2011. október 9., vasárnap

Napló

Egy éve halt meg Péter barátom. Fiatalon és váratlanul. A halála még ma is hihetetlen és fölfoghatatlan számomra. A nincs azonban orrba vágó igazság.
       Ma délután lesz az emlékművének az avatása a martfűi temetőben.

x x x

Váratlanul elhunyt Makovecz Imre, az organikus építészet legismertebb magyarországi képviselője, a héten temették. Épületei közül kedvencem a siófoki evangélikus templom, Jászapátin a közösségi ház...
       Nézetei olykor szélsőségbe hajlók voltak, de művészete, építészeti nagysága örök időkre vitathatatlan
       2002. nyarán, azon a bizonyos margitszigeti napon, amikor a polgári körök indulása volt, egymás mellett ültünk. Ahogy vége lett a rendezvénynek, kezét nyújtotta, s úgy váltunk el.

x x x

Egy nap alatt ősz lett. Keményen imádkozhatunk, hogy enyhe őszünk és telünk legyen. Egy keményebb hideg társadalmi katasztrófával érne föl.

2011. október 8., szombat

Sűrű élet és mégsem változik semmi





- könyvajánló –



Tipikus olasz regény. Tipikus mai regény Silvia Avellino Acél című regénye (fordította Lukácsi Margit, Európa Könyvkiadó, 2010., Modern Könyvtár).
            A hangulata, az élményvilága nekem a hatvanas évek olasz filmjeit idézi. Ebben a regényben benne van de Sica Biciklitolvajokjának, Visconti Rocco és fivéreiének, Pasolini Mamma Rómájának, vagy akár Fellini korai filmjeinek képi világa, benyomásainak összessége.
            A regény magában hordozza a filmes elődök minden pozitív hagyományát. Ezek elsődlegesen a benyomások szintjén jelentkező jellegzetességek.
            A prózai szöveg úgy pereg le előttünk, mint valami film. Rövid, cselekményes részek, jelenetek követik egymást. A  szöveg sodró lendülete viszi magával az olvasót. Az egyes szereplők karakteresek, érdekesek, mintha mi ismernénk már valahonnan őket, mintha a környezetünkben élnének.
            A regény ezért is nagyon mai, modern, másrészt a nyelvezete miatt. Mivel a történet elsődlegesen fiatalokról szól, az ő életérzéseik, szóhasználatuk tükröződik a szövegben.
            A regény nyelvezete, gondolatvilága ezzel együtt is nagyon kemény. Az ember nem is gondolná, hogy az olaszok problémái mennyire összecsengenek a magyarokéval.
Néhány példa az előzőekre: „Ez a test tavaly óta észrevétlenül átalakult a ruha alatt, s most valósággal belerobbant a nyárba.”
„A júniusi perzselő napfényben a tenger és lakótelepi házfalak úgy hatottak, mint az egymásra csaholó élet és halál.”
„… nagy autót akar, nem társadalmi igazságosságot.”
„A háziasszonyok és a nyugdíjasok, akik az olvasztókemence melegét túlélték védőruhában, a televízió előtt kókadoznak.”
A történet középpontjában Francesca és Anna barátsága áll, barátságuk, szakításuk, majd ismételt egymásra találásuk. A regény címe - Acél – egy gyárra utal, ahol ismerőseik, testvéreik, apjuk dolgozik, ami alapvetően meghatározza életüket, ami a kenyeret adja a környezetükben élőknek, ahol kénytelenek dolgozni, mert nincs más, és ahonnan a legszívesebben menekülnének az emberek. Sűrűn élik az életet, és mégis minden változatlan, mozdulatlan. Az acélgyár a biztos pont az életükben.
Az Acél nagyszerű könyv.  Nem szeretnék nagy szavakat használni, de már-már letehetetlen.
A műve mellett nagy meglepetés a szerző is. Silvia Avellino huszonhat évesen írta ezt a regényt. Felül lehet majd ezt még múlni?
Hát ezek ismeretében olvassuk az Acélt.

2011. október 5., szerda

Széljegy - 2.


Aki az utat keresi, bármi másra is találhat. Kudarcra és boldogságra is.
       Az emberek olykor a boldogságtól is megijednek. Hány ilyen pillanatot szalaszthat el az ember egy életen át? 

x x x 
 
Vesztemre hívtalak. Nem felejtetted el közölni velem, nem biztos, hogy holnap találkozunk. Amire vágytunk közel egy éve, amire készülünk pár napja, abból nem lesz semmi? Mi ebből a tanúság? Az embernek nem biztos, hogy érdemes terveznie.

