2012. január 27., péntek
Vonalakban futó életek
Vonalakban futó életek,
vonalak: vastagok és vékonyak,
színesek, mélabúsak
és élénkek,
szövevényes, egymást
keresztező vonalak,
egymással párhuzamosan
futó, egymást keresztező
vonalak,
éles kontrasztok,
összesűrített létezések,
árny és fény:
millióéves házasok
és a vonalak
virágcsokorrá csavarodnak.
Napló
2012. január elsején léptek hatályba a rokkantsági nyugdíjjal, illetve a rokkantnyugdíjasokkal kapcsolatos új jogszabályi rendelkezések. Még most ismerkedünk, szembesülünk a változásokkal. Szinte minden napra esik hátrányos meglepetés, különösen a harmadfokú rokkantsági csoportba tartozókat érintően:.
Önmagában csak az a változás, hogy az öregségi nyugdíjkorhatár alatt senki nem lehet nyugdíjas, a következő következményekkel jár:
- megszűnik az utazási kedvezmény,
- megszűnik a közgyógyellátási igazolványra való jogosultság adott esetekben,
- megszűnik a nyugdíjas bérlet (színház, fürdő),
- megszűnik a vásárlási kedvezmény (mozijegy),
- megszűnik a vállalkozási kedvezmény,
- megszűnik a foglalkoztatási kedvezmény adott esetekben (magasabb lett az egészségügyi járulék).
Ezek a kedvezmények nem egyenként voltak jelentősek. Együttesen viszont jelentettek egy élhetőbb életminőséget.
A megvonások köre valószínűleg még nem teljes, lehetnek még meglepetések.
Azért arra kíváncsi volnék, hogy a jogalkotók ezekkel a jogkövetkezményekkel előzetesen számoltak vagy számukra is meglepetés?
2012. január 26., csütörtök
Napló
Garas Dezső közelmúltbeli halála miatt Sztankay Istvánt választották a Nemzet Színészévé. A jelenleg hetvenöt éves Sztankay az én emlékezetemben, mint Bors él az egykori tévéfilm-sorozat főszereplőjeként.
x x x
A férfi kézilabda EB-n csapatunk nyolcadik lett. A nagy meccseket nyertük, a papírforma szerinti nyerendőket pedig vesztettük. Amikor nagyon hozni kellene a pontokat, akkor mintha hirtelen áramszünet érné a csapatot. Amióta az eszem tudom, a csapatsportágakban ez mindig így volt. Illetőleg van egy kivétel, a férfi vízilabda-válogatott. Bár nekik is mindig van egy mumus. Így emlékszek a szovjetekre, aztán jöttek az olaszok, most meg a szerbek.
A kifejezhetetlen
Vagyunk mi ketten:
te meg én,
és köztünk lebeg
a szerelem.
Erről mi mondható?
A fölfoghatatlant
fölfoghatja-e az elme,
a megfoghatatlant
kifejezheti-e a szó?
Ó, nem, a szerelem
csupa sejtés,
amit lehet idézni,
lehet játszani
a gondolatokkal,
a szavakkal,
s már-már úgy tűnik,
a képet magad előtt
megjelenni látod…
Ne hagyd magad
megcsalnod!
A szerelmet nem lehet
látni, nézni,
csak érezni.
2012. január 24., kedd
2012. január 22., vasárnap
Szzéljegy - 33.
B. úr nem írta alá a peticiót. Azt mondta, hogy őt ez nem érdekli. Akkor még azt hitte, hogy a tiltakozás tárgya őt nem érinti.
Tévedett.
Amikor erre rájött, már nem volt mit aláírnia.
B. úr nem tudta, a hülyeség akkor is hülyeség, amikor nem érinti. Nem
tudta, a hülyeség ellen mindig tiltakozni kell. Most már talán sejti.2012. 01. 22.
2012. január 21., szombat
Egy pillanat - a békemenet apropóján
Mintha már nem is tudnánk másképp
gondolkozni. Vannak ők, meg vagyunk mi. A kettő között nincs átmenet.
Az
elmúlt hetekben voltak már tüntetések a kormánnyal szemben és van tüntetés – a
békemenet – a kormány mellett.
