Martfűi levelek - Égi adomány

Kedves Barátom,

Amíg az ember fiatal, hajlamos azt hinni, hogy mindenre van és lesz ideje. Aztán, ahogy az ember öregszik, rá kell jönnie, hogy egyre kevésbé van ideje bármire is.

            És ez nagyon idegesítő, zavaró tud lenni.

            Jómagam ebben az állapotban vagyok jelenleg.

Tudom, hogy nagyon sok könyvet, holott szeretnék, de nem fogok tudni elolvasni. Ugyanígy vagyok a filmekkel is.

Sok helyre szeretnék még eljutni, de egyre kevesebbre fogok. Sok emberrel sokszor szeretnék még találkozni és egyre ritkábban fogok, és egyre kevesebbel.        Sok embert szeretek, de erősen fogyatkozik azok száma, akik fontosak nekem. És lassan marad az az egy-két ember, akiknek a társaságában még jól is érzem magamat.

Esterházy Péternek is mennyi megírásra váró terve lehetett még másfél évvel ezelőtt. Aztán jött a betegsége diagnosztizálása és elkészült a Hasnyálmirigynapló, ami még csak tervben sem lehetett.  Jó, hogy a Hasnyálmirigynapló megíródott és a Magvető Kiadó azonnal, még a szerző életében ki is adta az idei könyvhétre. Esterházy még megérhette a könyv frenetikus sikerét és az olvasók odaadó szeretetét.

Igen, szeretet. Van egy pont az ember életében, amikor már csak a feléd irányuló szeretet, szerelem számít, és az, akitől mindezt kapod.

Döbbenetes, hogy az ember életében mennyire jelentéktelenné tud válni a világ. Az lesz már csak a lényeges, hogy azt az egyetlent szeresd, és ne mulaszd el szeretni. Szeresd minden percben, mert soha nem tudhatod, hogy mennyi idő adatik neked erre!

Vigyázz Barátom, a szeretettel és az idővel a legnehezebb sáfárkodni! Ezzel próbálkozok én is. Ha ehhez társa is van az embernek, az már égi adomány.         Elmondhatom, részem van benne, és így maradjon arra az időre, ami még hátra van. Kívánom, hogy más is részesüljön ebben az érzésben, Ti is Barátom.

József Attila írja Két hexameter című versében:

Miért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis!

Miért ne legyek tisztességes! Kiterítenek úgyis.

Azért citáltam ide ezt a kétsorost, mert ha a végeredmény így is, úgyis ugyanaz, akkor az ember inkább szeretetben, szerelemben élje az életét.

Így legyen!

Üdvözöl: Barátod

Dés Mihály író

"Mindenki azt mondja, hogy boldog akar lenni, de az emberek jelentős része igazából szerencsétlen akar lenni. Nem tud lemondani az áldozati szerepről."

Elalvás előtt

Este van,

elcsendesedett 

az utca, a ház;

közeleg az éj,

az arcokon

fáradtság....

Aludni szeretnél

egy nagyot,

de nem hagynak

az események, az ideg,

próbálod összerakni,

értékelni a napot.

A csend motoz

a házban,

a világ dolgaival

forogsz az ágyban.

Füledben zúgás,

a csend kiált,

a zuhanásban

a holnap iránt

félelemmel,

irántad örök

szerelemmel.

Csak veled

Ha lenne is hozzá szavam,

már nem érdekel igazam...

Mert mit ér a szó, 

ha egyre rosszabb nélküled a jó?!

Veled, nekem már csak veled,

Istenhez egyre közelebb....

Kitárt karomba várlak,

egy életre, örökre magamba zárlak...

Mielőtt megismertelek

- ajánló sorok az azonos című regényhez -

Yojo Moyes regénye a Cartaphilus Könyvkiadónál jelent meg 2012-ben Lányi Judit fordításában. A regényre Magyarországon a belőle készült film irányította a figyelmet, azt is mondhatjuk, hogy a film sikere miatt lett nálunk is sikeres, vagy még inkább sikeres a regény.

            A történet egy mozgássérült fiatalember szerelméről szól és a hozzá kapcsolódva rólunk, az életről.

A szülők

Will egy balesetből kifolyólag lett négy végtagbénult. Egy sikeres üzletember pályája, egy világfi élete tört ezzel ketté.

            Will balesete tartotta egyben a családot. Az apja folyamatosan megcsalta az anyját, de az ő balesete kellett, hogy ne váljanak el.

A magyarországi gyakorlat is azt bizonyítja, ha sérült gyermek kerül a családba, a szülők általában elválnak. Leginkább az anyák maradnak magukra a sérült gyerekkel, fiatallal, a fordított helyzet kivételesen fordul elő.

            Will anyja bíró, a munkájának él és a fia sorsát felügyeli, sorsának a mártírja.

