Drága nő

Holdfényarcú
drága nő,
nekem több
vagy, mint 
drága kő...
Nekem az örök
szerelem,
lettél az örök
kegyelem...
Holdfényarcú
drága kedves,
beléd lettem
szerelmes.

Jóság

A szeretetnél
fontosabb a jóság...
Nekem nyílj, virág!

Úgy szeretnélek

Ha rajtam múlna
úgy szeretnélek, ahogy
senki - ismétlés.

Tenni

Semmi az semmi
és hogy legyen valami,
azért kell tenni.

Üzenet - 149.

"... Az, hogy nem számít, csinos vagy csúnya-e a nő … alapjában véve, ha nem élheti az életét, akkor boszorkánnyá változik …” (Jéckel Ildikó).

Üzenet - 148.

Olyan magasra tetted a lécet, hogy simán átgurulok alatta akadálymentesen. Ettől rosszul érzem magamat, de én legalább bevallom.

Martűi levelek - Amíg nem késő

évek óta beszélünk a globális felmelegedésről, a klímaváltozásról, a klímaválságról. Úgy emlegetjük ezeket, mintha valami távoli, misztikus dologról lenne szó. De, mint az lenni szokott, nem veszünk róluk tudomást, bagatellizáljuk, ahelyett, hogy időben reagálnánk. Amikor majd reagálunk, eső után köpönyeg, késő lesz.

Ez pedig nem titokban történik, a bőrünkön érezhetjük. Csak nézzük meg az idén az esőzéseket, viharokat, hőhullámokat. Egy nap alatt 12 milliárd tonna jég olvadt el az Északi-sarkon.

A válság gyakorlatilag ránk rúgta az ajtót, mi meg úgy teszünk, mintha nem történne semmi.

Pedig izzadunk rendesen. Az egész világon melegrekordok dőlnek meg, hőhullámok érik egymást.

Egyértelmű pedig recept, hogy mit kell, kellene csinálnunk. Visszább kellene fognunk magunkat, lassítanunk kellene.

Egész Európában próbálnak védekezni, a dolog ellen tenni, de Magyarország a kapcsolódó nemzetközi egyezményt sem írta alá. Majd ha megmondja az Európai Unió, mennyi támogatást kapunk, hangzik a vélekedés. Kupeckedünk magyarul. Mintha nem a mi jövőnkről is lenne szó, amiért nem érdemes áldozni. A pillanatnyi előnyökért kockáztatjuk a jövőt.

Lehet, hogy már most is késében vagyunk, de ma még talán nem késő cselekedni.

Kedves Barátom, addig, amíg el nem határozzuk magunkat, fövünk a levünkben. Ne várjuk meg, míg a politikusok felébrednek.. Nekik semmi sem drága, ha anyagi érdekeikről van szó.

Legalább ebben a kérdésben lehetne nemzeti, politikai konszenzus.

Naivitásom és optimizmusom töretlen. Üdvözöl barátod:

                                                        Urbán-Szabó Béla

Melyik?

Melyik álom hal

meg még, a tiéd, enyém

vagy épp a miénk?

Mégis itt vagy

Kezed melege kezemben,

tested melege testemen,

csókod íze nyelvemen…

Nem vagy itt,

mégis itt vagy velem…

Talán ez a szerelem?

Lehet forró nyár,

lehet fagyos tél,

mindig őt keresem.

Akkor is látom,

ha nincs velem.

Igen, ez a szerelem.

Üzenet - 147.

"... bár a legjobb sehol, megérkezni tudni kell" (Hekl Krisztina: A legjobb sehol).

Hangomat

Magamért

is kiállok,

ha érted

kiáltok.

Halld meg

hangomat,

halld meg

dalomat!

Neked és érted

minden hang,

értünk szól

a harang.

Keresőben

Önzetlenséget
keresek és találok
nagy önzőséget.

Kavics vagyok

Életed olyan:
zavaró lenne benne
egy szürke kavics.

Elégedett mosolyod

Gyöngyöző gyönyör.
Elégedett mosolyoddal
napokig vagyok.

Szebb jövő

Mit mondhat

egy szál virág,

száz szóval

mondja szám.

Boldog tavaszi

reggelt;

kezem korábban

hívni nem mert…

Fogadd köszöntésem

Te drága nő,

benned a nekem

édes szebb jövő.

Martfűi levelek - Megértés

Kedves Barátom,

miért van az, hogy nem értjük egymás nyelvét. Egy nyelvet beszélünk és mégsem értjük, vagy félreértjük.

Kommunikációs probléma? Az is lehet. De az is lehet, hogy szándékosan félre akarjuk érteni a másikat. Vagy azt akarjuk érteni, amit szeretnénk.

