Martfűi levelek - Születés

Kedves Barátom,

telefonon beszéltem a lányommal és először nem akartam hinni a fülemnek. Váratlanul ért a bejelentése… Nagy sokára fölfogtam, hogy nagyapa leszek.

           Fokozatosan jutottam el a bejelentés jelentőségéig. Igen, a lányom abban a korban van, hogy időszerűnek lehet tekinteni a gyermekvállalást. A korom, a hajam és a szakállam színe alapján már én is lehetek nagyapa.

          Egy ilyen bejelentésnek csak örülhet az ember. Akkor is, ha nehéz megszokni, sok kérdés merül fel. De egy születés, az előtte lévő hónapok, a várakozás, minden nehézség ellenére mégiscsak egy csodálatos dolog.

          Igen, áldott állapotban van a lányom. Ezt öröm és boldogság megélni. Ehhez fogható boldogság csak a szerelem, a beteljesült és megélt igaz szerelem.

          Apaként megéltem, milyen egy gyermek születését várni. Szerelmes férfiként megélhettem a nagy szerelmet is, ez éltet, ebből élek ma is.

          A születés maga a csoda!

          Egy szülésztől hallottam, aki több ezer gyereket segített a világra, hogy lépésről lépésre tudja, hogy mi játszódik le a születésig, mégis a születés egy hihetetlen csoda neki is, egy isteni elrendelés.

          Aki két csodát is megél életében, az elmondhatja talán, nem élt hiába… Így vagyok ezzel én is, nem éltem hiába, bármikor elmehetek…

          Kedves Barátom,

          hogy milyen jövő, világ várja a kisdedet, afelől nem vagyok nyugodt.

           Feszültség, bizalmatlanság…, rosszindulat, megbélyegzés, kirekesztés, alaptalan vádak és még lehetne sorolni, hogy miért rossz a közérzület, a közérzetünk.

          Ennyi rossz és gonoszság, emberi aljasság után az is csoda, ha mégis akarsz élni, kíváncsi vagy a világra. Ez tényleg csoda, Barátom!

          Üdvözöl:

                                                                                       Urbán-Szabó Béla

Füstölgés - Aranylábú fiúk

Szemérmetlenül sokat keresnek, kapnak a magyar focisták, és tegyük hozzá, érdemtelenül. Egy kimutatás szerint átlagosan bruttó hárommillió forintot az élvonalban. 

      Valamikor az a mondás járta, hogy kis pénz, kis foci. Ma ez úgy hangzana, hogy nagy pénz, semmi foci.

    Még nem találták ki azt az ösztönzési rendszert, hogy az eredmény, a teljesítmény is legyen egyenesen arányos a kapott pénzzel.

       Egyértelműen látszik, hogy nálunk nem a pénzen múlik az eredmény.

       Ha van eredmény, siker, általában nem firtatják a jövedelmet. De nincs eredmény!

      Azon pedig jogosan lehet füstölögni, hogy ezek a futballisták egy hónapban keresnek annyit, mint vidéken egy női munkavállaló egy év alatt.

Csak kérhetek

Tanácstalan vagyok…

Mit tegyek?

Keresem a szeretetből

áradó meleget;

szorítanak a kényszerek…

Mi lesz velem, veled?

Ráz a hideg,

én csak kérhetek,

kivannak az idegek…

Hol az ölelő szeretet?

Hol egy megnyugtató

mozdulat?

Kérem, én kérem

az Urat,

kérem, hogy segítsen,

ő megértsen.

A kenukirály

Hetvenkét éves korában meghalt Wichmann Tamás, a kenukirály. A neve fogalom lett. Mindent megnyert, ami megnyerhető, kilencszeres világbajnok, háromszoros Európa-bajnok, kétszeres olimpiai ezüstérmes, egyszeres olimpiai bronzérmes, több mint harminchétszer volt országos bajnok.

            Egy valami nem sikerült neki, olimpiát nyernie.

          Gyermekkorában egyáltalán nem volt egyértelmű, hogy ilyen életút előtt áll. Egy baleset következtében a  bal csípője, a bal lába sérült volt, nem volt tökéletes. Egy évig egylábas járógépet kellett használnia.

            A járógép olyan gyógyászati segédeszköz, amelyben a beteg lábat párhuzamos fémpárban mereven tartják, térdsapkával és csatokkal szorítják le a lábat a fémpárban. A korabeli járógépek meglehetősen nehezek voltak.

            Ezzel a handicappel indult, így ért el sikereket.

       Még azt is megtette, megtehette, hogy rivális sporttársát ő készítette fel, aki azon a világversenyen, amelyre készültek, első lett, ő pedig második.

            Ezért megkapta az UNESCO fair play-díjat.

       1987-ben megnyitotta Szent Jupát vendéglőt, egyébként jól főzött. Később a neve Wichmann-kocsmája lett, amitől 2018-ban vált meg.

         Énekelt, gitározott és még filmszerepet is vállalt: Zsombolyai János Vámmentes házasság, Bujtor István Az elvarázsolt dollár, Tarr Béla Werckmeister harmóniák és Bereményi Géza Hídember című filmjében.

            Nagy családja volt, hat gyerek és számtalan unoka.

         Az MTK sportolója volt, az utóbbi időben edzősködött, gyerekekkel foglalkozott. Életműdíjat kapott, és számtalan kitűntetés és díj tulajdonosa.

            Legendás száma a kenu egyes 10.000m, egy emberpróbáló szám.

            A kenukirály a kíméletlen betegséggel szemben tehetetlen volt.

                                                                                  Urbán-Szabó Béla

Martfűi levelek - A bántás ezer arca

Kedves Barátom,

a bántásnak ezer arca van, és még több árnyalata. Néha nem is lehet fölismerni, búvópatakként közénk férkőzik, észrevétlenül mérgezi a levegőt.

