2013. május 13., hétfő

Siófok - 2013. május


- egy hétvége margója -

A MEOSZ immár hagyományosan ismét Siófokon tartotta éves küldöttközgyűlését, amit megelőzött egy elnökségi ülés és követtek különböző képzések tájékoztatók 2013. május 09 és 12. között.
       Az elnökségi ülést megtisztelte jelenlétével Fülöp Attila, Soltész Miklós helyettes államtitkára. Tájékoztatójában elmondta, hogy terveznek olyan jogszabályi módosítást, amelynek értelmében egyrészt eltörölnék a jövedelmi korlátot, másrészt a korábban  első és második csoportban lévő rokkantak esetében nem kellene részt venni komplex felülvizsgálaton annak érdekében, hogy ezek az emberek 2014. január elsejét követően államilag támogatott munkahelyen dolgozhassanak.Hangsúlyozni szeretném, hogy ez csak terv.
       Fölvetettem, hogy a kormány, illetőleg az illetékesek a rendelkezésre álló statisztikai adatokra is figyelemmel elnézést kérhetnének a rokkant emberektől, amiért csalóknak nevezték őket. A statisztikai adatok ugyanis ezt nem támasztják alá. Az államtitkár-helyettes úr kijelentette, hogy sem a kormány, sem annak tagjai ilyet nem állítottak.
       Az elnökségi ülés egyik vitatott előterjesztése szerint bővíteni kellene a tagsági kört olyan módon, hogy egyesületi tagok lehetnének a bármilyen okból kifolyólag megváltozott munkaképességűnek minősülő személyek is (például ha valaki tüdőbetegség miatt lett megváltozott munkaképességű, az is). Ebben a kérdésben érzelmektől és indulatoktól sem mentes vita alakult ki. Az előterjesztés indoka az volt, hogy így fiatalítani lehetne a tagegyesületek tagságát és növelni lehetne a tagdíjat fizetők számát, egyébként meg így is képviseljük a megváltozott munkaképességű emberek érdekeit..   
       Ezzel az előterjesztéssel sokan nem értettünk egyet, köztük jómagam sem, és leginkább a Heine-Medinesek nem értettek egyet. Az én ellenérveim azok voltak, hogy a tagság jellegét, identitását nem szabad fellazítani (így is hangzottak már el korábban is olyan fölvetések, hogy a tagság felhígult), másrészt a fiatalításnak nem ez a módja.
       Az elnökség elfogadta ezt az előterjesztést és a küldöttközgyűlés is, erre tekintettel módosítaná ősszel az alapszabályát a MEOSZ, ezt követően pedig a tagegyesület.
       Röviden így foglalnám össze a hétvége eseményeit. A fölvetett kérdésekről, problémákról a későbbiek során majd még szeretnék szólni bővebben is.

2013. május 6., hétfő

Éji varázs


Az éjjeli magány
több mint talány.
Csillagok közt a gondolat,
szárnyalni készül a tudat.
Ahogy az utat bejárod,
a fényben csak őt látod.

2013. május 3., péntek

Trafiktörténet - I.



Marika néni kerekes-székes volt. A hetvenes években trafikot üzemeltetett egy kis tiszazugi faluban. A rokkantsági nyugdíj kiegészítéseként és a fia taníttatásához, akit egyedül nevelt, jól jött ez a jövedelem.

            Ha lehet ilyet mondani, Marika néni már a hetvenes években nemzeti dohányboltot tartott fenn. Mélyen vallásos, keresztény- és nemzeti érzelmű volt, mai szóhasználattal élve, jobboldali volt. Abban biztos vagyok, hogy a dohánybolt nemzeti megjelölésén és a mai jobboldaliságon jót mosolyogna.

            A mai kormánypártok szövetségének ide vonatkozó elképzeléseit már nem ismerhette. A kormány eredeti elképzeléseinek örült volna, amely szerint a trafik-pályázatok megváltozott munkaképességű emberek számára nyújtottak volna megélhetési és munkalehetőséget.

            Annak viszont már nem örült volna, hogy a kormány az eredeti elképzeléseiből semmit nem tartott meg. Sőt, ezen fölháborodott volna.

            Marika néni a hetvenes években megvalósította mindazt, amit a kormány legjobb – eredeti – szándéka ellenére 2012-2013-ban sem tudott megvalósítani.

2013. május 2., csütörtök

Éjszakai rajz


Éjszaka,
az égre krétával
rajzolok;
így születnek
az angyalok,
sugarakba futnak
a vonalak;
valahol én is,
ti ott, 
én itt vagyok

2013. április 29., hétfő

Nyomtalanul


Kezemben kezed,
arcod arcomon;
a végben kezdet,
utunkon nincs nyom.