A
kormány melletti tüntetést a szervezők békemenetnek hívják. Valójában nem értem
az elnevezést, a megjelölést. Háború van? Háborús helyzet van?
Mindig
is így volt. A mindenkori kormány hoz egy intézkedést, ami sokaknak tetszik,
sokaknak nem.
A
szervezők azt mondják, a külföld felé - a nemzetközi szervezetek, a pénzvilág
felé – demonstrálni kell, hogy mi magyarok támogatjuk a kormányunkat. Ez
önmagában akár még helyes is lehet.
Az
EU játékszabályait illik elfogadni, amíg tagok vagyunk. Egy iskolának is van
házirendje.
A
pénzvilág elvárásai nagyon nem szeretem dolgok. Az adós azonban mindig
lépéskényszerben van.
Ennek
a kormánynak az mindenképp a javára írható, hogy mert terheket rakni a bankokra
és a multikra. Ha ezt nem teszi, valószínűleg még több hárult volna ránk. Az
más kérdés, hogy a kormány ténylegesen mennyire tudja megvédeni polgárait akár
a bankokkal, akár a multikkal szemben.
Akkor
viszont már baj van, ha a kormánnyal szemben is védekeznünk kell.
Napló
Ismerősöm netes bejegyzésében olvastam a következő idézetet: "A
társadalom fél, nagyon fél azoktól, akik ismerik önmagukat. Nekik
ugyanis van egyfajta hatalmuk, egyfajta aurájuk és vonzerejük, azaz
karizmájuk, ami képes a fiatal, még életteli embereket kiemelni a
hagyományos rabságból... Egy megvilágosodott embert nem lehet
rabszolgává tenni. Ez a probléma: őt nem lehet bebörtönözni...
A
tömegek nem akarják, hogy háborgassák őket, még akkor sem, ha épp
boldogtalanok: mert boldogtalanok ugyan, de hozzá vannak szokva a
boldogtalanságukhoz. És így mindenki, aki nem boldogtalan, idegennek
tűnik számukra" Osho.
Hát érdemes olvasni Oshot! Ajánlom a figyelmébe ezeket a sorokat mindazoknak, akik ma és holnap, vagy akár a jövőben tüntetnek.
x x x
Ismerősöm újságolja, hogy megy tüntetni Pestre, ő is ott lesz a békemenetben a kormány mellett.
Kellemes, már-már tavaszias idő van. Igazán tüntetésre alkalmas az időjárás. Még egészségügyi sétának is jó. Lehet jókat dumálni, aztán beugrani ide-oda iszogatni és természetesen aktuálisan szidni valakiket. Végül is jóérzéssel lehet nyugtázni a napot, jól megmondtuk nekik, végre megkapták.
Ismerősömnek is ajánlom Osho szavait.
2012. január 17., kedd
Sszéljegy - 32.
Min múlik az, hogy mit teszel vagy nem teszel? Mennyiben és miben vagyok felelős érted?
Ha azt hisszük, hogy függetleníthetjük egymástól magunkat, akkor tévedünk, a legrosszabb úton járunk.
Most már csak az a kérdés, hogy ki kivel akar, szeretne itt együttműködni?2012. 01. 17.
2012. január 10., kedd
Széljegy - 31.
A Magyar Tudományos Akadémia karácsony előtt kiadott egy közleményt arra vonatkozólag, hogy megszűnik a különbség "j" és "ly" betűk között, egységesen csak "j" lesz.
Mindez a gyengébbek kedvéért? Alkalmazkodjunk azokhoz, akik restek tanulni?
Nem is értem, minek tanulunk, mikor öreg korunkra úgyis felejtünk?
2012. 01. 10.
2012. január 9., hétfő
Remény
Hiányod
bennem
hiányérzet.
Érzed,
a távolság
nem végzet.
Hiányod,
ma is tudom,
véges.
Kéréssel
együtt élünk
a reményhez.
2012. január 8., vasárnap
A vizsga
- filmajánló -
A film egy hírrel kezdődik, 1957. december 31-ig az állambiztonsági munkakörben dolgozók megbízhatóságát felül kell vizsgálni.
Ez a vizsga. Aki átmegy a vizsgán, megbízható elvtárs, aki nem, attól a pártnak és az államapparátusnak meg kell válnia. Az ilyen ember és a családja semmi jóra nem számíthat a jövőben.
