Mélyről

Naszvadi Judit - Kőrösi Papp Kálmán:

Mélyről

- soroksári történet -

 

 

Lebilincselő és egyúttal megrendítő kisregény a Mélyről.

            Lebilincselő, mert nem tudtam letenni, sőt, vártam volna a folytatást. A szöveg meg a képi világ nagyon összhangban van egymással. A képek Kőrösi Papp Kálmán munkái.

            Megrendítő a szöveg tartalma miatt. A történet a társadalmi mélyről szól, amire a cím is utal. Csodálatosan megírt kisregény, a nyelvezete költői. Nemhiába Naszvadi Judit költő is.

            A kisregény alcíme, soroksári történet, balladai tömörségű és szépségű. Az előszóban Akarnay Tibor magántörténeti szociográfiának tekinti, a személyes vonatkozások miatt énkönyvnek, éniratnak.

            A történet egyébként nyomasztó. Egy kislány szemszögéből látjuk az eseményeket, ami többnyire menekülés volt az anyával. A kislány akár a szerző maga is lehet.

            Olyan döbbenetes mondatok vannak a kisregényben, mint: „Már egész kislány koromban elhatároztam, mi leszek, ha meghalok.” Vagy: „Egykor régen élet volt a házban.”, „…diszkréten elhallgatott távolságtartás ékelődött a felnőttek közé…”.

            Naszvadi Judit kisregényéből tudom, hogy a magánynak vannak mélységei. Ezt eddig csak éreztem, de nem tudtam megnevezni.

            Korai találkozás a demencia következményeivel. Találkozás az élet elesettjeivel, valamennyien a „saját univerzumuk foglyai”, de itt is fölsejlik a „derengő vidámság”.

            A kisregény képek laza fűzére, akkor van vége, amikor anya és lánya elköltöznek Soroksárról.

            De valóban vége van a történetnek, a képek sorozatának?

 

(Szülőföld Könyvkiadó, 2021., Szombathely)

 

 

                                               Urbán-Szabó Béla

Urbán-Szabó Béla: Szenvedéstörténet Jób könyve alapján

A Biblia, mint széppróza, történetek laza füzére. Általában az elbeszélő jelleg a domináns, az egyik kivétel a Jób könyve. A bevezető és a befejező részt leszámítva, ez a könyv dialógusra épül.

            A forma, mint keret, jó alapul szolgál ahhoz, hogy a Jób könyve nem csak az Ószövetség, de az egész Biblia legfilozofikusabb része legyen. Minél inkább felfedezzük filozófiai mélységét, annál inkább mainak érezzük. A modern ember mai kételyeire, sorskérdéseire is ráismerhet ebben a biblia könyvben.

            Először is nézzük meg, melyek ezek a legfontosabb kérdések: Egy hívő ember számára mi a szenvedés oka? Mi a szenvedés értelme? Lehet-e a megpróbáltatások között is hinni? Tévedhet-e Isten? Mit jelent a hívő ember kételye?

 

x x x

 

Elemzésünk kiinduló alapja lehet, hogy vannak igazságok, amelyeket elfogadunk igaznak anélkül, hogy ezek igazságtartalmát bizonyítani akarnánk, bizonyítanunk kellene. Jung ezeket nevezi Válasz Jób könyvére című írásában úgynevezett lelki igazságoknak.

 

Jung példának Krisztus születését hozza fel. A hívők szerint Krisztust szűz anya szülte, a nem hívők szerint ez természeti képtelenség. Ami az egyik oldal számára fizikai valóság, az a másik oldal számára ad abszurdum. A felek között érdemi vita ezen az alapon nem folytatható.

            Blaise Pascal Gondolatok című munkájában ugyanebben a problémakörben azt mondja, hogy bár Isten léte racionálisan nem bizonyítható, mégis hinni kell, mert mi van akkor, ha tévedünk.

            Jung és Pascal álláspontja összecseng. Sőt, Jung továbbmegy, szerinte a Biblia lelki igaságok kinyilatkoztatása. Ha ezt elfogadjuk, innentől kezdve - függetlenül attól, hogy hívőkről vagy nem hívőkről van szó - Jób története örök példázat valamennyiünk számára.

 

x x x

 

Jób könyve keret-elbeszélés. Azzal kezdődik, hogy Jób istenfélő, kerüli a rosszat, családja van és gazdagsága. A befejezésben pedig mindez visszaáll.

            Jób története egy pozitív helyzetképpel indul. A Sátán azt mondja az Úrnak, hogy Jób nem ok nélkül féli az Istent. Ha elveszítené anyagi javait, majd káromolná ő az Urat. Az Úr felhatalmazza a Sátánt, hogy tegye próbára Jóbot, mindenét elveheti, csak őrá magára nem vethet kezet.

            Jób anyagi javainak elvesztését türelemmel veszi:

 

            „Az Úr adta, az Úr veszi el.”

 

            A Sátán tévedett, anyagi javainak elvesztése miatt Jób nem káromolja az Urat. A Sátán azt mondja, hogy további próba szükséges, másképp beszél majd Jób, ha beteg lesz. Jób azonban ekkor is istenfélő marad:

 

            „Ha a jót elfogadod az Úrtól,

            a rosszat is el kell fogadnunk.”

 

x x x

 

Ez az a pont azonban, ahol Jób már kezd meginogni. Megkereste három barátja a bajokat hallva, Elifáz, Biklád és Cófár. Jób elemző perlekedésbe kezd.

            További is kérdések adódnak a korábban jelzetteken túlmenően: Van-e összefüggés hit és anyagi jólét között? Van-e összefüggés hit és egészség között? Lehet-e Istennel szemben morális igényünk? Mérhető-e az ember sérelme, szenvedése Isten mindenhatóságával szemben?

            Jób akkor lázad, amikor elveszítette anyagi javait, családját, egészségét. Akkor, amikor gyakorlatilag elveszítette földi kapcsolatait. Jób önvizsgálatot tart, a történések miértjére keresi a választ. Büntethet-e az Isten a jóért is?