Napló


A jogalkotó csele: Ha nem tudsz betartani egy jogszabályban előírt határidőt, módosítsd a jogszabályt, és töröld el a határidőt! Most ez történt a fogyatékossággal élő személyeket érintő akadálymentesítési határidőkkel. 
    Ez volt a végső megoldás. Nincs több macera, idegeskedés. Nem kell hivatalosan magyarázkodni, hogy már megint miért nem sikerül tartani a határidőket. Ha nincs határidő, nincs számon kérhető kötelezettség sem.
     Kormányunk toppon van, időben intézkedett. A legutóbbi határidő december harmincegyedikén járt volna le.
       Az különösebben senkit sem izgat, hogy ezzel maga a probléma nincs megoldva. Legkevésbé a jogalkotót. A sérült emberek problémája pedig szegregált probléma, egy olykor hangoskodó kisebbségé.


x x x

Napok alatt nyár lett. A tavasz most kimaradt.
       Március elején  megjöttek a gólyák Martfűre. Örültünk, hogy itt a tavasz. Aztán tizenötödikén többnapos hófúvás. Hogy meglepődhetek a gólyák! Még azt is hihették, hogy eltévedtek.
       A határban virágzik a repce. Csodálatos ez a rikító sárgaság! 
       A természet próbálja utolérni magát.

x x x

Tibi barátommal az idén is találkoztunk a könyvfesztiválon a Millenárison. Néhány évvel ezelőtt még Péter is velünk volt ilyenkor. Rá is emlékeztünk. Délutánra annyi érdeklődő, látogató lett, hogy egy tűt nem lehetett volna leejteni. És még mondja valaki, hogy leáldozóban van a könyvek ideje!
       Rengeteg ismerőssel találkoztam, még többet láttam. Ahogy láttam, igencsak mindenki vásárolt egy-két könyvet.

 x x x

A hétvégén egy rendezvényen voltam az egyesületünk egyik csoportjánál. A polgármester úr is szólt néhány szót az egybegyűltekhez. Többek között elmondta, hogy senki ne lepődjön meg, tiltó táblát kell kirakniuk a falu nyilvános kútjához, hogy a víz ihatatlan. Szigorodott az uniós szabvány és ezért kell kitenniük a tiltó táblát. Egyébként mindenki nyugodtan ihatja a vizet továbbra is, ahogy azt teszik a falubeliek legalább száz éve, nem lett több arzén a vízben, mint eddig volt.


2013. április 28., vasárnap

Napló

Elhunyt dr.Berencsi György professzor úr, virológus, hetvenkét éves volt.A tavalyi Heine-Medin-konferencián ismertem meg, hallottam egy előadását, ami nekem rendkívül érdekes és izgalmas volt.Ezt követően még abban a kivételes szerencsében is részem volt, hogy együtt ebédelhettem vele.
       Azt már csak pluszként jegyzem meg, hogy a professzor úr az egyetlen volt, aki az előadók közül végig ott volt a konferencián.

x x x

Körülbelül egy hónappal ezelőtt jöttek meg a gólyák Martfűre. Ezt követően még hóesés, hóakadályok is voltak az országban. Csoda, hogy nem fordultak vissza.
       Tegnap előtt számtalan fecskét láttam a lakásom körül. 
       Bárhogy is alakul az időjárás a következő napokban, azt mondom, végérvényesen itt a tavasz.
 



2013. április 24., szerda

Füstölgés - 31.


A Nemzeti Érzelmű Motorosok felvonulást hirdettek az Élet Menete rendezvényével egyidejűleg, amire az engedélyt meg is kapták.
       Felháborodás a balliberális oldalon. Joggal. Ez nyílt antiszemitizmus, hangoztatták ezen az oldalon.
       A kormányfő betiltotta a motorosok felvonulását.
       Pillanatnyi megkönnyebbülés a balliberális oldalon, majd jött az újabb felháborodásuk. Egy jogszerűen engedélyezett felvonulást hogyan tilthat be a kormányfő. Ez diktatúra, hangoztatták.
       Az ellenzék egyes képviselőinek, politikusainak most hirtelen sikerült hideget és meleget egyszerre fújniuk.
       Hát ez így nem megy!
       Az ellenzéknek is hitelesnek kell, kellene lennie.
       A Nemzeti Érzelmű Motorosok módosított kérelmet adtak be, meg is kapták az engedélyt ismét a felvonuláshoz. A felvonulásukat ismét betiltották.
       Na most döntse el az ember, hogy mit gondoljon erről az egészről?! Én csak füstölgök.

2013. április 18., csütörtök

Nappalok és éjszakák



                          

                        Nappalok és éjszakák egymásra dőlnek,

                        az arcról lehámlik az ifjúság,

                        és a tömegből egyre többen kidőlnek,

                        s beléd költözött a szomorúság.



                        Nappalok és éjszakák egymásra dőlnek

                        percek sikoltanak segítségért,

                        torlaszt állít a sokaság az időnek,

                        csak az a tiéd, ami már megélt.



                        Nappalok és éjszakák egymásra dőlnek

                        - és gyermeteg dolgok születhetnek -,

                        az oktalan fák is az ég felé tőrnek

                        - és jóravalók elmerülhetnek.



                        Nappalok és éjszakák egymásra dőlnek,

                        sorokat gyúrsz, míg versed nem kész,

                        nappalok, éjszakák, őrei időknek,

                        értem, miért fáj minden születés.



                        Nappalok és éjszakák egymásra dőlnek,

                        testben maradt a fiatalság,

                        szülés után mosolya nyílik a nőnek,

                        és kiköltözött a szomorúság.