2011.07.31.

2011. október 4., kedd

Napló

Jó fürdetni az arcomat az őszi napsütésben. Az előrejelzések szerint erre nem sok lehetőség lesz már.

x x x

Péntek óta ismert a 2012. évi költségvetési törvény tervezete. A tervezet értelmében a jövő év általában nehezebb lesz, mint az idei, s mindez duplán igaz a sérült emberekre vonatkozólag.
       A kormány a rokkantnyugdíjak helyett már járadékot szeretne fizetni január elsejétől. Természetesen a részletszabályok nem ismertek. Azt pedig már régről tudjuk, hogy az ördög a részletekben van. 
       Ami biztosnak látszik, az az, hogy szívunk, mint a torkosborz. 

2011. október 1., szombat

Ha...





                                    Ha a felhők a Napról lecsúsznak
                                    és átnyalábolnak a sugarak,
                                    ha a hideget magadból kileheled,
                                    ha tagjaidban a merevség enged,
                                    ha rádöbbensz, hogy az egyensúly
                                    magadban és körülötted egyenetlen,
                                    ha az eldobott kő félúton megáll,
                                    mert a szándéktól visszaretten,
                                    ha örömtől hullnak szemedből
                                    a könnyzáporok,
                                    ha célod nem csupán vágyod,
                                    hanem akarod,
                                    ha többször érzed a pillanatot,
                                    ami legközelebb van hozzád,
                                    amit boldogságnak nevezünk,
                                    és nem éled a rosszat, ami fájó valóság,
                                    ha gyökeret ereszt benned a szeretet,
                                    és elköszön tőled a gyűlölet,
                                    ha elillan a magány és a kétségbeesés,
                                    akkor részed lesz a szépben,
                                    ami lebegés.

2011. szeptember 26., hétfő

Napló

Kellemes őszi idő van. Hirtelenjében most ez a legtöbb jó, amit írhatok.
       Kálmán barátom édesapja nyolcvankét éves korában szeptember 07-én elhunyt. Laci bácsi tizenöt évvel élte túl az idősebb fiát. Kész szerencse, hogy körülbelül másfél hónappal ezelőtt jártam nálik Gyálon. Mintha éreztem volna valamit.
       Az elmúlt napok híre, hogy szintén elhunyt K. J., gyerekkorom egyik kedves ismerőse. Egyidősek voltunk, ő is gyermek-paralizises volt. Tüdőgyulladással kórházba került, lélegeztetőgépen volt közel egy hónapig. Végül a veseműködése leállt.
       Tényleg örülnünk kellene minden napnak. Ehhez képest kesergünk minden nap.

x x x

Anthony de Mallo-tól olvasom A szív ébredése című könyvét. Mennyi derű árad ezekből a rövid kis történetekből! Minden életheelyzetre vonatkozólag.

2011. szeptember 21., szerda


Széljegy - 1.



Ma nem panaszkodhatunk. Se meleg, se hideg. Vagy nekünk már végképp semmi sem jó?
        A nap kimondatlan híre, hogy az amerikai elnök, Obama, még a helyén van és az Egyesült Államok még nem jelentett be államcsődöt.
       A kimondatlan hírek közé tartozik, hogy mi is - mármint mi magyarok - tartjuk magunkat.

x x x 

A jövő héten hétfőn megkezdjük az utolsó nyári hónapot. Sokaknak ez valaminek a kezdete is, nekem is. 
       Mindannyian keresünk valamit, valakit a boldogulásunkhoz, a boldogságunkhoz. Hát hajrá!

2011.07.30.

2011. szeptember 14., szerda

Napló

A minap megjelent egy verses kötetem az Underground Kiadónál Hajnalok sugallatai címmel. Erről a kötetről kaptam Tanita Connortól az alábbi kritikát:

"Optimizmusba hajló pesszimizmus. De minden költő szomorú egy kicsit, hiszen több a pofon, mint a pozitívum. Nem titkolja, egyelőre persze világosan ki sem mondja, hogy őt minden ütés duplán találja el. Mint strófaként, versenként csak a végén súgja meg. Addig azonban folyamatosan figyelmeztet rá, hogy elkerüljük, vagy rámutat, hogy mindig pofonok közt élünk. Nem panaszkodik, hanem – rímmel, ütemmel sóhajt, szinte koldul a szíve, a tavaszról fecseg. Gyönyörű természeti villanásokat filozófiai tartalommal keretez, ráébresztve tapasztalatokra, érzésekre, amelyeket magunkban hordunk, nevesincs nyomásokként. Kirekesztettség, állapotmagányság, viszonzatlanság. A mozdulatokhoz gondolati fogalmakat társít, mint magány, szorongás, vágyakozás. Ezek együtt a szív kis zuga, remegése. Mindezeknek a negatívumoknak a feloldása: a megajándékozottság, vágyégetés, a kívánság és teljesülésének – hogy veled lennék, s te velem is vagy – elégedettsége. Szenvedélye olykor kacérkodó bujaság, mikor „Messze visznek éjszaka a lábak…”. Nem is tűz, hanem folyton izzó parázs, amit pernye vesz körül, hogy védje vele e kihunyhatatlanságot, ez már tényleg „démoni körforgás”. A szomorú, beletörődő lemondással vegyes erős, kapaszkodó ragaszkodás csak pillanatokra felejtődik. Ilyenkor kilép a szerelem köréből, átcsap az élet terének szűkösségébe, amit nemcsak saját magában vesz észre, bevon az mindenki mást is.
E kavargás ambivalens párlata, hogy egyenlőségében mégis kevesebbnek érzi magát a többi embernél. S nem veszi észre, hogy „a holnapért járt a lábam”! Hogy a mában létező korlátozottságát, egy következő hajnallal már fel is oldotta, könnyedén jutva túl azon a tükörképen, mit a többiek bámulása mutat. Ez a derengő pirulás bekúszik szépen a sáros sorok közé, mint éji sötétbe a pirkadat. Úgy egész, hogy nincs már „gúzsba kötve keze lába”, felszabadítja gondolat, szó. Az „ezernyi hang közül” kiált, suttog, de mint minden zengedezéshez az övéhez is ugyanúgy levegő, s gondolat kell. Így teljesítve saját vágyát, hogy illő, s egyenlő legyen a fölé magasodó többivel, és eltüntesse a kiáltó különbségeket."
Hát ezért érdemes élni és írni!   

2011. augusztus 7., vasárnap

Füstölgés - 2.



Van valamink, természetesnek tartjuk, hogy van. Nem is nagyon foglalkozunk vele. Aztán szép lassan elkopik mellettünk. Ekkor már nyomnánk a vészcsengőt, de sokszor már késő ilyenkor,
            Mindez igaz a kapcsolatainkra, de igaz lehet egy almáskertre is.
            Néhány évvel ezelőtt a szabolcsi almát szinte utána dobták az embernek. Vegye és vigye. Rosszabb esetben ivólevet, pálinkát vagy bort készítettek belőle. Vagy ez volt a jobbik eset?  Annál mindenképp jobb volt, mintha hagyták volna elrohadni.
            Ma ott tartunk, hogy lepusztultak, pusztulnak az almáskertek. Ma már almából ia behozatalra szorulunk.
            Miért hagytuk, hogy így legyen? Miért hagyjuk, hogy így legyen?
            Az egészet úgy vesszük tudomásul, mintha a világ legtermészetesebb dolga volna. Egykedvűségünkben már felháborodni is elfelejtünk. A füstölgésről már ne is beszéljünk!

Napló

Meghalt Varga Katalin írónő, 1928-ban született. Többek között ő írta a Gőgös gúnár Gedeont, a Mosó Masa mosodáját és a Barátom Boncát. A Gőgös gúnár Gedeon 1962-ben jelent meg és azóta több mint két és félmillió példányt adtak el belőle. Ez nem csak mesekönyv lett, hanem tankönyv is. Magyarul írt könyvnek az elmúlt közel ötven évben ilyen sikere nem volt.

x x x

A devizahitelesek problémája, amióta a kormány próbált intézkedni az ügyükben, egyre csak dagad. A héten a svájci frank árfolyama már elérte a 255.-Ft-ot is. A szakértők szerint a felső határ akár a csillagos ég is lehet. Valamit nagyon gyorsan tenni kellene, mielőtt a fél ország hajléktalan lesz.
       Azt már csak mellékesen jegyzem meg, hogy a héten volt a forint születésnapja.

x x x

A napokban fejeztem be Láng György A Tamás-templom karnagya című regényének az olvasását. Bachról szóló életrajzi regényről van szó. 
       Egy olyan kritikát olvastam róla, hogy nem különösebben irodalmi értékű a regény. Ez tulajdonképpen igaz is. Van viszont egy nagyon nagy előnye, jó olvasni. Egyrészt mégiscsak Bachról van szó, másrészt a regénynek jó a stílusa, szép a nyelvezete.
       Ezt a regényt valószínűleg évtizedek múlva is fogják olvasni, a most kikiáltott jelenkori irodalmi értékek jelentős része pedig tiszavirág-életű lesz.

