Történet Péterről

Dr.Bakonyi Péterről, Martfű 2006-2010. közötti polgármesteréről, kevésbé volt közismert, hogy tanított az ELTE-n és a Szolnoki Főiskolán. Az egyik vizsgaidőszakban írásban vizsgáztatott egy csoportot.

            Tíz perc múlva ezt mondta a csoportnak: „Aki úgy érzi, hogy kettesre tudja az anyagot, az hozza ki az indexét, megkapja a kettest!”

            A csoport több mint harmada szedelődzködött és ment oda hozzá.

            Eltelt ismét tíz perc és így szólt a társasághoz: „Aki úgy érzi, hogy közepesre tudja, az jöjjön ki az indexével!”

            Ismét jó néhányan felálltak és mentek.

            Eltelt egy kis idő: „Azok jöjjenek, aki szerint négyest érdemelnének!”

            Már lényegesen kevesebben ballagtak ki.

            „Na - szólt a bent maradtakhoz -, maguk biztosan jelesre tudják! Hozzák az indexet!”

            A jó tanár egy-egy alkalomkor ilyet is megtehet. Ő megtehette.

            Péter elmondása szerint a csoport szokásos átlaga így is kijött.

Martfűi mozaikok (4.)

Foglalkoztatás

Van egy mondás, ha munka van, minden van. Vagyis ha foglalkoztatás van, minden van.  Ez volna a lényeg, de eddig is rögös út vezet.

            Martfűn a foglalkoztatási helyzet sokat javult a korábbiakhoz képest. De …

            A foglalkoztatás leginkább minimálbéren történik.

            A közelmúltban egy a városunkban is működő vállalkozás munkaerő-felvételt hirdetett. A lehetséges felvehető munkavállalókhoz képest csak körülbelül egyharmadnyian jelentkeztek.  Azt tudni kell, hogy a javadalmazás minimálbér körüli.

            Ha csak ezt nézzük, akár azt is mondhatjuk, hogy jól állunk. A probléma viszont sokkal összetettebb.

            Ma ott tartunk, hogy a magasabb jövedelem érdekében Martfűről is inkább elmennek a munkát keresők az ország más részeire dolgozni, vagy urambocsá külföldre. Vállalják az ezzel együtt járó nehézségeket. A minimálbér körüli jövedelemhez képest nem nehéz magasabb jövedelmezőséggel bíró munkahelyet találni ebben a körben.

            Fennáll az a veszély, hogy a helyi vállalkozások ilyen jövedelmi paraméterek mellett előbb-utóbb elveszíthetik tényleges és potenciális munkavállalóikat. Ennek két következménye lehet. Az egyik - és ez a jobbik eset -, emelik a jövedelmi szintet. A másik, hogy egyszer csak úgy gondolják, jobban járnak, ha keletebbre mennek.

Körvándor

Álmatlanul forgolódsz
az ágyadban,
veled forognak
a gondjaid,
pörgésben vagy;
éjjeli körvándor.
Szembe jön veled
az előző nap,
a jövő távoli mámor.
Ébren tart
a tegnap gondja,
a várakozás mámora,
magadba forgolódsz,
elragad a pörgő
szédület;
még nem tudod,
a reggel
megváltás vagy rémület,
az induló nap szólít:
üdvözöllek ember.

Martfűi mozaikok (3.)

Munkahelyteremtés

A munkahelyteremtés kérdését ketté kell választani. Egyrészt meg kell nézni, hogy mi állami feladat, másrészt mit tehet az önkormányzat.

Az állam szerepét most nem tisztem megítélni, ezt ki-ki tegye meg a maga részéről. Annyit azért megjegyzek, hogy amit országosan nem tud megoldani a kormány, mint például a munkahelyteremtés (de ilyen az elöregedés, a fiatalok elvándorlásának problémája), azt helyi szinten egy önkormányzat sem tudja.

Az önkormányzat lehetőségei egyébként is meglehetősen behatároltak. A martfűi önkormányzat az elmúlt két-három évben ingatlanokat vásárolt annak érdekében, hogy kiadhassa kedvezményesen vállalkozásoknak.

