Virágvasárnap - szerelmi himnusz

- szerelmi himnusz hét tételben -


Virágvasárnap
zuhanás az örömbe,
együtt örökre;
zuhanás a szerelembe,
örök ölelésbe.

Virágvasárnap
érezlek és látlak,
elég rád gondolnom
és nőnek a szárnyak.

Virágvasárnap
örülünk a mának,
nem féljük a holnapot,
te itt vagy,
én ott vagyok.

Virágvasárnap
készülődés és remény,
előttünk a nagyhét
és még mennyi
nap, mennyi év!

Virágvasárnap
és holnap, és azután
ott vagyunk,
leszünk a vártán.

Virágvasárnap
erősítjük hitünket,
erősítjük lelkünket,
folyton folyvást
erősítjük egymást.

Virágvasárnap
és mindig együtt
visszük szívünk 
reményét,
szeretetünk, szerelmünk
barkás keresztjét.

Virágvasárnap

Virágvasárnap van.
       Egy haiku erre az alkalomra:

      Virágvasárnap,

      a barkavirágzáskor

      a tavasz támad.

                   

       Készülődünk húsvétra, a tavasz legszebb pillanatai ezek.
       Hat évvel ezelőtt írtam a Húsvét misztériuma című írásomat.

"Várjuk és reméljük, hogy egyszer jobb lesz. Akkor is, ha napi tapasztalás - egyenlőre -, hogy egyre rosszabb. 

            Húsvét misztériuma a feltámadásról is szól, elsősorban erről. Arról, hogy van remény. Minden helyzetben. Az érthetetlenségben, az értetlenségben is.

            Pilinszky János Hiábavaló volt? című írásából idézek: A debreceni „… állatkertnek két oroszlánja van. Egy német vándorcirkusz hagyta itt ajándékul őket, az egyiket, mert olyan öreg, a másikat, hogy annyira buta volt. Mert mit is kezdjenek egy buta oroszlánnal, akit csak etetni kell, s ő maga semmit sem produkál. Odaajándékozták a debreceni állatkertnek.

            S most jön a váratlan fordulat. Egy év múlva a nagy darab, ostoba oroszlánnak hirtelen világosság gyúlt az agyában. S amit akkor elmulasztott a cirkuszban, itt, a debreceni állatkert csendjében hirtelen megértette. Megértette, s azóta se felejtette el. A rács mögött illedelmes csendben végzi artista-gyakorlatait a látogatók ámulatára, de akár fizetség nélkül egymagában is. Igaz, egy évi késéssel, de úgy mondják, hibátlanul.

            Engem, bevallom, meghatott a történet, s ha zavarosan is, de rengeteg mindent jutatott eszembe. (…)

            Hogy mi is belőle a tanulság? Valóban nem több, mint egy Aesopus-mese tanítása, de ez is épp elég.

            Az egyik tanulsága az, hogy ne keseredjünk el, ha szavunk bárkinél is süket fülekre talál. Különös dolog a lélek, és az emberi lélek csendje. Sokszor esztendők is eltelhetnek, míg ez vagy az, az elvetett mag megfogan benne. A másik tanulság, amit e bájos történetből megtanulhatunk, pedig az, hogy ne higgyük, hogy tetteinknek és szavainknak hatása tüstént és várakozásainknak megfelelően jelentkezik.." (megjelent a Szög és olaj című Pilinszky kötetben).

            Reménykedjünk tehát akkor is, amikor csupa megnemértéssel találkozunk. Ekkor reménykedjünk csak nagyon!

            Ahogy van értelme húsvét misztériumának is. Láthattuk, van értelme várni. Mert „… ami késik, nem múlik. S akinek van türelme a jóságra, az meg is fogja érni, s föl is fogja ismerni gyümölcsét” (Pilinszky idézett írása).

            Van értelme a cselekvésnek, a jótettnek. Nem volt hiábavaló a kereszt, az áldozat. Ahogy Pilinszky is mondja, vigyázzunk, „… ne veszítsük el jótetteink értékét a nyilvánosság színpadias tündöklésében.”

            Húsvét misztériuma vagy akár a buta oroszlán története nem „a leckék kanalas orvossága”. Így legyen mindannyiunk számára!"
   
       A szeretet törvénye a legszebb törvény, a szeretet gyümölcse a legízesebb gyümölcs.....
       Részesedjen belőlük mindenki. A szeretet azonban nem egy tál, amiből csak vennünk kell. Ezért sokat, nagyon sokat kell tennünk, és a legtöbbször hiábavalónak érzünk mindent.
       Akit megérint húsvét misztériuma, könnyebben fogja megérteni a szeretet törvényét és érezni a szeretet gyümölcsét. Azt viszont soha ne feledjük, hogy a gyümölcs megéréséhez idő kell.

