Idézet - 17.

„Egyszer régen, már egy hónapja is lehet, azt tanácsolta valaki, hogy a friss gyászt úgy a legkönnyebb elviselni, ha fölszed az ember egy bigét, leissza magát, és lefekszik vele. Nem hittem volna, hogy ennyien kipróbálják a receptet. Akkor is sejtettem, hogy ez nekem nem fog menni. Kavargott a gyomrom, amíg a jó tanácsot hallgattam. Úgy látszik, az életkor növekedésével a gyomor is erősödik. K tudja. Bár az is lehet, hogy csak a fantázia gyöngül.”

x x x

„Az agresszivitás nem szerzett tulajdonság. Ilyeténképpen örökölhető.”

x x x

„Abban meg igen válogatós vagyok, hogy kitől fogadok el szívességet.”

x x x

 

„Vedd végre észre, milyen piti ostobaságokért szarunk bele egymás életébe.”

x x x

„Nekem is van fegyverem, nem is kevés. Az egyik nesztelen, akár a vajba futó kés, a neve könnyű mosollyal elsuttogott rágalom. A másik hangos sikoly, fület tépő zokogás. A harmadik édes-mérges, veszedelmes gyümölcs, úgy hívják, jól forgatott szó. De akad kövér könnycsepp, mitől a szív szakad. Ha kell, betegség. Bízzátok csak rám, válogatok közülök.”

x x x

„… ha egy lány a fenekén ül, beszélhetsz napestig, nem érhetsz célba.”

x x x

„Minden háborúba bele lehet halni.”

x x x

„Szakbarbárnak lenni nem kényszer, csak lehetőség.”

x x x

„Ha már túl sűrű az unalom, valamit mindig ki lehet találni.”

  

(Fejes Endre: A fiú, akinek angyalarca volt)

Idézetek - 16.

„Mi tagadás, félelmem a talpamig ér.”

x x x

„Éljen a szabadság, ha már végre eljött.”

x x x

„A friss halott némi kis tekintélyt kölcsönöz az itt hagyott élőknek is.”

x x x

„Nem szelídített törvényszerűséggé megalkuvást. Azt tartotta, nem érdemes a vízbe szarni, mert nem lehet elúszni tőle.”

x x x

„De az, hogy a világon lényegeset nem változtathatok, mentségem sem lehet. Elismerem, egyetlen ember rémítően keveset tehet. De azt a keveset legalább minden körülmények között meg kell tennie. Nekem is, másnak is. Az, hogy kevés a lehetőségem, nem menlevél arra, hogy semmit nem kell megkísérelni sem.”

x x x

„De tudnod kell, csúnya dolog a világ, ha nem létező tekintélyt védeni fog össze.”

X x x

„A valódi tekintély nem szorul védelemre. Az áldolgokat meg hiába védik.”

x x x

 „Nem okosnak látszani szeretnék, megoldást keresek.”

x x x

„Mindenki maga dönti el, mikor, hogyan hagyja magára a barátait.”

x x x

„A sok pénz igyekszik elmosni a korkülönbségeket.”

(Fejes Endre: A fiú, akinek angyalarca volt)

Idézet -15.

„…nem az a fontos, ami valóban megtörténik, mindössze az, hogy mit hogyan él meg az ember. Hasznos elképzelés. Minden kudarcot eredménnyé, sikerré növeszt. Ha üres mozik előtt pergeti a szerencsétlen gépész a filmet évről évre, hónapról hónapra, az nem jelenti a film készítője kudarcát. Ha a felé áramló közönyt, érdektelenséget úgy éli meg az alkotó, hogy műve sikeres és nagyszerű, akkor melldöngetve követelheti a pénzt és a bizalmat a következő munkájához is. Egyszerűbb, mint valóban jó filmeket csinálni. Ilyenkor mindössze annyi történik, hogy arra költik egy közösség pénzét, nyersanyagát és más emberek munkáját, amire az a közösség nem tart igényt. Az éhező megélheti éhségét a jóllakottság csömörének, a szomjazó szomját üde forrásvíz élvezésének is megélheti.”

x x x

„Énnekem gyilkosság a szó is, ha más ember halálához vezet. És gyilkos az, aki kimondja. És az is, aki engedi kimondani.”

x x x

„… sok ideig együtt levő emberek, barátok, házastársak egy idő után hasonlítanak is egymásra. Nem utánozzák egymást, csak hasonló indulatok hasonló arcrezdüléseket szülnek.”

x x x

„A mások örömét tisztelni kell.”

