2016. augusztus 22., hétfő

Csak veled


Ha lenne is hozzá szavam,
már nem érdekel igazam...
Mert mit ér a szó, 
ha egyre rosszabb nélküled a jó?!
Veled, nekem már csak veled,
Istenhez egyre közelebb....
Kitárt karomba várlak,
egy életre, örökre magamba zárlak...

2016. augusztus 4., csütörtök

Mielőtt megismertelek


- ajánló sorok az azonos című regényhez -



Yojo Moyes regénye a Cartaphilus Könyvkiadónál jelent meg 2012-ben Lányi Judit fordításában. A regényre Magyarországon a belőle készült film irányította a figyelmet, azt is mondhatjuk, hogy a film sikere miatt lett nálunk is sikeres, vagy még inkább sikeres a regény.
            A történet egy mozgássérült fiatalember szerelméről szól és a hozzá kapcsolódva rólunk, az életről.

A szülők


Will egy balesetből kifolyólag lett négy végtagbénult. Egy sikeres üzletember pályája, egy világfi élete tört ezzel ketté.
            Will balesete tartotta egyben a családot. Az apja folyamatosan megcsalta az anyját, de az ő balesete kellett, hogy ne váljanak el.
A magyarországi gyakorlat is azt bizonyítja, ha sérült gyermek kerül a családba, a szülők általában elválnak. Leginkább az anyák maradnak magukra a sérült gyerekkel, fiatallal, a fordított helyzet kivételesen fordul elő.
            Will anyja bíró, a munkájának él és a fia sorsát felügyeli, sorsának a mártírja.

Lou

A történetet elsődlegesen ő meséli. Gondozóként kerül Will mellé hat hónapra, miután elveszítette a munkáját. Mivel sérült, kerekesszékes embert legfeljebb csak az utcán látott, lassan rázódik a munkájába. Lassan szokja meg, mit jelent egy elektromos kerekesszékes ember élete a mindennapi körülmények között, mit jelent egy ilyen embert ellátni, kiszolgálni, akit etetni, fürdetni kell…., akinek az értelme és a nyelve ép csak.
            Lou számára ez egy lassú folyamat. Gondozó és gondozott lassan fogadják el egymást. Aztán Lounál mindez tudatossá is válik, készül, tanulja, mit hogyan kell csinálni egy négy végtagbénulttal.
            Ahogy közelednek egymáshoz, Lou úgy távolodik el korábbi környezetétől, szakad el tőle. Lou és Will között az érzelmi azonosulás, hasonulás szerelem lesz.
            A lány maradéktalanul elfogadja a férfit, felvállalja, felvállalná minden problémájával. A széppel együtt a kötelezettségeket is. Az utolsó pillanatig bízik benne, hogy sikerül teljesítenie azt a feladatot, amit Will anyja tulajdonképpen szánt neki, hogy eltántorítsa a férfit öngyilkossági szándékától.
            Lou teljesen átalakul, megváltozik Will mellett, ezt a szerelem teszi.

Will


Will élete a balesettel megváltozik, erre szokták mondani, hogy háromszázhatvan fokos fordulatot vett. Nem bírja elfogadni az új helyzetet, tüskés lesz mindenkivel szemben.
Kezdetben Louval szemben is. Nem is maradna meg mellette a lány, ha nem volna szüksége a munkára.
A kapcsolatuk lassú változáson megy át. Kezdi irányítgatni, tanítani a lányt. Elfogadja és viszonozza a szerelmét, ez az érzés pedig mindkettőjüket megváltoztatja.
Azonban Willt még a szerelem sem képes eltántorítani eredeti tervétől. Tudja, hogy fizikailag egyre romlik az egészségi állapota, nagy fájdalmai vannak.
A történet a végzet felé halad. Ahogy Will és Lou szerelme beteljesedik, úgy véget is ér.