Ha nagy leszek

Ha nagy leszek,

az emberek nem lefelé néznek rám,

ujjaikkal hajamba nem túrnak,

nem simogatják meg a fejemet.

Ha nagy leszek,

megkérdeznek, mondd, kérlek,

erről mi a véleményed

és kézfogásra érdemesítenek?

Ha nagy leszek,

megveregetik a vállamat:

Jól van, jó úton halad...

Vagy ejnye, ejnye, sántít a gondolat!

Ha nagy leszek,

hazugságra kényszerítenek,

s ha nem kedvükre teszek,

lenéznek az emberek...

Ha nagy leszek,

gyerekkorom, jaj neked!

Ha  nagy leszek,

jaj lesz nekem! 

Hitet adtál

Nekem te már végleg,

meghívót küldtünk

a reménynek,

hogy kezünket fogja

és segítsen,

a napokon átlendítsen,

a földtől fölemeljen,

semmiségeken túltegyen.

Szólt a remény,

miénk az esély

a szeretet ölelésében,

a szerelem hevében.

Hitet adtál,

ne vedd el!

Csak a fontos érdekel…

Nekem te már végleg,

te vagy a fontos,

ha érted?

A vadrózsák készülnek,

nyílnak…

Hosszú útra,

szerelemre hívlak.

Széljegy - 77.

Már megint problémák vannak a Pető Intézet körül. Miért van olyan érzésem, hogy harapófogóban van ez az intézmény?

       Most a konduktorokkal van baj. Csökken a bérük és még többet is dolgozhatnának. Erre több konduktor felmondott.

         Az illetékes minisztérium szerint nincs probléma, nem lesz konduktorhiány....

        Természetesen nincs pótolhatatlan ember. És mégis, egyáltalán nem mindegy, ki a pedagógus, ki a konduktor.

         Nem lesz szakemberhiány, de valami ismét sérült....

       Miért van az, ha ebben az országban spórolni akar valaki, az öregek, a betegek jutnak az eszébe az egészségügy, a szociális szféra és az oktatás mellett?

Murakami: "Nem számít..."

Murakami: "Nem számít, milyen magas falakat építünk, a végén csak magunknak okozunk kárt."

Balladák prózában

- ajánló Szabó T. Anna Törésteszt című kötetéhez -

Szabó T. Anna Törésteszt című kötete 2016-ban jelent meg a Magvetőnél.

            Nehéz letenni a könyvet. Ötvenkét novella, az első huszonkét évvel ezelőtt íródott. Az egyes írások három-négyoldalnyi terjedelműek általában.

            Mintha egy fekete-fehér fotóalbumot tartanánk a kezünkben. Negyvenkilenc pillanatfelvétel és egy-egy rögzült képben egy-egy élet.

            A novellák nyelvezete balladai tömörségű. Ne feledjük, Szabó T. Annát – még – jelenleg elsősorban költőként ismerhetjük. Az írásokat olvasva azonban senki nem mondaná meg, hogy az írónőnek ez az első prózakötete.  

            A történetek filmszerűen pörögnek előttünk, mintha pszichodrámákat, mintha tényleg balladákat olvasnánk prózában. Néhány mondatban megrázó mélységek tárulnak elénk, a mondatok elevenünkbe vágnak, sütnek, szinte már-már csak jelzésértékűek.

            Férfiak, nők, szeretők… csalása, megcsalattatása, napi kínlódásaik, kiszolgáltatottságuk egymásnak és a körülményeknek…

            A nyelvezet fantasztikusan szép, nagyon költői...

„.. kirobbantja fészkéből a hunyt szemű időt”

(Origó).

Az olvasó beleborzad egy-egy képbe, megfogalmazásba, ami után kapkodja a levegőt, nehéz megszólalni:

„Csont csikordul csonton”.,

„… férjemmel szentül élek…”,

„Éles vagyok, éhes”

(Öt gyerek anyja).

            Kiúttalan életek:

            „Elveszni, beleveszni…”

(Tenger és hold).

            Még néhány egyszer nagyon kemény, másszor nagyon szép, költői megfogalmazás:

            „… csattog a csizmája, mint a halkuló szívdobogás”

(Kharón).