x x x

„Zsákkal önthetem elé a pénzt. Bármi megtörténhet, csak az nem, hogy (…) egyszer úgy érezze, hogy amije van, az éppen elég.”

x x x

„Én igazam, ő igazuk. Kit érdekel, kinek van igaza? Azt kell megtudnom, hogy mi az igaz. Tekintélytől, hiúságtól, minden hülye sallangtól letisztítva.”

x x x

„… nem igaza van, hanem tekintélye.”

x x x

„… amit evidenciának hittem, csak egy álomvilág álomlehetősége. Álom.”

x x x

„Részt veszünk egy szép örömünnepen, vigyázva, észre ne lehessen venni, hogy a menekülésed ünnepeljük.”

(Fejes Endre: A fiú, akinek angyalarca volt)

 

Idézetek - 14.

„…az a fajta ember, aki öregnek született.”

x x x

„A lélek védelme csak az életben maradottak számára fontos.”

x x x

„A tényekkel nem lehet vitatkozni. Sem indulatokkal, sem indulatok nélkül.”

x x x

„Végtére is nem kevésbé fontos annál, ami történik, az, hogy az ember hogyan éli meg.”

x x x

„Tudnom kell, hol az a határ, ahol már nem jog a tévedés a másik ember számlájára.”

x x x

„Aki belehal az elhanyagolható kis részletekbe, annak nem volt szerencséje.”

x x x

„Csak annyit, ha segíteni keveset is tudok, ártani legalább ne ártsak.”

x x x

„Végtére is egy ember szépen, illedelmes halkan belehalhat más hibás döntésébe.”

x x x

„A sok új benyomás lazítja a túlhajtott munka feszültségeit.”

(Fejes Endre: A fiú, akinek angyalarca volt)

Idézetek - 13.

„Az ember évekig fújja az ügyeletes zseni után az éppen legdivatosabbnak tűnő szavakat. Teheti bátran, felelőtlenül. Eszébe sem jut végiggondolni, miket beszél. Gépisen mondja az állandóan hallott szöveget. Ha véletlenül megérinti egy szerény szó értelme, vagy bele botlik akaratlanul az eredménybe, melyet majomkodása hozott létre, már más az ábra. Shaw írja Szent Johannájában, hogy más dolog dühödt haraggal máglyát követelni egy bűntelen élő ember alá, és más az ártatlant megégni látni.”

x x x

„Egy kis bajt abból is össze lehet hozni, ha az ember nagyon odafigyel.”

x x x

„Értelmes ember nem hazudik olyant, amiről azonnal tudni lehet, hogy nem igaz.”

x x x

„… már nem hisz feltétlenül a pénz, rang, szülők társadalmi helyzete szerinti összetartozásban, s ennek következtében az elkülönülésben sem.”

x x x

„Mondják, a kutya az emberhez ragaszkodik, a macska a helyhez, ahol lakik. A gyík a boldogsághoz.”

x x x

„Ha a szavak értelmét egyetlen pillanatra megtalálod, veszélyhelyzetbe jutsz.”

x x x

„Használni akarom az előttem járók tapasztalatát, s később az utánam jövők lendületét.”

x x x

„Rabja szép elképzeléseinek, hozzájuk akarja alakítani a kevésbé szép valóságot.”

x x x

„Talán a tökéletessége sok nekem. Jó néven vennék pár porszemet a cipőjén. Esetleg egy homályosabb foltot.”

x x x

„Valójában még ahhoz is elhanyagolt, a maga mércéje szerint, hogy kilépjen az utcára.”

(Fejes Endre: A fiú, akinek angyalarca volt)

Idézetek - 12.

„A játékosok arcán sem a játék öröme, sem az edzés akarása nem látszik. Nem azért vannak itt kora reggel, mert játszani szeretnek, nem azért, mert meg akarnak tanulni valamit, nem mert gyakorolni akarnak, nem mert mozogni akarnak.

            Nem akarnak semmit.

            Unják egymást, a játékot, a korai felkelést.

            És még ez sem egészen igaz.

            A reggeli tenisz státuszszimbólum. Itt kell lenni, jelen kell lenni. Napközben vitatkozni kell a reggeli szettekről. Olyan hévvel kell vitatni egy-egy mozdulatot, mintha fontos volna. Mintha ez legalább érdekelné őket.

            Az egész kép élettelen, hazug. Unott arcú, álmos, nyűgös árnyékok ütögetik a labdát.

            Érdemes néhány percig figyelni játékukat.

