.

     Csurka darabját 1962-ben fejezte be, de csak 1969-ben mutatták be, vagyis később, mint ahogy Albee darabja világhírű lett.

     Az már a fikció körébe tartozó kérdés, hogy mi lett volna, ha Csurka darabjának időben megvan a bemutatója, elismertsége? Vajon hogyan alakult volna irodalmi pályája, életútja Csurkának?

Egy pillanat - negyvenhétezer forintról

 

Napok óta az egyik legfontosabb közéleti kérdés lett, hogy negyvenhétezer forintból meglehet élni vagy sem. Akik azt állítják, hogy igen, azoknak általában nem gond a megélhetés.

            Igen, lehet mondani, hogy valaki rehabilitálható és rehabilitációs ellátásként kézhez kap negyvenhétezer forintot.

            - Igen ám – ahogy mondja egyik ismerősöm -, de sokan vannak, akiknek havonta több mint húszezer forint gyógyszerköltségük. A rokkantsági nyugdíjat el lehet venni pillanatok alatt, a probléma azonban, ami miatt rendszeresen kell szedni a gyógyszereket, megmarad. És akkor mire is elég a negyvenhétezer forint.

Egy pillanat - a békemenet apropóján

Mintha már nem is tudnánk másképp gondolkozni. Vannak ők, meg vagyunk mi. A kettő között nincs átmenet.

            Az elmúlt hetekben voltak már tüntetések a kormánnyal szemben és van tüntetés – a békemenet – a kormány mellett.

            A kormány melletti tüntetést a szervezők békemenetnek hívják. Valójában nem értem az elnevezést, a megjelölést. Háború van? Háborús helyzet van?

            Mindig is így volt. A mindenkori kormány hoz egy intézkedést, ami sokaknak tetszik, sokaknak nem.

            A szervezők azt mondják, a külföld felé - a nemzetközi szervezetek, a pénzvilág felé – demonstrálni kell, hogy mi magyarok támogatjuk a kormányunkat. Ez önmagában akár még helyes is lehet.

            Az EU játékszabályait illik elfogadni, amíg tagok vagyunk. Egy iskolának is van házirendje.

            A pénzvilág elvárásai nagyon nem szeretem dolgok. Az adós azonban mindig lépéskényszerben van.

            Ennek a kormánynak az mindenképp a javára írható, hogy mert terheket rakni a bankokra és a multikra. Ha ezt nem teszi, valószínűleg még több hárult volna ránk. Az más kérdés, hogy a kormány ténylegesen mennyire tudja megvédeni polgárait akár a bankokkal, akár a multikkal szemben.

            Akkor viszont már baj van, ha a kormánnyal szemben is védekeznünk kell.

Egy pillanat - a fedlapokról

 

Egy Balaton melletti településen az egyik reggelre az utcákról huszonhat csatorna-fedlapot szedtek föl, illetőleg loptak el. A fedlapok összsúlya körülbelül hat-nyolc mázsa lehetett.

            Ehhez az akcióhoz emberek kellettek, teherautó és idő. És valószínűleg hangtalanul sem lehetett teljes egészében kivitelezni.

            Arról nem szól a fáma, hogy bárki látta, hallotta volna az esetet. Az pedig szinte hihetetlen, hogy mindez így megtörténhetett.

            Kész szerencse, hogy nem történt baleset. Ez csodával határos. Az elkövetők nem is gondolják, hogy ez az ő legnagyobb szerencséjük. Ha például lett volna személyi sérülés, az egész eset más megítélés alá kerülne.

            Nem tudom, mit lehet kezdeni hat-nyolc mázsa öntvénnyel. Legfeljebb csak sejtéseim lehetnek. Ahogy azt sem tudom, mennyi pénzt lehet „kapni” az ilyen „áruért” a fekete piacon. Bármennyi is ez az összeg, az elkövetők sokkal többet veszélyeztettek mind a személyi sérülések, mind az anyagi károk lehetőségével.

            Csupa kérdőjel! Csupa felelőtlenség!

Egy pillanat - a cifra nyomorúságról

Él közöttünk egy kétgyermekes család. Az apa jó családapához méltón reggel vitte a gyerekeket az iskolába. Aztán ment dolgozni.

            Legalábbis ezt hitte, így tudta mindenki.

            Aztán egy éjszaka besétált az ügyvédjével a rendőrségre és feladta magát. Beismerte, hogy az elmúlt három évben kilenc helyszínen rabolt pénzt.

            Elmondása szerint korábbi munkahelyéről elküldték, újat nem talált. A családja előtt szégyellte magát. Az így szerzett pénz is a megélhetésüket jelentette.

            Ez aztán a cifra nyomorúság! A jó hírben álló családapa kettős élete.

            Ismerősöm szavajárása, hogy amikor a szegénység a küszöböt rágja, az emberfiának már nem választási lehetősége van.

            Nehéz az ilyen történetek után bármit is mondani. Lesz eljárás, lesz bírósági határozat. Vajon igazságot lehet-e majd tenni?

            Igen, ez aztán a cifra nyomorúság! Keménykezű erkölcscsőszként mondhatnánk, hogy ilyet azért akkor sem!

            A partvonalról persze mindig könnyű bekiabálni a pályára. Innen könnyű osztani az észt.

            Nálunk a focihoz is ért mindenki. Csak lassan már foci nincs.

            A mai világunk egyre inkább Móricz Zsigmond-i világ. A XXI. század Hát krajcárját ki fogja megírni?

Egy pillanat - a Való Világról

Már a cím is félrevezető, „Való Világ”. Ennek a műsornak a valóhoz, a valósághoz semmi köze. Ehhez van a legkevesebb.

            Ez egy mű műsor, művi környezetben művi élethelyzetekkel, érzelmekkel. Ez még shownak sem az igazi. Annak is olyan művi.

            A műsor készítői ahhoz, hogy az érdeklődést fenntartsák, ma már vendégeket is küldenek a villába. Ezért is százezres, milliós nagyságrendű a nézettség. Több mint száz napja tart ez az őrület.

            Próbára tettem magam. Magamra erőszakoltam, hogy néhány nap nyomon kövessem az eseményeket. Ha valaki megkérdezné, mi történt ezeken a napokon, tanácstalan volnék és nem tudnék mondani semmit, semmi érdemlegeset. Remélem, hogy csak én értetlenkedek és mindenki más számára ez a műsor mond is valamit, jelent is valamit.

            Nem tudom, mennyibe kerülhet ez a világ. Biztosan nem kevésbe. Olcsó populizmus volna, ha most azt mondanám, ha bármi másra költenék ezt a pénzt, jobb helyen lenne.

            A századik napnak volt egy valóságos pillanata, mikor Szandika, a villa egyik lakója, azt mondta, a kis kutya aranyos, aki őt otthon várja. Ezt látatlanul is elhiszem.