Kutya, egy élet

Hajnali séta az udvaron, a ház körül. Még minden nyugodt, a lassú ébredés a madarakkal kezdődött. A ház macskája tisztes távolban megállt előtte és ráfújt. Két lépést tett feléje, mire a macska beszaladt a farakások közé. Néhány évvel ezelőtt még megkergette volna. Azt a gazdasszony kedvence is tudta, hogy ma már nem, ezért egyre szemtelenebb vele.

            A hajnali őrjárat után lefeküdt a ház bejárati ajtaja előtt. Van még egy kis ideje a ház lakóinak az ébredéséig.

x x x

Kíméletlenül csörgött a vekker. Álmos nyújtózkodás. Indításként megissza a reggeli felesét a konyhában. Munkásruha, bekeveri a moslékot, etetés. Mire végez, az asszony lefőzi a kávét, kiteszi a reggelit az asztalra.

            Mielőtt leül reggelezni, még egy feles, aztán a kávé. Reggeli után irány a fürdőszoba. Mire összekapja magát, az asszony kirakja a ruháját.

Elindulás előtt még benéz a gyerekekre. Az asszony néha a kapuig kíséri. Búcsú puszi.  

            Az utcán felül a szolgálati kerékpárra, irány a posta. A hangos csaholások jelzik, hogy más is felkelt vagy el sem aludt.

x x x

Ott ült a kapuban. A gazda előbb ürítette ki a postaládát a reklámanyagoktól.

            - Aztán panasz ne legyen rád! – mondta fegyelmezőn. Ezt egy hétköznap reggel sem mulasztotta el. Így ment ez télen-nyáron, már vagy tíz éve.

            Farkcsóválva körbeugrálta a gazdát, majd hátsó lábára ült a kapuban és várt. Nem sokáig kellett várnia, néhány perc múlva befordult zöldes nyári egyen ruhájában a biciklijén Gyuri, a postás.

x x x

Nem tudom, mi baja volt ma reggel a főnökasszonynak, nagyon raplisan kezdett. Valami történhetett tegnap este náluk. Vagy az éjjel. Ezeknek a családi zűröknek mindig mi isszuk meg a levét másnap.

            Faluszerte azt beszélik, hogy a férje, az állomásfőnök úr, jóba van a forgalmista lánnyal. Potom huszonöt éves. Huszonöt évvel fiatalabb nála.

            Azt mondják, szemrevaló lány. Olyan faros, begyes. Ezt beszélik. Pedig hát az állomásfőnök úr nem panaszkodhat a főnökasszonyra sem, annak is megvan mindene. Még nekem is vér szökik az arcomba, ha az asztal fölé hajol egy papírért előttem. Amit ott látni lehet…!

            De miket is gondolok! Az én Mariskám mellett levegőhöz se nagyon lehet jutni. Olyan gyorsan közénk pottyantotta azt a két szép, csodálatos gyereket, hogy eszmélni sem volt időm. Amikor az elsővel terhes lett, nem volt kérdés, hogy feleségül veszem-e. Ez itt nálunk becsület dolga!

            Na, az én kis komám vajon vár-e már? Ennek még hiányzása sem volt. Á, látom, most is ott vár a kapuban!

x x x

A meghatározhatatlan fajtájú kutya, mindenki Talpasa, két-három vakkantással üdvözölte a sarkon feltűnő Gyuri postást.

            Ahogy leszállt a bicajáról, jobb kezével beletúrt a kutya kócos bundájába, mire az megnyalta a kezét.

            A Szabad Földet becsúsztatta a gazdáék postaládájába.

            - Gyere Talpas, menjünk! Várnak bennünket – szólt a kutyának.

            Elől ment Gyuri postás, mögötte kocogott Talpas. Így mentek háztól házig, egyik utcából a másikba.

x x x

Annak idején még a régi postás, Kövesi Dénes akadt Talpasra.

De az is meglehet, hogy fordítva volt. Egy a lényeg, hogy egymásra találtak. A falubeliek egyszer csak azt látták, hogy a kutya kísérgeti a postást. Előtte ment három-négy méterrel. A soron következő kapunál megállt, aztán tovább.

            Az őket megugató kutyáknak nem válaszolt. Tűrte a csaholó megaláztatást. Mintha tudta volna, hogy ez a tisztséggel jár.

            Egy alkalommal azonban hiába várták őket haza időre. Mindkét helyen kezdtek idegeskedni, mert nem volt ez szokásuk, hogy elmaradjanak.

            Joli mama csak úgy a kacsatömő kötényében átrohant Letenyeiékhez, hogy ők hátha tudnak valamit. Letenyei gazda vállalta magára, hogy körbemegy a falun és érdeklődik.

            A Gulyás kocsmában találta meg a két tekergőt. Talpas az ajtó előtt szunyókált, az öreg Dénes meg bent iszogatott. Munka közben is előfordult, hogy egyszer-egyszer beugrott nyáron egy fröccsre. Olyan azonban még nem volt, hogy be is ült volna.

            A megtalálás örömére Letenyei is nekibátorodott néhány pohár erejéig. A két öreg zárórakor, este kilenckor botorkált ki a kocsmából.

            Talpas zavarban volt. Nem tudta hirtelen eldönteni, hogy most melyiküket is kísérje haza.  Végül Letenyeivel, kenyéradó gazdájával baktatott haza.

x x x

A kocsmabeliek nem tudták mire vélni, hogy az öreg Kövesi Dénes bepityókázott. Ilyenre nem emlékeztek.

