Martfűi levelek - Ami vállalható

  

Kedves Barátom,

tavasz derekára kitört a nyár, ennél melegebb már nyáron sem kell.

            Évek óta próbálom megérteni a világot. Ahogy múlik az idő felettem, egyre kevésbé értem. Ez a nagy meleg még rátesz egy lapáttal, elájulás ez a korai kánikula.

            Képzeld, Martfűn is lesz Ki kicsoda? című könyv, amelyben várhatóan én is benne leszek. Ha minden jól megy, jövőre jelenik meg.

            Írni kell magamról egy rövid ismertetőt, bemutatkozást. Nincs is ezzel baj és mégis lett egy pillanatnyi dilemmám.

            Tudod, a kilencvenes évek végén pályázat útján elnyertem egy Soros-ösztöndíjat három évre. Sérült emberek részére végeztem jogvédelmi tevékenységet.

            Ebben a mai Soros elleni kampányban egy pillanatra fölmerült bennem a kérdés, hogy ezt az ismertetőben szerepeltessem-e. De a következő pillanatban máris elhesegettem a gondolatatot.

            Hülye vagyok én? Miért ne szerepeltetném?

            Nem loptam, nem csaltam, megdolgoztam az ösztöndíjért, a sérült emberekért tettem.

            Barátom, az az őrület, hogy egy pillanatra is fölvetődhetett bennem ez a gondolat. Restellem is… Na, ezt restellem!

            A világ megbolondult, hogy egyáltalán ilyen kérdések fölmerülhetnek.

            Eszembe jut néhai barátom, Hideg Anti, aki biztatott erre a pályázatra. Mit szólna mai világunkhoz? Hogy nem érezné jól magát, az biztos.

            Azért, mert a világ megőrült, nekünk még nem kell, nem kellene.

            Az a pályázat, az a három év az én vállalásom, az életem része, amire büszke vagyok.

            Akinek meg nem tetszik, Barátom, tehet egy szívességet.

            Egyébként is, leginkább már csak magamnak és a páromnak szeretnék megfelelni.

            Most elköszönök, barátod:

                                                           Urbán-Szabó Béla

Szerelem

Mindenható Istenem,
nap mint nap
próbát teszel velem.
Kötelez a szeretet,
kötelez a szerelem…
Jót teszel velem
és csak bízhatok,
a próbán átjutok.

Mindenható Istenem,
hoztad és
adtad őt nekem.
Intettél, türelem.
Lent a völgyben,
s fönt a hegyen,
ez mindenütt
szerelem.

Napló

Április közepén megszűnt a Magyar Nemzet napilap, nyolcvan éven keresztül jelent meg.

       A Népszabadság után ez a második napilap, amelyről soha nem gondoltam volna, hogy ilyen sorsra jut.

       A megszűnéseik valódi okait valószínűleg soha nem fogjuk megtudni. A mai világban nagyon könnyen lehet hivatközni pénzügyi vagy politikai okokra, vagy mindkettőre.

x x x

A Fidesz-KDNP pártszövetség fölényesen nyerte a 2018-as országgyűlési képviselőválasztást, Orbán Viktor alakíthatott is mét kormányt.

       Az ellenzéki pártok egyre rosszabbul szerepelnek, valamit nagyon rosszul csinálnak.

       Martfűn közel húsz egyéni képviselőjelölt volt. Ez teljesen abszurd, nagyon vicces. A kormánykoalició pártja ezt a sok jelöltet valószínűleg nem bánták.

Hárman

Mindenható Istenem,
ami fáj neki,
fáj nekem.

Mindenható Istenem,
fájdalmát fájdalmammal
megváltom…
Lelkünk sirállyá váljon!

Mindenható Istenem,
arcát könnyeimben
mosdatom,
bőre rózsaszirom.

Mindenható Istenem,
Kedvesem gyógyír nekem…
Engedd, hogy napját
széppé tegyem!

Mindenható Istenem,
híreld a jóságát!
Én viszem a keresztfát.

Mindenható Istenem,
értünk lettél a kereszten,
vállalásod nekünk
kegyelem,

Csillagvirágok - Csók

Szépszerelmem
drága asszony,
ha kérem,
csókot adjon,
ha adom,
csókot kapjon.

Örömöm kertje

Kedvesem szavára,

hangjának dallamára

szívem ritmusára,

ölelő karjába.

Kedvesem ölébe,

örömöm kertjébe,

szerelmem fészkébe,

az öröklétbe.

Te meg Én

Mindenható Istenem,

próbára tettél,

azt mondtad,

erre vágytál, szeressél!

Utamba vezérelted őt,

a nekem legdrágább nőt,

aki a legdrágább anya

és még inkább

a legdrágább nagymama.

Mindenható Istenem,

nem is tudod,

mit adtál nekem!

