2015. március 1., vasárnap
2015. február 24., kedd
Credo
Annyiszor mondtam,
még sem érted,
meg se próbálom
magyarázni:
a szerelem lélek.
Akit szeretnek,
kitérhet,
aki szeret, annak
a szerelem maga
az élet.
2015. február 21., szombat
Martfűi levelek - Minek nevezzelek?
Kedves Barátom,
minek a csimborasszója mindaz,
ami az Emberi Erőforrások Minisztériumban történik? Bizonyos szavakat,
szókapcsolatokat az itt dolgozók nem használhatnak, mint például: szegény,
szegénység, mélyszegénység, esélyegyenlőség, fogyatékos, stadion…
Erről
több minden eszembe jut.
Az
EMMI munkatársai ezeket a tiltólistára került szavakat egy szakmai
konferencián, egy tanulmányban sem használhatják? Mennyire elfogadhatóak az e
szavak helyett a minisztérium által javasolt szavak, kifejezések?
Van
egy mondás, hogy nevezzük nevén a dolgokat. Vagy akkor most nem nevén nevezzük
a dolgokat, hanem mellébeszélünk?
Abba
már bele se merek gondolni, hogy mi lesz azokkal a munkatársakkal, akik a
tiltás ellenére használják ezeket a szavakat.
Tudod
Barátom, innen már csak egy ugrás a gondolatrendőrség. Igen, Orwell. Kötelező
olvasmánnyá tenném az 1984 című regényét azzal a felkiáltással, hogy ilyen
világot ne!
De
idézhetnék néhány nagyon találó elszólást, kiszólást, beszólást a Tanú című
filmből is.
Más
megközelítésben is fokozódik a helyzet. A szaktárca szerint, ha nem nevezzük
nevén a sérült embereket (fogyatékos) és a problémáikat (szegénység,
esélyegyenlőség), akkor ezek az emberek és a problémáik nincsenek is?
Gondoljunk csak az uszodában uszikáló Bástya elvtárs fölháborodására a Tanúból.
És
mindez egy lelkész által vezetett minisztériumban történik.
Barátom,
az egészben pedig az a legtragikusabb számomra, hogy mindezen már nem is háborodik
föl senki.
Annyira
abszurd ez az egész, hogy el se akarjuk hinni, hogy igaz lehet. Amikor
meggyőződünk róla, nem tudunk vele mit kezdeni.
Kedves
Barátom, itt állunk egy abszurd helyzetben. Erre kellene gombot varrnunk. Addig
is, amíg a gombot meg nem találjuk, üdvözöl barátod:
2015. február 19., csütörtök
Csak úgy vannak
Bújtatod
a nincstelent;
van és még
sincs neked.
Ha itt-ott
látod
kapualjban,
híd alatt,
féled a jövőt,
kerülöd,
félted sorsodat.
Magukban
csak úgy vannak,
őket láthatod,
de nem
mondják,
láttalak.
2015. február 16., hétfő
Üzenet - 113.
A Martfűi Úszó és Triatlon Egyesület mottója: "Aki győz, nem adja föl. Aki föladja, nem győz."
2015. február 15., vasárnap
Napló
Vajúdtak a hegyek, és egér
született. Útdíj-ügyben a mozgássérült emberek a semminél többet kaptak, de
valójában nem kaptak kedvezményt. Az alapdíjat mindenkinek fizetnie kell abban
az esetben is, ha egyébként a magasabb összegű díjat kellene fizetni.
Mondhatjuk
azt is, hogy - politikai alapon – kivételezett városok több kedvezményt kaptak.
x x x
Ma már tudásalapú társadalomról
senki sem beszél. 2009-2014 között közel negyven százalékkal csökkent az állami
költségvetési hozzájárulás a felsőfokú iskolák finanszírozásában. Ugyanebben az
időszakban húsz százalékkal csökkent a hallgatói létszám is.
Egyértelmű,
Magyarország jövőjét nem az oktatásra fordított egyre magasabb állami
támogatások fogják meghatározni. Hol van már a finn példára vagy a távol keleti
országok modelljére történő hivatkozás!
x x x
A közelmúltban olvastam, hogy a
BGF – a Budapesti Gazdasági Főiskola – hallgatói körében végzett felmérés
szerint minden második hallgató külföldön képzeli el a jövőjét. Ezek az adatok
fölérnek egy társadalmi katasztrófával (szerintem).
2015. február 10., kedd
Fordulat
Voltál érzéstelen,
mikor semmi sem.
Majd jött a fordulat,
körbejártad magad,
egyensúlyozva a széleken
szerelemre éhesen.