         Egyszer csak azt vesszük észre, ismerősök, barátok, rokonok, munkatársak, kollégák, szomszédok furcsán néznek egymásra, nem szólnak egymáshoz.

         Majd újrarendezzük magán, társas és közösségi kapcsolatainkat és kezdődik elölről minden.

         Elég egy rossz szó, egy rosszalló tekintet és már megvan a baj, az egy életre szóló harag.

         Gyakran a felek már nem is tudják, vagy legfeljebb sejtik, hogy mi az indulat, a harag alapja.

         Barátom, semmi esélyünk arra, hogy megbeszéljük a sérelmeinket, az ellentétek alapját. A kommunikáció teljesen hiányzik.

         Ehelyett minden oldalról a megmondó, öntömjénező emberek hirdetik magukat. Még fizetünk is nekik komoly összegeket, hogy aztán megállapítsuk, milyen igazuk van… Aztán minden marad a régiben.

         Vannak esetek, mikor nincs más lehetőség, mint szakembert igénybe venni, mert a probléma már krónikus. Látszólag sokan hirdetik magukat szakemberként, de valójában kevés a jó szakember.

         Hidd el, többet kellene beszélgetnünk. Beszélni, beszélni kellene, és még az is kiderülhet, hogy valamelyikünk félreértett valamit.

         De jobb haragudni a másikra, azzal nem jár semmiféle kötelezettség. Sőt, le lehet tudni kötelezettségeket és nyugtathatjuk magunkat, hogy a másik tehet róla.

         Bábeli zűrzavar van, amibe még a politika is belejátszik és a pénz. Senkinek nem érdeke, hogy megtaláljuk a közös hangot, akinek meg érdeke volna, ettől szenved.

         Barátom, a legközelebbi levelemig üdvözöllek:

                                                                  Urbán-Szabó Béla

Vallomás

megérintelek

tested rándul egyet

arcodon vöröses

változás

egy érintés is

lehet vallomás

Martfűi levelek - Az idő rabságában

Kedves Barátom,

most, amikor ezt a levelet írom, gondolkoztam azon, hogy leszoktunk a kézzel írott levelezésről. Leülünk a számítógép elé, emailezünk, chatelünk, vagy telefonon pötyögünk. Tesszük ezt merő praktikumból, gyorsaságból jobb esetben, vagy merő lustaságból.

         Egyáltalán írnak még kézzel az emberek?

         Lassan megérjük, hogy lesz olyan generáció, amelynek a tagjai jószerivel csak a nevüket tudják leírni.

         De kérdezem, hogy olvassunk-e egyáltalán, olvassunk-e szépirodalmi könyveket?

         Az olvasás és írás az érzelmi intelligencia alapja. Az olvasástól szebb, szemléletesebb lesz mind a beszédünk, mind az írásunk.

         A minap egyik vidéki irodalmi folyóiratunk szerkesztője azt írta egyik internetes bejegyzésében, hogy tavaly negyvenöt könyvet olvasott. Ez tíz év alatt négyszázötven kötet. Mi lesz a több ezer kötetes könyvtárával?

         Barátom, az a legnagyobb gondunk, hogy nincs elég időnk, az idő rabságában vagyunk. Ettől idegesek, frusztráltak leszünk.

         Az idő így is, ügy is múlik. A rendelkezésünkre álló időt kellene valahogy okosan kihasználni és felhasználni. Erre egyetlen út kínálkozik, a szeretet útja.

         „Megannyi pofon, csalódás után is azt hirdetem, hogy nincs elég idő. Nincsenek hónapok a rágódásra, nincsenek évek a megbizonyosodásra. Merni kell szeretni, nyitni az emberek felé, mert a barátságnál vagy bármely szeretet kapcsolatnál nincs nagyobb érték e világban. S hogy a tűz a lelkünkben ki ne aludjon, muszáj, hogy várhassunk másoktól hasábot, ami felmelegít minket, de ahhoz nekünk is adnunk kell. Csak egyszer kell bátornak lenni, merésznek. Csak egyszer kell hinni a másikban. Csak egyszer kell elindulni az érzelmek őszinte útján… S onnantól fogva minden roppanó hasáb után tudni fogjuk: megérte” (Horváth Nikoletta: Öröm ABC).

         Egyetlen feladat áll előttünk, meg kell tanulnunk szeretni, és jól szeretni.

         Ez miből áll?

         Erről majd legközelebb. Addig is üdvözöl barátod:

                                                                     Urbán-Szabó Béla

Üzenet - 151.

Csónakos vagy életed ladikján. Bármilyen erős a hited, a ladik arra megy, amerre kormányzod.

Füstölgés - Koronavírus

Az élet mindig produkál olyan helyzeteket, amikor átmenetileg, vagy tartósan nem tudjuk, mi a megoldás. Most ilyen a Kínában elsőként regisztrált koronavírus-járvány. Jelenleg értetlenül áll a világ a legújabb borzalom előtt.

      A koronavírus tüdőgyulladásszerű fertőző megbetegedés. Két hét a lappangási ideje.

      Kína egyik tartományában kezdődött, azóta a világ több országában is vannak megbetegedések. Magyarországon még nem regisztrálták a betegséget. Kínában már tízmilliós várost gyakorlatilag karanténba zártak.

      A halálos áldozatok száma körülbelül száz.

      A betegségeket nem lehet országhatárokon megállítani.

      Ma még nem tudjuk, hogy hová és meddig vezet a koronavírus-járvány. Lehet, hogy most kapja a világ azt a pofont, amelytől talán fölébred és szolidaritás lesz egymás iránt.

       Ezért érdemes és kell háborogni, füstölögni, hogy a világ józanabb része kapjon észbe és tegyen meg mindent a járvány ellen.

