Visszhangzik

A fülemben cseng,
visszhangzik minden szavad:
én megtartalak.

Üzenet - 131.

Jó érzés, amikor olyat olvasok, amikor úgy érzem, hogy ezt én is írhattam, mondhattam volna..., én is így vagy legalábbis hasonlóan gondolom, érzem. Ennél már csak az a jobb érzés, ha valaki megtalálja igaz, szerető társát.

      "A pillangók nem látják a saját szárnyaikat, így aztán nem tudják, hogy milyen csodálatosan néznek ki. Nem tudják milyen sok szépséget, mekkora energiát és szabadságot rejt az a törékeny, selyemkönnyű pilleszárny.Ez az emberekkel is így van. Az ember sem látja önmaga lelkének szépségét. Ezért van szüksége egy igaz, szerető társra az életben: aki észreveszi, hogy mennyire gyönyörű valójában" (Dornis Szilvia).

Várlak

Szerető szívem
téged vár; nélküled már
minden percért kár.

Elmerülni

Röpít a szán, röpít a szán,

testeden siklik a szám...

Elmerülni ölelésedben,

egy csókban,

elmerülni veled

a mennyei jóban

valahol ég és föld

között,

szívünk örömködött.

Széljegy - 72.

Ha valaki valamiben vállalkozni szeretne, ezeregy feltétele van, hogy egyáltalán elkezdhesse a tevékenységet.

      Egy óvoda működéséhez az is előírás, hogy adott gyereklétszámhoz hány óvónő ... szükséges például.. 

        Arról nem tudok, hogy egy kórházban a betegek létszámához előírás-e, hogy hány nővérre van szükség...

      A magyar egészségügyről sok mindent el lehet mondani. Az viszont biztos, hogy a nővérek teherbírása fantasztikus. 

         Az utóbbi időben sajnos volt alkalmam megtapasztalni.

Sorsom a kezedben

A másik felem vagy,

boldogsága

minden napomnak;

hozlak-viszlek,

egy test, egy lélek,

magammal viszem

csókod, ölelésed,

belülről fűt szerelmed,

de nem éget...

Öröm könnye szememben,

sorsom már kezedben.

Érted szól

Érted szól imádságom...

Szempillám alatt

angyalarcod látom,

lelkedet lelkemben érzem.

Már nem érdekel,

mi volt, ami nem,

miért nem.

Szárnyakat adtál,

fölemeltél,

a jövőm vagy,

több a jelennél.

Szeretetünk foglalat,

amíg vagyok,

legalább addig legyél,

nélküled már a semmi,

amíg lehet,

együtt kellene menni.

Érzem angyalarcod,

bennem van mosolyod.

Immár társam vagy az időben,

de már a napunk lemenőben;

angyalarcoddal szárnyalok,

őrzőink az angyalok.

Repülj madár...!

Repülj madár,

repülj sirály!

Csókom feléd száll,

ajkadon hosszan

megpihen,

csak te vagy nekem.

Repülj madár,

repülj sirály!

Ölelésed vár,

ölelésem vár,

két-két kar

összezár.

Repülj madár,

repülj sirály!

Két lélek

egymásba száll,

eggyé lett

két világ.

Repülj madár,

repülj sirály!

Vívódás és

vágyódás után,

összetartozás

a múlt után.

Repülj madár,

repülj sirály!

Nekünk már 

szeretni muszáj,

szárnyalásunkban

egy lett két irány.

Repülj madár,

repülj sirály!

A különre

mindig lehet ok,

de együtt

lehetünk boldogok.

Repülj madár,

repülj sirály!

Már egy az irány,

repülni muszáj,

veled az élet vár,

miénk a világ!

Martfűi levelek - Egy születés üzenete

Kedves Barátom,

karácsony van. A minap gondoltam rá, hogy milyen zűrös napja volt ekkor Józsefnek és Máriának.

            Mária egy jászolban volt kénytelen szülni, nyilván nem jókedvében szült ott. A jászol melegének báját az állatok melegével a keresztény kultúrkör fűzte hozzá a történésekhez.

