2012. május 5., szombat
Napló
Száz évvel ezelőtt született Wallenberg. Eltűnése, halála körülményeit még ma sem ismerjük, hiába múltak el évtizedek.
A történelemnek vannak rejtélyei, amelyek csak a későutókor számára lesznek ismertek Mi még nem ennek az utókornak vagyunk a fiai, lányai.
x x x
Hobó Hármasoltár címmel tartott előadást a költészetnapja alkalmából Szolnokon. Viszockij, József Attila és Jim Morison verseiből mondott, énekelt.
Megjegyzem, hogy a Hármasoltár cím Pilinszkytől van.
József Attilától az Eszmélet című verset kezdte mondani, amikor a terem előtti aulában az ott lévők hangoskodni kezdtek. Megállt és kérte a szervezőket, hogy szóljanak a hangoskodóknak. Mégiscsak József Attiláról van szó, mondta. Ahogy ismét csend lett, előről kezdte a verset.
Mondhatnánk, nagy bajú Hobó. De azt is mondhatjuk Hobóval együtt, József Attila valóban megérdemli a figyelmet, a csendet.
x x x
Orbán Viktor kormányfő mondta az Újvidéki Magyar Szónak adott interjúban: "világosan érezzük, hogy nemcsak a magyarországi
magyarok, hanem a határon túli magyar közösségek is velünk vannak, ők
ezt ki is nyilatkoztatják, bátorítanak bennünket, üdvözletüket küldik,
imádkoznak értünk és mindent megadnak annak érdekében, hogy a magyar
kormány a nemzetközi színtéren sikerrel vívhassa meg nemcsak a
magyarországi magyarok, hanem az egész magyar nemzet jövője
szempontjából kulcsfontosságú küzdelmet" (Origo hírportál, 2012. május 05.).
Imádkozok azért, hogy mind a kormányfő, mind a kormány valamennyi tagja hallja meg, lássa meg, milyen helyzetbe hozták intézkedéseik a magyarországi sérült embereket. Ehhez a belátáshoz kívánok nekik bölcsességet, jó egészséget (sajnos ez nekünk, sérült embereknek már nincs)!
2012. április 29., vasárnap
Napló
Kitört a már-már kánikulai meleg. Szeszélyes április mondhatnánk, kaptunk hideget-meleget. Ha lehet választani, akkor inkább a meleget.
x x x
Egy hete voltam a XIX. Nemzetközi Könyvfesztiválon. Vettem néhány jó könyvet, találkoztam Tibor barátommal, egy jót dumáltunk, és már akkor is jó idő volt. Akkor kezdődött.
Tíz évig B. Péterrel jártam erre az évről évre ismétlődő rendezvényre. Tavaly nem mentem, talán épp Péter közeli halála miatt.
x x x
A minap elhunyt Palásthy György filmrendező. Az utolsó mohikánok egyike, aki még csinált ifjúsági filmeket. Talán nem akadémikus a kérdés, ki fog ezután ilyen filmeket rendezni nálunk?
Generációk nőttek fel a filmjein, köztük én is. Ki ne emlékezne a Locsolókocsira, a Szeleburdi családra vagy az Égig érő fára?
x x x
Martfű ismét hír lett, most a jegyzője jóvoltából a médiában. Büntetőeljárás indult vele szemben.
Az ilyen hírre szoktuk mondani, hogy ezt azért kihagytuk volna.
2012. április 28., szombat
2012. április 25., szerda
Arcok - történetek III.
Takaró Károly református
püspöktől hallottam a következő történetet: Az anyát, aki sok gyereket nevelt fel,
születésnapja alkalmából a családja vendégségbe hívja. A terített asztalon nagy
tálakban rántott csirkeszárny illatozott. Az anya csak nézett maga elé, mintha
valahol máshol járna.
-
Mama, a kedvenced – mondta az egyik fia -, ez nem hiányozhat az ünnepi
asztalról!
Az
anya még mindig azzal a különös tekintettel nézte az asztalon a
csirkeszárnyakat.
-
Tudjátok – mondta elrévedten -, én is a combot szeretem.
2012. április 24., kedd
Arcok - történetek II.
A csenden túl egy amerikai film,
egy siketnéma házaspárról és a családjukról szól.
Egy
jelenet a filmből: A házaspár egy bankban van, a lányuk jeltolmácsolásával
tárgyalnak az ügyintézővel. Amikor befejezték a megbeszélést, az ügyintéző a
lánynak köszöni meg, hogy megjelentek. A lány csodálkozva néz a férfira: „Nem
én vagyok az ügyfél!”
2012. április 21., szombat
Arcok - történetek I.
A 2002. évi karácsonyi ünnepeket
követően láttam a tévében egy filmetűdöt Érdi Tamás zongoraművészről. Beszélt a
zenéhez való viszonyáról, hogy neki a madarak Chopint énekeltek. A riporter
megkérdezte tőle, milyen hátrányt jelentett neki eddig, hogy vak? A fiatalember
értetlenül „nézett”. „Mi az, hogy hátrányt? Én zongoraművész akartam lenni”,
válaszolta.