Vitára okot adó helyzetet pillanatok alatt lehet produkálni. Még egy egyszerű dologból is. És utána vagy helyre tudjuk tenni a dolgokat, vagy sem.

Itt is adódik egy kérdés, helyre akarjuk-e tenni a dolgokat, vagy sem? Ha nem, akkor ott más probléma van.

Miért? Miért nem beszéljük meg?

Barátom, nekem úgy tűnik, hogy régebben sokkal többet beszélgettünk. Ma nincs idő, rohanunk.

                                                                   

Ma még evés közben sem beszélgettünk.  Evés közben is kapkodunk, alig várjuk, hogy befejezzük, és mehessünk a dolgunkra.

Egy rossz szokás is elterjedőben van. A mobil telefon ott van a tányérunk mellett vagy az ölünkben, és evés közben is nyomogatjuk, mindjárt reagálunk mindenre. Félünk, hogy lemaradunk valamiről.

Pedig ezeket a lehetőségeket ki kellene használni, hogy elmondhassuk egymásnak, kivel mi történt. Ha probléma van, mi a megoldás.

Azokat a kivételes alkalmakat sem használjuk ki, amelyek lehetőséget kínálnak a beszélgetésre.

A családok többségében beszélgetés helyett vezényszavak hangzanak el. És közben felnőnek a gyerekek.

Csodálkozunk, hogy sok az ideges ember. Az emberek feszültek, frusztráltak. Egyre több betegségnek pszichikai okai vannak.

Lehet, hogy a beszélgetés, a megértő beszélgetés főleg, sok mindenre megoldás lehetne? Igen, azt hiszem.

Nem kell a spanyolviaszt felfedezni. Csak beszélgetni kellene. Meghallgatni a másikat, és odafigyelni. Ehhez pedig alázat is szükséges. De ez már egy újabb téma lehetne, kedves Barátom.

Most elköszönök, üdvözöl barátod:

                                                                                                                   Urbán-Szabó Béla

Üzenet - 146.

A nagy álmok a kicsiket magukban hordják.

Várlak

Én
várlak,
csak téged,
immár végleg -
elrendeltetett.

Mennyei Atyánk

Miatyánk,

féljük az Istent,

de alig követjük;

végtelenül reméljük,

hogy jobb legyen nekünk.

Miatyánk,

a törődésedet kérjük,

gondviselésedet reméljük.

Miatyánk,

hallgass meg minket;

ne tekintsd túlzónak

reményeinket!

Mérsékletre ints,

bennünket

erősíts,

erősítsd hitünket!

Miatyánk,

tekintsd bűnünk

és bűnhődésünk,

jóravaló törekvésünk!

Ebben segítsél,

a teljesülésben reméljél!

Miatyánk,

segítsd meg őt,

az egyetlent, akit

szeretek, a nőt.

Fájdalmában

enyhülést hozhass,

betegségére

gyógyulást adhatsz.

Miatyánk,

tekints le fiadra!

Könyörögve kérek,

nem magamnak,

akihez húz a lélek

Miatyánk,

gyarló a test,

gyarló a lélek…

Hitében erősítsd,

kérlek!

Miatyánk,

erős lélek, gyenge test.

Hadd üdvözüljön,

az üdvözülésben

hadd örüljön!

Mennyei Atyánk,

más kérésem nincsen.

Segítse meg

a Teremtő Úristen!

Csók a parkban

Úton voltak Hajdúszoboszló felé. Most ez volt a legfontosabb mindkettőjük számára.

            Hetek óta tervezték. Az időpontot, a helyet Milcsike nézte ki. Gézának mindegy volt, az számított, hogy együtt lehessenek. A nő arra is figyelt, hogy akadálymentes legyen a szálloda, a szoba.

            Ez volt az első közös kirándulásuk félévi ismeretségük után. Előzetesen minden jól jött össze. A franciaországi foci EB magyar-portugál mérkőzése is beleesett abba a pár napba. Erre a meccsre külön készültek.

            Úton voltak és ez már önmagában is csodálatos érzés volt.

x x x

Géza tenyerének a forróságát még a ruhán keresztül is érezte a combján. Nem tiltakozott, vezetés közben gyakran rámosolygott a férfira.

            Hetekig tervezte ezt a pár napot. A hely kiválasztása volt a legfontosabb, megszámlálhatatlan szállodaismertetőt elolvasott a neten. Aztán mindent leegyeztetett telefonon is.

            Egy kerekes-székes ember akadálymentes boldogulásának feltételei kérdésében tájékozott lett. Géza is tanítgatta és ő jó tanítvány akart lenni.

            Nem szeretett volna felsülni szerelme előtt.

x x x

Milcsike lépten-nyomon meglepte valamivel. Amikor mondta neki ezt a szoboszlói kirándulást, percekig zavarban volt. Szokatlan volt még neki ez a felé irányuló figyelmesség. Olyasmiket tapasztalt meg folyamatosan Milcsike mellett, amiket előtte soha.

            Úgy érezte, hogy életében most először egy nő komolyan veszi, társnak tekinti.

x x x

Birtokba vették és perceken belül belakták a szállodai szobát. Aztán ebédeltek és rövid séta után a magyar-portugál meccs.

            Természetesen ezek történtek, de ennél sokkal fontosabb volt, hogy együtt lehettek, egymás közelségében, egymást érintve, érezve. Minden együtt töltött percet csodaként éltek meg.

            Egymás érintésére már remegek. Rezgés és zizegés volt minden együtt töltött percük. Kimondva kimondatlanul fölrémlett bennük, hogyan fogják majd elviselni egymás hiányát.

x x x

Este sétáltak, körútra mentek. A napközbeni forróság enyhült valamicskét.

            Géza majd kibújt a bőréből örömében. Arra gondolt, lehet, hogy ezt nevezik már boldogságnak. Igen, boldog volt.

            Az se számított, hogy séta közben nem bírta átölelni Milcsikét, aki mintha megérzett volna ebből valamit. Időről időre a jobb kezét a férfi jobb vállára tette, ahol pihentette egy kicsit. Közben megsimogatta Géza arcát, majd visszahúzta a kezét.

            Géza alig várta, hogy Milcsike megismételje az iménti mozdulatsort, ami rendre meg is történt.

            Mintha a lelkük ért volna össze, mintha a lelkük ölelkezett volna a mozdulatsorban.

            A parkban megálltak egy padnál. Milcsike leült az egyik végére, Géza pedig úgy helyezkedett a nő mellé, hogy át tudja ölelni.

            Beszélgettek. Nem bírtak kifogyni a szóból, volt mit bepótolniuk. Megismerkedésük előtt nem volt társuk a beszélgetésekhez sem. Mintha most szerették volna mindazt kiadni magukból, amire korábban nem volt lehetőségük. Meg egyáltalán tudni szerettek volna mindent a másikról.

            Hirtelen egymás felé fordultak. Megcsókolták egymást, hosszant, olyan pihe-puhán. Karjaik a másik nyakára fonódtak…

            Emberek jöttek-mentek előttük, szerelmes párok is, fiatalabbak, idősebbek, gyerekkel, gyerek nélkül…         Az emberek mintha észre sem vették volna őket, de őket sem izgatta semmi. Egy park közepén kikapcsolták magukat a világból.

            - Úristen! – suttogta Milcsike.

            - Mi baj? – ijedt meg Géza.

          - Én még soha nem csókolóztam parkban- csodálkozott magán a nő. – Egyébként se nagyon…         

             A férfi kis szünet után:

            - Hát én sem…

            Ezen aztán nevetni kezdtek, miközben egymás kezét el nem engedték volna.

            - Nem csúnya dolog, amit csinálunk? – aggodalmaskodott Milcsike.

            - Nem – mondta a férfi határozottan.

            A nő kérdőn nézett rá.

            - A legtisztább, a legszebb érzések vezetnek mindkettőnket. Csókolózunk egy parkban Szoboszló közepén, de nem ízléstelenkedünk. Olyan érzéseket élünk meg itt is, így is, amikről az emberek túlnyomó többsége még álmodni sem mer.

            Ismét csókolóztak…, majd Géza ott folytatta, ahol az előbb abbahagyta:

            - Különben is, függetlenek vagyunk, senkit nem csaptunk be, bennünket viszont igen… A szeretet parancsa már bennünket köt össze, egymás iránt van immár felelősségünk…

            A nő hálásan nézett a férfira, odahajolt hozzá. Ismét megcsókolták egymást, ismét hosszan… Örökkévalóságnak tűnt az egész. Nem akarták abbahagyni, félték azt a pillanatot, amikor mégis abba kell hagyniuk.

            Akkor este ájulásig szeretkeztek…     

x x x

Másnap, reggeli után megint lementek a parkba. Milcsike határozottan tolta Géza kerekes-székét. Már tudta csínját-bínját, hol kell a járdánál lemenni, felmenni, figyelte a bukkanókat.

            Géza biztonságban érezte magát Milcsike kezei között. Eddigi életében az egyetlen nő volt, akivel ezt érezte…

            Mintha lebegtek volna. A világból ki bírtak volna így menni…

            A parkban ott folytatták, ahol az előző este abbahagyták. A csókokban történő összeolvadásukban kiáltották a világnak összetartozásukat egy életre, örökké, mindörökké.