2013. április 14., vasárnap

Julee Cruise: Into the night



Napló


A művészek, legalábbis a jobbak, vagy az erre különösen fogékonyak, műveikkel, vagy azokon kívül állást foglalnak közéleti kérdésekben is. Így van ez, amióta világ a világ. Ennek ellenére nálunk folyamatosan csodálkozunk, ha magyar művész erre "vetemedik".
       Konrád György író is ilyen. Sose rejtette véka alá közéleti, politikai véleményét, ahol lehetett mindig is hangot adott ennek. És ha úgy hozta a sors, akkor külföldön is. Sőt, voltak időszakok, amikor a véleményének csak külföldön, elsősorban Németországban adhatott hangot.
       Ezen föl lehet háborodni, de azért író, hogy véleménye legyen a világról. Lehet vele egyetérteni vagy sem, amíg azonban mindezt a jó ízlés határain belül teszi, nincs rajta min csodálkozni.
       Mellesleg Konrád most múlt 80 éves.Az előzőek értelmében is az egyik legaktívabb írónk.

x x x

Kis unokaöcsém az idén a Locsolóvers című versemmel ment locsolkodni. 

x x x

Tisza-parti randevú címmel volt irodalmi műsor Martfűn a művelődési házban a költészet napja alkalmából. A műsorban két versem is elhangzott, a Cím nélkül és a Készülődés. 
       Különös érzés volt a saját verseimet más tolmácsolásában hallani. De jó érzés volt!

x x x

Csütörtökön a szolnoki Tisza moziban slam poetryn voltam. 
       Fiatalok között lenni, fiatalokat hallgatni jó. És még mondják azt, hogy a fiatalok érzéketlenek a körülöttük zajló eseményekre! A közéleti médiák többsége elbújhat a fiatalok éleslátása mögött. 
       A közreműködő fiatalok: Oravecz Péter (ő gitározott is), Kemény Zsófia, Bock Balázs, Kupa Julcsi és Szabó Márton István, valamennyien a JAK (a József Attila Kör) tagjai.

 
 

2013. április 12., péntek

Fejezetek egy önéletrajzból





- emlékezés és folytatás -

XIII.





A nyolcvanas évek elején nagy filmélményem volt az Antonioni által rendezett Nagyítás. Mint minden nagy film – művészfilm -, ez is többrétegű, sok mindenről szól. Akárhányszor megnézem azóta is, mindig más érint meg benne.

            A fényképész a parkban fotóz. Észrevesz egy párt, egy fiatalabb nőt és egy idősebb urat.  Többször lencsevégre kapja őket, amit a nő meglát. Otthon, a képek előhívása, nagyítása közben jön rá, hogy egy gyilkosságot fotózott le.

            Az történik-e valójában, amiről azt hisszük, hogy látunk? Hát nem mindig, nem föltétlenül.

            A film egyik jelenetében koncerten vagyunk. A Who együttes gitárosának szólója közben a hangszer húrjai elpattannak. A gitáros extatikus állapotában a térdén összetöri a hangszert, aminek a darabjait a tomboló közönség közé dobja. A közönség tagja őrjöngenek, egymást tapossák a hangszer darabjaiért.

            Új kép, új helyszín. Az utcán vagyunk. Egy botorkáló csavargót látunk az éjszakában. Lehajol és fölveszi egy darabját az összetört gitárnak. Egy darabig nézegeti, majd eldobja.

            Ennyit a bálványozásról, a dolgok értékéről.! Minden csak addig ér valamit, ameddig.

            Egy másik jelenetsorban a fotós srác teniszezőket néz. A fiatalok imitálják a játékot, labda nélkül ugrálnak a pályán. Az egyik játékos úgy tesz, mintha a teniszlabda kirepült volna a védőháló fölött. Várakozón néz a fotósra, aki veszi a lapot. Lehajol, és úgy tesz, mintha visszadobta volna a labdát. Az imitált teniszezés folytatódik.

            Hogyan válhatunk részesévé egy történésnek cselekvő módon? 

            Antonioni kultikus filmet készített. Ma is aktuális. A jövő generációk tagjainak is meg kellene nézniük. Kár, hogy ma már leginkább csak filmklubokban nézhető meg.



x x x



N. Margóval teljes erőbedobással vetettük magunkat az egyesületi munkába. Valójában máig nem értem, hogy miért én voltam az, akinek kikérte a véleményét, akinek többnyire hallgatott a szavára, a tanácsára akkoriban.

            Az egyik legnagyobb „kalandunk”, próbálkozásunk Szolnok megyében lévő bentlakásos szociális intézmények bejárása, földerítése volt. Azt az első pillanatban észrevettük, hogy bárhová mentünk, bárkivel beszéltünk, az intézmény vezetője, főnővére, egy-két nővére mindig ott volt, ha a gondozottal szerettünk volna beszélni.

            Margóval mindjárt átláttuk a helyzetet, hogy taktikáznunk kell, ha azt akarjuk, hogy a lakók megnyíljanak előttünk. Abban maradtunk, hogy egyikünk leköti az intézmény dolgozóit, addig a másikunk nyugodtan beszélgethet az intézmény gondozottaival. Az ugyanis mindjárt látszott, hogy az intézmény lakói nem igazán beszédesek, ha az intézmény dolgozói közül valaki ott áll mellettük. Nem egyszer előfordult, hogy valamelyik lakót kérdeztük és a dolgozó válaszolt helyette.

            Azt már csak halkan jegyzem meg, hogy a kilencvenes évek elején ezek az intézmények még csak nem hallottak az akadálymentesítésről.

            Fáradtságos munka volt, de megérte. Az élet iskolája volt még nekünk is.



x x x



A nyolcvanas években több-kevesebb rendszerességgel hallgattam a Szabad Európa rádiót.  A vételi minőség hol ilyen volt, hol olyan volt, a legtöbb esetben pocsék.