Adtad a szeretetet,

a végtelen gyengédséget,

a szerelmi őrültséget,

tűzben a lobogást,

adtad lobogás után

a csendes megnyugvást.

Mindenható Istenem,

adtad nőben a jót,

a nekem mindig szépet,

vele adtad, mire

szívem mindig vágyott,

adtad, mire ember

mindig vágyhat,

adtad a megvalósult álmot,

adtad álomként a valóságot.

Mindenható Istenem,

tiéd is köszönetem

és tiéd drága kedvesem,

ki hibáimat tűröd nekem,

ki szereteteddel,

szerelmeddel gyógyítasz,

életemre lettél vigasz.

Mindenható Istenem,

mindenhatóságod bennünket

segítsen.

Sirályként szállunk

  

Bennem fészkel

a szeretet

és a szerelem.

Ölellek,

ha csak tehetem;

csitul a fájdalom,

a múltbéli gyötrelem

Árkon-bokron túl,

túl hegyeken, völgyeken,

maradtunk ketten,

te meg én;

sirályként szállunk

a szerelem egén.

Üzenet - 139.

Az irgalmasság gyakorlása mindig az erő jele, sosem a gyengeségé.

Napló

A választási kampány "legviccesebb" megállapítását a Kétfarkú Kutyapárt elnöke tette azzal, hogy pártjuk támogatja a gombfoci-stadionberuházásokat..

       Amikor ezt meghallottam, szétnevettem magamat. Mindjárt eszembe jutottak gyerekkorom gombfocibajnokságai....(igazi gombokkal!!!!). Nekünk ezeknek a költségei egy nyalóka árába sem kerültek!

x x x

Valaki kérdésként fölvetette, hogy meddig süllyedhet még a magyar foci színvonala? Hát, amíg át nem lyukasztja a Földet, volt a válasz.

Locsolóvers

Ablakom alatt tücsök ciripel...

Nem elég szépek a lányok,

az ördög vigye el!

Hajnalban jöttek a gondolatok:

napkeleti vándor vagyok,

tarisznyámban varázsszerem,

a lányokat mind széppé teszem.

Szabad-e a házhoz örömet hozni?

Szabad-e locsolni?

Virágvasárnap

Téged küldött

az Isten,

mikor már

nem hittem.

Veled jött

a fény,

szürke életembe

a remény.

Mit számít

a kevés, a sokaság,

ha a pillanat

adja a csodát!

Veled szép minden,

minden nap…

Áldott legyen

ez a Virágvasárnap!

Köszönöm

- ima szerelmemért -

Köszönöm jó Istenem, hogy utamba vezérelted Kedvesemet. Tetted mindezt akkor, amikor már letettem arról, hogy e földi életben találkozhatok az őszinte, tiszta és igaz szerelemmel.

Köszönöm jó Istenem, hogy utamba vezérelted Kedvesemet, akire mindig is vágytam, akiről mindig is álmodoztam, akit ébren is álmodtam… Akiről már nem is hittem, hogy valóságosan is létezik, nem csak a képzeletemben…

Köszönöm jó Istenem, hogy utamba vezérelted Kedvesemet és kárpótolsz vele mindenért az életemben, és megmutatod, hogy kerekesszékben is lehet csodálatos az élet, csodálatos a szerelem.

Köszönöm jó Istenem, hogy utamba vezérelted Kedvesemet, és erőt és hitet adsz, hogy minden percben bátoríthassam. Az általad kapott erőt és hitet továbbadhassam neki, akkor is, amikor erős, hogy még erősebb legyen, akkor is, amikor gyengeségében gyámolítani kell.

Köszönöm jó Istenem, hogy utamba vezérelted Kedvesemet, és ezzel az életembe napfényt, örömet, lelkemet melegítő boldogságot hoztál… Köszönöm jó Istenem, ha megtartasz ebben az érzésemben és közös érzésünkké teszed.

Köszönöm jó Istenem, hogy utamba vezérelted Kedvesemet, immár örök lelki társamat, aki belső és külső szépségével bearanyozza minden nappalomat és éjjelemet.

Köszönöm jó Istenem, hogy utamba vezérelted Kedvesemet, ezt a drága nőt, földi tüneményemet, és kérem, hogy vezess minket, akkor is, ha egymás kezét fogjuk, akkor is, ha térben távol vagyunk egymástól, de lelkeink együtt rezdülnek.

Köszönöm jó Istenem, hogy utamba vezérelted Kedvesemet, és kérem, hogy tudatosítsd bennünk, hogy a patak is mindig egy irányba folyik, a tenger felé halad.

Köszönöm jó Istenem, hogy utamba vezérelted Kedvesemet, és kérem rá áldásodat és segítségedet mostani és minden további születésnapja alkalmából.

Köszönöm jó Istenem, hogy utamba vezérelted Kedvesemet, Társamat jóban, rosszban, szépben, örömben, bánatban, boldogságban a földi és mennyei örökkévalóságban.