Összegzés féle

A regény utolsó száz oldala fantasztikus. A világirodalom legszebb szerelmes jelenetei közé sorolható részek vannak benne.
A regény egy szerelmi történet. Történet arról, hogy a szerelem elfogadás és megértés, a szeretet művészete.
E sorok írója bízik abban, aki olvassa ezt a könyvet, kicsit más ember lesz, mint előtte volt. Megértőbb és elfogadóbb lesz a sérült emberekkel. Nem fog csodálkozni azon, hogy egy sérült ember is lehet szerelmes, hogy egy kerekesszékes embert is lehet szerelemmel szeretni.
Ez a regény a szerelemről szól, a mindent elsöprő szeretetről. Ahol nem számít semmi, csak a szeretet, a szerelem. Ahol nincs jelentősége, hogy mi a véleménye a környezetben élőknek, nincs jelentősége, hogy mit gondolnak az egészről. Ahol az ember a szeretet, a szerelem érdekében az igenekre keresi a választ és nem a nemekre. A miért ne csináljuk  helyzetű kérdésekre mindig lesz válasz, mindig lesznek vélt vagy valós indokok az elutasításra.
A szeretet és a szerelem összehúz és megtart.
A szerző megírta ezt a regényt. Ezzel sokat tett azért, hogy a világ jobb legyen. Hogy valóban jobb lesz-e, az már az olvasókon múlik.
E sorok írója bizakodó.


                                                                                             







2016. augusztus 3., szerda

Állati barátság

Egyszer nagyon régen
összegyűltek az állatok
az erdő közepében,
tanakodtak, hogy legyen,
a beteg mókus mit egyen.

Látogatóba ment 
mókusmama, a párja,
messzire, ő meg csak várja;
rátört a nagy szomorúság,
egyedül semmi a világ, 
nincs kivel, nincs mit enni,
nincs más csak keseregni.

Tanakodtak az állatok,
hogy oldják meg a feladatot.
Sünmama óvatosan jelentkezett,
főzött már ő eleget,
nem számít, eggyel többb,
vagy kevesebb.
Megnyugodtak az állatok,
megoldottak egy feladatot.

Sünpapa a napot összefoglalta,
tanulság mindenkinek,
ki-ki, ahogy akarja:
Mindaddig szép a viág,
míg mindenkinek lesz barát.

2016. július 30., szombat

Majd egyszer


Bízik és remél
az ember,
hogy majd egyszer
túl a Golgotán
nem lesz majd
talán,
hogy jelent
valamit a szó
és nem
életelleni só,
hogy amit reméltél,
hittél,
több a lidércnél.

Bízik és remél
az ember,
hogy majd egyszer
nem kell több,
mint amit látsz,
elkopik a máz,
hogy egyszer majd
hiheted
a neked múló 
perceket,
hogy hiheted,
túl vagy mindenen,
mert ölel a szerelem.

2016. július 24., vasárnap

Napló

Hatvanhat éves korában elhúnyt Esterházy Péter.
       Közel egy éve lehetett tudni, hogy beteg, közel egy éve küzdött a betegséggel. Közben még írt egy könyvet Hasnyálmirígynapló címmel, ő nyitotta meg a legutóbbi könyvhét budapesti rendezvényeit... Aztán júlis 14-én jött a hír.
        Örülök, hogy a kortársa lehettem.

x x x

És elment Somló Tamás is, a valamikori LGT együttes oszlopos tagja, egyik számuk után Arthúr.
        Az LGT sem adhat már teljes létszámmal bucsúkoncertet.

x x x

Az Underground Kiadónál Credo a kedveshez címmel megjelent egy verses kötetem, ez már a negyedik önálló kötet (http://undergroundbolt.hu/konyv/credo-a-kedveshez).
        Ez az első, amit valakinek ajánlok, a jelen esetben szerelmemnek. 
      Az ember merje bevallani bánatát, kudarcait, de merje vállalni örömét, boldogságát is. Én ezt tettem ezzel a kötettel.
        A könyvet László Cecilia illusztrálta.

x x x

Portugália nyerte a labdarugó EB-t. Velük és Izlanddal, Ausztriával voltunk egy csoportban, ahol még mi szerepeltünk a legjobban. 
     Aztán a legjobb tizenhat közül kiestünk, Izland  a legjobb nyolc közül, Portugália pedig megnyerte az EB-t.
     Ha a korábbi éveket, évtizedeket nézzük, most szerepeltünk a legjobban. A magyar futball egészét tekintve viszont túl sok okunk nincs az örömre, a magyar csapatok, a Videotont kivéve, az első fordulóban kiestek a nemzetközi kupákból.

2016. július 23., szombat

Mikor nem elég


Nem kérdés,
hogy sok
vagy kevés,
mikor nem elég.
Versenyt futok 
az idővel,
hogy találkozhassak 
a nővel,
veled, csakis veled,
kit a sors
utamba vetett.