            Néhány nap múlva egyikőjük jött a hírrel, hogy meghalt a Magdus gügye fia a kórházban.

- Hát ezért rúgott be Dénes! – mondta egyikőjük sokatmondóan.

A többiek helyeslőn bólogattak.

            A faluban azt beszélték egykor, hogy Magdus törvénytelen fia Kövesi Dénestől, a postástól van.

- Bele gondolni is rossz, hogy mi lett volna azzal a szerencsétlennel, ha az anyja előbb megy el – így Korpás Lacó. Magában hálát adott a jóistennek, hogy nem tőle volt az a fiú, mert bizony ő is megkörnyékezte Magdust, aki tálcán kínálta magát a falubeli férfiaknak. Három gyereke volt, állítólag három apától, de bizony még csak élettársa sem volt.

x x x

Dénes postás közkedvelt ember volt a faluban. Mindenkihez volt egy-egy szava, még a gyerekekhez is.  Szeretett beszélgetni.

            Magdusnál azért mintha nyújtotta volna a szót. Ilyenkor Talpasnak mindig volt egy kis ideje szunyókálni.

            Aztán egy nyár eleji napon, mikor a nap már delelőn járt, Talpas zajra lett figyelmes a háta mögött. Ahogy hátranéz, látja ám, hogy öreg barátja csúszik le az árokba, a bicikli meg ráborult.

            Odarohant, körbenyalta a nyöszörgő férfit. Segélykérőn vakkantott néhányat. Majd elrohant Kövesi Dénesék házához.

            Joli mama, ahogy meglátta Talpast, mindjárt érezte, hogy baj van. Rohant a kutya után.

            Talpas a falu széléig loholt a nagy fehér autó után, amibe betették öreg barátját. Azon a napon látta utoljára.

x x x

Talpas napokig nem találta a helyét. Alig evett, alig ivott. Kedvetlen volt.

            Az új postás, Gyuri próbálta leginkább vigasztalni. Beszélt hozzá, játszott vele.

Eltelt egy-két hét és már együtt rótták a falubeli utakat.

            Gyuri postás sokban hasonlított az öreg Dénesre. Mindenkihez volt szava, de leginkább mégiscsak Horváthék legkisebb lányához, Marikához.

            A nyár, a szünet az övék volt. A szülők és Olga, Marika nővére, a szomszédos városban dolgoztak. A posta átvétele így Marikára maradt.

            Talpas kihasználta ezeket perceket. Mindig kapott valamit, aztán jóleső érzéssel szunyókált. Álmában is hegyezte a fülét, hogy amikor kell, máris ugorhasson folytatni az utat.

            Eljött az a nyár, amikor a kapun keresztüli évődéshez képest új fejezet kezdődött a fiatalok életében. Gyuri postás és Talpas a kukoricás felől közelítették meg Horváthék hátsó udvarát, ahol már Marika várta és beengedte őket.

            Talpas oda kucorodott mindjárt a kis lábasához, ami mindig tele volt finomságokkal. Mire fölocsúdott, a fiatalok eltűntek a házban.

x x x

Teltek-múltak az évek. Talpas egyre kullogósabb lett. Gyuri postásnak egyre gyakrabban kellett hátranéznie, nehogy lemaradjon.

            Hiába, a kutyaélet is csak múlik…

            Egy reggel Gyuri zárva találta Letenyeiék kertkapuját.

            - Talpas! – kiáltotta.

            Semmi.

            Letenyei csoszogott előre nagy nehezen.

            - Baj van, Gyurikám.

            - Ne mondja már, Letenyei bácsi! Talpas?

            - Nem bír lábra állni az ártatlan. Üzentünk az állatorvosnak. Talán most délelőtt jön is.

            Ott guggolt a kutya mellett. Talpas fájdalmasan nyüszített, mégis csillogó szemmel nézett rá.

Az állatorvos sem bírt segíteni.

            Soha nem hitte volna magáról, hogy egy kutyát meg fog siratni.

x x x

Gyuri nem találta a helyét. Abban bízott, hogy eltelik egy-két nap, hét, hónap, és megszokja, hogy egyedül rója a falut.

            De nem!

            Szótlan lett, elmúlt a jókedve. Nem bírta tovább és egy nap bement a főnökasszonyhoz.

            - Mi van Gyuri? Mondja bátran!

            - Főnökasszony – kezdte megilletődötten -, a posta nem biztosíthatna nekem egy szolgálati kutyát?

            Az asszony egy kicsit előrehajolt, mintha nem volna benne biztos, hogy jól hallja, amit hall.

            Gyuri a szétnyílt blúztól, és ami mögötte volt, még jobban zavarba jött.

-         Ne marháskodjon, maga felnőtt ember! Ne gyerekeskedjen már!

x x x

Az asszonyt nem hagyta nyugodni a beosztottjával folytatott beszélgetés. Ő azon eszi magát, hogy a férje valahol azzal a lotyóval hetyeg, ez a fiú meg nem találja a helyét, mert megdöglött egy kutya. És még csak nem is a kutyája!

            Most vagy én nem vagyok normális, vagy ez a fiú – gondolta -, vagy egyikünk sem, vagy ez az egész világ nem normális!

            Az asszony magába roskadtan ült az íróasztalnál. Nem tudta, mit kezdjen ezzel a Gyuri postással.

            Nekem az egész életem válságban van, ez a fiú meg egy kutya miatt nyafog itt nekem!

