Széljegy - 9.

Nincs annál rosszabb, amikor a hamisság szót kap. Ezzel is együtt kell élnünk.

       Muszáj? Amiíg élünk, igen.Mi mást tehetnénk?

       Lázadozhatunk. És akkor mi van? Tudjuk, hogy az erősebb kutya... Kiugrunk a tizedikről? Azzal csak a hamis szószólóknak teszünk jót.

x x x

Egyre inkább Noé bárkájához hasonlít az ország. 

       Biztosan fölférünk valamennyien arra a bárkára? Kik maradnak le? Kiknek fog az fájni, ha valakik lemaradnak?

2011. 10. 09.

 

Vonzodás

                                                           

                                                Vágytam őt,

                                                vágytam őt, a nőt,

                                                vágytam testét,

                                                a lüktetőt.

                                                Vártam őt

                                                és jött,

                                                magához vont

                                                és ellökött.

                                                Néztem féltőn,

                                                néztem kérőn,

                                                válaszolt reménykeltőn,

                                                adott magából

                                                és nem bőven.

                                                Vágytam ajkára,

                                                ajka csókjára,

                                                a csók némaságára,

                                                a némaságban föloldódásra,

                                                üdvöt hozó föloldozásra.

                                   

                                                Vágytam a lelkesülést,

                                                vágytam a beteljesülést,

                                                vágytam őt,

                                                vágytam őt, a nőt,

                                                vágytam testét,

                                                a lüktetőt.

                                                Tekintete

                                                kacér bűvöletében,

                                                pillantása varázslatában,

                                                gyötrődök gyötrő lázban,

                                                csak őt, a nőt elérjem.

                       

                                                Néztem kibontott

                                                hajával féltőn,

                                                néztem vágyakozva

                                                kérőn,

                                                vágytam és vártam őt

                                                és ő jött,

                                                magához vont

                                                és ellökött.

                                                Céltalanul vártam,

                                                Mert jobb felé

 nem vitt a lábam

 és gondolatban

 nem volt szárnyam.

 Vágytam őt

 és ő jött,

 jelenés volt,

 majd megszökött.

Fustölgés - 3.

Manapság egyre gyakrabban van olyan érzésem, hogy az emberek egy része – talán már a többsége – körbeutálja egymást. Most például sokan haragszanak a rendvédelmiek korai nyugdíjazására. Mások fölháborodnak a mozdonyvezetők időelőtti nyugdíjazásán.

            Azért érdekes mód a bányászok hasonló helyzete nem okoz közfelháborodást.

            Megint mások az orvosok méltatlankodását nem értik. Nem elég nekik a hálapénz? Más semmi pluszt nem kap, mégis csinálja a dolgát.

            A pedagógusok pedig jobban tennék, ha hallgatnának! Ott van nekik az egész nyár. Azt csinálnak, amit akarnak. Az egész nyár már csak félig igaz, de így jobban hangzik.

            Vannak, akik a munkanélküliekre fújnak. A semmiért is pénzt kapnak. Egyesek szerint azért kapnak pénzt, hogy ne találjanak munkát.

            Szóval mindenki haragszik valakire. Legtöbben egyre többekre.

            Dódi bácsi mindenkire haragszik. Az egész világra. Akkor aztán meg pláne, ha felönt egy kicsit a garatra.

            A sok mérges úrnak és hölgynek a döntéshozók örülnek, úgyis mondhatjuk, hogy a hatalom. Addig a jó, míg az emberek egymásra és egymás között füstölögnek. Aztán a hatalom ide is oszt egy kis igazságot, meg oda is, de mindig teret hagyva a füstölgésre.

Széljegy - 8.

Háromszáz forint egy euró. Hol a határ? Van egyáltalán határ?
        Fejünk felett a csillagos ég.
       Ezt néhány héttel ezelőtt már megírtam, hogy így lehet.
 

x x x


Tíz reklámból hét-nyolc arról szól,hogy hol mit nyerhetek. Ennyi lehetőség mellett egyszer majd csak jó lesz nekünk.

2011. 10. 06.

Széljegy - 7.

Ami körülöttünk történik, abban semmi meglepő nincs. Azt is megmondták előre, hogy nehéz lesz. Akkor most miért csodálkozunk azon, hogy nehéz?

       Az elmúlt huszonöt évben mindig azt hallottam, hogy meg kell húzni a nadrágszíjat.