 

x x x

 

A barát arról győzködi Jóbot, hogy az ember Istentő kapja a csapásokat, de ennek oka végül is mindig az ember bűne. A bűn különféleképpen jelentkezhet, de a büntetés egyetlen esetben sem maradhat el, mert Isten igazságos.

            Az egyik barát, Elifáz, véleménye szerint nincs tiszta ember a földön, ártatlanul senki sem szenved. Minden szerencsétlenség és csapás Isten méltó büntetése az emberen:

 

                        „…pusztult-e el

                        valaki ártatlanul

                        és irtottak-e ki valahol

                        becsületes embereket?”

 

                        „Alkotója előtt tiszta-e az ember?”

 

Elifáz türelembe int, mert akit a Mindenható megsebez, azt be is kötözi.

 

                        „Honnan vegyek erőt a várakozásra?”

 

            Jób nem érti barátját. Miért a feddés?

            A másik barát fölvetése, hogy Jób gyermekei bűne miatt szenved, s ez végső soron az ő bűne is. A harmadik arról szól, hogy Isten számon tartja a titkos bűnöket is.

            A barátok egyöntetű véleménye, hogy ami történt Jóbbal, az nem véletlen, az okot mindhárman Jóbban keresik. Szerintük Jób nem tehet mást, be kell látni bűnét, és könyörögnie kell.

            A három barát álláspontja kutakodó bölcsesség. Kívülről nézik Jób szenvedését. Nem érintettek a problémában. Oksági választ keresnek, de barátjuknál nem jutnak tovább.

 

x x x

 

 

Jób ellenben nagyon is érintett. Ő is keresi a választ a miértre. Elsősorban önmagában. Mindig oda lyukad ki, hogy tudja, ártatlan és ártatlanságának az Isten a tanúja.

            Biztos igazában, tudja, hogy igaz úton jár, Istennel szemben akarja védeni magát:

 

                        „Isten előtt kívánom védeni magam.”

                        „Amíg lelkemet ki nem lehelem,

                        ártatlanságomból magamat

                        ki nem tagadom.

                        Igazságomhoz ragaszkodok,

                        róla le nem mondok.”

 

            Tudja, hogy a vele történt igazságtalanság Istentő származik és Isten az, aki mindezt helyre teheti.

 

                        „Még most is ímé az égben van

                        az én bizonyságom és az én tanúm

                        a magasságban! Csúfolóim a saját

                        barátaim, ezért az Istenhez sír fel

                        az én szemem.

 

            Jób biztos abban, hogy nem önmaga miatt fordult el tőle Isten. Nem tud a Sátánról és próbáról. Kételyei vannak. De igaza lehet-e Isten előtt?Úgy hiszi, Isten tévedett, igazságtalan vele szemben. Még sem rendült meg a hite. Hetedik válaszában így szól:

 

                        „Most is csak lázongás, ha panaszkodom,

kezemmel kell elfojtanom sóhajtásomat.

Bár tudnám, hogy hol találom Istent?”

 

x x x

 

Jób befejező beszédét követően barátai kifogynak az érvelésből, ők többet nem szólalnak meg. Megszólal viszont Elihú, aki megharagudott Jóbra, amiért igaznak tartotta Istennel szemben. De három barátjára is haragudott, mert nem találták meg a kellő választ, pedig bűnösnek találták Jóbot.

            Elihú fiatal, akiben annyi a mondanivaló, hogy majd szétveti. Az ő véleménye az, hogy Isten fenyítése, élete jó az ember számára, ezért hamis Jób okoskodása, amikor tiltakozik ez ellen, Isten igazságos ítélet tart, vagyis az sem indokolt, hogy Jób panaszkodik sorsára.

            Elihú szavaira Jób nem reagál. Ennyiben ez egy hosszú monológnak tekinthető, amivel előkészíti Isten első beszédét Jóbhoz.

 

x x x

 

Isten két beszédet mond, mindkettő önmagáról szól. Szavai nem igazolják a barátokat, de nem is veszi védelmébe Jóbot sem. Isten szabad és hatalma korlátlan, semmilyen tettért nem lehet felelősségre vonni.

            Jób tudomásul veszi Isten szavait. Ez a tudomásulvétel belátás és megnyugvás a döntéseit személyesen hozó Istenakarata előtt. A szenvedés, mint Isten döntése, hittel és a szabadulás reményével fogadható csak el.

            Isten megelégeli Jób szenvedését, ebben az értelemben kiállta a próbát, megjutalmazza hitéért. Jób visszanyeri boldogságát.

Lecsó

- Egy kisfilm apropóján -

Az élet gyakran váratlan helyzetek elé állítja az embert, amiket nem tud, nem lehet kivédeni. Arra meg végképp nincs recept, hogy hogyan viselkedjünk ilyenkor.

Egy kerekes-székes fiút látunk, aki a kedvesének kedvencét, lecsót készít. Egy egyszerű étel és meg kell küzdenie azért, hogy teljesítse, elkészítse. Nincs könnyű dolga a kerekesszékkel, ez a kezén, a tenyerén is meglátszik.

A rámpa új, az udvar azonban nem igen alkalmas a kerekesszékkel való közlekedésre, ahogy általában a falusi, vidéki környezet sem. Nem is gondolnak az emberek bele, hogy egy mozgássérültnek milyen mások a lehetőségei a környezettől függően.

            A fiú az ablaknál ül és vár. Egy személygépkocsi áll be az udvarba. A következő jelenetben a fiú kézben viszi be a lányt. A kerekesszékbe teszi, megigazgatja a lábát.

            Mellbevágó jelenet.

Ezt jelenti a cselekvő szeretetből adódó elfogadás, gondoskodás.

