Sszéljegy - 32.

Min múlik az, hogy mit teszel vagy nem teszel? Mennyiben és miben vagyok felelős érted?

       Ha azt hisszük, hogy függetleníthetjük egymástól magunkat, akkor tévedünk, a legrosszabb  úton járunk.

       Most már csak az a kérdés,  hogy ki kivel akar, szeretne itt együttműködni?

2012. 01. 17.

Széljegy - 31.

A Magyar Tudományos Akadémia karácsony előtt kiadott egy közleményt arra vonatkozólag, hogy megszűnik a különbség "j" és "ly" betűk között, egységesen csak "j" lesz.

       Mindez a gyengébbek kedvéért? Alkalmazkodjunk azokhoz, akik restek tanulni?

       Nem is értem, minek tanulunk, mikor öreg korunkra úgyis felejtünk?

2012. 01. 10.

Remény

               Hiányod
               bennem
               hiányérzet.

               Érzed,
               a távolság
               nem végzet.

               Hiányod,
               ma is tudom,
               véges.

               Kéréssel
               együtt élünk
               a reményhez.

A vizsga

- filmajánló -

A film egy hírrel kezdődik, 1957. december 31-ig az állambiztonsági munkakörben dolgozók megbízhatóságát felül kell vizsgálni.

            Ez a vizsga. Aki átmegy a vizsgán, megbízható elvtárs, aki nem, attól a pártnak és az államapparátusnak meg kell válnia. Az ilyen ember és a családja semmi jóra nem számíthat a jövőben.

            Jung elvtárs megérkezik egy lakásba. Szisztematikusan és szakszerűen körbejárja, vizsgálja a lakást, hogy van-e valahol lehallgató készülék. Aztán elindít egy szekrénybe rejtett magnetofont, felvételre állítja.

            A színházi dramaturgia szerint olyan ez a szekrénybe zárt felvételre állított magnó, mint a színpadon a falon lévő puska. Tudjuk és várjuk, hogy ezzel majd történik valami, egyszer csak elsül.

            Karácsony szentestéje napjának délutánja van. Jung elvtárs miután megtette az előkészületeket, megkezdi a fogadóórát. Az államgépezet ilyenkor sem áll le. Pártunk és kormányunk ellenségei nem pihennek, nem pihenhetnek védelmezői sem. Fogadja az ügynökeit.

            Itt mindenki fél mindenkitől. Jung is. Mindenki figyel valakit. Jung is figyel, őt is figyelik, őt az apjaként tisztelt Markó.

            Itt a félelem az úr. Minden a konspiráció része. Minden és mindenki. Mindenki úgy tudja, hogy ő vizsgáztat.

Itt semmi sem az, aminek látszik. A lakás nem otthon, hanem konspirációs találkahely, még a szerelem is a konspiráció része. Úgy tudom, azt gondolom, hogy én vizsgáztatok, és közben engemet vizsgáztatnak. Közben senki nem tud semmit, menetközben változnak a helyzetek és a szerepek, a megfigyelőből megfigyelt lesz, a beosztottból vezető és fordítva.

Az alkotóknak a film egészén sikerül fenntartaniuk a feszültséget. Mintha egy thrillert látnánk. Egy-egy beállításra, képre talán még Hitchcock is csettintene.

A feszültséggel teli történet tele van humoros, abszurd jelenetekkel. Amin ma nevetünk, az a történet idejében véres valóság volt, amibe akkoriban sokan meghaltak, tönkrementek.

Ne feledjük, az ötvenes években vagyunk, 1957-tet írunk. Garas Dezső mondta egyik interjújában: „Én nem tudom, Bibó milyen szövegkörnyezetben mondta, hogy a demokrata nem fél. De hogy valaki demokrata és nem fél – hát az nem hős, aki nem fél. (…) … az igazi hős az fél. De csinálja! Akinek az agyából ki van véve a félelem ösztöne, az nem hős, hanem hülye” (Veiszer Alinda Záróra, Alexandra Kiadó, 2010.).

Garas és a film után elmondhatjuk, hogy a rossz, gonosz emberek is félnek, és minél inkább félnek, annál inkább kiszolgálják a hatalmat. Ez a film ilyen emberekről szól. Korrajz egy társadalmunk egyik időszakáról, egy sajátos hatalom természetéről.

Bergendy Pétertől, a film rendezőjétől hallottam, hogy azt szerette volna megmutatni, hogy egy rossz ember nevelése előbb-utóbb visszaüt a nevelőre. A rossz – erkölcstelen – ember nem lehet jó nevelő.

Bergendy Péter és alkotótársai jó filmet csináltak. A színészek is jók, különösen Kulka János Markó elvtárs és Nagy Zsolt Jung elvtárs szerepében.

Amíg ilyen filmek is készülnek nálunk, nincs okunk aggódni a magyar filmgyártás jövőjét illetően.

Napló

Stephen Hawking hetven éves.

       A legek embere. Olyan betegsége van, amely alapján negyvenkét éve halottnak kellene lennie, ha igaz lett volna az orvosok előrejelzése. Harminckét évesen lett a brit tudományos akadémia tagja, se előtte, se utána ilyen fiatalon senki nem nyert felvételt az akadémiára. A Lucas-professzori széket harminchét évesen nyerte el a Cambridge-i egyetemen. Ezt a posztot 1683-ban alapították és ezt a tisztséget azóta tizennyolcan viselték, köztük Newton is.