- Főnökasszony! – Gyuri nyitott be az ajtón.

- Jöjjön csak! 

            - El akartam köszönni.

            - Jöjjön! Csukja be az ajtót!

            Az asszony kilépett a hivatali asztala mögül. Egészen közel álltak egymáshoz.

            - Gondolkoztam azon, amit valamelyik nap mondott. Rájöttem, magának nem kutya kell…

            Húzta magához a férfit.

            - Na de főnökasszony!

            - Látom én, ahogy néz… Engem nem lehet megtéveszteni… Ahogy néz, szinte ég a bőröm…

            A férfi kezét a mellére húzta és az arcába lihegte:

            - Ez kell magának és ez kell nekem! Valami nekem is jár ebben az életben. A jussomat akarom!

           

Fejezetek egy önéletrajzból

- emlékezés és folytatás -

XIV.

Amikor a nyolcvanas évek végén összejöttünk, összeálltunk néhányan azért, hogy valamit Martfűn is tenni kellene a rendszerváltásért, nagyon tapogatóztunk, hogy mit is szeretnénk mi tulajdonképpen. Abban voltunk csak biztosak, hogy tenni akarunk valamit.

            Induláskor az egyik leglényegesebb kérdés volt a számunkra, hogy melyik újonnan alakuló politikai csoportosulás felé orientálódjunk. Valamennyiünk számára szimpatikus volt a Fidesz, de nagyon fiataloknak - bár mis sem voltunk öregek -, egy kicsit forrófejűeknek tartottuk őket. Az MDF-et lassúnak, öregurasnak láttuk. A Kisgazdapárt és a KDNP gondolatvilága messze állt tőlünk. Így aztán maradt az SZDSZ, szinte majdnem kizárásos alapon.

            Még az MDF felé is próbálkoztunk. Többen közülünk még Lakitelekre is elmentek Lezsák Sándorhoz. Sőt, voltak, akik be is léptek az MDF-be. Aztán rövid idő múlva ki is léptek.

            A többséget az SZDSZ médiaszereplése győzött meg. Imponáló volt, ahogy vélekedtek, érveltek közügyeinkről. A többség az SZDSZ mellett tette le a voksot, így alakult meg az SZDSZ Martfűi Szervezete.

x x x

B. Peti barátom már a rendszerváltást megelőzően, általános iskolás korában ellenálló volt, a változást akarta. Egyik osztálytársával, H. Tamással, az egyik örsi gyűlésen kijelentették, hogy ők bizony nem teszik föl többet az úttörőnyakkendőt.

            Hát lett erre zűrzavar az egész iskolában. Senki nem tudta, hogy mi ilyenkor a teendő. Először mindenki a meggyőzés eszközével próbálkozott, az osztályfőnök, az igazgató, a tanárok, az osztálytársak, de Péter és Tamás hajthatatlanok voltak.

            Nem volt mit tenni, az általános iskola úttörőcsapata gyűlést tartott, amelyen kénytelenek voltak kimondani a szankciót a renitensekre. A két fiú, mivel az úttörőkhöz méltatlan magatartásukkal erre rászolgáltak, fél évig nem köthették föl a piros nyakkendőt.

            Ekkor 1989-et írtunk.

            Péter és Tamás boldogan vették tudomásul a büntetésüket.

            Tanulság: minden rendszer hülyesége az utolsó pillanatig működik.

x x x

Harmadikos középiskolások lehettünk, amikor az osztályból több fiú, köztük én is, papírt kaptunk, hogy jelentkeznünk kell a területileg illetékes hadkiegészítő parancsnokságon sorozásra. Nagyon viccesnek találtuk a helyzetet, hogy nekem is menni kell. A hatósági papír azonban papír, amit komolyan kellett venni.

            Eljött a nagy nap. Míg várakoztunk, addig is ment az ökörködés. Több osztálytársam szerint, harckocsizónak akár még be is válhatnék.

            Aztán én kerültem sorra. Bent a szobában a honvédségi elvtársak igen elámultak, ahogy bekerekeztem hozzájuk.

Minden precízen, mondhatnám katonásan ment.  Fölvették a személyi adataimat annak rendje és módja szerint. Az idősödő írnok mikor odaért a nyomtatványon, megkérdezte, hogy hanyas lábam van.

            Na, ez már sok volt az elöljáró tisztnek. Befejezettnek nyilvánította a további kérdezést, hazaküldött.

            Annak a napnak maradandó emléke számomra, hogy nekem is van katonai igazolványom, amit ereklyeként őrzök a fiókomban.

Üzenet - 59.

A mai Magyarországon van jobboldali és baloldali igazság. Hol az igazság?

Üzenet - 58.

A jövő tervezése ma ennyi: "Meglátjuk."

Trafiktörténet - 2.

Az anya és a fia egy betéti társaságot hozott létre annak idején, és ennek keretében működtették a trafikot, felváltva dolgoztak. 

       Évek óta náluk vettem néha újságot, folyóiratot. A srácot a középiskolában tanította a húgom, tőle is tudom, hogy milyen magyar szakos tanár.

       Többször szóba elegyedtünk, így tudtam meg, hogy a srácnak van egy nővére, aki külföldön dolgozik. Neki egyszer sen jutott eszébe, hogy külföldre menjen dolgozni.

       Említették, hogy ők is pályáztak trafikügyben, de nem nyertek. Rájuk ígértek. Azt nem értették, hogyan lehetett rájuk ígérni, mikor már csak éppen megéltek az üzletből.

