Szerelemhajó

Először nagyon mérges volt, mikor Sanya újságolta neki a hírt. Soha nem tudta volna elképzelni, hogy egyszer fönt lesz egy társkereső oldalon. Na, ezt most Sanya megtette helyette.

            - Ezért még egyszer vagy nagyon hálás leszel nekem, vagy szidni fogsz, mint a bokrot – mondta neki vigyorogva.

            És tessék, ott volt!

            De hogy jutott eszébe ennek a flótásnak, hogy ezt tegye vele.

            - Ha akarod, egészítsd az adatlapodat! - kiáltotta még hátra fordulva utána Sanya.

            Ott ült a gép előtt és nézte az adatlapját. Kiegészítette néhány fontosnak vélt információval magáról.

            Na, arra befizetek, hogy hány nő fog elidőzni az adatlapomnál, gondolta.

x x x

Beesett az ajtón, szinte automatikusan kikapcsolta a riasztót.

            Aztán kezdődtek az esti rituálék. Bekapcsolta a rádiót, ami állandóan szólt, ha a tévé éppen nem, begyújtott a cserépkályhába… Készített valami vacsorát, a legtöbbször valami olyat, amiből másnap ebédre is tudott vinni a munkahelyére. Az esti kakaó elmaradhatatlan volt.

            Fél nyolckor, nyolckor kezdődtek a telefonálások. Egy-két barátnő, ismerősök, a fiáék, a legritkább esetben a lánya…

            Múltak az órák, a napok, a hetek…, de semmi extra. A legtöbbször még egy filmet sem tudott végignézni.

            Aztán jött a csend, az idegesítő csend. Amikor már aludni szeretett volna, csak sírdogált, forgolódott az ágyban. Százszor, ezerszer végiggondolta az elmúlt néhány évet… Álomba gondolkozta magát.

            Két-három hete regisztrált egy társkereső oldalon. Akárhányszor bejelentkezett, mindig elcsodálkozott magán, hogy mit keres egyáltalán itt. Olykor már-már szégyellte is.

            Aztán talált egy maga korabeli férfit, aki valahogy kilógott a sorból. Többször elolvasta az adatlapját, egymást követő napokon is. Érlelődött benne a gondolat, hogy reagál az adatlapon lévő néhány információra.

x x x

Nem sok idő kellett, hogy megelégelje a dolgot. Rengeteg nő, akik keresik, keresnék a férfit…, a nagy őt. Keresik azt a férfit, aki jelenthetne nekik valamit.

            Mit is?

            Hát ez az!

            Egy valami derül ki biztosan, nem érzik jól magukat a bőrükben. Arról viszont egyiküknél sincs szó, hogy ezt mennyire gondolják komolyan. Arról meg végképp semmi, hogy mit tennének meg azért, hogy változzon az életük, áldoznának-e bármit is magukból.

            Magától soha nem regisztrált volna egy társkereső oldalon, de mióta Sanya föltette, mintha úgy várt volna valamit. Még magának sem tudta megmondani, hogy mit.

            Hátha…

            Minél többször ment föl az oldalra, ez a hátha egyre messzebb került.

x x x

Napokig nézegette a férfi adatlapját. Nézte másokét is, de mindig visszatért hozzá.

            Semmi kivagyiság, semmi magamutogató fényképek, semmi extrém bejegyzés.

            Amit olvasott, tényszerű volt. Mintha ez az ember tényleg olyan lenne, az volna, mint amit leír. A többiekéhez képest ennyiből ez még extrémnek is volna tekinthető.

            A férfi adatlapján a sokadik visszatérés után három információ keltette föl leginkább a figyelmét.

            Az első ez volt: „Nyugodt vagyok, aki szeretetre, társra vágyik.”

            Arra, hogy mik azok, amikről soha nem tudna lemondani, ezt írta: „Az emberi kapcsolatokról, a szerelemről.”

            A szenvedélyéről ezt írta: „A művészetek, írással foglalkozok.”

            Lesz, ami lesz alapon, ezeket a bejegyzéseket megjelölte. Ezek tetszettek neki.

x x x

Este azzal a szándékkal lépett be az oldalra, hogy törli magát. Meglepetésére egy nő három bejegyzését is megjelölte, hogy tetszik neki.

            Egy kedves, mosolygós hölgy nézett rá kezében tartva – feltehetően – az unokáját.

            Valamit vissza kellene reagálnom, gondolta.

            Azt kérte a nőtől, hogy írjon magáról valamit.

            Akkor este izgatottan feküdt le.

x x x

Arra kapta föl a fejét, hogy Zsuzsika, az egyik takarító néni a munkahelyén ráköszönt.

            - Jó reggelt, Milcsike!

            - Jó reggelt!

            Próbált elviharzani mellette, de a következő pillanatban megállította.

- Képzelje Milcsike, a fiúk tegnap este már megint! Ne tudja meg, hogy mit hagytak maguk után! Marikával alig győztük lehordani az üvegeket… Nem értem ezt a Krisztikét, hogy engedheti…

Ezt ő sem értette.

- Ne haragudjon Zsuzsika, de rohannom kell.