Az eddig alapján azt hihettük, hogy a fiú mozgássérült, de nem, a lány az. A fiú csak kipróbálta, megtapasztalta, milyen a kerekesszéket használni, amit szerelmének ezután állandóan kell.

Egy pillanat alatt megváltozik a szereplők élete Kata balesete következtében.

Hányan lennének képesek egy ilyen helyzethez alkalmazkodni?

Mi kell ehhez?

Kiben van meg a szükséges lelkierő?

Csörög a vekker, ébresztő. Szimbolikusnak is tekinthető ez a kezdés. Valóban ideje volna már felébrednünk.

Filmes eszközökben nagyon szerény kisfilm, a történet maga is végtelen egyszerű. Méltán kapott számtalan nemzetközi elismerést, írta és rendezte Palfai Károly.

            A történetnek nincs vége, csak a filmnek.

                                                                                Urbán-Szabó Béla

Hol vagy?

- könyvajánló -

Schäffer Erzsébet különleges szereplője, szerzője irodalmunknak. Évtizedek óta munkatársa, újságírója a Nők Lapja című hetilapnak.

            És időről időre könyvvel is jelentkezik. Ennek egyik példája a Hol vagy? című kötete, amely 2017-ben jelent meg a Centrál Médiacsoport Kft. gondozásában.

       A könyv műfaját szinte lehetetlen meghatározni. Talán napló, emlékirat, szerelmi vallomás…. A kötetet elolvasva mindegyik külön-külön is igaz, és együtt is.

            A könyv Schäffer Erzsébet és férje kapcsolatáról, szerelméről szól visszaemlékezésszerűen.

            Találkozik egy fiú és egy lány, szerelmesek lesznek, összeházasodnak, lesz négy gyermekük, három lány és egy fiú, és aztán lesz hét unoka.

Eddig ez egy hagyományosnak tekinthető családmodell. Amitől eltér és különleges, hogy a családfő, Schäffer Erzsébet férje beteg lesz, teljesen magatehetetlen és kommunikációra képtelen.

A könyv címe Hol vagy? A válasz maga a könyv, a másik ott van, jelen van, akit elfogad, akiről gondoskodni kell, aki ott van a másik szobában, akit lehet simogatni, szeretgetni.

A gondoskodás, a szeretet kötelezettsége belső kényszer, ezért jelenthet boldogságot. A szerző írja: „…Itt kell lennem…itt kell lennem minden reggel fél hétkor. Amíg csak lehetek. Nem teher, nem kereszt, valami másféle kényszer. Belülről jön, és szorongató boldogságot okoz…”

A szeretet vállalás kérdése, és ahol szeretet van a vállalás nem kérdés.

A feleség, amikor a férje beteg, teljesen magatehetetlen lesz, akkor döbben rá, hogy mennyire szereti ezt a férfit, a férjét. Ez a szerelem akkor teljesedik ki, amikor a köznapi tapasztalat szerint be szokott fejeződni.

A férfi és nő kapcsolatról - a szeretetről, a szerelemről – a legszebb leírás amit valaha olvastam: „…Most a testemmel ráhajolok a testedre, a két kezemmel fogom a beteg kezedet, a szám az arcodat simogatja, mint kinyílt szirom, úgy érintem az arcodat, finoman a szádat, éppen csak érintés ez, hogy a bőrödön át az érzékeny idegszálak üzenete a rendeltetési helyére érjen – a megtépázott agyba és szívbe. Hogy itt vagyok, hogy nem hagylak el, hogy veled, mindig veled, egészen, míg lélegzetet hagy venni a Végtelen Rend…”

A szerelem regénye ez.

            A test apró rezdülésekkel, ellazulásokkal válaszol… Ez a „közös hang”.

Egy szerelem, egy házasság általában nem viseli el ezeket a problémákat, amiket az ő házasságuk. Ettől viszont ők erősödtek, és nem gyengültek.

            Ahogy az írónő mondja Elisabeth Kübler Ross szavaival: „… Minden próba. A csapás, a legnagyobb veszteség – még amikor azt mondjuk is, „ha ezt előre tudtam volna, inkább halált választom” – ajándék,…”

Mert mi a szeretet, a szerelem? Mi a boldogság?

Schäffer Erzsébet könyve arról is szól… Ez egy végtelen egyszerű történet. Szeretni kell szerelemmel. És ez erőt, hitet ad az embernek minden körülmények között.

Ebben a könyvben a szerelem nem egy szentimentális lányregény, nagyon is földön járó.

Schäffer Erzsébet évek óta nap, mint nap gondoskodik a férfiról. És közben éli a boldogságot, amit az a másik jelent, hogy van.

Arról szól ez a könyv, hogy nem sok kell a boldogsághoz. Feltétel nélkül szeressünk… Schäffer Erzsébet ezt tudja, érzi, vállalja és lehet, hogy éppen ezért boldog. Így legyen és így maradjon, amíg a jó Isten is így akarja!

Ezt a könyvet, a benne foglaltakat tanítani kellene. Egyszer azért, hogy milyen kevés kell a szeretethez, a boldogságunkhoz, másrészt milyen sok, amikor át kellene lépnünk a korlátainkon. Változtatnunk kellene, amikor, amikben jól éreznénk magunkat a magunk és párunk örömére.

A szeretetszolgálatról szól ez a könyv, arról, amiről a mindennapi életünk a legkevésbé szól…

Sajnos. 

Csoda született

- egy előadás margójára -

Évvégén óriási élményben volt részem, videó-felvételen láthattam Sík Sándor István király című drámájának amatőr színjátszók általi előadását. A felvétel 2000 augusztusában készült egyik vidéki városunkban.

            Az előadás egyszeri volt, a felvétel technikailag sajnos nem tökéletes.

            Az előadók tizenéves fiatalok. Nekik és a nézőknek is egy életre szóló élmény lehetett ez a darab.

            Ez az előadás megmutatta azt, hogy gyakorlatilag a semmiből egy csapat milyen nagyszerű művészi teljesítményt hozhat létre hozzáértő felnőttek szervezésében, irányításával.