       Mi lesz velük?, kérdeztem. Ötven fölött hová kellek én már? kérdezett vissza az anya. Tibi pedig kénytelen lesz a nővéréék után menni.

       Semmi vigasztalót nem tudtam mondani nekik. Tényleg, mit lehet ilyenkor mondani? 

Siófok - 2013. május

- egy hétvége margója -

A MEOSZ immár hagyományosan ismét Siófokon tartotta éves küldöttközgyűlését, amit megelőzött egy elnökségi ülés és követtek különböző képzések tájékoztatók 2013. május 09 és 12. között.

       Az elnökségi ülést megtisztelte jelenlétével Fülöp Attila, Soltész Miklós helyettes államtitkára. Tájékoztatójában elmondta, hogy terveznek olyan jogszabályi módosítást, amelynek értelmében egyrészt eltörölnék a jövedelmi korlátot, másrészt a korábban  első és második csoportban lévő rokkantak esetében nem kellene részt venni komplex felülvizsgálaton annak érdekében, hogy ezek az emberek 2014. január elsejét követően államilag támogatott munkahelyen dolgozhassanak.Hangsúlyozni szeretném, hogy ez csak terv.

       Fölvetettem, hogy a kormány, illetőleg az illetékesek a rendelkezésre álló statisztikai adatokra is figyelemmel elnézést kérhetnének a rokkant emberektől, amiért csalóknak nevezték őket. A statisztikai adatok ugyanis ezt nem támasztják alá. Az államtitkár-helyettes úr kijelentette, hogy sem a kormány, sem annak tagjai ilyet nem állítottak.

       Az elnökségi ülés egyik vitatott előterjesztése szerint bővíteni kellene a tagsági kört olyan módon, hogy egyesületi tagok lehetnének a bármilyen okból kifolyólag megváltozott munkaképességűnek minősülő személyek is (például ha valaki tüdőbetegség miatt lett megváltozott munkaképességű, az is). Ebben a kérdésben érzelmektől és indulatoktól sem mentes vita alakult ki. Az előterjesztés indoka az volt, hogy így fiatalítani lehetne a tagegyesületek tagságát és növelni lehetne a tagdíjat fizetők számát, egyébként meg így is képviseljük a megváltozott munkaképességű emberek érdekeit..   

       Ezzel az előterjesztéssel sokan nem értettünk egyet, köztük jómagam sem, és leginkább a Heine-Medinesek nem értettek egyet. Az én ellenérveim azok voltak, hogy a tagság jellegét, identitását nem szabad fellazítani (így is hangzottak már el korábban is olyan fölvetések, hogy a tagság felhígult), másrészt a fiatalításnak nem ez a módja.

       Az elnökség elfogadta ezt az előterjesztést és a küldöttközgyűlés is, erre tekintettel módosítaná ősszel az alapszabályát a MEOSZ, ezt követően pedig a tagegyesület.

       Röviden így foglalnám össze a hétvége eseményeit. A fölvetett kérdésekről, problémákról a későbbiek során majd még szeretnék szólni bővebben is.

Üzenet - 57.

Kinek van igaza, ha ellentmondóak az igazságok?

Üzenet - 56.

Álmom kerekesszéken suhan.

Éji varázs

Az éjjeli magány
több mint talány.
Csillagok közt a gondolat,
szárnyalni készül a tudat.
Ahogy az utat bejárod,
a fényben csak őt látod.

Üzenet - 55.

Ha jogtalanul létrehozunk egy helyzetet, alapíthatunk rá előnyt biztosító jogot?

Bródy János: Mama kérlek

Trafiktörténet - I.

Marika néni kerekes-székes volt. A hetvenes években trafikot üzemeltetett egy kis tiszazugi faluban. A rokkantsági nyugdíj kiegészítéseként és a fia taníttatásához, akit egyedül nevelt, jól jött ez a jövedelem.

            Ha lehet ilyet mondani, Marika néni már a hetvenes években nemzeti dohányboltot tartott fenn. Mélyen vallásos, keresztény- és nemzeti érzelmű volt, mai szóhasználattal élve, jobboldali volt. Abban biztos vagyok, hogy a dohánybolt nemzeti megjelölésén és a mai jobboldaliságon jót mosolyogna.

            A mai kormánypártok szövetségének ide vonatkozó elképzeléseit már nem ismerhette. A kormány eredeti elképzeléseinek örült volna, amely szerint a trafik-pályázatok megváltozott munkaképességű emberek számára nyújtottak volna megélhetési és munkalehetőséget.

            Annak viszont már nem örült volna, hogy a kormány az eredeti elképzeléseiből semmit nem tartott meg. Sőt, ezen fölháborodott volna.

            Marika néni a hetvenes években megvalósította mindazt, amit a kormány legjobb – eredeti – szándéka ellenére 2012-2013-ban sem tudott megvalósítani.

Éjszakai rajz

Éjszaka,
az égre krétával
rajzolok;
így születnek
az angyalok,
sugarakba futnak
a vonalak;
valahol én is,
ti ott, 
én itt vagyok

Nyomtalanul

Kezemben kezed,
arcod arcomon;
a végben kezdet,
utunkon nincs nyom.

Napló

A jogalkotó csele: Ha nem tudsz betartani egy jogszabályban előírt határidőt, módosítsd a jogszabályt, és töröld el a határidőt! Most ez történt a fogyatékossággal élő személyeket érintő akadálymentesítési határidőkkel. 