- Milyen csinosak vagyunk ma is Milcsike! – kiáltotta utána egy férfi hang.

Hátra se nézett, úgy kiáltotta vissza:

- Köszönöm.

Az irodában még senki nem volt. Az elmúlt években a kollégáknak még egyszer sikerült munkaidőkezdésre beérniük. Erről is Kriszti, a főnökasszony tehet.

A társkeresőre gondolt, egész pontosan arra a férfira, Gézára.

Bekapcsolta a gépet. Kíváncsi volt, hogy mi történt este óta. Míg beesnek a kollégák, lesz ideje megnézni.

Ketten is írtak neki. Egy Kálmán nevezetű férfi és igen, Géza is.

Érezte, hogy zavarban van.

x x x

Alig tudott a munkájára figyelni. Mintha összezavarodott volna benne minden. Éva néni, a mindenes is megkérdezte, hogy nincs tán valami baj.

            A nőre gondolt a társkeresőn. Olyan dolgokra reagált az adatlapján, amire még senki. És még a kerekesszéke sem zavarta.

            Az életére gondolt, az eddigi kibaszott életére… Minden percben meg kellett felelnie valaminek, valakinek. És soha nem tudta, hogy lesz-e értelme, eredménye.

            Kezdődött azzal, hogy nem volt választási lehetősége, tanulnia kellett. És tanult tizenkilenc évig.

            Aztán jöttek a különböző kötelezettségek… Kialakult egy kép róla, aminek szintén meg kellett felelnie. Ebben a képben az ő akarata egyre kevesebbet számított, senkit nem érdekelt, hogy mit gondolt, mit érzett, az meg végképp senkit, hogy mit szeretett volna.

            A családja örült, hogy keveset kell foglalkozniuk vele. Ha valami bajuk volt, mindig megtalálták.

            Aztán a nők, érzelmileg, anyagilag kihasználták. Egy idő után már nem is próbálkozott kapcsolat kialakításával…

            És most itt van ez a hölgy a társkeresőn. Eldöntötte, hogy majd csak otthon nézi meg, válaszolt-e. Nem tudta eldönteni, mit szeretett volna inkább.

            A nő válaszolt.

x x x

Örült, hogy egy értelmes emberre akadt a net világában. Ült a gép előtt a novemberi éjszakában…

            Nem tudta eldönteni, hogy mit vár ettől a levelezéstől, ettől a férfitől? Mit várhat egyáltalán? Mit várhat ötvennyolc évesen még az élettől?

            És Géza vajon mit vár egy ilyen ismerkedéstől?

            A barátnői folyamatosan nyaggatták, hogy váljon el. Évek óta külön éltek. Aztán ott vannak a gyerekei, az unokái, a munkája…

            Mit, kit vállalhat be így? Mihez van joga? Mihez lehet joga?

            Vagy ő neki már csak ez van, egyik gyereke családjától a másikig? Ő már nem szerethet egy férfit sem? És őt sem szeretheti senki?

            Válaszolt a férfi írására, az elérhetőségét is megadta.

x x x

Vasárnap volt, november 22-e, igazi őszi nap.

            Napok óta gyűjtötte a bátorságot, hogy fölmerje hívni Milcsikét.

            Adddig-addig tépelődött, hogy eldöntötte, fölhívja. Vesztenivalója nincs, legrosszabb esetben marad minden a régiben.

            A hívószám kicsengett, majd a telefonba szólt egy női hang.

- Tessék!

- Halló, jó napot kívánok. Kárpáti Géza vagyok. Zavarhatok néhány percre…

A néhány percből másfél óra lett első nekifutásra. Akkor is azért szakították meg a beszélgetést, mert a férfi ebédre volt hivatalos az édesanyjához. A beszélgetést azonban délután folytatták. Aztán másnap este is.

Valahogy így kezdődött, próbáltak egymáshoz közeledni életük terhével…

Néhány nap múlva a férfi egyik barátja sms-ben megkérdezte, hogy mi újság vele. Ezt írta vissza: „A szerelemhajó elindult…”

Nőnapi emlékezés

A figyelem az év egy napján különösen a nőkre összpontosul, mégpedig a nőnapon.

            A gyermek már együtt él édesanyjával születése előtt, és a születésénél fogva élete során mindig kapcsolata van a nőkkel, a bölcsőtől, amíg él, a sírig.

            Anyaként, nagymamaként, testvérként és számtalan szerepben van jelen életünkben a nő. Ők teszik széppé, elviselhetővé, emberibbé ezt a világot.

            A nőkhöz versek, zeneművek, regények íródtak, festmények, szobrok, filmek készültek róluk, tudósok, politikusok voltak közöttük.

            A munkabírásuk fantasztikus, kikezdhetetlen.

            A jóságuk, a gyöngédségük utolérhetetlen és pótolhatatlan.

            Ők fogják össze a családot, számon tartják a családi eseményeket.

            Vannak köztük szigorúak, kemények, mikor mit követel meg az élet. De legjellemzőbb rájuk a lágyságuk és a kedvességük.

