Credo a kedveshez - könyvbemutató 2016. november 22-én Martfűn

https://drive.google.com/file/d/0B9cQPWIrV6v8WFIxemRjSmwzWEE/view?usp=drive_web

Csillagszerelem

Fényes Betlehem csillaga,

az üzenetnek

lesz hozzánk szava....

Istené a dicsőség,

az emberé a békesség

a csillag alatt;

két karomban

örök szerelem fogad.

Üzenet - 130.

Ha üres a szívünk,
mit ér a fejünk?

Ha rád gondolok

Ha rád gondolok,

mindig ott,

veled vagyok.

Ha rád gondolok,

mindig kérdezem,

ugye nem baj,

hogy te vagy 

az életem.

Ha rád gondolok,

már ölellek és simogatlak,

egymásnak vagyunk

éltető magnak.

Ha rád gondolok,

bennem örömtáncot járnak

az angyalok.

Ha rád gondolok,

minden öröm és nevetés,

együttlétünk múltfelejtés.

Ha rád gondolok,

mit nekem

a nehéz élet,

veled szárnyalok!

Ha rád gondolok,

mindig velem vagy,

örökre megtartalak.

Ha rád gondolok,

tudom, ha el

kell menni,

nincs mit tenni,

el kell menni.

Ha rád gondolok,

tudom, előnyben vagy,

de még behozhatlak.

Ha rád gondolok,

már minden után

együtt ülünk

a Golgotán.

Rendhagyó könyvbemutató

„A szeretet az a végtelen, nincsenek határai”

„A szeretet az a végtelen, nincsenek határai”

VIMEO.COM|FORRÁS: MARTFŰVÁROSITELEVÍZIÓ

Martfűi levelek -Advent

Kedves Barátom,

Advent idején vagyunk. Gondolj bele, mintha mindig a várakozás idejét élnénk! Mindig várakozunk valamire, valakire.

     Éveket, évtizedeket vártam, hogy megtaláljam őt. Őt, azt a nőt, akit mindig is kerestem társamul. És egyszer csak itt volt előttem, mellettem.

    Németh Lászlónál olvastam valahol, hogy nincs nagyobb öröm, nagyobb megkönnyebbülés, mint egy méltatlan, méltánytalan helyzetből megszabadulni. 

     Erre is vársz éveket, és aztán egy szer csak ott van. Megkönnyebbülsz, a szabadság levegője vesz körül.

    Barátom, az elmúlt év megadta nekem ezt a két történést, ezt a két élményt.

    Az elmúlt évben a szerelmem és én megkaptuk egymást lehetőségként. Igyekszünk is élni ezzel a lehetőséggel.

  Hallom, hogy neked is sikerült egy méltatlan helyzetből, méltánytalan körülmények közül kiszabadulnod.

    Használd ki ezt a helyzetet! Tégy úgy, mintha élnél is! 

   Mit ér, ha szárnyakat kapunk és nem érezhetjük a szél simogatását repülés közben a szárnyinkban?! Érezd a szélt! 

   A párommal próbálgatjuk a szárnyinkat, és már a szél simogatását is érezzük.

 Barátom, itt vagyunk advent idején egy csomó törött szárnyú emberrel, vagy éppen ép szárnyúakkal, akik nem érzik a szelet. Üzenem nekik, merjenek szeretni, szerelemben lenni, merjenek élni!

    A párom, életem rózsája, Milcsike, írta a következő sorokat:

„Újra hinni, újra bízni,

eddig kellene eljutni;

remélni és szeretni,

megpróbálni újra ÉLNI!

Élni a mának s a holnapnak!

Nem törődve kik elhagytak,

feledve a bántót, rosszat,

lenni csak még egyszer 

BOLDOGNAK!”

    Barátom, ezzel a hittel és reménnyel búcsúzok most advent idején. Üdvözöl Barátod:

Urbán-Szabó Béla versei a Credo a kedveshez című kötetből Juhász Ilona tolmácsolásában

Urbán-Szabó Béla versei a Credo a kedveshez című kötetből a szerző tolmácsolásában

Azonosulás

Ajkamhoz közelít a szó

és már kimondod;

egy mély sóhajtás

és tudod bánatom.

Most is veled vagyok

és veled leszek odaát,

együtt éljük meg

a közös csodát.

Csillagvirágok - Egy az egyben

Hallgasd és értsd meg,

mit mondanak az égiek!

Van egy férfi

és van egy nő,

ami összetartozik,

az összenő.

Vagyunk mi ketten

egy az egyben,

vagyunk örök 

szerelemben.

Szíved hangja

Csendes vasárnap, 

te ott, én itt;

örülök, hogy látlak.

Csináljuk a dolgunkat,

feledjük múltunkat,

álmodjuk a jövőt,

érezzük a közösben

az erőt.

Magába olvaszt

tekinteted,

gondolat gondolatot

kerget, 

a képzelet

szárnyakat növeszt,

szíved hangját kövesd.

Ölelő ágak

Karjaid ölelő ágak,

teremtői a bennem

születő vágynak...

Sóhajunk a tegnapból

a mának,

szerelmünk nyugalma

a békétlen világnak...

Lettünk immár

mindenben társak,

megtartanak, nem

engednek az ágak.

Napló

Az idei irodalmi Nobel-díjat Bob Dylan dalszerző, dalénekes kapta.

     Az utca hírnöke volt mindig is, az amerikai kisember énekese. Ha kellett ttíltakozott a háború ellen.  

   Sokan nem értették a döntést, fanyalogtak. Krasznahorkai László író, aki maga is egyik várományosa volt a díjnak, azt mondta, nincs az a díj, amit Bob Dylan ne érdemelne meg.

x x x

2016. október 08-ával megszűnt a Népszabadság. Ettől a naptól nem jelenik meg a napilap és megszűnt a netes elérhetősége az archivumának is.

       Történt mindez egyik napról a másikra, mintha sosem lett volna. 

Csak mi

Közös az utunk
- mögöttünk össze-vissza -,
már csak mi magunk.

Zsákolt meleg

A falubeliek különc embernek tartották. Ha valamiért szóba került a neve, az emberek csak nevettek és legyintettek. Már-már azt is mondhatnánk, hogy elkönyvelték a falu bolondjának.

            Gergő bácsi egyszer meg is mondta:

            - Minden falunak kell, hogy bolondja legyen. Nekünk ő az.

          Egy tikkasztó nyári napon hárman álldogáltak a kerítésnél és nézték, hogy mit csinál Csupaszív Jeromos az udvaron. Zsákot tartott a kezében, széthúzta a száját, tartotta még egy darabig, majd összekötözte a zsák száját. A vállára vetette a zsákot, s mintha valami nehéz lenne benne, még roggyantott is hozzá. Lassan bevitte az alsóépületbe.

           Ezt megismételte kétszer, mikor Juli mama már nem bírta visszatartani magát a kíváncsiságtól:

            - Hát te mint csinálsz, Jeromos?

            A férfi megtörölte izzadt homlokát, és így szólt az utcabeliek felé:

            - Zsákolok egy kis meleget télire.

            Az emberek összenéztek, aztán hangos nevetésben törtek ki.

            - Az már igaz, hogy meleg van – így az egyik. – De ki hallott már ilyet, hogy zsákolni lehet a meleget.

            - Bolond beszéd! – tette hozzá a másik. – Bolond lyukból bolond szél fúj!

            - Akkor csak dolgozzál fiam! – Visította Juli mama.

            Jeromos legújabb bolondságának gyorsan híre ment a faluban. Volt mit beszélniük néhány napig a falubelieknek.

            Lassan elmúlt a nyár, aztán az ősz is, és beállított a tél.. Szokatlanul hideg volt, gyorsan fogyott a fa, amit télire gyűjtöttek az emberek.

            - És ilyenkor mi van Jeromos zsákba gyűjtött melegével? – emlékeztettek néhányan a nyáron történtekre.

            - Az ám! – kapták föl a fejüket erre többen.

            Egyszer csak arra lettek figyelmesek az emberek, hogy a falu ki van plakátolva: „Jeromos este a házában meleggel vár mindenkit.”

            - Ez meg már milyen bolond beszéd megint! – hitetlenkedtek soka.

            Azért a kíváncsiság sokakat összehozott Jeromos házában. Annyian voltak, hogy majd kinyomták a kis ház falát. Az emberek türelmesen várták, hogy mi lesz.

            Jeromos egy kis helyet kért. Leterített egy zsákot, kioldotta a száját.

            - Egy kicsit várjatok! – mondta.

         Kis idő múlva a férfiak kezdték levenni a kucsmájukat, az asszonyok megoldották a kendőjüket.

            - Kezd meleg lenni – mondogatták egyre többen csodálkozva.

            Közben beszélgettek. Volt, aki a vacsorája végét zsebre tette, nem akart lemaradni, most elővette és folytatta az evést. Az emberek jól érezték magukat a melegben.