    Ez volt a végső megoldás. Nincs több macera, idegeskedés. Nem kell hivatalosan magyarázkodni, hogy már megint miért nem sikerül tartani a határidőket. Ha nincs határidő, nincs számon kérhető kötelezettség sem.

     Kormányunk toppon van, időben intézkedett. A legutóbbi határidő december harmincegyedikén járt volna le.

       Az különösebben senkit sem izgat, hogy ezzel maga a probléma nincs megoldva. Legkevésbé a jogalkotót. A sérült emberek problémája pedig szegregált probléma, egy olykor hangoskodó kisebbségé.

x x x

Napok alatt nyár lett. A tavasz most kimaradt.

       Március elején  megjöttek a gólyák Martfűre. Örültünk, hogy itt a tavasz. Aztán tizenötödikén többnapos hófúvás. Hogy meglepődhetek a gólyák! Még azt is hihették, hogy eltévedtek.

       A határban virágzik a repce. Csodálatos ez a rikító sárgaság! 

       A természet próbálja utolérni magát.

x x x

Tibi barátommal az idén is találkoztunk a könyvfesztiválon a Millenárison. Néhány évvel ezelőtt még Péter is velünk volt ilyenkor. Rá is emlékeztünk. Délutánra annyi érdeklődő, látogató lett, hogy egy tűt nem lehetett volna leejteni. És még mondja valaki, hogy leáldozóban van a könyvek ideje!

       Rengeteg ismerőssel találkoztam, még többet láttam. Ahogy láttam, igencsak mindenki vásárolt egy-két könyvet.

 x x x

A hétvégén egy rendezvényen voltam az egyesületünk egyik csoportjánál. A polgármester úr is szólt néhány szót az egybegyűltekhez. Többek között elmondta, hogy senki ne lepődjön meg, tiltó táblát kell kirakniuk a falu nyilvános kútjához, hogy a víz ihatatlan. Szigorodott az uniós szabvány és ezért kell kitenniük a tiltó táblát. Egyébként mindenki nyugodtan ihatja a vizet továbbra is, ahogy azt teszik a falubeliek legalább száz éve, nem lett több arzén a vízben, mint eddig volt.

Napló

Elhunyt dr.Berencsi György professzor úr, virológus, hetvenkét éves volt.A tavalyi Heine-Medin-konferencián ismertem meg, hallottam egy előadását, ami nekem rendkívül érdekes és izgalmas volt.Ezt követően még abban a kivételes szerencsében is részem volt, hogy együtt ebédelhettem vele.

       Azt már csak pluszként jegyzem meg, hogy a professzor úr az egyetlen volt, aki az előadók közül végig ott volt a konferencián.

x x x

Körülbelül egy hónappal ezelőtt jöttek meg a gólyák Martfűre. Ezt követően még hóesés, hóakadályok is voltak az országban. Csoda, hogy nem fordultak vissza.

       Tegnap előtt számtalan fecskét láttam a lakásom körül. 

       Bárhogy is alakul az időjárás a következő napokban, azt mondom, végérvényesen itt a tavasz.

 

Füstölgés - 31.

A Nemzeti Érzelmű Motorosok felvonulást hirdettek az Élet Menete rendezvényével egyidejűleg, amire az engedélyt meg is kapták.

       Felháborodás a balliberális oldalon. Joggal. Ez nyílt antiszemitizmus, hangoztatták ezen az oldalon.

       A kormányfő betiltotta a motorosok felvonulását.

       Pillanatnyi megkönnyebbülés a balliberális oldalon, majd jött az újabb felháborodásuk. Egy jogszerűen engedélyezett felvonulást hogyan tilthat be a kormányfő. Ez diktatúra, hangoztatták.

       Az ellenzék egyes képviselőinek, politikusainak most hirtelen sikerült hideget és meleget egyszerre fújniuk.

       Hát ez így nem megy!

       Az ellenzéknek is hitelesnek kell, kellene lennie.

       A Nemzeti Érzelmű Motorosok módosított kérelmet adtak be, meg is kapták az engedélyt ismét a felvonuláshoz. A felvonulásukat ismét betiltották.

       Na most döntse el az ember, hogy mit gondoljon erről az egészről?! Én csak füstölgök.

Égi öröm

Isten mezején
várlak, ahol te meg én,
az öröm egén.

Nappalok és éjszakák

                          

                        Nappalok és éjszakák egymásra dőlnek,

                        az arcról lehámlik az ifjúság,

                        és a tömegből egyre többen kidőlnek,

                        s beléd költözött a szomorúság.

                        Nappalok és éjszakák egymásra dőlnek

                        percek sikoltanak segítségért,

                        torlaszt állít a sokaság az időnek,

                        csak az a tiéd, ami már megélt.

                        Nappalok és éjszakák egymásra dőlnek

                        - és gyermeteg dolgok születhetnek -,

                        az oktalan fák is az ég felé tőrnek

                        - és jóravalók elmerülhetnek.

                        Nappalok és éjszakák egymásra dőlnek,

                        sorokat gyúrsz, míg versed nem kész,

                        nappalok, éjszakák, őrei időknek,

                        értem, miért fáj minden születés.

                        Nappalok és éjszakák egymásra dőlnek,

                        testben maradt a fiatalság,

                        szülés után mosolya nyílik a nőnek,

                        és kiköltözött a szomorúság.

Üzent - 54.