       Elméleti fizikus, de a tudomány népszerűsítéséért kevesen tettek annyit, mint ő. Könyvei milliós példányszámban kelnek el. A gyerekeknek szóló ismeretterjesztő könyveket ma már Lusy lányával írja. Mellesleg három gyereke van.

       Ő az a fizikus, akit Einsteinhez szoktak hasonlítani, akinek elméleti munkásságát feltehetően csak nagyon kevesen értik, de például Az idő rövid története című könyve betseller lett. Ő az a fizikus, aki elektromos kerekes székkel közlekedik, robothangon tud ma már csak beszélni, a kerekes széket és a számítógépet két újjal írányítja. Ő az a fizikus, aki a Nobel-díjon kívül valószínűleg minden elismerést megkapott már.

x x x

A nemzetközi tudományos élet 2012-t Szentágothai-évvé nyílvánította. 

x x x

Vigyázó szemünket kíváncsian vethetjük a következő napokra. A magyar kormány meg tud -e állapodni az IMF-fel, vagy sem.

       Azt azért ne feledjük, hogy egy létrejött megállapodás esetén sem lesz jobb senkinek nálunk. Sőt, ahogy előzetesen hallani lehet, az IMF a szociális ellátások további kurtítását szeretné. Ők még abban a hiszemben vannak, hogy ezeken még mindig lehetne spórolni.

Széljegy - 30

Adományt vittünk egy több szempontból is hátrányos helyzetű tiszaburai családnak. Olyan utakon mentünk Fegyvernek és Tiszabura között, amelyeken ha egy személygépkocsi két-három alkalommal oda-vissza végigmegy, oda a futóműnek.

       Ezek azok az utak, amelyek a mostani ismereteink szerint a következő húsz évben sem lesznek jó állapotban.

       Ha ezekre az utakra gondolok, magamtól is kérdezem, tudjuk egyáltalán, hogy hány Magyarország van?

2012. 01. 07.

Üzenet - 3.

Miért várjátok, hogy megváltozzanak körülöttetek az emberek, vagy akár magatok? Nem tudtátok, a folyó hamarább változtatja meg a medrét, mint az ember a természetét?

Napló

Annyi rossz volt 2011-ben és annyi rossz előtt állunk 2012-ben, hogy eldöntöttem, nem érdekel most rossz kedvem tele. Megpróbálok jó képet vágni az új évhez, legalább így induláskor.

       Egyik barátom úgy zárja versét, hogy a BÚÉK jelentheti azt is, bízd újra életed Krisztusra!

       Amíg az ember ilyen gondolatot olvas, addig bizakodhatunk is.

x x x

Ma lépett hatályba az Alaptörvény és egy sor sarkalatos törvény. 

       Mától az ország hivatalosan Magyarország, a Magyar Köztársaság helyett. Az államforma továbbra is köztársaság.

x x x

Pénteken meghalt Garas Dezső, a Nemzet Színésze, Kossuth-díjas. Hetvenhét éves volt.

       '990 és 1993 között Szolnokon is játszott rendszeresen a Szigligeti Színházban. Két olyan filmben is játszott, a Régi idők focijában és a Ripacsokban, mindkettőt Sándor Pál rendezett, amelyeknek egy-egy mondata szállóige lett. A Régi idők focijában Minarik Edeként mondta: "Kell egy csapat!" A Ripacsokban Kern Andrással együtt énekelte: "Egyedül nem megy."

       Mindkét mondat azért válhatott szállóigévé, mert minden időben aktuálisak. Ma még inkább, mint bármikor.

Martfűi levelek - Mi dolgunk a világon?

Kedves Barátom,

mostanság, ebben az összevisszaságban, ami körülvesz bennünket egyre többet foglalkoztat az a kérdés, hogy mi dolgunk a világon. A Vigila című folyóirat 2011. évi 12. számának is ez a körkérdése.

            A kérdésre adott válaszban önmagunk helyét keressük múltunkban, jelenünkben és még talán a jövőnkben is. Iránytűt keresünk, ami bármilyen helyzetben eligazít bennünket.

            Amikor ez a kérdés foglalkoztat, minduntalan eszembe jut fiatalon, harmincnégy-évesen elhunyt barátom, dr.B.P.

            Sokat és jól tanult, két diplomája volt, egy bölcsész és egy jogi, valamint két szakvizsgája, egy jogtanácsosi és egy európai uniós szakjogász. Három nyelven beszélt tárgyalási szinten. Középkori magyar történelmet tanított az ELTÉ-n, gazdasági jogot angol nyelven a szolnoki főiskolán, amelynek adjunktusa is volt.

            Mindezzel együtt volt ideje a barátságokra, hogy éjszakákat átvitatkozzunk történelemről, politikáról, közéletiségről, hogy reformátusként zarándokutakat tegyen Lourdes-ba, Csíksomlyóra. Szerelmese volt Erdélynek, ahová évente akár többször is visszatért.