Jung elvtárs megérkezik egy lakásba. Szisztematikusan és szakszerűen körbejárja, vizsgálja a lakást, hogy van-e valahol lehallgató készülék. Aztán elindít egy szekrénybe rejtett magnetofont, felvételre állítja.
A színházi dramaturgia szerint olyan ez a szekrénybe zárt felvételre állított magnó, mint a színpadon a falon lévő puska. Tudjuk és várjuk, hogy ezzel majd történik valami, egyszer csak elsül.
Karácsony szentestéje napjának délutánja van. Jung elvtárs miután megtette az előkészületeket, megkezdi a fogadóórát. Az államgépezet ilyenkor sem áll le. Pártunk és kormányunk ellenségei nem pihennek, nem pihenhetnek védelmezői sem. Fogadja az ügynökeit.
Itt mindenki fél mindenkitől. Jung is. Mindenki figyel valakit. Jung is figyel, őt is figyelik, őt az apjaként tisztelt Markó.
Itt a félelem az úr. Minden a konspiráció része. Minden és mindenki. Mindenki úgy tudja, hogy ő vizsgáztat.
Itt semmi sem az, aminek látszik. A lakás nem otthon, hanem konspirációs találkahely, még a szerelem is a konspiráció része. Úgy tudom, azt gondolom, hogy én vizsgáztatok, és közben engemet vizsgáztatnak. Közben senki nem tud semmit, menetközben változnak a helyzetek és a szerepek, a megfigyelőből megfigyelt lesz, a beosztottból vezető és fordítva.
Az alkotóknak a film egészén sikerül fenntartaniuk a feszültséget. Mintha egy thrillert látnánk. Egy-egy beállításra, képre talán még Hitchcock is csettintene.
A feszültséggel teli történet tele van humoros, abszurd jelenetekkel. Amin ma nevetünk, az a történet idejében véres valóság volt, amibe akkoriban sokan meghaltak, tönkrementek.
Ne feledjük, az ötvenes években vagyunk, 1957-tet írunk. Garas Dezső mondta egyik interjújában: „Én nem tudom, Bibó milyen szövegkörnyezetben mondta, hogy a demokrata nem fél. De hogy valaki demokrata és nem fél – hát az nem hős, aki nem fél. (…) … az igazi hős az fél. De csinálja! Akinek az agyából ki van véve a félelem ösztöne, az nem hős, hanem hülye” (Veiszer Alinda Záróra, Alexandra Kiadó, 2010.).
Garas és a film után elmondhatjuk, hogy a rossz, gonosz emberek is félnek, és minél inkább félnek, annál inkább kiszolgálják a hatalmat. Ez a film ilyen emberekről szól. Korrajz egy társadalmunk egyik időszakáról, egy sajátos hatalom természetéről.
Bergendy Pétertől, a film rendezőjétől hallottam, hogy azt szerette volna megmutatni, hogy egy rossz ember nevelése előbb-utóbb visszaüt a nevelőre. A rossz – erkölcstelen – ember nem lehet jó nevelő.
Bergendy Péter és alkotótársai jó filmet csináltak. A színészek is jók, különösen Kulka János Markó elvtárs és Nagy Zsolt Jung elvtárs szerepében.
Amíg ilyen filmek is készülnek nálunk, nincs okunk aggódni a magyar filmgyártás jövőjét illetően.
Napló
Stephen Hawking hetven éves.
A legek embere. Olyan betegsége van, amely alapján negyvenkét éve halottnak kellene lennie, ha igaz lett volna az orvosok előrejelzése. Harminckét évesen lett a brit tudományos akadémia tagja, se előtte, se utána ilyen fiatalon senki nem nyert felvételt az akadémiára. A Lucas-professzori széket harminchét évesen nyerte el a Cambridge-i egyetemen. Ezt a posztot 1683-ban alapították és ezt a tisztséget azóta tizennyolcan viselték, köztük Newton is.
Elméleti fizikus, de a tudomány népszerűsítéséért kevesen tettek annyit, mint ő. Könyvei milliós példányszámban kelnek el. A gyerekeknek szóló ismeretterjesztő könyveket ma már Lusy lányával írja. Mellesleg három gyereke van.