          Az egyik alkalommal barátomat, L. Tibort hallottam nyilatkozni, mint a Kisgazdapárt ifjúsági szervezetének titkárát.

            Hát majdnem kiestem a kerekes-székből!



x x x



A nyolcvanas évek végén a főnököm felesége, aki a jogsegélyszolgálatot csinálta szakszervezeti vonalon a Tisza Cipőgyárban, megkérdezte, hogy volna-e kedvem egy baráti beszélgetésen részt venni a társadalmi változásokat illetően. Azt válaszoltam, hogy igen.

            Amikor szegény apámnak mindezt elmeséltem, roppant ideges lett. Minden politikai jellegű szerveződéstől idegenkedett, féltett.

            Féltett, mégis ő kísért el az első találkozóra, amit nem is tudom, minek nevezzek. Ezt követően mindig a csoport tagjai jöttek értem és kísértek haza.

            A G. testvérek lány tagjának a lakásán jöttünk össze. A társaságból szinte mindenkit ismertem, különösen a G. testvéreket. Tulajdonképpen ezért is mertem elmenni az első megbeszélésre is.

            Volt közöttünk pedagógus, műszerész, jogász, orvos, gyári munkás… Egy közös vonás volt bennünk, amiben valamennyien ugyanazt gondoltuk, hogy a magyar társadalom dolgait, közös dolgainkat, másképpen kell csinálni, mint eddig.

            Nehéz ma bárkinek is elhinnie, hogy mit gondoltunk 1988-1990-ben. Azt hittük, hogy megváltoztatható, jobbá tehető a világ.

            Idealisták voltunk. Ma már könnyű ezt kimondani, ezt a megállapítást tenni. Idealisták voltunk, de ez a ma megállapítása, értékelése. 


2013. április 11., csütörtök

Feléd





                                    Gurulnak alattam a kerekek…

                                    Merre, hová, kihez visznek?

                                    Feléd? Hozzád?

                                    Hát még hihetek?

                                    Örülni szerettem volna…

                                    Hát örülhetek?



                                    Gurulnak alattam a kerekek…

                                    Messze, hozzád röpítenek.

                                    Magamban idézlek:

                                    szerettelek, szeretlek,

                                    kerestelek, kereslek.

                                    Hol lellek?



                                    Ha körülveszel,

                                    melegít a szeretet,

                                    és beborít, mint faalját

                                    ősszel a levél.

                                    Félek, hogy elillan,

                                    ha szárnyakat ad

                                    neki a szél.



                                    Törékeny alkatod

                                    még mit rejteget?

                                    Magamban idézlek,

                                    magamban ölellek,

                                    nem látlak, nem lellek.

                                    Érzed, hogy közelgek?

                                    Forróság önt el, hevület,

                                    Izgalomba hoz

                                    közelséged.



                                    Gurulnak alattam a kerekek…

                                    Néhány négyzetméteren,

                                    négy fal között kereslek.

                                    Csoda, ha nem lellek!

                                    Csöngetnek.

Velem ne játszatok!

Mindig csak próbálgatások…

Te vagy? Te volnál?

Idéztelek.

Megjelent az idézett?



Megállnak alattam a kerekek…

Félek, nem te vagy,

ajtót nyitni nem merek.

A találkozások rettentenek,

éjjel-nappal kísértenek,

kívül-belül kikezdenek.

Csöngetnek.

Hadd csöngessenek!                                   



2013. április 10., szerda

Néhány gondolat fogyatékos ügyben





 
- vitairat -



Paradigmaváltás van fogyatékos ügyben. Ez a váltás azonban nem előbbre visz, hanem hátrafelé. 

            Az előző korszak akkor volt a csúcson, amikor 1998-ban elfogadta a parlament a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvényt. Akkor néhány évig ennek örömében lubickoltunk. Jogaink lettek. A fogyatékossággal élők problémái emberjogi kérdésekké váltak.

            Aztán idővel elkezdtek fogyatkozni a jogaink.

            A mai kormányzati felfogás pedig már nem abból indul ki, hogy a fogyatékossággal elő személyeknek jogaik vannak, és ehhez képest kell megoldani a problémákat. Vannak a problémák, és ehhez képest nyújt valamit az állam. A fogyatékossággal élő pedig örüljön, mert gondoskodnak róla a döntéshozók, az adakozók belátása szerint.



x x x



Ez az új helyzet új kihívások elé állítja az érdekvédelmi szervezeteket, amelyek egyelőre nem találják a hathatós válaszokat.

Egy biztosan látszik, hogy a korábbi módszerek nem sokat érnek.  Elég, ha megnézzük a különböző szakszervezeteket, érdekképviseleteket, illetve általában a civil szervezeteket. Aki lojális a fennálló hatalommal, az kap pénzt, paripát, fegyvert, a többiek meg éppen csak vegetálnak.



x x x



A fogyatékos ügyet sem lehet csak feketén-fehéren megítélni. A minap egy szakember a bentlakásos intézménybekerülést kényszerítésnek nevezte.

            Vannak helyzetek, amikor nincs más megoldás (elhunytak a szülők, nincs tartásra köteles és/vagy képes hozzátartozó…).

            Aztán vannak helyzetek, amikor a fogyatékossággal élő számára az intézményi ellátás sokkal jobb, élhetőbb, mint az otthoni környezet. Ismerek eseteket, amikor a fogyatékossággal élő személyt szinte úgy kellett kimenekíteni az otthoni környezetből. A család ragaszkodott hozzá, mert részben-egészben a megélhetést jelentette a család számára.

