Széljegy - 81.

 

Sokan hiányolják a szolidaritást társadalmunkból. Mások sokallják a szolidaritást, a társadalmi felelősséget számon kérő írásokat, beszédeket.

            Ezeknek az embereknek egy dolog nem jut az eszükbe, tehetnének embertársaikért. Egy pozitív cselekedet többet ér megannyi szónál.

            Így marad a szó-szó.

            Csak megemlítem, hogy a szolidaritás olyan mint a szeretet, egyikből sem lehet soha elég.

Széljegy - 80.

Fogyatkozunk. Lelassult a népességfogyatkozás, de tart.

       Statisztikailag kimutatható, hogy ha ez a tendencia marad, hányan leszünk tíz, húsz, harminc év mulva.

       Na, ne szaladjunk ennyire előr! Különben is, nem a mennyiség a lényeg.

Széljegy - 79.

Az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek mínősítette azt a törvényi rendelkezést, amrlynek alapján sok rokkantat visszamínősítettek és ennek következményeként kevesebb ellátásban részesülnek. 

      A 2012-es évben számtalan következménye volt ennek a rendelkezésnek. Kedvezményektől estek el, és nem beszélve a lelki terhekről. Minden azzal kezdődött, hogy a rokkantakat kikiálltották csaloknak, megbélyegezték őket az intézkedés indokolásául. 

    Most a legelső dolognak kellene lennie, hogy a kormányzat részéről valaki elnézést kér a sérült emberektől. Ennek a gesztusértéke nagy volna.

    Aztán lehetne gondolkozni azon, hogy hogyan lehetne rendezni ezt a kérdést, ami nem lesz egyszerű, de mindenképp rendezni kell.

Széljegy - 78.

2017. április 30-án az Országgyűlés ismét módosította a közoktatási törvényt. A mostani módosítás egyik leglényegesebb eleme, hogy megszűnik a tanulási nehézségekkel küzdő gyerekekre vonatkozó speciális szabályozás. Taníthatóság szempontjából egy kalap alá kerülnek a gyerekek. Azt pedig egy percig se gondolja senki, hogy ez "csak" a tanulási nehézségekkel küzdő gyerekekre nézve hátrányos.

       Nyáry Krisztián író, a Magvető Könyvkiadó igazgatója hivatkozik arra facebook-oldalán, hogy George Bernard Shaw, F. Scott Fitzgerald, Agatha Christie, Jules Verne, William Butler Yeats, John Irving, Gustave Flaubert, Hans Christian Andersen, Roald Dahl és Dragomán György írók ezek után nagy valószínűséggel megbuknának iskolarendszerünkben. 

             Megint messzebb kerülünk egymástól.

Széljegy - 77.

Már megint problémák vannak a Pető Intézet körül. Miért van olyan érzésem, hogy harapófogóban van ez az intézmény?

       Most a konduktorokkal van baj. Csökken a bérük és még többet is dolgozhatnának. Erre több konduktor felmondott.

         Az illetékes minisztérium szerint nincs probléma, nem lesz konduktorhiány....

        Természetesen nincs pótolhatatlan ember. És mégis, egyáltalán nem mindegy, ki a pedagógus, ki a konduktor.

         Nem lesz szakemberhiány, de valami ismét sérült....

       Miért van az, ha ebben az országban spórolni akar valaki, az öregek, a betegek jutnak az eszébe az egészségügy, a szociális szféra és az oktatás mellett?

Széljegy - 76.

A közmunkát soha nem tartottam jó megoldásnak a foglalkoztatás problémáira. Szükséges rossz, ha nincs más megoldás.

       A közmunka feltételeinek a mostani szigorítását viszont kifejezetten rossznak tartom.

     Az egyik szigorítás, hogy a huszonöt éven aluli fiatalok nem foglalkoztathatók közmunkán. Értem én a szabályozás indokait, de akik ezt kitalálták, nem ismerik a magyar valóságot, a vidéket.

       Mit csináljon ez a fiatal? Mit csinálhat?

     A lakókörnyezetében a nyílt munkaerőpiacon kicsi az esélye, hogy el tud helyezkedni. Ahogy korábban sem tudott.

       El fog menni a lakókörnyezetéből és lehet, hogy a külföldi munkavállalásig meg sem áll.

       Egy újabb lépés, hogy a vidék elöregedjen, elnéptelenedjen.

       

Széljegy - 75.