Ámen.

Egy csodával szegényebbek lettünk

Hetvenhat éves korában meghalt Stephen Hawking kozmológus, csillagász, elméleti fizikus, matematikus.

       1942-ben azon a napon született, amikor Galilei halálának háromszázadik évfordulója volt. A Cambridge-i Egyetemen ott volt tanszékvezető, ahol korábban Isac Newton is. 

       Megkapta a világon tizenhetedikként a Lucas-professzora címet, amit Newton is viselt. A Nobel-díjat állítólag "csak" azért nem kapta meg, mert túlnépszerű volt egy Nobel-díjhoz képest. Az biztos, hogy a tudomány népszerűsítéséért könyveivel, ismeretterjesztő filmjeivel sokat tett. Ő az a tudós, akit a világ egyik legokosabb embereként tartottak számon a huszadik században Einstein mellett, a huszonegyedik században pedig a legokosabb embereként.
       Ő az, aki elektromos kerekesszéket használt és számítógépen  keresztül géphangon kommunikált. Mozgásképessége és beszédképessége gyakorlatilag a nullával volt egyenlő, de lángelme volt.

       Kétszer nősült, mindkétszer elvált, három gyereke született első házasságából, amely harminc évig tartott. Három unokája van. 

       Uralkodók, államfők, kormányfők fogadták

       Ő mondta, "amig élet van, van remény". És azt is, hogy "annyira béna, hogy ő csak gondolkodni tud". 

       Hát ez nagyon ment neki!

       És még egy hivatkozás tőle: "A csendes embereknek vannak a leghangosabb gondolataik". Mintegy ezt egészíti ki örökbecsű mondása: "Csak a lúzerek, az örök vesztesek hivalkodnak az IQ-jukkal".

       A népszerűsűgéhez az is hozzájárult, hogy életvidám, jó humorú ember volt.

      Az emberiség ma még nem tudja, hogy valójában kit veszített vele. A neve a tudománytörténetben inkább fényesedni fog, mint kopni. 

        Hawking halálának napja, március 14-e, Einstein születésnapja. Mindketten hetvenhat éves korukban haltak meg.

Hiszek

Ha nem hiszek,

hogyan kérjek,

nem kerülhetem meg

a kerekesszéket?

Hiszek, hát, hiszek!

Sokan rombolják

bennem a hitet,

lassan tolnak,

sírba visznek.

Hiszek, hiszek!

Tízből kilencszer

előre visznek,

ezért mást

nem tehetek.

Gyógyír minden

szavad szívemnek;

erősíted bennem hitem,

szavad már

minden kincsem.

Szívem kulcsa

A kulcs a kezedben,

sétálhatsz a szívemben…

Nézzél szét

és láthatod,

szívemben is

veled vagyok!

S hogy milyennek látlak?

Tükörképed bennem,

magamban az ablak,

a lelkem fátylából

kibogozlak.

És ott állsz tisztán,

minden előtt

és minden után.

Őriz bennünket

a szerelem,

a mindenek feletti

kegyelem.

S ha megvolt a séta

szívem bölcsőjében,

együtt hihetünk

szerelmünk jövőjében.

A kulcsra jól vigyázz,

amit látsz,

az az örök nász.       

Napló

A minap láttam a Fradi-Honvéd bajnoki labdarugó-mérkőzést, amit a Fradi 5:2-re nyert.  Ilyen jó focit nem is tudom, mikor láttam utoljára. Nagyon-nagyon régen.

x x x

Vathy Zsuzsa írónő - Lázár Ervin író felesége - közel egy évvel ezelőtt hunyt el. A lányuk, Lázár Fruzsina, mostanában írt arról, hogy az édesanyja életét egy kalciuminjekció megmenthette volna.

       No komment!

x x x

Vasárnap éjszaka kiderül, hogy az idegennyelvű filmek kategóriájában melyik film kapja az idén az Oscar-díjat. Enyedi Ildikó filmje, a Testről és lélekről is az esélyesek között van.

Csoda született

- egy előadás margójára -

Évvégén óriási élményben volt részem, videó-felvételen láthattam Sík Sándor István király című drámájának amatőr színjátszók általi előadását. A felvétel 2000 augusztusában készült egyik vidéki városunkban.

            Az előadás egyszeri volt, a felvétel technikailag sajnos nem tökéletes.

            Az előadók tizenéves fiatalok. Nekik és a nézőknek is egy életre szóló élmény lehetett ez a darab.

            Ez az előadás megmutatta azt, hogy gyakorlatilag a semmiből egy csapat milyen nagyszerű művészi teljesítményt hozhat létre hozzáértő felnőttek szervezésében, irányításával.