Füstölgés - Miért nem örülünk?

Néha olyan dolgoknak örülünk, amikröl nemis gondolnánk. Egy apróság, egy mosoly, a másik ember jókedve.

      Ilyeneknek is lehet örülni ebben a ködös, borult, depressziós időben.

    Ne mérgelődjünk feleslegesen! Mérgelődni mindig találunk okot, ha keresünk. 
      Hagyjuk magunkat örülni! Ne generáljuk magunknak a stresszt!

      Most azon füstölgök, hogy miért van ennyi indulatos, rosszindulatú ember?

      Tényleg miért? 

Aki szép

Én szépnek látlak
ma, holnap, holnapután...
Tudd, mindig szép vagy!

Füstölgés - Mi lehet fegyver?

Mi lehet fegyver? Elvileg minden. Miden a szándéktól és a használattól függ.

      Ki gondolta volna, hogy egy drón is lehet harci eszköz? Ez történt most Irakban, dronnal végeztek egy iránni tábornokkal...

      Kevesen tudják, hogy a drón használatának szigorú szabályai vannak és vizsgázni is kell a használatot illetően.

      A drón nem játék, veszélyes fegyver is lehet.

      Azon meg csak bosszankodhatunk, füstölöghetünk, hogy az ember kezében minden veszélyes fegyver lehet.

Nagy L. Éva emlékére

Kevés kell ahhoz, hogy egy ember a személyiségével mély nyomokat hagyjon bennünk. Ilyen hatással volt rám Nagy L. Éva.

            Alig ismertem… Vagy nagyon is?

            Olvastam a verseit, telefonon beszélgettünk, chateltünk és egyszer, egyetlen egyszer találkoztuk.

            2018 nyarán vettem fel vele a kapcsolatot. Érdeklődtem a Toll és Ecset által szervezett versmondó versenyről.. Ennek apropóján beszélgettünk. Percek alatt kikérdezett és megígértette velem, hogy a rendezvény után adok neki egy interjút. 

            Elnézést kért, hogy a rendezvény színhelye, a kecskeméti Cifrapalota nem akadálymentes, de legközelebb erre már figyel.

            Akkor még nem tudhatta, hogy nem lesz legközelebb.

         A rendezvényről, a jelentkezési feltételekről tájékoztattam kedves ismerősömet, akit nagyon szerettem volna, ha részt vesz a versenyen.

            A rendezvényre 2018. szeptember 22-én került sor. Kétséges volt, hogy részt tud-e venni ismerősöm, azon a napon Budapestre kellett mennie. Nem bírtunk egyeztetni sem akkor reggel, sem előtte való nap.

           Így indultam el Kecskemétre. Ismerősöm ott volt, és második lett Radnóti Miklós versével, szívem szerint és mások szerint is az első.

            Itt, ekkor találkoztam Nagy L. Évával, ezzel a csupa szív asszonnyal, aki szép verseket ír és jó szervező.

            Mikor 2019-ben érdeklődtem nála az esedékes versmondó versenyről, szomorúsággal a hangjában mondta, hogy elmarad a betegsége miatt. „Nem lesz már több versmondó verseny az én szervezésemben”, mondta a telefonba lemondóan.

            Életem legszebb, legcsodálatosabb napjának részese volt Nagy L. Éva, neki és kedves ismerősömnek köszönöm azt a napot.

            Nagy L. Éva temetése 2020. január 9-én volt Kecskeméten.

            Örök béke vele.

Füstölgés - Kihagyás

Miinden nap volna min füstölögni, de azért ezt nem teszem. Kihagyok egy-egy aktuális füstölgést.
     Most egy beszélgetésre emelékszek.

    Kellemes emberrel kellemes beszélgetésre. Erre időt kell szánni, egy pillanatra meg kell állni. Elfoglaltságra történő hivatkozásra, rohanásra mindig van ok.

     Tegnap este így tettem, telefonon beszélgettem.

     Milyen kevés kell ahhoz, hogy az ember jól érezze magát, hogy jóérzéssel feküdjön le! Ezért a kis időért és jóérzésért még füstölögni is érdemes volna.

Füstölgés - Tűz van

Hetek óta tűz van Ausztráliában, egy Ausztria nagyságú terület égett le eddig. Az ausztrálok még nem látják a tűz végét. Szerencse, hogy szigetországról van szó, mert a tűz nem tud tovább terjedni.
      Nem véletlen, hogy 48 fok meleget is mértek.
      Nehéz tudomásul venni, de nagy a valószínűsége, hogy ez bizony a klimaválsággal van összefüggésben.
      Ahogy az is figyelmeztető jel, hogy nálunk ilyen enyhe tél van. Ez nem normális.
      Vigyázó szemünket az időjárási viszonyokon tartsuk! 
      Utólagosan füstölögni, eső után köpönyeg.
      

Első perctől

Érzelmeimben

benne vagy,

magamba

fogadtalak.

Nem tudlak

elfelejteni,

ahhoz újra

kéne születni.

Részeddel vagyok

teljes,

első perctől

beléd szerelmes.

Így kirekesztve,

kezedet elengedve,

nem tudlak

vigasztalni,

érted fogok meghalni.

Szerelemben

Szerelemben szeretlek,

mégsem hiszed,

de jobban már

nem lehet.

Mindent megteszek,

felőröl kétkedésed;

itt hagysz, te mész,

a szerelem felemészt.

Füstölgés - Olyat eszünk, amit nem mi főztünk

Amerika belecsapott a lecsóba, aminek következtében meghalt Irán második embere Bagdadban!

      Kerülgetjük a forró kását,  ez bizony casus belli, háborúra ok.

      Miért érdekes ez nekünk itt Magyarországon, urambocsá, Martfűn? A gazdaság alfája és omegája az olaj és  ennek a következménye, a  hatása.