           Egy-egy jó védés, egy-egy nehezen elcsíphető labdalendülő arcáról villanásnyi időre eltűnik az egyenunalom. Az akció közben élő, fiatal emberek képe ugrik szemünk elé. Majd visszaváltoznak unott árnyékké. Sem sikert, sem kudarcot nem reagálnak. Pillanatok alatt válnak a jó mozdulatok újra álmos, kényszeredett közönnyé.”

x x x

„Ha a hiány hasonlóvá tehet egymáshoz embereket, akkor abban hasonlít a többiekhez, hogy neki sem öröm itt lenni.”

x x x

„Ahol nincs dolga az embernek, onnan nem lehet elkésni.”

x x x

„De ahol nagyon várják az embert, oda könnyen érkezhet későn.”

x x x

„Csak így tovább, tisztogasd szép fénylőre az utadba kerülő talpakat. A nyelv nem szappan, az nem kopik el.”

x x x

„Rábízhatsz mindent, nagyon jó az ízlése. És bután tisztességes. Ostobán. Húsz év alatt soha senkitől semmit nem vett még el. Lopással azért már találkozott. Tőle szoktak lopni.”

 (Fejes Endre: A fiú, akinek angyalarca volt)

Idézetek - 11.

„Emberrel élni, akit nem szeretünk, a legiszonyúbb halál.”

x x x

„Mit kell tenni, hogy fölfogják végre, ez az ország az ő hazájuk is? Nem szánalmas, elesett szerencsétlenek. Hol az a folyó, amelyben megmártsák magukat, hogy észrevegyék végre, mankó nélkül is tudnak járni, élni. Az egészséges, ép embert gátolja, nem segíti a mankó. Mikor értik meg végre, hogy itt megfordult a mese? Nyugodtan bárhová elmehet a király, nem meztelen. Nem csalók szőtték-varrták a ruhát. Azok csalnak, akik nem hajlandók észrevenni. Akik el akarják hitetni, hogy meztelen.”

x x x

„Sok munka árán bármikor lehet szép látszatot teremteni.”

x x x

„… drága italtól is csúnya részeg lehet az ember…”

 x x x

Mélységes meggyőződése, hogy az élethez a csalás, becstelenség minden fajtája kivédhetetlenül hozzátartozik. Tapasztalatból tudja, minden galádság legbiztosabb segítőtársa a tisztességes emberek tapintata, ártani nem akarása, átgondolatlan szánalma.”

x x x

„Isten tartsa meg a jó szokásukat. Mindig maradjanak ilyenek. Hűtelenek ahhoz, akit szeretnek, hogy szolidaritásukkal azt segítsék, amitől undorodnak.”

x x x

„Ha nem ismeritek meg az igazit, nem is hiányzik, majd meglátod.”

x x x

„A legszebb férfikort nem viseli oly gráciával, mint a rongyait.”

 (Fejes Endre A fiú, akinek angyalarca volt)

Idézetek - 10.

„És az ember ember módra szeretne élni. Anélkül, hogy megalázza magát minduntalan. Hogy ne kerüljön szembe önmagával. Hogy hihessen valamiben. És hogy azt, amiben hinni tud, ne kelljen kiárusítania. Hogy ne legyen az egész élete egy vég nélküli kiárusítás. Sem méricskélés, hogy mit adjon el, hogy megtarthassa, ami fontosabb, amihez jobban ragaszkodik.”

x x x

„Sose fogom megérteni, miért kell egy jó kertész helyett sok protekcióval egy rossz tanárt képezni.”

x x x

„A póz mögül hol agresszivitás, hol hataloméhség, hol pénzéhség, hol talptisztogatás villan elő. Ezek a leplezett indulatok jól megférnek egymással, nem volna szükséges összevillongásokhoz vezetniök. Hogy mégis sor kerül vitára, azt jelzi, az itt kialakult hamis összetartozás látszata húz álarcot értelmes, gondolkodó, jó szándékú fiatalok valódi arca elé.”

x x x

„Mondogathatod, csak nyárspolgár tart televíziót. Fecseghetsz te is a fecsegők között bármilyen baromságokat. Gondolkodnod se kell, gondolkodnak helyetted. Csak arra kell vigyáznod, pontosan tarts be minden utasítást. Hetekkel előre tudni fogod, melyik színházban, melyik moziban hol kell tapsolnod, bravóznod, fütyülnöd. Véleményen nem kell törnöd a fejed, azt készen megkapod. Cserébe, ha kedved tartja, sóhajtozhatsz, nyöghetsz. No lám, mondod majd, no lám, megint eljött a szomorú ősz, a bágyasztó szél, a sárguló falevelek. A kedélyemet szürke felhők nyomják. Micsoda társadalomban élünk? Ilyen rövid nyarat is ősz követ? Szeretném tudni, ezt hogy képzelik?  Hol a barikád? Tolja már alám valaki.”