Ő az a fizikus, akit Einsteinhez szoktak hasonlítani, akinek elméleti munkásságát feltehetően csak nagyon kevesen értik, de például Az idő rövid története című könyve betseller lett. Ő az a fizikus, aki elektromos kerekes székkel közlekedik, robothangon tud ma már csak beszélni, a kerekes széket és a számítógépet két újjal írányítja. Ő az a fizikus, aki a Nobel-díjon kívül valószínűleg minden elismerést megkapott már.
x x x
A nemzetközi tudományos élet 2012-t Szentágothai-évvé nyílvánította.
x x x
Vigyázó szemünket kíváncsian vethetjük a következő napokra. A magyar kormány meg tud -e állapodni az IMF-fel, vagy sem.
Azt azért ne feledjük, hogy egy létrejött megállapodás esetén sem lesz jobb senkinek nálunk. Sőt, ahogy előzetesen hallani lehet, az IMF a szociális ellátások további kurtítását szeretné. Ők még abban a hiszemben vannak, hogy ezeken még mindig lehetne spórolni.
2012. január 7., szombat
Széljegy - 30
Adományt vittünk egy több szempontból is hátrányos helyzetű tiszaburai családnak. Olyan utakon mentünk Fegyvernek és Tiszabura között, amelyeken ha egy személygépkocsi két-három alkalommal oda-vissza végigmegy, oda a futóműnek.
Ezek azok az utak, amelyek a mostani ismereteink szerint a következő húsz évben sem lesznek jó állapotban.
Ha ezekre az utakra gondolok, magamtól is kérdezem, tudjuk egyáltalán, hogy hány Magyarország van?
2012. 01. 07.
Üzenet - 3.
Miért várjátok, hogy megváltozzanak körülöttetek az emberek, vagy akár magatok? Nem tudtátok, a folyó hamarább változtatja meg a medrét, mint az ember a természetét?
2012. január 1., vasárnap
Napló
Annyi rossz volt 2011-ben és annyi rossz előtt állunk 2012-ben, hogy eldöntöttem, nem érdekel most rossz kedvem tele. Megpróbálok jó képet vágni az új évhez, legalább így induláskor.
Egyik barátom úgy zárja versét, hogy a BÚÉK jelentheti azt is, bízd újra életed Krisztusra!
Amíg az ember ilyen gondolatot olvas, addig bizakodhatunk is.
x x x
Ma lépett hatályba az Alaptörvény és egy sor sarkalatos törvény.
Mától az ország hivatalosan Magyarország, a Magyar Köztársaság helyett. Az államforma továbbra is köztársaság.
x x x
Pénteken meghalt Garas Dezső, a Nemzet Színésze, Kossuth-díjas. Hetvenhét éves volt.
'990 és 1993 között Szolnokon is játszott rendszeresen a Szigligeti Színházban. Két olyan filmben is játszott, a Régi idők focijában és a Ripacsokban, mindkettőt Sándor Pál rendezett, amelyeknek egy-egy mondata szállóige lett. A Régi idők focijában Minarik Edeként mondta: "Kell egy csapat!" A Ripacsokban Kern Andrással együtt énekelte: "Egyedül nem megy."
Mindkét mondat azért válhatott szállóigévé, mert minden időben aktuálisak. Ma még inkább, mint bármikor.
Martfűi levelek - Mi dolgunk a világon?
Kedves Barátom,
mostanság, ebben az összevisszaságban, ami körülvesz
bennünket egyre többet foglalkoztat az a kérdés, hogy mi dolgunk a világon. A
Vigila című folyóirat 2011. évi 12. számának is ez a körkérdése.
A
kérdésre adott válaszban önmagunk helyét keressük múltunkban, jelenünkben és
még talán a jövőnkben is. Iránytűt keresünk, ami bármilyen helyzetben eligazít
bennünket.
Amikor
ez a kérdés foglalkoztat, minduntalan eszembe jut fiatalon, harmincnégy-évesen
elhunyt barátom, dr.B.P.
Sokat
és jól tanult, két diplomája volt, egy bölcsész és egy jogi, valamint két
szakvizsgája, egy jogtanácsosi és egy európai uniós szakjogász. Három nyelven
beszélt tárgyalási szinten. Középkori magyar történelmet tanított az ELTÉ-n,
gazdasági jogot angol nyelven a szolnoki főiskolán, amelynek adjunktusa is
volt.