      Az olaj és a benzin ára máris emelkedett. Ha pedig ezek emelkednek, akkor minden ára emelkedik.

      Hogy ez hová vezet, azt most még nem lehet tudni. 

      Füstölögni azt azonban lehet és erre már van ok! 

Csillagfény

Csillagfényes

esteken

gondolkozol,

miért igen

és miért nem?

A szeretetet,

a szerelmet,

méricskéled,

látszatoknak

szól a dicséret.

Inkább bánom,

mint haragszom,

nyugtatom

fájó szívem,

meditáljon

a zsoltárokon.

Füstölgés - Hogy is van ez?

Szexuális bűncselekmények gyanújától - zaklatásoktól - hangos a sajtó, mind a baloldali, mind a jobboldali.

       Ki mit csinált? Mit és hol? Ki mit tagadott? 

       Ha politikusról van szó, le kell-e mondania?  

       Mit és hol mutogatott? 

       Le kell-e mondania? Miért nem mond le?

       Ki védi? Miért védi? Ki áll mögötte? Meddig?

       Különbözőek az esetek, de egybemossák őket, és akkor már mindegy.

     Alaptalanul is meg lehet vádolni valakit... Vagy sikerül magát tisztáznia, vagy sem. És egy kicsi mindig marad a gyanúsításból....

       Ilyenkor még a szólás terhelő, nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja...

       A szexszuális zaklatás vádjával egy életet tönkre lehet tenni. Éppen ez a cél.

      Sokáig vártam azt a pillanatot, mikor egy megvádolt személy a jogos vád alapján lemond.  Aztán akadt egy példa, Gréczy Zsolt, a DK politikusa, országgyűlési képviselő.

       Úgy látszik, nemhiába a füstölgés.

Martfűi levelek - Melegedni a szeretetben

Kedves Barátom,

a negyedik gyertyát, a szeretet gyertyáját gyújtottuk meg december22-én .

         Bár mindenki a szeretetről beszél ilyenkor, nekem úgy tűnik, hogy a szeretet lényegét egyre kevesebben értik, még kevesebben gyakorolják. A szeretet hangoztatása üres szólam csupán.

         Van, aki látszólag tetszeleg e szólam mögé bújva.

         Advent. A várakozásban érzed a szeretetet, érzed a szeretet és gyertya lángjának melegét?

       Tudtad, hogy az idei télen eddig közel negyvenen haltak meg kihűlés következtében? És egyharmadukat otthonukban érte a kihűlés? Igazából még nem is volt tél.

        Most, amikor készülődünk a családi összejövetelekre, miről beszélgetünk a családi vacsoránál, ebédnél? Szoktunk egyáltalán beszélgetni az eszem, iszom közben?

        Örülünk-e egymás jelenlétének? Éneklünk-e közösen karácsonyi dalokat? Ismerünk-e ilyen dalokat?

        Mi van azokkal, akik egyedül vannak? A kinyújtott kezet, a hívó szót észre se vesszük, meg se halljuk…

        Hallgattam Hodász András atyával készült riportot. Ittam minden szavát... Jó lenne hinni, hogy ezzel sokan így voltak.

   Beszélt az én-központú társadalomról. A kellemesség érzéséért hajtunk. És beszélt a valódi kereszténységről, a keresztényi érzületről.

        A komfortzónánkból le kellene adni, mondta az atya. Legfőképp azoknak, akik kereszténynek tartják magukat. A keresztényi érzület egy emberi tartás, ezzel a tartással igen kevesen bírnak.

        Hát, igen, kedves Barátom… Jó volna, ha egyre többen melegedhetnének a szeretetben és gyertya lángjánál.

         Remélem, sikerül fölmelegednünk. Addig is búcsúzik barátod:

                                           Urbán-Szabó Béla

Advent

Advent idején

megnyugvást várok én,

szeretet adok

és kapni szeretnék.

Őt várjuk

valamennyien,

hogy békesség

legyen.

Megbocsájtást

hozzon,

örömet ezzel

okozzon.

Ő veszi a jeleket,

tudja, mi az üzenet,

majd Szenteste

a szeretet éjjelén

fogadj el,

ahogy elfogadlak én!

Füstölgés - Miért?

Ma is van min háborogni, füstölögni...Ebből nem lehet kifogyni.

       Mi is történt? Az egyik győri középiskolában egy diák bicskával megszurkálta tanárát, mert rosszabb jegyet adott a dolgozatára, mint amire számított.

       Mi vezette az elkövető tanulót? Tényleg a gyengébb jegy a kiváltó ok? Volt-e valami előjele?

       Mit vártak el ettől a gyerektől a szülők, a tanárok, a környezete?

       Megakadályozható, megelőzhető lett volna-e ez az esemény? És hogyan?

       Hogyan lehet folytatni az életet egy ilyen esemény után a győri középiskolában?

     Van-e tanulsága az ügynek? Mit kell tenni annak érdekében, hogy a jövőben ne történjen ilyen?

       Kérdések, melyek megválaszolásra várnak. A válaszokig marad a füstölgés.

Mert...

Mert elhagyatnak

az emberek,

hiába szeretnek.

Biztosra semmi

nem tudható,

minden kétségbe

vonható.

Ha rád gondolok,

nem vagyok egyedül,

még most is szeretlek

ott legbelül.

Álmodok

Magányos vagyok,
mikor éjjel álmodok,
látom az arcod.

Keljünk a Nappal

Életem rózsája,
szívem virága...,
itt a hajnal,
kelünk a Nappal.

Helyem keresem

Nem találom helyem,
bár keresem,
egész életemben kerestem.
Próbállak megérteni,
de nem vagyok zseni;
próbállak megérteni,
a gondokon átsegíteni.
Megértem és átérzem
lelked bánatát;
megértem és látom
a benned lévő csodát.
Próbálsz magadnak
megfelelni,
a szeretetért tenni.
Vártuk és élvezzük
a szerelmi csodát,
amit szívünk oly
régóta várt.
A jó Isten
szerelmünk adta,
szerető szívvel
lelkünk elfogadta.

Martfűi levelek - Mi történt?

Kedves Laci,

mi van, mi történt veled az ominózus írásod óta? Nem csodálkoznék rajta, ha semmi különös, egész pontosan, ténylegesen semmi különös. Nem jársz le hetente többször, nem jött helyre a házasságod, nem gyógyult meg a prosztatád…

            Velem hasonló a helyzet… Mintha megállt volna a történés körülöttem. Mintha arra lennénk kárhoztatva, hogy elmúljon felettünk az élet minden különösebb fakszni nélkül…

            Arra, amit neked válaszul írtam, néhányan - ismerősök és ismeretlenek - leginkább szóban úgy reagáltak, hogy nem is gondolták volna.

            Néhányan megérezték, hogy valami baj van, valami nincs rendjén. Jóindulatúan rákérdeztek egy-két dologra. Minek terheljem őket még jobban.

            Volt ígérgetés is, amiket jó volt hallani, de tudtuk valamennyien, hogy nem lesz a dologból semmi.

            Biztatással tele a padlás. Nem szemrehányásként mondom, csak azt nem mondta senki, számíthatok rá, segít…

            Úgy őszintén, ki akarna, szeretne egy kerekes-székes mögé állni, és felelősséggel fizikailag vagy adott esetben anyagilag segíteni? Hát, nincs tolongás, Barátom!

            Tudod, egy-egy alkalommal még volna is segítség… De rendszeresen? Mikor mindegy, hogy esik vagy fúj, vagy süt a Nap, van kedvem vagy nincs.

            Erre csak nagyon kevesek képesek. Talán csak azok, akik tudják, mert gyakorolják szolgálatból, hogy mi a feltétlen szeretet. Többen mondják, tudják, de lényegében kevesen gyakorolják. Tudod, ez már feladat, elhivatottság, elkötelezettség, vagy nevezd, ahogy akarod, de mindenképpen kivételes dolog, úgyis mondhatnám, hogy adomány.

            Laci, vannak emberek, akik ha találkoznak, abból lesz valami. Mosolyka és a férje hat hét ismeretség után házasodtak össze. Nem foglalkoztak a családdal, az ismerősökkel, megesküdtek és kész.

            Pedig, ha nem tévedek, sokan lettek volna okoskodók, hitetlenkedők, kételkedők…, akiktől még az élettől is elment volna a kedvük. Akik merő szeretetből és féltésből minden áron le akarták volna beszélni a szándékukról.

            Hát, ezt akarták elkerülni! És el is kerülték…

            Minden megélt pillanat az övék, csak az övék. Minden nehézséggel együtt is szárnyalnak…, mert szeretet van és elfogadás. Szabad lélekkel néznek egymásra és a világra… A test lehet korlátozott, de a lélek, Barátom! A lélek a fontos, a legfontosabb volna. Ezt nem lehet shoppingolni, bevásárlóközpontban venni.

            Van - vagy volt? - egy barátom, aki azt nem akarta megérteni, hogy ne csak akkor menjünk el a nagy hőségben sörözni, amikor neki kedve van, hanem amikor csak nekem van kedvem.

            Egymáshoz kellene hajolnunk, fordulnunk, kellő alázattal és a világ már jobb lenne. Fene nagy gőg és büszkeség van a legtöbb emberben, és ki nem nyújtaná a kezét sem azért, hogy adjon, sem azért, hogy elfogadjon.

            Kedves Laci, mondhatnám azt is, hogy a kör itt bezárult. Elfogadjuk, hogy mindenkinek nem lehet mosolykája, nem lehet mindenkinek olyan társa, mint neki, a Sándor.

            De miért ne lehetne?

            Hogy küzdelmünkben egyedül vagyunk-e végérvényesen, ez még kérdés.

            Kezdjük megismerni keresztünket, a terhe már rajtunk van.

            Most elköszönök. Üdvözöl Martfűről barátod:

                                                                                   Urbán-Szabó Béla

Az erdő hegedűse

A nagy-nagy erdőben egy lapulevél alatt húzódott meg a tücsök. Éppen délutáni sziesztáját tartotta. Aztán fogta magát, hóna alá csapta hegedűjét és az erdő legszebb fája alá vette útját.

            A fa alatt a tücskök Paganinije, mert hát így hívták, elkezdett játszani. Olyan szépen játszott, hogy mikor megszólaltatta a hegedűjét, az erdőben megállt az élet. Minden alkalommal az erdő madarai, ha meghallották a tücsköt játszani, a környező fákra leszálltak pihenni, andalogni. Ha játszani hallották, a közelbe gyűltek.

            A tücskök Paganinije csak játszott fáradhatatlanul, télen, nyáron, hóban, fagyban, nyári forróságban rendületlenül, de valójában csak egy valakinek játszott, Mókus Móninak. Neki kereste a kedvét, neki szólt a gyönyörű zene.

            Mókus Móni szerette, ha a bicebóca tücsök neki játszott. A magányos mókus lányok sokat élcelődtek, párjuk nem volt és nem nekik zenéltek.

            Egy volt köztük, a mókus oviban dolgozott, ő értékelte a tücsök zenéjét. És irigyelte Mónit, aminek hangot is adott.

            Mókus Móni néha a levél alatt meglátogatta a bicebóca tücsköt, néha otthonában fogadta, de senki nem láthatta, tudhatta. Ha néha úgy kívánta, zenélt, játszott hegedűjén neki, a tücsök még el is hitte, hogy szereti.

            A tücskök Paganinije játszott, csak játszott, hegedűje lángolt, az ő Mónijában meg a szerelem egyre kevésbé pislákolt. Kétségei voltak, hogy szereti-e a tücsök egyáltalán, vagy csak úgy mondja.

            A mi tücskünk csak nézett ki a fejéből, egyre kevesebbet értett az egészből. Miért úgy húzza a vonót, nem törli le a lábát…

Minden baj lett, minden baj volt … A tücsök csak leste a mókuslány minden szavát, leste minden álmát… Érezte, bele fog pusztulni a meg nem értésbe…

Az erdő lakói zavartan nézték a dolgot… Sejtették, hogy valami nincs rendjén… Már nem úgy szólt a zene, Móni némasága volt rossz kedvének üzenete…

Egy idő után hiába várták az erdei lakók a susogó fák, a zizegő levelek alatt, nem jött a tücsök, nem hangzott a zeneszó…

Mókus Móni mintha mi sem történt volna, sürgött-forgott, lubickolt a jó szóban …

Csak ne hiányzott volna az a zene, a tücsök zenéje, bárcsak még most is szólna..

Mókus Móni tartotta magát, csak akkor sírdogált olykor, mikor nem látta a világ. A tücsök Paganinije nyakába vette az erdőt, az országot, arra ment, amerre senki nem hallott, nem látott, de már nem úgy szólt a zene, már odavolt minden öröme.

Martfűi levelek - Ha erőd elhagy

Kedves Laci,

olvastam a vallomásos beírásod a facebook-oldaladon. Nem tudom, hányan olvasták értőn, beleérzőn… Nem tudom…

            Ismerősök vagyunk az oldalon, de még nem váltottunk személyesen szót. Mégis egy nyelvet beszélünk, és akármikor szót válthatunk.

            Engedd meg Laci, hogy az egész beírásodat  idézzem:

„Ma 10 éve, hogy Járóképtelen lettem! Mindig is Mozgássérült voltam de akkor és most sem tudom elfogadni ezt az állapotomat. Akkor 10 éve vadonatúj életet kellett elkezdenem. Szinte megszűnt körülöttem minden. A városba 1-2 évig szinte le sem jutottam. Így maradt a szobám. Kb.napi 20 órát fekszem és pár órát ücsörgök a kerekesszékemben. Nekem ünnepnapnak számít,  amikor is a segítőim (Agria Speciális Mentő és Tűzoltócsoport) segít levinni lakásomból. Pár óra a városban és már jöhetek is haza. És idehaza ismét várhatom a legközelebbi ünnepnapot. A másik legnagyobb gondom az, hogy nem tudok önálló lenni. Míg élek ki vagyok szolgáltatva és ez ellen nem tudok semmit sem tenni. Borzasztó érzés ilyen kiszolgáltatnak érezni magam. A 10 év alatt rengeteg betegség, fertőzés és műtétek történtek velem. És talán kevesen tudják de prosztata rákom is van. Házasságom is romokban hever. Annyira rossz a közérzetem, hogy azt leírni nem lehet. Bejön 1 negatív gondolat és máris sírok mert ez már jobb nem lesz. Gondolom sokan fognak biztatni de attól én még nem fogok talpra ugrani. De aki megérti amiket leírtam azoknak előre is köszönöm. Hosszú hónapok óta gondolkoztam, hogy leírjam-e ezeket a sorokat. De éppen jött a 10 éves évforduló és megírtam.”

            Ebből nem lehetett volna kiragadni egy-egy részletet, ez így teljes. Ezek a sorok egy jajkiáltás, segélykiáltás…

            Miért is? Kiért is? Egy helyzetért, önmagadért…

        Ahogy az írásodból, úgy életedből sem lehet kiragadni egy-egy részletet. Nem akarom szépíteni a helyzetet, úgy szar, ahogy van. 

            Sőt, tudom, hogy részleteiben sokkal rosszabb, elviselhetetlenebb, kiszolgáltatottabb az életed, mint ahogy azt leírtad… Szóval lehetne még fokozni a helyzetet.

            Kevesebbért, kisebb dolgokért is feladják az emberek, eldobják az életüket.

            Ebben a helyzetben is a társtalanság a legrosszabb. Egy társ, aki ott van melletted jóban-rosszban, aki az önfeláldozást önbeteljesítésnek tartja, kárpótol mindenért, vele gyakorlatilag áthidalható minden akadály. Mindent tud feledtetni, ha van, ha nincs, akkor meg minden hiába.

            Van, akit senki, semmi nem éltet.

           Laci, neked heti négy óra ünnep, ez adjon erőt! A fényképeid  fantasztikusak. Hozzátartozol Egerhez, egy közösséghez, mint az úthoz a jelzőtábla.

            Tudod, Laci, mindannyian cipeljük életünk terheit. Kinél mi a tűréshatár? Van, aki a kevéstől is megroggyan, van, aki hegyeket elvisz a hátán.

            Néha úgy érzem, belefulladok. Négy kerekem alól kicsúszott a talaj. Az utóbbi években a legjobb szándékaim ellenére semmisem sikerült, a társam is elhagyott. Egy csődtömeg az életem. Olyan egyedül vagyok, hogy annál jobban már nem is lehetnék.

Én is gyakran és könnyen sírva fakadok. Egyszer egyik ismerősöm azt mondta, hogy a sírás az erő jele. Hát, Barátom, akkor én kurvaerős vagyok!

            Semmi jövőt, reményt nem látok magam előtt.

            Az eszemmel még bíztatok embereket, mint téged is, de a szívem-lelkem már nincs velem…

            Szerencsésebb óráimban legalább gondolatban Toszkánában vagyok.

            Fel a fejjel , Laci! Nem vagy egyedül!