Lehet méltatlankodni azon, hogy például a Mártírok úti iskolában miért van kínai üzlet. Az iskola kiürült, mert nincs gyerek. A részbeni továbbhasznosításra jelentkeztek a kínaiak. De volt már itt varroda is. Jelenleg is működik itt egy konditerem... Az épületet csak abban a körben lehet hasznosítani, amire van érdeklődés.

Higgye el mindenki, a legjobban annak örülnék, ha ebben az épületben még mindig iskola működne.

Üzenet -105.

Pernye András zenekritikus, zenetudós írta: "Ha a nagy művész bejön - a világ megváltozik. (Ha nem változik meg, nem nagy művész.)"

Hát ezért látni ritkán nagy művészt!

Martfűi mozaikok (2.)

A piactérről

Az elmúlt tizenöt-húsz évben az emberek folyamatosan kérték, elvárták az önkormányzat vezetésétől, hogy legyen piactér. Ezt egyáltalán nem a mostani városvezetés találta ki.

Szóval ennek hosszú története van. dr.Bakonyi Péter polgármester ideje alatt is ez első helyen lévő kérdés volt. Ezt bizony a mai kormánypártok képviselői is kérték, követelték…

Sőt, egy közelmúltbeli felmérés szerint a martfűiek első vagy második helyen említették, hogy fontos volna egy rendezett piactér. A piactér jogi sorsát azonban rendezni kellett (vissza kellett vásárolni az ingatlant), és ez nem ment egyik évről a másikra. Ez sikerült és elkészült a piactér...

Biztos is, hogy idő kell, mire az érintettek - az árusok és a vevők – megszokják … Olyan piacozás azonban, mint Tiszaföldváron, Törökszentmiklóson vagy Szolnokon van, volt – a település mérete miatt sem -, sosem volt Martfűn és nem is lesz. 

De ne tegyünk úgy, mintha ezt a piacteret a cica hozta volna és senki nem akarta Martfűn.

Martfűi mozaikok (1.)

Martfűn a 2014. évi önkormányzati választások előtt többen többször emlékeztek, hivatkoztak dr.Bakonyi Péterre, a város 2006-2010. közötti polgármesterére. Nem véletlenül.

            Nélküle teljesen más lett volna a 2006-2010., de még a 2010-2014. közötti időszak is.

        Vezetésével kikerült a város az adósságcsapdából, az önkormányzat tartalékokat képzett és fejlődött is.

         Történt ez akkor, amikor az önkormányzatok többsége éppen eladósodott. Ezt csak növelte, hogy kötvényt bocsájtottak ki.

        Ezeket az eladósodott önkormányzatokat konszolidálta az állam az elmúlt két évben ezerkétszáz-milliárd forint értékben. Vagyis nekünk, adófizetőknek, ennyibe került.

            Mivel a martfűi önkormányzatot nem kellett konszolidálni, a város száznyolcvanegy-millió forint támogatásra lesz jogosult 2015-ben. Ennek a támogatásnak a lehetősége szintén kapcsolódik dr.Bakonyi Péter polgármester tevékenységéhez is.

Üzenet - 104.

A bírálat a könnyebbik oldalon áll.

Üzenet

          

Körbevesz az erdő,

mint a szeretet.

Hallod a hangokat,

a neszeket?

Kapaszkodnak az ágak,

jelképei

az összefogásnak,

támaszai a világnak.

Hallod ezt a muzsikát,

a csend mélységét,

a susogást?

Varázslatos zene

az erdő üzenete.

Napló

A kormánypártok ölbe tett kézzel várhatják az önkormányzati választásokat. Ez egy-egy vidéki települést leszámítva az egész országra igaz.

            Az ellenzék sikeresen legyőzte önmagát.

            A választás tétje, hogy a kormánypártok jelöltjei mindent visznek, vagy csak kilencven, vagy nyolcvan százalékban.

x x x

Török Gábor politikai elemző is megmondta, hogy Orbán Viktor nagyon jól csinálja. Ez tulajdonképpen – a maguk szempontjából – igaz is. Török Gábor egyébként is meg szokta mondani.

        Vannak még rajta kívül is, akik meg szokták mondani. Köztük van Lengyel László is.

        Most a két kedvenc politikai elemzőmről írok. Mindkettőjüket szeretem, olvasom. Megmondják, és akkor mi van?

x x x

Szeptember 26-án pénteken 14 órától a gyerekeknek és a családoknak futóverseny és családi nap volt Martfűn. Az események nagy érdeklődés mellett zajlottak. A szervezők kitettek magukért.