            Ezeknek a fiataloknak a játékában látszik az őstehetség, a lelkesedés és az alázat. Ma már kivétel nélkül tanult, meglett emberek, családosak, több gyermeket neveltek, nevelnek.

            Nem tudom, hogy ők, mint előadók, vagy a nézők, tisztában voltak-e vele, hogy egy nagyszerű előadás résztvevői és nézői lehettek.

            Az előadás létrejöttének hozzáértő szervezője, rendezője J. I. tanárnő. Érdemei vitathatatlanok, elévülhetetlenek.

            Az előadásról készült videó-felvétel, ezt láthattam én is. Nem tudom, hányan láthatják így utólagosan is ezt az előadást. Egy biztos, ma is nagy élmény.

            Az előadás jó példája a kivételes teljesítménynek. Itt egyáltalán nem a darab értelmezésére, mondanivalójának a kibontására gondolok, hanem a játékra, a szereplők teljesítményére.

            Kívánom mindenkinek, hogy része legyen ilyen és ehhez hasonló csodákban.

            Nekem középiskolás korom jutott mindjárt az eszembe, a hetvenes évek és Szabó tanár úr, a magyartanárunk, és az ő színjátszói.

            Nem volna érdektelen ezt az István király darabról készült videó-felvételt nagy nyilvánosság előtt akár többször is bemutatni még ma is és a jövőben is.

Az utókor, a mai pedagógusok, fiatalok is méltán tanulhatnának belőle. Akik pedig részvevői voltak bármilyen minőségben, büszkék lehetnek, lehetnének rá életük végéig.

Ilyenkor óhatatlanul fölmerül a kérdés, tudjuk-e becsülni egyáltalán a saját teljesítményünket… Két veszély van ilyenkor, van egyszer a túlértékelés, másrészt az alábecsülés.

És hogyan értékelik annak a véleményét, aki egy ilyen előadást utólagosan értékel? Na, ő aztán kap, kaphat hideget és meleget… Mit tudhat ő erről az egészről, pláne tizennyolc év távlatából… Elfogult, meg aztán úgy egyáltalán..!

            Tizennyolc év távlatából is köszönöm ezt az előadást a fiataloknak és a segítőiknek, felkészítőiknek, nem utolsó sorban J. I. tanárnőnek, a csoda megteremtőinek.

            Az ember olykor hajlamos eldobni a gyeplőt, de amikor ilyet lát, legalábbis az én szívemben újjáéled remény a jövő felé, mégiscsak van értelme csinálni, folytatni…

            Van egy álmom: Ezzel a videó-felvétellel járom az iskolákat, a különböző civil közösségeket, és hirdetem, van értelme a közösségi cselekvésnek, az önmegvalósító törekvéseknek, a tenni akarásnak, megmutatni, hogy a napi robotokon kívül még mire vagyunk képesek… És hogy ez semmiben nem hátráltat bennünket, sőt, előbbre visz…

            Erre az előadásra Sík Sándor is büszke lett volna.

Hogyan sírnak, akik nem rendesen sírnak?

- ajánló sorok Tisza Kata akik nem sírnak rendesen című kötetéhez -

Tisza Kata kötete, az „akik nem rendesen sírnak” a Scolar kiadónál jelent meg 2017-ben, tíz évvel később a korábbi kötetéhez képest.

            Nem véletlenül írtam kisbetűvel a kötet címét. Így jelent meg. Azon pedig már csak filózhatunk, hogy a cím miért íródott kisbetűvel.

            Erről nekem Molnár Ferenc A Pál utca fiúk című regénye jutott eszembe. A regény főszereplője, Nemecsek Ernő számára a legnagyobb, a legmegalázóbb büntetés az volt, hogy kisbetűvel írták a nevét.

            Tisza Kata kötetét továbbgondolva, talán életünk kisbetűs szereplői vagyunk. És még sírni sem tudunk rendesen. Sokak sírásában még abban sem lehetünk biztosak, hogy a sírásuk őszinte és igaz.

            A kötet alcíme se semmi: Pszichóprózák.

            Hogy az alcímet is értsük, szólni kel a kötet írásairól.

            Az alcím leginkább a kötet műfaját jelzi, jellemzi.

            A kötet tartalmáról nehéz úgy beszélni, hogy lineárisan elmondható volna lépésről lépésre, hogy miről szól. 

            A rövid leírásokban villanásokat, képeket, hangulatokat, érzéseket kapunk, olvashatunk.

            Az egyes szövegrészek között ennél konkrétabb kapcsolódás nincs is.

            Ezek a villanások, képek, hangulatok, érzések, korunk lenyomatai. Magunkra és környezetünkre ismerhetünk.

            Mielőtt bárki olvasás közben eldobná a könyvet, nem a tükör, nem a szöveg a hibás, a legkevésbé a szerző.

            Néhány vonással, szóval, mondattal, élethelyzeteket teremt Tisza Kata. Az olvasók többsége talán tudja, érzi, hogy nem olyannak kellene lenniük, mint ezeknek a pszichodrámáknak a szereplői, mégis olyanok. Tudják, és mégis teszik.

            Abban azért bízhatunk, hogy újabb tíz évet nem kell várnunk Tisza Kata legújabb könyvére.

Testről és lélekről

- filmajánló -

Enyedi Ildikó ritkán jelentkezik új filmmel, de ez nem az ő hibája. Annyi filmet készít, amennyire lehetőséget kap.

            A Testről és lélekről című filmje a 2017-es Berlini Filmfesztiválon elnyerte a fődíjat, az Arany Medvét. Már most, így elöljáróban, leszögezem, hogy méltán.

            Ez a film arról szól, amiről a címe: „testről és lélekről”.

            A két főszereplő, Endre és Mária, mindketten egy vágóhíd dolgozói. Endre az üzem gazdasági igazgatója, Mária minőségellenőr, aki most kezd az üzemben.