            Kívánom minden férfitársamnak azt az egy nőt, akivel élhetnek hosszú életet, akivel megélhetik a szerelem teljességét, szépségét. Én is szeretem azt az egy nőt.

            A nők azok, akikért érdemes volt megszületni, akikért érdemes élni. 

Áradó szerelem

Éltető felem
vagy... Hát megtaláltalak!
Szerelmünk árad.

Napló

Elhúnyt Tandori Dezső költő, író, műfordító, nyolcvanéves volt.

      Nem volt közéleti ember, alig-alig mutatkozott, nyilatkozott. Különös, úgyis mondhatnám, különc szereplője volt irodalmunknak.

           Nem közismert róla, hogy álnéven még krimiket is írt.

       A Lánchid Söröző volt a törzshelye. Talán ez volt az egyetlen hely, ahol szívesen és rendszeresen mutatkozott.

          Jellegzetes sapkája szinte mindig rajta volt.

         Talán a madarak nyelvén is értett, lásd a verebekhez való különös viszonyát.

         Az egyik legjelentősebb műfordító, ő fordította magyarra Musil A tulajdonságok nélküli ember című regényét. Ha semmi mást nem fordított volna, akkor is kimagaslót alkotott volna e körben.

x x x

A február 28-i Új Néplapban májd egy egész oldalas írás jelent meg rólam írói tevékenységem kapcsán. Egészen jó írás.

Követendő versmondás...

YOUTUBE.COM

Urbán-Szabó Béla versei Juhász Ilona tolmácsolásában

Urbán-Szabó Béla versei Juhász Ilona tolmácsolásában

Beteg gyerek

Egy beteg gyerek

Isten megbicsaklása;

gyógyulás áldás.

Márai Naplójának 1943-1944. olvasása közben - 3.

Az úri házaknál vacsoravendégek voltak az orosz tisztek. Néhány nappal korábban ugyanott a német tisztek.

      Mindig szerettük tudni, hogy merről fúj a passzát szél. Szemrebbenés nélkül képesek vagyunk váltani.

Ragyogás

Belső ragyogás
belőled most szétárad;
kis hegyi patak.

Márai Naplójának 1943-1944 olvasása közben - 2.

Márai azt írja naplójában: az igazi felszabadulás csak belülről érkezhet".

        Vajon felszabadultunk-e belülről? Szabadok vagyunk-e, vagy börtönünket cipeljük magunkkal?

Szerelem csillan

Szerelem csillan

a szerelem oltárán,

egy csendes órán.

Öbölben

Holdfényöbölben

kikötött a szerelem…

Vitorlázz velem!

Új év

Új év, új és régi

remények,

az emberek

még remélnek.

Mit mondhatok,

mit súghatok neked?

Az üzenet:

Élni kell, élni!

Annyi a gond,

A megnemértés,

de nem kell félni,

mindig kell remélni.

Tenni kell, tenni,

a világot jobbá,

szebbé és az embereket

boldogabbá!

Mindezért veled tenni,

emberségesnek maradni,

sosem föladni,

embernek maradni

embernek lenni!

Széljegy - 80.

Fogyatkozunk. Lelassult a népességfogyatkozás, de tart.

       Statisztikailag kimutatható, hogy ha ez a tendencia marad, hányan leszünk tíz, húsz, harminc év mulva.

       Na, ne szaladjunk ennyire előr! Különben is, nem a mennyiség a lényeg.

Napló

Száz éve halt meg Ady Endre, 1919. január 27-én. Lehet vitatni, állítani, hogy nagy költő volt, az egyik legnagyobb volt, de tudomást nem venni róla, nem lehet. 

       Ellentmondásos volt az élete, ugyanúgy ellenmondásos az utóélete is. És még a legutóbbi időkben is támadták.

       Az azért mutat valamit, hogy temetésének napja iskolaszüneti nap volt. Ezt a tiszteletet egyik költőnk se kapta meg.

x x x

Elhunyt Andy Vajna filmproducer. 

x x x 

A hétvégére tavaszias idő várható, bár kétlem, hogy tartósan is az maradna. Egy hét alatt volt itt mindenféle időjárás. Igazi melegágya az influenzának. Már sok kórházban látogatási tilalom van.

Elvarázsolsz

Szerelemvirág,
nekem nyílj s illatoz!
Tudd, elvarázsolsz!

Csókhullás

Őszi lombhullás

gereblyézed a jelent

megélt csókhullás.

Márai Naplójának 1943-1944. olvasása közben - 1.

Márai Naplóját olvasom, az első kötetet, 1943-1944. Ez olyan, mintha ki szeretnénk merni a tengerből a vizet.

       Háború van, de erről úgy szerzünk tudomást, mint egy történésről a sok közül.

       Márai majd minden bejegyzése gyilkos látlelet, kritika. A háborúról az a véleménye, hogy az embereket jobban izgatja a kényelmük elvesztése, mint maga a háború minden borzalmával együtt.

El nem múló remény

Döbbenten bámult

maga elé,

nézett volna

a fény felé,

csak sötétséget látott,

embereket, csalódottságot...

Egy volt, csak egy,

a társa,

a jónak, szépnek nőies

földi mása...