Mindezzel
együtt volt ideje a barátságokra, hogy éjszakákat átvitatkozzunk történelemről,
politikáról, közéletiségről, hogy reformátusként zarándokutakat tegyen
Lourdes-ba, Csíksomlyóra. Szerelmese volt Erdélynek, ahová évente akár többször
is visszatért.
Dolgozott
a közigazgatásban is az egyik fővárosi kerületi önkormányzatnál, jegyző volt
egy pest megyei kis faluban
Több
ezres könyvtára volt. Nem is értem, hogy valójában mikor volt ideje olvasni, de
olvasott. Rengeteget, és szépirodalmat is. Kedvence volt Balzac és az orosz
klasszikusok, leginkább azonban történelmi, politikai, társadalomtudományi
tárgyú könyveket olvasott. Itt említem meg, hogy szinte minden helyzetre volt
egy analóg történelmi példája. Komolyan vette, hogy tanulnunk kell, kellene a
történelmi példákból, hibákból.
Aztán
több mint tízévi távollét után ez a fiatalember visszajött szülővárosába,
Martfűre. Visszajött, holott akár külföldre is mehetett volna, a korabeli
fiatalok mind ezt teszik. Visszajövetelében talán az én indíttatásomnak is volt
némi szerepe.
Visszajött
és 2006-ban az önkormányzati választásokon megválasztották harminc évesen
Martfű város polgármesterének. Csőd közeli helyzetben vette át a város
irányítását, több mint négyszázmillió forintos adósság, közel százmillió
forintos kifizetetlen számla.
Eltelt
négy év, adósság helyett négyszázmillió forint plusza lett a városnak úgy, hogy
minden költségvetési intézménye megmaradt és működött. Mindezek tetejébe közel
ötszázmillió forintos fejlesztés valósult meg, elsősorban pályázati forrásból.
Olyan történt
városunkban 2006. és 2010. között, amire tudomásom szerint nincs példa ebben az
országban. Történt mindez akkor, amikor minden és mindenki eladósodott. Ő
beteljesítette azt, amiről mások csak beszélni tudtak, általában csak tudnak.
Közvetlensége,
humora, puritán életszemlélete közismert volt. Nem hiszem, hogy volt, vagy lesz
olyan polgármester hazánkban, aki olyan szerény javadalmazásért látja el a
feladatát, mint ahogy ő ellátta.
Dr.B.P-t
sokan sokféle módon támadták politikai ellenfelei, sokan a legízléstelenebb
módon. Ennek ellenére, ezzel együtt 2010-ben a szavazatok nyolcvan százalékával
ismét megválasztották polgármesternek. Ez a nagyarányú győzelem azt is mutatta,
hogy a választók jelentős többsége megértette és elfogadta döntéseinek irányát
és eredményességét.
És
itt jön a sors, a sorsszerűség. Közel egy héttel a választás után váratlanul
meghalt. Egy évvel a halála után a város emlékművet állított az emlékére a
temetőben. Ilyenre a XIX. századi fiatal művészek, politikusok, váteszek
esetében van példa. Ma már kimondhatjuk, mivel az ő esetében lezárult egy
életmű, hogy az élete kortársai és a következő nemzedékek számára példa lehet.
Mi
dolgunk a világon? Mondhatunk szép és okos dolgokat. Tettek, napi történésekben
megnyilvánuló szándék nélkül, minden üres szó csupán.
Mi
dolga volt ennek a fiatalembernek?
Reformátusként
vallotta a protestánsok alapeszméjét: tégy meg mindent, amit megtehetsz, aztán
a sors eldönti, hogy mi legyen.
Volt
egy közös filmünk, amit külön-külön is többször láttunk, és együtt is. Ez a
film Az utolsó szamuráj volt. A film a küzdésről, a megmaradás lehetőségeiről
szól.
Mi
dolgunk a világon? Tegyük felelősséggel a dolgunkat. A jövőt illetően morálisan
vállalható módon, magatartással.
Így
legyen! Ebben a szellemiségben kívánok boldog új évet. Üdvözöl barátod:
Adalbert
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)