Az igazság nem azon múlik, hogy hányan mondják ugyanazt.

Julee Cruise: Into the night

Napló

A művészek, legalábbis a jobbak, vagy az erre különösen fogékonyak, műveikkel, vagy azokon kívül állást foglalnak közéleti kérdésekben is. Így van ez, amióta világ a világ. Ennek ellenére nálunk folyamatosan csodálkozunk, ha magyar művész erre "vetemedik".

       Konrád György író is ilyen. Sose rejtette véka alá közéleti, politikai véleményét, ahol lehetett mindig is hangot adott ennek. És ha úgy hozta a sors, akkor külföldön is. Sőt, voltak időszakok, amikor a véleményének csak külföldön, elsősorban Németországban adhatott hangot.

       Ezen föl lehet háborodni, de azért író, hogy véleménye legyen a világról. Lehet vele egyetérteni vagy sem, amíg azonban mindezt a jó ízlés határain belül teszi, nincs rajta min csodálkozni.

       Mellesleg Konrád most múlt 80 éves.Az előzőek értelmében is az egyik legaktívabb írónk.

x x x

Kis unokaöcsém az idén a Locsolóvers című versemmel ment locsolkodni. 

x x x

Tisza-parti randevú címmel volt irodalmi műsor Martfűn a művelődési házban a költészet napja alkalmából. A műsorban két versem is elhangzott, a Cím nélkül és a Készülődés. 

       Különös érzés volt a saját verseimet más tolmácsolásában hallani. De jó érzés volt!

x x x

Csütörtökön a szolnoki Tisza moziban slam poetryn voltam. 

       Fiatalok között lenni, fiatalokat hallgatni jó. És még mondják azt, hogy a fiatalok érzéketlenek a körülöttük zajló eseményekre! A közéleti médiák többsége elbújhat a fiatalok éleslátása mögött. 

       A közreműködő fiatalok: Oravecz Péter (ő gitározott is), Kemény Zsófia, Bock Balázs, Kupa Julcsi és Szabó Márton István, valamennyien a JAK (a József Attila Kör) tagjai.

 

 

Kaláka: Tudod, hogy nincs bocsánat

Mögöttem, előttem

Börtönömben,

a bőrömben,

jól érzem magam.

Ugyan, ugyan...

Csakugyan!

Mögöttem a jövőm, 

előttem a múltam,

életem elkúrtam.

Fejezetek egy önéletrajzból

- emlékezés és folytatás -

XIII.

A nyolcvanas évek elején nagy filmélményem volt az Antonioni által rendezett Nagyítás. Mint minden nagy film – művészfilm -, ez is többrétegű, sok mindenről szól. Akárhányszor megnézem azóta is, mindig más érint meg benne.

            A fényképész a parkban fotóz. Észrevesz egy párt, egy fiatalabb nőt és egy idősebb urat.  Többször lencsevégre kapja őket, amit a nő meglát. Otthon, a képek előhívása, nagyítása közben jön rá, hogy egy gyilkosságot fotózott le.

            Az történik-e valójában, amiről azt hisszük, hogy látunk? Hát nem mindig, nem föltétlenül.

            A film egyik jelenetében koncerten vagyunk. A Who együttes gitárosának szólója közben a hangszer húrjai elpattannak. A gitáros extatikus állapotában a térdén összetöri a hangszert, aminek a darabjait a tomboló közönség közé dobja. A közönség tagja őrjöngenek, egymást tapossák a hangszer darabjaiért.

            Új kép, új helyszín. Az utcán vagyunk. Egy botorkáló csavargót látunk az éjszakában. Lehajol és fölveszi egy darabját az összetört gitárnak. Egy darabig nézegeti, majd eldobja.

            Ennyit a bálványozásról, a dolgok értékéről.! Minden csak addig ér valamit, ameddig.

            Egy másik jelenetsorban a fotós srác teniszezőket néz. A fiatalok imitálják a játékot, labda nélkül ugrálnak a pályán. Az egyik játékos úgy tesz, mintha a teniszlabda kirepült volna a védőháló fölött. Várakozón néz a fotósra, aki veszi a lapot. Lehajol, és úgy tesz, mintha visszadobta volna a labdát. Az imitált teniszezés folytatódik.

            Hogyan válhatunk részesévé egy történésnek cselekvő módon? 

            Antonioni kultikus filmet készített. Ma is aktuális. A jövő generációk tagjainak is meg kellene nézniük. Kár, hogy ma már leginkább csak filmklubokban nézhető meg.

x x x

N. Margóval teljes erőbedobással vetettük magunkat az egyesületi munkába. Valójában máig nem értem, hogy miért én voltam az, akinek kikérte a véleményét, akinek többnyire hallgatott a szavára, a tanácsára akkoriban.

            Az egyik legnagyobb „kalandunk”, próbálkozásunk Szolnok megyében lévő bentlakásos szociális intézmények bejárása, földerítése volt. Azt az első pillanatban észrevettük, hogy bárhová mentünk, bárkivel beszéltünk, az intézmény vezetője, főnővére, egy-két nővére mindig ott volt, ha a gondozottal szerettünk volna beszélni.

            Margóval mindjárt átláttuk a helyzetet, hogy taktikáznunk kell, ha azt akarjuk, hogy a lakók megnyíljanak előttünk. Abban maradtunk, hogy egyikünk leköti az intézmény dolgozóit, addig a másikunk nyugodtan beszélgethet az intézmény gondozottaival. Az ugyanis mindjárt látszott, hogy az intézmény lakói nem igazán beszédesek, ha az intézmény dolgozói közül valaki ott áll mellettük. Nem egyszer előfordult, hogy valamelyik lakót kérdeztük és a dolgozó válaszolt helyette.