Lou

A történetet elsődlegesen ő meséli. Gondozóként kerül Will mellé hat hónapra, miután elveszítette a munkáját. Mivel sérült, kerekesszékes embert legfeljebb csak az utcán látott, lassan rázódik a munkájába. Lassan szokja meg, mit jelent egy elektromos kerekesszékes ember élete a mindennapi körülmények között, mit jelent egy ilyen embert ellátni, kiszolgálni, akit etetni, fürdetni kell…., akinek az értelme és a nyelve ép csak.

            Lou számára ez egy lassú folyamat. Gondozó és gondozott lassan fogadják el egymást. Aztán Lounál mindez tudatossá is válik, készül, tanulja, mit hogyan kell csinálni egy négy végtagbénulttal.

            Ahogy közelednek egymáshoz, Lou úgy távolodik el korábbi környezetétől, szakad el tőle. Lou és Will között az érzelmi azonosulás, hasonulás szerelem lesz.

            A lány maradéktalanul elfogadja a férfit, felvállalja, felvállalná minden problémájával. A széppel együtt a kötelezettségeket is. Az utolsó pillanatig bízik benne, hogy sikerül teljesítenie azt a feladatot, amit Will anyja tulajdonképpen szánt neki, hogy eltántorítsa a férfit öngyilkossági szándékától.

            Lou teljesen átalakul, megváltozik Will mellett, ezt a szerelem teszi.

Will

Will élete a balesettel megváltozik, erre szokták mondani, hogy háromszázhatvan fokos fordulatot vett. Nem bírja elfogadni az új helyzetet, tüskés lesz mindenkivel szemben.

Kezdetben Louval szemben is. Nem is maradna meg mellette a lány, ha nem volna szüksége a munkára.

A kapcsolatuk lassú változáson megy át. Kezdi irányítgatni, tanítani a lányt. Elfogadja és viszonozza a szerelmét, ez az érzés pedig mindkettőjüket megváltoztatja.

Azonban Willt még a szerelem sem képes eltántorítani eredeti tervétől. Tudja, hogy fizikailag egyre romlik az egészségi állapota, nagy fájdalmai vannak.

A történet a végzet felé halad. Ahogy Will és Lou szerelme beteljesedik, úgy véget is ér.

Összegzés féle

A regény utolsó száz oldala fantasztikus. A világirodalom legszebb szerelmes jelenetei közé sorolható részek vannak benne.

A regény egy szerelmi történet. Történet arról, hogy a szerelem elfogadás és megértés, a szeretet művészete.

E sorok írója bízik abban, aki olvassa ezt a könyvet, kicsit más ember lesz, mint előtte volt. Megértőbb és elfogadóbb lesz a sérült emberekkel. Nem fog csodálkozni azon, hogy egy sérült ember is lehet szerelmes, hogy egy kerekesszékes embert is lehet szerelemmel szeretni.

Ez a regény a szerelemről szól, a mindent elsöprő szeretetről. Ahol nem számít semmi, csak a szeretet, a szerelem. Ahol nincs jelentősége, hogy mi a véleménye a környezetben élőknek, nincs jelentősége, hogy mit gondolnak az egészről. Ahol az ember a szeretet, a szerelem érdekében az igenekre keresi a választ és nem a nemekre. A miért ne csináljuk  helyzetű kérdésekre mindig lesz válasz, mindig lesznek vélt vagy valós indokok az elutasításra.

A szeretet és a szerelem összehúz és megtart.

A szerző megírta ezt a regényt. Ezzel sokat tett azért, hogy a világ jobb legyen. Hogy valóban jobb lesz-e, az már az olvasókon múlik.

E sorok írója bizakodó.

                                                                                             

Állati barátság

Egyszer nagyon régen
összegyűltek az állatok
az erdő közepében,
tanakodtak, hogy legyen,
a beteg mókus mit egyen.

Látogatóba ment 
mókusmama, a párja,
messzire, ő meg csak várja;
rátört a nagy szomorúság,
egyedül semmi a világ, 
nincs kivel, nincs mit enni,
nincs más csak keseregni.

Tanakodtak az állatok,
hogy oldják meg a feladatot.
Sünmama óvatosan jelentkezett,
főzött már ő eleget,
nem számít, eggyel többb,
vagy kevesebb.
Megnyugodtak az állatok,
megoldottak egy feladatot.

Sünpapa a napot összefoglalta,
tanulság mindenkinek,
ki-ki, ahogy akarja:
Mindaddig szép a viág,
míg mindenkinek lesz barát.

Majd egyszer

Bízik és remél
az ember,
hogy majd egyszer
túl a Golgotán
nem lesz majd
talán,
hogy jelent
valamit a szó
és nem
életelleni só,
hogy amit reméltél,
hittél,
több a lidércnél.