Széljegy - 44.
2010-ben ismét elkezdett emelkedni az öngyilkosságot elkövetők száma Magyarországon. Az okokat általában csak találgatni lehet. Az viszont egyértelműen kimutatható a statisztikai adatokból, hogy válságban mindig nő az elkövetők száma. Most pedig válság van, ugye?
2012. 04. 21.
2012. április 15., vasárnap
Napló
Csütörtökön temették el római katolikus szertartás szerint Túri Józsefné Marika nénit a csépai temetőben.
Álljon itt az általam írt emlékezés, ami részben vagy egészben a Humanitás újság legközelebbi számában megjelenik:
Életút
- emlékezés Túri
Józsefnére (1932-2012.) -
2012. április 02-án elhunyt Túri
Józsefné, a Mozgássérültek Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Egyesületének egyik
alapítója, alapításkori elnöke.
Túri
Józsefnét, amióta az Egyesülettel szorosabb kapcsolatom van, és ez közel
huszonöt év, úgy ismertem meg, mint Marika néni, s az elmúlt időszakban így is
emlegette mindenki.
Még
Csépán élt, amikor 1979-1980-ban elkezdte szervezni többekkel együtt az
Egyesület alapítását, amelyre 1981. március 12-én sor is került. Így lett az
Egyesület alapításkori elnöke, mint főszervező, egy évre.
Ez
is jellemző volt rá, hogy csak egy évre vállalta az elnökséget. Soha nem akarta
magát előtérben tudni, láttatni. Szürke eminenciása volt a mozgássérült emberek
mozgalmának és az Egyesületnek.
A
kilencvenes évek elején Nász Margittal együtt elkezdte szervezni Szolnokon a
Sziget Rehabilitációs Szövetkezet tevékenységét. Ez konkrétan azt is
jelentette, hogy Szolnok körül, elsősorban a várostól délre, olyan bedolgozói
hálózatot, rendszert hozott létre, amit azóta – elvileg fejlettebb viszonyok
között – sem sikerült senkinek felülmúlnia.
Egyszemélyes
intézmény volt. Bárki bármilyen problémával fordulhatott hozzá, kitartó
türelemmel telefonált, levelezett, perlekedett és egyezkedett a megoldás
érdekében.
Igaz
keresztényként, Kamilliánus-család tagjaként éveken keresztül sütött süteményt,
amit kórházban lévő betegeknek küldött.
A
mozgássérült emberek érdekében folyamatosan intézkedet, rá- és lebeszélt.
Jómagam is Marika néni és Nász Margit ösztönzésére kerültem szoros kapcsolatba
mind az Egyesülettel, mind a mozgássérült emberek mozgalmával. Marika néni
mondta, a végzettségemmel és képzettségemmel nem engedhetem meg magamnak, hogy
nem veszek részt a sérült emberek érdekeiért folyó harcban.
Túri
Józsefné, Marika néni élete jelzés- és példaértékű. Lássátok, így is lehet! Így
is lehet teljes életet élni, kerekes székesen elindulni Csépáról, egy kis
tiszazugi faluból és maradandó nyomokat hagyni környezetünkben, a szívekben, a
lelkekben.
Ennek
elismeréseként kapta meg a Mozgássérültek Egyesületei Országos Szövetségétől
2011-ben az „Ember az emberért” kitűntetés arany fokozatát.
Túri
Józsefné, Marika néni 2012. április 02-án életének 81. évében „az örök hazába
költözött”. Jelzésértékű halálának időpontja is, a Jóisten Húsvét előtt
nagyhéten találta magához méltónak és szólította örökszolgálatra.
Marika
néni, örülünk, hogy ismerhettük.
Nyugodjék
békében!
2012. április 8., vasárnap
Napló
Délelőtt ünnepi istentiszteleten voltunk a barátommal. Egyre inkább értem néhai főnököm mondását, mely szerint ezt a mai világot lassan már csak úgy lehet elviselni, ha az ember olykor bemegy a templomba.
A templom tele volt. Azt különösen jó volt látni, hogy elsősorban fiatalokkal, gyerekekkel.
Az istentiszteletet követően a gyerekek húsvéti tojást kerestek a templomot körülvevő parkban. Egy Martfűn letelepült holland házaspár szponzorálja ezt a programot évek óta. A csokitojások fehér zacskóban vannak, és hogy ne legyen egyszerű a feladat, a zacskók többségében krumpli van.
Feltöltődve értem haza.
A húsvét a reményről szól. Ezt is erősíteni kell néha, nekem sikerült ma.
x x x
A héten, április másodikán elhunyt Túri Józsefné, Marika néni, életének nyolcvanegyedik évében. A Mozgássérültek Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Egyesületének egyik alapítója volt és alapításkori elnöke.
Sokat köszönhetek neki, évekig lelki mentorom volt.
Kerekes székesen példaértékű élet élt. Ő megmutatta, hogy így is lehet.
Széljegy - 43.
