Füstölgés - A kapkodás ára, avagy kész átverés

 Az orvosok bérét egyik napról a másikra megemelték, nem egyszerre, három részletben. A Kormány zokszó nélkül elfogadta a Magyar Orvosi Kamara javaslatait. Fontos szabály, ennek hatására tiltják a paraszolvenciát.

       A szabályozás azonban nem teljes körű, száz sebből vérzik. Nem vonatkozik a házi orvosokra, fogorvosokra, diplomás ápolókra, szakápolókra... A kisegítő személyzetre meg egyáltalán nem.

       A törvény egyik melléklete a bértábla. Lényeges szabályok vonatkoznak azonban a foglalkoztatásra, a jogviszony jellegére. 

    A törvénytervezetet hétfőn nyújtották be a parlamentnek, és még az nap el is fogadták. Fél napot sem gondolkozhattak rajta a képviselők. A törvénytervezet szemmel láthatóan kész volt, ahhoz hozzátették a bértáblát. Ennek annyira megörültek a képviselők, hogy el is fogadták törvényt. 

   Olyan mintha bombát dobtak volna az orvosok közé. Amennyien elégedettek, ugyanennyien elégedetlenek is. A békétlenség lesz úrrá.

      Az átlagember meg csak füstölög... Akkor most mi van?!

Füstölgés - Kirekesztés

 

Szomorúan hallottam minap, hogy az iskolákban azokat a gyerekeket, akikről kiderül, hogy koronavírusosak, csúfolják. Az ilyen csúfolódásról tudjuk, hogy mivel jár, mivel járhat.

            Nem tudom, hogy az iskola mit tehet ilyenkor, mit tehet ez ellen. Legfeljebb mérsékelheti a csúfolódás hatását jobb esetben.

            Abban a társadalomban, ahol a címkézés mindennapos, és sajnos nálunk gyakorlat, nem tudjuk megvédeni a kicsúfoltakat.

            Nem is sejtik a közéleti szereplők, hogy milyen negatív példát mutatnak. Mintegy szabad felhatalmazást adnak a megbélyegzés gyakorlatának. Arra nem is gondolnak, hogy rájuk is sor kerülhet, őket is megbélyegezhetik egyszer.

            Jaj, annak, akiből céltábla lesz!

            Hogy lehet ennek gátat szabni? Hogy lehet a gyakorlatot megváltoztatni? Ki teszi meg az első lépést? Mi az első lépés?

            Addig csak füstölögni lehet.

Széljegy - 81.

 

Sokan hiányolják a szolidaritást társadalmunkból. Mások sokallják a szolidaritást, a társadalmi felelősséget számon kérő írásokat, beszédeket.

            Ezeknek az embereknek egy dolog nem jut az eszükbe, tehetnének embertársaikért. Egy pozitív cselekedet többet ér megannyi szónál.

            Így marad a szó-szó.

            Csak megemlítem, hogy a szolidaritás olyan mint a szeretet, egyikből sem lehet soha elég.

Üzenet - 152.

Milyen kevés kell ahhoz, hogy új értelmet kapjon egy szó? Ehhez elég, ha egy betűt elveszünk vagy hozzáteszünk. Ilyen a gyalázat és az alázat szavunk.

Csillagfény

Csillagfényes

esteken

gondolkozol,

miért igen

és miért nem?

 

A szeretetet,

a szerelmet,

méricskéled,

látszatoknak

szól a dicséret.

 

Inkább bánom,

mint haragszom,

nyugtatom

fájó szívem,

meditáljon

a zsoltárokon.

 

 

 

 

Nézem

 

Nézem a fényképet,

egy angyal néz le rám,

egy gondolkodó angyal

és ő az én unokám.

Szerelemben

Szerelemben szeretlek, 

mégsem hiszed,

de jobban már

nem lehet.

 

Mindent megteszek,

felőröl kétkedésed;

itt hagysz, te mész,

a szerelem felemészt.

 

Martfűi levelek - Süllyedünk

 

Kedves Barátom,

 

 

amikor az emberben érik a mondanivaló… Már mondanád, de nem tudod, hogy milyen sorrendben és hogyan. Hirtelen szeretnéd mondani, de visszafogod magad… Gombóc van a torkodban, gyomrod tájéka remeg…

            Aztán hirtelen megered a szó, kibuggyan belőled a sok keserűség, ami kitudja, mióta csak gyűlik benned.

            Hans Falladának van egy regénye, aminek az a címe, Halálodra magadra maradsz. A regény címéről jut eszembe, hogy nem csak halálodra. Akkorra mindenképp, de sokkal előbb is.

            Ha tartod magadat az elveidhez, az értékrendedhez, akkor még inkább. A szervilizmus lett a követendő magatartás. Aki meg akarja magát nyugtatni, arra mindig talál indokot.

            A család, a gyerekek, a munkahely… Én nem leszek olyan, mondják sokan. Elfelejtik, hogy ez egy csapda helyzet… Ha valamiben engedsz, újabb és újabb engedményeket várnak el tőled… Ismerőseid, barátaid a végén már rád se ismernek.

            A legtöbbször csak azért nem szólnak meg, mert kellőképpen szervilisek ők is.

            Aztán, ha ez a magatartás eléggé elterjedt, általános lesz, úgyhogy az emberek már egymáshoz képest lehetnek szervilisebbek, az már a vég, a dolgok legalja.

            Az örök becsü film, A Tanú jut eszembe.

            Persze mindig lesznek, akik nem engednek a negyvennyolcból. Inkább törnek, mint hajlanak… Akik fejjel mennek a falnak. Aztán megkapják a többségtől, hogy nem megmondtuk.

            Nem tudjuk, hogy az általános közérzetünk miért rossz. Hát, kérem, jelentem, mindezért. Ebbe a közegbe az egyéni hang, vélemény nem illik, nem fér bele.

            Akik egyöntetűen, majdnem azt írtam, egyhangúan beszélnek, csak arra kell vigyázniuk, hogy ne beszéljenek ki a csapatból. Ha kiszólnak, az fővesztés kockázatával jár. Annyira vigyáznak, hogy ugyanarról szinte ugyanazt mondják.

            Ezért van az, hogy a közbeszéd ugyanolyan Zalaegerszegen, mint Miskolcon. Akik próbálkoznak ebből kitörni, azt gyorsan szembesítik azzal, hogy merre meddig hány méter.

            A kör bezárul.

            A termő citromról, Bacsó Péter filmje, A Tanú után szabadon, ha kell, kórusban mondják előbb-utóbb, hogy narancs.

           Ezzel köszönök el... Barátod:

                                                                                               Urbán-Szabó Béla

                                    

Vallomás

megérintelek

tested rándul egyet

arcodon vöröses

változás

egy érintés is

lehet vallomás

Időutazás

Volt, nincs. Itt egy pillanat alatt tönkre lehet tenni bármit, bárkit. Szinte óramű pontossággal működik a mindent magunk alá gyűrés rendszere.

            Nyilvánvalóan lehet tudni, hogy mikor, mi és miért történik. Kottázni lehet a történéseket, semmi sem történik véletlenül.

            Olyan simán nyel le a társadalom mindent, mintha gombóc fagyiról lenne szó. Most nekem nem jó, de tegnap meg neked, holnapután után meg neki nem… És eljön az idő, mikor senkinek nem lesz jó - néhány kivételezetten kívül -, de mi ennek örülünk, mert senki nem marad ki előbb-utóbb. Annak örülünk, hogy egyformán rossz mindenkinek.

            Egyébként meg minden szabályosan, demokratikusan történik. A pénz fölemel és nyomorba dönt, megöl minden emberi jóérzést.

         Írom mindezt az Index hossza előkészületek utáni megszűnése kapcsán. Majd kárpótlódnak a tulajdonosok, az államnak csak arra nincs pénze, amire nem akar. Ennyit meg megér, hogy megszűnjön egy kritikai online-újság.

            Az olvasók meg majd olvasnak mást, vagy ha nem olvasnak semmit az a legjobb.

            Sőt, az lesz a legjobb, ha megszűnik minden kritikus hang, természetesen jogszerűen és demokratikusan, mert azért a formákra adunk.

            Aztán idővel megtanulunk újraolvasni a sorok között, ha egyáltalán tudunk még olvasni.

           Az utcán ismerősként üdvözöljük, ha szembe jön velünk Pelikán, Virág és Bástya elvtárs. Az meg majd fel sem tűnik, ha valaki doktor Kotász után kiált.

                                                           Urbán-Szabó Béla

Varázslat

Ünnepnappá varázsoltad

ezt a napot,

mit kedvességed

elárasztott.

Ha fölébredek,

valóság lesz a magány,

nem hihetem,

hogy talány.

Lesznek festett

napok,

amiket követnek

feslett holnapok.

Kétely

Gyötör a kétely,

az elmaradt számadás;

életem csak egy

villanás,

voltál benne látomás,

kit szerettem,

és kit szeretek.

Próbáltad,

de nem értettél meg.

Magammal viszlek,

észre sem veszed,

hogy lett

kettőnkből egy.

Nem érzed?

Nem értem,

nem érzed,

hogy ez nem

átmeneti állapot,

ha tovább tart,

belehalok?

Istenem, adj erőt,

hogy megértsen

és megértsem őt!

Nem magyarázkodok,

voltam fent,

immár lent;

nincs átmenet,

végállomás

a kereszt lehet,

mint földi halandót

megfeszítenek.

Ha látsz,

hogy könnyezem,

érted a könnyem,

neked szól

a szerelem.

Füstölgés - Lánchíd

A tizenkilencedik században a szabadságharc árnyékában megépülhetett a Lánchíd, most a huszonegyedik században nem vagyunk képesek dönteni és felújítani. A politika áldozata lehet az ország, a főváros szimbóluma.

         Ellehet vitatkozni azon, hogy kinek mire van hatásköre, illetékessége, kinek mennyi pénze van és mire. Ahogy azon is, kinek mi a felelőssége, de ettől még a híd nem lesz felújítva. Vita tárgya lehet az is, ki lesz ennek a politikai nyertese, vagy vesztese, a híddal azonban marad minden a régiben.

       Nem legyőzni kellene egymást, hanem a hidat felújítani. Az a baj, hogy a döntési helyzetben lévők nem is tudnak másban gondolkodni, csak ellenzéki és kormánypártokban.

          A Lánchíd többet érdemel, Széchenyi István emléke nemkülönben. 

         Tegyünk róla, hogy ne a kisszerűség győzzön. Erről csak mi tehetünk.

         Egyébként marad a füstölgés.  

Martfűi levelek - Számvetés

Kedves Barátom,

ez a koranavírus járvány jó alkalom volt arra, hogy kellő időnk legyen a számvetésre.

         Mit csináltam jól, rosszul, mit mulasztottam? Mi az, ami még pótolható?

          Ha újra kezdhetném, sok mindent másképp csinálnék. Leginkább jobban gazdálkodnék az idővel, nem pazarolnám felesleges dolgokra, emberekre.

          Az igazán fontos dolgokra nem sajnálnám az időt, lényegesen több időt fordítanék rájuk.

         Szeretni pedig szépen és okosan szeretnék. Ahogy segíteni is szeretve és okosan kell. A szándék ma kevés, bár kétségkívül azzal kezdődik minden. A jó szándékú kéretlen segítőktől azonban ments meg, Uram!

         Bármilyen furcsa, a segítésnek is megvannak az írott és íratlan szabályai. Először is segíteni is akkor kell, amikor arra szükség van, vagy kérik. A legritkább esetben fordul elő ennek az ellenkezője. Ha kéretlenül akar segíteni valaki, az tolakodásnak minősül.

          Úgy kell segíteni, ahogy azt a segítésre szoruló kéri. Feltételezzük, hogy ő tudja legjobban, mit akar.

         Bőhm Andrásról költőről, festőről hallottam ezt a történetet. Egy paraplég - négy végtag bénult - emberről van szó, aki kerekes-székkel közlekedett és egyszer át akart menni az út túloldalára. Önállóan úgy közlekedett, hogy hátrafelé ment előre, az egyik lábával tudta egy kicsit lökdösni magát a kerekes-székkel. Még át se ért a zebrán, mikor egy segítőkész járókelő visszatolta oda, ahonnan eredetileg indult: Andrásnak tiltakozni sem volt egyszerű, mert nehezen beszélt.