         Mindketten testileg és lelkileg sérültek. Endre egyik karja béna, Máriának autisztikus problémái vannak. A lelki problémáik részben a testi bajokból erednek, részben megoldatlan életükből.

            A film érzékletesen ábrázolja, ahogy a két ember között kezdetben rokonszenv és szép lassan, fokozatosan szerelem szövődik. Ez küzdelem is közöttük, egy előre-hátra tartó út. Amikor már-már úgy látszik, hogy na, most, valamelyikük mindig visszariad, visszakozik.

            Itt kell szólni egy a filmben vissza-visszatérő jelképről, szimbólumról, a szarvasokról, a szarvasbikáról és az ünőről.

            Egy munkahelyi balhéból ügy lesz, és emiatt egy pszichológusnő elbeszélget a dolgozókkal. Így derül ki, még egymás számára is, hogy Endre és Mária ugyanazt álmodják, vagyis a szarvaspárról álmodnak.

            Ennek a szimbólumnak végtelen egyszerű a jelentése. A szarvasok is a párjukat keresik, ahogy az emberek is, ahogy Endre és Mária is. Ez egy közös vágy az emberekben, bennünk, nézőkben is.

            Közös az állatok és az emberek vágya, társat keresünk valamennyien.

            Endre és Mária végigjárják az egymáshoz vezető utat, az elfogadás rögös útját, ami majdnem sikertelen lett.

            "Én belehalok, annyira szeretem magát", mondja a film egyik jelenetében Mária. És majdnem bele is hal. Öngyilkos akart lenni, ehhez az első lépéseket megtette, és ettől egy telefonhívás térítette el, aminek eredményeként végre egymásra találtak Endrével.

            A filmbeli mellékszálak csak a főszál hangsúlyozására kellenek, így lett szerepe a pszichológusnőnek is.

            Az Endrét alakító Margócsy Géza és a Máriát játszó Borbély Alexandra nagyon jók, sőt, rendkívülien jók. Margócsy több évtizedes kiadói, szerkesztői munkája után – a Magvető Kiadó vezetője volt - vállalta ezt a szerepet, mintegy amatőr színészként, de egyáltalán nem amatőr játékkal. 

            Borbély Alexandra profi színész, a pesti Katona József színházban játszik. Olyan nőt kellett alakítania akinél az arcól sugárzó szenvtelenség dominál, aki lassan nyílik meg.

            A Testről és lélekről szép film, régen láttam ennyire szép filmet. Egy film arról, hogy milyen hosszú és nehéz út vezet egy férfi és egy nő között a másikhoz. Ha az érzések adottak, az út egymáshoz vezet, csak az utat végig kell járni. Endre és Mária ezt megtették.

                                                    

Balladák prózában

- ajánló Szabó T. Anna Törésteszt című kötetéhez -

Szabó T. Anna Törésteszt című kötete 2016-ban jelent meg a Magvetőnél.

            Nehéz letenni a könyvet. Ötvenkét novella, az első huszonkét évvel ezelőtt íródott. Az egyes írások három-négyoldalnyi terjedelműek általában.

            Mintha egy fekete-fehér fotóalbumot tartanánk a kezünkben. Negyvenkilenc pillanatfelvétel és egy-egy rögzült képben egy-egy élet.

            A novellák nyelvezete balladai tömörségű. Ne feledjük, Szabó T. Annát – még – jelenleg elsősorban költőként ismerhetjük. Az írásokat olvasva azonban senki nem mondaná meg, hogy az írónőnek ez az első prózakötete.  

            A történetek filmszerűen pörögnek előttünk, mintha pszichodrámákat, mintha tényleg balladákat olvasnánk prózában. Néhány mondatban megrázó mélységek tárulnak elénk, a mondatok elevenünkbe vágnak, sütnek, szinte már-már csak jelzésértékűek.

            Férfiak, nők, szeretők… csalása, megcsalattatása, napi kínlódásaik, kiszolgáltatottságuk egymásnak és a körülményeknek…

            A nyelvezet fantasztikusan szép, nagyon költői...

„.. kirobbantja fészkéből a hunyt szemű időt”

(Origó).

Az olvasó beleborzad egy-egy képbe, megfogalmazásba, ami után kapkodja a levegőt, nehéz megszólalni:

„Csont csikordul csonton”.,

„… férjemmel szentül élek…”,

„Éles vagyok, éhes”

(Öt gyerek anyja).

            Kiúttalan életek:

            „Elveszni, beleveszni…”

(Tenger és hold).

            Még néhány egyszer nagyon kemény, másszor nagyon szép, költői megfogalmazás:

            „… csattog a csizmája, mint a halkuló szívdobogás”

(Kharón).

            „… Utálom azt a szót, hogy picsa, pont ezért mondod, hogy közönségesnek érezzem magam. Csöcs, mondod, és pulóverre cserélem a pólóm, segg, mondod, és hosszú kabátot veszek, kurvacipő, mondod, és lecserélem balerinára, csak hagyd abba, hagyd már abba…”

(Steril gyulladás).

            A sorokban ott van a mi, az olvasók élete is, vagy a barátunké, a szomszédé…

            Szabó T. Anna ezzel az első prózakötettel olyan magasra tette a mércét, ami mindenképp kivételes… Önmagát nehéz feladat elé állítja, ezt a novellaválogatást nehéz lesz meghaladni, de ezzel csak az olvasók nyerhetnek.

                                                                                         Urbán-Szabó Béla

Mielőtt megismertelek

- ajánló sorok az azonos című regényhez -

Yojo Moyes regénye a Cartaphilus Könyvkiadónál jelent meg 2012-ben Lányi Judit fordításában. A regényre Magyarországon a belőle készült film irányította a figyelmet, azt is mondhatjuk, hogy a film sikere miatt lett nálunk is sikeres, vagy még inkább sikeres a regény.