Eldőlni látszik a kérdés, hogy lesz-e Budapesten 2024-ben olimpia vagy sem.

     Tegyük föl, hogy nem.

     Gondolja itt bárki is, hogy ettől több pénz lesz az oktatási, egészségügyi, szociális területekre?

     Tartok tőle, hogy nem.

   És abban is szinte biztosak lehetünk, hogy az olimpiára betervezett pénz jelentős része elcsúszik- mászik majd ide-oda.

Széljegy - 74.

Sándor Mária, a fekete ruhás nővér, aki szóvá tette az egészségügyben dolgozó nővérek bérezésének áldatlan helyzetét, öngyilkosságot kisérelt meg, de megmentették az életét - szerencsére. Ő nem biztos, hogy így értékeli.

     Jó ügyet szolgált. Hitt benne. Sokáig azt érezte, sokan vannak mellette. Aztán kiderült, hogy egyedül van. Nagyon egyedül.

        És aki egyedül van, azt könnyű ellehetetleníteni, elnyomni, elhallgattattni...

        Jó ügyet szolgált. Lehet, hogy az ő fellépése is kellett ahhoz, hogy a kormány igyekszik rendezni az egészségügyben dolgozók bérét.

        A sándormáriák élete általában tragikus. 

      De szükség van rájuk, ők teszik élhetőbbé, elviselhetőbbé ezt a világot. Amíg vannak, lesznek sándormáriák is,, mindig lesz remény.

Széljegy - 73.

Naponta többször látni, olvasni, hallani a reklámszöveget, hogy Magyarország erősödik.

    Ez egy tiszta, félreérthetetlen kommunikáció. 

    Az már másodlagos, hogy mit érzel, tapasztalsz.

    Ez a virtuális világ része és lassan már azt sem tudjuk, kik vagyunk, mik vagyunk, hol vagyunk... becsapottak vagyunk... De szeretjük önmagunkat - is - becsapni.

Széljegy - 72.

Ha valaki valamiben vállalkozni szeretne, ezeregy feltétele van, hogy egyáltalán elkezdhesse a tevékenységet.

      Egy óvoda működéséhez az is előírás, hogy adott gyereklétszámhoz hány óvónő ... szükséges például.. 

        Arról nem tudok, hogy egy kórházban a betegek létszámához előírás-e, hogy hány nővérre van szükség...

      A magyar egészségügyről sok mindent el lehet mondani. Az viszont biztos, hogy a nővérek teherbírása fantasztikus. 

         Az utóbbi időben sajnos volt alkalmam megtapasztalni.

Széljegy - 71.

A migránsok ügyében már sok mindent leírtak, elmondtak, meg ezeknek az ellenkezőjét is. És ezen belül butaság butaság hátán. Egy kis csönd nem ártana annak érdekében, hogy végiggondoljuk a következő mondatot.

x x x

Szükség- és kényszerhelyzetek vannak. Egyértelműen látszik, hogy a probléma megoldását sem az Unió, sem az uniós országok politikusai nem látják, sem nálunk nem látja senki.

Jobb híján csinálunk ezt-azt, ragaszkodunk a szabályokhoz, változtatjuk azokat. A probléma pedig marad.

x x x

Arra mindenképp jó ez a kialakult helyzet, hogy ne kelljen másról beszélni (felsőoktatásról, egészségügyről, földkiárusításról, szegénységről…).

 

Széljegy - 70.

Semmi előzmény a hírvilágban, aztán egyszer csak azt látjuk, halljuk, olvassuk, hogy vannak helyek, ahol a KLIK-nek elmaradása van a közüzemi szolgáltatóknál és adott helyeken ez veszélyezteti az oktatási intézmények működését.

            Ki és mi dönti el, hogy hol fizetik az esedékes számlákat és hol nem? A hírek kistelepülésekről szólnak.

            A rossz hírrel együtt jön a jó hír, hogy a KLIK megállapodott a szolgáltatókkal az elmaradt összegek részletekben történő kifizetéséről. A rossz hír így már nem is olyan rossz.

            Megnyugodhatunk. Megnyugodhatunk?

Széljegy - 69.

Az ember nem is gondolná, hogy milyen fontos dolgok történnek így nyár közepén a közéletben. Az egyik ilyen, hogy a Központi Statisztikai Hivatal részéről bejelentették, megszüntetik a létminimum-számítást.

            Látszólag nem nagy ügy, a szakembereken kívül nem is nagyon reagáltak rá.

