Adventi várakozás

 

Advent,

várakozás és csend,

a szívünkben

legyen rend.

A gyertya lángja

az élet árnya…

Nélküled nem

vagyok teljes,

te is kellenél

az egészhez.

 

Advent,

várakozás és csend,

állhatatos készület,

járványos helyzet,

járványos őrület…

A lelkünkben

legyen rend…

Áldott advent,

csendes szívdobbanás,

szerelemben lobogás.

 

 

 

Ízes álom

 

Citromos, narancsos álom

ma már a nappali álmom.

Az ízek olvadnának a számban,

mindig is erre vágytam.

Teljesül e valaha az álmom,

vagy marad az ízes álom.

 

Enter

 

Rovom a sorokat, írom,

amíg érzek, amíg bírom,

ha föladom egyszer,

nem lesz több enter.

 

Imádság

Nincs az az idő,

hogy elfelejtselek,

eleven az emlékezet,

minden rád emlékeztet:

érzem orromban

bőröd illatát,

magamon szemed

sugarát,

szívem szíveddel

dobban,

érzésem nem csitul,

újra és újra lobban,

erős a hitem és a lélek,

a jövőtől melletted

nem félek,

minden nap erősít

a lélekemelő hit.

Az imádság segítsen,

vigyázzon ránk

a jó Isten!

 

A ma árnya

 

A ma holnapba

nyúló árnya,

ez rendeltetett

nekünk mára.

Mondod, amit

szeretnél,

ha tehetnél,

lettél, ami

lehettél.

A ma holnapba

nyúló árnya,

a jövő kivetített

számított kára.

Vágyódó énünk

a jobbat várja,

ez rendeltetett

nekünk mára.

 

Intelem

 

Rád vetülnek

árnyékok,

felejtsd el!

Csillámló szépséged,

fogadd el!

Tárd ki jóságod,

add tovább!

Veled lesz

teljesebb a világ…

Keringő

Életed a napokkal forog,

hiányosak a válaszok;

kellék vagyok csupán,

hogy mikor, miért és kinek,

mindez napi talány.

Lépések szóról szóra,

keringő, felhívás a jóra;

fáj ölelésed hiánya,

nem pótol a rózsa,

a szegfű, a mályva...

Napok múlnak

válaszra várva:

hogy mikor, miért és kinek;

barátod barátnőjét várja.

 

Olykor

 

Ha olykor tévedtem,

azt is érted tettem;

ha olykor hibáztam,

mindig beláttam;

ha olykor bántó voltam,

a legjobban bántam;

és csak remélhetem,

hogy remélhetek,

viszonzás nélkül is

hittel szeretlek.

A jó tanár

 

Gyereked van kettő

és még ki tudja hány,

tanítványod valahány.

Hozzád járnak,

mert szeretnek,

és tudni szeretnének;

nekik Biblia

minden szavad,

termőtalajra hull

minden gondolat;

ha felnőnek egyszer,

felnőnek hozzád

ember.

Nem hallottad meg

 

Nem hallottad meg

a csendem,

pedig elég beszédes volt,

nem csak az számít,

ki mit mond.

 

Nem hallottad meg

a csendem,

nem voltak titkaim,

nem volt mondanom

mit.

Hallgattalak, hallgattam,

amit mondtál,

veled valami mindig

történik,

én nem mondhatom

el a semmit.

 

Nem hallottad meg

a csendem,

benne volt a kiáltás,

szeretlek és nem számít

semmi más,

nem hallottad meg

a kiáltást,

hogy számítok rád.

 

Nem hallottad meg

a csendem,

rosszat feltételeztél

rólam,

hitted, titkok tudója

vagyok,

pedig csak egy szerelmes

bolond voltam.

 

Nem hallottad meg

a csendem,

nagyon beszédes volt;

nem beszélsz velem,

csenddel növeled

csendem,

ezzel nagyobb

lesz terhem,

még nagyobb

a csendem.

 

Felismerés

 

Gombóc

a torkomban,

fojtogat,

megkeményedett

szavak,

nem hagynak

nyugtot,

kanyargó vonalak.