            Az ma nálunk illúzió, hogy akár egy ilyen fontos kérdésben is a fogyatékossággal élő személy akarata teljes egészében érvényesüljön, az már jó, ha legalább részben érvényesül.

            Értelmi fogyatékosok esetében az úgynevezett támogatott döntési eljárás feltételei teljes mértékben hiányoznak.



x x x



Ott tartunk, hogy a sérült embereknek fogyatkozik az esélyük arra vonatkozóan, hogy a jövőben bekerülhessenek bentlakásos intézménybe. Egyrészt azért, mert az átlag rokkantsági ellátás és a fogyatékossági támogatás együttes összege sem elég az átlagos térítési díjak megfizetésére. Másrészt olyan gyors az elöregedése a társadalomnak, hogy az intézményi férőhelyek száma az indokolt igényeket nem tudja majd kielégíteni.



x x x



A fogyatékossággal élőknek ma általában rossz a helyzetük a megélhetésüket, a különböző szolgáltatásokat, a munkalehetőségeket illetően. Ehhez képest a specialitások még kevésbé érvényesülnek a nők, a különböző fogyatékosságok tekintetében.

            Ma még általában a kórházak sincsenek fölkészülve a mozgássérültek fogadására sem.  A speciális – például nőgyógyászati – vizsgálatokról már nem is beszélve.



x x x



A mai felülvizsgálati gyakorlat, illetőleg minősítési rendszer alapján csökkenő azoknak a száma, akik bevonhatók a rehabilitációs foglalkoztatás körébe, akik után a munkáltató állami támogatásban részesülhet. Vagyis a hangoztatott kormányzati szándékkal éppen ellentétes a hatás. Vagy talán ez a valódi szándék?

            Azokkal pedig már végképp nem foglalkozik senki, akik kikerülnek a foglalkozási rehabilitációs körből. Szerencsés esetben így is találnak munkát. Ha nincs szerencséjük, bekerülnek a munkanélküliek népes táborába.



2013. április 8., hétfő

Hogy is van ez?







Kedves ismerősöm egyik írásomra reagálva írja, hogy "minden előzetes rémhír ellenére" továbbra is kapja a korábbi rokkantsági nyugdíjának megfelelő mértékű rokkantsági ellátást és a fogyatékossági támogatást. Azt viszont mintegy nehezményezte, hogy pont az érdekvédelmi szervezettől szenvedett el hátrányt, mert megszüntették a foglalkoztatását.

        Ismerősöm vélekedésében benne van a teljes magyar valóság. Mindent aszerint értelmezünk, ahogy az bennünket érint.

            Egy munkaviszony megszüntetése nagyon személyes és komoly ügy. Az érintett személy ezért akár jogosan és joggal meg is sértődhet, fölháborodhat.

            Fontos kérdés azonban, hogy miért került a munkaviszony megszüntetésére sor? Ha ezt végiggondoljuk ismerősöm esetében, pillanatok alatt eljuthatunk oda, hogy a munkaviszonyt megszüntető munkáltató kényszerhelyzetben volt. Kormányzati intézkedés következtében megszűnt a munkája, így a munkaköre is azzal, hogy megszűnt az érdekvédelmi szervezek korábbi feladata a lakások akadály-mentesítésével kapcsolatosan.

            Az eset arra jó példa, hogy megsértődök azon, ami engemet érint, a többi meg rendben van.  Hogy egyébként mindenki más érintettel mi történik, ahhoz mi közöm?

            A mai változásoknak a sérült emberek körében sok kárvallottja van, és egyáltalán nem azért, mert rosszhiszeműek voltak vagy csalók lettek volna.

            Súlyos problémának tartom, hogy ezek a kárvallott emberek gyakorlatilag semmilyen társadalmi szolidaritást nem tudhatnak maguk mögött. Sajnos még a hasonló sorsú emberek körében sem föltétlenül.


2013. április 5., péntek

Széljegy - 63.


A Fradinak új stadionja lesz. Ezt egy ideje már lehet tudni, arról azonban még nem hallottam semmit, hogy mi indokolja a régi lebontását és új építését.
       Szerintem eddig is az Üllői úti stadion volt a legmodernebb Pesten. Tényleg mi indokolja ezt a beruházást? Ezt kapja a B-közép?
       Megkezdték a régi lebontását és megtörtént az újnak az alapkőletétele.
       Új stadion már lesz. És hol a csapat?

2013. március 31., vasárnap

Napló


Ma olvastam - a facebookon - Gerendás Péter énekes, dalszerző nyílt búcsúlevelét, amelyben bejelenti, hogy megélhetési gondok miatt külföldre megy. 
       Hát annyi pro és kontra hozzászólást, mint amennyit ez a bejegyzés kapott! 
       Nem vagyok híve a külföldön való letelepedésnek, a külföldön történő munkavállalásnak. Kik mennek ugyanis ki? Elsősorban a fiatalok, a húsz-harmincévesek. Közülük is leginkább azok, akik tehetségesek, jó szakmájuk, képesítésük van, vagy azok, akik ugyan ilyen kvalitásokkal nem rendelkeznek, de bármilyen munkát elvállalnak, hogy legyen egyáltalán munkájuk.
   Azok a fiatalok mennek el, akiknek az egyik főfeladatuk lehetne, kellene lennie a magyarországi viszonyok megváltoztatása. Ezt nem a rokkantak és az öregek fogják kiharcolni!
       Az ilyen kiutazásokban látnunk kell a kényszert is. A legtöbb esetben tényleg nincs választási lehetőség. Ma kevés család van az országban, amelyiket nem érintik ezek a problémák. Azt viszont nem értem, hogy ahol családból ének már külföldön és ennek ellenére úgy gondolják, hogy jól mennek nálunk a dolgok.
    Gerendás "búcsúlevelének" van egy olyan momentuma, ami túlmutat rajta. Ez pedig a mindennapi életünk, megélhetésünk biztonsága és tervezhetősége.  Ez az, amiben jelenleg általában cudarul állunk.