          A létminimum-számításnak van - volt – egy kialakult rendszere. Ennek alapján össze lehet hasonlítani az évekkel ezelőtti adatokat a mostaniakkal. Ennek alapján lehetett például a szegénységről érdemben beszélni.

          Ha nem lesz létminimum-számítás, nem lesz viszonyítási alap, nem lesznek adatok a tervezéshez. Ha nem lesznek vonatkozó adatok, meglehet, még szegénység se lesz.

            És a KSH bejelentése történik a kánikula kellős közepén.

Széljegy - 68.

A nyár a legalkalmasabb a felsőoktatás átszervezésére. Az oktatók otthon vannak, jobb esetben nyaralnak, a hallgatók szintén.

 

Egyébként is, a kormányon kívül kit érdekel a felsőoktatás, mikor – például – mindenki a menekültekről beszél.

 

Mire az oktatók, a hallgatók előkerülnek, először is azt kell megtanulniuk, hogy hová is kerültek.

Széljegy - 67.

Közkeletű idegen szóval migrációs problémának nevezzük. A probléma súlyát tekintve pedig mindegy, hogy bevándorlási vagy menekültügynek hívjuk, vagy, ahogy legújabban népvándorlásnak. Rugózhatunk a megnevezésen, a probléma marad.

       Arról pedig alig-alig van szó nálunk is, de még Európában is, hogy mit kellene kezdeni ezzel a helyzettel, hogyan lehetne talán megoldani. Amíg ez így van, csak dobálózunk a szavakkal, pró és kontra háboroghatunk.

Széljegy - 66.

A közmunkákat az önkormányzatok fél évre, augusztus 31-ig tervezhetik. A fővárosban csökken a finanszírozási összeg, amiből következik, hogy csökken a közmunka-programban foglalkoztathatók száma is. Ezek a "finanszírozási tervek" féltételezhetően elérik a vidéki önkormányzatokat is.

       Onnantól kezdve, hogy a szociális problémák pénzügyi kezelése átkerült az önkormányzatokhoz, már nem is olyan fontos a közmunka-program és a munkaalapú társadalom?

Széljegy - 65.

Jó, jó, vannak a költségek, intézkedések... Ilyenkor szoktuk kérdezni, de kifizeti a révészt?
        Ma már ez a kérdés egyre banálisabb. Mindig is mi fizettük, a fogyasztó polgár. Most is mi fizetjük, aki mást mond, az tévedésben van.

2013. 06. 19.

Széljegy - 64.

Nórika hároméves. A szülők nagy gondossággal választották ki a neki megfelelő óvodát, ami előkészítő óvodája annak az általános iskolának, ami pedig gyakorló általános iskolája annak a jó nevű gimnáziumnak, ahonnan könnyen be lehet kerülni az ELTÉ-re.

       Emlékeztetőül, Nórika hároméves. A tervezést azonban nem lehet korán kezdeni.

2013. 06. 11.

Széljegy - 63.

A Fradinak új stadionja lesz. Ezt egy ideje már lehet tudni, arról azonban még nem hallottam semmit, hogy mi indokolja a régi lebontását és új építését.

       Szerintem eddig is az Üllői úti stadion volt a legmodernebb Pesten. Tényleg mi indokolja ezt a beruházást? Ezt kapja a B-közép?

       Megkezdték a régi lebontását és megtörtént az újnak az alapkőletétele.

       Új stadion már lesz. És hol a csapat?

Széljegy - 62.

Egy újságcikk is elég ahhoz, hogy megmutatkozzon, mennyire nincs ma szolidaritás ebben a társadalomban.Akár még a sérült emberek körében is.

       Azt hisszük, hogy már nincs lejjebb, de mindig van. Gondoljunk csak bele, valakinek megszűnik az ellátása, ezzel megszűnik a biztosítási jogviszonya is, munkahelyet nem talál és mondjuk történetesen még egyedül is él...

       A legutóbbi kimutatások arról szólnak, hogy megtakarítást gyakorlatilag nem sikerült elérni a rendszerben, sőt tízmilliárddal többe került 2012-ben, mint 2011-ben. Arról ugyanis senki nem beszél, hogy olyan infrastruktúrát alakítottak ki, ami a lehetséges megtakarítást elviszi.

       Szóval "egyre többen élnek a sérült emberekből", ugyanakkor egyre kevesebb sérült ember kap "méltányos" ellátást.