      A program zárásaként 17 órától a Kaláka együttes adott koncertet. Az együttes az idén ünnepli megalakulásának 45. évfordulóját. A szülők, és talán már a nagyszülők egy része is az ő számaikon, megzenésített verseiken nőttek fel.

    Nekem nagy élmény volt ez a délután. Azt viszont sajnálom, hogy a Kaláka koncertjére meglehetősen visszafogott volt az érdeklődés.

       Furcsák az emberek. Amikor nincs program, lehetőség, akkor hiányolják, amikor meg volna, már kevésbé foglalkoztatja őket, nem érdekes.

Egyszer

Egyszer volt,
hol nem volt,
egyszer valahol
útjára indult
egy mosoly.
Köröz körülöttünk,
kit érhet el,
kérdésre kérdés,
dalra dal felel.
Már nem tudod,
mi miért,
ki kivel,
ami fáj, már
az sem érdekel.
A pillanatot várod,
azt a pillanatot,
nem jön el,
kárpótlásul érezheted,
egy mosoly ölel.

Bemutatkozás

Kedves Martfűiek!

56 éves vagyok, elvált, van egy 18 éves lányom, közel 50 éve élek Martfűn. Jogi egyetemet végeztem, kerekes-székkel közlekedek. Számtalan hazai és nemzetközi sikeres pályázatban vettem részt. Több száz közéleti cikkem és szépirodalmi írásom jelent meg. Ötödik ciklusban vagyok a város önkormányzati képviselője.

2006-2010. közötti felelős várospolitikával megteremtettük az alapját egy sikeres Martfűnek, ez folytatódott 2010-2014 között is.

Céljaim:

-         Martfű soha többé ne kerüljön csőd közelbe, biztonságos pénzügyi gazdálkodás folytatása, a város folyamatosan és jó színvonalon tudja működtetni intézményeit,

-  beruházásokban, befektetésekben továbbra is megmutatkozzon az előző nyolc év gazdálkodásának az eredménye, preferálni kell a működési költségekben megtakarításokat eredményező beruházásokat,

-         a foglalkoztatás bővítését elősegítő vállalkozások ide településének segítése az önkormányzat lehetőségeihez képest,

-     a fiatalok tanulásának, továbbtanulásának ösztöndíjakkal történő segítése továbbra is, a fiatalok martfűi letelepedésének elősegítése,

-   megőrizzük és fejlesszük az egészségügyi, a szociális ellátás, oktatás, sportélet és közművelődés színvonalát,

-         a város környezeti kultúrája fejlődjön (még több zöldövezet, fa virág, szökőkút).

Köszönöm a martfűiek ajánlásait, amivel segítették, hogy ismét önkormányzati képviselőjelölt lehetek. Kérem megtisztelő szavazataikat 2014. október 12-én. Segítsenek, hogy képviselő lehessek, hogy továbbra is segíthessem Önt és családját, valamint Martfűt! Segítsenek, hogy folytathassam!

Napló

Már nem érhet bennünket meglepetés. Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter úr egy gazdasági konferencián bejelentette, hogy a következő három évben több mint ezerötszáz-milliárd forintot kívánnak megspórolni a költségvetésen. Bennfentesek tudni vélik, hogy az intézkedések elsősorban az oktatás, az egészségügy és a közigazgatás területét érintik.

            Azt már csak halkan teszem hozzá, hogy a szociális terület, mint a leggyengébb láncszem, biztosan nem marad ki a változásokból. Nem akarom az ördögöt a falra festeni, de a sérült emberek sem. 

            A változások, a változtatások arra is jók, hogy le lehet cserélni a munkatársakat. Jöhetnek a még inkább lojális emberek, akiknek már annyi fenntartásaik sem lesznek, mint elődeiknek.

            Természetesen a miniszter úr bejelentéséhez azt azért hozzáfűzték, hogy ez nem megszorítás.

            Már nem érhet bennünket meglepetés. De mintha el sem hangzott volna Varga Mihálytól ez a kijelentés. Mindenki a közelgő választással van elfoglalva.

x x x

Az idén lett volna a 45. Filmszemle. Nem lesz.

            Az idén lesz az első Filmhét.

            Nehogy már megmaradjon a régi elnevezés!