            Azt már csak halkan jegyzem meg, hogy a kilencvenes évek elején ezek az intézmények még csak nem hallottak az akadálymentesítésről.

            Fáradtságos munka volt, de megérte. Az élet iskolája volt még nekünk is.

x x x

A nyolcvanas években több-kevesebb rendszerességgel hallgattam a Szabad Európa rádiót.  A vételi minőség hol ilyen volt, hol olyan volt, a legtöbb esetben pocsék.

          Az egyik alkalommal barátomat, L. Tibort hallottam nyilatkozni, mint a Kisgazdapárt ifjúsági szervezetének titkárát.

            Hát majdnem kiestem a kerekes-székből!

x x x

A nyolcvanas évek végén a főnököm felesége, aki a jogsegélyszolgálatot csinálta szakszervezeti vonalon a Tisza Cipőgyárban, megkérdezte, hogy volna-e kedvem egy baráti beszélgetésen részt venni a társadalmi változásokat illetően. Azt válaszoltam, hogy igen.

            Amikor szegény apámnak mindezt elmeséltem, roppant ideges lett. Minden politikai jellegű szerveződéstől idegenkedett, féltett.

            Féltett, mégis ő kísért el az első találkozóra, amit nem is tudom, minek nevezzek. Ezt követően mindig a csoport tagjai jöttek értem és kísértek haza.

            A G. testvérek lány tagjának a lakásán jöttünk össze. A társaságból szinte mindenkit ismertem, különösen a G. testvéreket. Tulajdonképpen ezért is mertem elmenni az első megbeszélésre is.

            Volt közöttünk pedagógus, műszerész, jogász, orvos, gyári munkás… Egy közös vonás volt bennünk, amiben valamennyien ugyanazt gondoltuk, hogy a magyar társadalom dolgait, közös dolgainkat, másképpen kell csinálni, mint eddig.

            Nehéz ma bárkinek is elhinnie, hogy mit gondoltunk 1988-1990-ben. Azt hittük, hogy megváltoztatható, jobbá tehető a világ.

            Idealisták voltunk. Ma már könnyű ezt kimondani, ezt a megállapítást tenni. Idealisták voltunk, de ez a ma megállapítása, értékelése. 

Feléd

                                    Gurulnak alattam a kerekek…

                                    Merre, hová, kihez visznek?

                                    Feléd? Hozzád?

                                    Hát még hihetek?

                                    Örülni szerettem volna…

                                    Hát örülhetek?

                                    Gurulnak alattam a kerekek…

                                    Messze, hozzád röpítenek.

                                    Magamban idézlek:

                                    szerettelek, szeretlek,

                                    kerestelek, kereslek.

                                    Hol lellek?

                                    Ha körülveszel,

                                    melegít a szeretet,

                                    és beborít, mint faalját

                                    ősszel a levél.

                                    Félek, hogy elillan,

                                    ha szárnyakat ad

                                    neki a szél.

                                    Törékeny alkatod

                                    még mit rejteget?

                                    Magamban idézlek,

                                    magamban ölellek,

                                    nem látlak, nem lellek.

                                    Érzed, hogy közelgek?

                                    Forróság önt el, hevület,

                                    Izgalomba hoz

                                    közelséged.

                                    Gurulnak alattam a kerekek…

                                    Néhány négyzetméteren,

                                    négy fal között kereslek.

                                    Csoda, ha nem lellek!

                                    Csöngetnek.

Velem ne játszatok!

Mindig csak próbálgatások…

Te vagy? Te volnál?

Idéztelek.

Megjelent az idézett?

Megállnak alattam a kerekek…

Félek, nem te vagy,

ajtót nyitni nem merek.

A találkozások rettentenek,

éjjel-nappal kísértenek,

kívül-belül kikezdenek.

Csöngetnek.

Hadd csöngessenek!                                   

Néhány gondolat fogyatékos ügyben

 

- vitairat -

Paradigmaváltás van fogyatékos ügyben. Ez a váltás azonban nem előbbre visz, hanem hátrafelé. 

            Az előző korszak akkor volt a csúcson, amikor 1998-ban elfogadta a parlament a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvényt. Akkor néhány évig ennek örömében lubickoltunk. Jogaink lettek. A fogyatékossággal élők problémái emberjogi kérdésekké váltak.

            Aztán idővel elkezdtek fogyatkozni a jogaink.

            A mai kormányzati felfogás pedig már nem abból indul ki, hogy a fogyatékossággal elő személyeknek jogaik vannak, és ehhez képest kell megoldani a problémákat. Vannak a problémák, és ehhez képest nyújt valamit az állam. A fogyatékossággal élő pedig örüljön, mert gondoskodnak róla a döntéshozók, az adakozók belátása szerint.

x x x

Ez az új helyzet új kihívások elé állítja az érdekvédelmi szervezeteket, amelyek egyelőre nem találják a hathatós válaszokat.

Egy biztosan látszik, hogy a korábbi módszerek nem sokat érnek.  Elég, ha megnézzük a különböző szakszervezeteket, érdekképviseleteket, illetve általában a civil szervezeteket. Aki lojális a fennálló hatalommal, az kap pénzt, paripát, fegyvert, a többiek meg éppen csak vegetálnak.

x x x

A fogyatékos ügyet sem lehet csak feketén-fehéren megítélni. A minap egy szakember a bentlakásos intézménybekerülést kényszerítésnek nevezte.