            Dolgozott a közigazgatásban is az egyik fővárosi kerületi önkormányzatnál, jegyző volt egy pest megyei kis faluban

            Több ezres könyvtára volt. Nem is értem, hogy valójában mikor volt ideje olvasni, de olvasott. Rengeteget, és szépirodalmat is. Kedvence volt Balzac és az orosz klasszikusok, leginkább azonban történelmi, politikai, társadalomtudományi tárgyú könyveket olvasott. Itt említem meg, hogy szinte minden helyzetre volt egy analóg történelmi példája. Komolyan vette, hogy tanulnunk kell, kellene a történelmi példákból, hibákból.

            Aztán több mint tízévi távollét után ez a fiatalember visszajött szülővárosába, Martfűre. Visszajött, holott akár külföldre is mehetett volna, a korabeli fiatalok mind ezt teszik. Visszajövetelében talán az én indíttatásomnak is volt némi szerepe.

            Visszajött és 2006-ban az önkormányzati választásokon megválasztották harminc évesen Martfű város polgármesterének. Csőd közeli helyzetben vette át a város irányítását, több mint négyszázmillió forintos adósság, közel százmillió forintos kifizetetlen számla.

            Eltelt négy év, adósság helyett négyszázmillió forint plusza lett a városnak úgy, hogy minden költségvetési intézménye megmaradt és működött. Mindezek tetejébe közel ötszázmillió forintos fejlesztés valósult meg, elsősorban pályázati forrásból.

            Olyan történt városunkban 2006. és 2010. között, amire tudomásom szerint nincs példa ebben az országban. Történt mindez akkor, amikor minden és mindenki eladósodott. Ő beteljesítette azt, amiről mások csak beszélni tudtak, általában csak tudnak.

            Közvetlensége, humora, puritán életszemlélete közismert volt. Nem hiszem, hogy volt, vagy lesz olyan polgármester hazánkban, aki olyan szerény javadalmazásért látja el a feladatát, mint ahogy ő ellátta.

            Dr.B.P-t sokan sokféle módon támadták politikai ellenfelei, sokan a legízléstelenebb módon. Ennek ellenére, ezzel együtt 2010-ben a szavazatok nyolcvan százalékával ismét megválasztották polgármesternek. Ez a nagyarányú győzelem azt is mutatta, hogy a választók jelentős többsége megértette és elfogadta döntéseinek irányát és eredményességét.

            És itt jön a sors, a sorsszerűség. Közel egy héttel a választás után váratlanul meghalt. Egy évvel a halála után a város emlékművet állított az emlékére a temetőben. Ilyenre a XIX. századi fiatal művészek, politikusok, váteszek esetében van példa. Ma már kimondhatjuk, mivel az ő esetében lezárult egy életmű, hogy az élete kortársai és a következő nemzedékek számára példa lehet.

            Mi dolgunk a világon? Mondhatunk szép és okos dolgokat. Tettek, napi történésekben megnyilvánuló szándék nélkül, minden üres szó csupán.

            Mi dolga volt ennek a fiatalembernek?

            Reformátusként vallotta a protestánsok alapeszméjét: tégy meg mindent, amit megtehetsz, aztán a sors eldönti, hogy mi legyen.

            Volt egy közös filmünk, amit külön-külön is többször láttunk, és együtt is. Ez a film Az utolsó szamuráj volt. A film a küzdésről, a megmaradás lehetőségeiről szól.

            Mi dolgunk a világon? Tegyük felelősséggel a dolgunkat. A jövőt illetően morálisan vállalható módon, magatartással.

            Így legyen! Ebben a szellemiségben kívánok boldog új évet. Üdvözöl barátod:

           Adalbert

Üzenet - 2.

Mondhatnám, legyetek jók, ha tudtok. De legalább rosszabbak ne legyetek!

Szzéljegy - 29.

Ma már nem csak a hajléktalanok szenvedhetnek fagyhalált. Ma már számtalan példa van arra is, hogy emberek a saját lakásukban hűlnek ki.

x x x

A karácsony környéki ingyenes ebédosztás idei jellegzetessége, hogy szülők a gyerekeikkel álltak sorban.  

       A legtöbb ingyenes ebédet a krisnások osztották, azon vallási felekezet képviselői, amely felekezetet az új egyházi törvény nem ismerne el bejegyzett felekezetnek (vallásnak).

2011. 12. 30.

Szzéljegy - 28.

- Azért ez a válság még mindig bőséget hozott karácsonyra - mondta az egyik családtag.
- Gyerekeim - mondta a nagymama -, mindig van "egy utolsó békeév".

x x x

Ma - többek között - a devizahitelesek megmentéséről szól a történet, egy év múlva a társadalom elszegényedett kétharmadáról.

2011. 12. 28.

Nem mese ez...

Ezt a történetet körülbelül egy-másfél évvel ezelőtt hallottam.

Egy kis faluban élt a Doktor úr a feleségével. Mindenki ismerte, pedig már évek óta nyugdíjas volt, és ő is ismerte a falu apraját-nagyját.

Aztán meghalt a felesége, aki több mint hatvan évig élt vele, társa és segítője volt. A felesége biztosította azt a hátteret, ami ahhoz kellett, hogy a Doktor úr a gyógyításnak szentelhesse az életét.

Egy alkalommal meglátogatta régi ismerőse, betege az egyedül élő Doktor urat. Áldatlan állapotokat talált a köztiszteletben álló embernél, aki teljesen alkalmatlan volt a háztartási munkára.