Kérdés:
"Mit tudhat családja múltjáról elvált és többszörösen újra házasodott
gyermekeinek ivadéka? Gyermek legyen a talpán, aki tudja, hogy ki kinek a
kicsodája" (Czakó Gábor A jövő horga, Hitel 2012. évi 3. szám).
A legszűkebb köreinkben is káosz van.
Ha két ember veszekszik egymással, hovatovább az is meglehet, rokon veszekszik rokonnal. 2012. 04. 08.
2012. április 6., péntek
Harangok
Nagypénteki csönd,
némák a harangok,
harangzúgás nélküliek
a tavaszi akkordok,
harag nélküliek,
amit mondok...
Ami fáj, nagyon fáj,
vigasz csak
a tavaszi táj.
A jobban szeretők
mindig a szenvedők.
Ami fáj, nagyon fáj,
továbblépni
mégis muszáj.
Te máshol, én itt vagyok.
Ha visszajönnek,
neked zúgják a harangok,
jobban nem szerethetlek,
mint ahogy szeretlek.
2012. április 4., szerda
Napló
Szemerédi Endre kapta a matematikai Nobel-díjnak megfelelő Aple-díjat. A külföldi egyetemeken oktató professzor megilletődöttségében először csak annyit tudott mondani, hogy köszöni a feleségének.
Minden a családból indul. A köszönet tulajdonképpen ennek szólt.
x x x
A hétfői parlamenti ülésen lemondott Schmitt Pál köztársasági elnök.
Van, aki örül, van, aki nem.
A politikai elitnek egyszer és mindenkorra tudomásul kellene venni, hogy nincs két Magyarország, nincs két magyarság, nincs két jó és rossz erkölcs...
A politikai elitnek egyszer és mindenkorra tudomásul kellene vennie, hogy az egyik oldal hülyeségére nem mentség a másik oldal hülyesége...
Erről a lemondásról nekem, a hír hallatán, ezek a gondolatok jutottak eszembe.
x x x
Száz éve született Örkény István író. Egyike azoknak, akinek a művei, különösen a drámái, egyre inkább aktuálisak.
A Tóték, mintha a máról, idegbajos világunkról szólna.
2012. április 3., kedd
Szociális körforgás
A sokat
hangoztatott államháztartási reform az egészségügyi és a szociális területet is
érinti majd. Ez többek között azt is jelenti, hogy az ezekkel kapcsolatos
hatáskörök, feladatkörök hogyan oszlanak meg az állam, a (társadalom-) biztosítás
és az önkormányzatok között, illetőleg ehhez mennyi pénz – anyagi lehetőség –
társul. A fölsorolásban kétségkívül a legerősebb az állam. Ezért is könnyen
szabadul a kötelezettségeitől úgy, hogy a másik kettőnek egyre nehezebb lesz.
A helyi önkormányzatok feladatai ebben a körben oly módon nőttek az elmúlt
években, hogy egyrészt ezek tovább már nem háríthatók, másrészt az anyagi
források nem feladatarányosan alakultak. Az önkormányzatok többsége örül, ha a
jogszabályokban kötelezően előírt feladatait teljesíteni tudja, nemhogy azokon
túlmenően bármit is vállaljon.
Mellesleg szociális területeken nő a szerepük a különböző társadalmi
szervezeteknek, alapítványoknak, a közhasznú, illetve az egyéb társaságoknak. A
vállalkozások ezeken a területeken nem nyereségorientáltak, ezek nonprofit
vállalkozások.
* * *
Amit
látnunk, érzékelnünk kell a vázolt folyamatban, az az, hogy az állam egy
kötelező minimumon túlmenően nem akar több kötelezettséget vállalni. Ez a helyi
önkormányzatokra annyiban igaz, hogy még a tehetősebbek se nagyon vállalnak
többet, mint amennyit kötelezően el kell látniuk.
* * *
A Szonda
Ipsos - még a kilencvenes években - végzett egy közvélemény-kutatást azzal kapcsolatban, hogy
az emberek mitől félnek leginkább. A megkérdezettek a rangsor élére a háborútól,
második helyre a bűnözéstől való félelmüket állították.
„… Az átlagember számára is mindinkább tudatosuló társadalmi feszültségekre,
a létbizonytalanság felerősödésére utal az, hogy a lakosság összességében, a
jövőben ijesztőnek ítélt gondok közül az elszegényedés lehetőségét sorolta a
harmadik helyre. A megkérdezettek 15 százaléka nyilatkozott úgy, hogy ettől
tart a legjobban. A probléma súlyosságának megítélése igen eltérő az egyes
korosztályok esetében. Amíg a fiataloknak csupán kilenc százalékát aggasztja
elsősorban a szegénysorba jutás veszélye, addig az erősödő (50-60 éves) rétegek
körben a hasonló félelmekkel küzdők aránya 19 százalékot tesz ki…” (A jövő
évezred gondjai, Népszabadság 1996. évi 93. szám, Hétvége melléklet).
Fontos megemlíteni, mivel az előzőekhez szorosan kapcsolódik, hogy negyedik
helyen a munkanélküliségtől való félelem áll.