            Vannak helyzetek, amikor nincs más megoldás (elhunytak a szülők, nincs tartásra köteles és/vagy képes hozzátartozó…).

            Aztán vannak helyzetek, amikor a fogyatékossággal élő számára az intézményi ellátás sokkal jobb, élhetőbb, mint az otthoni környezet. Ismerek eseteket, amikor a fogyatékossággal élő személyt szinte úgy kellett kimenekíteni az otthoni környezetből. A család ragaszkodott hozzá, mert részben-egészben a megélhetést jelentette a család számára.

            Az ma nálunk illúzió, hogy akár egy ilyen fontos kérdésben is a fogyatékossággal élő személy akarata teljes egészében érvényesüljön, az már jó, ha legalább részben érvényesül.

            Értelmi fogyatékosok esetében az úgynevezett támogatott döntési eljárás feltételei teljes mértékben hiányoznak.

x x x

Ott tartunk, hogy a sérült embereknek fogyatkozik az esélyük arra vonatkozóan, hogy a jövőben bekerülhessenek bentlakásos intézménybe. Egyrészt azért, mert az átlag rokkantsági ellátás és a fogyatékossági támogatás együttes összege sem elég az átlagos térítési díjak megfizetésére. Másrészt olyan gyors az elöregedése a társadalomnak, hogy az intézményi férőhelyek száma az indokolt igényeket nem tudja majd kielégíteni.

x x x

A fogyatékossággal élőknek ma általában rossz a helyzetük a megélhetésüket, a különböző szolgáltatásokat, a munkalehetőségeket illetően. Ehhez képest a specialitások még kevésbé érvényesülnek a nők, a különböző fogyatékosságok tekintetében.

            Ma még általában a kórházak sincsenek fölkészülve a mozgássérültek fogadására sem.  A speciális – például nőgyógyászati – vizsgálatokról már nem is beszélve.

x x x

A mai felülvizsgálati gyakorlat, illetőleg minősítési rendszer alapján csökkenő azoknak a száma, akik bevonhatók a rehabilitációs foglalkoztatás körébe, akik után a munkáltató állami támogatásban részesülhet. Vagyis a hangoztatott kormányzati szándékkal éppen ellentétes a hatás. Vagy talán ez a valódi szándék?

            Azokkal pedig már végképp nem foglalkozik senki, akik kikerülnek a foglalkozási rehabilitációs körből. Szerencsés esetben így is találnak munkát. Ha nincs szerencséjük, bekerülnek a munkanélküliek népes táborába.

Julee Cruise: Nightingale (Twin Peaks)

Hogy is van ez?

Kedves ismerősöm egyik írásomra reagálva írja, hogy "minden előzetes rémhír ellenére" továbbra is kapja a korábbi rokkantsági nyugdíjának megfelelő mértékű rokkantsági ellátást és a fogyatékossági támogatást. Azt viszont mintegy nehezményezte, hogy pont az érdekvédelmi szervezettől szenvedett el hátrányt, mert megszüntették a foglalkoztatását.

        Ismerősöm vélekedésében benne van a teljes magyar valóság. Mindent aszerint értelmezünk, ahogy az bennünket érint.

            Egy munkaviszony megszüntetése nagyon személyes és komoly ügy. Az érintett személy ezért akár jogosan és joggal meg is sértődhet, fölháborodhat.

            Fontos kérdés azonban, hogy miért került a munkaviszony megszüntetésére sor? Ha ezt végiggondoljuk ismerősöm esetében, pillanatok alatt eljuthatunk oda, hogy a munkaviszonyt megszüntető munkáltató kényszerhelyzetben volt. Kormányzati intézkedés következtében megszűnt a munkája, így a munkaköre is azzal, hogy megszűnt az érdekvédelmi szervezek korábbi feladata a lakások akadály-mentesítésével kapcsolatosan.

            Az eset arra jó példa, hogy megsértődök azon, ami engemet érint, a többi meg rendben van.  Hogy egyébként mindenki más érintettel mi történik, ahhoz mi közöm?

            A mai változásoknak a sérült emberek körében sok kárvallottja van, és egyáltalán nem azért, mert rosszhiszeműek voltak vagy csalók lettek volna.

            Súlyos problémának tartom, hogy ezek a kárvallott emberek gyakorlatilag semmilyen társadalmi szolidaritást nem tudhatnak maguk mögött. Sajnos még a hasonló sorsú emberek körében sem föltétlenül.

Holdarcod

Lelkem pórázon,
az idő foglya vagyok.
Holdarcod ragyog.

Széljegy - 63.

A Fradinak új stadionja lesz. Ezt egy ideje már lehet tudni, arról azonban még nem hallottam semmit, hogy mi indokolja a régi lebontását és új építését.

       Szerintem eddig is az Üllői úti stadion volt a legmodernebb Pesten. Tényleg mi indokolja ezt a beruházást? Ezt kapja a B-közép?

       Megkezdték a régi lebontását és megtörtént az újnak az alapkőletétele.

       Új stadion már lesz. És hol a csapat?

Fájón

Egyesegyedül
a szél neked hegedül
fájón legbelül.

Várlak

Várlak csendesen;
az évszakok szép lassan
múlnak felettem.