            A kisded születése után Józsefnek és Máriának menekülnie kellett a kicsivel a rómaiak, Heródes katonái elől.

            Ha a történéseket önmagukban nézzük, egyáltalán nem volt idillinek nevezhető a helyzetük.

            És mégis!

            Ha visszafelé nézzük a történéseket, valami csoda történt ott a jászolban. Minden születés valami csoda, történhet az bármilyen körülmények között. Annak a születésnek a jelentőségét a rómaiak is tudták.

            Ezek a történések már a kisded születésének misztériumához tartoznak.

            Néha olyan érzésem van, mintha ennek a születésnek a jelentőségét még ma sem tudnánk valójában. Hivatkozunk rá rendületlenül, tartalmilag, lelkületileg mégis messze állnak tőle az emberek általában.

            Aztán a kisded felnőve is hivatkozási pont lett életünkben. A szerint is, hogy milyen arcunk lesz, milyen arcot vállalunk. Merjük vállalni az arcunkat, önmagunkat!

Török Csaba „Míg arcunk nem lesz” a Vigila folyóirat 2016. decemberi számában megjelent tanulmányában írja, hogy önmagunkhoz kell megtérnünk, hogy odataláljunk a Másikhoz, odataláljak hozzád.

Török Csaba írja továbbá hivatkozott tanulmányában, hogy az „arcunkra mindannyiszor kiülnek az érzelmeink is”. Tudod, „amikor a könny rajzolja meg lényünk vonásait. A nem elrejtett, az arcon felvállalt sírás valamiképpen evangéliumi üzenet: hirdeti a gyöngeség erejét”.

Gondoljunk csak a kisded születésére! Milyen körülmények között is volt ez a születés? És mivé lett az a szellemiség, amit ez a születés jelképez?

Ismét Török Csabát idézem: „… Ady Endre sorai visszaadják az emberré lett Isten és a lélek kapcsolatának a szépségét, ahol az arcunkra írt sorsunk, a megküzdött életidőnk válik a szeretet hordozójává és megtartójává: „Már vénülő kezemmel / Fogom meg a kezedet, / Már vénülő szememmel / Őrizem a szemedet.” Napjaink előrehaladtával, életünk betelésével társaivá válunk annak az Istennek, aki maga is arcot öltött, amely barázdásodott, s amelyre kiült a lét minden öröme és terhe. Ez az Emmanuel-titok, a nagy karácsonyi ajándék. „Nem tudom, miért, meddig / Maradok meg még neked”, fogalmam sincs, egyedül Te tudod. Ám Benned arcot öltök, egyetlen egyet, amely a Tiédbe tekint: „a kezedet fogom / S őrizem a szemedet”.

Jó érzés azt tudni, hogy van szeretet és remény „az életteli élethez”. Ez a kisded születésének az üzenete és a karácsonyé.

Búcsúzok, ölel Barátod.

Credo a kedveshez - könyvbemutató 2016. november 22-én Martfűn

https://drive.google.com/file/d/0B9cQPWIrV6v8WFIxemRjSmwzWEE/view?usp=drive_web

Csillagszerelem

Fényes Betlehem csillaga,

az üzenetnek

lesz hozzánk szava....

Istené a dicsőség,

az emberé a békesség

a csillag alatt;

két karomban

örök szerelem fogad.

Üzenet - 130.

Ha üres a szívünk,
mit ér a fejünk?

Ha rád gondolok

Ha rád gondolok,

mindig ott,

veled vagyok.

Ha rád gondolok,

mindig kérdezem,

ugye nem baj,

hogy te vagy 

az életem.

Ha rád gondolok,

már ölellek és simogatlak,

egymásnak vagyunk

éltető magnak.

Ha rád gondolok,

bennem örömtáncot járnak

az angyalok.

Ha rád gondolok,

minden öröm és nevetés,

együttlétünk múltfelejtés.

Ha rád gondolok,

mit nekem

a nehéz élet,

veled szárnyalok!

Ha rád gondolok,

mindig velem vagy,

örökre megtartalak.

Ha rád gondolok,

tudom, ha el

kell menni,

nincs mit tenni,

el kell menni.

Ha rád gondolok,

tudom, előnyben vagy,

de még behozhatlak.

Ha rád gondolok,

már minden után

együtt ülünk

a Golgotán.

Rendhagyó könyvbemutató

„A szeretet az a végtelen, nincsenek határai”

„A szeretet az a végtelen, nincsenek határai”

VIMEO.COM|FORRÁS: MARTFŰVÁROSITELEVÍZIÓ

Martfűi levelek -Advent

Kedves Barátom,

Advent idején vagyunk. Gondolj bele, mintha mindig a várakozás idejét élnénk! Mindig várakozunk valamire, valakire.

     Éveket, évtizedeket vártam, hogy megtaláljam őt. Őt, azt a nőt, akit mindig is kerestem társamul. És egyszer csak itt volt előttem, mellettem.

    Németh Lászlónál olvastam valahol, hogy nincs nagyobb öröm, nagyobb megkönnyebbülés, mint egy méltatlan, méltánytalan helyzetből megszabadulni. 

     Erre is vársz éveket, és aztán egy szer csak ott van. Megkönnyebbülsz, a szabadság levegője vesz körül.

    Barátom, az elmúlt év megadta nekem ezt a két történést, ezt a két élményt.

    Az elmúlt évben a szerelmem és én megkaptuk egymást lehetőségként. Igyekszünk is élni ezzel a lehetőséggel.

  Hallom, hogy neked is sikerült egy méltatlan helyzetből, méltánytalan körülmények közül kiszabadulnod.

    Használd ki ezt a helyzetet! Tégy úgy, mintha élnél is! 

   Mit ér, ha szárnyakat kapunk és nem érezhetjük a szél simogatását repülés közben a szárnyinkban?! Érezd a szélt! 

   A párommal próbálgatjuk a szárnyinkat, és már a szél simogatását is érezzük.

 Barátom, itt vagyunk advent idején egy csomó törött szárnyú emberrel, vagy éppen ép szárnyúakkal, akik nem érzik a szelet. Üzenem nekik, merjenek szeretni, szerelemben lenni, merjenek élni!

    A párom, életem rózsája, Milcsike, írta a következő sorokat:

„Újra hinni, újra bízni,

eddig kellene eljutni;

remélni és szeretni,

megpróbálni újra ÉLNI!

Élni a mának s a holnapnak!

Nem törődve kik elhagytak,

feledve a bántót, rosszat,

lenni csak még egyszer 

BOLDOGNAK!”

    Barátom, ezzel a hittel és reménnyel búcsúzok most advent idején. Üdvözöl Barátod:

Urbán-Szabó Béla versei a Credo a kedveshez című kötetből Juhász Ilona tolmácsolásában

Urbán-Szabó Béla versei a Credo a kedveshez című kötetből a szerző tolmácsolásában

Azonosulás

Ajkamhoz közelít a szó

és már kimondod;

egy mély sóhajtás

és tudod bánatom.

Most is veled vagyok

és veled leszek odaát,

együtt éljük meg

a közös csodát.

Csillagvirágok - Egy az egyben

Hallgasd és értsd meg,

mit mondanak az égiek!

Van egy férfi

és van egy nő,

ami összetartozik,

az összenő.

Vagyunk mi ketten

egy az egyben,

vagyunk örök 

szerelemben.

Szíved hangja

Csendes vasárnap, 

te ott, én itt;

örülök, hogy látlak.

Csináljuk a dolgunkat,

feledjük múltunkat,

álmodjuk a jövőt,

érezzük a közösben

az erőt.

Magába olvaszt

tekinteted,

gondolat gondolatot

kerget, 

a képzelet

szárnyakat növeszt,

szíved hangját kövesd.