x x x

Csendesen telik a húsvét. Most éppen nem esik az eső, de hideg van.A jövő héten sem várható semmi jó, az előrejelzések szerint inkább ősz lesz, mint tavasz.

x x x

Tegnap volt az egyik barátom és a Fidesz születésnapja.
     A barátom ötvenöt volt, ma már közelebb van a hatvanhoz. A magunk módján szerényen megünnepeltük.
     A Fidesz huszonöt évvel ezelőtt alakult. Nyilvános ünneplés nem volt, de állítólag ők is ünnepeltek.
    A Fidesz alakulása kapcsán eszembe jut ez az eléggé közismert történet: A családba megszületik a kisbaba. Mindenki úgy érzi, hogy a családban mindenkire hasonlít egy kicsit a gyerek. Aztán elkezd cseperedni, ekkor jönnek azok a megállapítások, hogy azért ilyen, mert rád ütött. A gyerekből felnőtt lesz. A családban már mindenki hárít: "Kire ütött ez a gyerek!"



Széljegy - 62.


Egy újságcikk is elég ahhoz, hogy megmutatkozzon, mennyire nincs ma szolidaritás ebben a társadalomban.Akár még a sérült emberek körében is.
       Azt hisszük, hogy már nincs lejjebb, de mindig van. Gondoljunk csak bele, valakinek megszűnik az ellátása, ezzel megszűnik a biztosítási jogviszonya is, munkahelyet nem talál és mondjuk történetesen még egyedül is él...
       A legutóbbi kimutatások arról szólnak, hogy megtakarítást gyakorlatilag nem sikerült elérni a rendszerben, sőt tízmilliárddal többe került 2012-ben, mint 2011-ben. Arról ugyanis senki nem beszél, hogy olyan infrastruktúrát alakítottak ki, ami a lehetséges megtakarítást elviszi.
       Szóval "egyre többen élnek a sérült emberekből", ugyanakkor egyre kevesebb sérült ember kap "méltányos" ellátást.

Quimby: Szellő


2013. március 30., szombat

Locsolóvers


Ablakom alatt tücsök ciripel.
Nem elég szépek a nők,
az ördög vigye el!
Hajnalban jöttek a gondolatok:
Napkeleti vándor vagyok,
tarisznyámban varázsszerem,
a nőket mind széppé teszem.
Szabad-e a házhoz
örömet hozni?
Szabad-e locsolni?

2013. március 27., szerda

Napló


Az életre nincs recept. Mindenkinek vannak valamilyen mértékben lehetőségei, vannak elképzelései, aztán lesz valahogy.
       A minap többen is meghaltak a tágabban vett ismeretségi körömből, akiknek gyakorlatilag - már - nem voltak lehetőségeik. Mondhatok, gondolhatok bármit, akár még okoskodhatok is, tényleg nem voltak lehetőségeik. Csak úgy voltak, élték az egyik napot a másik után céltalanul és kilátástalanul.
       Vannak ismerőseim, akik zsúfoltan élik meg a mindennapjaikat, az anyagi korlát gyakorlatilag egyenlő a nullával. Ha megkérdezem őket, hogy mi újság, hirtelen fel se tuják sorolni az elmúlt napok eseményeit. De körülbelül ennyi. A történésen kívül szinte semmi nem marad meg bennük. És közben fáradtságról panaszkodnak. Ha fölvetem nekik, hogy találkozhatnánk, a legtöbbször az a válasz, hogy majd meglátjuk, talán egyszer csak. Rohanás és zsúfoltság az életük.
       Néha megkérdezem magamban, az anyagiakon túlmenően van komolyabb különbség a kétféle élet között? Hát nem tudom.

x x x

Tibi barátom révén kezdtem el olvasni Adonyi Sztancs János írásait. A Nászetetés, avagy csók után herpesz című regényét és az Arisztokraták ma című dokumentum-kötetének első részét olvastam tőle. 
       Tibitől hallottam először, hogy a minap elhunyt, egyidős volt velünk. 
       Különös jelensége volt a mai magyar irodalomnak.      

2013. március 26., kedd

Széljegy - 61.


A Magyarország-Románia világbajnoki labdarugó selejtező mérkőzés eredmény 2:2. A románok a hosszabbításban egyenlítettek, és ezzel megőrizték több mint harninc évi veretlenségüket velünk szemben.
   Mindezt nem is az eredmény miatt jegyzem meg. Az eredmény mitti magyarázkodások, mentegetőzések ugyanazok, mint annak idején: "Nem bírtuk erőnlétileg...", "Egy kis szerencsével...", "Ha jobban koncentrálunk...".
       A magyar fociban nincs új a nap alatt. Sajnos. 

