Napló

Napközben még most is húsz fok felett van a hőmérséklet.
     Csodálatos ősz... Aranyló fényben gyönyörködhettünk a naplementében.

x x x

Ma van a szegénység elleni világnap... Milyen abszurd, hogy a héten lépett életbe az életvitelszerűen tartózkodás tilalma a közterületeken. Nem látszik a szegénység, mert eldugjuk.
     Mennyivel szebb világnap az ölelés napja... Tegnap volt.

Üzenet - 141.

"Ne feledjünk a csillagokba nézni és ne a lábunkra." (Stephen Hawking)

Üzenet - 140.

Mi kell a boldogsághoz? Szeretni és megbocsájtani kell tudni.

Nyárutó

Őszi verőfény,
napsütéses melegség;
nyári végjáték.

Álom

Várom, csak várom,

kerülget az álom;

ha eljön egyszer,

álomba dől az ember.

Csillagok közt járok,

egyikről a másikra

ugrálok...

Gyere, gyere vezess,

milyen csodás,

ha az ember szerelmes!

Kedvesem karomba

zárom,

együtt ér el

bennünket az álom.

Üzenet

A nap írása
üzenet a palackban:
Szeretni szépen.

Szívedet kérem

Bármit feladhatsz,
attól függ, mit kapsz érte;
szívedet kérem,
szívemet adom cserébe.

Csillag születik

Álom kerülget, 
a homályban születik
egy fénylő csillag,

Szerelemtől részegen

Gyere velem,
röpít a szerelem!
Mit nekünk 
a magasság,
nincs bennünk
félelem!
Bódulat van,
szerelemtől részegen.

Hiszed-e....

Hiszed-e a szerelmet,

amely mindent áthat,

amely ott van a percben,

hóban, fagyban, napsütésben.

Hiszed-e, hogy szeretlek

és nem engedlek,

szeretni nem felejtek,

ez a napi egyszeregy.

Hiszed-e, hogy restellem

minden hibám,

de hibát mindig találsz,

ezért ne listázz!

Hiszed-e, hogy a szeretet

nélkül nem lehet élni,

a szeretettől nem,

a szeretetnélküliségtől

kell félni.

Hiszed-e, hogy a szerelem

nélkül nem lehet élni,

a szerelemtől nem,

a szerelemnélküliségtől

kell félni.

Hiszed-e, hogy nincs jobb

dolog, mint kiülni a teraszra

és gyönyörködni abban,

milyen szép Toscana.

Hiszed-e, hogy a teraszon

verset olvasni egymásnak,

ami jó időtöltés

és szól nem csak a mának.

Hiszed-e a csókot,

az ölelést a parkban,

ott voltam legnagyobb

békében és nyugalomban.

Hiszed-e, hogy jóban, rosszban

kitartok melletted

és mindig is vigaszod

és gyógyítód leszek.

Hiszed-e, ha túlgondolod

a problémát,

távolabb kerül a megoldás,

mert mindig lesz egy szempont,

amire nem gondoltál.

Hiszed-e, hogy rózsaszín

ködből nem kérek,

de az agyongondolt

dolgoktól meg félek.

Hiszed-e, hogy minden valós

vagy vélt sérelemért

bocsánatod kérem

és magam részéről

viszonzást nem kérek.

Hiszed-e, ha ketten kérjük,

megsegít a jó Isten,

békében és szeretetben

figyelemre érdemesítsen.

Martfűi levelek - Ami láthatatlan

Kedves Barátom,

tudjuk-e a bántásnak hol a határa? Tudjuk-e, hogy a nem látható sérülések olykor több kárt, nagyobb fájdalmat okoznak, mint a láthatóak? És tudjuk-e, hogy ezek évtizedek múlva is hatnak? Tudjuk-e, hogy elég egy félvállról odavetett szó?

            Tudjuk-e, hogy a bántást legtöbbször közvetlen hozzátartozók, szeretteink, szerelmeink, barátaink, ismerőseink okozzák? Tudjuk-e, hogy a legnagyobb rizikófaktor a kapcsolatrendszerünk?

           Nem beszéljük meg, nem beszéljük ki a problémákat… Néha tapintatból, nemtörődömségből, de legtöbbször, mert nincs idő rá, és a probléma csak gyűlik-gyűlik ott belül.

            És aztán egyszer csak, néha a legjelentéktelenebbnek tűnő dolog miatt kipattan, kitör, robban a helyzet. De nincs mindig így, lappang a dolog és egyszer csak megjelenik valamilyen betegség formájában.

            De megvan-e az érzelmi inteligenciánk, kulturáltságunk ahhoz, hogy megbeszéljük a problémákat? Már ahhoz is érzelmi inteligencia, kulturáltság kell, hogy ezt belássuk, felismerjük.