A régi ismerős megkereste a falu elöljáróit, illetékeseit, hogy valamit tenni kellene. Gyorsan kiderült, hogy a lehetséges legjobb megoldás – a Doktor úr életkorára, egészségi állapotára tekintettel -, ha a szomszédos település szociális otthonába költözne. Ezt a megoldást ő is elfogadta.

Azonban adódott egy újabb probléma. A szociális otthonba a beugró másfélmillió forint volt. A Doktor úrnak nem volt megtakarított pénze, gyermektelenek voltak, szolgálati lakásban éltek…, nem volt miért vagyont gyűjteniük.

Megmozdult a falu apraja-nagyja. Egy takarékszövetkezet helyi fiókjánál számlaszámot nyitottak egy hétfői napon. Még azon a héten szerdáig a falubeliek – ki mennyit tudott – összeadták a Doktor úr beugró pénzét az otthonba.

Azóta is sokszor gondoltam erre az esetre. Dobálózhatunk a szavakkal az élet értelméről, a szolidaritásról. Előadásokat is hallhatunk, könyveket is olvashatunk ezekben a témákban. Mind-mind csak szó, szó…

Amióta ezt az esetet ismerem, az élet értelméről a Doktor úr élete jut az eszembe, a szolidaritásról pedig a falubeliek magatartása.

Azért ilyen kis csodák is vannak nálunk, Magyarországon.

 

Üzenet - 1.

Ne felejtsétek, valahányszor szívből átölelünk valakit, egy nappal meghosszabbodik az életünk.

 

Széljegy - 27.

Ma feltehetően az emberek nem szerelmi bánatukban lesznek öngyilkosok, hanem a megélhetésük, az ezzel járó bizonytalanság miatt.

x x x

Ötven felett megtanultam félni - a jövőtől.

       A félelemben élő ember nem lázad.

       Ismerősöm erre azt mondta: "Egy darabig." 

2011. 12. 26.

Napló

Kamasz voltam, amikor először hallottam Csakovszkij Olasz capriccioját. 

       Lajos bácsi éveken keresztül visszajáró szobafestője és mázolója volt a családunknak. Ő hívta fel a figyelmemet Csajkovszkijnak erre a darabjára, ami idővel a kedvencem lett.

       Ebben a negyedórás capriccioban benne van az élet teljessége, szomorúságával és örömeivel együtt. Benne van az élet és a halál, a küzdelem.

x x x

Szeretem a megzenésített verseket, a Kalákát különösen. 

       A költészetet a zenén keresztül is meg lehet szeretni. Így csak igazán! A költészet maga is zene. 

       Ha magyar tanár volnék, élnek a megzenésített versek lehetőségével. 

x x x

Új téma a bulvárnak. Szenteste öngyilkos lett Mary Zsuzsi táncdalénekesnő, hatvannégy éves volt.

       Évek óta már csak jobbára bulvárhírek alapján lehetett hallani róla. 

Születés

                

                                                Reggeli fagyos

                                                mosoly arcodon,

                                                túl vagy az éji

                                                álmokon.

                                                Ismerős arcok előtt,

                                                keresed a szavakat,

                                                csikorog a múlt

                                                fázósan toporgó

                                                lábak alatt.

                                                A holnaptól félsz,

                                                ma még ünnepet

                                                remélsz.

                                                Ismerősökkel

                                                ismerős nyomokon,

                                                születést vársz

                                                havas karácsonyon.

Széljegy - 26.

Karácsony tájékán szembesülünk azzal, hogy végső soron Isten nélkül nem élhetünk.

x x x

Minden hajótörött számára szembesülés az is, hogy: "Minden élet egy sikertelen kísérlet" (Gómez Dávila, kolumbiai filozófus).

2011. 12. 24.

 

Zsoltár

                                               

                                    Fiam által szólok hozzád…

                                    Ha az őszies szavakat hallod,

                                    ne feledd, mindaz én vagyok!

                                    Tehet az ember számtalan jót,

                                    ha egyszer is felejti

                                    - zsákutcába fut -

                                    csak előbbre vihet az út.

                                   

                                    Nagy teher, Uram,

                                    hogy az ember nem tökéletes!

                                    De kivételnek képzeljük magunk

                                    és másokat vádolunk.

                                    Te ítélj!

                                    Megcsalatva nem lehetsz,

                                    előtted ugyanabban

                                    a világításban állunk.

                                    Vezeti apa a fiát,

                                    fiú az apját,

                                    bár köztük áll egy világ.

                                    Tagadhatatlan a folytonosság,

                                    megállíthatatlan a törekvés,

                                    s minidig lehet kérdezni: és?

                                    Esendőek vagyunk

                                    - Te ezt igazán tudhatod! -,

                                    de kivételnek képzeljük magunk.

                                    Rám teríti fátylát az ég,

                                    és ahogy a szú a fát

                                    lassan bejárja,

                                    nehézkesen szétárad

                                    bennem az öregség.

                                    Erőt adj, hogy hinni bírjak,

                                    újra és újra talpon maradjak!

                                   

Napló

Meghalt Vaclav Havel író, a cseh ellenzék egykori aktív tagja, a rendszerváltást követően egy időben a Cseh Köztársaság elnöke hetvenöt éves korában. A cseheknek mind belföldön, mind külföldön morális tartást adott.

x x x

Ma ellenzéki demonstrációk vannak Budapesten. 

       A parlamentben ma egy sor olyan törvény-tervezetet fogadtak el, amelyek a magyar demokrácia jövőbeni sorsát lényegesen befolyásolják (választójogi törvény, stabilitási törvény). Sokan már a demokrácia haláláról beszélnek.

       Az biztos, hogy a mai kormányon lévő pártok politikusai néhány évvel ezelőtt az ilyen törvényekkel szemben kézzel-lábbal tiltakoztak volna. Mintha elfelejtették volna egykori önmagukat.

x x x

Nem is tudom,  miben bízhatunk a jövő évet illetően. Talán még önmagunkban. A politikai elit józan belátásában egyre kevésbé.

Karácsony csodája

Babits Mihály írja A magyar jellem című művében: „A csodát már nem is tudjuk nélkülözni, kell az, mint a mindennapi kenyér.” Ahogy kell nekünk legalább évente egyszer karácsony misztériuma és csodája. Kellenek azok a pillanatok, amikor a mindennapi pofonok völgyéből, a mindennapi kényszerekből, realitásokból fölül emelkedhetünk.

            A Biblia szerint, most a vallási vonatkozásoktól eltekintve, az emberiség mentális és kultúrtörténetében az első nagy teher- és próbatétel, hogy a testvérgyilkos Káin gyermekei vagyunk.

            Az emberiség mentális és kultúrtörténetének másik kezdő sarokpontja, amikor Poncius Pilátus római helytartó kérdésére, hogy kit ne büntessen meg, Barabást vagy Jézust, a tömeg Barabás nevét kiáltotta. Ezt követően feszítették keresztre Jézust.

            Ezzel a két tehertétellel élünk ma is. Büntetünk és elszenvedünk, Barabást kiáltunk, holott Jézust szeretnénk, dönthetnénk jól is, mégis rosszul döntünk rendre és rendszeresen.

            Hát ezért, ezért is kellenek a mindennapjainkban a csodák. Azért, hogy elviselhetőbb legyen ez az egész. Aztán amikor szembesülünk karácsony misztériumával és csodájával, a kis Jézus születésével, egy pillanatra, legalább egy pillanatra szembesüljünk önmagunkkal is.

Szzéljegy - 25.

A megyei közgyűlési elnökök többsége az Azori-szigeteken tanulmányozta uniós szervezésben a roma-stratégiákat. A költségeket részben az Unió, részben az érintett megyei önkormányzatok állták.

       Arról nem szól a fáma, hogy miben maradtak a stratégiákat illetően.

       Lehet, hogy ugyanezek a vezetők a fogyatékossággal élők nehéz helyzetét a Kanári-szigeteken beszélik meg?

2011. 12. 16.

Széljegy - 24.

Kellemes idő van. Mintha nem is december eleje volna.

       Ezzel együtt is rossz kedvem decembere van. Az az érzésem, teljesen feleslegesen dolgoztam az elmúlt harminc évben.

       Mert mit ér az. amit a mai történések néhány hónap alatt tönkretehetnek?

2011. 12. 12.

Martfűi levelek - Karácsony előtt

 

Kedves Barátaim,

a karácsony előtti készülődés közben írom ezeket a sorokat. Úgy érzem, jólesik megosztani veletek néhány gondolatot, s ha ti úgy érzitek majd, hogy mindez valóban érdemes volt, akkor már nem volt öncélú a fáradozásom.

A megosztott gondolat olyan, mint a megosztott öröm és bánat, valamennyien gazdagodunk általa. Igen, még a bánattól is. Ha valaki kimondhatja, elmondhatja bánatát, önmagában ettől is megkönnyebbülhet. Ha valaki a másik bánatát megérti, átérzi, ez egyenes út a másiknak való segítéshez.

Barátaim, olyan időket élünk, amikor sokan lesznek vesztesek, és még többen érzik magukat annak. Holott: „… Jobb és rosszabb, sikeres és kevésbé sikeres évek váltják egymást, mégis lesz valamink, ami évről évre gyarapszik, fejlődik és emlékeztet bennünket, hogy a legsanyarúbb vagy legsivárabb években sem élünk hiába; léteznek olyan értékek, amelyek szakadatlanul gazdagítanak bennünket, s amelyeket nem szabad lebecsülnünk…” (Meszlényi Attila Humanista jelképek, Liget, 1995. évi 12. szám).

De viszonylag sokan vannak azok is, akiknek az életében nincsenek ilyen értékek. Akiknek az élete akkor is szegényes, ha vagyoni, illetőleg anyagi értelemben gyarapszik. Akiknek az élete tönkremegy a mindennapi semmiségekben, a napi vegetálásban, a célnélküliségben…

Olykor az is elég, ha az ember szembe mer nézni önmagával, saját múltjával, ha mer emlékezni, még akkor is ha: „… Keserves dolog ez az emlékezés. Nyilván nem kell rágondolni bizonyos dolgokra, melyek az ember szívén fekszenek, azaz hogy mégis csak gondolni kell rájuk, mert ellenkező esetben azt kockáztatja az ember, hogy lassacskán jutnak eszébe. Vagyis hát kell rájuk gondolni, de csak egy darabig, egy jó darabig, mindennap, napjában többször is, egészen addig, míg be nem lepi őket a por, áttörhetetlen vastagon. Ez a helyes…” (Samuel Beckett Előre vaknyugatnak - válogatott kispróza -, A kitaszított, fordította Tellér Gyula, Európa Könyvkiadó Budapest, 1989).

A múlttól csak egy esetben kell félnünk, ha olyan utakat, dolgokat tartunk folytathatónak, amelyekről már bebizonyosodott addigi életünkben, hogy nem vezetnek sehová, zsákutcák.

Barátaim, az a baj, hogy az emberek túlnyomó többsége nem tudja, és nem meri vállalni önmagát és a másik embert. Tévelygő és ódzkodó üres lélekkel élik mindennapjaikat. Nem tudnak, és nem mernek örülni annak, aminek tartósan örülhetnének. Örömük olyan, mint egy poén, amilyen gyorsan jön, olyan gyorsan el is múlik. Nincs készségük és fogékonyságuk sem önmaguk, sem mások iránt, de leginkább gyávák és legjobban saját gyávaságukat félik.

Bizony olyan világ ez, ahol a legalapvetőbb emberi értékek is erősen megkoptak. Ahol az emberek szeretteiket, barátaikat is megcsalják, és aztán ők csodálkoznak a legjobban, ha szeretteik, barátaik elhagyják őket. Ők csodálkoznak a legjobban, ha még házastársuk, majd gyerekeik is elfordulnak tőlük.

Kedves Barátaim, végtelen egyszerű pedig sokak élete ördögi körének a feloldása. Tudni kell - kellene -, hogy mi a fontos. Ha tudjuk, mi az, ami szeretteinkkel összeköt, összetart, tudni fogjuk azt is, mi a fontos.

Gyakran az a tudat is elég, hogy valaki gondol ránk, akivel hamarosan találkozni fogunk. És talán a legfontosabb, hogy valaki vagy valakik várnak otthon. Ezért felelősséggel tartozunk, mind önmagunkkal, mind az otthoniakkal szemben…

Karácsonyi jókívánságaival üdvözöl benneteket:

                                                                                                 Adalbert

 

 

Széljegy - 23.

Barátom ebben a jogalkotási dömpingben már nem tudott eligazodni.

       - Mi is leszek én január elsejétől? - kérdezte bizonytalanul

       - Tudod, most két évig nyugdíjas voltál, január elsejétől járadékos leszel, aztán ha betöltöd az öregségi nyugdíjkorhatárt, megint nyugdíjas.

       Korkedvezményes nyugdíjas barátom a homlokát ráncolta. 

       - Ez Magyarország! - tártam szét a karom. - Abszurd.

2011. 12. 06.

 

 

 

Széljegy - 22.

A hatalomnak nincs szüksége érvekre. Ellenérvekre végképp nincs.
       A hatalomnak ereje van. És bűnbakjai.
       Aztán lesz, ahogy lesz egy év, két év, öt év múlva.

2011. 12. 04.

A Taigetos felé félúton

 A számháború

A Kormány az új Alaptörvény elfogadásával már jelezte, hogy a rokkantnyugdíjasokkal, illetve a rokkantnyugdíjakkal kapcsolatos jogi szabályozást teljes körűen meg akarja változtatni. Vagyis közel egy éve lehet tudni, hogy gyökeres változásokra kerül sor.

A Kormány abból indul ki, hogy a változtatás egyrészt kényszer, másrészt indokolt is.

A változtatás kényszerekor a kormányzati kommunikáció azt hangoztatja, hogy Magyarországon hétszáznegyvenezer rokkantnyugdíjas, illetőleg nyugdíjszerű ellátásban részesülő személy van. Ma már a hatás kedvéért kilencszáznegyvenezer emberről szólnak.

Ezzel szemben a tényleges helyzet az, hogy körülbelül háromszáznegyvenezer aktívkorú érintett személy lehet (ezzel a népességhez viszonyítva az európai országok középmezőnyébe tartozunk). A különbség abból adódik, hogy a Kormány ideje sorolja azokat is, akik már az öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötték, de korábban rokkantsági nyugdíjat állapítottak meg a részükre.

A félelem kora

A nyár közepe óta lehet nagyjából sejteni, hogy a Kormány milyen elképzelésekben gondolkozik. Két hete - mióta a kapcsolódó törvénytervezet benyújtásra került a parlamentnek – ezt már biztosan is lehet tudni.

            Ennek tudatában nyugodtan kijelenthetjük, hogy az érintettek tíz- és százezrei félelemben voltak tartva, hogy mi is lesz velük valójában.. Ma már látszik a törvénytervezet alapján, hogy konkrétan mitől is kell tartaniuk. Ez annak ellenére így van, hogy ma még tervezetről beszélhetünk és nem hatályos szabályozásról.

 

A tévedések kora

A Kormány a változásokból költségvetési megtakarítást remél. A megtakarítás egyrészt abból adódik, hogy a korábbi harmadik csoportba sorolt rokkantnyugdíjasok, valamint a rokkantsági és szociális járadékosok száma és az ellátások mértéke csökken. Úgy számolnak, hogy ebből a körből megközelítőleg százezren visszakerülnek a munkaerőpiacra.

            Az ellátások szintjének a csökkentése a legkönnyebb, csak döntés kérdése. Az érintettek egy részének a visszavezetése a munkaerőpiacra, ezeknek az embereknek a munkába állítása irreális. Itt nemhogy költségmegtakarítás volna elérhető, hanem épp ellenkezőleg. A foglalkoztatási rehabilitációban érintettek körének a bővítése a kezdeti időszakban mindig többletköltséget jelent az állam számára Azt pedig tudjuk, hogy az államháztartásnak a legnagyobb problémája jelenleg, hogy nincsenek elégséges forrásai.

A tervezett intézkedések hatása

A tervezett intézkedésekkel viszont gyorsan el lehet érni, hogy százezres nagyságban kerülnek emberek a mai nehéz helyzetükhöz képest is még nehezebb helyzetbe. Az is kérdéses lesz, hogy ezek az emberek egyáltalán hogyan fognak megélni.

            A döntéshozók nem számolnak azzal, hogy a sérült embereknek a sérültségükkel összefüggésben többletköltségeik vannak. Minél súlyosabb a sérültség, annál magasabbak ezek a járulékos költségek.

            A döntéshozók nem veszik figyelembe, hogy a sérült embereknek nincsenek választási lehetőségeik. Minél sérültebb valaki, annál kevésbé van választási lehetősége. Míg az emberek általában választhatnak, hogy például vonattal, busszal, kerékpárral vagy személygépkocsival közlekedjenek, addig a sérült emberek számára – és minél sérültebb annál inkább – nincs választási lehetőség, a legtöbbször egyedüli lehetséges közlekedési eszköz a személygépkocsi.

            A készülő törvény azokat is érinti, akik a jövőben lesznek sérültek, megváltozott munkaképességűek. Belegondolt egy országgyűlési képviselő is abba, ha bármelyikük balesetből kifolyólag kerekes székbe kerülne, könnyen kaphat a több százezer forintos havi jövedelem után negyvenhétezer forintot?

            Az pedig egyszerűen érthetetlen a számomra, hogy a különböző szakszervezetek eddig semmilyen formában nem reagáltak az ebben a tervezetben rejlő veszélyekre a munkavállalókat érintően.

Tévhitekből kaptunk a fejünkre

A sérült embereket megillető kedvezményekkel sosem a sérült emberek éltek vissza (lásd parkolási igazolvány). Mellesleg ezen a területen semmivel nincs több visszaélés, mint az élet más területein.

            Az pedig hamis képzet, hogy az állami költségvetésen belül a rokkantsági nyugdíjra, illetőleg a nyugdíjszerű ellátásokra fordított összeg jelenti a problémát.

            Ahogy az is hamis képzet, hogy a sérült emberek nem akarnak, nem szeretnének dolgozni. Itt is az a probléma, hogy nincs munkahely. Miből gondolja bárki is, többtízezer megváltozott munkaképességű embert lehet pluszban foglalkoztatni ma nálunk, mikor több mint hatszázezer ember munkanélküli van.

            A rokkantsági nyugdíjasokat, rokkantsági nyugdíjakat érintő új szabályozás törvény tervezete most van a parlament előtt. A sérült emberek ezt kapták az adventi várakozásban, a fogyatékossággal élő emberek ezt kapták december 03-a, a fogyatékossággal élők világnapja alkalmából.

Egy lépés a Taigetos felé. A tervezetek szerint ez a Kormány elengedni készül a sérült, fogyatékossággal élő emberek kezét. Zuhanunk. Vajon lesz-e valaki, aki elkap bennünket, mielőtt földet érünk?

                                                                                                                      

Széljegy - 21.

December 03-a a fogyatékossággal élők világnapja.

       Szutykos, ködös idő.

       Ma a fogyatékossággal élő, sérült emberek helyzete olyan, mintha ezeknek az embereknek jégpályán kellene járniuk.

       Nagyot alakítunk a jégen. Aztán ha eldőlünk, mint a nagykabát, már senkit nem érdekel, hogy mi van velünk.

2011. 12. 03.

December 03-a a fogyatékossággal élők világnapja

Az év háromszázhatvanhat napja közül nagyon sok nap valaminek, valakiknek a napja. December 03-a a fogyatékossággal élők világnapja.

            És akkor mi van, kérdezhetjük? Hát, semmi!

            Több figyelem lesz – legalább ezen a napon – a fogyatékossággal élő emberek élete, problémái iránt? Hát, nem!

            A Mozgássérültek Egyesületeinek Országos Szövetsége – a MEOSZ – elnöke, dr.Hegedűs Lajos, nyilatkozik az aktuális problémákról, sokadszor. Nyilatkoznak az illetékes főemberek, most Soltész Miklós és Bernáth Ildikó államtitkárok. Meg van néhány rendezvény, szakmai fórum. Hát, ennyi!

            A fogyatékossággal élő emberek problémái közül most csak kettőt emelek ki.

            Az egyik az akadálymentesség. A jogalkotó a teljesítési határidőt ismét módosította a közelmúltban, kitolta 2013-ig.

            Nem is értem, hogy miért eddig. Igaz, a határidőt módosítani semmibe sem kerül, csak szavazás kérdése (ebben azért egyetértenek a mindenkori kormányok). Ha az eddigi tapasztalatra tekintünk, praktikusabb lett volna a határidőt ötven évvel kitolni.  Ebben az esetben a ma fogyatékossággal élő emberek többsége ezt már nem élné meg, de legalább megmaradna valamennyi illúzió. Mi már nem élnénk meg, de az utánunk jövőknek jobb lenne. A sűrű határidő-módosításnál nagyobb illúziórombolás nem kell.