Repült volna már,

repült volna felé,

csak nézett

maga elé,

ölelgette, szeretgette

volna,

hívná szépre, jóra...

A sötétségben őt látta,

a fényt,

az el nem múló 
reményt.

Ima szerelmemért

Hálás vagyok a sorsnak, hogy egy korban születtünk.

Hogy megismertelek.

Hogy elfogadat fizikai állapotomat, hogy elfogadtad a kerekes-székből adódó hátrányokat.

Hogy elfogadtam érzékenységedet.

Hogy elfogadtuk egymást kölcsönösen hibáinkkal együtt.

Hogy már akkor szerelmes voltam beléd, amikor még nem is találkoztunk.

Hogy szerelmesek vagyunk egymásba.

Hogy minden együttlétünk egy csoda, egy szerelmi beteljesülés.

Hogy erényes vagy.

Hálás vagyok a sorsnak, hogy azonos értékrendet vallunk.

Hogy nekünk egy az imádság, hogy nekünk egy az Isten.

Hogy beszélgetünk, újra és újra beszélgetünk.

Hogy megbeszéljük, ami volt, ami van, ami lesz.

Hogy megértjük, elfogadjuk egymás véleményét, ha nem vagyunk egy véleményen, akkor is tiszteljük a másik álláspontját.

Hogy tanulunk egymás hibáiból, megértőek vagyunk a másik hibáival és értékeljük, hogy a másik belátja a hibáit.

Hogy asztalodhoz engedtél, és engedted, hogy rabja legyek mindannak, amit a konyhai tudományban elértél, a főzésnek és sütésnek.

Hálás vagyok a sorsnak, hogy melletted más emberré, jobb emberré válhattam.

Hogy bizonyságot adtál, engem is szerethetnek, és én is viszont szerethetek.

Hogy hátrányaimat kiegyenlíted a gondoskodó törődéssel, oda figyeléssel, a legjobb segítőm lettél.

Hogy számíthatok rád, hogy múzsám vagy.

Hogy megérzem, ha szomorú vagy, ha bánatod van és Te is megérzed, ha szomorú vagyok, ha bánatom van.

Hogy kölcsönösen örülünk a másik örömének, és bánkódunk, ha valami bántja a másikat.

Hálás vagyok a sorsnak, hogy türelmesen viseled aggódásaimat, ami szeretetből fakad.

Hogy melletted lehetek és vigasztalhatlak, mikor olyan helyzetben vagy, mikor szükséged van rá, és bátoríthatlak gyengeségedben kitartóan.

Hogy melletted lehetek, mikor valaki megbánt érzékenységedben.

Hogy még nem szerettem úgy senkit, mint téged, és nem szeretett senki, mint Te.

Hálás vagyok a jó Istennek, hogy megismerhettelek, hogy szerethetlek, hogy szerelmemnek tudhatlak.

Hálás vagyok a jó Istennek az életért.

Hálás vagyok, hogy megmutathattam, mi a világon a legcsodálatosabb a szerelemben, és ezt Te is megmutattad nekem.

Hálás vagyok a jó Istennek, hogy megmutattad, a legnagyobb erő a szeretetben és a gyengeségünkben van.

Kérem a jó Istent, hogy mindehhez adjon erőt és kitartást mindenkor.

Kérem a jó Isten áldását erre a szeretet- és szerelemközösségre.

Ámen.

Megváltás

Nehéz szolgálat,

reméljük a megváltást;

bennünk alázat.

Hogyan mondjam el?

Hogyan mondjam el,

mit jelentesz nekem;

hogyan mondjam el,

mit jelent ez a szerelem?

Egyszer csak jöttél

és teljes valódban ott voltál,

mint a szerencse csillaga,

őszies fényben aranylottál.

Hogyan mondjam el,

szeretnék szépen szeretni;

hogyan mondjam el,

szeretnék a kedvedre tenni.

Melletted jó őrültnek lenni,

örülten téged szeretni;

melletted mindennek lenni,

szeretve szerelmesnek lenni.

Hogyan mondjam el,

gondolatom körülötted jár;

hogyan mondjam el,

még nyílnak a vadrózsák.

Csendes a jászol

Nyugalom honol,

csendes a jászol.

Kisded szuszog benne,

Mária gyermeke.

Megváltónk fekszik ott,

akit az Úr adott;

az Úr adta szerelmünk,

neki köszönhetjük

üdvösségünk.

Megtaláltuk

a karácsonyi békét,

egymást szeretve

a másik szerelmét.

Csodavárás

Advent beteljesülése

Kisjézus születése.

Ezt vártuk, ezt a csodát!

A világban

oly sok a hamisság…

Bánjuk,

bocsánatos bűnünk

egymásnak megbocsátjuk.

A templomi csendben

vagyunk mi már

szerelemben.

Örök béke

a megnyugvás vége.

Béke velünk,

egy a mi szerelmünk;

egy az utunk oda,

te vagy a beteljesülés,

te vagy a csoda.

Nézd...!

Nézd, az élet

oly csodás,

nem enged,

rabul ejt a varázs!

Nézd, megannyi csoda,

mely minket vár!