Németországban egy nemrégiben készült ugyanilyen felmérés szerint a német
polgárok jóval kevésbé tartanak az elszegényedéstől hozzánk képest, az általuk
felállított rangsorban ez az utolsó előtti helyet foglalja el.
* * *
A
szociálpolitikai eszközökkel, illetőleg a különböző szociális ellátásokkal az
elszegényedés ma legfeljebb csak mérsékelhető, a rászorultság legfeljebb csak
enyhíthető. Ma semmi olyan nem történik társadalmunkban, ami miatt az elesett
embereknek, a tartós munkanélkülieknek a közeljövőben jobb lehetne.
Az elszegényedésnek veszélyei is vannak. Hogy mi van és mi várható? Erre
csak egy példa: „… a szegénység egyáltalán nem ok a bűnözésre; az igazi szegény
ember büszkén viseli helyzetét és nagyra tartja magát a becsülete miatt. Ám aki
megfosztatik azoktól a javaktól, amelyeket nem oly régen még birtokolhatott,
vagy egyszerűen nem jut hozzájuk (és már nem is kizárólag a nagyvárosokban), pedig
joggal igényelhetné, ez komoly veszélyhelyzet. Világszerte – így nálunk is –
gettók, társadalmi zárványok alakulnak ki a lemaradókból, a kirekesztettekből.
Nekik semmi vesztenivalójuk nincs. Egyszerű választás elé kerülnek: önmaguk
lehetőségeihez képest luxus színvonalon élnek némi kockázattal és kevés
fáradtsággal – vagy börtönbe jutnak, elpusztulnak. Bármire hajlandók és
képesek, nem érzelgősek. Ha valaki eljut egy magyar börtönbe látogatóként (nem
oly nehéz, hisz a börtönök a saját érdekükben is egyre jobban kinyílnak a civil
társadalom szeme elé), ámulva lesz kénytelen a bűnözőről benne élő képet
kicserélni. Húsz – harminc év közötti fiatalembereket fog látni, kipihenten,
szinte kínosan tisztán és ápoltan, nagyon erősre kisportolva. Mi lesz velük, hova
készülnek? Eszünkbe kell jutnia az észak – dél, a gazdagok – szegények
ellentétnek s a kegyetlen következtetésnek: ha nem kapják meg, ami jár nekik,
el fogják venni a szerencsés másik oldaltól…” (B. Németh Zsolt: „Köpködés
tilos!”, Liget 1996. évi márciusi szám).
Virágvasárnap
Készülődés a nagyhétre, a
tavaszra…. Vagy már a nyárra?
Sokunk
előtt ismert lehet a történet: Gróf Széchenyi István a tizenkilencedik század
első harmadában egyszer csak fölállt és egy évi javadalmát fölajánlotta a
magyar nemzetnek. Tudta, hogy a fejlődéshez, a reformokhoz nagyon sok pénz
kell. Jelképesen ezzel a példázatszerű cselekedettel vette kezdetét a
reformkor.
Széchenyi
nem mások zsebében kívánt kotorászni, nem a jobbágyság megsarcolására tett
javaslatot…. A közös asztalra tett az övéből.
Ja,
azok ilyen idők voltak!
Mindennek
ideje vagyon. Ma minek van ideje?
Széchenyi
óta sokat változott a világ, de a reformokhoz még ma is nagyon sok pénz
kell. Ezért nem hiszek a ma
lépten-nyomon meghirdetett reformokban, abban, ha egy reformot
megszorításokkal, pénzelvonásokkal kezdenek, és nem mondják meg, hogy az így
felszabadult anyagiakat ezen és ezen a területeken fordítják fejlesztésekre. Ez
az, ami, de nem reform.
Ne
vegyük el a szavak értelmét! Adjuk vissza azt! Ez pénzbe sem kerül.
x x x
Készülődés a nagyhétre, a
tavaszra…. Vagy már a nyárra?
„A magyarok a legpesszimistábbak az Európai Unió 27
tagállamában 2008. nyár elején végzett felmérés szerint..”
„Magyarországon a nők 1/3-a nem szül gyermeket.
A 18 éven aluliak száma 2
millió 150 ezer.
100 megszületett gyermekre 70
terhesség-megszakítás jut.
3 gyermek közül legalább 1
olyan anyától születik, akinek nincsen férje.
850 ezer gyermek – üt gyermek
közül kettő – szegénységben él.”
„Válás
2001.: 1000 házasságkötésre 559
válás,
2007.: 1000 házasságkötésre 610
válás.”
„
Nyugdíjban
Közel
3 millió nyugdíjas él Magyarországon. Közülük 2 millió töltötte be a
nyugdíjkorhatárt.
A
létminimum összege 2007-ben 60 ezer forint volt.
A
nyugdíj minimális összege 29 ezer forint.
A
nyugdíj átlagos összege 74 ezer forint.
A 3
millió nyugdíjas közül 100 ezer nyugdíjas kap havonta 150 ezer forintnál
magasabb nyugdíjat”
„Orvos
2001: Magyarországon 38 000
orvos dolgozott.
2007: Magyarországon 33 000
orvos dolgozott.”
