Szemünkben

Egymás szemében
szerelemtüze látszik,
mert ott a másik.

Könnyeim

A könnyeimmel
tisztára mosom arcod
és dalt dúdolok.

Széljegy - 75.

Eldőlni látszik a kérdés, hogy lesz-e Budapesten 2024-ben olimpia vagy sem.

     Tegyük föl, hogy nem.

     Gondolja itt bárki is, hogy ettől több pénz lesz az oktatási, egészségügyi, szociális területekre?

     Tartok tőle, hogy nem.

   És abban is szinte biztosak lehetünk, hogy az olimpiára betervezett pénz jelentős része elcsúszik- mászik majd ide-oda.

Üzenet - 133.

A sorba beállni viszonylag könnyű. A sorból kiállni viszont sokkal nehezebb, olykor lehetetlen.

Örökké

Hogyan mondjam el?
Mindig is bennem leszel
a szerelemmel.

Széljegy - 74.

Sándor Mária, a fekete ruhás nővér, aki szóvá tette az egészségügyben dolgozó nővérek bérezésének áldatlan helyzetét, öngyilkosságot kisérelt meg, de megmentették az életét - szerencsére. Ő nem biztos, hogy így értékeli.

     Jó ügyet szolgált. Hitt benne. Sokáig azt érezte, sokan vannak mellette. Aztán kiderült, hogy egyedül van. Nagyon egyedül.

        És aki egyedül van, azt könnyű ellehetetleníteni, elnyomni, elhallgattattni...

        Jó ügyet szolgált. Lehet, hogy az ő fellépése is kellett ahhoz, hogy a kormány igyekszik rendezni az egészségügyben dolgozók bérét.

        A sándormáriák élete általában tragikus. 

      De szükség van rájuk, ők teszik élhetőbbé, elviselhetőbbé ezt a világot. Amíg vannak, lesznek sándormáriák is,, mindig lesz remény.

Üzenet - 132.

Az én igazságom neked lehet igazságtalanság. 
     Ez fordítva is igaz lehet.
     Kompromisszumok nélkül nem megy. 

Örök való

Tudom, hogy jó vagy,
lettél nekem egyszer csak
örök valónak.

Küzdj!

Küzdjél most velem,
küzdjél értem, egymásért,
küzdj, s ne ellenem!

Széljegy - 73.

Naponta többször látni, olvasni, hallani a reklámszöveget, hogy Magyarország erősödik.

    Ez egy tiszta, félreérthetetlen kommunikáció. 

    Az már másodlagos, hogy mit érzel, tapasztalsz.

    Ez a virtuális világ része és lassan már azt sem tudjuk, kik vagyunk, mik vagyunk, hol vagyunk... becsapottak vagyunk... De szeretjük önmagunkat - is - becsapni.

Visszhangzik

A fülemben cseng,
visszhangzik minden szavad:
én megtartalak.

Üzenet - 131.

Jó érzés, amikor olyat olvasok, amikor úgy érzem, hogy ezt én is írhattam, mondhattam volna..., én is így vagy legalábbis hasonlóan gondolom, érzem. Ennél már csak az a jobb érzés, ha valaki megtalálja igaz, szerető társát.

      "A pillangók nem látják a saját szárnyaikat, így aztán nem tudják, hogy milyen csodálatosan néznek ki. Nem tudják milyen sok szépséget, mekkora energiát és szabadságot rejt az a törékeny, selyemkönnyű pilleszárny.Ez az emberekkel is így van. Az ember sem látja önmaga lelkének szépségét. Ezért van szüksége egy igaz, szerető társra az életben: aki észreveszi, hogy mennyire gyönyörű valójában" (Dornis Szilvia).

Várlak

Szerető szívem
téged vár; nélküled már
minden percért kár.

Elmerülni

Röpít a szán, röpít a szán,

testeden siklik a szám...

Elmerülni ölelésedben,

egy csókban,

elmerülni veled

a mennyei jóban

valahol ég és föld

között,

szívünk örömködött.

Széljegy - 72.

Ha valaki valamiben vállalkozni szeretne, ezeregy feltétele van, hogy egyáltalán elkezdhesse a tevékenységet.

      Egy óvoda működéséhez az is előírás, hogy adott gyereklétszámhoz hány óvónő ... szükséges például.. 

        Arról nem tudok, hogy egy kórházban a betegek létszámához előírás-e, hogy hány nővérre van szükség...

      A magyar egészségügyről sok mindent el lehet mondani. Az viszont biztos, hogy a nővérek teherbírása fantasztikus. 

         Az utóbbi időben sajnos volt alkalmam megtapasztalni.

Sorsom a kezedben

A másik felem vagy,

boldogsága

minden napomnak;

hozlak-viszlek,

egy test, egy lélek,

magammal viszem

csókod, ölelésed,

belülről fűt szerelmed,

de nem éget...

Öröm könnye szememben,

sorsom már kezedben.

Érted szól

Érted szól imádságom...

Szempillám alatt

angyalarcod látom,

lelkedet lelkemben érzem.

Már nem érdekel,

mi volt, ami nem,

miért nem.

Szárnyakat adtál,

fölemeltél,

a jövőm vagy,

több a jelennél.

Szeretetünk foglalat,

amíg vagyok,

legalább addig legyél,

nélküled már a semmi,

amíg lehet,

együtt kellene menni.

Érzem angyalarcod,

bennem van mosolyod.

Immár társam vagy az időben,

de már a napunk lemenőben;

angyalarcoddal szárnyalok,

őrzőink az angyalok.

Repülj madár...!

Repülj madár,

repülj sirály!

Csókom feléd száll,

ajkadon hosszan

megpihen,

csak te vagy nekem.

Repülj madár,

repülj sirály!

Ölelésed vár,

ölelésem vár,

két-két kar

összezár.

Repülj madár,

repülj sirály!

Két lélek

egymásba száll,

eggyé lett

két világ.

Repülj madár,

repülj sirály!

Vívódás és

vágyódás után,

összetartozás

a múlt után.

Repülj madár,

repülj sirály!

Nekünk már 

szeretni muszáj,

szárnyalásunkban

egy lett két irány.

Repülj madár,

repülj sirály!

A különre

mindig lehet ok,

de együtt

lehetünk boldogok.

Repülj madár,

repülj sirály!

Már egy az irány,

repülni muszáj,

veled az élet vár,

miénk a világ!

Martfűi levelek - Egy születés üzenete

Kedves Barátom,

karácsony van. A minap gondoltam rá, hogy milyen zűrös napja volt ekkor Józsefnek és Máriának.

            Mária egy jászolban volt kénytelen szülni, nyilván nem jókedvében szült ott. A jászol melegének báját az állatok melegével a keresztény kultúrkör fűzte hozzá a történésekhez.

            A kisded születése után Józsefnek és Máriának menekülnie kellett a kicsivel a rómaiak, Heródes katonái elől.

            Ha a történéseket önmagukban nézzük, egyáltalán nem volt idillinek nevezhető a helyzetük.

            És mégis!

            Ha visszafelé nézzük a történéseket, valami csoda történt ott a jászolban. Minden születés valami csoda, történhet az bármilyen körülmények között. Annak a születésnek a jelentőségét a rómaiak is tudták.

            Ezek a történések már a kisded születésének misztériumához tartoznak.

            Néha olyan érzésem van, mintha ennek a születésnek a jelentőségét még ma sem tudnánk valójában. Hivatkozunk rá rendületlenül, tartalmilag, lelkületileg mégis messze állnak tőle az emberek általában.

            Aztán a kisded felnőve is hivatkozási pont lett életünkben. A szerint is, hogy milyen arcunk lesz, milyen arcot vállalunk. Merjük vállalni az arcunkat, önmagunkat!

Török Csaba „Míg arcunk nem lesz” a Vigila folyóirat 2016. decemberi számában megjelent tanulmányában írja, hogy önmagunkhoz kell megtérnünk, hogy odataláljunk a Másikhoz, odataláljak hozzád.

Török Csaba írja továbbá hivatkozott tanulmányában, hogy az „arcunkra mindannyiszor kiülnek az érzelmeink is”. Tudod, „amikor a könny rajzolja meg lényünk vonásait. A nem elrejtett, az arcon felvállalt sírás valamiképpen evangéliumi üzenet: hirdeti a gyöngeség erejét”.

Gondoljunk csak a kisded születésére! Milyen körülmények között is volt ez a születés? És mivé lett az a szellemiség, amit ez a születés jelképez?

Ismét Török Csabát idézem: „… Ady Endre sorai visszaadják az emberré lett Isten és a lélek kapcsolatának a szépségét, ahol az arcunkra írt sorsunk, a megküzdött életidőnk válik a szeretet hordozójává és megtartójává: „Már vénülő kezemmel / Fogom meg a kezedet, / Már vénülő szememmel / Őrizem a szemedet.” Napjaink előrehaladtával, életünk betelésével társaivá válunk annak az Istennek, aki maga is arcot öltött, amely barázdásodott, s amelyre kiült a lét minden öröme és terhe. Ez az Emmanuel-titok, a nagy karácsonyi ajándék. „Nem tudom, miért, meddig / Maradok meg még neked”, fogalmam sincs, egyedül Te tudod. Ám Benned arcot öltök, egyetlen egyet, amely a Tiédbe tekint: „a kezedet fogom / S őrizem a szemedet”.

Jó érzés azt tudni, hogy van szeretet és remény „az életteli élethez”. Ez a kisded születésének az üzenete és a karácsonyé.

Búcsúzok, ölel Barátod.

Credo a kedveshez - könyvbemutató 2016. november 22-én Martfűn

https://drive.google.com/file/d/0B9cQPWIrV6v8WFIxemRjSmwzWEE/view?usp=drive_web