            „… Utálom azt a szót, hogy picsa, pont ezért mondod, hogy közönségesnek érezzem magam. Csöcs, mondod, és pulóverre cserélem a pólóm, segg, mondod, és hosszú kabátot veszek, kurvacipő, mondod, és lecserélem balerinára, csak hagyd abba, hagyd már abba…”

(Steril gyulladás).

            A sorokban ott van a mi, az olvasók élete is, vagy a barátunké, a szomszédé…

            Szabó T. Anna ezzel az első prózakötettel olyan magasra tette a mércét, ami mindenképp kivételes… Önmagát nehéz feladat elé állítja, ezt a novellaválogatást nehéz lesz meghaladni, de ezzel csak az olvasók nyerhetnek.

                                                                                         Urbán-Szabó Béla

Szonáta

Fent a légies légben látom őt,

látom őt fent, a légben lebegőt,

a lebegőt, a tündéri lényt, a nőt,

a nőt, fájón izgató szerethetőt.

A nőt, fájón izgató szerethetőt,

a lebegőt, a tündéri lényt, a nőt,

látom őt fent, a légben lebegőt,

fent a légies légben látom őt.

Ha meghallgatsz

Ha meghallgatsz,

elmondom,

nekem mit érsz;

mit érsz,

ha hozzád érek,

ha hozzám érsz.

Ha meghallgatsz,

elmondom,

nekem te vagy

a minden,

a mindent ölelő

szeretetszerelem.

Ha meghallgatsz,

elmondom,

nekem te vagy

a végtelen,

a végtelenben

az örök szerelem.

Ha meghallgatsz,

elmondom,

mindenfélét próbáltam,

volt lapra lap,

mindenek után

már csak te vagy.

Ha meghallgatsz,

elmondom,

körútra hívlak

magunkban magunknak,

társamul vagy

a mának, holnapnak.

Ha meghallgatsz,

elmondom,

együtt szeretetben,

végtelen szerelemben,

együtt jónak, szépnek

együtt a mindenségnek.

Széljegy - 76.

A közmunkát soha nem tartottam jó megoldásnak a foglalkoztatás problémáira. Szükséges rossz, ha nincs más megoldás.

       A közmunka feltételeinek a mostani szigorítását viszont kifejezetten rossznak tartom.

     Az egyik szigorítás, hogy a huszonöt éven aluli fiatalok nem foglalkoztathatók közmunkán. Értem én a szabályozás indokait, de akik ezt kitalálták, nem ismerik a magyar valóságot, a vidéket.

       Mit csináljon ez a fiatal? Mit csinálhat?

     A lakókörnyezetében a nyílt munkaerőpiacon kicsi az esélye, hogy el tud helyezkedni. Ahogy korábban sem tudott.

       El fog menni a lakókörnyezetéből és lehet, hogy a külföldi munkavállalásig meg sem áll.

       Egy újabb lépés, hogy a vidék elöregedjen, elnéptelenedjen.

       

Üzenet - 134.

Bátrak, akik mögött állnak.

Jason Becker

"A korlátok csak addig zárnak körbe, ameddig komolyan veszed őket."

Üdvözülés

Segítenek
manók és koboldok,
legyen minden ember,
te különösen, boldog.
Van, ami van,
nincs körülbelül,
testünk-lelkünk
a szerelemben üdvözül.

Napló

Tegnapelőtt volt Arany János születésének 200. évfordulója.

       A sok nagy költőnk között ki tudja, ki a legnagyobb. Az viszont biztos, hogy az egyik legnagyobb.

            Nekem a legkedvesebb költőm.

            A balladái fölérnek egy-egy Shakespeare-drámával.

        Manapság divat újra fordítani a régen fordított műveket. Azért az még senkinek nem jutott eszébe, hogy újra kellene fordítani a Hamletet.

x x x

A közelmúltban elhunyt Balázs Tibor költő, szerkesztő, könyvkiadó, irodalomtörténész.

       Az általa szerkesztett antológiákban jelentek meg először verseim, novelláim. Ő adta ki első kötetemet, az Ötvös tér, kettes pad-ot is.  

Szemünkben

Egymás szemében
szerelemtüze látszik,
mert ott a másik.

Könnyeim

A könnyeimmel
tisztára mosom arcod
és dalt dúdolok.

Széljegy - 75.

Eldőlni látszik a kérdés, hogy lesz-e Budapesten 2024-ben olimpia vagy sem.

     Tegyük föl, hogy nem.

     Gondolja itt bárki is, hogy ettől több pénz lesz az oktatási, egészségügyi, szociális területekre?

     Tartok tőle, hogy nem.