2015. február 8., vasárnap
Centauri: Jégvágó
"... még szerencse, hogy már mindent elmeséltem, mert ha mindenről hallgatok, most rohadtul nem értenék semmit, és jól megnézhetném magam, amikor a világ alapjához érek... Tudod, mit? Még ha nincs is kinek, mondj el mindent te is, legalább egyszer, addig, amíg megteheted" (Magvető, 2013.).
Horváth Péter: Köszönet
"A szeretet önző. A szeretet akar. Ha mást nem, hát köszönetet" (168 óra 2014. évi 51-52. szám).
2015. február 4., szerda
Érkezés
Menekülésben vagy,
az időt siettetnéd,
mintha bármiről
is lekésnél;
keresed, mi
fényesebb a fénynél.
Vak rohanásban
az idővel az időben,
keresed a jövőd
a jövőben.
Észre sem veszed
magad a zuhanásban,
ezen is túl vagy
a lázban.
Ha a menekülésben
egy percig is félnél,
tudd, időközben
megérkeztél.
2015. február 3., kedd
Napló
Január 31-én volt a Martfűi Úszó és Triatlon Egyesület 2014. évet záró ünnepi rendezvénye. Az egyesület nagyon eredményes volt tavaly, a hasonló profilú egyesületek rangsorában második lett.
Az egyesület működésének mottója: "A győztes nem adja föl. Aki föladja, nem győz".
x x x
A napelemek megadóztatásakiverte a biztosítékot még a kormánypártokat támogatók egy részében is. Ezzel együtt nem történt semmi, maradt az adó és oda a fölháborodás.
Az ember nem is érti. Éveken keresztül támogatjuk a napelemek elterjedését, aztán megadóztatjuk.
x x x
A magyar baloldali ellenzéki parlamenti pártok továbbra sem találják a helyüket. Mintha egyre inkább kiüresednének.
x x x
A települési önkormányzatokmost készítik gazdasági programjaikat erre az önkormányzati ciklusra. Mindenütt keresik, keresnék a gazdasági kiugró pontokat. De milyen lehetőségei vannak egy-egy önkormányzatnak, ha azokat a kiugrási pontokat a kormány, az ország sem találja?
2015. február 1., vasárnap
2015. január 27., kedd
Martfűi levelek - A megoldás késik
Kedves Barátom,
amikor azt mondjuk, hogy munkaalapú társadalmat szeretnénk - ha ezen azt értjük, hogy mindenkinek legyen munkahelye, munkája -, ezzel gyakorlatilag egyetérthetünk. Ennyiben a jelenlegi kormány ebbéli hitvallását maximálisan el lehet fogadni. Ez valamennyiünknek jó lenne.
Az előző elvhez szorosan kapcsolódnak azok az eligazodási alapelvek, hogy "aki nem dolgozik, ne is egyék" és "mindenki annyit ér, amennyije van".
Tudjuk, az ördög a részletekben van. Az előző megállapításokból még semmi konkrétum nem következik. Ezek alapján még nem nő a foglalkoztatás, és nem lesznek megoldva a szociális kérdések sem. Viszont sokak által elfogadható, jól hangzó, populista kijelentéseket könnyű tennű.
A mai állás szerint az önkormányzatok túlnyomó többsége legjobb esetben szinten tartásra kénytelen berendezkedni 2015-ben.
Jó, ha a legszükségesebb karbantartási, felújítási kötelezettségeknek eleget tudnak tenni. Már az is kérdéses, hogy önerős pályázathoz, az önerőt honnan tudják biztosítani.
Mindez igaz Martfű esetében is. Azzal együtt, hogy Martfű viszonylag jobb helyzetben van a többi önkormányzathoz képest.
Még a legoptimálisabb esetben sem lehet biztosan megmondani, hogy mire lehet vagy érdemes vállalkozásba beruházni. Mindezzel együtt az önkormányzatok magukra vannak hagyatkozva korlátos lehetőségeikkel (ingatlan biztosítása, adózás...). Lehet ötletelni, de a receptet az elmúlt huszonöt évben még nem találta ki senki.
A probléma adott, csak a megoldás késik...
Ezzel búcsúzok most. Üdvözöl barátod:
2015. január 24., szombat
Tudni a szerelmet
Itt egy könyv,
ott egy könyv,
hol öröm,
hol könny;
száll a lélek,
száll a szó,
jó volna tudni,
mi a jó.
Jó volna tudni
a szerelmet...
Hol kapunk
ma kegyelmet?
Hol könny,
hol könyv,
bármi lehet,
csak ne közöny.
2015. január 22., csütörtök
Napló
Tegnap fölhívott egy hölgy
telefonon, segítséget, tanácsot kért. Az öccsét, aki idős, beteg édesanyjukkal
élt egy kis faluban, még az ősszel baleset érte. Annyira helyrehozták, hogy
elektromos kerekes-széket fog tudni használni, de mindenhez segítség kell neki.
Hamarosan kiadják a kórházi rehabilitációs osztályról, és nem tudják, mi legyen
vele.
Hárman
vannak testvérek. A bátyjáéknál és náluk is két kiskorú gyerek, dolgoznak
valamennyien, a lakásaik emeleten vannak. Az édesanyjukhoz megint nem mehet, az
édesanyjuk idős is, beteg is… A szociális otthonokban várólisták vannak.
A
közeli kórház ápolási osztályára történő elhelyezést javasoltam ideiglenesen és
jobb híján, amíg nincs tartós megoldás.
A
beszélgetés után végiggondoltam az egészet. Arra jutottam, hogy itt kezdődnek a
bajok, amikor az ember már tanácsot sem igazán tud adni.
x x x
A lányom decemberben töltötte be
a 18. életévét, az idén érettségizik. Legalább egy éve arról beszél, hogy
továbbtanulni is külföldön fog. Az is azt jelenti, hogy dolgozni is.
A
legnagyobb szívfájdalmam, hogy nem tudok érvelni vele szemben, miért ne tegye.
Ez a korosztály kineveti a politikai reklámokat. Ha nagyon erősködök, a lányom
engemet is kifog.
x x x
Csak jót jelenthet. Napok óta
hallom a vadlibák hangját, nappal és sötétedés után is. Visszahúztak és ez
egyre jobb időt jelenthet.
Ezt
erősíti, hogy egyik ismerősöm három gólyát látott a szántóföldön Békéscsaba és
Gyula között. Sőt, sok helyen már nyílik a hóvirág és az aranyeső.
Ilyenekre
azért január első felében nem tudok példát.
2015. január 20., kedd
Vigasz
Szólítod,
segítségét kéred;
napi hivatkozás:
mindig a körülmények.
Szétszedett mondatok,
túlbírált részletek,
arculcsapás az egésznek.
Vigasztalnak
az angyalok,
reméled, talán
majd tudhatod.
2015. január 14., szerda
Hankiss professzor
Életének nyolcvanhatodik évében
elhunyt Hankiss Elemér szociológus, társadalomtudós.
56-os
volt, aki börtönben is volt emiatt. Soha nem kérkedett vele.
A
rendszerváltás utáni első miniszterelnök, Antall József baráti társaságához tartozott
a hatvanas évektől. Ezzel sem kérkedett.
Mindig
is rendszerkritikus volt. Erről szólnak a könyvei, ezt tanította, ezekről
tartott előadásokat.
Álma
volt, hogy találjuk ki Magyarországot, találjunk kii egy új országot. Nem
sikerült mozgalmat csinálnia ebből a gondolatból. Ezt biztos is, hogy
kudarcként élte meg.
Egy
lehetséges új Magyarország eszmei alapjait azonban letette írásaiban. A többi
nem rajta múlt, már nem rajta múlik.
Életem
egyik nagy ajándékának tartom, hogy kétszer is találkozhattam vele személyesen
úgy, hogy beszélgettünk. Együttvéve közel másfél órát rám szánt az életéből.
Első
találkozásunk 2012-ben volt az ünnepi könyvhéten Budapesten a Vörösmarty téren.
Legújabb könyvét dedikálta, én is ezt kértem tőle.
Mikor
rám került a sor, beszédbe elegyedett velem. Emlékeztettem egyik írására a
nyolcvanas évek elejéről, amelyben pozitív példaként írt a mozgássérült emberek
érdekvédelmi szerveződéséről. (A civilszerveződés akkoriban ritka volt, mint a
fehér holló.)
Beszélgetésünknek
abban a tudatban vetettem véget, hogy mögöttem már legalább huszonöten vártak
dedikálásra.
Második
találkozásunk Szolnokon volt 2013. őszén. Előadást tartott a megyeházán. Két
könyve is nálam volt dedikálás céljából. Erre az előadása után kértem meg.
Leült
velem szemben és megint beszélgettünk. Már csak mi maradtunk a teremben és a
szervezők, akik türelmesen álldogáltak egy kicsit arrébb. A szervezők azzal
vetettek véget a beszélgetésünknek, hogy a professzor úrnak mennie kellene, ha
nem szeretné lekésni a vonatot.
Az
egyik könyvbe ezt írta ajánlásként: „Dr.Urbán-Szabó Bélának, hogy egy jobb
világban éljen!”
Hát,
professzor úr, erre még várni kell.
2015. január 13., kedd
Üzenet - 112.
Kedves Ismerősöm édesanyjának szavajárása volt: "Ha éreznénk a másik baját is, ki se bírnánk."
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)