       Jelentem alásan, elfogyott a lyuk a nadrágszíjon. Ilyenkor mi van?

       Vagy a nadrágot kell kicserélni, vagy a szíjat. 

2011. 09. 05.

Széljegy - 6.

A meleg nagyon a fejünkre nőtt. Már-már hatásosabb, mint egy lórúgás. Az idén elmaradt az augusztus 20-hoz köthető időjárás-változás. 

x x x 

Akkor már van valami, amikor miattad szabadkoznak. 

x x x 

A lányom elsős gimista lesz. Tegnap megvettük a füzeteket és kapcsolódó kiegészítőket. Húszezer forintba került mindez, és hátizsák még nincs benne. A könyvekről nem beszélve.

       Szóval ötvenezer körül lesz az iskolakezdés.

2011. 08. 24.

Napló

Hetvenéves korában elhunyt Albert Flórián, a Nemzet Sportolója, Aranylabdás. Mindig fradista volt.

       Személye és sajnos most a halála gyerekkoromat idézi föl. Én még láttam focizni. Igaz, csak tévéközvetítésben, de láttam. Ott ténfergett az ellenfél térfelén, aztán volt egy villanása és eldöntött a góljával egy mérkőzést.

       Egy teljesen más kornak volt a focistája. Egy olyan koré, amelyben elsődlegesen nem a fizikai erőn múlott, hogy ki milyen futballista. Egy letűnt kor egyik utlsó mohikánja volt.

x x x

Az M43-as úton két román rendszámú gépjármű frontálisan ütközött hajnalban. Tizennégyen haltak meg. Borzalmas. És pont most halottak napja előtt.

x x x

Szeretteimért és magamért imádkozok, hogy tiszta lelkülettel túléljük ezt az időszakot, amelyben jelenleg élünk. Imát mondok a halottaimért és örülök, hogy ismerhettem őket, élhettem velük jóban, rosszban. 

       A gyertya valamennyiükért és valamennyiünkért ég.

Széljegy - 5.

Hát nincs is annál rosszabb, mint mikor az embert átdobják a palánkon. Megy a hitegetés, aztán egyik pillanatról a másikra jön a kibúvó, nem érem a nevem.

       Mellesleg mindegy, hogy konkrétan miről van szó.

x x x

A legtöbbször az az érzésem, hogy az emberek megérdemlik a sorsukat. Vannak emberek, akik nem tudnak változni, akiken nem lehet változtatni. Senkit nem lehet az akarata ellenére megváltani.

       A segítés minimális előfeltétele, hogy akin segíteni szeretnék, elfogadja a segítséget.

x x x

Ha nem szeretsz, hát nagy ügy! Majd csak kibírom a tegnapot.

2011. 08. 17.

Ki fogja meg?

                                                        

                                                Ki fogja meg kinyújtott

                                                segítséget váró kezed?

                                                Ki az, aki a sötétségből

                                                kivezet?

                                                Ki az, aki gyakorol

                                                rajtad ily kegyet?

                                                Kinyújtott kezed

                                                én is megfognám,

                                                de amire te vársz,

                                                én is azt várnám.

                                                Kezem remegve

                                                a semmibe kapaszkodik,

                                                olykor már lehanyatlik…

                                                Mindkettőnknek

                                                vigasz volna,

                                                ha kezünk a légben

                                                egymásba botolna.

Széljegy - 4.

Pesten voltam. Elfáradtam, de talán volt értelme. Ez mindig utólag derül ki. Hogy mikor? Egyszer.

        A mozgássérült emberek érdekében okoskodtunk magunk között. Hogyan lehetne megértetni a mai politikai vezetéssel, senkinek nem lesz jobb, ha ettől a rétegtől elvesz. Legfeljebb ennek a társadalmi csoportnak lesz rosszabb.

x x x

Olyan semmilyen hangulatom van. Tán épp a fáradtság teszi.

        Szeretnék olyan emberekkel találkozni, akik megértik és elfogadják a másikat, és amikor azt mondják, megértelek, nem magukra gondolnak. 

x x x 

Vajon egy-egy széljegy meddig érvényes? Amíg leírom, vagy azon túl is? A minap láttam, hogy valaki ezt az oldalamat bejelölte kedvencnek. Neki írok. Neki már írhatok. 

2011. 08. 06.