x x x

„Most már kiverekedték, vagy ha úgy tetszik, kiverekedtük a létjogosultságát többféle elképzelésnek. Most lehetne azon dolgozni, hogy az elgondolások valóban jók legyenek. Visszafelé igazolni a nem mindig tiszta eszközökkel megvívott harc létjogosultságát. De nem. Azon törik a fejüket, hogy folytatják. Ugyanazt akarják játszani, ami ellen mindeddig tiltakoztunk. Munkát, embert lehetetlenné tenni, kikészíteni mindent, mindenkit, aki mást akar.

            (…)

            Az nem elfogadható tétel számomra, hogy akinek a vezetékneve kezdőbetűje az ábécé elején található, annak minden ötlete ragyogó, az ábécé végén meg a hülyék foglalnak helyet. De ez fordítva sem igaz. Ezt nem lehet rám kényszeríteni. Akkor volnék áruló, ha már ilyen nagy szavakkal élünk, ha mától az az eszme vezérelne, amely ellen tegnap még verekedtem. Magammal legalább békességben akarok élni. Nem túl sok, de ehhez ragaszkodom.”

x x x

„Nem szeretem a macskát. Megöli a madarat. A macskának emberarca van.” 

(Fejes Endre A fiú, akinek angyalarca volt)

Neki még angyalarca volt

- ajánlások Fejes Endre A fiú, akinek angyalarca volt című regényéhez -

Éppen harminc évvel ezelőtt, 1982-ben jelent meg a Magvető Kiadó gondozásában Fejes Endre A fiú, akinek angyalarca volt című regénye. Nem tudok róla, hogy azóta volt-e újabb kiadása.

            A Magvető Kiadó igazgatója akkor Kardos György volt. A Magvető még megvan, Kardos György már nincs velünk. A harminc év történelem, a könyvkiadásban is.

            A közel hatszázötven oldalas, kemény fedeles könyv ára akkor negyvenöt forint volt. Ma háromezer-ötszáz forint alatt egy hasonló jellegű kiadásban valószínűleg nem lehetne megvenni. Mindezt azért írom ide, hogy legyen időtávlatunk az ár- és értékviszonyok összehasonlítására, változására. Még mielőtt ki-ki számításokat végezne magában, elárulom, ma általában rosszabbul állunk.

x x x

A Rozsdatemető, a Jó estét nyár, jó estét szerelem, a Cserepes Margit házassága, vagy akár a Kéktiszta szerelem Fejes ismertebb művei közé tartoznak, nem beszélve a kisregényekről, elbeszélésekről (Hazudós, Vigyori, Mocorgó... ).

            Igazából nem is értem, hogy miért nem tartozik ebbe a körbe A fiú, akinek angyalarca volt című regénye is.

            Az biztos, hogy olyan időben jelent meg a regény, amikor már nem lehetett - annyira – biztosan tudni a dolgokat. Amikor a társadalmi változások szele már benne volt a levegőben, meg-meglegyintette az embert. A régi rendszer azonban még úgy tett, mintha szilárdan tartaná magát.

            Ne felejtsük, ez már a lengyelországi események időszaka!

            Itt most csak halkan jegyzem meg, hogy valahol a regény is a változásról szól. Arról, hogy a regény szereplői hogyan viszonyulnak az őket érintő változásokhoz.

            Néhány elejtett szó (Trabant, elvtárs…), jelenet árulkodik arról, hogy a szocializmus idején játszódik a regény. Az elvtárs szó talán még ötször sem olvasható a regényben.

            Nekem még ezekkel a ballansztokkal is kortalannak tűnik a regény. A budapesti nyolcadik kerületi italboltok legtöbbje valószínűleg ma is olyan, mint a regénybeli italbolt.

            Hogy megtartja-e a nyolcker a regénybeli hangulatát a következő harminc évben, nem tudhatjuk. Ha nem, az is egyfajta hiány lesz. Erről a hiányról pedig kordokumentum lesz ez a regény.

x x x

 Ennek a regénynek megkapó hangulata van, a helyszíneknek, a szereplőknek, a történéseknek.

            Néhány mondat, néhány jelzésszerű szó után már részesei vagyunk a hangulatnak.