            Üdvözletem küldöm Martfűről:

                                                                                          Urbán-Szabó Béla

Aki felsegít

Ha hasraesek,
legyen, aki felsegít...
Isten megsegít!

Talán még

Amikor az ember

padlóra kerül,

múltjában elmerül…

Mikor, mit és hogy?

Segítséget nem kapott.

Tanácstalan volt számtalan,

mit, mikor és hogyan…?

Ha az embert

a padlóról fölemelik,

támasz nélkül elesik…

És újra, és újra tanácstalan,

talán még hite van.

Harangzúgás

A főtörzs nézte, addig nézte a forgalmat, hogy néha el-elbóbiskolt. Ilyenkor egy-egy elsuhanó kamion zajára riadt fel. Hunyorogva nézte e közeledő járművek lámpáját.

            Arra gondolt, milyen jó azoknak, akik elnyújtózva az ágyukon aludhatnak.

Azért jó a ti házasságotok, röhögött az arcába egy alkalommal a szomszédja, mert nem vagytok minden éjjel az asszonnyal sülve-főve együtt.

A legszívesebben lenyomott volna neki egyet.

Mi ez, morfondírozott magában? Az ez, harangzúgás! Alig éjfél után? Itt valami nem stimmel.

A község felé vette az irányt.

Micsoda forgalom van ma éjjel, gondolta!

A rendőrautó lassan gurult be a községbe. Ahogy egyre beljebb ért, a lehúzott ablakon keresztül hallotta, hogy a harangzúgás a református templom felől jön.

A főtörzs odahajtott. Kiszállt a kocsiból, szétnézett. Senkit nem látott. Az éjszakai csendben a harangzúgás még hangosabbnak hallatszott, mint általában.

Sötétben a hangok megnőnek.

Lenyomta a templomajtó kilincsét. Zárva volt. Tanácstalanul álldogált, egyik lábáról a másikra dőlt.

Mitévő legyek, tette fel magának a kérdést?

x x x

Az asszony vállánál fogva megrázta a férjét.

            - Te, Lajos, hallod ezt?

            Újból megrázta a férfit. Az álmosan nyöszörgött.

            - A harangzúgás nem a mi templomunkból jön?

            - Miii…!? – ugrott föl egyszeriben a templom kántora. – Ez tényleg az! – hüledezett.

            - Harangzúgás éjszaka? Lajos, ez nem normális.

            - Itt valami történhetett.

            - Nem kellene megnézned?

            - Hát nem is tudom… Valaki bent jár a templomban? A tiszteletes úr nem szólt semmiféle éjjeli rendezvényről. Aztán itthon sincs.

            - Kapd össze magad fiam! Nézd meg mi történhetett!

            A férfi egyik lábát már letette az ágyról.

            - Biztos jó ötlet ez? – kérdezte elbizonytalanodva.

            - Hát nem is tudom… - mondta most az asszony. – Ha idegenek járnak a templomban, még le is üthetnek.

            - Egyedül nem volna tanácsos odamenni.

            - Tudod mit, fiam, jobb lesz ebből kimaradnunk.

            - Igazad lehet, Klári.

            - Muszáj nekünk mindent észrevennünk?

            - Igazad van, Klárikám – mondta a férfi egyetértőn és lábát visszadugta a takaró alá.

            Az asszony lekapcsolta a villanyt. Némán feküdtek egymás mellett, hallgatták a harangzúgást és várták, hogy ismét el tudjanak aludni.

x x x

Csörögni kezdett a mobil. A férfi félálomban nyúlt a telefon felé, kotorászott az éjjeliszekrényen.

            - Halló… - nyöszörögte a telefonba.

            - Halló, polgármester úr! Itt Bandi főtörzs. Polgármester úr, baj van. A református templomban zúg a harang, és nem akar abbamaradni.

            - Micsoda!

            Igen, jól tetszett hallani. Csak zúg, zúg, mintha az automata bekattant volna, nem akar kikapcsolni.

            - Mi van Dezső? – kérdezte felébredve a polgármesterné a férfit.

            - Semmi… Várj!

            - Ezt hogy tetszik érteni polgármester úr? – szólalt meg a vonal túlsó végén a főtörzs.

            - Ezt nem magának mondtam Bandi.

            - Valahogy be kellene jutni a templomba polgármester úr. Mitévő legyek?

            - Várjon már Bandi! Így hirtelen most magam sem tudom… Mindjárt visszahívom.

            - Mi van Dezső? – kérdezte ismét a polgármesterné.

            - Hallgasd csak!

            Jól kivehetően hallottak a harangzúgást.

            Már egészen megszokták, hogy mióta Keller Dezsőt megválasztották polgármesternek, két-három hetente egy éjjel mindig történik valami „esemény” a településen.

            - Valahogy be kell jutni a templomba. Meghibásodhatott az automata. A harang nem halkul el.

            - Még csoda, hogy nem verte fel a községet! – méltatlankodott az asszony.

            - Megvan! – kiáltott fel a férfi.

            Odalépett a vonalas telefonhoz.

            - Fölhívom az E-ont, megkérem őket, hogy áramtalanítsák a községnek azt a részét.

            Az E-on ügyeletese nehezen értette meg, hogy miről van szó, de megígérte, utánanéz, hogy miben segíthet.

x x x

A főtörzs egyik cigit a másik után szívta.

            Hülye helyzet, gondolta. A harang zúg, én meg itt topogok a templom bejáratánál éjnek évadján.

x x x

A polgármester idegesen járkált fel s alá a telefon mellett. Várta a hívást, mégis amikor megcsörrent, összerezzent.

            - Az E-onos ügyeletes volt – magyarázta a feleségének. – Nem tudnak segíteni, mert a templom nem az önkormányzati tulajdon, hanem egyházi. Ezért én nem rendelkezhetek.