Napló

Olvastam egy tervezetet. A tervezet készítői eleve azt feltételezik, hogy aki gyógyászati segédeszközt használ, az nem rendeltetésszerűen használja. Az az elképzelés ugyanis, hogy aki nem rendeltetésszerűen használ egy segédeszközt, annak fizetnie kellene a javítási költségeket vagy az új eszköz árát. 

       Gyerekkorom óta használok gyógyászati segédeszközt, kerekes-széket. Fogalmam sincs, hogyan használhatnám nem rendeltetésszerűen. Persze elképzelhető, hogy valaki szándékosan rongálja a gyógyászati segédeszközt, de nem ez a jellemző.

       Én a kerekes-széket csak akkor nem használom, ha ágyban vagyok. Egyébként használom éjjel-nappal, télen-nyáron az ötéves kihordási idő alatt. Ez alatt az idő alatt, amennyiben szükséges, többször javíttatom.

       Az emberek általában egy cipőt sem használnak öt évig, s közben használnak papucsot, csizmát, sőt, még mezítláb is szoktak lenni.

       Az ilyen tervezetek készítői eleve csak a rosszat képesek feltételezni az emberről.

       Azt már látom, hogy a kormány - már - megint ott szeretne spórolni, ahol a legkevésbé lehet. Ahogy mondani szokták, többe kerül a leves, mint a hús.

x x x

Nekem egyre inkább rémálom ez a világ.

Napló

Ma Liszt Ferencre emlékezett a világ születésének kétszázadik évfordulóján. Akkora életművet hagyott maga után, hogy egy élet kell a megismeréséhez, átlátásához is.

       Magyarnak tartotta magát, holott állítólag magyarul se tudott, és itthon tartózkodott a legkevesebbet.

       Az akkori európai zenei élet aktív résztvevője volt, ismerte, számon tartotta kortársait. Schopinről könyvet is írt.

x x x

A legtöbb európai pénzügyi szakember már elkönyvelte, hogy Görögország csődöt mondhat, illetőleg ténylegesen  már csődöt mondott. Azt, hogy mi következik ebből, még senki nem tudja. Az viszont a napnál világosabb, hogy túl sok jóra nem számíthat a többi gyengélkedő uniós ország sem, így Magyarország sem.

       A jövőévi költségvetési törvénytervezet az élet minden területére megszorításokat tartalmaz. A megszorítás szót ugyan a mai politikai vezetés nem szereti használni, de hát tudjuk, hogy lényegében erről van szó. Ha még csak ezzel meg tudnánk úszni!

       Számomra legelszomorítóbb, hogy a leginkább sújtott réteg az öregségi nyugdíjkorhatár alatti rokkantnyugdíjasok és általában az egészségkárosodott emberek. Mi is gyenge láncszem vagyunk. 

Gondolj...!

                                                          

                                                Gondolj a város lüktető zajára,

                                                a falu gépiesedő nyugalmára,

                                                és gondolj apád dohogó szavára,

                                                gondolj a születésre és a halálra!

                                                Gondolj a nőkre, a szülő anyákra,

                                                gondolj kedvesed gömbölyödő hasára,

                                                gondolj a több ezeréves művekre,

                                                a technikával csorbítható hegyekre!

                                                Gondolj az okra és az okozatra,

                                                gondolj az örömet adó pillanatra,

                                                gondolj a számtalan ellentmondásra

                                                és gondolj a szüntelen föloldódásra!

                                                Gondolj beszédes szád némaságára,

                                                gondolj bensőd lappangó tűzhányójára,

                                                gondolj legjobban arra és nem másra,

                                                a kezedtől születő megújulásra!

Széljegy - 3.

A svájci frank mai árfolyama délig elérte a 255.-Ft-ot. Az elemzők már nem is mernek jósolni a felső határra vonatkozólag. Hallottam már a lehetséges euros árfolyamról, de nem zárják a 300.-Ft-ot sem. Egyébként meg tudjuk, hogy a felső határ akár a csillagos ég is lehet.

x x x

Miben bízol, kérdezte tőlem egyik ismerősöm.

       Egyszerűen csak bízni kell, válaszoltam.

2011.08.05.

Napló

Egy éve halt meg Péter barátom. Fiatalon és váratlanul. A halála még ma is hihetetlen és fölfoghatatlan számomra. A nincs azonban orrba vágó igazság.

       Ma délután lesz az emlékművének az avatása a martfűi temetőben.

x x x

Váratlanul elhunyt Makovecz Imre, az organikus építészet legismertebb magyarországi képviselője, a héten temették. Épületei közül kedvencem a siófoki evangélikus templom, Jászapátin a közösségi ház...

       Nézetei olykor szélsőségbe hajlók voltak, de művészete, építészeti nagysága örök időkre vitathatatlan

       2002. nyarán, azon a bizonyos margitszigeti napon, amikor a polgári körök indulása volt, egymás mellett ültünk. Ahogy vége lett a rendezvénynek, kezét nyújtotta, s úgy váltunk el.

x x x

Egy nap alatt ősz lett. Keményen imádkozhatunk, hogy enyhe őszünk és telünk legyen. Egy keményebb hideg társadalmi katasztrófával érne föl.

Sűrű élet és mégsem változik semmi

- könyvajánló –

Tipikus olasz regény. Tipikus mai regény Silvia Avellino Acél című regénye (fordította Lukácsi Margit, Európa Könyvkiadó, 2010., Modern Könyvtár).

            A hangulata, az élményvilága nekem a hatvanas évek olasz filmjeit idézi. Ebben a regényben benne van de Sica Biciklitolvajokjának, Visconti Rocco és fivéreiének, Pasolini Mamma Rómájának, vagy akár Fellini korai filmjeinek képi világa, benyomásainak összessége.

            A regény magában hordozza a filmes elődök minden pozitív hagyományát. Ezek elsődlegesen a benyomások szintjén jelentkező jellegzetességek.

            A prózai szöveg úgy pereg le előttünk, mint valami film. Rövid, cselekményes részek, jelenetek követik egymást. A  szöveg sodró lendülete viszi magával az olvasót. Az egyes szereplők karakteresek, érdekesek, mintha mi ismernénk már valahonnan őket, mintha a környezetünkben élnének.

            A regény ezért is nagyon mai, modern, másrészt a nyelvezete miatt. Mivel a történet elsődlegesen fiatalokról szól, az ő életérzéseik, szóhasználatuk tükröződik a szövegben.

            A regény nyelvezete, gondolatvilága ezzel együtt is nagyon kemény. Az ember nem is gondolná, hogy az olaszok problémái mennyire összecsengenek a magyarokéval.

Néhány példa az előzőekre: „Ez a test tavaly óta észrevétlenül átalakult a ruha alatt, s most valósággal belerobbant a nyárba.”

„A júniusi perzselő napfényben a tenger és lakótelepi házfalak úgy hatottak, mint az egymásra csaholó élet és halál.”

„… nagy autót akar, nem társadalmi igazságosságot.”

„A háziasszonyok és a nyugdíjasok, akik az olvasztókemence melegét túlélték védőruhában, a televízió előtt kókadoznak.”

A történet középpontjában Francesca és Anna barátsága áll, barátságuk, szakításuk, majd ismételt egymásra találásuk. A regény címe - Acél – egy gyárra utal, ahol ismerőseik, testvéreik, apjuk dolgozik, ami alapvetően meghatározza életüket, ami a kenyeret adja a környezetükben élőknek, ahol kénytelenek dolgozni, mert nincs más, és ahonnan a legszívesebben menekülnének az emberek. Sűrűn élik az életet, és mégis minden változatlan, mozdulatlan. Az acélgyár a biztos pont az életükben.

Az Acél nagyszerű könyv.  Nem szeretnék nagy szavakat használni, de már-már letehetetlen.

A műve mellett nagy meglepetés a szerző is. Silvia Avellino huszonhat évesen írta ezt a regényt. Felül lehet majd ezt még múlni?

Hát ezek ismeretében olvassuk az Acélt.

Széljegy - 2.

	Aki az utat keresi, bármi másra is találhat. Kudarcra és boldogságra is.        Az emberek olykor a boldogságtól is megijednek. Hány ilyen pillanatot szalaszthat el az ember egy életen át?  x x x    Vesztemre hívtalak. Nem felejtetted el közölni velem, nem biztos, hogy holnap találkozunk. Amire vágytunk közel egy éve, amire készülünk pár napja, abból nem lesz semmi? Mi ebből a tanúság? Az embernek nem biztos, hogy érdemes terveznie. 2011.07.31.

Napló

Jó fürdetni az arcomat az őszi napsütésben. Az előrejelzések szerint erre nem sok lehetőség lesz már.

x x x

Péntek óta ismert a 2012. évi költségvetési törvény tervezete. A tervezet értelmében a jövő év általában nehezebb lesz, mint az idei, s mindez duplán igaz a sérült emberekre vonatkozólag.

       A kormány a rokkantnyugdíjak helyett már járadékot szeretne fizetni január elsejétől. Természetesen a részletszabályok nem ismertek. Azt pedig már régről tudjuk, hogy az ördög a részletekben van. 

       Ami biztosnak látszik, az az, hogy szívunk, mint a torkosborz. 

Ha...

                                    Ha a felhők a Napról lecsúsznak

                                    és átnyalábolnak a sugarak,

                                    ha a hideget magadból kileheled,

                                    ha tagjaidban a merevség enged,

                                    ha rádöbbensz, hogy az egyensúly

                                    magadban és körülötted egyenetlen,

                                    ha az eldobott kő félúton megáll,

                                    mert a szándéktól visszaretten,

                                    ha örömtől hullnak szemedből

                                    a könnyzáporok,

                                    ha célod nem csupán vágyod,

                                    hanem akarod,

                                    ha többször érzed a pillanatot,

                                    ami legközelebb van hozzád,

                                    amit boldogságnak nevezünk,

                                    és nem éled a rosszat, ami fájó valóság,

                                    ha gyökeret ereszt benned a szeretet,

                                    és elköszön tőled a gyűlölet,

                                    ha elillan a magány és a kétségbeesés,

                                    akkor részed lesz a szépben,

                                    ami lebegés.

Napló

Kellemes őszi idő van. Hirtelenjében most ez a legtöbb jó, amit írhatok.

       Kálmán barátom édesapja nyolcvankét éves korában szeptember 07-én elhunyt. Laci bácsi tizenöt évvel élte túl az idősebb fiát. Kész szerencse, hogy körülbelül másfél hónappal ezelőtt jártam nálik Gyálon. Mintha éreztem volna valamit.

       Az elmúlt napok híre, hogy szintén elhunyt K. J., gyerekkorom egyik kedves ismerőse. Egyidősek voltunk, ő is gyermek-paralizises volt. Tüdőgyulladással kórházba került, lélegeztetőgépen volt közel egy hónapig. Végül a veseműködése leállt.

       Tényleg örülnünk kellene minden napnak. Ehhez képest kesergünk minden nap.

x x x

Anthony de Mallo-tól olvasom A szív ébredése című könyvét. Mennyi derű árad ezekből a rövid kis történetekből! Minden életheelyzetre vonatkozólag.

Széljegy - 1.

Ma nem panaszkodhatunk. Se meleg, se hideg. Vagy nekünk már végképp semmi sem jó?         A nap kimondatlan híre, hogy az amerikai elnök, Obama, még a helyén van és az Egyesült Államok még nem jelentett be államcsődöt.        A kimondatlan hírek közé tartozik, hogy mi is - mármint mi magyarok - tartjuk magunkat. x x x  A jövő héten hétfőn megkezdjük az utolsó nyári hónapot. Sokaknak ez valaminek a kezdete is, nekem is.         Mindannyian keresünk valamit, valakit a boldogulásunkhoz, a boldogságunkhoz. Hát hajrá! 2011.07.30.

Napló

A minap megjelent egy verses kötetem az Underground Kiadónál Hajnalok sugallatai címmel. Erről a kötetről kaptam Tanita Connortól az alábbi kritikát:

"Optimizmusba hajló pesszimizmus. De minden költő szomorú egy kicsit, hiszen több a pofon, mint a pozitívum. Nem titkolja, egyelőre persze világosan ki sem mondja, hogy őt minden ütés duplán találja el. Mint strófaként, versenként csak a végén súgja meg. Addig azonban folyamatosan figyelmeztet rá, hogy elkerüljük, vagy rámutat, hogy mindig pofonok közt élünk. Nem panaszkodik, hanem – rímmel, ütemmel sóhajt, szinte koldul a szíve, a tavaszról fecseg. Gyönyörű természeti villanásokat filozófiai tartalommal keretez, ráébresztve tapasztalatokra, érzésekre, amelyeket magunkban hordunk, nevesincs nyomásokként. Kirekesztettség, állapotmagányság, viszonzatlanság. A mozdulatokhoz gondolati fogalmakat társít, mint magány, szorongás, vágyakozás. Ezek együtt a szív kis zuga, remegése. Mindezeknek a negatívumoknak a feloldása: a megajándékozottság, vágyégetés, a kívánság és teljesülésének – hogy veled lennék, s te velem is vagy – elégedettsége. Szenvedélye olykor kacérkodó bujaság, mikor „Messze visznek éjszaka a lábak…”. Nem is tűz, hanem folyton izzó parázs, amit pernye vesz körül, hogy védje vele e kihunyhatatlanságot, ez már tényleg „démoni körforgás”. A szomorú, beletörődő lemondással vegyes erős, kapaszkodó ragaszkodás csak pillanatokra felejtődik. Ilyenkor kilép a szerelem köréből, átcsap az élet terének szűkösségébe, amit nemcsak saját magában vesz észre, bevon az mindenki mást is.

E kavargás ambivalens párlata, hogy egyenlőségében mégis kevesebbnek érzi magát a többi embernél. S nem veszi észre, hogy „a holnapért járt a lábam”! Hogy a mában létező korlátozottságát, egy következő hajnallal már fel is oldotta, könnyedén jutva túl azon a tükörképen, mit a többiek bámulása mutat. Ez a derengő pirulás bekúszik szépen a sáros sorok közé, mint éji sötétbe a pirkadat. Úgy egész, hogy nincs már „gúzsba kötve keze lába”, felszabadítja gondolat, szó. Az „ezernyi hang közül” kiált, suttog, de mint minden zengedezéshez az övéhez is ugyanúgy levegő, s gondolat kell. Így teljesítve saját vágyát, hogy illő, s egyenlő legyen a fölé magasodó többivel, és eltüntesse a kiáltó különbségeket."

Hát ezért érdemes élni és írni!   

Füstölgés - 2.

Van valamink, természetesnek tartjuk, hogy van. Nem is nagyon foglalkozunk vele. Aztán szép lassan elkopik mellettünk. Ekkor már nyomnánk a vészcsengőt, de sokszor már késő ilyenkor,

            Mindez igaz a kapcsolatainkra, de igaz lehet egy almáskertre is.

            Néhány évvel ezelőtt a szabolcsi almát szinte utána dobták az embernek. Vegye és vigye. Rosszabb esetben ivólevet, pálinkát vagy bort készítettek belőle. Vagy ez volt a jobbik eset?  Annál mindenképp jobb volt, mintha hagyták volna elrohadni.

            Ma ott tartunk, hogy lepusztultak, pusztulnak az almáskertek. Ma már almából ia behozatalra szorulunk.

            Miért hagytuk, hogy így legyen? Miért hagyjuk, hogy így legyen?

            Az egészet úgy vesszük tudomásul, mintha a világ legtermészetesebb dolga volna. Egykedvűségünkben már felháborodni is elfelejtünk. A füstölgésről már ne is beszéljünk!

Napló

Meghalt Varga Katalin írónő, 1928-ban született. Többek között ő írta a Gőgös gúnár Gedeont, a Mosó Masa mosodáját és a Barátom Boncát. A Gőgös gúnár Gedeon 1962-ben jelent meg és azóta több mint két és félmillió példányt adtak el belőle. Ez nem csak mesekönyv lett, hanem tankönyv is. Magyarul írt könyvnek az elmúlt közel ötven évben ilyen sikere nem volt.

x x x

A devizahitelesek problémája, amióta a kormány próbált intézkedni az ügyükben, egyre csak dagad. A héten a svájci frank árfolyama már elérte a 255.-Ft-ot is. A szakértők szerint a felső határ akár a csillagos ég is lehet. Valamit nagyon gyorsan tenni kellene, mielőtt a fél ország hajléktalan lesz.
       Azt már csak mellékesen jegyzem meg, hogy a héten volt a forint születésnapja.

x x x

A napokban fejeztem be Láng György A Tamás-templom karnagya című regényének az olvasását. Bachról szóló életrajzi regényről van szó. 

       Egy olyan kritikát olvastam róla, hogy nem különösebben irodalmi értékű a regény. Ez tulajdonképpen igaz is. Van viszont egy nagyon nagy előnye, jó olvasni. Egyrészt mégiscsak Bachról van szó, másrészt a regénynek jó a stílusa, szép a nyelvezete.

       Ezt a regényt valószínűleg évtizedek múlva is fogják olvasni, a most kikiáltott jelenkori irodalmi értékek jelentős része pedig tiszavirág-életű lesz.

Napló

Ma már Norvégiában sem lehet nyugodt az ember. Van a világon, a Földön olyan hely, ahol igen?

        Ahol a legkevésbé várjuk, ott is jöhet egy őrült és közel nyolcvan ember halálát okozhatja. Védtelenek vagyunk. Az őrültekkel szemben különösen.

x x x

Az ember az egyik pillanatban szárnyal, aztán elég egy beszélgetés és máris a földre huppan. Valaki nyújtja feléd a kezét és amikor meg akarod fogni, az utolsó pillanatban visszarántja. Nyújtod a kezed és senki sem akarja megfogni.

       Vágysz valamire, és amikor megtehetnéd, mégsem teszed meg. Elfelejtjük, hogy az élethez bátorság kell. A hülyeséghez még az sem.

       A félelmeink uralkodnak rajtunk. Emiatt sok mindent nem teszünk meg. A következő pillanatban pedig gondolkodás nélkül a legnagyobb butaságokra képesek vagyunk..

       Az embereket leginkább önmaguktól kellene megóvnunk.

x x x

A héten hallottam a következő történetet: A család gondoz, ápol, nevel egy értelmi fogyatékos fiatalembert. Kezdetben emelt szintű családi pótlékot kaptak utána. Amikor lehetett elintézték neki a rokkantsági járadékot és a fogyatékossági támogatást, mind a kettőt meg is kapta, mivel százszázalékos rokkant. Természetesen ekkor már nem kapta az emelt szintű családi pótlékot. A család a fiú után kapott legutóbb már ötvenezer forint körüli összeget.

       A fiatal embert a soros orvosi felülvizsgálatkor visszaminősítették, amire tekintettel elveszítette a rokkantsági járadékot, és a következő lépésben el fogja veszíteni a fogyatékossági támogatást is. Vagyis a fiú után a család nem fog kapni semmit sem.

       Amíg a szülők élnek, gondoskodni fognak a fiúról. Most már lényegesen nehezebb körülmények között. Ha az államnak kellene gondoskodnia róla, nem havi ötvenezer forint körüli összegbe kerülne. Ez az egy biztos.

x x x


Sztevanovity Dusan:   Gyémánt és arany      
 
Annyi minden van, mit úgy szeretnél
Néha bánt, ha tudod, távol a cél
Vagy tán épp a cél előtt
Tűnik úgy, most fogytán van erőd
S te mégis továbbmész

Lehet égbe nyúló csúcs, ami hív
Néha oly magasra vágyik a szív
Sűrű útvesztőkbe érsz
De a csúcsra gondolsz
És csapdáitól többé már nem félsz

Mert te is fényre vágysz, mint minden, ami él
De mikor célhoz érsz, és boldog lehetnél
Máris új tervre gondolsz, máris új útra indulsz
És az életben épp ez a szép

Oly sok ember merész álmokat sző
De a siker árát sokallja ő
És csak arra vár, hogy majd arra jár a Fortuna
De kár ebben bízni

Mert a gyémánt és arany fénye szép
De tiéd ez a fény akkor lehet csak
Ha érte a mélybe lemész, érte mész
Hát indulj, és hozd fel onnan
Fénye kárpótol majd minden nehéz percért

Nem csak gyémánt és arany lehet szép
Téged tán egész más után hajszol most a vágy
Indulj hát, hidd el, nem lesz nehéz az út
Mit végigjársz, ha gondolsz rá
Hogy jön, mit úgy vársz

Érdemes volt
Akkor meglátod, hogy érdemes volt
Tudom, rájössz, érdemes volt
Harcolnod így   

Visszatérő álom

                                                Mint valami visszatérő álom,

                                                vége-hossza nincs utamat járom.

                                                Ha kérdezed,

                                                mi végre életed,

                                                mit is válaszolhatnék neked?

                                                Ha a tükör csal,

                                                magad is csalod…

                                                Bárhogy gondolhatod,

                                                lásd vége-hossza nincs utamat járom,

                                                mint valami visszatérő álom. 

Napló

Megvagyok.

       Az ember néha el-eltűnik, visszafogja magát, néha csupán azért, hogy mély levegőt vegyen, hogy legyen ideje elgondolkozni, meditálni.

