Keringő

Életed a napokkal forog,

hiányosak a válaszok;

kellék vagyok csupán,

hogy mikor, miért és kinek,

mindez napi talány.

Lépések szóról szóra,

keringő, felhívás a jóra;

fáj ölelésed hiánya,

nem pótol a rózsa,

a szegfű, a mályva...

Napok múlnak

válaszra várva:

hogy mikor, miért és kinek;

barátod barátnőjét várja.

 

Jöttél

Csendes magányomban

csak vártam és vártam,

múltak az évek,

társam nem találtam.

És egyszer csak jöttél,

gyorsabban a fénynél;

kezedben tartottál,

a lélek porából kiemeltél.

Megmártózva

a jóban és szépben,

mámoros szerelemben
egészen.

Kérve kértem az Urat,

nyisson nekünk

teret és utat.

Kiért?

Ne kérdezd, miért!
Csak történnek a dolgok...
Azt kérdezd, kiért!

Jó volna

Esik az eső

odakint;

jó volna,

ami nincs,

valami más,

valami új,

esőre falevél,

falevélre eső hull.

Jó volna

szemedben látszani,

szeretni

és nem bántani.

Jó volna,

hogy végre legyen:

őrjítsen meg

a szerelem.

Veled

Jó volna veled:

felhő alatt és felett

fognám a kezed.

Miattad

Kívül a körön
mi az öröm;
kívül  a körön
hol az öröm?
Kerekesszékem kereke
perdül a kövön;
miattad, érted
magamat töröm.
Belül a körön
mi az öröm;
belül  a körön
hol az öröm? 
Magamat hajtom,
hajt a lendület;
forog a a világ,
érted a hevület.

Várakozás

Ködös reggelen
nem folytatódik, ami
el sem kezdődött.

Keresni

Keresni valami szépet,
valami jót;
feledni a napit,
keresni valamit,
azt az egyetlen szót,
ami nem hazugság.

Keresni valami szépet,
valami jót,
bármilyen a világ;
keresni a nőt,
ki megszabja a jövőt,
keresni egyfolytában,
a tegnapban, a mában,
leállni egy ájulásban.

Ölelés

Egy világot ölelek,
ha téged ölellek;
bármerre megyek,
körülveszel;
a ma megtart,
a holnapnak 
visz el.

Merre?

Esős éjszaka.
Most vajon merre van ő?
Kopog az idő.

Cipeled a reményt

Van, amikor a suttogás
is hangosan szól,
mikor néven nevezed
a rosszat, nevén a jót.

Mások mögött
látod, alakoskodás
a szavakban, érzed:
nem szűnő hatalmi vágy.

Örömöd hangos, mikor
meglátod a hajnali fényt,
és már tudod,
hogy a napod miért.

Éltető erőd,
a hit benned él,
napról napra cipeled
magaddal a reményt.

Csak nézel

Ahol pénzt osztanak,
sorban állnak,
ahol pozíciót,
ott még inkább,
ahol ételt osztanak,
korgó gyomor muzsikál.
A szégyenlős lemarad,
nem neki áll a világ...
Csak nézel,
hová kerültél,
van, ahogy van,
ide születtél.

Kerge Gyuri

                                                           Erdő közepén

                                                           a mókus suli.

                                                           Jön már

                                                           Kerge Gyuri.

                                                           Megint elkésett,

                                                           pedig nem

                                                           használ féket.

                                                           „Rövid volt

                                                           az éjszaka,

                                                           hosszú az este”,

                                                           mondta hebegve.

                                                           „Nincs mentségem,

                                                           a szerelem

                                                           nagy vétségem!”

                                                           Erdő közepén

                                                           a mókus suli

                                                           megélénkült,

                                                           ahogy jött

                                                           Kerge Gyuri.

                                                           „A szerelemről

                                                           mesélj!”,

                                                           hosszan kérték.

                                                           Kerge Gyuri

                                                           fejét törte,

                                                           hogyan fogja

                                                           rövidre.

                                                           „Rövid a mese,

                                                           nagy volt a tál,

                                                           mogyoróval tele.

                                                           Mire elfogyott,

                                                           mire elaludtam,

                                                           reggel lett…”

                                                           A mókusok ámultak,

                                                           Gyurinál az ész,

                                                           nem ők az okosak.

Utóirat: Ez a versem jelent meg Az én mesémet adom neked című meseantológiában, amelyet ma mutattak be a Petőfi Irodalmi Múzeumban. Sajnos - szándékom ellenére - nem lehettem ott.

Új irányok

Volt itt ájulás,
volt itt ámulás;
új hitek, új elvek,
nincs válasz...
De kérdezzetek!
Hiszitek, majd ők...
Keressétek a választ!
Mindenek 
mögött a nők.

Suhanás

Suhan az árnyék
lélekölő napokon,
suhan arcokon.

Megfelelni

A dolgokat ide-oda
teszed-veszed,
hajtanak a kényszerek;
a nap vége
végállomás,
de már készül
a reggeli harsonás.
A nappal minden
nyűgével rád ront,
porladnak az éji álmok,
szárnyaid szegettek,
próbálsz megfelelni
annak az egynek,
képviselőjeként
valami újnak,
védelme alatt az Úrnak.

Rózsa

Egy-egy rózsaszál
tegnapból a jövőbe
érted kiabál.

Nincs menekvés

Nehéz életek,
nehéz szagok...
Kit érdekel,
mit akarsz,
mit akarok?
A mát felednénk,
reméljük a holnapot...
Fejünk fölött
nappal a Nap,
éjjel a csillagok,
örülsz a fénynek,
egyre több
az elhagyott.
Izzadtságszagú
a feszűltség,
menekülnél,
nincs menekvés,
ide-oda bolyongsz...
A kérdés maradt:
hová kerültél?

Csend

Reggel és este
telefonhívás,
napi robot,
hangod hallatán
megnyugvás;
aztán csend,
maradt a némaság,
marad a várakozás,
szétesett keretéből
a világ

Ha

Ha rád gondolok,
szebb a napom, az álmom;
cseppben világod.