            Nem tudjuk, mitől vagyunk betegek, mitől érezzük rosszul magunkat, mitől fáj ez vagy az a testrészünk…

       És ha beláttuk, felismertük, vállaljuk-e a probléma megoldását, kezelését? Ki kezdeményezzen? Ki lesz a kezdeményező fél, aki nem érzi ettől magát kisebbnek, gyengébbnek?

            Barátom, tudjuk-e a felelősségünket?

            Nem elég jól élnünk, okosan és szépen kellene. Na, ez aztán a feladat!

            Amiről nem beszélünk, az nincs is… Inkább betegek vagyunk, kapcsolatok mennek tönkre, válások, szakítások lesznek.

            Járunk Pál Feri atya, Bagdy Emőke… előadásaira és még fizetünk is érte, s utána megy minden, mint annak előtte… Vagy hetekig, hónapokig járjuk az orvosokat, míg végül sejtetnek valami bajt és még gyógyszert is fölírnak.

            Közben nem vagyunk elnézőek, megbocsátóak... Persze van, amit nem lehet elnézni, megbocsátani… Például az emberi méltóság megsértését.

            A fordulópont kérdése, a gyógyítás kezdete, hogy ki kezdi? Tényleg, ki kezdi el…?

            Üdvözöl barátod:

                                                       

Bárcsak

Veled könnyezem...
Bárcsak többet tehetnék!
Ez az én tisztem.

Társad leszek

Lassan kezdted,
lassan nyíltál meg...
Montad, csak
mondtad,
mint a megáradt
patak,
mi átszakítja
a gátakat,
fölszabadítottad magad.
Hallgattam én,
hallgattam,
mert nagysokára
megtanultam...
Ahogy jött belőled
a szózuhatag,
végképp elnyertem
bizalmadat,
miközben lemeztelenítted
magad.
Mire a vallomás
véget ér,
jobban ismerem
életem szerelmét.
Több bántást kapott,
mint ember kaphatott...
Haragudtam a  világra,
igazságtalanul mér
csapást csapásra,
bántást bántásra.
Nem lehet a régi
álmokat visszahozni,
újakat kell álmodni.
Én ebben társad leszek,
gyógyít a szeretet.

Örömhir

Megüli lelkem
a bánat, de örömhirt
hozol a mának.

Otthonra lelnék

Karjaidban otthonra lelnék...
Végre szeretni is mernék!
Csókjainkban elmerülnénk,
vágyainkban szárnyra kelnénk.

Szélben szeretni

Alkonyi szélben
szeretni szépen, ének
lebeg a szélben.

Fohász érted

Mindenható Istenem,
távol van kedvesem,
mégis vele vagyok,
ha nyárvégi órán
rágondolok.
Valaki kérdezi-e,
ittál-e, ettél-e?
Betakargat, meg
ne fázz,
éjjel-nappal rád vigyáz...!
Hányan mondják,
milyen csinos vagy,
húsz évet letagadhat?
Köhögésedre összerezzenek,
ideges, feszült leszek...
Ó, ha azt kórt 
megválthatnám!
Érted szól minden imám,
érted szól minden
fogadásom,
érted szól minden, Angyalom.
Mindenható Istenem,
csak  azt kérem,
tartsd meg nekem,
csak azt kérem,
hosszú életű legyen.

Forgásban

Forognak a kerekek,
magamat hajtom,
hogy legyek.
Forognak a kerekek,
hogy érted
és magamért tegyek.
Forognak a kerekek,
hogy elérjelek,
mert szeretlek.
Forognak a kerekek,
visz a lendület,
megyek érted.
Forognak a kerekek,
hogy melletted legyek,
fájdalmadat enyhítsem,
lelkedet jobb
kedvre derítsem.
Forognak a kerekek,
nem érted, érted,
érted élek.
Forognak a kerekek,
hajtom kifulladásig,
hajtom hajnalhasadásig.
Forognak a kerekek,
forog a négy kerék,
látni akarom
szívem szerelmét.
Forognak a kerekek,
feléd röpítenek,
szemedből törlöm
a könnyeket.
Forognak a kerekek,
forog a négy kerék,
vár egy ölelés.
Forognak a kerekek,
utánad semmi nincsen,
a rózsát viszem.
Forognak a kerekek,
vár a szerelem,
vár a jó Isten.

Veled

Veled sóhajtok,
veled könnyezem, neked
örül a szivem.

Tárt karokkal

Vágyom a csendet,
a csendben hallhatót;
várom érkezésed,
addig szótlan vagyok...
Hallom cipőd kopogását,
sűrűn kop-kop-kop,
lázas szívverések...
Mosolyra mosollyal 
válaszolok,
tárt karokkal
rohansz felém,
tárt karokkal
fogadlak én,
mint két angyal
szállunk a madarakkal.