Nem kérdés,
hogy sok
vagy kevés,
mikor nem elég.
Nem elég
szemedben látni
a fényt,
nem elég a csók,
az ölelés...
Hol vannak
a megismerési próbák,
az alvatlan éjszakák,
hol vannak
a hajnali álmok,
hol vannak
a suttogó sugallatok?

Nem kérdés,
hogy sok
vagy kevés,
mikor nem elég.
Az alagút
végét látod, 
addig kellene
kibírni,
addig kellene
megírni,
egyszer végre megírni,
hogy ezt az egészet
már csak veled
lehet bírni.

Nem kérdés,
hogy sok
vagy kevés,
mikor nem elég.
Versenyben a nővel,
versenyben az idővel,
hogy ideát még
lássuk meg a fényt,
éljük meg
a reményt,
hogy kéz a kézben
egybeforrva,
a jövőnkbe együtt
összemosódva.

Nem kérdés,
hogy sok
vagy kevés,
mikor nem elég.
Voltak az álmok,
voltak,
vannak az álmok,
vannak
és álmok
mindig maradnak,
hogy egyszer csak
átléphesd a falat,
mit emeltél magadnak.

Nem kérdés,
hogy sok
vagy kevés,
mikor nem elég.
Majd annyi
idő után
pihenünk a Golgotán,
lelkünkben mosollyal
az Úr után
a keresztfán.

2016. július 15., péntek

Lepke volt

Talán lepke volt,
vagy inkább angyal;
karjaival átkarolt
és már nem engedett.
Súgta, hoztam
szerelmet neked;
nem számított a múlt,
testünk egymásba húllt.


2016. július 12., kedd

Velem álmodtál

Álmomban veled voltam,
azt mondtam holtodiglan;
mosolyoddal körbefontál,
te pedig velem álmodtál;
szívünk egymásba zárt,
álmunkból lett valóság.

2016. július 4., hétfő

Szomjazom


Nem a melegtől szomjazom,
hanem utánad;
oltanám veled
a bennem lévő lázat...
Ez nem hirtelen jött
nyári hevület,
belénk fészkelt
a szerelmi szédület...
Egymásra lelt
két kereső lélek,
milliónyi gondolat, érzés,
jók és szépek;
egymást óvjuk,
védjük, szeretjük,
jövőnkbe visszük
szerelmünk.

2016. július 1., péntek

Melled eprével


Melled eprével számban
szerelmes szemedben
jövőmet láttam;
pihenve a kéjes
elnyúlásban,
gyönyörtől gyönyörig
szerelembe zártan.

2016. június 26., vasárnap

Szent Iván éjjelén


Szent Iván éjjelén
víg táncot jár a remény,
szerelemünnep ez,
az érzés nem ereszt.

Szent Iván éjjelén
tűzben lobog a kéj;
karomban a párom,
párom szemében
jövőmet látom.
Körtáncban a szerelem,
körtáncban vagy velem;
érzésünk lobogásban, 
beleszédülve a vágyban.

Szent Iván éjjelén
víg táncot jár a remény;
tűzben lobog a kéj,
magába omlaszt az éj.

Szent Iván éjjelén
már bennnünk a remény,
hevületünk lobogásban,
reggelre újjáéledünk
a vágyban.

2016. június 14., kedd

Üzenet - 128.


Vannak emberek, akiket szinte mindenki ismer, de senki nem tudja, hogy miből élnek.

2016. június 9., csütörtök

Szeretnélek...


Szeretnélek szeretni,
együtt csillagot keresni;
átmenni a Golgotán,
szeretni minden nap után.

Szépen szeretnélek,
amíg csak szól az ének;
szeretni szeretnélek,
örökre, amíg csak élek.

2016. június 5., vasárnap

Napló



Sejteni lehetett, de nem hittem, hogy meg fog történni. Hát, meg! Az önkormányzati iskolákat államosítja a kormány.
      Az egyházi iskolák megmaradnak, de az alapítványi és az alternatív iskolák hónapjai is meg vannak számolva a tendenciákat látva.
           A KLIK átalakul, hogy tulajdonképpen megmaradjon.
           A tiltakozó pedagógusok fölvetései, követelése, mintha nem is lett volna. Oktatásügyben most rosszabb a helyzet, a kilátásokat most nem is említve, mint mikor a pedagógusok elkezdtek tiltakozni.

x x x

Nyolcvanhat éves korában elhunyt Réz Pál irodalomtörténész, kritikus, szerkesztő, műfordító. A ma élők között talán ő állt legközelebb a Nyugat folyóirat szellemiségéhez. Ez igaz az általa huszonöt éven át szerkesztett Holmi folyóiratra is. 
           Azt szoktuk mondani, hogy senki nem pótolhatatlan. Vannak emberek, akik viszont nagyon nehezen. Közéjük tartozik ő is.