Bízik és remél
az ember,
hogy majd egyszer
nem kell több,
mint amit látsz,
elkopik a máz,
hogy egyszer majd
hiheted
a neked múló 
perceket,
hogy hiheted,
túl vagy mindenen,
mert ölel a szerelem.

Napló

Hatvanhat éves korában elhúnyt Esterházy Péter.

       Közel egy éve lehetett tudni, hogy beteg, közel egy éve küzdött a betegséggel. Közben még írt egy könyvet Hasnyálmirígynapló címmel, ő nyitotta meg a legutóbbi könyvhét budapesti rendezvényeit... Aztán júlis 14-én jött a hír.

        Örülök, hogy a kortársa lehettem.

x x x

És elment Somló Tamás is, a valamikori LGT együttes oszlopos tagja, egyik számuk után Arthúr.

        Az LGT sem adhat már teljes létszámmal bucsúkoncertet.

x x x

Az Underground Kiadónál Credo a kedveshez címmel megjelent egy verses kötetem, ez már a negyedik önálló kötet (http://undergroundbolt.hu/konyv/credo-a-kedveshez).

        Ez az első, amit valakinek ajánlok, a jelen esetben szerelmemnek. 

      Az ember merje bevallani bánatát, kudarcait, de merje vállalni örömét, boldogságát is. Én ezt tettem ezzel a kötettel.

        A könyvet László Cecilia illusztrálta.

x x x

Portugália nyerte a labdarugó EB-t. Velük és Izlanddal, Ausztriával voltunk egy csoportban, ahol még mi szerepeltünk a legjobban. 

     Aztán a legjobb tizenhat közül kiestünk, Izland  a legjobb nyolc közül, Portugália pedig megnyerte az EB-t.

     Ha a korábbi éveket, évtizedeket nézzük, most szerepeltünk a legjobban. A magyar futball egészét tekintve viszont túl sok okunk nincs az örömre, a magyar csapatok, a Videotont kivéve, az első fordulóban kiestek a nemzetközi kupákból.

Mikor nem elég

Nem kérdés,

hogy sok

vagy kevés,

mikor nem elég.

Versenyt futok 

az idővel,

hogy találkozhassak 

a nővel,

veled, csakis veled,

kit a sors

utamba vetett.

Nem kérdés,

hogy sok

vagy kevés,

mikor nem elég.

Nem elég

szemedben látni

a fényt,

nem elég a csók,

az ölelés...

Hol vannak

a megismerési próbák,

az alvatlan éjszakák,

hol vannak

a hajnali álmok,

hol vannak

a suttogó sugallatok?

Nem kérdés,

hogy sok

vagy kevés,

mikor nem elég.

Az alagút

végét látod, 

addig kellene

kibírni,

addig kellene

megírni,

egyszer végre megírni,

hogy ezt az egészet

már csak veled

lehet bírni.

Nem kérdés,

hogy sok

vagy kevés,

mikor nem elég.

Versenyben a nővel,

versenyben az idővel,

hogy ideát még

lássuk meg a fényt,

éljük meg

a reményt,

hogy kéz a kézben

egybeforrva,

a jövőnkbe együtt

összemosódva.

Nem kérdés,

hogy sok

vagy kevés,

mikor nem elég.

Voltak az álmok,

voltak,

vannak az álmok,

vannak

és álmok

mindig maradnak,

hogy egyszer csak

átléphesd a falat,

mit emeltél magadnak.

Nem kérdés,

hogy sok

vagy kevés,

mikor nem elég.

Majd annyi

idő után

pihenünk a Golgotán,

lelkünkben mosollyal

az Úr után

a keresztfán.

Lepke volt

Talán lepke volt,
vagy inkább angyal;
karjaival átkarolt
és már nem engedett.
Súgta, hoztam
szerelmet neked;
nem számított a múlt,
testünk egymásba húllt.

Velem álmodtál

Álmomban veled voltam,
azt mondtam holtodiglan;
mosolyoddal körbefontál,
te pedig velem álmodtál;
szívünk egymásba zárt,
álmunkból lett valóság.

Szomjazom

Nem a melegtől szomjazom,
hanem utánad;
oltanám veled
a bennem lévő lázat...
Ez nem hirtelen jött
nyári hevület,
belénk fészkelt
a szerelmi szédület...
Egymásra lelt
két kereső lélek,
milliónyi gondolat, érzés,
jók és szépek;
egymást óvjuk,
védjük, szeretjük,
jövőnkbe visszük
szerelmünk.

Melled eprével

Melled eprével számban
szerelmes szemedben
jövőmet láttam;
pihenve a kéjes
elnyúlásban,
gyönyörtől gyönyörig
szerelembe zártan.

Szent Iván éjjelén

Szent Iván éjjelén

víg táncot jár a remény,

szerelemünnep ez,

az érzés nem ereszt.

Szent Iván éjjelén

tűzben lobog a kéj;

karomban a párom,

párom szemében

jövőmet látom.

Körtáncban a szerelem,

körtáncban vagy velem;

érzésünk lobogásban, 

beleszédülve a vágyban.

Szent Iván éjjelén

víg táncot jár a remény;

tűzben lobog a kéj,

magába omlaszt az éj.

Szent Iván éjjelén

már bennnünk a remény,

hevületünk lobogásban,

reggelre újjáéledünk

a vágyban.

Üzenet - 128.

Vannak emberek, akiket szinte mindenki ismer, de senki nem tudja, hogy miből élnek.

Egy dal

Dalomban a vágy,

rejtőzködő ámulás;

vágyam téged vár.

Szeretnélek...

Szeretnélek szeretni,
együtt csillagot keresni;
átmenni a Golgotán,
szeretni minden nap után.
Szépen szeretnélek,
amíg csak szól az ének;
szeretni szeretnélek,
örökre, amíg csak élek.

Napló

Sejteni lehetett, de nem hittem, hogy meg fog történni. Hát, meg! Az önkormányzati iskolákat államosítja a kormány.

      Az egyházi iskolák megmaradnak, de az alapítványi és az alternatív iskolák hónapjai is meg vannak számolva a tendenciákat látva.

           A KLIK átalakul, hogy tulajdonképpen megmaradjon.

           A tiltakozó pedagógusok fölvetései, követelése, mintha nem is lett volna. Oktatásügyben most rosszabb a helyzet, a kilátásokat most nem is említve, mint mikor a pedagógusok elkezdtek tiltakozni.

x x x

Nyolcvanhat éves korában elhunyt Réz Pál irodalomtörténész, kritikus, szerkesztő, műfordító. A ma élők között talán ő állt legközelebb a Nyugat folyóirat szellemiségéhez. Ez igaz az általa huszonöt éven át szerkesztett Holmi folyóiratra is. 

           Azt szoktuk mondani, hogy senki nem pótolhatatlan. Vannak emberek, akik viszont nagyon nehezen. Közéjük tartozik ő is.

Földön járnak

Kerekes-székem

kerekei földön járnak,

része vagyok 

a valóságnak.

Valami mindig

ráébreszt,

lehetek bármilyen,

de kérdés,

kihez, mihez képest.

Kerekes-székem

kerekei földön járnak,

gondolataim feléd,

körülötted szállnak;

része vagyok

valami újnak, szépnek,

része vagyok 

az egésznek.

Bármit mondhatok,

gondolhatok,

itt, igen én itt

és én én vagyok.

Kerekes-székem

kerekei földön járnak,

gondolataim szállnak,

mégsem képzelem

magamat madárnak.

Az idővel 

versenyt futok,

tudom, amit tudok;

üvölt bennem

a fájdalom,...

Kerekem hadd 

forogjon!

Kerekes-székem 

kerekei földön járnak,

részeként

az őrült világnak.

Megszédülten

a körforgásban,

szétégve a vágyban,

átsuhanok az életen,

helyemet keresve

az éteren;

porrá válva

az elmúlásban,

szétszóródva 

a világban.

Együtt szárnyalunk

Önmagunk foglyai

múltunk romjain,

jelenünk csupa talmi,

jövünk túl a haknin.

Kiút a szerelem,

karjaidban a védelem;

minden csupa próba,

együtt szárnyalunk a jóba.

Üzenet - 127.

Csehov Sirály című darabjában mondja Trigorin: "Ha dicsérnek, az kellemes, ha szidalmaznak, akkor két napig depressziós vagyok."

Vágyom...

Vágyom a mosolyodra,
szerelmes csókodra;
vágyom ölelésedre,
vágyom tavaszi
illatodra,
vágyom a beteljesülésre...
Vágyom benned
a szerelmes nőt,
vágyom benned
szívemen az őrt,
vágyom benned
férfiasságom lovasát...
Éltetem a mát,
várom a holnapot,
mindazt, mit eddig
tested-lelked adhatott,
várom veled a jövőt,
fogadalmamra
a mennyegzőt.

Martfűi levelek - Megharcolt boldogság

Kedves Barátom,

az emberek többsége üzemszerűen éli az életét. Ismétlődő történések általában ugyanazokkal a szereplőkkel. Változás, változtatás, változatosság alig-alig.

            Vannak emberek, akik elfogadják ezt az üzemszerű életet, ez jelent nekik biztonságot a mindennapokban. Sőt, kifejezetten félnek, tartanak a változtatástól, a változástól. Megalkuvás ez az élettel, az élet által kínált helyzettel.

            Az ilyen embereknek többnyire csak rossz pillanataik lehetnek. Az ember a megélt pillanatainak az összessége.

            Boldog pillanatokat szeretnék megélni, minél többet.

            Egy plébános ismerősöm szerint a véletlen neve jó Isten. Az atyának valahol igaza is van, meg nem is. Azért tenni, küzdeni kell, szoktuk mondani, hogy semmi nem véletlen. Hát igen, mindennek van előzménye.

            A boldogságért is tenni kell, talán azért a legtöbbet. És leginkább küzdeni kell. Így születnek a csodák.

            Ma már kimerem jelenteni, hogy megérintett a szeretet, a szerelem, megérintett a csoda...
            Kérdezhetném, hogy miért pont most? Miért ennyi évesen? Minderre én csak annyit mondok, hogy miért ne! 

            Hajlamos vagyok még néha azt hinni, hogy álmodok, és egyszer csak fölébredek. Hányszor és hányszor jártam már így!

Kedves Barátom,

hinnünk kell a csodákban! Ha nem hiszünk, nem vagyunk többek az üzemszerű életet élő embereknél. Mondhatjuk akár, hogy élő halottak vagyunk.

            Bármeddig tart ez a megharcolt boldogság, a megélt pillanatok már a miénk. A jó Isten pedig vigyázó szemét rajtunk tartja.

            Üdv a barátod részéről: 

Közös ima

Lelkünk közös imája
szeretetünk rózsája;
utam csak veled,
semmi vagyok nélküled.
Uram, segíts, adj erőt,
hogy szerethessem őt,
őt, angyalkámat,
ezt a drága nőt!
Uram, adj nekünk időt!

Üzenet - 126.

Nyolvankét éves imerősömet, Jani bácsit, kérdezem, hogy van.. Hát tudod, válaszolja, én már látom az út végét, de igyekszek lassan menni, hogy minél később érjek oda.

Anya...

Keresem a szavakat,
mi szóval 

el nem mondható,

félreérthető is 

és oly kevés a szó.

Anya vagy

és nagymagymama,

nekem kedvesem a nőm....

Uram, csak még

legyen időm,

hogy asztalánál egyszer

elmondhassam,

vele tőled

a mindent kaptam.

Keresem a szavakat,

visszahoznám,

de már nem lehet,

a mulasztott napokat...

Közeleg az este,

úton van a naplemente....

Emlékeztetnélek a jóra,

úton útfélen

neked nyilik a rózsa.

Mondanám, hátha hiszed,

bármerre mehetsz,

szívem magaddal viszed.

Anya vagy és nagymama,

nekem kedvesem, a nőm....

Mondanám, míg monndhatom....

Jaj, fogytán az időm......

Mindig tudd,

te vagy a holnapom...

Závada Péter: Ahol megszakad

- ajánló sorok a verskötethez -


Závada Péter 1982-ben született, alig van túl a krisztusi koron. Költő, slammer.
       Az Ahol megszakad című verkötetének második javított kiadása 2012-ben jelent meg a Libri Kiadónál. A mai könyvkiadásben már az is kuriózum, hogy verkötet második kiadást is megér.

       Nem véletlenül. Az évi többtízezer verstermésben is meglepően és kivételesen üdítő hangról van szó.

       A kötetcím szimbólikus értelmű. Jelentheti valaminek a végét, valaminek a kezdetét. Sőt, jelenheti a folytatást is.

       A kötet négy részből és egy zárszó konklávból áll. Nincsenek cilkuscímek:

       Képek, sorok a versekből:

      I. rész:

       "- élek, s ez nem az én hibám. 

       Ígérem, orvosolva lesz."

                                  (Boldog óra)

       "Friss kudarcba kezd időről időre.

       Magát új hallgatásba menti át."

                                  (Nyári gyílkosságok)

        "... mint díszdobozban, ott lapul

        bennünk a kétkedé."

                                  (Preghiera invernale)

        II. rész:

        "árnyékokkal bújócskázik a reggel."

                                  (A szív helyén)

         III. rész:

         "A szomszéd nő, aki csak álmában józan."

                                  (A véletlenek logisztikája)

          "Belőled magamba áthallani."

                                  (Ahol megszakad)

           "- s nem látszik még, hogy mit viszünk magunkkal,

           s mi lesz,mi majd belőlünk itt ragad."

                                   (Ajánló vízhez)

           "... olyan istenre kell hagyatkoznom,

          kit se nem értek, sem nem ismerek."

                                   (Tőlünk jobbra)

          "Lassan már én ismerek már minden

          buktatókövet...."

                                   (Klauzália)

          IV. rész:

          "Mint teából a gőz, elszállt a nyár...."

                                     (Piknikmedve)

          "... egy csókod minden fulladást megér."

                                     (Áspis)

 

Az olvasó nem fog csalatkozni, és meglehet,, még meglepetésben is része lehet.

Rád gondolok

Ha rád gondolok,
nekem már a Nap ragyog;
ez a nagy titok.

Napló

Örülök a Saul fia című film sikerének, az Oscar-díjnak. Még 2015. júniusában írtam a filmről egy ajánlót, amit most a sikerkor is aktuálisnak érzek:

Saul fia

- filmajánló -

Felfokozott érdeklődéssel kezdtem el nézni a filmet, amely Cannes-ban megkapta a filmfesztiválon a zsűri nagydíját. A jó híre megelőzte a filmet.

            Mondhatjuk, ismét egy lágertörténet, megint a holokauszt a téma. Mit lehet még erről mondani, amit eddig még nem?

        Nem kifejezetten lágerfilmről van szó, a kiindulópont kétségtelenül az. Egy sonderkommandósról és társairól szól a film.

              A sonderkommandósok végzik a „piszkos munkát”, ők „takarítják el” a halottakat a lágerben.

            A film tulajdonképpen a végrehajtókról szól, ha tetszik, általában a végrehajtókról, akik maguk is áldozatok. Halálraítéltek ők is. Köztük van a főszereplő is, aki felismerni véli egy halott fiúban a fiát. Zsidó szertartás szerint szeretné eltemetni.

              Végrehajtók pedig mindig, mindenütt vannak.

            A vizuális technika is kiemeli az egyén felelősségét: közeli kép az arcról, a háttér viszont elmosódottan látszik. Te vagy a fontos, a te felelősséged számít, a többi mintha mellékes volna.

            A sonderkommandósok tudják, mi történik a tábor lakóival, és azt is tudják, de legalábbis sejtik, hogy velük mi fog történni. Ilyen körülmények között is végtelenül gyarlók az emberek. Halálba menő társaik pénzét, ékszereit elveszik, mintegy meglopják őket és a németeket is.

            A helyszín szürke, homályba vesző. Irritálók a hangeffektusok. Mindenféle hangokat, zörejeket lehet hallani, aztán egyszer csak sötétség lesz és csend. Itt már az ember sem ember, darabszám tartják nyilván.

            Néhányan megszöknek a táborból, reménytelen vállalkozás.

            A főszereplő néz egy fiúcskát. Mintha múltját, egykori önmagát látná. Mintha a jövőt is látná a fiúban, a halál kapujában.

            A főszereplőt Röhrig Géza, Amerikában élő költő alakítja szenvtelenül, kifejezőn.

            Nemes Jeles László rendezőnek első nagy játékfilmje a Saul fia. Elsőre sikerült nagyot dobnia, magasra állította a mércét nekünk is és önmagának is.

            A rendező is, a film is bizonyítja, hogy egy művészfilm is lehet sikeres. A nézők szeretik ezt a filmet, holott olyan tükör ez, amely miatt szégyellniük kellene magukat.

 

 x x x

 

Meghalt hatvannyolc éves korában Johan Cruyff, a legendás holland futballis. Játszott a holland válogatotban, az Ajaxban, éveket töltött a Barcánál, háromszor volt aranylabdás. 

       Elegáns focit játszott, olyat, amilyet ma a legritkábban látni. 

 

Vallomás

A vallomásom
nem szó, szó... Ez egy élet,
ami csak érted.

Napló

A következő írást néhány - közel nyolc - évvel ezelőtt írtam, sajnos semmit nem veszített aktualitásából. Sőt, ha lehet mondani, valahogy mindennek rosszabb a kicsengése. Íme az írás:

Virágvasárnap

Készülődés a nagyhétre, a tavaszra…. Vagy már a nyárra?

            Sokunk előtt ismert lehet a történet: Gróf Széchenyi István a tizenkilencedik század első harmadában egyszer csak fölállt és egy évi javadalmát fölajánlotta a magyar nemzetnek. Tudta, hogy a fejlődéshez, a reformokhoz nagyon sok pénz kell. Jelképesen ezzel a példázatszerű cselekedettel vette kezdetét a reformkor.

            Széchenyi nem mások zsebében kívánt kotorászni, nem a jobbágyság megsarcolására tett javaslatot…. A közös asztalra tett az övéből.

            Ja, azok ilyen idők voltak!

            Mindennek ideje vagyon. Ma minek van ideje?

            Széchenyi óta sokat változott a világ, de a reformokhoz még ma is nagyon sok pénz kell.  Ezért nem hiszek a ma lépten-nyomon meghirdetett reformokban, abban, ha egy reformot megszorításokkal, pénzelvonásokkal kezdenek, és nem mondják meg, hogy az így felszabadult anyagiakat ezen és ezen a területeken fordítják fejlesztésekre. Ez az, ami, de nem reform.

            Ne vegyük el a szavak értelmét! Adjuk vissza azt! Ez pénzbe sem kerül.

x x x

Készülődés a nagyhétre, a tavaszra…. Vagy már a nyárra?

            „A magyarok a legpesszimistábbak az Európai Unió 27 tagállamában 2008. nyár elején végzett felmérés szerint..”

            „Magyarország népessége

2001.: 10 millió 200 ezer,

2008.: 10 millió 40 ezer.

            „Magyarországon a nők 1/3-a nem szül gyermeket.

A 18 éven aluliak száma 2 millió 150 ezer.

100 megszületett gyermekre 70 terhesség-megszakítás jut.

3 gyermek közül legalább 1 olyan anyától születik, akinek nincsen férje.

850 ezer gyermek – üt gyermek közül kettő – szegénységben él.”

            „Válás

2001.: 1000 házasságkötésre 559 válás,

2007.: 1000 házasságkötésre 610 válás.”     

„ Nyugdíjban

Közel 3 millió nyugdíjas él Magyarországon. Közülük 2 millió töltötte be a nyugdíjkorhatárt.

A létminimum összege 2007-ben 60 ezer forint volt.

A nyugdíj minimális összege 29 ezer forint.

A nyugdíj átlagos összege 74 ezer forint.

A 3 millió nyugdíjas közül 100 ezer nyugdíjas kap havonta 150 ezer forintnál magasabb nyugdíjat”

„Orvos

2001: Magyarországon 38 000 orvos dolgozott.

2007: Magyarországon 33 000 orvos dolgozott.”

„Adó

Magyarországon 100 forint jövedelemből 70 forintot elvesz az állam adóba.

Ausztriában 100 euró jövedelemből 43 euró az adó.”

            A fenti idézetek - adatok - Csendes Csaba „Hozz rá víg esztendőt…” – Magyarország állapota 2008. nyarán című írásából valók, az írás a Hitel című folyóirat 2008. októberi számában jelentek meg.

             Ezeknek az adatoknak is a figyelembevételével kellene terveznünk a jövőt 2009. tavaszán Magyarországon.

Tavasz

Rügyeznek a fák,
kinyílik a természet,
ahogy megnyíltál.

Credo a kedveshez

  Kezem kezed kereste,

                          mondanám a szemedbe:

                          szeretlek,

                          akkor is szeretlek,

                          ha bolondnak neveznek.

                          Mondanám a szemedbe:

                          én csak kérek;

                          mondanám,

                          a mának élek,

                          a jövőnek remélek.

                          Kezem kezed kereste,

                          hogy lelkem vezesse,

                          át a mán,

                          ezen az ingoványon,

                          túl lenni a lázálmon.

                          Mondanám:

                          befelé üvöltök,

                          ki akar egy újabb nyűgöt.

                          Suttogja a szám,

                          mit mondhatnék,

                          fogom a kezed,

                          hogy vezessen
                          át az életen,

                          mert mit nekem minden,

                          ha ez a szerelem!

Üzenet- 125.

A legtöbb ember képtelen engedni az egójából. Azért is tartanak ott, ahol tartanak. Pedig ha engednének, csak gazdagodhatnának.

Martfűi levelek - Cselekvő szeretet

Kedves Barátom,

a Saul fia megkapta az idegen nyelvű filmek kategóriájában az Oscar-díjat. A 2015. tavaszán kezdődött diadalmenet után ez várható volt, de legalábbis benne volt a levegőben.

            Nemes Jeles László filmrendezőnek ez az első nagy játékfilmje. Akármilyen hosszú is lesz alkotói pályája, ezt a sikert, nem tudom, meglehet-e még fejelni valaha.

            Nemes Jeles László személyében egy fiatalember kapta az Oscar-díjat. Vagyis nem egy befutott rendező, és ez nagyon jó.

            A díjátadás után az egyik alkotó azt nyilatkozta, hogy holnap is szeretnék megőrizni tegnapi értékeiket. Ma már az is csoda, ha valaki értékekhez, értékrendhez ragaszkodik. A film alkotóinak ez a szemlélete mindenképp értékelendő, és csak azt lehet kívánni, hogy így legyen.

            A film főszereplőjét - életét is kockáztatva - a cselekvő szeretet vezeti, amikor el szeretné temetni zsidó szertartás szerint a halott fiút, akiben a fiát véli felfedezni. Nagyon közeli ismerősöm előtt a minap használtam ezt a kifejezést, mire azt mondta, hogy ezt így még nem hallotta, és megkérdezte, hogy mit értek ezen.

            Könnyű kimondani, szeretlek, és azután nem történik semmi, amivel kiüresítjük az egyik legszebb szavunkat.

            A cselekvő szeretet azt mondja, jelenti, hogy vállalak, vállalom, megteszem érted ezt és ezt. Nem érdekel senki és semmi, megteszem, mert valamiért fontos, és akkor is megteszem, ha csak neked fontos, mert szeretlek. Megteszem nem egyszer, nem kétszer…, és nem várok semmit,, legfeljebb „csak” szeretetet.

            Az emberek a szeretetért, hogy kísérletet tegyenek a mentális felüdülésükért, ezreket, tízezreket költenek ezoterikus könyvekre, tréningekre, előadásokra. Átmenetileg jobban is érzik magukat, aztán minden kezdődik újra… Csak önmaguknak ne kelljen csinálniuk semmit.

            Barátom, sokáig azt hittem, a szeretet, a szerelem mindent visz…. Hát úgy tűnik nem… Egyik ismerősöm szerint, ha nem visz mindent, ott nem is volt. Néha már magam is azt hiszem, hogy a cselekvő szeretet, szerelem talán csak filmen, könyvben van.   

            Üdvözöl barátod:

Napló

Egy tizenkét éves gyereknek miért kell meghalnia? És miért kell öngyilkosnak lennie? És miért választja a fölakasztást?

       Csak kérdések vannak.

       Olvasom, hogy a kisfiú megvárta, míg elalszik a családja és ezután követte el szörnyű tettét.

       Ha tudnánk az indítékokat, értenénk a fiú lelkületét, talán jobban ismernénk a körülöttünk zajló világot.

        De meg se akarjuk ismerni. Monoton módon éli az emberek többsége az életét, és ha már egy iciripiciri változás kerül a gépezetbe, tragédiaként élik meg.

x x x

Nyolcvannégy évesen elhunyt az egyik legnagyobb élő író, ha nem a legnagyobb, Umberto Eco olasz író. Ismét szegényebb lett a világirodalom.

x x x

Pedagógusok tiltakozása az Országház előtt a Kossuth téren. Beszédek szép sorjában. Az egyik fölszólaló Sándor Mária, a fekete ruhás nővér, aki beszéde végén kéri a jelenlévőket, hogy a tüntetés végén, mielőtt elmennének az emberek, öt percig még maradjanak együtt csendben. 

       Aztán eljött a rendezvény vége... és jött a csend.

       Ez a csend félelmetes volt, legalább ötvenezer ember csendje.... Csak az eső kopogása hallatszott az ernyőkön.

      Ha már a szóból - a kérésből - nem értenek a döntéshozók, vajon a csendből mit hallanak ki?

Vadrózsák nyílnak

Hirtelen támadt gyász
ül a szívemen,
tavasz közeleg, vadrózsák
nyílnak majd a kertben.
Látod, a sirály törött
szárnyaival még mindig verdes;
újra és újra a kérdés:
hol van a kedves?
Ameddig látok, nem látom...
Miért van oly messze?
Valahol gyereksírás,
tente baba tente...
Belém fészkelt... a szerelemből
nem lehet csak úgy kilépni,
nem dolog a szeretet,
nem lehet dekára mérni.

Tavasz közeleg, vadrózsák
nyílnak majd a kertben,
rózsafüzér lóg
a megálmodott kereszten.
Lassan múlt az idő,
megtelt a fészek,
részeim kellenének, nem egészen,
szeretetem messzire vigyétek.
Gondolatom riadt madárként
körbe-körbe repdes,
belülről feszít és melegít,
nem enged a kedves.
Hirtelen támadt gyász
ül a szívemen,
rózsafüzér lóg
a megálmodott kereszten.

Tűz

Legyen benned tűz!
Lángkarok ölelése,
ami összefűz.

Napló

A pedagógus-tiltakozások kapcsán igaza van Rétvári Bence államtitkár úrnak, olyan nagy a sajtószabadság nálunk, hogy bárki elmondhatja a véleményét.

        Ehhez csak annyi megjegyzést fűzök, hogy valóban bárki elmondhatja a véleményét, csak senki nem figyel oda érdemben. Erre mondjuk, hogy pusztába kiáltott szavak.

x x x

Decemberben elhunyt Benkó Sándor, a Benkó Dixieland Band vezetője, klarinétosa. Hetvenhatodik  életévében volt.

       Ez a zenekar már akkor elkezdett játszani, amikor én még sehol sem voltam. Hatvan éve játszanak  együtt.

x x x

Tavasz a télben. Már nem is csodálkozunk, hogy még az időjárás sem olyan, mint amilyennek télen lennie kellene.

Jöttél

Csendes magányomban

csak vártam és vártam,

múltak az évek,

társam nem találtam.

És egyszer csak jöttél,

gyorsabban a fénynél;

kezedben tartottál,

a lélek porából kiemeltél.

Megmártózva

a jóban és szépben,

mámoros szerelemben
egészen.

Kérve kértem az Urat,

nyisson nekünk

teret és utat.