Mondhatnám, legyetek jók, ha tudtok. De legalább rosszabbak ne legyetek!
2011. december 31., szombat
2011. december 30., péntek
Szzéljegy - 29.
Ma már nem
csak a hajléktalanok szenvedhetnek fagyhalált. Ma már számtalan példa
van arra is, hogy emberek a saját lakásukban hűlnek ki.
x x x
A karácsony környéki ingyenes ebédosztás idei jellegzetessége, hogy szülők a gyerekeikkel álltak sorban.
A legtöbb ingyenes ebédet a krisnások osztották, azon vallási felekezet
képviselői, amely felekezetet az új egyházi törvény nem ismerne el
bejegyzett felekezetnek (vallásnak).2011. 12. 30.
2011. december 29., csütörtök
Szzéljegy - 28.
- Azért ez a válság még mindig bőséget hozott karácsonyra - mondta az egyik családtag.
- Gyerekeim - mondta a nagymama -, mindig van "egy utolsó békeév".
x x x
Ma - többek között - a devizahitelesek megmentéséről szól a történet, egy év múlva a társadalom elszegényedett kétharmadáról.
2011. 12. 28.
Nem mese ez...
Ezt a történetet körülbelül
egy-másfél évvel ezelőtt hallottam.
Egy kis
faluban élt a Doktor úr a feleségével. Mindenki ismerte, pedig már évek óta
nyugdíjas volt, és ő is ismerte a falu apraját-nagyját.
Aztán meghalt
a felesége, aki több mint hatvan évig élt vele, társa és segítője volt. A
felesége biztosította azt a hátteret, ami ahhoz kellett, hogy a Doktor úr a
gyógyításnak szentelhesse az életét.
Egy alkalommal
meglátogatta régi ismerőse, betege az egyedül élő Doktor urat. Áldatlan
állapotokat talált a köztiszteletben álló embernél, aki teljesen alkalmatlan
volt a háztartási munkára.
A régi ismerős
megkereste a falu elöljáróit, illetékeseit, hogy valamit tenni kellene. Gyorsan
kiderült, hogy a lehetséges legjobb megoldás – a Doktor úr életkorára,
egészségi állapotára tekintettel -, ha a szomszédos település szociális
otthonába költözne. Ezt a megoldást ő is elfogadta.
Azonban
adódott egy újabb probléma. A szociális otthonba a beugró másfélmillió forint
volt. A Doktor úrnak nem volt megtakarított pénze, gyermektelenek voltak,
szolgálati lakásban éltek…, nem volt miért vagyont gyűjteniük.
Megmozdult a
falu apraja-nagyja. Egy takarékszövetkezet helyi fiókjánál számlaszámot
nyitottak egy hétfői napon. Még azon a héten szerdáig a falubeliek – ki mennyit
tudott – összeadták a Doktor úr beugró pénzét az otthonba.
Azóta is
sokszor gondoltam erre az esetre. Dobálózhatunk a szavakkal az élet értelméről,
a szolidaritásról. Előadásokat is hallhatunk, könyveket is olvashatunk ezekben
a témákban. Mind-mind csak szó, szó…
Amióta ezt az
esetet ismerem, az élet értelméről a Doktor úr élete jut az eszembe, a
szolidaritásról pedig a falubeliek magatartása.
Azért ilyen
kis csodák is vannak nálunk, Magyarországon.
Üzenet - 1.
Ne felejtsétek, valahányszor szívből átölelünk valakit, egy nappal meghosszabbodik az életünk.
2011. december 26., hétfő
Széljegy - 27.
Ma feltehetően az emberek nem szerelmi bánatukban lesznek öngyilkosok, hanem a megélhetésük, az ezzel járó bizonytalanság miatt.
x x x
Ötven felett megtanultam félni - a jövőtől.
A félelemben élő ember nem lázad.
Ismerősöm erre azt mondta: "Egy darabig." 2011. 12. 26.
2011. december 25., vasárnap
Napló
Kamasz voltam, amikor először hallottam Csakovszkij Olasz capriccioját.
Lajos bácsi éveken keresztül visszajáró szobafestője és mázolója volt a családunknak. Ő hívta fel a figyelmemet Csajkovszkijnak erre a darabjára, ami idővel a kedvencem lett.
Ebben a negyedórás capriccioban benne van az élet teljessége, szomorúságával és örömeivel együtt. Benne van az élet és a halál, a küzdelem.
x x x
Szeretem a megzenésített verseket, a Kalákát különösen.
A költészetet a zenén keresztül is meg lehet szeretni. Így csak igazán! A költészet maga is zene.
Ha magyar tanár volnék, élnek a megzenésített versek lehetőségével.
x x x
Új téma a bulvárnak. Szenteste öngyilkos lett Mary Zsuzsi táncdalénekesnő, hatvannégy éves volt.
Évek óta már csak jobbára bulvárhírek alapján lehetett hallani róla.
Születés
Reggeli
fagyos
mosoly
arcodon,
túl
vagy az éji
álmokon.
Ismerős
arcok előtt,
keresed
a szavakat,
csikorog
a múlt
fázósan
toporgó
lábak
alatt.
A
holnaptól félsz,
ma
még ünnepet
remélsz.
Ismerősökkel
ismerős
nyomokon,
születést
vársz
havas
karácsonyon.
2011. december 24., szombat
Széljegy - 26.
Karácsony tájékán szembesülünk azzal, hogy végső soron Isten nélkül nem élhetünk.
x x x
Minden hajótörött számára szembesülés az is, hogy: "Minden élet egy sikertelen kísérlet" (Gómez Dávila, kolumbiai filozófus).
2011. 12. 24.
Zsoltár
Fiam által szólok hozzád…
Ha az őszies szavakat hallod,
ne feledd, mindaz én vagyok!
Tehet az ember számtalan jót,
ha egyszer is felejti
- zsákutcába fut -
csak előbbre vihet az út.
Nagy teher, Uram,
hogy az ember nem tökéletes!
De kivételnek képzeljük magunk
és másokat vádolunk.
Te ítélj!
Megcsalatva nem lehetsz,
előtted ugyanabban
a világításban állunk.
Vezeti apa a fiát,
fiú az apját,
bár köztük áll egy világ.
Tagadhatatlan
a folytonosság,
megállíthatatlan a törekvés,
s minidig lehet kérdezni: és?
Esendőek vagyunk
- Te ezt igazán tudhatod! -,
de kivételnek képzeljük magunk.
Rám teríti fátylát az ég,
és ahogy a szú a fát
lassan bejárja,
nehézkesen szétárad
bennem az öregség.
Erőt adj, hogy hinni bírjak,
újra és újra talpon maradjak!
2011. december 23., péntek
Napló
Meghalt Vaclav Havel író, a cseh ellenzék egykori aktív tagja, a rendszerváltást követően egy időben a Cseh Köztársaság elnöke hetvenöt éves korában. A cseheknek mind belföldön, mind külföldön morális tartást adott.
x x x
Ma ellenzéki demonstrációk vannak Budapesten.
A parlamentben ma egy sor olyan törvény-tervezetet fogadtak el, amelyek a magyar demokrácia jövőbeni sorsát lényegesen befolyásolják (választójogi törvény, stabilitási törvény). Sokan már a demokrácia haláláról beszélnek.
Az biztos, hogy a mai kormányon lévő pártok politikusai néhány évvel ezelőtt az ilyen törvényekkel szemben kézzel-lábbal tiltakoztak volna. Mintha elfelejtették volna egykori önmagukat.
x x x
Nem is tudom, miben bízhatunk a jövő évet illetően. Talán még önmagunkban. A politikai elit józan belátásában egyre kevésbé.
Karácsony csodája
Babits Mihály írja A magyar
jellem című művében: „A csodát már nem is tudjuk nélkülözni, kell az, mint a
mindennapi kenyér.” Ahogy kell nekünk legalább évente egyszer karácsony
misztériuma és csodája. Kellenek azok a pillanatok, amikor a mindennapi pofonok
völgyéből, a mindennapi kényszerekből, realitásokból fölül emelkedhetünk.
A
Biblia szerint, most a vallási vonatkozásoktól eltekintve, az emberiség
mentális és kultúrtörténetében az első nagy teher- és próbatétel, hogy a
testvérgyilkos Káin gyermekei vagyunk.
Az
emberiség mentális és kultúrtörténetének másik kezdő sarokpontja, amikor
Poncius Pilátus római helytartó kérdésére, hogy kit ne büntessen meg, Barabást
vagy Jézust, a tömeg Barabás nevét kiáltotta. Ezt követően feszítették
keresztre Jézust.
Ezzel
a két tehertétellel élünk ma is. Büntetünk és elszenvedünk, Barabást kiáltunk,
holott Jézust szeretnénk, dönthetnénk jól is, mégis rosszul döntünk rendre és
rendszeresen.
Hát
ezért, ezért is kellenek a mindennapjainkban a csodák. Azért, hogy
elviselhetőbb legyen ez az egész. Aztán amikor szembesülünk karácsony
misztériumával és csodájával, a kis Jézus születésével, egy pillanatra,
legalább egy pillanatra szembesüljünk önmagunkkal is.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)