Üzenet - 111.

Minden halál áldozat. Emberáldozat. Közülük hősök azok, akiket az aktuális politika annak nyilvánít.

Napló

Évzáró egyenleg.

            Nagyok az idei veszteségeim. Barátaim, közelebbi és távolabbi ismerőseim hunytak el. Sokan. Maradtak az emlékeim róluk. Jó, hogy ismertem őket.

            Elvesztettem a barátnőm, aki a társam lehetne, lehetett volna…

            A betegség nagy úr, valamennyiünk fölött.

            Mindennek ideje van, mindennek rendeltetése van, mondja a prédikátor a Bibliában. Csak későn, vagy sosem jövünk rá.

            Veszteségeinkből is építkezhetünk. Lelkileg.

            Keressük utunkat, helyünket a világban. Erre is jók az ismeretségek, emberi kapcsolatok.

x x x

Nem értem a számháborút. Azt hallani, olvasni, hogy kétmillió-hárommillió-négymillió a szegény… A kétmillió már nem több a kelleténél?

            Ahogy elnézem, az ingyenes ételosztásoknál hosszabbodnak a sorok. Amik azért megint csak a szegénységet, az elszegényedést jelzik valamiképp, valamicskét…

x x x

Az elmúlt hetek politikusi gagyi megnyilatkozások után szinte üdítően hatottak a karácsonyi gagyi tévéműsorok. Örömmel néztem a Reszkessetek betörők! 1-2-3-at. Jövőre várom a negyedik és ötödik változatot is.

x x x

A gyerekek betlehemi műsora december 24-én a református templomban, amely gyülekezethez jómagam is tartozok, ünnepi, megható és felemelő volt. Alig fértünk el a templomban, és ezt jó volt megélni így együtt.

x x x

Karácsony másnapján a lelkész úr a Prédikátorok könyvét idézte, ehhez kapcsolta beszédét az istentiszteleten.

            Mindennek rendeltetése, ideje vagyon.

            És a megbékélésnek mikor lesz ideje vajon? 

Ölelés

Két kar ölel át.
Nézd felhők közt az ívet!
Ölelkezések.

Napló

A technika segítségével - online-közvetítéssel – élőben láttam a Paraszupersztár döntőjét december 05-én. Nagy és felemelő élményvolt. A döntő valamennyi résztvevője elismerést érdemel.

            Olyan volt ez, mikor a csoda a szemünk láttára születik. Láthattuk, hallhattuk, hogy hogyan tangóharmonikázik a vak fiatalember, hogyan klarinétozik a kerekes-székes ifjú hölgy, hogyan énekelnek a vak hölgyek, hogyan népi táncol egy másik fiatal férfi, hogy milyen művészi színvonalon zongoráznak a vak fiatalok…

           A Para Dance Company nekem különösen nagy meglepetést okozott. Nem klasszikus kerekes-székes táncot adtak elő, hanem „eljátszották” Babits Mihály Fekete ország versének megzenésített változatát. Ez kerekes-székes balett volt.

            Most már csak az kellene, hogy - azért néha – a mezei rokikkal is foglalkozzanak.

x x x

A Liget irodalmi és ökológiai folyóirat - tudomásom szerint - januártól már csak online lesz olvasható. Ezt rossz hírnek tartom.

            Több száz évvel ezelőtt nyomtatott könyveket is olvashatunk. Azt viszont még nem tudhatjuk, hogy az internet világában meddig őrződik meg egy elektronikus folyóirat.

x x x

Megszűnik a huszonöt éves Holmi irodalmi folyóirat. Ráz Pál főszerkesztő korára való tekintettel bejelentette, hogy nem tudja tovább vállalni az ezzel együtt járó kötelezettséget. A szerkesztőség többi tagja erre azt mondta, hogy akkor lap sincs.

            A Holmi a legnívósabb irodalmi folyóiratunk volt.

            Egy kicsit ismerve a mai magyar kulturális életet, senki nem fogja megsiratni.

Istenem

Istenem, Istenem,
nálad a kegyelem...
Vezess utamon,
magamat rád hagyom!

Istenem, Istenem,
nálad a kegyelem...
Add, hogy kérjen,
a kéréssel is beérem!

Istenem, Istenem,
nálad a kegyelem...
Érte a szélben,
a kékes fényben.
 
Istenem, Istenem,
nálad a kegyelem...
Add, hogy a születésben
őt is elérjem!
 
