2016. december 30., péntek

Repülj madár...!



Repülj madár,
repülj sirály!
Csókom feléd száll,
ajkadon hosszan
megpihen,
csak te vagy nekem.

Repülj madár,
repülj sirály!
Ölelésed vár,
ölelésem vár,
két-két kar
összezár.

Repülj madár,
repülj sirály!
Két lélek
egymásba száll,
eggyé lett
két világ.

Repülj madár,
repülj sirály!
Vívódás és
vágyódás után,
összetartozás
a múlt után.

Repülj madár,
repülj sirály!
Nekünk már 
szeretni muszáj,
szárnyalásunkban
egy lett két irány.

Repülj madár,
repülj sirály!
A különre
mindig lehet ok,
de együtt
lehetünk boldogok.

Repülj madár,
repülj sirály!
Már egy az irány,
repülni muszáj,
veled az élet vár,
miénk a világ!

2016. december 27., kedd

Martfűi levelek - Egy születés üzenete




Kedves Barátom,

karácsony van. A minap gondoltam rá, hogy milyen zűrös napja volt ekkor Józsefnek és Máriának.
            Mária egy jászolban volt kénytelen szülni, nyilván nem jókedvében szült ott. A jászol melegének báját az állatok melegével a keresztény kultúrkör fűzte hozzá a történésekhez.
            A kisded születése után Józsefnek és Máriának menekülnie kellett a kicsivel a rómaiak, Heródes katonái elől.
            Ha a történéseket önmagukban nézzük, egyáltalán nem volt idillinek nevezhető a helyzetük.
            És mégis!
            Ha visszafelé nézzük a történéseket, valami csoda történt ott a jászolban. Minden születés valami csoda, történhet az bármilyen körülmények között. Annak a születésnek a jelentőségét a rómaiak is tudták.
            Ezek a történések már a kisded születésének misztériumához tartoznak.
            Néha olyan érzésem van, mintha ennek a születésnek a jelentőségét még ma sem tudnánk valójában. Hivatkozunk rá rendületlenül, tartalmilag, lelkületileg mégis messze állnak tőle az emberek általában.
            Aztán a kisded felnőve is hivatkozási pont lett életünkben. A szerint is, hogy milyen arcunk lesz, milyen arcot vállalunk. Merjük vállalni az arcunkat, önmagunkat!
Török Csaba „Míg arcunk nem lesz” a Vigila folyóirat 2016. decemberi számában megjelent tanulmányában írja, hogy önmagunkhoz kell megtérnünk, hogy odataláljunk a Másikhoz, odataláljak hozzád.
Török Csaba írja továbbá hivatkozott tanulmányában, hogy az „arcunkra mindannyiszor kiülnek az érzelmeink is”. Tudod, „amikor a könny rajzolja meg lényünk vonásait. A nem elrejtett, az arcon felvállalt sírás valamiképpen evangéliumi üzenet: hirdeti a gyöngeség erejét”.
Gondoljunk csak a kisded születésére! Milyen körülmények között is volt ez a születés? És mivé lett az a szellemiség, amit ez a születés jelképez?
Ismét Török Csabát idézem: „… Ady Endre sorai visszaadják az emberré lett Isten és a lélek kapcsolatának a szépségét, ahol az arcunkra írt sorsunk, a megküzdött életidőnk válik a szeretet hordozójává és megtartójává: „Már vénülő kezemmel / Fogom meg a kezedet, / Már vénülő szememmel / Őrizem a szemedet.” Napjaink előrehaladtával, életünk betelésével társaivá válunk annak az Istennek, aki maga is arcot öltött, amely barázdásodott, s amelyre kiült a lét minden öröme és terhe. Ez az Emmanuel-titok, a nagy karácsonyi ajándék. „Nem tudom, miért, meddig / Maradok meg még neked”, fogalmam sincs, egyedül Te tudod. Ám Benned arcot öltök, egyetlen egyet, amely a Tiédbe tekint: „a kezedet fogom / S őrizem a szemedet”.
Jó érzés azt tudni, hogy van szeretet és remény „az életteli élethez”. Ez a kisded születésének az üzenete és a karácsonyé.

Búcsúzok, ölel Barátod.

2016. december 15., csütörtök

Ha rád gondolok


Ha rád gondolok,
mindig ott,
veled vagyok.

Ha rád gondolok,
mindig kérdezem,
ugye nem baj,
hogy te vagy 
az életem.

Ha rád gondolok,
már ölellek és simogatlak,
egymásnak vagyunk
éltető magnak.

Ha rád gondolok,
bennem örömtáncot járnak
az angyalok.

Ha rád gondolok,
minden öröm és nevetés,
együttlétünk múltfelejtés.

Ha rád gondolok,
mit nekem
a nehéz élet,
veled szárnyalok!

Ha rád gondolok,
mindig velem vagy,
örökre megtartalak.