2013. március 25., hétfő

Végletek között





- ajánló sorok Tommi Melender A francia barát című regényéhez  -




Joel Raento, finn drámaíró, elvonul egy francia kisvárosba, Aronville-be, hogy új környezetben tanulmányozhassa kedvenc íróját, Gustave Flaubert. Barátja lesz a kisvárosban Marcel Daigneault, eredeti foglalkozását tekintve tanár, a történet idején már szállítási vállalkozó, akinek a kedvenc költője Baudelaire.

A két értelmiségi a két tizenkilencedik századi nagyságból merít valami pluszt a mindennapjaikhoz, és közben körbeveszi őket a nyers valóság. Joel kívülállóként nézi a történéseket, Marcel az alvilágnak dolgozik, nőket szállít Kelet-Európából és Nyugat-Afrikából a Le Havre-i kikötőbe, ahonnan hajóval viszik őket tovább Amerikába, tele reményekkel, várakozón.

Két véglet, az egyik oldalon a két értelmiségi ábrándjai a tizenkilencedik századi klasszikusok által megerősítve, a másik oldalon a mindennapok valósága erőszaktól, bűnözéstől átitatva. A valóság, ahol senki nincs biztonságban, se a megrendelő, se a szállító, se a kiszolgáltatott nő.  Ebben a világban egy élet egy pillanat. Ma még vagyunk, holnap már nem. És senkit nem érdekel, hogy mi történt.

Ebben a kavalkádban szembesülünk azzal, hogy milyen modern író Flaubert, és milyen modern költő Baudelaire.

Joel Flaubert után mondja: „Az ostobaság és a műveletlenség félresöpörte a kereszténységet a francia forradalomban, és azóta uralja a világot. Flaubert zsenialitása abban állt, hogy felfedezte az emberi ostobaság határtalan erejét és szívósságát. (….) Flaubert tudta, hogy az ostobaság ellen nem lehet harcolni anélkül, hogy tönkre ne tennénk saját magunkat. Minden, ami beleütközik az ostobaság falába, diribdarabra törik.”

Joel tudta: „Végső soron minden a körülményektől függ. Bizonyos körülmények között a rossz cselekedetekből is születhet valami jó. Vagyis a körülményeket kell vizsgálni nem a tetteket.”

Marcel eljut addig a fölismerésig, hogy: „Az emberek közti érintkezésben a legfontosabb szabály arról beszélni, ami célszerű, nem pedig arról, ami igaz.”  „Emlékezett rá, Baudelaire arról álmodozott, hátha sikerül az egész emberiséget maga ellen lázítania. Azt képzelte a költő, hogy ily módon mindenért kárpótolhatja magát. Marcel azonban más korban élt, mint példaképe. Nincs értelme az egész emberiséget vagy akár csak a francia népet ellenségévé tenni. Egy efféle megasztár-szerep nem vigasztalná meg, csupán rajongói klubokat és házassági ajánlatokat hozna a számára.”

A regény egyik szereplője így elmélkedik Marcelnek: „Hiányzik valami az életemből? Talán a szerelem. De nem áhítozom rá. Boldogabb vagyok szerelem nélkül. Az élvezethez nem kell szerelem. A szerelem csak az Isten álruhában. A szerelem csak bűntudatot ültet az emberbe. Mert az ember kénytelen bűntudatot, gyöngeséget és lelkiismeret-furdalást érezni azok előtt, akikbe szerelmes.”

A legemberibb érzések, viszonyulások sem válthatják meg a regény szereplőit. Valószínűleg a belátással, a megértéssel van a baj: „Nem kell szégyellni, ha segíteni akarsz a barátodon, de előbb meg kéne érteni, hogy ő mit akar és miért…”.

A francia barát ízig vérig mai regény. Minden szereplője a helyét keresi. Vannak, akiknek esélyük sincs rá, hogy megtalálják, mert közben meghalnak.

Az Európa Kiadónál 2012-ben megjelent regény, amit Gombár Endre fordított, arra is ráébreszthet bennünket, hogy mi lehet a próza útja a jövőben.


2013. március 23., szombat

Napló


A héten bejelentették, hogy a rokkantak felülvizsgálatát 2014. december 31-ig be kívánják fejezni. Még több mint kétszázezer ember vár felülvizsgálatra. Jelenleg nagy a lemaradás a felülvizsgálatok terén.
       Lesznek, akik még közel két évig idegeskedhetnek. Bizonyos szempontból viszont örülhetnek, csak akkor tudják meg, hogy mi is vár rájuk.

x x x

A héten szerdán csodálatosan szép tavaszias nap volt. Előtte és utána szinte mindenféle idő, eső, hó, hideg, szél..., csupa kedvrontó, lélekölő időjárás. Előreláthatólag még a jövő hét is ilyen lesz.

x x x

Egy könnyű recept: Készítünk egy piskótaalapot. Ezt beletesszük a sütésre előkészített tepsibe. Húsz deka túrót tetszés szerint ízesítünk porcukorral és vanílliás cukorral, összekeverjük, összeturmixoljuk. Ha száraz a túró, lehet beletenni egy-két kávéskanál tejfölt. Az így elkészített túrót ezután kávéskanállal beleszaggatjuk a piskótás tepsibe, arányosan, hogy többnyire mindenhová jusson. Aztán jöhet a sütés. Gyorsan elkészíthető, délutáni beszélgetéshez kávé vagy tea mellé kiváló.