„Adó
Magyarországon 100 forint
jövedelemből 70 forintot elvesz az állam adóba.
Ausztriában 100 euró
jövedelemből 43 euró az adó.”
A fenti idézetek - adatok - Csendes
Csaba „Hozz rá víg esztendőt…” – Magyarország állapota 2008. nyarán című
írásából valók, az írás a Hitel című folyóirat 2008. októberi számában jelentek
meg.
Ezeknek az adatoknak is a figyelembevételével
- holott tudjuk, ma sok tekintetben rosszabb a helyzet, mint 2009-ben - kellene terveznünk a jövőt 2012. tavaszán Magyarországon.
2012. április 1., vasárnap
Üzenet - 12.
Azt tartja a mondás, hogy a siker mögött keresd a nőt! A kudarc mögött pedig keress kettőt!
Vágyod....
Velem
visszhangzod:
szeretlek.
Vágyod
a rendet,
vágyod
a csendet,
vágyod
a szerelmet,
a
benned mélyülő
rendet,
a
visszhangzott csendet,
vágyod
a szerelemet,
a
szeretetben fogant
figyelmet,
a
figyelemben
a
kegyelmet,
vágyod
a benned
mélyülő
csendet,
vágyod
a közöttünk
feszülő
rendet,
s
velem visszhangzod:
szeretlek.
2012. március 18., vasárnap
Martfűi levelek - Útkeresés
Kedves Barátom,
ahogy telik-múlik az idő felettem, egyre inkább arra kell
rájönnöm, hogy legféltettebb kincseim közé tartoznak a találkozások, az
ismeretségek. Megnő a személyesség szerepe az életemben.
Két
évvel ezelőtt találkoztam Gábor Bálint római katolikus pappal Szolnokon a Caffé
Freiben. A szolnoki Varga Katalin Gimnázium alapításának évfordulója alkalmából
az iskola kiadott egy antológiát az egykori és jelenlegi diákok írásaiból. A
kötet bemutatójára érkeztünk mindketten, ő Londonból, én Martfűről. Szinte
együtt, elsőként érkeztünk, mint utóbb kiderült, ő a legmesszebbről, én
kíváncsiságból.
Alig
váltottunk néhány szót, de azok maradandóak számomra. Így tudtam meg azt is,
hogy 2007. óta írja a Londoni naplót netes oldalán. Barátom, ez ma már több
ezer oldal. És bizony ezek fajsúlyos oldalak. Rendszeres olvasójuk vagyok.
2012.
január 29-i homéliájának - így nevezi bejegyzéseit – a címe …és sebezhetőség.
Julia Kristeva „Szabadság, egyenlőség, testvériség…és sebezhetőség” (Hatred and
Forgiveness, Columbia University Press 2010) című esszéjéhez ír megjegyzéseket.
Kristeva a Francia Fogyatékkal Élők Tanácsa jelentéséhez szól hozzá
észrevételeivel.
Gábor
Bálint Kristeva kapcsán ír a két „kegyelem nélküli” világról: „Az egyik a
fogyaték világa, a maga szenvedéseivel és védekező, ám egyben kétségbeejtő
elszigetelésével. A másik „fogyatékos világ” a teljesítmény, a siker, a
verseny, az élvezet és a látványosság világa, ami nem akar tudni magán kívül
semmiről”.
A
folytatás a felelősségről szól, Kristevára utalva mondja Gábor Bálint: „Ok
lehet (…) a katolicizmus, mely noha kétségtelenül együtt érző, de miközben
„lehajol”, infantilizálja a fogyatékkal élő személyt. (…) A szekularizáció épp
így felelős. Az a felvilágosult racionalizmus, mely miközben kiszolgálta a
mindenkori gazdasági növekedést – épp a közösségi kapcsolatot, mint önértéket,
hanyagolta el teljesen. Elárulta”.
És
a kiút? „Szükség van az emberi nézőpontra, szükség van tagadni a
hiper-produktivitást, a mindent kitöltő konzumcsillogást, és az esztelen
vallásháborúkat (politikai változatban is). Hiányainkról beszélve változhat
újra gondolkodóvá a világ.”
Aztán
itt van - újra és ismét – az írástudók felelőssége, akik nem segítik az
értelmezést és a megértést, akik inkább mélyítik az árkokat, mintsem hidakat
építenének. „… a „világosság fiai” mindig csak a mi ízlésünk szerinti oldalon
vannak.”
Gábor
Bálint szövegének mélységei vannak és többféle értelmezésre is okot adhatnak.
Nézzük például ezt: „Egy országot közéleti- és civil kultúráját mélyen minősíti
az internetes kommentek kultúrája. A verbális agresszió, amivel a hírportálokon
találkozunk, kérdés és ítélet. Vajon mennyire képes a magyar társadalom
partnerként, azaz aktívan, a másik felet bevonva, együtt élni fogyatékosaival.