       Ettől még történnek a dolgok. Ezeknek sem árt ülepedniük

x x x

Az idén Szolnokon, a Tiszaligetben rendezték az EFOT-ot, az Egyetemisták, Főiskolások Országos találkozóját. Egy délután kimentünk a sogorommal. Rengetegen voltak, sok fiatal.

       A Csík Zenekart néztük és hallgattuk meg. Róluk csak szuperlativuszokban lehet beszélni.  Az különösen jó, hogy a fiatalok szeretik a zenéjüket, fogékonyak a zenéjükre.

       Öt napon keresztül nagyon színvonalas programok voltak, többek között Quimby, Republic, Tankcsapda...

x x x

Ma háromszor esett az eső. Monszumos jellegű az időjárás.

Szól a hegedű...

(H.A. emlékére)




          Gyertyafény az ablaküvegen,
          vártad a feléd nyúló kezet,
          a kór miatt törékenyen -,
          vártad és nyújtottad a tied.


          Szól a hegedű, szól a brácsa,
          a vonó alól szökik a bú.
          Elment jobbik énem társa,
          minden ez, de nem ború.


          Esti fény, gyertyafény,
          a gyertya egyszer csonkig ég.
          Ránk hagytad a hited, a miénk,
          halálod életeddel fölér. 

Napló

Kilencvennyolc éves korában elhunyt Habsburg Ottó, az utolsó magyar király, IV. Károly fia.

       Politikai korszakok, kormányok jöhettek-mehettek, ő mindig egyet akart, hogy Magyarországnak elfogadott helye és szerepe legyen Európában.

x x x

Tegnap egy kecskeméti kávézó itallapján olvastam a következő szöveget: A fekete kávé legyen olyan sötét, mint a pokol, olyan erős, mint a halál és olyan édes, mint a szerelem.

       Így legyen!

x x x

Meleg-rekordok dőlnek meg a napokban az országban. Ez az egy, amit biztosan érzünk.

       Ahogy elnézem, mintha a netezők is pihennének, vagy egyszerűen csak kifulladtak. Mintha sokkal kevesebb lenne a komment is.

       A net világát kettősség jellemzi, amilyen jó dolgok is vannak fenn, elérhetők, olyan sületlenségek, ocsmányságok is.

x x x

Csütörtökön Szolnokon találkoztam Tanita Connorral, egy fiatal írónővel, akinek a minap jelent meg A rózsalugas rejtélye című hatszáz oldalas regénye.

       A regényt még nem olvastam, de már a terjedelme tiszteletet parancsoló. 

       A Tanita Connor természetesen írói álnév.

       A beszélgetés után is kérdés számomra, egy fiatal nő, hogyan jut el addig, hogy leül a gép elé és csak ír, ír.

       Higgyünk a fiatalokban! Jószerivel már csak bennük  lehet.

 
 

Repülj a súllyal!

          Kaptál egy lehetőséget...

          Repülj ezernyi súllyal!

          Előtted mélységek

          és magasságok,

          de küzdj a múlttal!

          Kaptál egy lehetőséget...

          Ha végigmész

          az úton,

          tán még szerencséd

          is lesz

          és túl lehetsz a múlton.

Napló

Meghalt Petrovics Emil zeneszerző, nyolcvankét éves volt. 

       Nekem a valamikori Ki mit tudok egyik zsűritagjaklét marad meg az emlékezetemben Pernye Andrással együtt.Ezek az emberek úgy tudtak tanítani, hogy az ember észre sem vette, hogy ragad rá a műveltség, az ismeretanyag.

x x x

Tegnap Egyesületünk, a Mozgássérültek Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Egyesülete megismételt tisztújító küldöttközgyűlést tartott. Az ügyészség bejelentés alapján - formai okok miatt - kérte az ismétlést. Aki hibát keres, az mindig is fog találni.

       A küldöttek ismét megválasztottak elnöknek, úgyis mondhatnám, hogy megerősítettek tisztségemben. Viszont kaptam egy olyan ellenőrző bizottsági elnököt és néhány olyan vezetőségi tagot, akikkel nem lesz egyszerű együttműködni. 

x x x

Nem tudom, hányan ismerhetik a Muzsika hangja című zenés filmet. Nekem az egyik kedvencem a történet, a színészek és a zene miatt.

       Ez a film természetesen emlék is, gyerekkorom emléke.