Istenem, Istenem,
nálad a kegyelem...
Teherrel a vállamon
segíts utamon!

Uram

Uram, vesd rám tekinteted!
Égnek meredő kezem
észre miért nem veszed?
Uram, hallgasd meg szavaimat,
ne a semmibe szálljanak!
Én itt a porban könyörgésre fogom
a szót
és várok tőled biztatót.
Fölényesen elnézel a fejem fölött,
mintha hozzám és a többiekhez
nem volna közöd.
Magunkra hagytál. Mondtad:
Boldoguljatok nélkülem!
Lett közöttünk csúszó-mászó
számtalan és meztelen,
és lett közöttünk számtalan cédrus,
idegen,
és lett közöttünk számtalan bűnös
és embertelen,
és mi, akik - azt hisszük -
jó úton járunk,
őrlődünk és morzsolódunk,
lassú haladásunk
és már örömünk sincs benne,
de próbálkozunk, mert hajt
az ember ösztöne.


Uram, vesd rám tekinteted!
Égnek meredő kezem
észre miért nem veszed?
Fogadj szívedbe engem,
a száműzöttet,
és fogadd szívedbe társaim,
a száműzötteket!
Elhagyhat a kedves, a szerető és a barát,
csak mellettem tudjalak.


Uram, süket vagy,
hogy nem érted szavam?!
Vagy nem is akarod érteni,
mert már nem emberi?
Előtted – csak előtted –
megalázkodhatok,
szavaim némaságodban
tovább nem adod.
Tisztellek, mint egy ismeretlen
barátot,
akit érzek és akit szemem még
nem látott.
És lássatok csodát emberek!
Mire idáig értem szavaimban,
megérintett a szeretet.

Martfűi levelek - Van még remény?

Kedves Barátom,

most valami ütős történik.

            Annak idején, amikor az általános iskolák és a középiskolák - ismét - államosításra kerültek, az egyik érv az volt, hogy egyenlő szintre kell hozni az iskolákat a gyerekek esélyegyenlősége érdekében. Nem engedhető meg, hogy például az egyik általános iskolában rosszabb körülmények között tanuljanak, mint a másikban.

            Azt tudjuk, hogy az államosításon kívül ebből semmi nem teljesült, de az érv, az indokolás jól hangzik.

       Most a szociális szférában ellentétes folyamat zajlik, mint az alsó- és középfokú iskolák esetében. A kormány a szociális ügyekben a gyeplőt a települési önkormányzatokhoz dobja. Megszüntetnek segélyezési jogcímeket és az ezekkel együtt járó finanszírozást, és azt mondják az önkormányzatoknak, oldják meg. Ennek érdekében megkapják az önkormányzatok azt a lehetőséget, hogy adott feltételek mellett úgynevezett települési adót vessenek ki, szinte bármire.

      A szociális ügyekben az önkormányzatokon kívül senkit nem zavar, hogy eltérő az önkormányzatok és nem utolsó sorban az egyes települések teherbíró-képessége.

            A tervek szerint a hátrányos helyzetű települések pályázhatnak egy központi alaphoz. Ez egy kicsit olyan kutya-macska vacsorája.

            Martfű biztosan nem lesz hátrányos helyzetű ebből a szempontból. Önkormányzatunk a mostani ismereteink szerint az e miatti változások miatt hatvanmillió forinttal kevesebb állami forrást kapunk jövőre.

            Kedves Barátom, ez egy ütős történet lesz.

            Próbálom végiggondolni ezt az egészet, s mindig odalyukadok ki, hogy a k….va életbe!

      Természetesen tudjuk, hogy egy kormányzati döntéssel és egy parlamenti szavazással, a kapcsolódó jogszabályi változásokkal nem lesz kevesebb szociálisan rászorult. Egyéb okok miatt inkább nőni foga számuk.

       De érdekel még valakit a szegénység? Kit érdekelnek a szegények, még inkább a rokkant szegények? Barátom, van még remény?

            Ezekkel a kérdésekkel búcsúzok.

            Üdvözöl barátod:

Illés: Ne gondold....

A szeretet szava

A tehetetlenségben
időtlenné válik minden;
álomba szőtt képzetek
már nem védenek.
Újra és újra 
kérdezed: minek
visz a lendület?
Mindenki saját
köreit éli,
a másikat,
a másikét féli.
Aki a szeretet
szavát nem érzi,
Jézus szavát sem érti.

Üzenet - 110.