            A másik a rehabilitációs foglalkoztatás kérdése. Évek óta arról beszél minden döntéshozó, hogy sok a rokkantnyugdíjas, köztük is sok az aktív korú rokkantnyugdíjas, akik közül viszont kevesen vannak bevonva a rehabilitációs foglalkoztatásba.

            A döntéshozók az orvos-szakértők felülvizsgálati rendszeren keresztül gondoskodnak arról, hogy csökkenjen a rokkantnyugdíjasok száma, egyre kevesebben részesüljenek társadalombiztosítási ellátásban.

            A döntéshozók arról is gyakran beszélnek, hogy növelni kell a rehabilitációs foglalkoztatottak számát. A gyakorlatban azt látjuk, hogy a foglalkoztatottak száma jobb esetben stagnál, de inkább összességében és általában csökken  A foglalkoztatottak számának növelése pedig anyagi és adminisztrációs akadályokba ütközik.

            December 03-a a fogyatékossággal élők világnapja. Azt azért ne feledjük, hogy vannak közöttünk ilyen problémákkal élő, küzdő emberek is. Olykor már az is valami, ha valamit még számon tartunk.

Széljegy - 20.

A mentsük meg a devizahiteleseket akcióból az lett, hogy mentsük meg a magas jövedelműeket. Akiknek valószínűleg nem is kellett volna segítség.

       Akiknek viszont nagyon kellene a segítség, azoknak a végtörlesztés nem segítség.

       A bankok képviselői állítják, hogy a bankoknak a végtörlesztés eddig negyvenöt-milliárd forint kárt okozott.

       Vagyis a bankoknak a jó anyagi körülmények között élő polgártársaink okoztak kárt a politikusok és a jogalkotás áldásos dööntése alapján.

       És kifizeti a révészt?

2011. 12. 01.

Széljegy - 19.

A politika szereti rossz szinben feltűntetni azokat, akiktől a döntési folyamat során szeretne elvenni valamit. Így nyugtatgatja alelkiismeretét. Ha védekezel, magyarázkodsz, annál rosszabb.

       Nem mgadat emeled ki a rossz színből - "a vádakból" -, hanem a politikának adsz muníciót magaddal szemben.

       Általában mindenki a másikról szereti feltételezni a rosszat. Ezt a politika is tudja. Így nyer szövetségeseket.

       A Bibliából tudjuk, mindennek ideje vagyon.

2011. 11. 29.

 

 

Szzéljegy - 18.

Tegnap hallottam, hogy Karcagon az elmúlt tíz évben ötszáz fővel csökkent az általános iskolás korú gyerekek létszáma. A polgármester úr szerint előbb-utóbb elkerülhetetlen lesz iskolabezárás.

        Remenyik Zsigmond mondta egyszer, hogy védjük meg a templomainkat és az iskoláinkat.

        Vajon mit védhetünk azon, ami kiürül?

        Mintha az életünk is kiüresedne. Lassan életet kell lehelni belénk, a környezetünkbe.

2011. 11. 27. 

Adventi várakozásban

 

Advent idején a legtöbb ember körül egy kicsit megváltozik minden. A napi verkliből, a mindennapok szürkeségéből, egyhangúságából az ember próbál kilépni, legalábbis lelkileg. Talán még életünk hangsúlyai is átrendeződnek.

            Emlékszek, gyerekkorunkban az unokahúgommal a legképtelenebb helyeket megnéztük a karácsonyi ajándék felkutatása miatt mind az ő, mind a mi lakásunkban. Feszült izgalmak és várakozás. Ez majdnem többet jelentett, mint az, hogy megtaláljuk-e az ajándékot vagy sem. Gyerekkorunknak ezek a napjai hangulatilag megismételhetetlenek.

            A mostani adventi várakozásban némi zavarodottságot vélek felfedezni.

            Az egyik oldalon: „… Reklámok süvöltik fülünkbe, köpik szemünkbe: fogyassz, fogyassz, fogyassz! Csak annyit érsz, amennyit fogyasztasz. A pénz primátusa. Mammon imádata elkárhoztatja a lelket, sivárrá teszi életünket. (….) A pénz diktatúrája terrorizálja az egyént, kiszolgáltatottá, rabszolgává teszi (Fecske Csaba Karácsony misztériuma, Vigilia folyóirat 2010. évi 12. szám).

            A másik oldalon – a nyugdíjjal kapcsolatos napi apropóra figyelemmel – azt kérik tőlünk, hogy takarékoskodjunk, ne költsünk annyit. Kérik mindezt tőlünk akkor, amikor a társadalom tagjainak többsége teljesen eladósodott.

            Mit lehet tenni? A legtöbbször sodródunk a két véglet, a kétféle elvárás között.

            Egy japán közmondás szerint: a kenyér az élet, a rózsa az értelme.

            Ma a kenyérért, az életért is kemény harc folyik. Ezzel együtt is, ennek ellenére is vagy ettől függetlenül találjuk meg életünk rózsáját. Most még inkább, mint bármikor, az adventi várakozásban, karácsony misztériumában.

            Így legyen!