Úgy megmutatnám,

mit tartogat

nekünk a világ!

Nézd, elmondanám,

nem tehetek róla,

de dadog a szám!

Keresem a szót,

a bátorító jót…

Karomba zárnálak,

ott tartanálak,

gyöngéden szeretnélek,

szeretnélek, amíg élek.

Szeretni kell,

mérlegelni nem lehet,

nem mérlegel

a szeretet.

Tisztelem, becsülöm

benned az örök nőt,

a szerelmemet, őt.

Köszönjük Miatyánk

a figyelmet,

hogy vigyázod

ezt a szerelmet.

Martfűi levelek - Karácsonyi béke

Kedves Barátom,

a szeretet ünnepére készülünk. Ki-ki az anyagi lehetőségei szerint.

           

Itt vidéken általában nyugodt és csendes minden. Budapesten, és néhány vidéki városban tüntetés-tüntetést követ a túlóratörvény miatt.

Ők így készülnek a karácsonyra, vagy így is készülnek. Ezt kaptuk karácsonyra a kormánytól.

Az emberek egy része azt sem tudja, hogy   mik ezek a történések. Akik tudnak róla, azok pedig megosztottak, van, aki közömbös, van, aki tudomásul veszi, van,  aki talán egyetért, van, aki ellenzi. Ez aztán olyan rendelkezés, amely párthovatartozás nélkül, minden munkavállalót érint.

Így készülnek a szeretet ünnepére.

Kettészakadt az ország, nagy a megosztottság. Az még csak hagyján, de még „gyűlölik” is egymást. Ebben bizony szerepet vállalnak olyan emberek is, akik keresztényérzelműnek, vallásosnak vallják magukat.

Komolyan mondom, kedves Barátom, ha visszahallanák néhányan, amit mondtak az elmúlt években, elszégyellnék magukat. Zéró tolerancia van az emberekben. Az már pozitívum, ha meghallgatják egymást.

A szeretet ünnepére készülünk. Próbáljuk elfelejteni legalább egy kis időre háborgásunkat, a háborgó embereket.

A mézeskalács illata terjeng a lakásban, sül a bejgli, fő a halászlé és a töltött káposzta.

Készülünk a szentestére. Megterítjük az asztalt, elmondjuk az asztali áldást és legalább gondolunk azokra, akik nincsenek itt, hagyományőrző helyeken elénelkeljük a Mennyből, az angyalt és egy-két karácsonyi éneket.

Az ünnepi készülődésben és hangzavarban, ha egy percre elcsendesedünk, azt is megérezzük, hogy köztünk jár valaki, egy különös vendég, akit ünnepelünk.

Advent beteljesedett. Áldott ünnepeket kívánok neked és családodnak.

                                                                   

                                                                                        Urbán-Szabó Béla

Ahol te vagy

Ahol te vagy,

ott van az én világom;

ahol te vagy,

ott van az én párom;

ahol te vagy,

ott keresem a kegyelmet,

a kegyelem mellé

a szerelmet;

ahol te vagy,

ott akarok lenni,

veled az úton végigmenni;

ahol te vagy,

ott van az isten,

még egy ilyen nő nincsen;

ahol te vagy,

ott az én világom;

ahol te vagy,

veled lesz halálom.

Üzenet - 143.

Feltétlen szeretet az, mikor nem tehetünk mást, mint szeretünk.

Vigaszod

Vigaszod leszek…

Gyere, repülj velem,

örök szerelmem!

Öröm

Vagy drága gyöngyöm,
szépségem, boldogságom;
immár örömöm.

Vágyam álmán

Az idő szárnyán
végre megtaláltalak
a vágyam álmán

Csak tőled

Suttogásodra

ébredek,

szerelmes

szavadra

révedek.

Kaptam már

hideget,

meleget,

tőled csak

szerelmet.

Széljegy - 79.

Az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek mínősítette azt a törvényi rendelkezést, amrlynek alapján sok rokkantat visszamínősítettek és ennek következményeként kevesebb ellátásban részesülnek. 

      A 2012-es évben számtalan következménye volt ennek a rendelkezésnek. Kedvezményektől estek el, és nem beszélve a lelki terhekről. Minden azzal kezdődött, hogy a rokkantakat kikiálltották csaloknak, megbélyegezték őket az intézkedés indokolásául. 

    Most a legelső dolognak kellene lennie, hogy a kormányzat részéről valaki elnézést kér a sérült emberektől. Ennek a gesztusértéke nagy volna.

    Aztán lehetne gondolkozni azon, hogy hogyan lehetne rendezni ezt a kérdést, ami nem lesz egyszerű, de mindenképp rendezni kell.

Merjük hinni

Hoztad és adtad

a szerelmet,

szerelmeddel

a kegyelmet.

Élesztetted

a lappangó parázst,

lett lobogó varázs;

öledben fészket

rakott szerelmünk…

Már merjük hinni,

boldogok lettünk!