2011. július 31., vasárnap

Napló

Ma már Norvégiában sem lehet nyugodt az ember. Van a világon, a Földön olyan hely, ahol igen?
        Ahol a legkevésbé várjuk, ott is jöhet egy őrült és közel nyolcvan ember halálát okozhatja. Védtelenek vagyunk. Az őrültekkel szemben különösen.

x x x

Az ember az egyik pillanatban szárnyal, aztán elég egy beszélgetés és máris a földre huppan. Valaki nyújtja feléd a kezét és amikor meg akarod fogni, az utolsó pillanatban visszarántja. Nyújtod a kezed és senki sem akarja megfogni.
       Vágysz valamire, és amikor megtehetnéd, mégsem teszed meg. Elfelejtjük, hogy az élethez bátorság kell. A hülyeséghez még az sem.
       A félelmeink uralkodnak rajtunk. Emiatt sok mindent nem teszünk meg. A következő pillanatban pedig gondolkodás nélkül a legnagyobb butaságokra képesek vagyunk..
       Az embereket leginkább önmaguktól kellene megóvnunk.

x x x

A héten hallottam a következő történetet: A család gondoz, ápol, nevel egy értelmi fogyatékos fiatalembert. Kezdetben emelt szintű családi pótlékot kaptak utána. Amikor lehetett elintézték neki a rokkantsági járadékot és a fogyatékossági támogatást, mind a kettőt meg is kapta, mivel százszázalékos rokkant. Természetesen ekkor már nem kapta az emelt szintű családi pótlékot. A család a fiú után kapott legutóbb már ötvenezer forint körüli összeget.
       A fiatal embert a soros orvosi felülvizsgálatkor visszaminősítették, amire tekintettel elveszítette a rokkantsági járadékot, és a következő lépésben el fogja veszíteni a fogyatékossági támogatást is. Vagyis a fiú után a család nem fog kapni semmit sem.
       Amíg a szülők élnek, gondoskodni fognak a fiúról. Most már lényegesen nehezebb körülmények között. Ha az államnak kellene gondoskodnia róla, nem havi ötvenezer forint körüli összegbe kerülne. Ez az egy biztos.

x x x


Sztevanovity Dusan:   Gyémánt és arany      
 
Annyi minden van, mit úgy szeretnél
Néha bánt, ha tudod, távol a cél
Vagy tán épp a cél előtt
Tűnik úgy, most fogytán van erőd
S te mégis továbbmész

Lehet égbe nyúló csúcs, ami hív
Néha oly magasra vágyik a szív
Sűrű útvesztőkbe érsz
De a csúcsra gondolsz
És csapdáitól többé már nem félsz

Mert te is fényre vágysz, mint minden, ami él
De mikor célhoz érsz, és boldog lehetnél
Máris új tervre gondolsz, máris új útra indulsz
És az életben épp ez a szép

Oly sok ember merész álmokat sző
De a siker árát sokallja ő
És csak arra vár, hogy majd arra jár a Fortuna
De kár ebben bízni

Mert a gyémánt és arany fénye szép
De tiéd ez a fény akkor lehet csak
Ha érte a mélybe lemész, érte mész
Hát indulj, és hozd fel onnan
Fénye kárpótol majd minden nehéz percért

Nem csak gyémánt és arany lehet szép
Téged tán egész más után hajszol most a vágy
Indulj hát, hidd el, nem lesz nehéz az út
Mit végigjársz, ha gondolsz rá
Hogy jön, mit úgy vársz

Érdemes volt
Akkor meglátod, hogy érdemes volt
Tudom, rájössz, érdemes volt
Harcolnod így   

2011. július 29., péntek

Visszatérő álom




                                                Mint valami visszatérő álom,
                                                vége-hossza nincs utamat járom.
                                                Ha kérdezed,
                                                mi végre életed,
                                                mit is válaszolhatnék neked?
                                                Ha a tükör csal,
                                                magad is csalod…
                                                Bárhogy gondolhatod,
                                                lásd vége-hossza nincs utamat járom,
                                                mint valami visszatérő álom. 