            A történet egy mozgássérült fiatalember szerelméről szól és a hozzá kapcsolódva rólunk, az életről.

A szülők

Will egy balesetből kifolyólag lett négy végtagbénult. Egy sikeres üzletember pályája, egy világfi élete tört ezzel ketté.

            Will balesete tartotta egyben a családot. Az apja folyamatosan megcsalta az anyját, de az ő balesete kellett, hogy ne váljanak el.

A magyarországi gyakorlat is azt bizonyítja, ha sérült gyermek kerül a családba, a szülők általában elválnak. Leginkább az anyák maradnak magukra a sérült gyerekkel, fiatallal, a fordított helyzet kivételesen fordul elő.

            Will anyja bíró, a munkájának él és a fia sorsát felügyeli, sorsának a mártírja.

Lou

A történetet elsődlegesen ő meséli. Gondozóként kerül Will mellé hat hónapra, miután elveszítette a munkáját. Mivel sérült, kerekesszékes embert legfeljebb csak az utcán látott, lassan rázódik a munkájába. Lassan szokja meg, mit jelent egy elektromos kerekesszékes ember élete a mindennapi körülmények között, mit jelent egy ilyen embert ellátni, kiszolgálni, akit etetni, fürdetni kell…., akinek az értelme és a nyelve ép csak.

            Lou számára ez egy lassú folyamat. Gondozó és gondozott lassan fogadják el egymást. Aztán Lounál mindez tudatossá is válik, készül, tanulja, mit hogyan kell csinálni egy négy végtagbénulttal.

            Ahogy közelednek egymáshoz, Lou úgy távolodik el korábbi környezetétől, szakad el tőle. Lou és Will között az érzelmi azonosulás, hasonulás szerelem lesz.

            A lány maradéktalanul elfogadja a férfit, felvállalja, felvállalná minden problémájával. A széppel együtt a kötelezettségeket is. Az utolsó pillanatig bízik benne, hogy sikerül teljesítenie azt a feladatot, amit Will anyja tulajdonképpen szánt neki, hogy eltántorítsa a férfit öngyilkossági szándékától.

            Lou teljesen átalakul, megváltozik Will mellett, ezt a szerelem teszi.

Will

Will élete a balesettel megváltozik, erre szokták mondani, hogy háromszázhatvan fokos fordulatot vett. Nem bírja elfogadni az új helyzetet, tüskés lesz mindenkivel szemben.

Kezdetben Louval szemben is. Nem is maradna meg mellette a lány, ha nem volna szüksége a munkára.

A kapcsolatuk lassú változáson megy át. Kezdi irányítgatni, tanítani a lányt. Elfogadja és viszonozza a szerelmét, ez az érzés pedig mindkettőjüket megváltoztatja.

Azonban Willt még a szerelem sem képes eltántorítani eredeti tervétől. Tudja, hogy fizikailag egyre romlik az egészségi állapota, nagy fájdalmai vannak.

A történet a végzet felé halad. Ahogy Will és Lou szerelme beteljesedik, úgy véget is ér.

Összegzés féle

A regény utolsó száz oldala fantasztikus. A világirodalom legszebb szerelmes jelenetei közé sorolható részek vannak benne.

A regény egy szerelmi történet. Történet arról, hogy a szerelem elfogadás és megértés, a szeretet művészete.

E sorok írója bízik abban, aki olvassa ezt a könyvet, kicsit más ember lesz, mint előtte volt. Megértőbb és elfogadóbb lesz a sérült emberekkel. Nem fog csodálkozni azon, hogy egy sérült ember is lehet szerelmes, hogy egy kerekesszékes embert is lehet szerelemmel szeretni.

Ez a regény a szerelemről szól, a mindent elsöprő szeretetről. Ahol nem számít semmi, csak a szeretet, a szerelem. Ahol nincs jelentősége, hogy mi a véleménye a környezetben élőknek, nincs jelentősége, hogy mit gondolnak az egészről. Ahol az ember a szeretet, a szerelem érdekében az igenekre keresi a választ és nem a nemekre. A miért ne csináljuk  helyzetű kérdésekre mindig lesz válasz, mindig lesznek vélt vagy valós indokok az elutasításra.

A szeretet és a szerelem összehúz és megtart.

A szerző megírta ezt a regényt. Ezzel sokat tett azért, hogy a világ jobb legyen. Hogy valóban jobb lesz-e, az már az olvasókon múlik.

E sorok írója bizakodó.

                                                                                             

Závada Péter: Ahol megszakad

- ajánló sorok a verskötethez -


Závada Péter 1982-ben született, alig van túl a krisztusi koron. Költő, slammer.
       Az Ahol megszakad című verkötetének második javított kiadása 2012-ben jelent meg a Libri Kiadónál. A mai könyvkiadásben már az is kuriózum, hogy verkötet második kiadást is megér.

       Nem véletlenül. Az évi többtízezer verstermésben is meglepően és kivételesen üdítő hangról van szó.

       A kötetcím szimbólikus értelmű. Jelentheti valaminek a végét, valaminek a kezdetét. Sőt, jelenheti a folytatást is.

       A kötet négy részből és egy zárszó konklávból áll. Nincsenek cilkuscímek:

       Képek, sorok a versekből:

      I. rész:

       "- élek, s ez nem az én hibám. 

       Ígérem, orvosolva lesz."

                                  (Boldog óra)

       "Friss kudarcba kezd időről időre.

       Magát új hallgatásba menti át."

                                  (Nyári gyílkosságok)

        "... mint díszdobozban, ott lapul

        bennünk a kétkedé."

                                  (Preghiera invernale)

        II. rész:

        "árnyékokkal bújócskázik a reggel."

                                  (A szív helyén)

         III. rész:

         "A szomszéd nő, aki csak álmában józan."

                                  (A véletlenek logisztikája)

          "Belőled magamba áthallani."

                                  (Ahol megszakad)

           "- s nem látszik még, hogy mit viszünk magunkkal,

           s mi lesz,mi majd belőlünk itt ragad."