            Ezeknek a fiataloknak a játékában látszik az őstehetség, a lelkesedés és az alázat. Ma már kivétel nélkül tanult, meglett emberek, családosak, több gyermeket neveltek, nevelnek.

            Nem tudom, hogy ők, mint előadók, vagy a nézők, tisztában voltak-e vele, hogy egy nagyszerű előadás résztvevői és nézői lehettek.

            Az előadás létrejöttének hozzáértő szervezője, rendezője J. I. tanárnő. Érdemei vitathatatlanok, elévülhetetlenek.

            Az előadásról készült videó-felvétel, ezt láthattam én is. Nem tudom, hányan láthatják így utólagosan is ezt az előadást. Egy biztos, ma is nagy élmény.

            Az előadás jó példája a kivételes teljesítménynek. Itt egyáltalán nem a darab értelmezésére, mondanivalójának a kibontására gondolok, hanem a játékra, a szereplők teljesítményére.

            Kívánom mindenkinek, hogy része legyen ilyen és ehhez hasonló csodákban.

            Nekem középiskolás korom jutott mindjárt az eszembe, a hetvenes évek és Szabó tanár úr, a magyartanárunk, és az ő színjátszói.

            Nem volna érdektelen ezt az István király darabról készült videó-felvételt nagy nyilvánosság előtt akár többször is bemutatni még ma is és a jövőben is.

Az utókor, a mai pedagógusok, fiatalok is méltán tanulhatnának belőle. Akik pedig részvevői voltak bármilyen minőségben, büszkék lehetnek, lehetnének rá életük végéig.

Ilyenkor óhatatlanul fölmerül a kérdés, tudjuk-e becsülni egyáltalán a saját teljesítményünket… Két veszély van ilyenkor, van egyszer a túlértékelés, másrészt az alábecsülés.

És hogyan értékelik annak a véleményét, aki egy ilyen előadást utólagosan értékel? Na, ő aztán kap, kaphat hideget és meleget… Mit tudhat ő erről az egészről, pláne tizennyolc év távlatából… Elfogult, meg aztán úgy egyáltalán..!

            Tizennyolc év távlatából is köszönöm ezt az előadást a fiataloknak és a segítőiknek, felkészítőiknek, nem utolsó sorban J. I. tanárnőnek, a csoda megteremtőinek.

            Az ember olykor hajlamos eldobni a gyeplőt, de amikor ilyet lát, legalábbis az én szívemben újjáéled remény a jövő felé, mégiscsak van értelme csinálni, folytatni…

            Van egy álmom: Ezzel a videó-felvétellel járom az iskolákat, a különböző civil közösségeket, és hirdetem, van értelme a közösségi cselekvésnek, az önmegvalósító törekvéseknek, a tenni akarásnak, megmutatni, hogy a napi robotokon kívül még mire vagyunk képesek… És hogy ez semmiben nem hátráltat bennünket, sőt, előbbre visz…

            Erre az előadásra Sík Sándor is büszke lett volna.

Ima a betegekért

Uram, a betegek
napja ez;
egy nap az emlékezés,
napi a szenvedés...
Ima a betegekért...

Uram, van baj elég,
nem véletlen,
hozzád fordulok
nem véletlen, láthatod....
Kérlek segítségedért...
Ima a betegekért...

Uram, könnyítsd a bajt,
a segítő szándék hajt;
könnyítsd a fájdalmat,
a testet gyötrő szenvedést...!
Ima a betegekért...

Uram, szavam hallgasd,
a lelkeket megtartsd,
ne fokozd a kínt!
Szavam az emberért...
Ima a betegekért...

Uram, csak még néhány szó,
kedvesemért szívből fakadó...
Terhét könnyíteném,
fájdalmából fájdalmát vinném...
Ima a betegekért...

Uram, minden ismerősért,
és minden ismeretlenért,
aki szeret, aki nem...
Uram, tudd, mindenkiért...
Ima a betegekért...
2018.02.11.

Napló

Az idegennyelvű filmek körében Oscar-díjra jelölték Enyedi Ildikó Testről és lélekről című filmjét. Vagyis ez a film a között az öt film között van, amelyek közül kikerül a befutó.

x x x

Kezdődik a házasság hete.

       Ahogy egyre több probléma lett úgy általában az emberi kapcsolatokban, úgy lett egyre több probléma a legközvetlenebb emberi kapcsolatok egyikében, a házasságban is. Nem véletlen a sok válás, a megcsalás, a megcsalattatás, az önbecsapás... Hiányzik, hiánycikk a feltétlen szeretet, a hűség, az egymás iránti alázat, az egymás iránti felelősség, az egymással szembeni áldozatvállalás, az emberi méltóság megőrzése, tisztelete....

       A morális értékrend alig-alig számít. Lassan odajutunk, hogy aki nyíltan fölvállalja képviseletét, jobb esetben csak megmosolyogják, rosszabb esetben kinevetik, megalázzák, negatív jelzőkkel illetik.