Martfűi levelek - Aki igazán szeret

Kedves Barátom,

túl vagyunk a kétszer négynapos pihenőn és itt vagyunk a karácsonyi ünnepek előtt. Ez az a helyzet, mikor időt kell szakítanunk, hogy végiggondoljuk, mit gondolunk szeretetről, szerelemről. Ez az időszak alkalmas erre. Hátha egy-két felismeréssel gazdagabban újraértékeljük, átértékeljük egymáshoz való viszonyainkat, és hogy mit gondolunk ezekről a fogalmakról.

                                                                   

A minap hallgattam egy beszélgetést Müller Péter íróval a szeretetről, szerelemről és az elengedésről.

Hatvan éve él együtt a feleségével szeretetben, szerelemben. Ebben a hatvan évben volt minden, de mindig visszataláltak egymáshoz. Az utóbbi öt évben a felesége kerekes-székes lett. Ez az öt év mégis a legboldogabb időszakuk.

                                                                   

Beszélt Müller Péter az elengedésről, a szakításról és a halálról. Ha igazán szeret az ember, nem bírja elengedni a másikat. Jobban kötődik a másikhoz, mint valaha.

Ehhez még annyi tartozik, hogy a szeretetbe, a szerelembe bele is lehet betegedni, végső soron halni. Ezért van az, hogy akik hosszú ideje együtt éltek, nagyon szerették egymást, ha az egyikük meghal, nem sokkal utána a másik is.

Tudod Barátom, találtam egy szép idézetet, ami hűen fejezi ki áttételesen, amiről írtam: „Te sosem fogsz megöregedni. Az élet lassan elvonul majd az arcod fölött, ennyi lesz, semmi több és attól még szebb leszel. Öreg csak az, aki már nem érez” (Erich Mária Remarque).

Ez az idézet nagyon illik Ilcsikémre, rajta sem fog a kor. És megszépíti a szeretet, a szerelem és a kor. Tartsa meg érző lelkét a jó Isten! A miénk olyan szerelem, hogy ebbe bele lehet halni.

A szép és egyszerű dolgokat nem kell túlmagyarázni. Egyszerűségükben és szépségükben hatnak.        

Szerető szívvel üdvözöllek:

Hittel

Szerelemmel és
hittel, magunkkal együtt
közös reménnyel.

Ady Endre
SÍRNI, SÍRNI, SÍRNI

Várni, ha éjfélt üt az óra,
Egy közeledő koporsóra.

Nem kérdeni, hogy kit temetnek,
Csöngetyűzni a gyász-menetnek.

Ezüst sátrak, fekete leplek
Alatt lóbálni egy keresztet.

Állni gyászban, súlyos ezüstben,
Fuldokolni a fáklyafüstben.

Zörgő árnyakkal harcra kelni,
Fojtott zsolozsmát énekelni.

Hallgatni orgonák búgását,
Síri harangok mély zúgását.

Lépni mély, tárt sírokon által
Komor pappal, néma szolgákkal.

Remegve, bújva, lesve, lopva
Nézni egy idegen halottra.

Fázni holdas, babonás éjen
Tömjén-árban, lihegve mélyen.

Tagadni multat, mellet verve,
Megbabonázva, térdepelve.

Megbánni mindent. Törve, gyónva
Borulni rá egy koporsóra.

Testamentumot, szörnyüt, írni
És sírni, sírni, sírni, sírni.

Miatyánk

Miatyánk,
jó vagy hozzánk...
Tekints le ránk!

Miatyánk,
szerelmes vagyok,
szeretetben boldog.

Miatyánk,
szeretem őt,
ezt a drága nőt.

Miatyánk,
ez a nő elfogadott,
szerelmével
megajándékozott.

Miatyánk,
örömet okozok,
örömet kapok.

Miatyánk,
nem teljes a békesség,
ha nincs egészség.

Miatyánk,
egyetlen gyógyszerem,
a szeretet, a szerelem.

Miatyánk,
add, hogy fájdalma
ne legyen,
add, hogy
a szerelem segítsen!

Miatyánk,
adj erőt nekünk,
hogy boldogok
lehessünk!

Miatyánk,
tekints le ránk...!
Így együtt tovább.

Miatyánk,
add, hogy örök legyen
ez az üdvös kegyelem!

Miatyánk,
add, hogy örök legyen
ez a boldogságos szerelem!
Ámen.

A szeretet indái

A szeretet indái karjaid,

várom, hogy öleljenek megint.

Várom, hogy magadhoz vonjál,

a jövőnkbe fonjál.

Csókunk legyen pecsét,

rögzítjük magunkban

a reményt.

Rögzítsük magunkban

ezt a csodát,

amit szívünk érez,

szemünk nem lát!

Napló

A Szent Tamás templomban október 20-án a szolnoki szimfónikusok és martfűi női kar közös hangversenyt adott. Ennek keretében adták elő Pergolesi Stabat Materét.Nagyszerű előadás volt, felejthetetlen élmény.

     A Stabat Matert magyarra leforditotta Sík Sándor és Babits Mihály. Sík Sándor fordítása felolvasásra került a koncert előtt. Íme a szöveg:

Áll a fájdalomnak anyja,
Kín az arcát könnybe vonja.
Úgy siratja szent Fiát.

Gyász a lelkét meggyötörte,
Kín és bánat összetörte,
Tőrnek éle járta át.