                                   (Ajánló vízhez)

           "... olyan istenre kell hagyatkoznom,

          kit se nem értek, sem nem ismerek."

                                   (Tőlünk jobbra)

          "Lassan már én ismerek már minden

          buktatókövet...."

                                   (Klauzália)

          IV. rész:

          "Mint teából a gőz, elszállt a nyár...."

                                     (Piknikmedve)

          "... egy csókod minden fulladást megér."

                                     (Áspis)

 

Az olvasó nem fog csalatkozni, és meglehet,, még meglepetésben is része lehet.

Ida

- filmajánló -

Miért van az, hogy egy fekete-fehér film ma a legnézettebb film Lengyelországban és ez a lengyel film a legnézettebb nemzetközi szinten is? Miért van az, hogy lényegében egy kamaradarab éri el mindezt? Miért van az, hogy filmes eszközökben puritán film fogja meg a nézőt?

            Az Ida című film titkai az ezekre a kérdésekre adott válaszokban vannak.

            Anna kolostorban nevelkedett. A szerzetesi fogadalomtétele előtt megkeresi az általa nem ismert nagynénjét, Wandát, aki szórakozásban folytja életuntságát, aki alkoholista és szexmániás. A két nő lassú egymáshoz közeledése a film leginkább kidolgozott része.

            Együtt mennek felkutatni, hogy mi történt a családjukkal, Anna szüleivel, Wanda kisfiával.

            A történetük a második világháborúba nyúlik vissza. Anna Wandától tudja meg, hogy ő zsidó és nem Anna, hanem Ida. A családjuk halálát nem a németek okozták, hanem a szomszédjaik, akiknek kellett aa földjük. Ida azért maradt életben, mert nem nézett ki zsidónak.

            A háború után Wanda kolostorba adta Idát, ő pedig ügyész lett, védte a kommunista rendszert. Megcsömörlött az életétől, a rendszertől. Próbálja lebeszélni Idát a fogadalomtételről, ne mondjon úgy le az életről, hogy nem is ismeri mi az élet.

            Wanda úgy tud menekülni önpusztító életétől, hogy kisétál az ablakon, öngyilkos lesz.

            Ida belekóstol a Wanda által kínált életbe. Iszik, kipróbálja a szexet, a szerelmet a szaxofonos fiúval. Aztán mégiscsak visszamegy a kolostorba.

            Az Angliában élő Pawel Pawlikowski rendező filmje, amely a legjobb idegen nyelvű film kategóriájában Oscar-díjat nyert, puritánságával, fekete-fehér színeivel, árnyaival revelációként hat.

            Nehéz a film után megszólalni. A hit ereje megtart, ez a különbség Ida és Wanda között. Wanda már nem bírt hinni.    

Még fáklya is lehet

- ajánló sorok Kemény Zsófi Nyílt láng használata című verskötetéhez -

Már a kötet címe sem szokványos, olyan fiatalos: Nyílt láng használata.  A cím kifejező is, ezek a versek égetnek, ahogy a tűzhöz is érünk, felszisszenünk.

            „Meg kéne világosodni hirtelen,

            mint egy nem tervezett mozdulat.

            A fájdalom, mint a só, mindenbe kell,

            ezért is jó boldogságra a fájdalomcsillapító.”

                                                           (Felfürdés)

            A kötet megjelenésekor Kemény Zsófi még csak huszonegy éves, vagyis a versek többségének keletkezésekor húsz sem lehetett.

            „Korszakot alkotok magamnak, …”

                                                           (Szív és érv)

 Ilyet csak egy nagyon fiatal írhat, fiatalsága minden öntudatával. Már-már szemtelenül pimasz a megállapítás, de igaz.

            A lényeglátó tömörség összefügg a slammerkedésével is, tizenhét éves kora óta járja az országot. Volt szerencsém látni és hallani. Ezek a fiatalok tényleg tudnak valamit, a szókimondásuk irigylésre méltó. Egyik legismertebb, legtehetségesebb képviselőjük Kemény Zsófi. Költő, író és nem utolsósorban slammer.

            Ezt írja a Szövetség című versében:

            „Úgysem volt semmi mindig így,

            Tudjátok minden csak kialakult.”

            A kötet egyes ciklusainak nem címe van, hanem a címet helyettesítő bevezető gondolata:

Irigylem magam, veszettül irigylem,

mert előttem még ott az „annyiminden”

Ne hagyd magad, ne hagyd magad,

csak ha szeretnéd hagyni

Minden este, mindenestül

            Ideképzellek, hogy segíts elaludni,

            persze nem segítesz

            Kicsit megsértettél,

            mikor utoljára nem beszéltünk

            Nem savanyú a citrom,

            csak rosszul eszed

            Az utolsó ciklus bevezető gondolatával mondhatjuk, hogy nem a mai világunkkal van baj, hanem azzal, ahogyan éljük.

            A legtöbben, akik olvashatjuk Kemény Zsófi kötetét, a Nyílt láng használatát (Libri Kiadó, 2015.), már nem leszünk olyan fiatalok, mint a költő, de a versek hatására okosabbak, szenvedélyesebbek még lehetünk.

A kis herceg diszkrét bája

Időről időre el kell olvasni, érdemes. Jómagam sokadjára most olvastam ismét Antoine de Saint-Exupéry A kis herceg című művét Takács M. József fordításában, ami a Helikon Kiadónál jelent meg a közelmúltban a Helikon Zsebkönyvek sorozatban 2015-ben.

            Az előbb elbizonytalanodtam, hogy minek nevezzem Exupéry írását. Mese? Kisregény? Hosszabb elbeszélés?

            Végül is mindegy minek tekintjük, nevezzük. Az biztos, hogy mindenkihez szól.

            Azt hiszem,  A kis hercegről már mindent megírtak, és talán még az ellenkezőjét is. Idézzük, ha kell, ha nem, de vajon a szellemiségéből mi marad meg bennünk?