         Persze van, akinek nem lehet segíteni, nem fogadja el. Nem szabad erőltetni a segítést.

         Azon szurkoljunk, hogy akkor legyen segítség, amikor szükség van rá, de akkor föltétlen legyen.

         Most elköszönök, üdvözöllek:

                                                                                Urbán-Szabó Béla

Mondanám

Csendes szóval

mondanám,

ha meghallgatnál,

figyelnél rám.

Mondanám, hogy

szerencsés vagyok,

ahogy megismertelek,

áldom azt a napot.

Még nem láttalak,

de elvarázsolt hangod;

mondhatom, hangod

után lettem rabod.

Mondanám,

ha figyelnél rám,

évek óta tart

a varázs,

érted szól napi imám.

Érted szól minden szó,

érted van minden érzés,

értünk lesz a megértés;

együtt kérjük

az Urat, segítsen,

helyzetünkön

átbillentsen,

értsük egymás szavát,

ünnepeljük

a szerelem diadalát.

Martfűi levelek - Elmaradt a puszi és az ölelés

Kedves Barátom,

észre sem vettük, hogy közben tavasz lett. Április szeszélyes volt, mint általában, májusban hiába vártuk az esőt, de csak nem akart esni. Olyan szárazság van, hogy szikrát vet a kapa. Ha rövidesen nem lesz eső, nagy szárazság lesz, az együtt járó következményekkel. Már benne járunk a júniusban és csak nem akar esni.

         Nem akarom elkiabálni, de úgy tűnik, hogy csendesedik a koronavírus járvány, lassan meg is szűnik. Fokozatosan föloldják a korlátozásokat, amik vérmérsékletünk szerint megnehezítették életünket. Hozzájuk igazodtunk, hogy mit lehet tenni és mit nem.

         Aki eddig még nem tanult meg együtt élni önmagával, az most megtanulhatott. Összeszokhattak a szomszédok, a családok is. Kiismerhették egymást jó és rossz oldalukról. Vagy végképp elidegenedtek egymástól, vagy megutálhatták egymást.

         Próbatétel volt ez a járvány, még ha nem is tudtuk, vizsgáztunk. Hogy mennyire van kitartásunk, fokozatosan kiderül, mentálisan is nehéz, és anyagilag is.

         Sőt, az anyagi helytállás a legnehezebb. Sokan elveszítették a munkahelyüket és csak reménykedhetnek a jövőben.

         Kedves Barátom,

         különleges anyák napja volt az idei. Nem köszönthettük személyesen az anyákat.

         A virágot is csak tisztes távolból adhattuk át. Elmaradt a puszi és az ölelés.

         Majd bepótoljuk, és bízunk benne, hogy bepótolhatjuk. Most a járvány miatt igazolt a puszi és az ölelés elmaradása.

         Maradt a képeslapon, e--mailen, telefonon… történő köszöntés. A személyes találkozás pótolható. Ajánlott volt szeretteinknek, ha otthon maradtak.

         De akarja-e mindenki pótolni, vagy alibinek tekintették sokan, hogy most nem lehetett? A kérdés marad.

         Most elköszönök, üdvözöl barátod

                                                                                     Urbán-Szabó Béla

Elmentél

Elmentél,

magad után

űrt hagytál;

hiányom lettél,

meg se

kérdeztél,

se szó, se beszéd,

ahogy jöttél,

úgy mentél.

Elmentél,

magad után

űrt hagytál;

hiányod lettem,

nem panaszkodtál,

nagy benned

a büszkeség,

vissza se fordultál.

Összerakjuk magunkat,

egymást,

mozaikszerű a kép…

Lenne egy

kis belátás,

még meg is

válthatnánk egymást;

rövid az élet

szomorú a világ.

Várok

Csak felejthetném

azt a percet, az órát,

mióta szívem

visszavár.

Azóta nem

találom helyem,

testem-lelkem

védtelen.

Mit adsz?

Adod szereteted köpenyét,

adod szerelmed igézetét…

A boldogsághoz

mi kell még?

Add meg Urunk

boldogságunk

millió-millió idejét!