Életünk szédület,

koppannak a falak,

ma ők vannak

porondon,

mások holnap;

felismerésem

a tehetetlenség,

keresem az utat.

Hárítás

  

Megmentettél magadtól

a szerinted nem hozzám valótól;

hallgatom és szenvedek,

nem érdekel, hogy szeretlek,

magad mindenen kívül helyezed,

s hogy ne érjen szó,

azért teszed, nekem jó legyen.

 

 

Varázslat

  

Ünnepnappá varázsoltad

ezt a napot,

mit kedvességed

elárasztott.

Ha fölébredek,

valóság lesz a magány,

nem hihetem,

hogy talány.

Lesznek festett

napok,

amiket követnek

feslett holnapok.

 

 

 

 

 

 

Nem felejthető

  

Akit ismerek,

te vagy

a legcsodálatosabb nő,

a nem felejthető,

aki itt van mindig

már én velem,

itt van nekem

mindig a szerelem.

Egyet kívánhat

az ember: csak

örök legyen.

 

 

 

Érted

 

Canossát járok

miattad, érted…

Érted?

Nem érted,

még nem…

 

Mint valami

hitehagyott,

fáradok,

de hajt a lendület

és a szívem,

és a szerelem.

 

Társamul szegődött

a Hold,

nem a megfogyatkozott,

teli volt.

 

Keresek

Lehetőséget keresek,

esélyem, hogy lehet;

mérlegre teszem életem.

Egyedül nem megy,

régi igazság,

nem jutottam tovább.

Fohász

 

Csak szeretni szeretnélek…

Tűrj meg!

Szeretet nem kérek,

csendes társ leszek,

ha kéred,

akkor beszélek,

leginkább hallgatok

és neked szorítok.

Beszéljünk,

csak ez maradt  nekem,

ha elfogadod.

Áldjon meg az Isten!

 

 

Ébredés

 

Megdermed a gondolat,

lassan éled a tudat,

körbejárod a szempontokat,

úton-útfélen tévutak.

Bizalmatlanságod

fölülírja hitedet,

elmarad a föltétlen

szeretet;

mindenből bizonytalanság

fakad,

magad vagy

a legbizonytalanabb.

 

Megdermed a gondolat,

lassan éled a tudat…

Ki ad nekünk szárnyakat,

adhatunk-e egymásnak?

Hiába szeretlek

föltétlen és töretlenül,

mindent összetörsz

bennem ott legbelül…

Magadat menekíted,

közben odaveszek;

hiába itt minden,

semmi nem segíthet,

csak az Isten.

 

Én Istenem

 

Én Istenem,

jó Istenem,

egy percet kérek,

adjál nekem!

Hallgasd az imát,

szívem szavát!

 

Én Istenem,

jó Istenem,

egy percet kérek,

adjál nekem!

Ha meghallgatod

kérésem,

meghallhatod

szívverésem.

 

Én Istenem,

jó Istenem,

egy percet szeretnék,

adjál nekem!

Nem magamnak

kérek,

neki segíts, kérlek.

 

Én Istenem,

jó Istenem,

egy percet kérek,

adjál nekem!

Feltétlen szeretem,

nekem ilyen,

ez a szerelem.

 

Én Istenem,

jó Istenem,

egy percet kérek,

adjál nekem!

Időben, hogy

megértsen,

ebben segítsen

nekem,

én Uram,

én Istenem.

Ámen.

 

 

Kiírom magamból

 

Kiírom magamból

a fájdalmat,

emlékeztetlek rá,

hogy van.

Kiírom magamból

a hiányodat,

reggeltől estig itt

él bennem, nyomaszt.

Kiírom magamból,

hátha van segítség,

most napi megélt

az önkéntes karantén.

Kiírom magamból,

legyen könnyebb,

szaporodik a szó

és a papír,

de nem és nem,

könnyebb nem lehet.

Kiírom magamból

a sok rosszat,

készül a feszület,

nem marad más

utánunk,

csak a kereszt.