Kérdésben az üzenet: " Például, hogy van az (az elmúlt pár nap levelei között tallózva), hogy legnagyobb sikerünk a "foglalkoztatás" növelése (vagyis adóforintjainkból a közmunkások számának GDP-t nem növelő és valós foglalkoztatást nem jelentő jelenség) ellenére jövőre elveszik a fogyatékosok foglalkoztatását elősegítő civil szervezetek támogatását? Hogy a független színházak (és akkor a színház helyére lassan bármilyen szó behelyettesíthető) a megszűnés szélére kerültek? De hogy időben kiterjesszem a visszatekintést: először adó és kamattámogatással, majd szabadságharccal és elszámoltatással segítettünk jó anyagi helyzetben (is) lévő több százezer hitelfelvevőt, majd adókedvezménnyel és szociális támogatással látjuk el az ezen legjobban kereső rétegeket, ingyenpénzzel támogatunk (mindkettő ezermilliárdos nagyságrend önmagában) vállalati hitelezést, de nem tudunk ehhez illeszkedő színvonalú ellátást biztosítani egészségügyi és szociális szempontból kiszolgáltatott polgártársainknak, és civil intézmények szűnnek meg, amelyek megpróbáltak ez ellen tenni" (Jaksity György közgazdász).

Világnap

Van egy világnapunk. És? Sokra megyünk vele.

            A fogyatékossággal élő emberek az elmúlt néhány évben sok sérelmet kaptak. A meglévő sérültségeik mellé megkapták a jogaik sérelmét.

            Állítólag vannak jogaink, de már nem igazán tudunk élni vele. Jogosultak lehetünk támogatásokra, de már nem bírunk élni velük (lakás akadálymentesítési támogatása, gépjárműszerzési támogatás).

            Voltunk rokkantnyugdíjasok, lettünk rokkantsági ellátottak. Voltunk csalók, lettünk megtűrtek.

            A legtöbbünknek már a szociális otthon sem perspektíva. A legtöbb fogyatékossággal élő ember ma már nem tudná fizetni a térítési díjat. Sőt, a legújabb hírek szerint jogilag szabályozni kívánják a „beugrót” a szociális otthonokba.

            Örülünk, hogy a kerekes-székes táncosokra, a New York maratón kerekes-székes magyar résztvevőjére, a paraszupersztár versenyzőire médiafigyelem irányul. És a többi néma csend…

            December harmadika nem csak József Attila halálának napja, hanem a fogyatékossággal élők világnapja is.

            Világnap ide, világnap oda, fogyatékossággal élő társaim, próbáljunk megélni! Próbáljunk meg élni!

Martfűi mozaikok - Előkészületek 2015-re

Az önkormányzati választásokat követő alakuló ülés utáni első ülése is megvolt a martfűi képviselő-testületnek november 27-én.

A 2015. évi állami költségvetés tervezetéből, a főszámokból lehet tudni, hogy önkormányzatunk a szociális ellátások finanszírozása terén körülbelül hatvanmillió forinttal kevesebbet kap az államtól.

            Ezzel is összefüggésben, szerény mértékben, infláció-követő módon emelkedik az építményadó. 

                Emelkednek a szobabérlők és a garzon díjai, lényegében itt is az infláció mértékében. Az önkormányzati bérlakások bérleti díja viszont jelentősen, a piaci értékhez közelítve emelkedik. 

                 Az emelkedések 2015. január elsején lépnek hatályba.

            A félreértések elkerülése érdekében hangsúlyozni kell, hogy a martfűi önkormányzati bérlakások nem szociális bérlakások.

            Emelkedik az idegenforgalmi adó is. Az emelkedéshez kapcsolódó állami kiegészítést az önkormányzat idegenforgalmi célok támogatására kívánja majd fölhasználni, másra nem is használható föl (például az Örök Zöld Tisza-fesztivál támogatására fölhasználható).

            A mostani adó- és díjemelkedések csak kismértékben pótolják a kieső állami finanszírozást (körülbelül csak tizenkétmillió forintos mértékben). Hogy a többit miből pótolja az önkormányzat, azt egyelőre nem lehet tudni. Ez ma még a jövő évi martfűi önkormányzat költségvetésének a rejtélye.

A rend

                                    Sutba dobott fogalmak, elvek,

                                    a felejtés szül rendet;

                                    kóbor kutya csahol

egy kuka mögül valahol;

öregeknek délelőtti program

ebédért állni tizenegytől

sorban;

fekete autó gumija csikordul,

minden tekintet

arra fordul…

Pénz csinál érdemet…

Hagyd, ó, hagyd az érveket!

Érzés

              

                                    Az élet rokkantjai

                                    korkülönbség nélkül;

                                    a tegnapot feledve, törölve,

                                    az ember a ma

miatt rémül.

Smink: hangzatos

szavak;

 nem várok semmit,

a múltba hánytalak.

Üzenet - 109.

A minap hallottam egy ismeretlentől: "Ne arról beszélj, hogy meghalt, hanem hogy hogyan élt!"

Vallomás

Megmutathatom,
ilyen vagyok, és nem más -
rövid vallomás.

Napló

A jövő évi állami költségvetési törvény tervezete szerint a szociális kiadások hetvenmilliárd forint körüli összeggel csökkennek.

            Mindez történik egy olyan időszakban, amikor a szociálisan rászorulók aránya nőni fog, és nem csökkenni. Mindez történik egy olyan időszakban, amikor - elsősorban vidéken – két minimálbéres szülő két gyerekkel már szociálisan rászoruló…

x x x

Hallgatom a magyar gazdaság teljesítőképességéről szóló híreket, beszámolókat. Ezek közé tartozik, hogy az idén két-három százalék közötti a gazdasági növekedés és jövőre is körülbelül ugyanennyi várható.

            Ezek a növekedési mutatók több mint a semmi, több mint amik néhány évvel ezelőtt voltak. Mondhatjuk, hogy önmagunkhoz képest jobbak vagyunk. Azt viszont látnunk kell, hogy Európában - néhány dél-európai országot leszámítva – magasabb százalékú a növekedés. Vagyis lemaradóban vagyunk Európa legtöbb országával szemben.

x x x

A hetvenes évek középső harmadában voltam középiskolás. Magyar tanárunk, Szabó András tanár úr, nekünk beszélt a Sztanyiszlavszkij-színházról, e módszer színészi játékáról.

            Azt már csak megemlítem, hogy ebben az időszakban – a hetvenes években - vált legendássá nálunk is Peter Brook rendezése, a Marat halála. Szabó tanár úr nekünk erről is beszélt.

            Ilyen tanárokat kívánok a mai diákoknak.

Üzenet - 108.

A jövő évi költségvetés lényege számomra: Kevesebb a mentőöv.

Üzenet - 107.

A kilencvenen felüli hölgyet megkérdezik, hogy mi a hosszú élet titka, mire ezt válaszolja: "Túl kell élnem ezeket."

Martfűi levelek - Érzelmi radar

Kedves Barátom,

az ember néha nem tudja megfogalmazni, hogy mit érez. Aztán olvasol valamit, látsz egy filmet, és a homlokodra csapsz, ez az, amit kerestél magadban, magad körül. Ott van előtted, ami napok, hetek… óta őrlődött benned.

            Sokadjára láttam a Szakíts, ha bírsz! című amerikai filmet. A nő és a férfi szeretik egymást, összekerülnek. Aztán az idő, a mindennapok szétrázzák őket. Amikor már mentenék a menthetőt, gesztusokat tesznek, tennének egymás felé, azok is balul sülnek el. Ez így megy egy darabig, aztán elválnak útjaik.

Akkor szakítanak, amikor már tudják, hogy hol rontották el, legalábbis így gondolják.

Úgy szakítottak, hogy szerették egymást.

Tulajdonképpen miért is nem találjuk meg egymást? Miért is nem tudjuk megtartani a másikat? Legfőképp akkor, ha szeretjük is.

Ehhez képest nincs mit csodálkozni azon, hogy pozitív érzelmi kapcsolatok sem tudnak kialakulni. Az még a jobbik eset, ha az emberek intelligens módon kitérnek egymás elől, vagy intelligens módon utasítják el egymást.

Nyújtod a kezed a másik felé, keresed az utat hozzá, és magadra maradsz.

Más szempontból a negatív kapcsolódás pillanatok alatt kialakul. Állítasz valamit X.Y-ról, s már nem is jöhetsz jól ki a helyzetből. Lehet napestig, hetekig vetyengeni, hogy akkor most hogyan is van ez?

Kedves Barátom, ismét a Szakíts, ha bírsz! című film története.

Nem arról kellene szólnia az életnek, hogy legalább azok megtalálják egymást, megmaradjanak egymásnak, akik szeretettel, szerelemmel vannak a másik iránt? Szerintem igen.

Ebben a hitben üdvözöl barátod: