Bennem

A kacagásod
most zeneként visszhangzik
a csendben bennem.

Harangok

           

                                                           Nagypénteki csönd,

                                                           némák a harangok,

                                                           harangzúgás nélküliek

                                               a tavaszi akkordok,

                                               harag nélküliek,

                                               amit mondok…

                                               Ami fáj, nagyon fáj,

                                               vigasz csak

a tavaszi táj.

A jobban szeretők

mindig a szenvedők.

Ami fáj, nagyon fáj,

továbblépni

mégis muszáj.

Te máshol, én itt vagyok.

Ha visszajönnek,

neked zúgják a harangok,

jobban nem szerethetlek,

mint ahogy szeretlek.

Emlék

Nincs rá szó, mondat,
része lettél a múltnak,
jelenvalómnak.

Nélküled

Immár nélküled;
a túlsó parton várod
érkezésemet.

És akkor most?

Az országgyűlési képviselő-választás eredményében semmi meglepő nincs. Hacsak nem a választási arányokban!

      Érvényesül a csapatszellem. Te oda, én ide. Nincs átmenet.

      Jó dolog az a tudat, hogy a győzteshez tartozol. Akkor is, ha semmi kézzelfogható előnye sincs. A többség így gondolta.

       A következő négy év miről is szólhat?

      A választások előtt Orbán Viktor a programra vonatkozólag csak annyit válaszolt, hogy folytatni szeretnék, amit megkezdtek. Ha a rokkant emberekre gondolok, azt inkább ne tegyék!

      Az ellenzéknek vagy sikerül lábra kapnia és esélyes kihívók lehetnek négy év múlva, vagy hosszú időre - és nem csak négy évre - marad a jelenlegi kurzus. Nincs átmenet. Az ellenzék vagy felnő egy kemény váltáshoz, vagy évtizedekre elsüllyed.

Egy barátság emlékére

E helynek szellemisége van.

Vörösmarty Mihály gondolatát idézve kérdezhetjük, ment-e a könyvek által előbbre a világ? Csak a könyvek által biztosan nem, de könyvek nélkül sem.

Amikor átadjuk ezt a kutatószobát, emlékszobát, a néhai dr.Bakonyi Péterre, a harmincnégy éves korábban elhunyt martfűi polgármesterre is emlékezünk.

Barátságunk is a könyvekkel kezdődött. Hetedik osztályos volt, amikortól is kezdetét vették beszélgetéseink – amikor az időjárás csak engedte - Martfű akkor egyik legszebb platánfája alatt, amit magunk között a bölcsek fájának neveztünk. Egyébként visszahúzódva egy szobába, estébe, éjszakába nyúlóan beszélgettünk rendszeresen. Ezek a beszélgetések, amelyek ebben a formában Péter érettségijéig tartottak, mindig egy könyv apropóján indultak, vagy oda lyukadtunk ki.

Rendkívül olvasott volt. Azt már csak mellékesen jegyzem meg, hogy azon kevesek közé tartozott, aki idegen nyelven is olvasott.

Olvasásszeretetével függött össze, hogy szívesebben utazott tömegközlekedési eszközzel, mint személygépkocsival, ezért nem szeretett vezetni. Egy pesti úton, oda-vissza, képes volt elolvasni egy háromszáz oldalas regényt. Gyorsan és értőn olvasott. Ezzel a képességgel és készséggel kevesen rendelkeznek.

Péter érettségijét követően, amikor is megkezdte egyetemi tanulmányait, kezdődött egy nyolcéves időszakunk, amikor is legtöbbet Budapesten találkoztunk. Még ezeknek a találkozásoknak is a legtöbbje valamilyen módon kapcsolódott a könyvhöz. Még egy-egy óbudai vagy belvárosi kisvendéglőben is úgy találkoztunk, hogy volt nálunk egy-két könyv, amelyeknek a gondolatait meg akartuk osztani egymással.

Arra pedig csak utalok, hogy tíz éven keresztül minden évben egy napot rászántunk a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválra.

Ezek után már közhelyszerűnek is tűnhet az a megállapításom, hogy dr.Bakonyi Péter szerette a könyveket. Szeretett olvasni és gyűjtötte is a könyveket.

Gyűjtőszenvedélye elsősorban a történelem, a politika, a filozófia és általában a társadalomtudományi körben megjelent könyvekre irányult, ezeken belül is gyakran a különlegességekre. A vérbeli gyűjtőkre jellemző módon, gyerekként tudott örülni egy-egy új szerzeménynek.

Gyakran mondogatta, hogy igazából az ő „könyvtárát” és az enyémet egyesíteni kellene, mert úgy lenne teljes. Az ő könyvtára inkább társadalomtudományi jellegű volt, az enyém pedig szépirodalmi.

Ahogy az embereknek, a könyveknek is megvan a maguk sorsa.

Urbán Anikó, dr.Bakonyi Péter édesanyja, a gyűjteményt fölajánlotta a martfűi városi könyvtárnak.

A könyvtár munkatársai rendezték, katagolizálták a könyveket, berendezték, létrehozták a könyvtárnak ezt a részlegét.

Kívánom, hogy ezeknek a könyveknek is legyen sok olvasójuk. Az olvasókat érintse meg az a szellemiség, amely megérintette a gyűjtőjüket is.

        
Kevésbé volt ismert és köztudott, hogy dr.Bakonyi Péter polgármesterként tanárember is volt. Azzal kezdtem, hogy a könyvek segítsége kell ahhoz, hogy előbbre menjen a világ. Dr.Bakonyi Péter tanítása a könyvei révén folytatódhat. Kívánom, hogy valóban így legyen, hogy minél több fiatal éljen ezzel a lehetőséggel.

Köszönöm a figyelmüket.

Utóirat: Ez a beszéd a Martfűi Városi Könyvtárban hangzott el 2014. április 09-én. A gyűjtemény háromezer-kilencszáznyolcvan kötetből áll, eszmei értéke négymillió forint körül van.                                                                                                           

              

Jel

Az égen sűrűn
vannak a lábnyomok,
életjelként egyszer
csak lájkolok;
égbe szöknek
a sóhajok, 
mindenen túl, minden
előtt, még megvagyok.

Napló

Az április 6-i országgyűlési képviselő-választáson a Fidesz-KDNP pártszövetség kiütéses győzelmet aratott a baloldal felett. Ismét kétharmaduk lett a parlamentben.

    Lehet keresni az okokat, az azonban biztos, hogy valamit nagyon rosszul csináltak az MSZP és szövetségesei. Kezdhetnek előről mindent, le kell menniük alfába. Az alulról építkezést új arcokkal nem sporólhatják meg. Ha azt hiszik, hogy igen, annak ismét csak kudarc lehet a vége.

       Új és hiteles emberek hiteles válaszai kellenek a társadalmi problémákra. A rajthoz minden feltétel adott, a mai baloldal a nullponton van.

x x x

Április hetedikén volt a Megavers 6 döntője a szolnoki Szigligeti Színházban. Színvonalas szavalatok voltak jó versválasztásokkal.

       A versenyre tizenkettő és harminc év közöttiek jelentkezhettek. 

      Azt is mondhatnám, hogy amíg az ilyen versenyekre vannak jelentkezők, vannak verset szerető fiatalok, addig nincs hiba, mindig lesz remény. Arról már nem is beszélve, hogy ezek a fiatalok, hogy tudnak egymásért izgulni.

x x x

Nyolcvannégy éves korában elhunyt Szabó Gyula, a nemzet színésze, a Tenkes kapitány Buga Jakabja. 

      

Szösszenet - 20.

A 2014. évi országgyűlési képviselő-választások előtt a legkevesebb szó a programokról esett, ki mit szeretne csinálni a következő négy évben. 

      A Fidesz-KDNP pártszövetség folyamatosan azt hangoztatta, hogy folytatni szeretnék, amit eddig csináltak, amit megkezdtek. Ez így elég talányos, a sérült emberek szempontjából pedig tragikus.

       Az ellenzéki pártok sem voltak valami bőbeszédűek.     

       Nem voltak miniszterelnök-jelölti viták, illetőleg programviták. A jövőnk? Megyünk előre a vak világba.

Beszéljük meg!

A Mozgáskorlátozottak Egyesületei Országos Szövetségének - a MEOSZ - idei siófoki 2014. április 24-27. közötti rendezvénysorozatának keretében lesz heine-medines találkozó is, 24-25-én. Ezen lesz mód beszélgetnünk a problémáinkról, a jövőnkről is. Az alábbi kérdésekkel lehetséges témaköröket szeretnék fölvázolni, hangsúlyozni szeretném, hogy nem kizárólagosan. A kérdések száma szűkíthető, bővíthető, új témák is fölvethetők. A kérdések természetesen nem csak a heinéseket érintik, érinthetik, hanem minden sérült embert.

Beszéljük meg és gondolkozzunk együtt!

1. Milyen a közérzeted, mint mozgássérült embernek, ma Magyarországon? Ha jó, miért jó? Ha rossz, miért rossz?
2. Neked mi a legégetőbb problémád ma, ami összefügg sérültségeddel, és rövidtávon meg kellene oldani?
3. Milyennek ítéled meg lakókörnyezetedet a sérültséged szempontjából? Min kellene a legsürgősebben változtatni?
4. A jelenlegi életviteledhez szükséged van-e külső segítségre? Ha igen, megfelelőnek tartod-e? Ha nem, min kellene változtatni?
5. Milyenek legutóbbi kórházi élményeid? Milyennek látod a kórházi körülményeket az ellátásod szempontjából?
6. Ha találnál megfelelő bentlakásos intézményt pár éven belül, kérnéd-e a felvételedet?
7. Érdekvédelmi szempontból melyik az a három terület, kérdés, amelyekben föltétlenül lépni kellene?
8. Adott esetben vállalnál-e munkát, feladatot az érdekvédelemben?
9. Szerinted szükség van-e a sérült embereket érintő kommunikációban változtatásra?
10. Az érdekvédelem érdekében vállalnál-e anyagi áldozatot?

Üzenet - 96.

Magyarországon az emberek nem választanak, inkább csak szavaznak. Szurkolótáborok vannak, s mindenki szavaz a saját csapatára. Egy fradista sosem fog az Újpestre szavazni.

Láthatatlanul

Messze vagy,
nagyon,
sugárzásod
fogom;
kezem
levegőben kapkod,
a semmit
markolom.

Fejezetek egy önéletrajzból

- emlékezés és folytatás -

XIX.

Emlékszem, anyám a hatvanas években kontyban hordta a haját. Akkoriban ez volt a divat. Ahogy a svájci sapka is divat volt. Ilyet az apám viselt.

            A jambósapkát viszont nélkülözték a családunk férfi tagjai, pedig ez is divat volt abban az időben.

          A korabeli fotókat nézve az egyik leghíresebb svájcisapkás úr Hamvas Béla filozófus, eszmetörténész. A fotó tanúsága szerint éppen Tiszapalkonyán raktárosként gazdagította élettapasztalatát.

x x x

A hatvanas évek X-faktorja a Táncdalfesztivál volt. Ezeken tűnt föl, illetőleg lett népszerű Koncz Zsuzsa, Zalatnai Sarolta, Szécsi Pál, Máté Péter, Kovács József, valamint az Illés, az Omega együttes, és még nagyon sokan mások. Ezek a nevek még ma is ismertek, jól csengenek.

            A másik nagy össznépi show a Ki mit tud volt. Itt is máig ismert nevek tűntek föl, többek között Kern András, Gálvölgyi János színészek, Schiff András zongoraművész.

            A Ki mit tudon külön szám volt a zsűri szereplése. Itt is nagy nevek voltak, a zsűri elnöke Major Tamás volt, tagjai Petrovics Emil zeneszerző, Pernye András zeneesztéta, zenekritikus, Szinetár Miklós rendező, Rába Miklós táncművész. A véleményükből, bírálataikból, tanácsaikból még gyerekként is sokat tudtam tanulni.

            A zsűriben külön jelenség volt Pernye András kihajtott fehér inggallérjával. Nem emlékszem egy értékelésére, bírálatára sem, amelyben bármelyik versenyzőt „lehúzta” volna. Úgy beszélt, mintha ott is a katedrán lett volna. Tanított.

x x x

Pernye Andrásról kevesen tudják, hogy heine-medines volt. Éveken keresztül írt zenekritikákat a Magyar Nemzetbe, megírta jazz történetét.

        Tőle hallottam a következő történetet: Egyik tanítványa vizsgázott nála. Kérdezett tőle valamit, a hallgató nem tudta a választ. Könnyített kérdést tett föl, arra sem volt válasz. Végül már azt kérdezte, hogy Mozart Jézus előtt született vagy utána. A tanítvány annyira zavarban volt, hogy erre sem tudott válaszolni. Erre Pernye a fejét fogva felkiáltott: „Kollegina, valami zenét!”

            Pernye András mondta, hogy Bachot azért tarthatjuk a legnagyobb zeneszerzőnek, mert az ő zenéje van legközelebb Istenhez.

x x x

Az SZDSZ 1989 őszén kezdeményezte az úgynevezett négyigenes népszavazást. Az SZDSZ Martfűi Szervezetének ehhez kapcsolódott az első komolyabb feladata, az országos népszavazást helyi szinten megszervezni.

            Az SZDSZ megnyerte az országos népszavazást és nyert Martfűn is.

       A következő kérdés az volt, hogy választókörzetünkben lesz-e az SZDSZ-nek az országgyűlési képviselőválasztáson 1990 tavaszán.

Szerelem

Szeretet? 
Szerelem?
Mindkettő
örök legyen;
körbefonjanak
mint az ölelés,
így lesz 
részből egész.

Napló

Ajánlom a Pozitív Sokk című dokumentumfilmet mindazoknak, akik úgy érzik, hogy nincs tovább és lélekben már feladták. Azoknak, akik azt tapasztalják, hogy hátrányos helyzetből nem lehet előrejutni, győzni, mert az lehúz, ellehetetlenít. Ajánlom azoknak, akiknek fogalmuk sincs arról, hogy milyen cigányként élni ma Magyarországon, akiknek fogalmuk sincs arról, hogy milyen ma vakként élni nálunk, akiknek arról meg végképp fogalmuk nincs, hogy milyen vak cigányként élni, tanulni.   

       Mintha egy mese volna. 

      Bodnár Zsolt, egy vak cigány fiú, elindul szerencsét próbálni. Az általános iskolában az anyjával tanult, hogy ő tanulhasson. Tanulmányaiban addig jutott, hogy elvégezi a jogi egyetemet. 

      Mit is gondolhatunk erről a cigány anyáról, aki munka mellett tanult a vak fiával?

     Úgy beszélnek róla, mint aki nyugalmat és derűt áraszt környezetére. Klári doktornő, a szemorvos, azt jegyzi meg, hogy harmincéves praxisában Zsolt az első betege, aki felhívja őt azért, hogy megkérdezze tőle, hogy hogy van.

       A 2009-ben készült dokumentumfilmet a youtube-n néztem meg.

    Zsolt története a dokumentumfilmen túl is folytatódik. Az már a filmben nincs benne, hogy elvégezte az egyetemet, párja van és alapító elnöke lett a Pozitív Sokk Közhasznú Egyesületnek. Ennek az egyesületnek a tagjai fiatalok, elsősorban jogászok, joghallgatók.

     Íme Zsolt személyes hitvallása, ami az egyesület honlapján olvasható: "A látásom hét éves koromban megromlott és azóta folyamatosan romlik.

      Így talán sokkal több akadály, korlát került elém az életem során. Voltak és vannak körülmények melyek megnehezítik a látássérültek életét és ezáltal többek között az enyémet is.

    Én a látásom elvesztéséért cserébe kaptam olyan családot és barátokat, akik segítettek ezen akadályokat, korlátokat legyőzni, illetve bátorságot adtak, hogy merjek álmodni és ezeket az álmokat valóra váltani!

     Így válthattam valóra álmomat, hogy a jogi egyetem hallgatója lehessek, hogy kyokushin karatéka lehessek, és még volt néhány kisebb nagyobb álmom melyeket valóra válthattam!

    Életem során tapasztaltam, hogy megoldhatatlannak tűnő feladatok előtt milyen sokat számíthat egy barát biztató mondata, vagy egy ismeretlen pozitív hozzáállása ahhoz, hogy e  feladat megoldhatóvá váljon!

     Hála Istennek én nagyon sokszor kaptam ilyen segítséget, de volt amikor nem!

    Így tudom, mekkora értéke van egy kis segítségnek is, illetve menyire megnehezítheti egy ember életét ennek hiánya!

   Ezért szerettem volna egy olyan egyesületet létre hozni, ahol tapasztalatból tudjuk hogy milyenfajta segítségre lehet egy-egy embernek szüksége.

   Megkértem barátaimat, ha egyetértenek velem és részt tudnak vállalni egy közös álom létrejöttében, akkor együtt hozzunk létre egy egyesületet és próbáljunk meg mindent megtenni azért, hogy „a boldogság ne legyen csupán álom”!"

     Ez a fiatalember mindenképp pozitív példa. Az pedig egyáltalán nem baj, ha sokakat sokkol ezzel.

Nyitás

Hallom hangodat,
csilingelő varázslat.
Nyisd a kapukat!

A csend sikolya

A miniszter úr levelét megírta.

    Az Emberi Erőforrások Minisztérium első embere, Balog Zoltán miniszter úr, levelet írt a Mozgáskorlátozottak Egyesületei Országos Szövetségének és tagjainak, vagyis nekem is, mint az országos szövetség egyik tagegyesülete vezetőjének.

          Köszöni az elmúlt négyévi együttműködésünket.

       Hát bizony több is tellett volna tőlünk, ha megkérdeznek bennünket a sérült, fogyatékossággal élő embereket érintő jogi szabályozás rendszerszintű átalakítása előtt.  Fel sem ocsúdtunk, s máris ott voltunk, ahol a part szakad. 

        A levél olvastán egy "kívülálló" azt is gondolhatja, hogy Magyarországon jó sérült, ellátott embernek lenni. Ha van elégedetlenség, az legfeljebb a sérült emberek frusztrációja. 

      Az igazság ellenben az, hogy elindultunk lefele, társadalmi csoportunk egyre több tagja növeli a szegények táborát. Ez pedig egyirányú utca, innen nem nagyon van visszaút. Ma egy rokkant-találkozó megszervezésének legnagyobb kérdése, kockázata, hogy hányan tudják megfizetni az útiköltséget, az egyebekről már nem is beszélve.

        Vannak, akik már annyira lent vannak, hogy egy ilyen levél "üzenetét" már meg se hallják. Akiknél a nincs, a szegénység a küszöböt rágja, azok számára semmilyen esélyt nem jelent a gépjárműszerzési-támogatás mértékének emelése. Egyre kevesebben veszik igénybe ezt a támogatási formát annak ellenére, hogy a potenciális jogosultsági kört bővítették. Ez a támogatás ott nem lehetőség, akiknél a korábbi jövedelmet megfelezik, vagy urambocsá, meg is vonják.

      Mire az érintett rokkant magához tér, szembesülhet azzal, hogy megszűnt az egészségbiztosítási jogviszonya és hogy az legyen, havonta kellene díjat fizetnie akkor, amikor épp az a legnagyobb problémája, hogy nincs jövedelme.

          Bizony voltunk mi csalók, és lettünk, leszünk földönfutók!

       Amiért köszönet illethet bennünket úgy általában, az az, hogy meglehetősen türelmesen, csendesen vettük mindezt tudomásul. Mi összeszorítjuk a fogunkat, ha küzdünk egészségi hátrányainkkal, ha tudomásul veszünk bennünket ért sérelmeket.

       Azért is köszönet illethet meg bennünket, hogy egyre kevesebbe kerülünk az államnak, a társadalomnak. Európában lassan a legkevesebbe.

        A miniszter úr a levelét megírta. Nem kellett volna.

Őrjárat az éjszakában

Őrjárat az éjszakában,
a falakon túl
lusta álmosság,
színes jövőt álmodók.

Őrjárat az éjszakában,
életek motoznak,
kukától kukáig
surranók.

Őrjárat az éjszakában,
loncsos kutya nyüszít,
gazdája oldalba rúgta;
falakon túl és innen
mindenki a helyzet foglya.

Őrjárat az éjszakában,
övék a tér,
bennünk a túlélés
reménye,
amott zárt falak
kegyelme.

Napló

A héten volt a boldogság világnapja.

       Bevallom, azt se tudtam, hogy van ilyen világnap. Mindenesetre ez a hét, nekem legalábbis, nem a boldogságról szólt. Lassan már nincs olyan ismerősöm, akiknél ne lenne valamilyen probléma, valamiért, valakiért izgulni való.

       A héten volt a költészet világnapja is. 

       Ez a világ nem kedvez a költészetnek. Ha szétnézek egy könyvesboltban, egy könyvtárban, vagy a világhálón, rengetegen írnak verset. Többen, mint amennyien olvasnak. 

       Úgy viszont kevesen írnak, mint Kemény István, Vörös István, Erdős Virág, Kiss Judit Ágnes ... 

x x x

Két hét múlva választás. Nem kell nagy jóstehetség annak belátására, hogy nagy valószínűséggel marad minden a régiben. A parlamenti százalékok némileg változhatnak, de az irányvonal folytatódik. 

       Az ellenzék annyira későn ébredt, hogy esélyük sem lehetett ledolgozni a hátrányt. Néha olyan érzésem van, hogy nem is igazán szeretnének nyerni. Lehet, hogy ők még jobban meglepődnének, ha nyernének, mint a kormányzó pártszövetség.  

       A fentiekkel azt is akarom mondani, hogy maradni fog a rokkant emberek vesszőfutása.

Most

Most 2014-ben
vagy és mégsem;
távol tartod
magadat tőlem,
indok persze
bőven;
csak az az
egy hiányzik,
miért legyek én,
miért legyen
a másik.

Most 2014-ben
vagy és mégsem;
nekem nem,
másnak igen;
libikóka
az idegeken;
felhőjáték
az álmokban,
kapaszkodó
az álomban.

Fecsegjünk

Fecsegjünk
az életről,
fecsegjünk
kis semmiségekről
minden kötöttség
nélkül,
arcunk
reményeinktől
szépül;
fecsegjünk
fontos dolgokról,
a nőkről,
csupa jóról;
fecsegjünk
kis semmiségekről,
a halálról
és az életről.

Tárkány Művek: Lehetett volna

Napló

Egy évvel ezelőtt mondtam el ezt a szöveget a városi ünnepségen, ma talán még aktuálisabb, mint akkor:

Márciusi Ifjak

Nem tudom, hogy 1848 március 15-e eseményeinek, a márciusi ifjaknak, mindezek eszmeiségének van-e még olyan olvasata, amelyről az azóta eltelt időben – az elmúlt százhatvanöt évben – még nem beszéltek, még nem írtak? Mit kezdjünk a százszor, ezerszer idézett klisékkel, szövegekkel? Mit kezdjünk egy ünnepi beszéddel, ha nem szeretnénk, hogy unalomba fúljon?

            Mit is ünnepelünk március 15-én?

          1848. március 15-e egy korszak vége és egy korszak kezdete. A reformkor, a megfontolva haladás, a megegyezéses út keresésének a vége. A forradalom, a szabadságharc kezdete. Megjegyzem, hogy ennek a korszaknak a vége álláspontom szerint nem a szabadságharc leverése, hanem az 1867-es kiegyezés.

     1848. március 15-ének cselekvő részesei nem Széchenyi István és nem Kossuth Lajos elsősorban, ők a kezdeményező elődök, hanem az ifjak, Petőfi, Jókai, Vasvári és a többiek. Ezek a fiatalok, fiatalságukból eredően, bátrak voltak. Megérezték az idők szavát, a helyzetből adódó lehetőséget, ráéreztek erre és cselekedtek, tették, amit tenniük kellett.

        Márciusi ifjakról beszélünk. Néhány ifjú mögött ekkor már-már teljes életmű van, gondoljunk csak Petőfire. Egy ilyen helyzet a mai napig kuriózum. Ma inkább az a jellemző, hogy a fiatalok közel harminc évesen is tanulnak, kitolódik a családalapítás, a gyermekvállalás ideje.

          A márciusi ifjak példája arra is figyelmeztet bennünket, hogy óvó szemünket tartsuk rajtuk. Vigyázzunk rájuk, tartsuk itthon őket a lehetőségekkel. Azt a fiatalos lendületet, innovációt, ami ennek a korosztálynak a sajátja, egyik idősebb generáció tagjai sem tudják pótolni.

            A márciusi ifjak szerették hazájukat, elkötelezettek voltak iránta. Ez ma is példaértékű, és példaértékű is lesz minden nemzedék számára. Ezt a hitet erősíteni kell ma is a mai fiatalokban, és nem gyengíteni. Ha egy nemzet lemond a fiataljairól, azzal veszíthet a legtöbbet, a jövőjét veszítheti el. Ez olyan, mint mikor egy virágon nem csak az oldalhajtásokat nyesegetjük, hanem tövestül kihúzzuk.

          A fiatalok harciassága, hevessége sosem volt öncélú, nemcsak önmagukért ilyenek, hanem valamennyiünkért, öregebbekért is. Ahogy tették azt a márciusi ifjak is.

Hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy a fiatalságban mindig is volt és lesz egy távolságtartás, változtatni akarás a fennállóval, az idősebbekkel szemben. Ez olykor kellemetlen, de a fiatalság mindig tükör volt az idősebb nemzedékek tagjai számára. 

      „Talpra, magyar!”, kiáltotta Petőfi Nemzeti dal című versében. „Talpra, magyar!”, így figyelmeztet bennünket a cselekvésre.

     De így figyelmeztet bennünket arra is, hogy vigyázzunk fiataljainkra, hogy ők is vigyázhassanak ránk, megvédhessenek bennünket, ha úgy hozza a sors!

Ma még kevesebben vagyunk, még megosztottabbak vagyunk. Megosztottabbak vagyunk, mint valaha. Szándék sincs ennek megváltoztatására.

x x x

A minap, netes kalandozásaim során, véletlenül akadtam arra a hírre, hogy a hajdúdorogi Mészáros Károly Városi Könyvtár 2013. évi karácsonyi versmondó versenyének mottójául a Kicsi szentem című versem egyik - első - versszakát tették meg.

       Mondanom se kell, nagyon megörültem.

       Ez az az eset, amikor egyik írásom már tőlem független életet kezd el élni.

       Íme a vers:

 

Kicsi szentem

                                                            Kicsi szentem,

                                                            kicsi szentem,

                                                            egymás kezét fogjuk

                                                            az adventi csendben.

                                                            Kicsi szentem,

                                                            kicsi szentem,

                                                            esti homályban,

gyertyafényben,

téged várunk

az ölelésben.

Kicsi szentem,

kicsi szentem,

decemberi hóesésben

arcunk tisztul,

ragyog szebben.

Kicsi szentem,

kicsi szentem,

bárki bármit mondhat,

tetteimmel a jövőnek

óvlak.

Kicsi szentem,

kicsi szentem

csak egyszer mondhatnám,

általad is minden rendben.

Kicsi szentem,

kicsi szentem,

kezünket fogva

vonulunk

az adventi csendben.

Szerelmes kör

Neked, csak neked,
a szemed, kék szemed,
üzen, szeretőn üzen,
nekem, csak nekem.

Martfűi levelek - Egyensúlyozunk a tudatlansággal

Kedves Barátom,

aminek a legtöbben örülünk, az valószínűleg a kellemes tavaszi időjárás. Kevés olyan kérdés, téma van ma, amiben ennyire egyetértenénk.

            Nehéz együtt gondolkozni, amikor az embernek legtöbbször olyan érzése van, mintha nem egy nyelvet beszélnénk, mintha nem egy országban élnénk.

            Az ukrajnai válság apropóján riporterek az utcán kérdeztek járókelőket, hogy tudják-e hol van Ukrajna? A válaszok, illetve a nem válaszok eléggé kiábrándítóak voltak. Teljesen mindegy volt, hogy milyen korosztályhoz tartozott a megkérdezett.

            A valósághoz az a válasz volt a „legközelebb”, amely szerint Európában.

            Ezek az emberek mit értenek meg az ukrajnai válságból vagy általában mindabból, ami körülöttük történik?

            Ezekben a fölvetésekben elég volna egy kis tájékozottság, információszerzés, urambocsá, egy kis tudás. De mit kezdjünk az olyan problémákkal, hogy nyílt utcán lelőnek egy fiatal nőt? Vagy miért jó az államnak, ha a forint gyenge, mikor deklaráltan a devizahiteleseknek szeretnének segíteni?

            Az emberek általában ezekig a kérdésekig el sem jutnak. Sőt, sok esetben esélyük sincs, esélyük sem lesz, hogy eljussanak eddig. A szakképzésben például a közismereti tárgyak szinte teljesen kiszorultak. Az így végzős fiataloknak a jövőben esélyük sem lesz a továbbtanulásra. Szerencsés esetben egy gyorstalpalós képzést el tudnak végezni, ami után még mindig nagy kérdés lesz, hogy mire mennek vele.

            Tényleg egy lebutításban lévő, lebutítandó társadalom vagyunk?

            Mivel a magyar gazdaság nem vagy alig-alig növekszik, az a helyzet, hogy a magyar felsőoktatás, a szakképzés elsősorban Nyugat-Európának oktat, képez.

            Faramuci módon majdnem hogy érthető, hogy a magyar állam fiskális szempontból erre a területre nem kíván több pénzt fordítani, sőt, inkább elvon forrásokat. Rövidtávon ez lehet, hogy figyelembe vehető indok, de sem közép-, sem hosszútávon nem.

Rövid- és középtávon ez a szemlélet a fiatalok külföldön történő elhelyezkedési esélyeit is rontja, ronthatja. Közép- és még inkább hosszútávon rontja a magyar gazdaság fejlődési, növekedési esélyeit.

Azt pedig már csak halkan jegyzem meg, évtizedek óta tanpélda, a fejlődés alapja az oktatás (lásd Finnország, az ázsiai országok legtöbbje…). Mi pedig innen vonunk el forrásokat.

Kedves Barátom, aztán csodálkozunk, ha a megkérdezettek többsége nem tudja, hol és merre van Ukrajna. Hát nincs min csodálkozni!

Tovább is van, mondjam még?

Az oktatás a társadalmon belüli mobilitásnak is az alapja. Ha a jelenlegi tendencia marad, nem nehéz megjósolni, ahová születtél, nagy valószínűséggel ott is maradsz.

Ezt akartuk? Így akarjuk?

Barátom, ezekkel a kérdőjelekkel búcsúzok.

Üdvözöl barátod:

 

Szösszenet - 19.

A hír: "Konrád György Kossuth-díjas magyar írót, szociológust a keresztények és zsidók közötti megértésért végzett munkájáért a Buber-Rosenzweig-éremmel tüntette ki vasárnap Kielben a keresztény-zsidó párbeszéd ösztönzéséért dolgozó német egyesületek munkáját összefogó Német Koordinációs Tanács" (MTI, 2014. március 10.).

       A rendezvényen a konzervatív (CDU) és a szociáldemokrata (SPD) párt politikusa is méltatta a magyar írót. Na, erre varjunk gombot!

A nő

Volt egyszer egy nő,
nekem ő volt ő, a nő,
égen a felhő.

Emlékszek

Emlékszek

arra a fényképre;

vidám voltál,

úgy mosolyogtál,

hogy mosolyod

majd legurult

a képről.

Mi történt?

Ma már csak

a kép van

és az emléke.

Mi történt?

Hagytuk veszni

a pillanatot,

és miért cserébe?

Túléltük a válást,

kiharcoltuk

a különállást.

Emlékszek

a nevetésedre,

ahogy arra

a fényképre.

Nevetni

jó volt veled

nevetni

a nevetéseden,

ha semmi

más nincsen.

Milyen jó volt

kerekeket nevetni,

a tegnapi

hülyeséget feledni!

Aztán

visszazuhantunk

a némaságba,

a csendes magányba.

Szösszenet - 18.

Különböző újságok online oldalán olvasom, hogy százharminchétezer rokkant ember várja még a felülvizsgálatot.

       A félreértések elkerülése érdekében szögezzük le, ezek az emberek nem várják a felülvizsgálatot. Most még köszönik jól vannak.

       Ezeket az embereket belekényszerítették egy helyzetbe, és rettegnek a jövőtől.

Napló

Szomorúan látom, hogy a sérült emberek csoportjai a facebookon osztódással szaporodnak. A minap kísérletet tettem az összeszámolásukra. Húsz után föladtam.

      Lehet azt mondani, hogy mindegyik csoportnak más a jellege, sajátossága. Ez igaz is, meg nem is. Ahogy én látom, a csoportalakítások mögött sokkal inkább személyes ambíciók, személyi ellentétek állnak. 

       Ez egy sikeres út a táborok kialakításának. A - politikai - döntéshozóknak könnyű dolguk van velünk, saját magunkat gyengítjük le.

      Képtelenek vagyunk összefogni, a közös hangot megtalálni. A közös hang egyáltalán  nem azt jelenti, hogy mindenben egyet kellene értenünk, de legalább a legfontosabb kérdésekben, legalább abban a négy-öt kérdésben.

        Azt pedig egyenesen tragikusnak tartom, hogy heine-medinesek körében komolyan fölvetődik egy új érdekvédelmi szervezet létrehozása a mozgássérült emberek egyesületeitől, az országos szövetségüktől - a MEOSZ-tól - függetlenül. Akik ilyesmiben gondolkoznak, fogalmuk sincs, mit jelent egy új civil szervezet létrehozása és legfőképp a társadalomba történő bevezetése.

x x x

A világ tehetetlenül áll a kialakult helyzet előtt. Az orosz hadsereg, Putyin hadserege, "besétált" a Krim félszigetre. Egy puskalövés, annyi nem volt.

     Hol diplomatikus, hol keménykedő, hol fenyegető nyilatkozatok hangzanak el Amerikától kezdve az Unióig bezárólag politikusoktól. 

     Azt mindenki érzi, hogy ettől az orosz katonák nem fognak kivonulni a félszigetről.

     A világ ennyire tehetetlen az erővel, a hatalommal, a rosszindulattal szemben?

x x x

Tavaszias az időjárás. A lányommal egy héttel ezelőtt, még februárban, Szolnokon a Kossuth téren a szabadban ebédeltünk. Na ilyenre sem volt még példa!

       Lehet, hogy áprilisban, májusban hűvösebb lesz, mint most?

  

Az őr

                     
Fagyott víztükör.

 A jelen mögött, fölött

a múltunk az őr.

Elmúlt

Elmúlt, ami elnyúlt,
az élet egy darabja;
fölhívás volt egy
nagy kalandra.
Ha hátranézel,
még láthatod,
üvegcseppek arcomon;
Isten egyfelé röpít
minket a szárnyakon.

Üzenet - 94.

Az igazság olyan, mint a víz, előbb-utóbb megtalálja a maga útját.

Takáts Eszter: Szemed

Hajnal

Madárcsicsergés,
erre ébredsz hajnalban;
lassú eszmélés.

Napló

Ami Ukrajnában, egész pontosan Kijevben történt az elmúlt napokban, fölfoghatatlan.
      Magyarázat persze van, ez mindig van.

      Volt itt minden, ami a legfájóbb, a közel száz halott és a ki tudja mennyi sebesült. Provokátorok, akiket busszal szállítottak Kijevbe.

       A hatalomhoz az utolsó pillanatig ragaszkodott Janukovics elnök, akiről ma azt sem lehet tudni, hogy hol van.

    Janukovics az orosz barátsághoz ragaszkodott inkább, mintsem az Európai Unióhoz. Ez a barátság tartotta hatalmon az utolsó pillanatig. 

      Látható némi zavarodottság a magyar kormányzati szervek részéről is. Nekünk most hirtelen "barátunk" lett a Putyin által képviselt Oroszország. Nem mindegy hogyan nyilatkozunk. Nem mondhatunk akárhogyan véleményt a "kijevi terroristákról, lázadókról, forradalmárokról".

       Nem lehet még tudni, hogy mi lesz Ukrajnában néhány hónap, egy-két év múlva. Az biztos, hogy most volt spiritusz az ukránokban.

x x x

Tragikus hirtelenséggel elhunyt Borbély Szilárd költő, író, egyetemi oktató. Ötvenéves volt, a hét elején még szerzői estje volt a  MüPá-ban. 

       A tavalyi év nagy olvasmányélménye volt számomra a Nincstelenek című regénye, ami releváció volt a számomra. Ilyen hatás minden szökőévben éri az embert, és még ez is szerencse.

     Ezt a könyvet mindenkinek csak ajánlhatom. Ha minél többen olvasnák, akkor volna értelme miről beszélnünk,

Mit tegyek?

Itt vagyok,
mint valami
hitehagyott.
Lehetek itt
és bárhol,
ha két karod
átkarol.
Nap mint nap
jövök-megyek...
Mondd, 
mit tegyek?
Hol a helyem,
ha nem 
melletted, Istenem?
Remélem, tudod,
miért teszed?
Jövök-megyek,
rám borulnak
az egyebek.
Veled lennék,
ha veled lehetek...
Mondd,
mit tegyek?
Mit engednek
a napi kegyek?
Hideg reggelek,
ködbe vesző
hegyek.
Mondd,
mit tegyek?
Magam feladtam,
mindenről 
lemondtam;
ha nem nyújtod
kezed,
csak azt láthatod,
elmúltam.

Útmutató az élethez

- Philippe Pozzo di Borgo Életrevalók, Második nekifutás -

Philippe Pozzo di Borgo Életrevalók című könyvét a Senoma Média adta ki 2013-ban. A könyv adta ötlet alapján készült az azonos című film is, amely az utóbbi évek egyik legsikeresebb filmje volt Magyarországon is.

            A könyv műfaját nehéz meghatározni, nem igazán regény, nem igazán esszé. Valahol a kettő között van.

            Egy filmen soha nem szabad számon kérni a hozzá kapcsolódó, vagy az alapját képező könyvet. A jelen esetben lehetetlen is volna.

            Természetesen van némi átfedés a könyv és a film között (a kiinduló pont, a baleset, a szereplők…). Körülbelül ennyi.

            A film egy jó sztori, jó szereplőkkel, jó előadásban. A könyv inkább hajlik egy esszéregény felé. Egyrészt arról szól, hogy hogyan éli meg a szerző a mozgáskorlátozottságot, másrészt hogy mit gondol erről az egészről.

            Ez az ajánló a könyvről szól.

            Egy jómódú család családfője baleset következtében lebénul, négy végtagi bénult lesz.

            Az első tapasztalás: „Teljes bénultságom és az érzékelés hiánya meggátolnak abban, hogy bármit is megérintsek; az emberek ódzkodnak hozzám érni, annyira megrémiszti őket az állapotom…”. Majd lejjebb: ”Az emlékezet az egészséges pénzeszsákok luxusa. Egy ágrólszakadtnak vagy egy betegnek az emlékezet megáll a jelenben, hogy megküzdjön a napi élelem megszerzésének vagy a túlélésnek keserves feladatával”.

       A szerző úgy érzi, meg kell osztania tanulságokkal szolgáló tapasztalatait. Ezért születik meg ez a könyv.

       Bénultságában, teljes kiszolgáltatottságban kell megélnie felesége lassú elveszetését. Ebben a folyamatban is szerelemmel, teljes szeretettel voltak egymás iránt, „suttogva szerették” egymást.

       Az út, amelyet a szerző bejár, nagyon lentről indul: „Azelőtt valaki voltam. Most béna vagyok…(…) Össze kell szednem, újra fel kell építenem magam…”.

       Kellő humor nélkül – ehhez kell Abdel is, segítője - valószínűleg nem lehetne ezt az életet élni: „A kerpape-i rehabilitációs központban a tetraplégiások az arisztokraták; nekünk van a legnagyobb tekintélyünk, annyira közel vagyunk Istenhez.. Lesajnáljuk a többieket. Mi vagyunk a tetrások”.

           Abban az építkezésben, amelyben a szerző a főszereplő, nem a csodák segítenek, hanem az alapvető személyiségjegyek: „Megtanulom, hogy kitartónak kell lenni az erőfeszítésben, alázatosnak az elemekkel szemben, de annak művészetét is elsajátítom, hogy hogyan kell fityiszt mutatni nekik”. „A kötelességtudat különös módon keveredik bennem egy bizonyos kívülállással, amelyet a környezetem iránt tanúsítok”

Egy tetrásnak csak előre van út, gondoljunk csak bele! Itt az öngyilkosság sem lehetőség a legtöbb esetben.