   És abban is szinte biztosak lehetünk, hogy az olimpiára betervezett pénz jelentős része elcsúszik- mászik majd ide-oda.

Üzenet - 133.

A sorba beállni viszonylag könnyű. A sorból kiállni viszont sokkal nehezebb, olykor lehetetlen.

Örökké

Hogyan mondjam el?
Mindig is bennem leszel
a szerelemmel.

Széljegy - 74.

Sándor Mária, a fekete ruhás nővér, aki szóvá tette az egészségügyben dolgozó nővérek bérezésének áldatlan helyzetét, öngyilkosságot kisérelt meg, de megmentették az életét - szerencsére. Ő nem biztos, hogy így értékeli.

     Jó ügyet szolgált. Hitt benne. Sokáig azt érezte, sokan vannak mellette. Aztán kiderült, hogy egyedül van. Nagyon egyedül.

        És aki egyedül van, azt könnyű ellehetetleníteni, elnyomni, elhallgattattni...

        Jó ügyet szolgált. Lehet, hogy az ő fellépése is kellett ahhoz, hogy a kormány igyekszik rendezni az egészségügyben dolgozók bérét.

        A sándormáriák élete általában tragikus. 

      De szükség van rájuk, ők teszik élhetőbbé, elviselhetőbbé ezt a világot. Amíg vannak, lesznek sándormáriák is,, mindig lesz remény.

Üzenet - 132.

Az én igazságom neked lehet igazságtalanság. 
     Ez fordítva is igaz lehet.
     Kompromisszumok nélkül nem megy. 

Örök való

Tudom, hogy jó vagy,
lettél nekem egyszer csak
örök valónak.

Küzdj!

Küzdjél most velem,
küzdjél értem, egymásért,
küzdj, s ne ellenem!

Széljegy - 73.

Naponta többször látni, olvasni, hallani a reklámszöveget, hogy Magyarország erősödik.

    Ez egy tiszta, félreérthetetlen kommunikáció. 

    Az már másodlagos, hogy mit érzel, tapasztalsz.

    Ez a virtuális világ része és lassan már azt sem tudjuk, kik vagyunk, mik vagyunk, hol vagyunk... becsapottak vagyunk... De szeretjük önmagunkat - is - becsapni.

Visszhangzik

A fülemben cseng,
visszhangzik minden szavad:
én megtartalak.

Üzenet - 131.

Jó érzés, amikor olyat olvasok, amikor úgy érzem, hogy ezt én is írhattam, mondhattam volna..., én is így vagy legalábbis hasonlóan gondolom, érzem. Ennél már csak az a jobb érzés, ha valaki megtalálja igaz, szerető társát.

      "A pillangók nem látják a saját szárnyaikat, így aztán nem tudják, hogy milyen csodálatosan néznek ki. Nem tudják milyen sok szépséget, mekkora energiát és szabadságot rejt az a törékeny, selyemkönnyű pilleszárny.Ez az emberekkel is így van. Az ember sem látja önmaga lelkének szépségét. Ezért van szüksége egy igaz, szerető társra az életben: aki észreveszi, hogy mennyire gyönyörű valójában" (Dornis Szilvia).

Várlak

Szerető szívem
téged vár; nélküled már
minden percért kár.

Elmerülni

Röpít a szán, röpít a szán,

testeden siklik a szám...

Elmerülni ölelésedben,

egy csókban,

elmerülni veled

a mennyei jóban

valahol ég és föld

között,

szívünk örömködött.

Széljegy - 72.

Ha valaki valamiben vállalkozni szeretne, ezeregy feltétele van, hogy egyáltalán elkezdhesse a tevékenységet.

      Egy óvoda működéséhez az is előírás, hogy adott gyereklétszámhoz hány óvónő ... szükséges például.. 

        Arról nem tudok, hogy egy kórházban a betegek létszámához előírás-e, hogy hány nővérre van szükség...

      A magyar egészségügyről sok mindent el lehet mondani. Az viszont biztos, hogy a nővérek teherbírása fantasztikus. 

         Az utóbbi időben sajnos volt alkalmam megtapasztalni.

Sorsom a kezedben

A másik felem vagy,

boldogsága

minden napomnak;

hozlak-viszlek,

egy test, egy lélek,

magammal viszem

csókod, ölelésed,

belülről fűt szerelmed,

de nem éget...

Öröm könnye szememben,

sorsom már kezedben.

Érted szól

Érted szól imádságom...

Szempillám alatt

angyalarcod látom,

lelkedet lelkemben érzem.