      Hogyan lehetne visszaállítani, megerősíteni az emberi kapcsolatok, többek között a házasság értékét? 

      A receptet nem tudom, abban viszont biztos vagyok, hogy nélkülünk nem megy. 

x x x

Ma van a Betegek Világnapja.

       Valamikor régen, még a kilencvenes évek vége felé, Józsi atya erre a napra meghívta a martfúi katolikus templomba a szájjal és lábbal festők egy csoportját. Ezzel párhuzamosan kiállítás volt a képeikből a művelődési házban.

       Fantasztikus élmény volt. Egyrészt azért, hogy egyáltalán itt lehettek, itt voltak, másrészt azért, mert ezeknek a festőknek a többségét ismertem Budapestről, a Marcibányi téri intézetből. 

       Az aiya engemet kért meg egy bemutató előadásra. Életemben először mondtam beszédet katolikus templomban.

Csillagvirágok - Ami szép

Ami szép, szép,

nekünk megélt;

ami jó, jó,

nekünk szeretnivaló.

Nekem te vagy

a legszebb,

nekem te vagy

a legjobb…

Örökké szeretlek.

Ébren is álmodlak

Virágom, virágom,

drága világom,

arcod formáját

kezemben látom.

Amit látok, annak

úrnőjét várom...

Percek, napok,

hetek múlhatnak;

vágyam erősödik,

ébren is álmodlak.                                        

Fáklya

Szerelmünk lángja
mások szemében fáklya;
egymásnak vagyunk, lettünk,
egymásban erősitjük hitünk.
Ahogy a gyertya ég,
dúdojuk szerelmünk
szép énekét.
A szerelem, a szeretet
velünk mozgat hegyeket.
Jó hogy kaptuk az életet,
dúdolhatjuk ezt az éneket.
Látjátok, lássátok emberek,
ezt teszi a szerelem,
ezt teszi a szeretet!

Társam

Lelked fénye
arcodon ragyog...
Ehhez képest
halványak a csillagok
Meztelen karjaid
ölelő karok;
szivemnek szereteted
melegét adod.
Amit immár
egymástól kapunk,
az ad erőt,
azzal szárnyalunk.

Martfűi levelek - Szeretetre vágyunk

Kedves Barátom,

Advent, a várakozás ideje van. Ha jól belegondolunk, bizonyos értelemben egész életünk a várakozásban telik. Mindig várunk valakire, valamire.

            Már a csecsemő is. Várja az anya melegséget árasztó közelségét, a cicit, a hamit.

            Aztán, ahogy múlnak az évek, mindig várunk valakire, valamire… Úgyis mondhatnám, mindig meg akarunk felelni valakinek, valaminek…

            Aztán van egy pont, amikor már csak annak az egynek szeretnénk megfelelni: a párunknak, a társunknak… Ez a legnehezebb, a legtöbbször ez nem sikerül…

            Miért? Mikor ezt szeretné legjobban mindenki… Miért nem sikerül?

            Pál Feri atya mondta, mit ér az igazam, ha boldogtalan maradok, leszek…

            Mit számít az igazunk, ha nincs, aki szépeket mondjon nekünk, ha nincs, aki megöleljen, aki szeretgessen bennünket.

            Nem kell megtagadnunk önmagunkat, de a vélt vagy valós igazságunkhoz mindenáron való ragaszkodás legalább olyan hiba, mintha nem lenne igazságunk.

            Hol van a szeretetünkben az alázat?

            Ahhoz, hogy ne ragaszkodjunk föltétlenül igazunkhoz, alázatra van szükség a másik iránt. Azt kellene belátnunk, hogy ezzel nem veszítünk, hanem nyerünk. Megnyerjük egymást a jövőnek.

            E nélkül mit adunk át a gyerekeinknek, az unokáinknak? Látszatokat, tárgyakat… Hol van életünk példája, ami a legjobb példázat.

            Hol van a szeretet példázata?

            Egy japán mondás szerint a kenyér az élet, értelme a rózsa.

            Érted, a tövises, szúrós rózsa, ami ezzel együtt szép, amire ezzel együtt vágyik minden ember.

Igen, szépek, szerethetőek, szeretetre vágyók vagyunk, erre vágyunk, de tüskéink, hibáink is vannak. Ezeket a tüskéket kellene egymáson, egymásban elsimítanunk.

            Tudod, amikor most adventi készülődésben vagyunk, ezeket is végig kellene gondolnunk. Legalább egyszer-egyszer, legalább így karácsony előtt, és akkor talán a világ is szebb lehetne – egyszer, egy pillanatra legalább.

            Ezzel a gondolattal búcsúzok most, barátod:

                                               

Napló

Még Martfű fölött is lehetett látni, hallani, hogy a vadlúdak vonulnak. A természet egyik csodája, ahogy ezek a madarak összerendeződnek v-alakba. 

x x x

Jókat mosolygok, mikor ellenzéki politikusok kormányváltásról beszélnek.