        Az ember még egy ilyen helyzetben is tanulhat: „A kórházban megismertem a fájdalom nyomorúságát, a nyomorékok magányát, az öregek, munkaképtelenek kirekesztettségét, a sok-sok fiatal ártatlanságának elvesztését”.    
       A legkiszolgáltatottabb helyzetben is a társ a legnagyobb segítség, ajándék és elsősorban lelkileg: „… még egy fogyatékos is nagyon jól elvan, ha nincs egyedül, ha ott van mellette az az energia, amely a mozdulatlanságot is felvillanyozza”. 
        Felesége, Beatrice elvesztése után kerülőkkel, kitérőkkel megtalálja ismét társát, a szerelmet., érezheti ismét „a boldogság ízét”
        Aztán eljut odáig, hogy: „Jobban szeretem bénultságom gazdagságát, mint társadalmi osztályomét: az az érzésem, hogy intenzívebben élek, végre ember vagyok.” „Hány kerekes székes barátot veszítettem el a reménytelenség miatt!
       Egy remény nélküli világ, az maga a pokol.”
       A szerző megírja a tetrások hat parancsolatát:
       „- A fogyatékosság nem a test hibája, hanem a másik emberé. Fedezd fel!
       - A csend felszabadít. Hallgass el!
       - A fájdalmon kívül épp csak a lényegre marad idő: Ne aprózd el magad csekélységekre!
       - Nem vagy egyedül. Találd meg a Vigaszt!
       - A bénaság felébreszti a türelmet. Várj!
       - Mennyire törékenyek vagyunk! Légy testvéri, szolidáris és egyszerű”.
       A szerző megszenvedett bölcsességgel szól hozzánk. Tanít és arra int, hogy élvezzük az életet. „Talpra nyomorékok!”, mondja, mert „…az élet maga őrület! (…) Olyan jó élni!”

Szösszenet - 17.

Szíjjártó Péter legutóbb azt nyilatkozta, hogy ő jobban él, mint négy évvel ezelőtt. Ezt maximálisan elhiszem neki. Ha ő nem élne jobban, akkor ki?

Szösszenet - 16.

A Magyar Hírlapban megjelent egy hír, hogy az EMMI saját halottjának tekinti Radnóti Miklós özvegyét, Gyarmati Fannit.

       Nem sokkal később megjelent egy helyesbítés, hogy minisztérium csak részvétét fejezte ki.

       Jobban járt volna a minisztérium, ha az első hírt nem cáfolják.

       És mi is.

Menni

Se látni,
se hallani,
évszakról
évszakra
menni;
rajtunk
és bennünk
keresztünk,
nem bírjuk
letenni.
Mert nagy
a mi keresztünk,
kevés hozzá
a merszünk;
se látni,
se hallani,
kerülni a bajt,
csak menni,
évszakról
évszakra,
a teherrel
menedéket
keresni.

Napló

Meghalt Gyarmati Fanni, Radnóti Miklós özvegye, 102 éves volt.

       Nem szeretett szerepelni, nem vett részt a közéletben. Leginkább akkor lehetett hallani róla, amikor Radnótinak volt valamilyen évfordulója.

         Halála folytán már esélyünk sincs, hogy megkérdezhessük tőle, mit gondol mai világunkról.

         Újraolvastam az alábbi, közel két évvel ezelőtti írásomat:

Gondolatok Radnóti Miklós Töredék című verséhez

A vers keletkezésének dátuma 1944. május 19.. Nem sokkal korábban íródtak az Ötödik ecloga és a Nem tudhatom című versek, nem sokkal később a Hetedik ecloga és a Levél a hitveshez. A vers a Tajtékos ég című posztumusz kötetben jelent meg 1946-ban.

Klasszikus formákban és humanizmusban született versek ezek. A forma itt már poétikai és erkölcsi követelmény.
Az Ötödik ecloga alcíme szintén Töredék, a verset Radnóti Miklós Bálint György emlékére írta.
A Töredék anaforikus szerkezetű, minden versszaka így kezdődik: „Oly korban éltem én e földön…”.
Minden költő oly korban élt, él, fog élni itt e földön… Egyik kor sem ideális, mindegyiknek megvan a maga nyűge, baja, mindegyiknek megvan a maga szeplője, szégyenfoltja.
Radnóti ezt a versét a második világháború idején, a halál árnyékában, a munkaszolgálatos táborok megaláztatásai között írta. A cím egyrészt utal a vers töredékszerűségére, másrészt az élet, a világ teljességének hiányosságára, a hiányból adódó morális problémákra.
A Töredék, mint minden nagy vers, konkrét és időtlen. A vers keletkezésének körülményei, az adott kort konkréttá teszik, korhoz - is - kötött.
A következő sorok: az ember „… míg balhitekben hitt s tajtékzott téveteg, / befonták életét vad kényszerképzetek…”, vagy: „… mikor ki szót emelt, az bújhatott…”, átvezetnek bennünket a mába, sőt, a jövőbe, az időtlenségbe.
A vers befejező versszaka ellentmondásos, a költő - miközben - megírja a verset, arról szól, hogy: „Oly korban éltem én e földön, / mikor a költő is csak hallgatott…”.
Az ellentmondás éppen az, hogy a költő sosem hallgat (hallgathat). Ha hallgat, akkor valószínűleg nem költő. Radnótit nyomasztotta a kor, amelyben élt. Foglalkoztatta a kérdés a megszólalás lehetőségéről, értelméről.
Az utolsó versszakkal összecseng Radnóti egy másik verse, a Töredék 1944-ből című: „Nem dolgozom. / A versíró kedv meg jó?”
A költő Esaiás prófétától várja a megszólalást, akinek jövendölései sokszor beigazolódtak. Esaiás könyve a vigasztalások könyve, melynek központi része a jövendölések. Itt olvashatjuk a Biblia legszebb ígéreteit a Megváltóról. Isten felkínálja a szabadulás kegyelmét a bűn fogságában vergődő embernek, mintegy azt sugallva, hogy van értelme a munkának, a küldetésnek, végső soron az életnek.


Azt hiszem, hogy ezek a gondolatok ma is időszerűek. Mondhatnám azt is, hogy sajnos.

Ajándék

Egy csokor virág,
szavakba szőtt gondolat,
amely feléd száll.