Már nem érdekel,

mi volt, ami nem,

miért nem.

Szárnyakat adtál,

fölemeltél,

a jövőm vagy,

több a jelennél.

Szeretetünk foglalat,

amíg vagyok,

legalább addig legyél,

nélküled már a semmi,

amíg lehet,

együtt kellene menni.

Érzem angyalarcod,

bennem van mosolyod.

Immár társam vagy az időben,

de már a napunk lemenőben;

angyalarcoddal szárnyalok,

őrzőink az angyalok.

Repülj madár...!

Repülj madár,

repülj sirály!

Csókom feléd száll,

ajkadon hosszan

megpihen,

csak te vagy nekem.

Repülj madár,

repülj sirály!

Ölelésed vár,

ölelésem vár,

két-két kar

összezár.

Repülj madár,

repülj sirály!

Két lélek

egymásba száll,

eggyé lett

két világ.

Repülj madár,

repülj sirály!

Vívódás és

vágyódás után,

összetartozás

a múlt után.

Repülj madár,

repülj sirály!

Nekünk már 

szeretni muszáj,

szárnyalásunkban

egy lett két irány.

Repülj madár,

repülj sirály!

A különre

mindig lehet ok,

de együtt

lehetünk boldogok.

Repülj madár,

repülj sirály!

Már egy az irány,

repülni muszáj,

veled az élet vár,

miénk a világ!

Martfűi levelek - Egy születés üzenete

Kedves Barátom,

karácsony van. A minap gondoltam rá, hogy milyen zűrös napja volt ekkor Józsefnek és Máriának.

            Mária egy jászolban volt kénytelen szülni, nyilván nem jókedvében szült ott. A jászol melegének báját az állatok melegével a keresztény kultúrkör fűzte hozzá a történésekhez.

            A kisded születése után Józsefnek és Máriának menekülnie kellett a kicsivel a rómaiak, Heródes katonái elől.

            Ha a történéseket önmagukban nézzük, egyáltalán nem volt idillinek nevezhető a helyzetük.

            És mégis!

            Ha visszafelé nézzük a történéseket, valami csoda történt ott a jászolban. Minden születés valami csoda, történhet az bármilyen körülmények között. Annak a születésnek a jelentőségét a rómaiak is tudták.

            Ezek a történések már a kisded születésének misztériumához tartoznak.

            Néha olyan érzésem van, mintha ennek a születésnek a jelentőségét még ma sem tudnánk valójában. Hivatkozunk rá rendületlenül, tartalmilag, lelkületileg mégis messze állnak tőle az emberek általában.

            Aztán a kisded felnőve is hivatkozási pont lett életünkben. A szerint is, hogy milyen arcunk lesz, milyen arcot vállalunk. Merjük vállalni az arcunkat, önmagunkat!

Török Csaba „Míg arcunk nem lesz” a Vigila folyóirat 2016. decemberi számában megjelent tanulmányában írja, hogy önmagunkhoz kell megtérnünk, hogy odataláljunk a Másikhoz, odataláljak hozzád.

Török Csaba írja továbbá hivatkozott tanulmányában, hogy az „arcunkra mindannyiszor kiülnek az érzelmeink is”. Tudod, „amikor a könny rajzolja meg lényünk vonásait. A nem elrejtett, az arcon felvállalt sírás valamiképpen evangéliumi üzenet: hirdeti a gyöngeség erejét”.

Gondoljunk csak a kisded születésére! Milyen körülmények között is volt ez a születés? És mivé lett az a szellemiség, amit ez a születés jelképez?

Ismét Török Csabát idézem: „… Ady Endre sorai visszaadják az emberré lett Isten és a lélek kapcsolatának a szépségét, ahol az arcunkra írt sorsunk, a megküzdött életidőnk válik a szeretet hordozójává és megtartójává: „Már vénülő kezemmel / Fogom meg a kezedet, / Már vénülő szememmel / Őrizem a szemedet.” Napjaink előrehaladtával, életünk betelésével társaivá válunk annak az Istennek, aki maga is arcot öltött, amely barázdásodott, s amelyre kiült a lét minden öröme és terhe. Ez az Emmanuel-titok, a nagy karácsonyi ajándék. „Nem tudom, miért, meddig / Maradok meg még neked”, fogalmam sincs, egyedül Te tudod. Ám Benned arcot öltök, egyetlen egyet, amely a Tiédbe tekint: „a kezedet fogom / S őrizem a szemedet”.

Jó érzés azt tudni, hogy van szeretet és remény „az életteli élethez”. Ez a kisded születésének az üzenete és a karácsonyé.