2016. május 31., kedd

Földön járnak


Kerekes-székem
kerekei földön járnak,
része vagyok 
a valóságnak.
Valami mindig
ráébreszt,
lehetek bármilyen,
de kérdés,
kihez, mihez képest.

Kerekes-székem
kerekei földön járnak,
gondolataim feléd,
körülötted szállnak;
része vagyok
valami újnak, szépnek,
része vagyok 
az egésznek.
Bármit mondhatok,
gondolhatok,
itt, igen én itt
és én én vagyok.

Kerekes-székem
kerekei földön járnak,
gondolataim szállnak,
mégsem képzelem
magamat madárnak.
Az idővel 
versenyt futok,
tudom, amit tudok;
üvölt bennem
a fájdalom,...
Kerekem hadd 
forogjon!

Kerekes-székem 
kerekei földön járnak,
részeként
az őrült világnak.
Megszédülten
a körforgásban,
szétégve a vágyban,
átsuhanok az életen,
helyemet keresve
az éteren;
porrá válva
az elmúlásban,
szétszóródva 
a világban.

2016. május 22., vasárnap

Együtt szárnyalunk


Önmagunk foglyai
múltunk romjain,
jelenünk csupa talmi,
jövünk túl a haknin.

Kiút a szerelem,
karjaidban a védelem;
minden csupa próba,
együtt szárnyalunk a jóba.

2016. május 19., csütörtök

Üzenet - 127.

Csehov Sirály című darabjában mondja Trigorin: "Ha dicsérnek, az kellemes, ha szidalmaznak, akkor két napig depressziós vagyok."

Vágyom...

Vágyom a mosolyodra,
szerelmes csókodra;
vágyom ölelésedre,
vágyom tavaszi
illatodra,
vágyom a beteljesülésre...
Vágyom benned
a szerelmes nőt,
vágyom benned
szívemen az őrt,
vágyom benned
férfiasságom lovasát...
Éltetem a mát,
várom a holnapot,
mindazt, mit eddig
tested-lelked adhatott,
várom veled a jövőt,
fogadalmamra
a mennyegzőt.


2016. május 18., szerda

Martfűi levelek - Megharcolt boldogság



Kedves Barátom,

az emberek többsége üzemszerűen éli az életét. Ismétlődő történések általában ugyanazokkal a szereplőkkel. Változás, változtatás, változatosság alig-alig.
            Vannak emberek, akik elfogadják ezt az üzemszerű életet, ez jelent nekik biztonságot a mindennapokban. Sőt, kifejezetten félnek, tartanak a változtatástól, a változástól. Megalkuvás ez az élettel, az élet által kínált helyzettel.
            Az ilyen embereknek többnyire csak rossz pillanataik lehetnek. Az ember a megélt pillanatainak az összessége.
            Boldog pillanatokat szeretnék megélni, minél többet.
            Egy plébános ismerősöm szerint a véletlen neve jó Isten. Az atyának valahol igaza is van, meg nem is. Azért tenni, küzdeni kell, szoktuk mondani, hogy semmi nem véletlen. Hát igen, mindennek van előzménye.
            A boldogságért is tenni kell, talán azért a legtöbbet. És leginkább küzdeni kell. Így születnek a csodák.
            Ma már kimerem jelenteni, hogy megérintett a szeretet, a szerelem, megérintett a csoda...
            Kérdezhetném, hogy miért pont most? Miért ennyi évesen? Minderre én csak annyit mondok, hogy miért ne! 
            Hajlamos vagyok még néha azt hinni, hogy álmodok, és egyszer csak fölébredek. Hányszor és hányszor jártam már így!
Kedves Barátom,
hinnünk kell a csodákban! Ha nem hiszünk, nem vagyunk többek az üzemszerű életet élő embereknél. Mondhatjuk akár, hogy élő halottak vagyunk.
            Bármeddig tart ez a megharcolt boldogság, a megélt pillanatok már a miénk. A jó Isten pedig vigyázó szemét rajtunk tartja.
            Üdv a barátod részéről: