Kedves Barátom,
a szeretet ünnepére készülünk.
Ki-ki az anyagi lehetőségei szerint.
Itt vidéken általában nyugodt és
csendes minden. Budapesten, és néhány vidéki városban tüntetés-tüntetést követ
a túlóratörvény miatt.
Ők így készülnek a karácsonyra,
vagy így is készülnek. Ezt kaptuk karácsonyra a kormánytól.
Az emberek egy
része azt sem tudja, hogy mik ezek a
történések. Akik tudnak róla, azok pedig megosztottak, van, aki közömbös, van,
aki tudomásul veszi, van, aki
talán egyetért, van, aki ellenzi. Ez aztán olyan rendelkezés, amely párthovatartozás
nélkül, minden munkavállalót érint.
Így készülnek a
szeretet ünnepére.
Kettészakadt az
ország, nagy a megosztottság. Az még csak hagyján, de még „gyűlölik” is
egymást. Ebben bizony szerepet vállalnak olyan emberek is, akik
keresztényérzelműnek, vallásosnak vallják magukat.
Komolyan mondom,
kedves Barátom, ha visszahallanák néhányan, amit mondtak az elmúlt években,
elszégyellnék magukat. Zéró tolerancia van az emberekben. Az már pozitívum, ha
meghallgatják egymást.
A szeretet
ünnepére készülünk. Próbáljuk elfelejteni legalább egy kis időre háborgásunkat,
a háborgó embereket.
A mézeskalács
illata terjeng a lakásban, sül a bejgli, fő a halászlé és a töltött káposzta.
Készülünk a
szentestére. Megterítjük az asztalt, elmondjuk az asztali áldást és legalább
gondolunk azokra, akik nincsenek itt, hagyományőrző helyeken elénelkeljük a
Mennyből, az angyalt és egy-két karácsonyi éneket.
Az ünnepi
készülődésben és hangzavarban, ha egy percre elcsendesedünk, azt is megérezzük,
hogy köztünk jár valaki, egy különös vendég, akit ünnepelünk.
Advent
beteljesedett. Áldott ünnepeket kívánok neked és családodnak.
Urbán-Szabó Béla