Búcsúzok, ölel Barátod.

Credo a kedveshez - könyvbemutató 2016. november 22-én Martfűn

https://drive.google.com/file/d/0B9cQPWIrV6v8WFIxemRjSmwzWEE/view?usp=drive_web

Csillagszerelem

Fényes Betlehem csillaga,

az üzenetnek

lesz hozzánk szava....

Istené a dicsőség,

az emberé a békesség

a csillag alatt;

két karomban

örök szerelem fogad.

Üzenet - 130.

Ha üres a szívünk,
mit ér a fejünk?

Ha rád gondolok

Ha rád gondolok,

mindig ott,

veled vagyok.

Ha rád gondolok,

mindig kérdezem,

ugye nem baj,

hogy te vagy 

az életem.

Ha rád gondolok,

már ölellek és simogatlak,

egymásnak vagyunk

éltető magnak.

Ha rád gondolok,

bennem örömtáncot járnak

az angyalok.

Ha rád gondolok,

minden öröm és nevetés,

együttlétünk múltfelejtés.

Ha rád gondolok,

mit nekem

a nehéz élet,

veled szárnyalok!

Ha rád gondolok,

mindig velem vagy,

örökre megtartalak.

Ha rád gondolok,

tudom, ha el

kell menni,

nincs mit tenni,

el kell menni.

Ha rád gondolok,

tudom, előnyben vagy,

de még behozhatlak.

Ha rád gondolok,

már minden után

együtt ülünk

a Golgotán.

Rendhagyó könyvbemutató

„A szeretet az a végtelen, nincsenek határai”

„A szeretet az a végtelen, nincsenek határai”

VIMEO.COM|FORRÁS: MARTFŰVÁROSITELEVÍZIÓ

Martfűi levelek -Advent

Kedves Barátom,

Advent idején vagyunk. Gondolj bele, mintha mindig a várakozás idejét élnénk! Mindig várakozunk valamire, valakire.

     Éveket, évtizedeket vártam, hogy megtaláljam őt. Őt, azt a nőt, akit mindig is kerestem társamul. És egyszer csak itt volt előttem, mellettem.

    Németh Lászlónál olvastam valahol, hogy nincs nagyobb öröm, nagyobb megkönnyebbülés, mint egy méltatlan, méltánytalan helyzetből megszabadulni. 

     Erre is vársz éveket, és aztán egy szer csak ott van. Megkönnyebbülsz, a szabadság levegője vesz körül.

    Barátom, az elmúlt év megadta nekem ezt a két történést, ezt a két élményt.

    Az elmúlt évben a szerelmem és én megkaptuk egymást lehetőségként. Igyekszünk is élni ezzel a lehetőséggel.

  Hallom, hogy neked is sikerült egy méltatlan helyzetből, méltánytalan körülmények közül kiszabadulnod.

    Használd ki ezt a helyzetet! Tégy úgy, mintha élnél is! 

   Mit ér, ha szárnyakat kapunk és nem érezhetjük a szél simogatását repülés közben a szárnyinkban?! Érezd a szélt! 

   A párommal próbálgatjuk a szárnyinkat, és már a szél simogatását is érezzük.

 Barátom, itt vagyunk advent idején egy csomó törött szárnyú emberrel, vagy éppen ép szárnyúakkal, akik nem érzik a szelet. Üzenem nekik, merjenek szeretni, szerelemben lenni, merjenek élni!

    A párom, életem rózsája, Milcsike, írta a következő sorokat:

„Újra hinni, újra bízni,

eddig kellene eljutni;

remélni és szeretni,

megpróbálni újra ÉLNI!

Élni a mának s a holnapnak!

Nem törődve kik elhagytak,

feledve a bántót, rosszat,

lenni csak még egyszer 

BOLDOGNAK!”

    Barátom, ezzel a hittel és reménnyel búcsúzok most advent idején. Üdvözöl Barátod:

Urbán-Szabó Béla versei a Credo a kedveshez című kötetből Juhász Ilona tolmácsolásában

Urbán-Szabó Béla versei a Credo a kedveshez című kötetből a szerző tolmácsolásában

Azonosulás

Ajkamhoz közelít a szó

és már kimondod;

egy mély sóhajtás

és tudod bánatom.

Most is veled vagyok

és veled leszek odaát,

együtt éljük meg

a közös csodát.

Csillagvirágok - Egy az egyben

Hallgasd és értsd meg,

mit mondanak az égiek!