            Fejes Endre stílusára jellemző a tömörség. Rövid, már-már tőmondatok viszik előre az eseményeket.

            A szűkszavúság sajátos megnyilvánulása, hogy a szereplők egy részéről azt se tudjuk, hogy ki. Fejes Endre egy-egy rájuk jellemző szóval jellemzi, illetőleg nevezi meg őket (Bronzhajú, Tatárarcú, Bajuszos…). Ez alól csak az Angyalarcú a kivétel.

            A regény lapjain a cselekmény filmszerűen pereg. A történet kínálja magát a megfilmesítésre.

x x x

Feje Endre hőseinek legtöbbje a változatlanságban él. Egyik napjukat élik a másik után. Még csak véleményük sincs a körülöttük zajló eseményekről, elfogadják olyannak azokat, amilyenek.

            Aztán vannak azok, akik szeretnének változtatni az életünkön, van, aki kényszerből (Klárika), van, aki az adott lehetőséget kihasználva (Valentin úr), van, aki morális megfontolásból (Angyalarcú).

            Ők azok, akik elbuknak, van, aki elmenekül a változás elöl (Klárika), van, aki hoppon marad (Valentin úr), van, aki meghal (Angyalarcú).

x x x

Az egész regényen végig lebeg a bűn. A bűn árnyéka, moralitása és ténylegessége.

            A fodrász elhidegült házasságban él feleségével, Eszterrel, akit csak a pénz és az ékszerek érdekelnek. A fodrász, lehet, hogy éppen ezért, rendszeresen meg is csalja.

            Az Angyalarcú anyja viszont az apját csalja meg egy nálánál jóval fiatalabb férfival, akivel a fiú összeverekszik. A fiatal szerető egy késszúrás következtében meghal.

            Az Angyalarcú apja külföldi útja során meghal. A kockázatos útra felesége fondorlatos módon veszi rá.

            Orvos kollégájával Angyalarcú vitába keveredik egy ember élete veszélyeztetésének elkerülése érdekében.

            Angyalarcú meghal. Valójában nem tudjuk meg, hogy mi történt. Öngyilkos lett, baleset volt vagy meggyilkolták. Bármelyik megtörténhetett az előzmények alapján.

x x x

A legtöbbször olyan érzésünk van, mintha az olvasott sorok most íródtak volna.

            „A póz mögül hol agresszivitás, hol hataloméhség, hol pénzéhség, hol talptisztogatás villan elő. Ezek a leplezett indulatok jól megférnek egymással, nem volna szükséges összevillongásokhoz vezetniök. Hogy mégis sor kerül vitára, azt jelzi, az itt kialakult hamis összetartozás látszata húz álarcot értelmes, gondolkodó, jó szándékú fiatalok valódi arca elé.”

            Manapság nem látjuk-e ezeket a pózokat? Vagy nem tudunk-e hamis összetartozás látszatát mutató esetekről?

            Hányszor szembesülünk hasonló konformizmussal? „Mondogathatod, csak nyárspolgár tart televíziót. Fecseghetsz te is a fecsegők között bármilyen baromságokat. Gondolkodnod se kell, gondolkodnak helyetted. Csak arra kell vigyáznod, pontosan tarts be minden utasítást. Hetekkel előre tudni fogod, melyik színházban, melyik moziban hol kell tapsolnod, bravóznod, fütyülnöd. Véleményen nem kell törnöd a fejed, azt készen megkapod. Cserébe, ha kedved tartja, sóhajtozhatsz, nyöghetsz. No lám, mondod majd, no lám, megint eljött a szomorú ősz, a bágyasztó szél, a sárguló falevelek. A kedélyemet szürke felhők nyomják. Micsoda társadalomban élünk? Ilyen rövid nyarat is ősz követ? Szeretném tudni, ezt hogy képzelik?  Hol a barikád? Tolja már alám valaki.” A legtöbbször nem mástól várjuk, hogy kaparja ki nekünk a gesztenyét, hogy állítson helyettünk barikádot?

            Vagy amikor ezeket a sorokat olvassuk, nem a mai életviszonyainkra ismerünk? „Most már kiverekedték, vagy ha úgy tetszik, kiverekedtük a létjogosultságát többféle elképzelésnek. Most lehetne azon dolgozni, hogy az elgondolások valóban jók legyenek. Visszafelé igazolni a nem mindig tiszta eszközökkel megvívott harc létjogosultságát. De nem. Azon törik a fejüket, hogy folytatják. Ugyanazt akarják játszani, ami ellen mindeddig tiltakoztunk. Munkát, embert lehetetlenné tenni, kikészíteni mindent, mindenkit, aki mást akar.

            (…)

            Az nem elfogadható tétel számomra, hogy akinek a vezetékneve kezdőbetűje az ábécé elején található, annak minden ötlete ragyogó, az ábécé végén meg a hülyék foglalnak helyet. De ez fordítva sem igaz. Ezt nem lehet rám kényszeríteni. Akkor volnék áruló, ha már ilyen nagy szavakkal élünk, ha mától az az eszme vezérelne, amely ellen tegnap még verekedtem. Magammal legalább békességben akarok élni. Nem túl sok, de ehhez ragaszkodom.”

x x x

Tabló a nyolcadik kerületről, az életről. Szegénység és gazdagság, csillogás.

            Jó regény A fiú, akinek angyalarca volt. Egy észrevétlen maradt Fejes Endre mű. Még csak azt sem mondhatjuk, hogy elfelejtették, mert be se került a köztudatba.

            Komor színei, hangulata ellenére az erkölcsi tisztaságról szól elsősorban ez a regény. Azzal ajánlom az olvasó figyelmébe, hogy ebben a regényben legalább van egy fiatalember, akinek angyalarca volt.

Idézetek - 9.

„Gyújtsatok rá, zsoldosok. Nem rossz ez a világ. Kerek a föld, forog is. Jól van megteremtve. Kukac is van benne elég.”

x x x

„Ma éjjel gyertyát gyújtok a munkásosztályért. Ha virrasztok, értelme legyen legalább.”

x x x

„Keringsz, kóvályogsz, mint az őszi légy.”

x x x

Nehezen tűröm a bánatot. Érzékenyebb vagy a hárfa húrjánál. Túl nagy a lelked. Félek, megunlak.”

x x x

„Egy nap alatt többet keresel, mint amennyit a fiam hat év egyetem után egy hónap alatt keresni fog. Hány szemérmes fejfélrefordítás kell ehhez? Pedig ez a játék azok bőrére megy, akik szégyellnék észrevenni is.”

x x x

„Azt gondolod, segít, ha fényes helyen bizonyítod, hogy ember vagy?”

x x x

„Magány bevehetetlen erőd.”

x x x

„… arcán olyan a közöny, hogy fölér egy köpéssel. Tekintete mintha üvegen nézne át.”

x x x

„Lebukni csak ágyban lehet.”

x x x

„Sóhajtani, panaszkodni csak a leveleknek szabad.”

(Fejes Endre A fiú, akinek angyalarca volt)

Idézetek - 8.

"Ne növessz lelket."

x x x

"Nagyon sok pénzzel életre hívott, megtámogatott hazugság utazik a Balaton felé."

x x x

"De lassan tisztul az élet."

x x x

"... az unalom sem őszinte, az is csak fölvett, valakit majmoló póz."

x x x

"Még nem volt ideje megcsömörleni mindentől, s arra sem, hogy rájöjjön, kit kell utánoznia."

x x x

"Tudod, én azt hiszem, az mindig mindegy, hogy rossz szándékból vagy csak butaságból, oda nem figyelésből ölnek. Az áldozatnak mindenképpen mindegy." 

x x x

"Egyszer dolga akadt a napnak, így szól a régi mese, és megkérte a holdat, világítson helyette, amíg visszatér. A hold vállalta, világított. Amikor végzett a dolgával a nap, visszament. Szomorú holdat talált, aki keservesen panaszolta mindazt a szörnyűséget, melyet a rövid helyettesítés alatt látott. Nem csoda, hogy a nappal meglepte szegényt. Ő egyértelműbb dolgokhoz szokott. Az éjszaka gyilkosai, rablói kegyetlenek, de tettüket vállalják. Amikor a nap az ég ura, minden bonyolult, alattomos és nem kevésbé kegyetlen. Csak hosszadalmasabb. Mire megérted, hogy melletted rabolnak, ölnek, már semmit se tehetsz. A hold szájából áradt a panasz. Akkor a nap iszonyú haragra gerjedt. Gorombán ráripakodott az elkeseredett holdra. Mit gondolsz, mit kiabált neki?

       (...)

       Azt kiáltotta, öreg pajtás: nem az a dolgod, hogy panaszkodj, hanem hogy világíts."

x x x

"Van, aki tudott világítani. Látod, én csak panaszkodni tudok."

x x x

Emberszabású élet végén járnak, ha ennyi méltósággal tudtak megöregedni."

x x x

"A virág meghálálja a szeretet, gondoskodást. Még holta után is, a vázában is."

x x x

"Az igazság érdekli, a jog nem."

x x x

"... a macskakövek közé is gyökeret enged, aki nem szeret gyökér nélkül lebegni a világban."

x x x

"Mi a bűnöm, nem tudom. De ha már ver az Isten, ideje, legyen hát oka is rá."

(Fejes Endre A fiú, akinek angyalarca volt).

Idézetek - 7.

"A szemérmes magány látszatát látszat-összetartozás ellensúlyozza."

x x x

"Az urakodó beszédstílus is sajátos.

       Nem beszélgetnek, nem kérdeznek, nem válaszolnak, nem vitatkoznak. Nem közölnek semmit.

       Még hangsúlyozott hülyéskedésük is kinyilatkoztatás.

       Otthonosan mozognak ebben a nem létező életben. Öltözködésük, viselkedésük ellenére, bármennyire idézik a spleenes nyugati milliomosok elképzelt modorát, jó részük nemcsak itthon volna idegen. Idegen maradna bármelyik országban is.

       Az életforma, amelyet megvalósítani igyekeznek, sehol sem létezik, kivéve képzeletükben, fél füllel hallott történetek, megemésztetlen olvasmányok következményeként.

       Néhányuk átrohant a világ pár pontján, és ezeknek a felszínes benyomásoknak alapján alakították ki élet- és magatartásformáikat. A többség meg majmolja a hangadókat.

       Mindig mindenütt elégedetlenek, boldogtalanok lesznek.

       Még ebben az országban megy legjobban a soruk.

       És ezt az országot fitymálják le a legjobban.

       Szüleik, nagyszüleik érdemein, pénzén, munkáján élősködnek. Némelyikük még a halálán is. Ezen az áron élhetik soha sehol nem létező életüket.

       Átevickélnek valahogy egyetemi éveiken, mert tanulmányoknak nem illene nevezni. Kudarcaikat a környező világ ostobaságává, értetlenségévé szelídítik.

       Lenézik, lebecsülik, amit megtanulni képtelenek.

       Elvegetálnak még itt egy ideig, azután általában diploma vagy más képesítés birtokában útnak erednek. Megkísérlik eltorzult, önhitt, magamutogató álmaikat összeegyeztetni a valósággal."

x x x

"Elfogadom az örökös mosolyt. Én nem kapok borravalót soha, senkitől. A mosoly mégis ott lesz mindig az arcomon."

 x x x

"Olyan közönyös, udvarias hangon szólal meg, hogy az fölér egy pofonnal."

 x x x

"Szar kispolgár! Mást se tudnak ezek, mint megbotránkozni a természetesen. És még embernek képzeli magát az ilyen!"

x x x

"Csak az a fontos, hogy önmagamat meg tudjam valósítani. Ha a közönség nem ér föl hozzám, az az ő baja."

(Fejes Endre: A fiú, akinek angyalarca volt)

Idézetek - 6.

"Mert ők a fényes szellők nemzedékének késői, finomat szólva, nem túl szerencsés utódai. Ezt tudni kell róluk.

       Nem az úgynevezett öntudatos munkásfiatalok ők a szó elkoptatott, lejaratott, sőt mostanság már nem ritkán kigúnyolt értelmében. De élnek, vannak. És a hazájukban, a történelemben, ebben a társadalomban, amely úgy mondják, értük is épül, pontosabban amelyet maguknak is építenek, az őket megillető jogaikat is követeluik

       Nem az apák, nagyapák életét, tisztességét, esetenkénr erőszakos halálát, börtönéveit, nyomorát kívánják aprópénzre váltanui, kiárusítani. Méltatlan előnyökhöz jutni az ő kemény életük árán.

       A maguk embersége, képessége, szorgalma szerint akarnak élni. Annyit akarnak elérni, amennyit tehetségük enged.

       De ennyihez ragaszkodnak.

       Nem álmaikban, vágyaikban, a távoli jövőben. Itt és most. Ebben az élő, lélegző, cölöpökkel földúcolt, agyonzsúfolt, nyugtalan, ezerszer áldott nyolcadik kerületben.

       Nem hibátlanok, nem tökéletesek, nem papírosfigurák. Nem brosúrából léptek elő, százszor hallott, olcsó, beidegződött szólamokat prédikálni. Semmit nem akarnak prédikálni.

       Hús-vér emberek, nagyszerűek is vcannak közöttük, mint más rétegek fiataljai között. Vigyázni kell rájuk, a szemünknél is jobban. Meg kell érteni, a jövőnk tőlük is függ, rájuk is hagyatkozunk.

       Ennyit legalább tudni kell. mindenkinek.

       Odafigyelni az életükre ebben az összekutyult világban több mint kötelesség.

       Hitvallás.

       Ha ők hitüket vesztik, ha cinikusak lesznek, ha tudatosan föladják életük értelmét, ha a törtetést választják, a méltatlan karriert, ha elbuknak... a mi bűnünk is

       (...)

       Tudomásul kell venni, hogy bár az eredmények nem egyformák, a lehetőség egyenlő kell, hogy legyen. S az egyenlő lehetőségek között születő eredmények szabják meg a további fölemelkedést. A képesség s a vele való gazdálkodás szelekciójára kell bízni a jövőt."

x x x

"Szeme nagyon messzire néz, úgy is mondhatni, túl az életen.+

x x x

"A hatást nem befolyásolják a tények. Miként oly sok minden mást sem."

x x x

"Mit ér a siker közönség nélkül."

x x x

"Látszat látszatra épül ezen a tájon. S ha sok, fáradtságos igyekezettel, keményen letisztogatjuk a látványt, a mélyen, a látszatsor alatt is csupán másfajta látszatra bukkanunk."

(Fejes Endre: A fiú, akinek angyalarca volt)

Idézetek - 5.

"Aki javítani nem tud a rosszabbon, rontsa el a jobbat."

x x x

"- Azt hittem, fodrászüzletben csak a hajról esik szó, a fejről nem.
       A fodrász kis grimaszt csinál.
       - Néha nehéz küllönválasztani."

x x x

"És nyugodj meg, elég szar az élet. . (.. .)  Egy temetőben vagyunk."

x x x

"Borogatást rakok a számra. Holnap szebben szól. És ölelem a forradalmi munkásosztályt, mely harcban született. És tanuljatok angolul, a teniszhez nélkülözhetetlen."

x x x

"Szar vagy (...), nem lekvár. De ez a végeredményen mit sem változtat."

x x x

"Az embwer híre gyakran igaz."

x x x

"Szeretem a jót, szeretem a szépet. De negyvenen túl elzsibbad az ember dereka."

(Fejes Endre: A fiú, akinek angyalarca volt) 

Idézetek - 4.

"Emberségnek, Isten a tanúm, elég egy gyufásdoboz."

x x x

"Mindenki ragaszkodik a tudományához. Pláne, ha örömöt szerez vele másoknak."

x x x

"Itt még az új baj sem olyan nagyon új. Rímelnek egymásra az eseményyek. Ami most történik valakivel, mással itt már rég megtörtént az is. Régi a gond, régi a megoldása."

x x x

"Ami örömet okoz valakinek, az nem lehet hülyeség."

x x x

"Hogy magukat embernek képzelők mire képesek."

x x x

"Szegény ember nem fél, gazdag ember féljen. Ezt majd beírjuk az alkotmányba. Így szóljon az igazság."

x x x

"... ugye nem nagy bűn az, ha néha operettre is kíváncsi az ember?"

(Fejes Endre: A fiú, akinek angyalarca volt)

Idézetek - 3.

"Árad belőle a megbízhatóság, a biztonság. Az az ember, akivel át lehet menni a sivatagon úgy, hogy nála legyen a kulcs."

x x x

"Az élet lármás, de az emberek jók."

x x x

"Kegyetlen fajta a nő. Mindent tud. Ha kell, sír, ha kell, nevet. Ha kell, buta, ha kell, okos. Ha szüksége van rá, beteget játszik. Fehér ruha, kitárt szív. Szép fogadkozás. Nászinduló. Nászút. Blúzában keble, száján mosoly, karjában puha ölelés. Lelke mélyén vigyorog a fenevad. És öt percig nem emészti magát áldozatáért."

(Fejes Endre: A fiú, akinek angyalarca volt) 

Idézetek - 2.

"Ütni pontosan kell. Nem szabad vagdalkozni értelmetlenül. Csodálkozni is fölösleges. Hogy visszaütnek, nem az a csoda. Az az egyetlen természetes" (Fejes Endre: A fiú, akinek angyalarca volt).

Idézetek - 1.

"Ahol a fény, ott az Isten. Ahol az Isten, ott a békesség. Ahol a békesség, ott nem születhet bűn" (Fejes Endre: A fiú, akinek angyalarca volt)