(…) Mi volt előbb, médiánk és kommentjeink kulturális szintje, társadalmi
tudatunk, vagy az a bizonyos tojás. A kommentek mindig csak a piramis alja. A
magasabb szintekről árulkodnak. A maguk primitív kirekesztő reakcióiban
leleplezik, hogy „ott felül” igazán senkinek nem érdeke, hogy demokratikus
közszellemet hozzanak létre.”
Mi
a megoldás, kérdezhetjük ezek után? „Bármilyen nehéz is elfogadnunk, a
kilábalás egyetlen útja közös fogyatékainkról őszintén párbeszédet folytatni.
Addig maradnak a kettős mércék. (…) A fogyatékkal élő embertársról nem lesz
„társadalmi konszenzus”. Mert társadalmi konszenzus sincs – csak magasabb
szintre emelt „kommentkultúra”. S szomorú, hogy demokráciánk holdudvara a
névtelen, kommentkultúra infernója. Annyi névtelen kommentező egész Európában
nincs, mint nálunk. A néven nevezetlenség kényelmes világa ez”.
Úgy
tűnik, Londonból jobban rálátni magyarországi viszonyainkra, mint itthon. Vagy
egyszerűen csak Gábor Bálintnak, ennek a harmincegynehány éves fiatalembernek a
tisztánlátásáról van szó. A fenti sorokkal is ajánlom figyelmedbe Londoni
naplóját.
Baráti
üdvözlettel:
Adalbert
Adalbert
2012. március 16., péntek
Széljegy - 42.
Láttam egy koncertfilmet az Eric Clapton gitáros által szervezett 2011-es blues-fesztiválról. Olyan gitárosok léptek föl Clapton mellett többek között, mint Santana, B. B. King... A ma élők legjobbjai és együtt.
Ebben a koncertben épp ez volt a legfantasztikusabb, hogy ilyen nagyságok együtt játszanak, egymást kísérik. Clapton, mint szervező házigazda, gyakorlatilag a fél csapatot végigkísérte.
A fiatalabb generáció arról áradoztak, hogy nekik tanulás volt a fesztivál. Ki tudja, lesz-e még alkalom, és ha lesz, hányszor, hogy játszhassanak a nagyokkal.
El se tudok képzelni ilyet nálunk, hazai szereplőkkel. Holott nem volna rossz.
2012. március 15., csütörtök
Széljegy - 41.
Március
hetedikén reggel állítólag összeomlott a facebook, nem lehetett belépni a
rendszerbe. Ment a találgatás, hogy egyszerű technikai problémáról volt
szó, vagy szándékosságról.
Az egészben az a legérdekesebb, hogy voltak, akiknek mindjárt hiányzott. Lehet, hogy ők szenvedélybetegek?
Napló
Március idusára szép idő lett.
Barátommal ünnepi istentisztelettel kezdtük a délelőttöt. Aztán részt vettünk a városi ünnepségen. Talán épp a jó időnek köszönhetően, ennyien még soha nem voltak Martfűn.
x x x
Most délután meghallgattam Orbán Viktor miniszterelnök úr ünnepi beszédét, hallottam egy beszédet a Milla tüntetéséről is. Az összbenyomásom ennyi: szó, szó...
Sem a résztvevők száma, sem a beszédek semmit nem döntenek el.
Amíg a mindennapok úgy csordogálnak, mint az elmúlt években, nem is nagyon fog változni semmi. A politikusok a helyüket keresik, pozícióikat erősítik, mi meg kapkodjuk a fejünket és egyre többen azt érezzük, süllyedünk.
Az egy sajátos magyar groteszk, hogy százhatvannégy év után is a 12 pont többsége ma is aktuális. Negyvennyolc szellemiségével ma is lehet politizálni.
2012. március 14., szerda
Napló
Ma adták át a Kossuth-díjakat. A névsort látva nincs kifogásom, akik díjat kaptak, megérdemlik. Nyilván lehetne ötször ennyi személyt is mondani, akik akár ugyanígy megérdemelnék. Ez is egy olyan terület, ahol mindenki kedvére tenni nem lehet.
Úgyhogy lehet fanyalogni is akár!
Csoóri Sándor, Demjén, Ákos, Miklósa Erika, Sebő Ferenc, Pásztor Erzsi, Piros Ildikó, Reviczky Gábor, Balázs Péter, Kelemen Barnabás... megkérdőjelezhetetlen.
x x x
Egyre inkább úgy tűnik, végérvényesen itt a tavasz. Még az időjárás is kedvez a húgomék hétvégi költözködéséhez.
x x x
Egy KDNP-s képviselő előterjesztéssel élt a MÁV-os utazási kedvezmények szűkítésére. Gyakorlatilag csak a dolgozók kapnának kedvezményt, senki más.
A metszőollót mindenütt lehet használni. Egyre kevesebb a szűzterület.
széljegy - 40.
Férfi: Milyen csinos! Ha ilyen szép nőt látok, kezdem hinni, hogy szép az élet.
Nő: Ha ilyen szépeket hallok, én is.
2012. március 11., vasárnap
Széljegy - 39.
Széchenyi István mondta: "Nehéz magyarnak lenni, de nem lehetetlen ". Széchenyi után mondom, nehéz mozgássérültnek lenni és nehéz mozgássérültként élni, de nem lehetetlen. Habár mai világunk mindent megtesz, hogy ennek az ellenkezőjét bizonyítsa.
2012. március 9., péntek
2012. március 8., csütörtök
2012. március 5., hétfő
2012. március 4., vasárnap
Napló
Végre itt a tavasz!
Nem szeretném elkiabálni. Az embernék még a hangulata is jobb.
x x x
Ezerrel csinálom a dolgaimat, mégis folyamatos időzavarban vagyok. Ma is csodálom apámat, hogy tudta beosztani az idejét. Gyakorlatilag mindenre jutott ideje, még arra is, hogy ebéd után egy fél órára ledőljön és szunyókáljon egy kicsit vagy átnézze az újságot. Ehhez képest én egy ma született kezdő vagyok.
x x x
Olvasom Böszörményi Gyula Fiókszavak - a honi mozgássérültek kalauza - című kötetét. Annak idején mikor megvettem, nem kötött le, száz oldalnál tovább nem jutottam. Most viszont letehetetlen a számomra.
Vannak könyvek, amelyekhez fel kell nőni, meg kell érni hozzá. Böszörményié is ilyen.
Sok megállapításával lehet vitatkozni, mégis megkerülhetetlen. Abban föltétlenül igaza van, hogy vannak kérdések, amelyekről csak mi, sérült emberek beszélhetünk a legautentikusabban.
2012. március 2., péntek
Széljegy - 38.
Tíz éves a Terror Háza. Amennyire vitatott volt a létrejötte, ma már annyira elfogadott.
De ne feledkezzünk meg a mindennapi élet terrorjáról sem! A családban,
az iskolában, a munkahelyen, az utcán. Ezek annyival jobbak - vagy
rosszabbak - az államilag intézményesült diktatúráknál, hogy lassabban
ölnek.
Önemésztő
Elgurult egy könnycsepp.
Ha fölbírod venni,
legyen tied,
de mire e sorok
végére érsz,
nyomában elveszett.
2012. március 1., csütörtök
Füstölgés - 18.
A legegyszerűbb történeteket a
legnehezebb megérteni. Keresem is a szavakat, hogy érthető – és ne félreérthető
– legyen mindaz, ami történt.
2012.
január elseje óta Magyarországon nincs rokkantnyugdíjas. Innen már csak egy
ugrás, hogy rokkant se legyen.
A
változás érthető azoknál a rokkant embereknél, akik már betöltötték az öregségi
nyugdíjkorhatárt. Ők sem kevesen voltak, számuk megközelítette a négyszázezer
főt.
Maradt
azonban még így is háromszáznegyvenezer ember, akik maradhattak volna a
rokkantnyugdíjasok körében, státuszában. Ha csak ennyi történt volna, a
rokkantnyugdíjasok száma akkor is feleződött volna. Valljuk meg, ez sem lett
volna kevés!
Itt
álljunk meg egy pillanatra. Az elmúlt egy évben azt nem értettem sosem, miért
kell felelőtlenül dobálózni a számokkal? Miért beszéltek a döntéshozók, a
médiák többsége hétszáznegyvenezer, majd – kitudja miért? –
kilencszáznegyvenezer rokkantnyugdíjasról? Miért, mikor nyilvánvaló volt – a
KSH és az ONYF adatai alapján -, hogy így „hamis a baba”?
Állítólag
most nyugodtabb, konszolidáltabb politizálás következik. Ez már önmagában is
megnyugtató.
Nyugodt
pipázgatás közben várom, hogy egyszer valaki legalább a számok vonatkozásában
kimondja, az érdekvédelmi
szervezeteknek igazuk volt.
2012. február 29., szerda
Egy pillanat - Csurka Istvánról
Hetvennyolc éves korában elhunyt Csurka István.
Ki is volt valójában? Író? Politikus? Közéleti író? Pártelnök? Egyik sem vagy mindegyik? Leginkább mindegyik.
Azt hiszem, nem tévedek nagyot, ha azt mondom, évek, évtizedek múlva
mégiscsak az irodalmi tevékenysége lesz az elsődleges. És ez így is lesz
rendjén.
Gondoljunk csak bele, az elmúlt években, évtizedekben hány olyan
politikus, közéleti személy volt, akik egy időszakban naponta többször
is szerepeltek a médiákban, ma pedig már senki nem beszél róluk. Sőt, a
társadalom többsége ma már azt sem tudja, kikről van szó.
Csurkának van egy darabja, a Ki lesz a bálanya?, amely 1962-ben
íródott. Az évszám említése azért érdekes, mert Csurka darabja korábban
íródott, mint Edgar Albee Nem félünk a farkastól című drámája.
Olvastam olyan kritikát, amely Albee világhírű darabjához hasonlítja
Csurkáét. Azt is hozzátéve, hogy Csurka darabja talán még jobb is, mint
Albee-é.
Csurka darabját 1962-ben fejezte be, de csak 1969-ben mutatták be, vagyis később, mint ahogy Albee darabja világhírű lett.
Az már a fikció körébe tartozó kérdés, hogy mi lett volna, ha Csurka
darabjának időben megvan a bemutatója, elismertsége? Vajon hogyan
alakult volna irodalmi pályája, életútja Csurkának?
2012. február 27., hétfő
Széljegy - 37.
Betörtek egy fiatalemberhez. Több mindent vittek el tőle, köztük egy speciális karprotézist, ami egy táskában volt.
A rosszban az a jobbik feltételezés, hogy a betörők nem tudták, mit visznek. Mindegy volt nekik, csak vigyenek valamit.
Ha viszont tudták, hogy mit visznek, akkor arra nincs emberi magyarázat.
2012. február 23., csütörtök
Üzenet - 8.
Makláry Zoltán színész mondta állítólag, hogy úgy sajnálja a fiatalokat, mert előttük a jövő.
Egy pillanat - negyvenhétezer forintról
Napok óta az egyik legfontosabb közéleti kérdés lett, hogy
negyvenhétezer forintból meglehet élni vagy sem. Akik azt állítják, hogy igen,
azoknak általában nem gond a megélhetés.
Igen,
lehet mondani, hogy valaki rehabilitálható és rehabilitációs ellátásként kézhez
kap negyvenhétezer forintot.
-
Igen ám – ahogy mondja egyik ismerősöm -, de sokan vannak, akiknek havonta több
mint húszezer forint gyógyszerköltségük. A rokkantsági nyugdíjat el lehet venni
pillanatok alatt, a probléma azonban, ami miatt rendszeresen kell szedni a
gyógyszereket, megmarad. És akkor mire is elég a negyvenhétezer forint.
Üzenet - 7.
Szinopei Diogenész Mondta: „Az emberek
vetélkednek egymással abban, hogy a másik ellen áskálódjanak és eltiporják,
azért viszont, hogy derék ember legyen, nem küzd senki.”
2012. február 21., kedd
Napló
Rosszkedvünk tele lassan véget ér Pár napja reggelente hallom a madarak csivitelését, a cinkéktől: nyitni kék, nyitni kék... A meterológia hétvégére már plusz tíz fokot is jelez.
x x x
Szombaton temették el Csurka Istvánt, hetvennyolc éves korában hunyt el. Egy biztos, hogy a halálával a magyar köz- és irodalmi élet mindenképp szegényebb lett.
x x x
Holnap megyek előadást tartani Karcagra Segíthetek? címmel. A hallgatóságom fiatalok lesznek, felsős általános iskolások és középiskolások.
Rendületlenül reménykedek a fiatalokban. Bennük talán még feltétel nélkül bízhatunk
Az én generációm már megkötötte és folyamatosan köti kisebb-nagyobb mikró- és makró-kompromisszumait. Sokan elkurvultak közülünk, még többen elkényelmesedtek. Sokunk egyáltalán nem érzi jól magát a bőrében, de jottányit sem változtatna, nehogy rosszabb legyen. A tűréshatárunk a végtelen. Apám mondogatta olykor, vannak generációk, amelyek hátán fát lehetne vágni. Az az érzésem, hogy a mienk is ilyen. .
Kereszt
Nem ereszted,
cipeled a keresztet,
húzod-vonod,
kereszted a botod.
Célod valahol,
valahol ott elől,
terhed céltáblának
jelöl.
Nem ereszted,
húzod-vonod,
cipeled kereszted,
magad előbbre dobod,
célod felé közelítesz.
Mondd, ki kérdez?
Kérdezi bárki is, miért?
Mosolyogva továbbmész
kereszteddel a célért.
2012. február 20., hétfő
Üzenet - 6.
J. F. Kennedy mondta 1960. július
15-i – Új Hatás - beszédében Los Angelesben: „Nem azért vagyunk itt, hogy a
sötétséget átkozzuk, azért vagyunk itt, hogy gyertyát gyújtsunk. Ahogyan
Wintson Churchill mondta…, hogy elfoglalta hivatalát, ha vitát nyitunk a múlt
és a jelen között, elveszünk a jövőben. Ma a jövővel kell foglalkoznunk. A
világ változik, a régi kornak vége, a régi utaknak azonban korántsem.”
Kennedynek
és Churchillnek is igaza volt.
2012. február 14., kedd
2012. február 13., hétfő
Széljegy - 36.
Barátom fia meséli, hogy kölföldre készül dolgozni. Próbálok érveket felhozni, hogy miért ne menjen.
- Most sehol sem fenékig tejfel - mondom.
- Tudod, miért megyek?... A legutóbbi fönököm azt mondta, nem mindegy az sem, hol csoró az ember.
2012. 02. 13.
2012. február 9., csütörtök
Széljegy - 35.
Élt hatvankét évet, egész pontosan eddig működött. Ez a MALÉV.
Aztán egyszer csak puk, mi földi halandók legalábbis ezt tapasztaltuk, volt-nincs magyar légitársaság.
Emlékeznek a reklámszövegre? "Szárnyakat adunk vágyainak!"
A szárnyink már odavannak. És a vágyaink?
2012. 02. 09.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)