            Jeromos hamiskásan mosolygott magában.

            - Aztán gyertek holnap is! – mondta a hazatérőknek.

            - Jövünk! – kiáltották vissza.

            - Halljátok, nem is olyan bolond a mi Jeromosunk! –nem győzött csodálkozni az egyik asszonyság.

            - Csak kitartson a zsákba gyűjtött meleg a tél végéig! – így a másik.

Imádság szerelmemért

Bizony mondom

az imádságom,

körbe jár,

szívemből 

szívedig száll.

Bizony mondom,

érted minden

szavam, gondolatom;

az Urat kérem,

tanítson meg

szeretni szépen.

Bizony mondom

egyfolytában,

egyként vagy nekem

a világban.

Bizony mondom,

lassan összeállnak

a részletek,

ma már tudom

érted és csak veled.

Bizony mondom

az imádságom,

veled minden könnyebb,

nincs fájdalom,

nincsenek könnyek.

Bizony mondom,

magamban mormolom,

imádságom

neked szóljon,

a végtelenbe fölemeljen,

hozzád szálljon.

Bizony mondom

az imádságom,

nemhiába mondom,

vagyunk immár

az Úrtól kapott 

kegyelemben,

vagyunk örök

szerelemben.

Napló

Kevés olyan esemény van, amivel szerintem a világon mindenki egyetért, egyetérthet. Ilyen Teréz anya 2016. szeptember 04-i szentté avatása.

x x x

Elhunyt Csoóri Sándor költő, esszéíró. A népi költők utolsó mohikánja. 

      A nyolcvanas években a Nomád napló esszéinek olvasása revelációként hatottak rám. Emlékszek, egyik barátommal éjszakákat átbeszélgettünk ezekről az írásokról.

   A rendszerváltás utáán közéleti kérdésekben ritkán hallatta a hangját, pedig lett volna miért megszólalnia, ha a nyolcvanas évekbeli nézeteiből indulunk ki.

x x x

Október másodikán megvolt a kvótanépszavazás. Ez egy különleges esemény volt, a szavazás után minden politikai irányzat győztesként kiáltotta ki magát. Vagyis összességében elmondhatjuk azt, hogy győztünk.

     Na, erre varrjunk gombot!          

Az elmúlásban

Csókod ízével

számban vagyok és várok

rád elmúlásban.

Vártalak és jöttél

Úgy lettél nekem

valóságos alak,

hogy álmaimban

már láttalak.

Tudtam, hogy

valahol vagy,

időtlen idők

óta vártalak.

Aztán egyszer csak

a derült égből jöttél,

az ismeretlenségből

hozzám léptél.

Jöttél pörgős ruhában,
seregtél-forogtál

valóságosabban

minden földi vannál;

gyarló hibáimmal együtt

magadba fogadtál,

két karoddal szerelmesen

magadba karoltál.

A szerelem szépen

szeretve élet és halál,

ránk együtt még

évekig az élet vár.

Immár nélküled az élet

egy rossz álom,

már semmi, még

innen a halálon.

Lásd, Jézus nekünk örül,

miattunk sír a keresztfán,

miattunk és értünk

öröme könnyével az arcán.

Stephen King író

King: "Mint egykori irodalomtanár, az olvasás öröméről és fontosságáról beszélt, és arról, hogy a hanyatló műveltség miatt a politikusok teljesen értelmetlen nyilatkozatokat is képesek átverni a hallgatóságukon. King nem hisz Amerika elbutulásában, de szerinte a kevesebb olvasás az analitikus gondolkodás csökkenéséhez is vezet. Ha olvasunk, könnyebben észrevesszük, ha teljesen hülyének akarnak nézni minket.

Arról is beszélt, hogy olyan társadalomban él, ahol a kultúrának sokan nem tulajdonítanak túl nagy jelentőséget, legyen az a kultúra Shakespeare vagy a slam poetry. Azt hiszik, hogy a gondolkodás olyan természetes, mint megtanulni járni, pedig ez nincs így. A gondolkodás kemény munka eredmény, és folyamatos erőfeszítést igényel, a kultúra semmibevétele viszont írástudatlansághoz, félműveltséghez vezethet: az emberek egyre kevésbé lesznek képesek felismerni a hozzájuk intézett baromságokat vagy a teljesen általános, semmitmondó gondolatokat, ez pedig jelentősen megkönnyíti a politikusok dolgát" (2016. szeptember 28., konyvesblog, Guardian).