Ha rád gondolok,
tudom, ha el
kell menni,
nincs mit tenni,
el kell menni.

Ha rád gondolok,
tudom, előnyben vagy,
de még behozhatlak.

Ha rád gondolok,
már minden után
együtt ülünk
a Golgotán.

2016. december 4., vasárnap

Martfűi levelek -Advent


Kedves Barátom,


Advent idején vagyunk. Gondolj bele, mintha mindig a várakozás idejét élnénk! Mindig várakozunk valamire, valakire.
     Éveket, évtizedeket vártam, hogy megtaláljam őt. Őt, azt a nőt, akit mindig is kerestem társamul. És egyszer csak itt volt előttem, mellettem.
    Németh Lászlónál olvastam valahol, hogy nincs nagyobb öröm, nagyobb megkönnyebbülés, mint egy méltatlan, méltánytalan helyzetből megszabadulni. 
     Erre is vársz éveket, és aztán egy szer csak ott van. Megkönnyebbülsz, a szabadság levegője vesz körül.
    Barátom, az elmúlt év megadta nekem ezt a két történést, ezt a két élményt.
    Az elmúlt évben a szerelmem és én megkaptuk egymást lehetőségként. Igyekszünk is élni ezzel a lehetőséggel.
  Hallom, hogy neked is sikerült egy méltatlan helyzetből, méltánytalan körülmények közül kiszabadulnod.
    Használd ki ezt a helyzetet! Tégy úgy, mintha élnél is! 

   Mit ér, ha szárnyakat kapunk és nem érezhetjük a szél simogatását repülés közben a szárnyinkban?! Érezd a szélt! 

   A párommal próbálgatjuk a szárnyinkat, és már a szél simogatását is érezzük.
 Barátom, itt vagyunk advent idején egy csomó törött szárnyú emberrel, vagy éppen ép szárnyúakkal, akik nem érzik a szelet. Üzenem nekik, merjenek szeretni, szerelemben lenni, merjenek élni!
    A párom, életem rózsája, Milcsike, írta a következő sorokat:


„Újra hinni, újra bízni,
eddig kellene eljutni;
remélni és szeretni,
megpróbálni újra ÉLNI!

Élni a mának s a holnapnak!
Nem törődve kik elhagytak,
feledve a bántót, rosszat,
lenni csak még egyszer 
BOLDOGNAK!”


    Barátom, ezzel a hittel és reménnyel búcsúzok most advent idején. Üdvözöl Barátod:

2016. november 30., szerda

Azonosulás

Ajkamhoz közelít a szó
és már kimondod;
egy mély sóhajtás
és tudod bánatom.

Most is veled vagyok
és veled leszek odaát,
együtt éljük meg
a közös csodát.

2016. november 26., szombat

Csillagvirágok - Egy az egyben


Hallgasd és értsd meg,
mit mondanak az égiek!
Van egy férfi
és van egy nő,
ami összetartozik,
az összenő.
Vagyunk mi ketten
egy az egyben,
vagyunk örök 
szerelemben.

2016. november 18., péntek

Szíved hangja

Csendes vasárnap, 
te ott, én itt;
örülök, hogy látlak.
Csináljuk a dolgunkat,
feledjük múltunkat,
álmodjuk a jövőt,
érezzük a közösben
az erőt.
Magába olvaszt
tekinteted,
gondolat gondolatot
kerget, 
a képzelet
szárnyakat növeszt,
szíved hangját kövesd.


2016. november 14., hétfő

Ölelő ágak


Karjaid ölelő ágak,
teremtői a bennem
születő vágynak...
Sóhajunk a tegnapból
a mának,
szerelmünk nyugalma
a békétlen világnak...
Lettünk immár
mindenben társak,
megtartanak, nem
engednek az ágak.

2016. november 6., vasárnap

Napló

Az idei irodalmi Nobel-díjat Bob Dylan dalszerző, dalénekes kapta.
     Az utca hírnöke volt mindig is, az amerikai kisember énekese. Ha kellett ttíltakozott a háború ellen.  
   Sokan nem értették a döntést, fanyalogtak. Krasznahorkai László író, aki maga is egyik várományosa volt a díjnak, azt mondta, nincs az a díj, amit Bob Dylan ne érdemelne meg.

x x x

2016. október 08-ával megszűnt a Népszabadság. Ettől a naptól nem jelenik meg a napilap és megszűnt a netes elérhetősége az archivumának is.
       Történt mindez egyik napról a másikra, mintha sosem lett volna. 

2016. október 31., hétfő

Zsákolt meleg

A falubeliek különc embernek tartották. Ha valamiért szóba került a neve, az emberek csak nevettek és legyintettek. Már-már azt is mondhatnánk, hogy elkönyvelték a falu bolondjának.
            Gergő bácsi egyszer meg is mondta:
            - Minden falunak kell, hogy bolondja legyen. Nekünk ő az.
          Egy tikkasztó nyári napon hárman álldogáltak a kerítésnél és nézték, hogy mit csinál Csupaszív Jeromos az udvaron. Zsákot tartott a kezében, széthúzta a száját, tartotta még egy darabig, majd összekötözte a zsák száját. A vállára vetette a zsákot, s mintha valami nehéz lenne benne, még roggyantott is hozzá. Lassan bevitte az alsóépületbe.
           Ezt megismételte kétszer, mikor Juli mama már nem bírta visszatartani magát a kíváncsiságtól:
            - Hát te mint csinálsz, Jeromos?
            A férfi megtörölte izzadt homlokát, és így szólt az utcabeliek felé:
            - Zsákolok egy kis meleget télire.
            Az emberek összenéztek, aztán hangos nevetésben törtek ki.
            - Az már igaz, hogy meleg van – így az egyik. – De ki hallott már ilyet, hogy zsákolni lehet a meleget.
            - Bolond beszéd! – tette hozzá a másik. – Bolond lyukból bolond szél fúj!
            - Akkor csak dolgozzál fiam! – Visította Juli mama.
            Jeromos legújabb bolondságának gyorsan híre ment a faluban. Volt mit beszélniük néhány napig a falubelieknek.
            Lassan elmúlt a nyár, aztán az ősz is, és beállított a tél.. Szokatlanul hideg volt, gyorsan fogyott a fa, amit télire gyűjtöttek az emberek.
            - És ilyenkor mi van Jeromos zsákba gyűjtött melegével? – emlékeztettek néhányan a nyáron történtekre.
            - Az ám! – kapták föl a fejüket erre többen.
            Egyszer csak arra lettek figyelmesek az emberek, hogy a falu ki van plakátolva: „Jeromos este a házában meleggel vár mindenkit.”
            - Ez meg már milyen bolond beszéd megint! – hitetlenkedtek soka.
            Azért a kíváncsiság sokakat összehozott Jeromos házában. Annyian voltak, hogy majd kinyomták a kis ház falát. Az emberek türelmesen várták, hogy mi lesz.
            Jeromos egy kis helyet kért. Leterített egy zsákot, kioldotta a száját.
            - Egy kicsit várjatok! – mondta.
         Kis idő múlva a férfiak kezdték levenni a kucsmájukat, az asszonyok megoldották a kendőjüket.
            - Kezd meleg lenni – mondogatták egyre többen csodálkozva.
            Közben beszélgettek. Volt, aki a vacsorája végét zsebre tette, nem akart lemaradni, most elővette és folytatta az evést. Az emberek jól érezték magukat a melegben.
            Jeromos hamiskásan mosolygott magában.
            - Aztán gyertek holnap is! – mondta a hazatérőknek.
            - Jövünk! – kiáltották vissza.
            - Halljátok, nem is olyan bolond a mi Jeromosunk! –nem győzött csodálkozni az egyik asszonyság.
            - Csak kitartson a zsákba gyűjtött meleg a tél végéig! – így a másik.


2016. október 29., szombat

Imádság szerelmemért

Bizony mondom
az imádságom,
körbe jár,
szívemből 
szívedig száll.

Bizony mondom,
érted minden
szavam, gondolatom;
az Urat kérem,
tanítson meg
szeretni szépen.

Bizony mondom
egyfolytában,
egyként vagy nekem
a világban.

Bizony mondom,
lassan összeállnak
a részletek,
ma már tudom
érted és csak veled.

Bizony mondom
az imádságom,
veled minden könnyebb,
nincs fájdalom,
nincsenek könnyek.

Bizony mondom,
magamban mormolom,
imádságom
neked szóljon,
a végtelenbe fölemeljen,
hozzád szálljon.

Bizony mondom
az imádságom,
nemhiába mondom,
vagyunk immár
az Úrtól kapott 
kegyelemben,
vagyunk örök
szerelemben.

2016. október 17., hétfő

Napló

Kevés olyan esemény van, amivel szerintem a világon mindenki egyetért, egyetérthet. Ilyen Teréz anya 2016. szeptember 04-i szentté avatása.

x x x

Elhunyt Csoóri Sándor költő, esszéíró. A népi költők utolsó mohikánja. 
      A nyolcvanas években a Nomád napló esszéinek olvasása revelációként hatottak rám. Emlékszek, egyik barátommal éjszakákat átbeszélgettünk ezekről az írásokról.
   A rendszerváltás utáán közéleti kérdésekben ritkán hallatta a hangját, pedig lett volna miért megszólalnia, ha a nyolcvanas évekbeli nézeteiből indulunk ki.

x x x

Október másodikán megvolt a kvótanépszavazás. Ez egy különleges esemény volt, a szavazás után minden politikai irányzat győztesként kiáltotta ki magát. Vagyis összességében elmondhatjuk azt, hogy győztünk.
     Na, erre varrjunk gombot!