           

Képben

Ott volt szemben velem
egyszer csak hirtelen
az értetlenség,
a tükörben,
a tükör előtt
a fölöslegesség;
egy fél fordulat,
más a kép,
marad a tudat:
dióhéjban a védelem,
a jövő már csak
vélelem.

Fáj, ami fáj

Fegyver nélküli harcos,
nem szúr, nem vág,
vér sem folyik,
a szava karcos...
Fáj, ami fáj,
fáj, ami talál.
Egy végig nem
gondolt gondolat, 
súlytalan világ,
súlytalan szavak.

Dokumentum - képekben

Mottó: "Amíg van energiánk, az életünk önmagában maga a szépség és sajnálatos volna nem kihasználni ezt."
Philippe Pozzo di Borgo: Életrevalók

Kérem az Olvasót, hogy mielőtt elolvassa ezt az írást, nézze meg előbb az alábbi linken elérhető összeállítást.

Akik ebbben az összeállításban láthatók, valamennyien a járványos gyermekbénulás - Heine-Medin kór - áldozatai. Ez a közös nevezőnk.

     A kór különböző módon érintett bennünket. Van, aki éppen csak biceg, van, aki gyógyászati segédeszközt használ (bot, járógép, kerekes-szék)...

        Életutak: lehetőségek és sorsok. Valamennyien handicapel indultunk az életbe. Nekünk is megadatott mindaz a nehézség, mindaz a lépcsőfok, ami bárki másnak.

        Tanultunk, dolgoztunk, szerelmesek voltunk, házasodtunk, gyerekeink lettek, olykor váltunk is... Szóval semmi küllönös.

        De az a handicap mindig velünk volt, van és lesz.

        Közöttünk már a legfiatalabb is ötvenöt fölött van.

        Vannak, akiknek  már unokáik vannak. És ez jó, ez fantasztikus.

        Összességében nem teljesítettünk rosszul. Adófizető polgárai vagyunk a társadalomnak.

      Ezzel együtt is félünk a jelenben, félünk a jövőtől. Féljük, hogy elveszítjük a párunkat, a barátainkat, egymást... A szüleink már elhunytak, vagy nagyon idősek. Izgulunk a gyerekeinkért, az unokáinkért... Félünk, hogy lesz-e segítségünk, ha kell...

        Ezeken a képeken szinte mindenki mosolyog. Örülünk, hogy - még - láthatjuk a másikat. Sajnos már nincs mindenki közöttünk.

        Ajánlom mindenkinek ezt az összeállítást. Kevés kell a bánathoz, a tragédiához, de kevés kell az örömhöz, a boldogsághoz is. Addig, amíg együtt vagyunk, együtt lehetünk, biztosan örülünk egymásnak és talán még boldogok is vagyunk. Én biztosan.

 

Üzenet - 103.

A lányom mondta: "Nem az érzelmek sétálnak el csak úgy , hanem az emberek ..." (Urbán-Szabó Emília).

Elmosódott képek

Ódon falak
a  fák alatt,
mesélnek 
a kövek,
beszédes minden
pillanat.
A múlt a jelent 
nem bánja,
a jelen
a jóvőt várja,
mint valami keret:
fák, falak,
a pillanat
a foglalat.

Napló

Bródy János a szöveget megírta, zenét is szerzett hozzá és elénekli. A szám címe Ezek ugyanazok.
        A szöveg nagyon bródys, szóval olyan ütős. És nagyon közéleti.
        Ha az Illés együttes számait hallgatjuk, a szövegeknek ma is van súlyuk.
        Részlet az Ezek ugyanazok dal szövegből:

"Itt szép lehetsz, de okos nem, mert kötelező a hit
És ellenség lesz mindenki, aki kételkedik
És erkölcsről papolnak álszent köpönyegforgatók
Édesapám, csak azt ne mondd, hogy ezek ugyanazok

Lassan kihull a memóriákból az egyéni tapasztalat
És átírja a központból kiküldött új adat
S jönnek a minden rendszerhez alkalmazkodók
Édesapám, csak azt ne mondd, hogy ezek ugyanazok

Ahogy mindig újra kezdődik a bálvány körül a tánc
Megint befonja életünk egy láthatatlan lánc
És jönnek a lelkes ostobák s a gyáván megalkuvók
Édesapám, csak azt ne mondd, hogy ezek ugyanazok

S ha végül rájuk dől a ház és nincs már több hitel
Majd mást vádolnak azzal, amit ők követtek el
És engedelmes szolgáló a törvény és a jog
Édesapám, csak azt ne mondd, hogy ezek ugyanazok

Hát kedves fiam, édes lányom, véssétek be jól
E szép országban pusztít más is, nemcsak az alkohol
Jönnek majd és hirdetik, hogy milyen nagy magyarok
De tudjátok, hogy ezek bizony mindig ugyanazok
Édesapám, te megmondtad: ezek ugyanazok

Óh, valahol így van ez, ahogy volt, úgy lesz
Édesapám, te megmondtad
Van, ahol így van ez, ahogy volt, úgy lesz
Édesapám, te megmondtad "

x x x

Lassan annyi eső esik, hogy kezdhetjük megrendelni Noé bárkáját.
       Vízzel teli útmenti árkok, eldugult csatornák...
       Rendkívüli helyzet. Ez csak úgy jön, hol ilyen, hol olyan. A helyzet adja magát, hogy mikor mit kell tenni.
Nem lehet előre fölkészülni rá. Azért is rendkívüli.

x x x

Minden településen vannak és lesznek problémák. Mindig lesznek kátyúk, lesz lenyíratlan fű.... Ezeket a mindenkori városi vezetés szemére lehet vetni. Különösen önkormányzati választás előtt.
       Választási láz van.
       Mérleget kellene vonni, nem pedig kiragadni egy-egy problémát.

A hegy szelleme

Hetedhét országon innen, a sziklás hegy lábánál elterülő perzsa faluban élt Maladin. A falu utolsó rogyadozó háza volt az övé, itt élt egyedül, magányosan. Nem volt teljesen lusta, de dolgozni is csak annyit dolgozott, hogy éhen ne halljon.

            Tavasztól őszig a kapufélfának támaszkodva nézte a falubeliek szorgoskodását, ki a földre, be a földről. Aztán egyszer csak arra lett figyelmes, hogy fogyott a falubeliek lendülete.

            - Mi van, elfogyott a munka? – kérdezte egyik komáját.

            - Hej, Maladin, csoda történt! Nem kell már annyit dolgozni, pótlást ad a hegy Fényességes Barlangja.

            Maladin oldalát csak addig fúrta a kíváncsiság, míg fogta magát, és fölment a hegyre, oda, amiről a falubeliek beszéltek.

            Szeme-szája tágra nyílt az ámulattól. Annyi aranyportékát elképzelni sem tudott, mint amennyi ott volt. Mérgelődött is, hogy nem vitt magával több tarisznyát.

            Elkezdte telepakolni a magával hozottakat, meg a zsebeit és még a bő bugyogójába is rakott.

            Pakolás közben egy feliratra lett figyelmes, a nagy ákombákom betűk ezt hirdették: „Annyit vihetsz, amennyit dolgozol! Vigyázz, nehogy pórul járj!” 

            - Lárifári! – hahotázott Maladin.

            Szép lassan cihelődött kifelé a barlangból. Csak úgy szuszogott a sok aranytól.

            A barlangbejárat közepe tájékán elakadt, beszorult a nyílásba. Se előre, se hátra nem bírt mozdulni. Maladin kegyetlenül izzadt idegességében, félelmében. Aztán kiabálni, bömbölni kezdett: „Segítség! Segítség!”

            A falubeliek hangfoszlányokat hallottak fentről. Meg is ijedtek rendesen. „Valamiért haragszik a hegy szelleme”, mondogatták. Hetekig nem is mertek fölmenni.

            Amikor fölmentek, megrökönyödve tapasztalták, hogy a Fényességes Barlang bejárata elzáródott. „Tényleg megharagudott ránk a hegy szelleme”, vélekedtek egymás között.

            A nyílást elzáró kőben egyesek Maladin kőarcát vélték fölfedezni, de ezt a gondolatot gyorsan elhesegették maguktól.

            A falubeliek nem tehettek mást, ismét szorgosabbra fogták a munkát. Maladin elárvult házánál senki nem figyelte őket.

            Maladinról az a hír járta, hogy elköltözött valahová, egy másik perzsa faluba, hetedhét országon túlra.