            Sokszor úgy idézzük, hogy nem is tudjuk, belőle idéztünk.

            Ami most A kis herceg olvasásakor a történetben leginkább megfogott, az a történet végtelen naivitása, egyszerűsége. Ilyen egyszerű volna eligazodni az életben? Ilyen egyszerű volna jónak lenni?

            A másik, ami megfogott, a történet gondolat-gazdagsága. Mintha Exupéry ma írta volna.

            Ezekre gondolok:

           

            „Nem tudta, hogy a királyok számára a világ pofonegyszerű: minden ember alattvaló.”

            „Ha egy tábornoknak megparancsolnám - mondogatta -, hogy változzék tengeri madárrá, és ez a tábornok nem engedelmeskedne, az nem az ő hibája volna, hanem az enyém.”

            „A hiú emberek soha nem hallanak meg mást, csak a dicséreteket.”

            „… a szél ide-oda sodorja az embereket. Merthogy nincs gyökerük.”

            „Az teszi széppé a sivatagot – mondta a kis herceg -, hogy egy kút rejtőzik benne valahol…”

            „Ha valaki hagyja, hogy megszelídítsék, azt is vállalja, hogy sírás lesz a vége…”

            Olyan érzésem van, hogy a kis herceg bolygóján mi még rózsatövisek sem lehetnénk.

Az erőszak kezdete

- Ajánló Janne Teller Minden című kötetéhez -

Janne Teller dán írónő Minden című kötete a Scolar Kiadónál jelent 2015-ben Weyer Szilvia fordításában.

            A kötet különböző időben íródott novellák válogatása. Az írások – a címadó novella kivételével – a gyermeki erőszakról, ezek kialakulásának folyamatáról és következményeiről szólnak.

            Több kritikus a kötet írásai kapcsán hangsúlyozza az írások didaktikusságát. A való élet ábrázolása és a didaktikus ábrázolás benyomása között hajszálvékony a határvonal. Ez tipikusan, ha akarom, vemhes, ha akarom, nem esete.

            A tényleges értékelést befolyásolják előzetes élményeink, tapasztalataink. Vagyis az előzetes szocializációnk.

            A stílus egyértelműen gyerekközpontú. A címadó novellát leszámítva a történeteket egy-egy gyerek szemszögéből látjuk.  A nyelvezet rövid, tömör, szinte jelzésszerű mondatokból áll. Ahogy egy gyerek is gondolkodik a világról: nem magyaráz, nem értékel, ahogy érzékeli a környezetét, úgy rögzíti, és nem érdeklik az összefüggések.

            Miért lesz erőszakos a gyerek? Miért gyilkol? Mik a mögöttes indítékok?

            Mit gondol a kislány, amikor az apja egy általa szeretett szőnyegre több körben alkudozik, és kiderül, hogy az apja egy percig nem gondolta komolyan a vásárlást? Mintegy csak próbára tette a török kereskedőt.

            Vagy mit gondoljunk arról, mikor egy másik novella gyermekhőse szembesül azzal, hogy az apja kurvákhoz jár, és ezért a testvéreivel megszöknek otthonról?

            Igen, lehet azt mondani, hogy Teller stílusa nyers, puritán. Magunknak is szembesülnünk kell ezekkel az írásokkal.

            A kötet írásai végzetszerűen zárulnak. A tanulság levonása a miénk. A hasonló élethelyzeteket pedig addig kellene értelmeznünk magunkban és környezetünkben, amíg nem késő. 

Egy kis prófétaság

- Ajánló sorok Kahlil Gibran A próféta című könyvéhez -

A Helikon Kiadó 2015-ben jelentette meg a Helikon Zsebkönyvek sorozatában Kahlil Gibran A próféta című kötetét Révbíró Tamás fordításában.

            A Helikon sorozatáról annyit, hogy fajsúlyos olvasmányok nyárra. Hogy miért pont nyárra? Kisméretű könyvek, rövid írások. Nincs az a teletömött útitáska, amelybe egy-két ilyen zsebkönyv ne férne el.

            Nem elmondható történetről szól A próféta. Gondolatok, érzések az élet legkülönbözőbb dolgairól: a szerelemről, a házasságról, az evésről és ivásról, a munkáról, az eladásról és vásárlásról…

            A nyelvezet már-már költői, a keleti filozófiák légiessége járja át. Néhány ecsetvonás elég ahhoz, hogy egy kép, egy gondolat benyomása megmaradjon bennünk.

            A próféta pedig csak mondja és mondja:

            „… egyedül, fészke nélkül száll a sas is a nap felé.”

            „A szeretet nem ad egyebet, mint önmagát, és nem vesz el semmit, csupán önmagából.

            A szeretet nem birtokol, és nem birtokolható.

            Mert a szeretetnek elég a szeretet.”

            „És én azt mondom, az élet valóban sötétség, ha nincsen akarat,

            És minden akarat vak, ha nincsen tudás,

            És minden tudás hiábavaló, ha nincsen munka, és minden munka üres, ha nincsen szeretet;

            Ha pedig szeretettel dolgoztok, önmagatokat összefűzitek önmagatokkal, egymással és Istennel.”

            „… a kényelem iránti vágy megöli a lélek szenvedélyét…”

            „És amikor egyikőtök elbukik, a mögötte haladókért bukik el, hogy figyelmeztessen a kőre, melyben elbukott.”

            „Kár, hogy a szarvas nem taníthat fürgeséget a teknőcnek.”

            „Mindennapi életed a te életed és vallásod.”

            Mintha reggeli kávét innánk, jólesik, szebben indul a nap. Életünk része lesz, ha nem volna, hiányozna.

            Kedves Olvasó, ha teheted, kezd a napot a próféta szavaival, mint egy reggeli kávéval. Jobb és szebb lesz a napod, és ami még ennél is fontosabb, könnyebb a lelked.