Van egy férfi

és van egy nő,

ami összetartozik,

az összenő.

Vagyunk mi ketten

egy az egyben,

vagyunk örök 

szerelemben.

Szíved hangja

Csendes vasárnap, 

te ott, én itt;

örülök, hogy látlak.

Csináljuk a dolgunkat,

feledjük múltunkat,

álmodjuk a jövőt,

érezzük a közösben

az erőt.

Magába olvaszt

tekinteted,

gondolat gondolatot

kerget, 

a képzelet

szárnyakat növeszt,

szíved hangját kövesd.

Ölelő ágak

Karjaid ölelő ágak,

teremtői a bennem

születő vágynak...

Sóhajunk a tegnapból

a mának,

szerelmünk nyugalma

a békétlen világnak...

Lettünk immár

mindenben társak,

megtartanak, nem

engednek az ágak.

Napló

Az idei irodalmi Nobel-díjat Bob Dylan dalszerző, dalénekes kapta.

     Az utca hírnöke volt mindig is, az amerikai kisember énekese. Ha kellett ttíltakozott a háború ellen.  

   Sokan nem értették a döntést, fanyalogtak. Krasznahorkai László író, aki maga is egyik várományosa volt a díjnak, azt mondta, nincs az a díj, amit Bob Dylan ne érdemelne meg.

x x x

2016. október 08-ával megszűnt a Népszabadság. Ettől a naptól nem jelenik meg a napilap és megszűnt a netes elérhetősége az archivumának is.

       Történt mindez egyik napról a másikra, mintha sosem lett volna. 

Csak mi

Közös az utunk
- mögöttünk össze-vissza -,
már csak mi magunk.

Zsákolt meleg

A falubeliek különc embernek tartották. Ha valamiért szóba került a neve, az emberek csak nevettek és legyintettek. Már-már azt is mondhatnánk, hogy elkönyvelték a falu bolondjának.

            Gergő bácsi egyszer meg is mondta:

            - Minden falunak kell, hogy bolondja legyen. Nekünk ő az.

          Egy tikkasztó nyári napon hárman álldogáltak a kerítésnél és nézték, hogy mit csinál Csupaszív Jeromos az udvaron. Zsákot tartott a kezében, széthúzta a száját, tartotta még egy darabig, majd összekötözte a zsák száját. A vállára vetette a zsákot, s mintha valami nehéz lenne benne, még roggyantott is hozzá. Lassan bevitte az alsóépületbe.

           Ezt megismételte kétszer, mikor Juli mama már nem bírta visszatartani magát a kíváncsiságtól:

            - Hát te mint csinálsz, Jeromos?

            A férfi megtörölte izzadt homlokát, és így szólt az utcabeliek felé:

            - Zsákolok egy kis meleget télire.

            Az emberek összenéztek, aztán hangos nevetésben törtek ki.

            - Az már igaz, hogy meleg van – így az egyik. – De ki hallott már ilyet, hogy zsákolni lehet a meleget.

            - Bolond beszéd! – tette hozzá a másik. – Bolond lyukból bolond szél fúj!

            - Akkor csak dolgozzál fiam! – Visította Juli mama.

            Jeromos legújabb bolondságának gyorsan híre ment a faluban. Volt mit beszélniük néhány napig a falubelieknek.

            Lassan elmúlt a nyár, aztán az ősz is, és beállított a tél.. Szokatlanul hideg volt, gyorsan fogyott a fa, amit télire gyűjtöttek az emberek.

            - És ilyenkor mi van Jeromos zsákba gyűjtött melegével? – emlékeztettek néhányan a nyáron történtekre.

            - Az ám! – kapták föl a fejüket erre többen.

            Egyszer csak arra lettek figyelmesek az emberek, hogy a falu ki van plakátolva: „Jeromos este a házában meleggel vár mindenkit.”

            - Ez meg már milyen bolond beszéd megint! – hitetlenkedtek soka.

            Azért a kíváncsiság sokakat összehozott Jeromos házában. Annyian voltak, hogy majd kinyomták a kis ház falát. Az emberek türelmesen várták, hogy mi lesz.

            Jeromos egy kis helyet kért. Leterített egy zsákot, kioldotta a száját.

            - Egy kicsit várjatok! – mondta.

         Kis idő múlva a férfiak kezdték levenni a kucsmájukat, az asszonyok megoldották a kendőjüket.

            - Kezd meleg lenni – mondogatták egyre többen csodálkozva.

            Közben beszélgettek. Volt, aki a vacsorája végét zsebre tette, nem akart lemaradni, most elővette és folytatta az evést. Az emberek jól érezték magukat a melegben.