       Mintha nem ebben az országban élnének. Ahogy látom, sok - legtöbb - ellenzéki pártnak még az is kérdéses, hogy egy jelöltjei is, illetve a párt képviselői közül bárki is bejut-e a partlamentbe.

        A mostani tendenciákat látva nem az a kérdés, hogy a Fidesz-KDNP eléri-e a kétharmados többséget, hanem az, hogy elérik-e a nyolcvan százalékos többséget. Vagyis több mint kétharmados többségük is lehet.

Ne engedjük el egymás kezét!

Semmi baj, semmi baj,
csak nagy a zaj,
nagy a gyerekzsivaj.
Csibészkedő unokák
szórakoztatják
a nagymamát.

És a főzős mami,
mert hát ő a nagyi,
játszik és ugrana,
ha kéri a négy unoka.

"Gyertek gyerekek,
fogjátok a kezet!
Ne engedjétek el
egymás kezét,
vigyétek a szeretet hitét!

Mellettetek sorban állok,
veletek tán jóvá válok."
Ha a mama magához ölel,
kérhetem Istent,
karjaiban én is férjek el.

Dorka és Lacika ajándéka

Odakint mi ez a kopogás?

Erősen dolgozik a Mikulás,

ide egy csomag,

oda egy csomag,

az Öregnek

ez éjszakai műszak.

Egyszer csak felkiált:

„Hahó, mi ez itt!?”

A nagy szakállú

talált valamit.

Bemászott az ablakon,

üzenetet talált

egy lapon,

egy szépséges rajzot,

ami rá hasonlított.

A lap alján egy írás,

fordíts lapot Mikulás… 

És ott a szöveg:

„ Ez ajándék, kedves Öreg…”

Az írás ennyi, a fejét

csóválja a piros ruhás:

„ Ebben nincs hiba…”

És ott a feladó: 
Dorka és Lacika.

Üzenet - 139.

Valamikor az a mondás járta a magyar fociról, hogy kis pénz, kis foci. Ma azt mondhatjuk, nagy pénz, semmi foci.

Csillagvirágok - Tűzrózsa

Ha együtt vagyunk, lángol,
soha nem pislákol;
ha együtt vagyunk, perzsel,
lángokban lobban fel...
Így válik valóra
szerelmünk, a tűzrózsa.

Csillagvirágok - Szerelmi fátyol

Veled kimennék a világból,
szívünk egymásért lángol;
közös az érzés és a tűz,
ami összeköt és összefűz.
Arcunkon szerelmi fátyol,
lehetünk mi már bárhol.

Napló

A reformáció éve  2017, Luther Márton ötszáz évvel ezelőtt hírdette meg tanait. Bár akkor még ezt nem tudhatta, de tanai meghirdetését  követően mind a világ, mind a világ szellemisége megváltozott.

x x x

Egy másik évforduló, ami nekünk nemzeti büszkeségünk lehetne: az idén van a kiegyezés százötvenedik évfordulója. Gyakorlatilag nem vagy alig esik róla szó. Pedig még ma is volna mit tanulnunk Deák Ferenctől és kortársaitól.

Békesség

Vállamra hajtod fejed,
simogatom kezed...
Merülj csendesen álomba,
szárnyaljunk a távolba!

Együtt, veled bárhol,
így lesz közel a távol;
egymásba olvadva egészen,
nyugalmunk békében.

Martfűi levelek - Kiegyezés

Kedves Barátom,

2017. már nem az én évem, 2016. sem volt az. Szóval a helyzet nemhogy javulna, hanem fokozódik. Azt meg már régről tudjuk, hogy nincs olyan rossz, aminél ne volna rosszabb.

Egy jó azért van, és ez nagyon fontos, ezért elviselhető minden, ettől szép és boldog az életem… Tőle, a páromtól, a szeretetétől és a szerelmétől… Magánéletünk rejtett zugaitól, ami csak a miénk… Kárpótlásunk, vigaszunk, közös utunk, amibe nem engedünk beleszólni senkit.

Ha fölemeljük a fejünket, csupa vitatható világot, életeket látunk. Az idő múlásával nem lett jobb a világ. Bizonyos szempontból gazdagabb, sokszínűbb lett. De az értékek gazdagságától, sokszínűségétől biztosan nem… A jelek nem ezt mutatják… Vajon miért?

Minden nap valaminek a napja, annyi évfordulót ünnepelünk, de valahogy kimaradt a kiegyezésről való megemlékezés…

Lehet, hogy különböző szakmai lapok megemlékeztek róla, volt egy-két tudományos konferencia, a közbeszédből, a közgondolkozásból azonban teljesen kimaradt, még a hivatkozás szintjén is. Holott a kiegyezés 150. évfordulója van.

 Nem divatos ez a fogalom, és ami mögötte van. Ki akarna itt kiegyezni bárkivel is? Senki, társadalmi szinten semmiképp… Sőt! A ki kit nyom le, használ ki dívik… Ez már olyan méreteket ölt, hogy a társadalmi innováció rovására megy.

A kiegyezést követően annak idején soha nem látott fejlődésnek indult az ország mind gazdaságilag, mind építészetileg, mind kulturálisan… Igen, ehhez, ehhez is kellett a kiegyezés.

Hajlamosok vagyunk megfeledkezni arról, hogy egy ilyen már volt a magyar történelemben és az milyen pozitív eredményekkel járt.

Azért azt sem feledhetjük, hogy akkoriban – a kiegyezés idején – nem akárkik voltak magyarjaink… Elég itt Deák Ferencre, Eötvös Józsefre, Jókaira, Eötvös Károlyra gondolnunk…

Valahogy azért az akkori közhangulat is más volt. Ma elképzelhetetlen volna, hogy Mikszáth Kálmán az Országgyűlési Tudósításokat írja rendszeresen, megjelentesse éveken keresztül, vagy az írásai megjelentetésétől tiltanák el, vagy másnap megszüntetnék az lapot.

Szóval ebben az évben van a kiegyezés 150. évfordulója, ami az első világháború kitöréséig, közel több mint ötven évig biztosította az ország fejlődését minden tekintetben. Volna mit ünnepelnünk, de még emlékezni se nagyon emlékezünk.

Azóta csak folyamatos békétlenség van.

Szerencsésnek mondhatja magát, aki a magánéletében megtalálja a nyugalmát. Én megtaláltam, szerencsére.

Ezzel a tudattal búcsúzok most, barátod:

                                              

                                              

Rekviem önmagunkért

A szeretet
és a szerelem
vezérel..
Bármerre mész,
magaddal
vigyél el!

Ahogy én téged,
így egyszer
szeret az ember;
ha elveszítelek,
magamat
veszítem el.

Sokat láttam
és megéltem,
ma már tudom
és megértem,
szeretni csak
így érdemes.

Nem vagyok
tökéletes,
ne várj tőlem
csodát...!
Szívem érted ver,
szám érted kiállt...

A csoda
magunk vagyunk,
egy az életünk,
egy az álmunk,
egy lesz halálunk.

Csillagvirágok - Szívdobbanás

Hallod? Zizegő levelek
visszhangozzák, szeretlek;
örömzene, szerelmi
suttogás...
Egymásért van
minden szívdobbanás.

Szerelem mindörökké...

Hogy mit gondolok,
szeretnék, akarok?
Hallhatod, olvashatod.
Sosem volt, ma sem,
nem titok.
Remegő hangon,
pőre szavakkal,
itt vagyok...
Ezt tudom, ezt adhatom,
ilyen vagyok
előtted, neked,
és csak neked.
Kötnek a szavak,
az érzések, a gyökerek,
mert szerelemmel szeretlek.
Ebben élek, ebben halok,
veled szárnyalok,
nélküled senki, semmi vagyok. .

Napló

Vénasszonyok nyara. Őszi ajándék néhány napra, néhány órára.
       Egy előrejelzés szerint kemény tél lesz. Ez mondjuk, nem hiányzik.

x x x

Néhány hete hunyt el Makk Károly, a magyar filmművészet nagy öregje, több mint kilencven éves volt. Hatvan évnyi rendezés volt mögötte és még voltak tervei, rendezni készült.

       Olyan filmek rendezése fűződik a nevéhez, mint a Ház a sziklák alatt, Liliomfi, Szerelem, Egymásra néve... Két évvel ezelőtt találkoztam vele a szolnoki Tisza Moziban. Akkoriban írtam a következő naplóbejegyzést: "A szolnoki Tiszamozi most ünnepelte március nyolcadikán működésének hatvanadik évfordulóját, az üzemeltető kft pedig a huszonötödiket.

     Az első film, amit vetítettek a moziban, a Liliomfi volt. Ebből az alkalomból most ismét levetítették. Vetítés utáni beszéllgetésre a szervezők meghívták Makk Károly rendezőt és Báron György filmkritikust.

     A Liliomfi vetítésére nem mentem be, már sokszor láttam. Korábbi tapasztalatok alapján tudtam, hogy a közönségtalálkozóra meghívott alkotók nem nézik meg az aktuális filmet, kint vannak a kávézóban. Most is így történt. 

     Summa summarum, életem egyik nagy elményeként megadatott, hogy fél órát beszélgethettem Makk Károllyal. Beszéltünk filmekről, színészekről, a közelmúltban megjelent könyvéről...

