A falubeliek különc embernek
tartották. Ha valamiért szóba került a neve, az emberek csak nevettek és
legyintettek. Már-már azt is mondhatnánk, hogy elkönyvelték a falu bolondjának.
Gergő
bácsi egyszer meg is mondta:
-
Minden falunak kell, hogy bolondja legyen. Nekünk ő az.
Egy
tikkasztó nyári napon hárman álldogáltak a kerítésnél és nézték, hogy mit
csinál Csupaszív Jeromos az udvaron. Zsákot tartott a kezében, széthúzta a
száját, tartotta még egy darabig, majd összekötözte a zsák száját. A vállára
vetette a zsákot, s mintha valami nehéz lenne benne, még roggyantott is hozzá.
Lassan bevitte az alsóépületbe.
Ezt
megismételte kétszer, mikor Juli mama már nem bírta visszatartani magát a
kíváncsiságtól:
-
Hát te mint csinálsz, Jeromos?
A
férfi megtörölte izzadt homlokát, és így szólt az utcabeliek felé:
-
Zsákolok egy kis meleget télire.
Az
emberek összenéztek, aztán hangos nevetésben törtek ki.
-
Az már igaz, hogy meleg van – így az egyik. – De ki hallott már ilyet, hogy
zsákolni lehet a meleget.
-
Bolond beszéd! – tette hozzá a másik. – Bolond lyukból bolond szél fúj!
-
Akkor csak dolgozzál fiam! – Visította Juli mama.
Jeromos
legújabb bolondságának gyorsan híre ment a faluban. Volt mit beszélniük néhány
napig a falubelieknek.
Lassan
elmúlt a nyár, aztán az ősz is, és beállított a tél.. Szokatlanul hideg volt,
gyorsan fogyott a fa, amit télire gyűjtöttek az emberek.
-
És ilyenkor mi van Jeromos zsákba gyűjtött melegével? – emlékeztettek néhányan
a nyáron történtekre.
-
Az ám! – kapták föl a fejüket erre többen.
Egyszer
csak arra lettek figyelmesek az emberek, hogy a falu ki van plakátolva:
„Jeromos este a házában meleggel vár mindenkit.”
-
Ez meg már milyen bolond beszéd megint! – hitetlenkedtek soka.
Azért
a kíváncsiság sokakat összehozott Jeromos házában. Annyian voltak, hogy majd
kinyomták a kis ház falát. Az emberek türelmesen várták, hogy mi lesz.
Jeromos
egy kis helyet kért. Leterített egy zsákot, kioldotta a száját.
-
Egy kicsit várjatok! – mondta.
Kis
idő múlva a férfiak kezdték levenni a kucsmájukat, az asszonyok megoldották a
kendőjüket.
-
Kezd meleg lenni – mondogatták egyre többen csodálkozva.
Közben
beszélgettek. Volt, aki a vacsorája végét zsebre tette, nem akart lemaradni,
most elővette és folytatta az evést. Az emberek jól érezték magukat a melegben.
Jeromos
hamiskásan mosolygott magában.
-
Aztán gyertek holnap is! – mondta a hazatérőknek.
-
Jövünk! – kiáltották vissza.
-
Halljátok, nem is olyan bolond a mi Jeromosunk! –nem győzött csodálkozni az
egyik asszonyság.
-
Csak kitartson a zsákba gyűjtött meleg a tél végéig! – így a másik.