Ó mi nagy volt ama drága
Szűzanya szomorúsága,
Egyszülött szent magzatán!

Mennyit sírt és hogy kesergett,
Látván azt a nagy keservet,
Azt a nagy kínt szent Fián.

Ki ne sírna, melyik ember,
Hogyha ennyi gyötrelemben
Látja lankadozni őt?

Ki ne sírna Máriával,
Hogyha látja szent Fiával
Szenvedni a szent Szülőt!

Népét hogy megmossa szennytől,
Látta tenger gyötrelemtől
Roskadozni Jézusát.

Látta édes egy szülöttét,
Halálos nagy elepedtét,
Látta, hogy halálra vált.

Szeretetnek szent kútfője,
Add, a fájdalomnak tőre
Járjon át a lelkemen.

Hogy szívemben lángra kelne
Krisztusomnak szent szerelme.
Segíts neki tetszenem.

Esdek, hogy szívembe véssed,
Szűzanyám, nagy szenvedésed
S az Átvertnek sebeit.

Gyermekednek, a sebzettnek,
Ki miattam szenvedett meg,
Osszam meg gyötrelmeit.

Add meg, kérlek, hogy mig élek,
Együtt sirjak mindig véled
S azzal, ki a fán eped.

A keresztnél veled állni,
Gyászban veled eggyé válni:
Erre űz a szeretet.

Dicső szűze szent szűzeknek,
Hadd ízleljem kelyhedet meg:
Add nekem fájdalmaid:

Add tisztelnem, add viselnem,
S nem felednem holt Szerelmem
Krisztusomnak kínjait.

Sebeivel sebesítsen,
Szent mámorba részegítsen
Buzgó vérével Fiad.

Hogy ne jussak ama tűzbe,
Védj meg engem, drága Szűz te,
Ha az ítélet riad.

Krisztusom, ha jő halálom,
Anyád szeme rám találjon,
És elhívjon engemet.

S hogyha testem porba tér meg,
Lelkem akkor a nagy égnek
Dicsőségét lelje meg.

       A martfűi  Szent Tamás templom már többször méltán adott helyt koncerteknek. Jó az akusztikája, szép a környezet.

x x x

Megszűnt a Heti Válasz és Megyar Nemzet... Sajnálom, jó konzervativ szellemiségű újságok voltak. Vagy már ez is baj?

Amíg élek

Szeretlek,

amíg élek,

csak téged,

csakis téged.

Szeretlek

szép virágom,

életem,

újulásom.

Madaram

Riadt kismadár,

fáj ami fáj,

fáj a világ.

Karomba várlak,

ölelő melegségbe,

karomba zárlak,

örök védettségbe.

Riadt sirály,

repülj szállj;

velem repülj,

velem szállj!

Karomból nem engedlek,

fészked ez már…

Úristen, de szeretlek!

Szívünk-lelkünk

erre várt,

riadt madár,

riadt sirály.

Napló

Napközben még most is húsz fok felett van a hőmérséklet.
     Csodálatos ősz... Aranyló fényben gyönyörködhettünk a naplementében.

x x x

Ma van a szegénység elleni világnap... Milyen abszurd, hogy a héten lépett életbe az életvitelszerűen tartózkodás tilalma a közterületeken. Nem látszik a szegénység, mert eldugjuk.
     Mennyivel szebb világnap az ölelés napja... Tegnap volt.

Üzenet - 141.

"Ne feledjünk a csillagokba nézni és ne a lábunkra." (Stephen Hawking)

Üzenet - 140.

Mi kell a boldogsághoz? Szeretni és megbocsájtani kell tudni.

Nyárutó

Őszi verőfény,
napsütéses melegség;
nyári végjáték.

Álom

Várom, csak várom,

kerülget az álom;

ha eljön egyszer,

álomba dől az ember.

Csillagok közt járok,

egyikről a másikra

ugrálok...

Gyere, gyere vezess,

milyen csodás,

ha az ember szerelmes!

Kedvesem karomba

zárom,

együtt ér el

bennünket az álom.

Üzenet

A nap írása
üzenet a palackban:
Szeretni szépen.

Szívedet kérem

Bármit feladhatsz,
attól függ, mit kapsz érte;
szívedet kérem,
szívemet adom cserébe.

Csillag születik

Álom kerülget, 
a homályban születik
egy fénylő csillag,

Szerelemtől részegen

Gyere velem,
röpít a szerelem!
Mit nekünk 
a magasság,
nincs bennünk
félelem!
Bódulat van,
szerelemtől részegen.

Hiszed-e....

Hiszed-e a szerelmet,

amely mindent áthat,

amely ott van a percben,

hóban, fagyban, napsütésben.

Hiszed-e, hogy szeretlek

és nem engedlek,

szeretni nem felejtek,

ez a napi egyszeregy.

Hiszed-e, hogy restellem

minden hibám,

de hibát mindig találsz,

ezért ne listázz!

Hiszed-e, hogy a szeretet

nélkül nem lehet élni,

a szeretettől nem,

a szeretetnélküliségtől

kell félni.