      Megkérdeztem tőle - többek között -, hogy mikor volt rendezőként nehezebb alkalmazkodni, a szocializmusban vagy a mostani viszonyok között, amikor is a pénz diktál mindent elsődlegesen. Azt válaszolta, hogy Kádár egy idő után  rájött, nem lehet irányítani sem azt a társadalmat, amelynek a tagjai nem rendelkeznek véleménnyel, erre Orbán Viktor még nem jött rá" (Napló, 2015. márciua 12.)

Üzenet - 138.

A jóságod a bölcsességed. Így maradjon mindörökké!

Kertem rózsája

                                 Ilcsikének


Romkert az életem,
benne te a virág.
Túl a szomorú éveken,
szebb lett veled a világ.

Voltál és most lettél
kertem vadrózsája;
magaddal röpítettél
lelkem örök ódája.

Körbeleng a rózsaillat...,
a holdfény is velünk virraszt..
Nézd, lassan pirkad!
Rossz kedv, bánat messze illan.

Mit adhatok?

Amit adhatok:
végtelen szeretetet,
égről csillagot.

A magányos oroszlán

Az erdő királya, Jakabosz, reggeli sétáját tette. Furcsállotta, hogy már jócskán elmúlt a virradat és sehol semmi reggeli nyüzsgés az erdőben.

            Csak a madarak csicseregtek, csiviteltek, adtak mindenféle hangokat fent a fákon.

            - Könnyen vannak! – gondolta az állatok és az erdő királya. – Tudják, hogy ott fent nem bírok szétcsapni közöttük.

            Az egyik bokorból éppen neki rontott Rókuszi, aki meglepetésében úgy megijedt Jakobosztól, hogy minden szőrszála fölállt.

            - Hová-hová ilyen nagy igyekezettel? – kérdezte az erdő királya.

            - Ééénn csaak úúgy jövöök-meegyek, neem roohaanok – nyöszörögte megszeppenve.

            - Mi van, megdadogósodtál?

            - Ááá, neem.!

            Az ijedtségtől lassan kezdett magához térni a rókalány.

            - Mi ez az állati nagy csönd? Csak ezek a tollas égiek vertyognak itt…

            - Nagyon korán van még uram-királyom.

            - Beszélsz badarságot! Hol van már a reggel! Valami baj van? Idegesítő ez a csönd.

            - Semmi baj nagy király… Az állatok látták, hallották, hogy jössz. Nem akarják megzavarni méltóságos nyugalmadat a reggeli sétád közben. Ezért inkább félrehúzódnak…

            - Ami igaz, az igaz! – mondta Jakobosz megrázva büszkén a sörényét. – Ki nem állhatom, ha megzavarnak a nyugalmamban.

            - Mégiscsak te vagy a király! – így Rókuszi, akinek ekkorra már lesimult a szőre és elmúlt a dadogása is. – Bizony ám!

            - Jól mondod, rókalány… Ami igaz, az igaz!

            Jakobosz lubickolt a róka nyájas szavaiban. Mintha minden egyes szóval simogatták volna a sörényét.

            Ment ez még így egy darabig, aztán a róka óvatosan elköszönt. Ahogy távolabb ért, futásnak eredt.

            Engem sem látsz többet!, gondolta magában Rókuszi. Úgy rohant ki az erdőből, ahogy a lába bírta, vissza se nézett.

            Jakobosznak eszébe jutott Nyuszika, aki nem régen azzal állt elébe, hogy legyenek barátok.

            Akkorát nevetett ezen a kérésen, hogy zengett bele az erdő. El is iszkolt azon nyomban Nyuszika.

            - Kár, kár…! – szólt a rangidős varjú az egyik fa tetején.

            Legalább Nyuszika itt lenne!, gondolta magában az állatok és az erdő királya. Eltűnt mindenki, mintha a föld nyelte volna el őket. Már csak a feleségem van itt, ő vár engemet otthon. Már csak neki vagyok a királya. Mit ér már így ez a királyság! Mit ér ez a királyság, ha uralkodni sincs kin!

            A vén varjú csak mondta a magáét a fa tetején:

            - Kár, kár…!

Napló

Hosszú forró nyár volt.
      Túl vagyunk a vizes világbajnokságon is.
      A sportolók hozták a sikeres eredményeket, leginkább Hosszú Katinka és a fiatal srácok.
      A rendezés, a szervezés kiválóvolt. A költségek viszoont az egekig nőttek.
      Semmi nem egyértelmű, sem a jó, sem a rossz.

x x x

A heine-medinesek világa ismét szegényebb lett, elment közülünk Lubai Klári.
      Ritkán találkoztunk, akkkor is egy-egy rendzvényen.
      És mégis tudtuk, hogy hol tart a másik...
     

Jel

Vagyok jelhalom
a tükörszivárványos 
fénylő arcodon.

Sziget

Egy boldog sziget:
virágok közt találom,
ahol a szived.