2011. július 27., szerda

Napló

Megvagyok.
       Az ember néha el-eltűnik, visszafogja magát, néha csupán azért, hogy mély levegőt vegyen, hogy legyen ideje elgondolkozni, meditálni.
       Ettől még történnek a dolgok. Ezeknek sem árt ülepedniük

x x x

Az idén Szolnokon, a Tiszaligetben rendezték az EFOT-ot, az Egyetemisták, Főiskolások Országos találkozóját. Egy délután kimentünk a sogorommal. Rengetegen voltak, sok fiatal.
       A Csík Zenekart néztük és hallgattuk meg. Róluk csak szuperlativuszokban lehet beszélni.  Az különösen jó, hogy a fiatalok szeretik a zenéjüket, fogékonyak a zenéjükre.
       Öt napon keresztül nagyon színvonalas programok voltak, többek között Quimby, Republic, Tankcsapda...

x x x

Ma háromszor esett az eső. Monszumos jellegű az időjárás.

2011. július 19., kedd

Szól a hegedű...

(H.A. emlékére)




          Gyertyafény az ablaküvegen,
          vártad a feléd nyúló kezet,
          a kór miatt törékenyen -,
          vártad és nyújtottad a tied.


          Szól a hegedű, szól a brácsa,
          a vonó alól szökik a bú.
          Elment jobbik énem társa,
          minden ez, de nem ború.


          Esti fény, gyertyafény,
          a gyertya egyszer csonkig ég.
          Ránk hagytad a hited, a miénk,
          halálod életeddel fölér. 

2011. július 10., vasárnap

Napló

Kilencvennyolc éves korában elhunyt Habsburg Ottó, az utolsó magyar király, IV. Károly fia.
       Politikai korszakok, kormányok jöhettek-mehettek, ő mindig egyet akart, hogy Magyarországnak elfogadott helye és szerepe legyen Európában.

x x x

Tegnap egy kecskeméti kávézó itallapján olvastam a következő szöveget: A fekete kávé legyen olyan sötét, mint a pokol, olyan erős, mint a halál és olyan édes, mint a szerelem.
       Így legyen!

x x x

Meleg-rekordok dőlnek meg a napokban az országban. Ez az egy, amit biztosan érzünk.
       Ahogy elnézem, mintha a netezők is pihennének, vagy egyszerűen csak kifulladtak. Mintha sokkal kevesebb lenne a komment is.
       A net világát kettősség jellemzi, amilyen jó dolgok is vannak fenn, elérhetők, olyan sületlenségek, ocsmányságok is.

x x x

Csütörtökön Szolnokon találkoztam Tanita Connorral, egy fiatal írónővel, akinek a minap jelent meg A rózsalugas rejtélye című hatszáz oldalas regénye.
       A regényt még nem olvastam, de már a terjedelme tiszteletet parancsoló. 
       A Tanita Connor természetesen írói álnév.
       A beszélgetés után is kérdés számomra, egy fiatal nő, hogyan jut el addig, hogy leül a gép elé és csak ír, ír.
       Higgyünk a fiatalokban! Jószerivel már csak bennük  lehet.
 
 

2011. július 8., péntek

Repülj a súllyal!

          Kaptál egy lehetőséget...
          Repülj ezernyi súllyal!
          Előtted mélységek
          és magasságok,
          de küzdj a múlttal!

          Kaptál egy lehetőséget...
          Ha végigmész
          az úton,
          tán még szerencséd
          is lesz
          és túl lehetsz a múlton.

2011. július 3., vasárnap

Napló


Meghalt Petrovics Emil zeneszerző, nyolcvankét éves volt. 
       Nekem a valamikori Ki mit tudok egyik zsűritagjaklét marad meg az emlékezetemben Pernye Andrással együtt.Ezek az emberek úgy tudtak tanítani, hogy az ember észre sem vette, hogy ragad rá a műveltség, az ismeretanyag.

x x x

Tegnap Egyesületünk, a Mozgássérültek Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Egyesülete megismételt tisztújító küldöttközgyűlést tartott. Az ügyészség bejelentés alapján - formai okok miatt - kérte az ismétlést. Aki hibát keres, az mindig is fog találni.
       A küldöttek ismét megválasztottak elnöknek, úgyis mondhatnám, hogy megerősítettek tisztségemben. Viszont kaptam egy olyan ellenőrző bizottsági elnököt és néhány olyan vezetőségi tagot, akikkel nem lesz egyszerű együttműködni. 

x x x

Nem tudom, hányan ismerhetik a Muzsika hangja című zenés filmet. Nekem az egyik kedvencem a történet, a színészek és a zene miatt.
       Ez a film természetesen emlék is, gyerekkorom emléke.