Hiszed-e, hogy a szerelem

nélkül nem lehet élni,

a szerelemtől nem,

a szerelemnélküliségtől

kell félni.

Hiszed-e, hogy nincs jobb

dolog, mint kiülni a teraszra

és gyönyörködni abban,

milyen szép Toscana.

Hiszed-e, hogy a teraszon

verset olvasni egymásnak,

ami jó időtöltés

és szól nem csak a mának.

Hiszed-e a csókot,

az ölelést a parkban,

ott voltam legnagyobb

békében és nyugalomban.

Hiszed-e, hogy jóban, rosszban

kitartok melletted

és mindig is vigaszod

és gyógyítód leszek.

Hiszed-e, ha túlgondolod

a problémát,

távolabb kerül a megoldás,

mert mindig lesz egy szempont,

amire nem gondoltál.

Hiszed-e, hogy rózsaszín

ködből nem kérek,

de az agyongondolt

dolgoktól meg félek.

Hiszed-e, hogy minden valós

vagy vélt sérelemért

bocsánatod kérem

és magam részéről

viszonzást nem kérek.

Hiszed-e, ha ketten kérjük,

megsegít a jó Isten,

békében és szeretetben

figyelemre érdemesítsen.

Martfűi levelek - Ami láthatatlan

Kedves Barátom,

tudjuk-e a bántásnak hol a határa? Tudjuk-e, hogy a nem látható sérülések olykor több kárt, nagyobb fájdalmat okoznak, mint a láthatóak? És tudjuk-e, hogy ezek évtizedek múlva is hatnak? Tudjuk-e, hogy elég egy félvállról odavetett szó?

            Tudjuk-e, hogy a bántást legtöbbször közvetlen hozzátartozók, szeretteink, szerelmeink, barátaink, ismerőseink okozzák? Tudjuk-e, hogy a legnagyobb rizikófaktor a kapcsolatrendszerünk?

           Nem beszéljük meg, nem beszéljük ki a problémákat… Néha tapintatból, nemtörődömségből, de legtöbbször, mert nincs idő rá, és a probléma csak gyűlik-gyűlik ott belül.

            És aztán egyszer csak, néha a legjelentéktelenebbnek tűnő dolog miatt kipattan, kitör, robban a helyzet. De nincs mindig így, lappang a dolog és egyszer csak megjelenik valamilyen betegség formájában.

            De megvan-e az érzelmi inteligenciánk, kulturáltságunk ahhoz, hogy megbeszéljük a problémákat? Már ahhoz is érzelmi inteligencia, kulturáltság kell, hogy ezt belássuk, felismerjük.

            Nem tudjuk, mitől vagyunk betegek, mitől érezzük rosszul magunkat, mitől fáj ez vagy az a testrészünk…

       És ha beláttuk, felismertük, vállaljuk-e a probléma megoldását, kezelését? Ki kezdeményezzen? Ki lesz a kezdeményező fél, aki nem érzi ettől magát kisebbnek, gyengébbnek?

            Barátom, tudjuk-e a felelősségünket?

            Nem elég jól élnünk, okosan és szépen kellene. Na, ez aztán a feladat!

            Amiről nem beszélünk, az nincs is… Inkább betegek vagyunk, kapcsolatok mennek tönkre, válások, szakítások lesznek.

            Járunk Pál Feri atya, Bagdy Emőke… előadásaira és még fizetünk is érte, s utána megy minden, mint annak előtte… Vagy hetekig, hónapokig járjuk az orvosokat, míg végül sejtetnek valami bajt és még gyógyszert is fölírnak.

            Közben nem vagyunk elnézőek, megbocsátóak... Persze van, amit nem lehet elnézni, megbocsátani… Például az emberi méltóság megsértését.

            A fordulópont kérdése, a gyógyítás kezdete, hogy ki kezdi? Tényleg, ki kezdi el…?

            Üdvözöl barátod:

                                                       

Bárcsak

Veled könnyezem...
Bárcsak többet tehetnék!
Ez az én tisztem.

Társad leszek

Lassan kezdted,
lassan nyíltál meg...
Montad, csak
mondtad,
mint a megáradt
patak,
mi átszakítja
a gátakat,
fölszabadítottad magad.
Hallgattam én,
hallgattam,
mert nagysokára
megtanultam...
Ahogy jött belőled
a szózuhatag,
végképp elnyertem
bizalmadat,
miközben lemeztelenítted
magad.
Mire a vallomás
véget ér,
jobban ismerem
életem szerelmét.
Több bántást kapott,
mint ember kaphatott...
Haragudtam a  világra,
igazságtalanul mér
csapást csapásra,
bántást bántásra.
Nem lehet a régi
álmokat visszahozni,
újakat kell álmodni.
Én ebben társad leszek,
gyógyít a szeretet.

Örömhir

Megüli lelkem
a bánat, de örömhirt
hozol a mának.

Otthonra lelnék

Karjaidban otthonra lelnék...
Végre szeretni is mernék!
Csókjainkban elmerülnénk,
vágyainkban szárnyra kelnénk.

Szélben szeretni

Alkonyi szélben
szeretni szépen, ének
lebeg a szélben.