x x x

Kedden a Duna tévén este láttam egy amerikai filmet Hallgass a szívedre! címmel. 
       A srác pincér és szeret zenélni, dalokat szerez. Beleszeret egy lányba, aki siket. Kezdetben még a barátja is próbálja lebeszélni a lányról a kommunikációs nehézségek miatt. Erre mondja a fiú egy alkalommal, csak azért nem fog lemondani arról, akit szeret, mert rosszabb lehet. 
       Egymás kedvéért tanulnak meg jelelni. A lány se tudott, mert az anyja nem engedte, hogy megtanuljon, szájról kellett olvasnia és normál iskolába járt.
       A lány anyja ellenezte kapcsolatukat, más jövőt képzelt el a lányának, nem egy pincért. Nem is engedte, hogy találkozzanak. Ahogy mondani szokták, végül is győz a szerelem.
       A fiú rábeszéli a lányt egy fülműtétre, ami után annyira hallhat, hogy járhat zeneiskolába, ez volt ugyanis a vágya. Közben kiderült, hogy a fiúnak agydaganata van. Mire megvan a lány sikeres fülműtétje, a fiú meghal. 
       Ennyi a film. Tanulság, mondanivaló? Rengeteg.


   

Ne félj!


Ne félj!
Mélységében 
szép az éj...
Ha kezem
nyújtom feléd,
erőt remélj.

2013. március 21., csütörtök

Ágnes Vanilla: Valaki más (Ugyanaz a szív)


Martfűi levelek



Kedves Barátom,


Hirtelen fagyos lett a levegő. De szó szerint. Március idusán, amikor a tavaszt várnánk, volt az idei tél leghidegebb éjszakája.
            De fagyos lett a légkör mástól is. Inkább széttartás van ma nálunk, mint összetartás. Ma már még a barátok is könnyen lemondanak egymásról. Könnyebb ugyanis lemondani a másikról, mint megértéssel venni a másik hülyeségét, elsimítani a másik lelkében dúló vihart, vagy legalábbis csendesíteni…
            Kedves Barátom, nekem is sikerült beleszaladnom egy ilyen utcába, a kérdés, hogy foglya maradok-e a zsákutcának. Föloldozást az a másik adhatna. Kérdés, akar-e adni?
            Látom, sikeresen elvan mindenki a saját problémáival. Azt viszont észre sem vesszük, hogy így még védtelenebbek, még kiszolgáltatottabbak vagyunk, leszünk.
            Gyengítjük saját magunkat. Azt hisszük, egymás játékszerei vagyunk, holott lehet, hogy velünk játszanak.
            Úgy adódott, hogy a március 15-i városi rendezvényen én mondtam az ünnepi köszöntőt. Jószerivel csak a fiatalokról beszéltem, a márciusi ifjakról és a mostaniakról. Bennük még van reményem.
            Ők még olyanok, mint a tiszta víz. Akkor is, ha néha látjuk, hogy valamit visz a víz. Ők még fiatalok, és csak remélni tudom, hogy demokraták is.
            Ha elveszítjük fiataljainkat, mert külföldre mennek dolgozni, adófizető polgárokat is veszítünk velük. És az idősebbek támaszait is.
            A minap mesélt egyik ismerősöm a tapasztalatairól. Egyre többen mennek ki az ismeretségi köréből olyanok is külföldre dolgozni, akiknek egyébként anyagi okokból semmi okuk nem volna, csak közérzületileg nem érzik jól magukat itthon.
            Nem tudom, milyen Magyarországot kellene építenünk, hogy ezek a fiatalok visszajöjjenek, vagy egyáltalán ki se menjenek? Tényleg, milyet? Ezen gondolkozott már bárki is?
            Kedves Barátom, nem akarom az elmúlt huszonhárom-huszonnégy évben visszaidézni, hogy kinek mit kellett volna másképp csinálnia. Ezeknek az éveknek valamennyien a részesei voltunk. Nem mondhatjuk, hogy semmi közünk hozzá.
            Ezzel azt is akarom mondani, hogy nemcsak a mindenkori politikai halmon lévő irányzat felelőssége a kérdés, hanem a mindenkori ellenzéké is. Beszéltünk erről az elmúlt években bármikor is?
            Itt mindenki felelős - különböző mértékben -  azért, ami van.
             Barátom, nekem sem öröm, hogy ilyesmit kell írnom. A legjobban annak örülnék, ha Te vagy bárki más meggyőzne ennek az ellenkezőjéről.
            Befejezésül engedj meg egy történetet. Egy férfi elmegy kádihoz, átad neki egy gyűrűt, és azt kéri, hogy egy szót véssen bele, ami akkor is használ, ha valaki beteg, ha valami fáj, ha bánatos vagy, ha nem bírsz magaddal… A kádi azt kérte, hogy másnap menjen vissza a gyűrűért.
            A férfi másnap visszament a kádihoz. Megvan a gyűrű?, kérdezte. Igen, felelte a kádi.
            A férfi átvette a gyűrűt, amibe valóban be volt vésve egy szó: „Elmúlik.”
            Talán az igaz szerelem kivételével ez mindenre igaz. Az nem múlik el, abba bele is lehet halni.
            Mivel a történet alapvetően igaz, egyáltalán nem mindegy, hogy mi marad - utánunk.
            Ezzel búcsúzik barátod:



2013. március 17., vasárnap