            Jeromos hamiskásan mosolygott magában.

            - Aztán gyertek holnap is! – mondta a hazatérőknek.

            - Jövünk! – kiáltották vissza.

            - Halljátok, nem is olyan bolond a mi Jeromosunk! –nem győzött csodálkozni az egyik asszonyság.

            - Csak kitartson a zsákba gyűjtött meleg a tél végéig! – így a másik.

Imádság szerelmemért

Bizony mondom

az imádságom,

körbe jár,

szívemből 

szívedig száll.

Bizony mondom,

érted minden

szavam, gondolatom;

az Urat kérem,

tanítson meg

szeretni szépen.

Bizony mondom

egyfolytában,

egyként vagy nekem

a világban.

Bizony mondom,

lassan összeállnak

a részletek,

ma már tudom

érted és csak veled.

Bizony mondom

az imádságom,

veled minden könnyebb,

nincs fájdalom,

nincsenek könnyek.

Bizony mondom,

magamban mormolom,

imádságom

neked szóljon,

a végtelenbe fölemeljen,

hozzád szálljon.

Bizony mondom

az imádságom,

nemhiába mondom,

vagyunk immár

az Úrtól kapott 

kegyelemben,

vagyunk örök

szerelemben.

Napló

Kevés olyan esemény van, amivel szerintem a világon mindenki egyetért, egyetérthet. Ilyen Teréz anya 2016. szeptember 04-i szentté avatása.

x x x

Elhunyt Csoóri Sándor költő, esszéíró. A népi költők utolsó mohikánja. 

      A nyolcvanas években a Nomád napló esszéinek olvasása revelációként hatottak rám. Emlékszek, egyik barátommal éjszakákat átbeszélgettünk ezekről az írásokról.

   A rendszerváltás utáán közéleti kérdésekben ritkán hallatta a hangját, pedig lett volna miért megszólalnia, ha a nyolcvanas évekbeli nézeteiből indulunk ki.

x x x

Október másodikán megvolt a kvótanépszavazás. Ez egy különleges esemény volt, a szavazás után minden politikai irányzat győztesként kiáltotta ki magát. Vagyis összességében elmondhatjuk azt, hogy győztünk.

     Na, erre varrjunk gombot!          

Az elmúlásban

Csókod ízével

számban vagyok és várok

rád elmúlásban.

Vártalak és jöttél

Úgy lettél nekem

valóságos alak,

hogy álmaimban

már láttalak.

Tudtam, hogy

valahol vagy,

időtlen idők

óta vártalak.

Aztán egyszer csak

a derült égből jöttél,

az ismeretlenségből

hozzám léptél.

Jöttél pörgős ruhában,
seregtél-forogtál

valóságosabban

minden földi vannál;

gyarló hibáimmal együtt

magadba fogadtál,

két karoddal szerelmesen

magadba karoltál.

A szerelem szépen

szeretve élet és halál,

ránk együtt még

évekig az élet vár.

Immár nélküled az élet

egy rossz álom,

már semmi, még

innen a halálon.

Lásd, Jézus nekünk örül,

miattunk sír a keresztfán,

miattunk és értünk

öröme könnyével az arcán.

Stephen King író

King: "Mint egykori irodalomtanár, az olvasás öröméről és fontosságáról beszélt, és arról, hogy a hanyatló műveltség miatt a politikusok teljesen értelmetlen nyilatkozatokat is képesek átverni a hallgatóságukon. King nem hisz Amerika elbutulásában, de szerinte a kevesebb olvasás az analitikus gondolkodás csökkenéséhez is vezet. Ha olvasunk, könnyebben észrevesszük, ha teljesen hülyének akarnak nézni minket.

Arról is beszélt, hogy olyan társadalomban él, ahol a kultúrának sokan nem tulajdonítanak túl nagy jelentőséget, legyen az a kultúra Shakespeare vagy a slam poetry. Azt hiszik, hogy a gondolkodás olyan természetes, mint megtanulni járni, pedig ez nincs így. A gondolkodás kemény munka eredmény, és folyamatos erőfeszítést igényel, a kultúra semmibevétele viszont írástudatlansághoz, félműveltséghez vezethet: az emberek egyre kevésbé lesznek képesek felismerni a hozzájuk intézett baromságokat vagy a teljesen általános, semmitmondó gondolatokat, ez pedig jelentősen megkönnyíti a politikusok dolgát" (2016. szeptember 28., konyvesblog, Guardian).