            - Most mi lesz? – kérdezte Liz, a felesége.

            - Be kell jutni a templomba, másképp nem fog menni.

            Az asszony némi töprengés után.

            - Hogy hívják azt az idősebb nőt, aki a református templomban takarít? Neki biztosan van kulcsa.

            - Igen, igen…

            - Úgy rémlik, Guti mamának szólítja a többi asszony…

            - Igen, igen… Milyen Guti is? A francba, nem jut eszembe!

            Kicsit később felkiált.

            - A telefonkönyv! Olvasd csak a g-betűs előfizetőket… Hátha így beugrik a teljes neve…

            Líz megkereste a telefonkönyvet.

            - Most már csak az kell, hogy legyen vonalasa…

            Szép lassan kezdte olvasni a neveket.

            - Á, ez az! Guti Andrásné. Hívom gyorsan Bandi főtörzst.

x x x

Már négy-öt perce nyomja a csengőt. Egy öblös hangú kutya a hátsó udvarban hangosan ugatott,

            A bejjárati ajtó mögött világos gyúlt.

            Na, végre, gondolta!

            - Jó estét! Rendőrség. Guti Andrásnét keresem.

            - Rendőrség? – szólalt meg csodálkozva egy férfi hang.

            - Igen. Guti Andrásnét keresem…

            - Rossz helyen jár. Ez a 15-s szám, ő pedig a 17-ben lakik.

            Ó, még ez is, gondolta.

x x x

Az asszony mindjárt nekiesett a férjének.

            - Ki volt az?

            - A rendőrség.

            - A rendőrség? Mit akartak ilyenkor?

            - Guti mamát kereste Bandi főtörzs, a Tóth Pisti fia.

            - Ilyenkor? Mit akarhattak tőle?

            - Honnan tudjam – méltatlankodott  a férfi, miközben visszavackolta magát az ágyba.

            Az asszony meg éppen kiugrott az ágyból. Lekapcsolta s villanyt. Résnyire följebb húzta a redőnyt.

            - Nem látok semmit. Biztosan a fia csinált már megint valamit.

            - Biztosan.

            - Te, Imre, hallod ezt?

            - Mit?

            - Mintha harangoznának.

            - Ilyenkor? Beszélsz már badarságokat…

            Hallgatóztak. Hangok a sötétben.

            - Tényleg – állapította meg a férfi.

            - Micsoda éjszaka/ - szörnyülködött az asszony és visszafeküdt a kihűlőben lévő helyére.

x x x

.A 17-s házszámnál kezdte el nyomni a csengőt. Néha a kaput verte ököllel.

            A szomszédok hamarább felébrednek a zajra, mint Guti mama, gondolta.

            Nem adta fel, csengetett, dörömbölt.

            Nagy sokára megjelent az ajtóban kócosan, leengedett ősz hajjal, hosszú hálóingben egy idős nő.

            - Tessék? – rebegte nyöszörgő hangon.

            - Jó estét! Elnézést a zavarásért, a rendőrségtől jöttem.

            - Tessék?...

            - A rendőrségtől jöttem. Tetszik hallani a harangzúgást?

            - Mi zúg?... A rendőrség?

            Biztosan Józsi fiam csinált már megint valamit, gondolta.

            - Nem tudok semmit…

            - Tessék hozni a templom kulcsait! Elviszem Margit nénit és vissza is hozom…

            -  Hová visz?...

            Éjszaka jönnek, zsörtölődött magában. Autóval, mint régen. Már ezek is kezdik. Szentég, mi lesz itt!

            - Nem tudok semmit! Nem megyek sehova!

            Guti mama becsapta az ajtót. Lekapcsolta a villanyt, ismét sötétség borult a házra.

            A francba! A polgármesterünk csak azt nem mondta, hogy Guti mama süket, mint az ágyú, háborgott a főtörzs.

x x x

- Nem baj Bandi, majd kitalálunk valami mást. Menjen vissza a templom bejáratához és várjon!

            A polgármester tett néhány kört a szobában.

            - Ez a harang meg csak zúg, zúg… Mintha vészhelyzet lenne… Mintha jönnének a törökök, vagy legalábbis tűzvész volna…

            - Nyugodj meg- csitította a felesége. – Majd csak megoldódik ez a probléma is.

            - A választáskor ezt irigyelték tőlem a vetélytársaim!? Éjjel egy órakor hogyan hallgatassunk el egy harangot?

            Rótta a köröket.

            - Megvan!

            Tárcsázott.

            - Jó estét, Géza! Elnézést a zavarásért. Tíz perc múlva találkozzunk a református templomnál! Hozzon magával szerszámos ládát is! Majd mindent megmagyarázok.

x x x

A fiatalasszony értetlenkedett.

            - Nem mondod, hogy a polgármester volt?

            - De igen…

- Ugye, nem csalsz meg, Géza?

Az asszony hangja elég fenyegető volt.

- Jaj, nyuszikám! Ne viccelj már!

- A múltkor is éjjel kettőkor rohantál el, mert állítólag a barátodhoz kellett menned, akihez állítólag betörtek. .. Nekem gyanúsak ezek az éjszakai elrohanásaid.

- Tönkreteszel ezzel az örökös féltékenységeddel! Gondolod, ha randizni megyek, munkásruhában mennék és szerszámos ládával?

- Hát elég különös!

- Nyugodj meg, nyuszikám! – megcsókolta a felesége homlokát.

- Miért kell menned tulajdonképpen?

- Nem is egészen értettem…. Ha jól értettem, a református templomba kell bemenni.

- Éjszaka?

- Én sem értem…

- Nehogy belekeveredj valamibe, Géza!

- Jaj, ne kezd már megint, nyuszikám! Ez az örökös gyanakvás…

x x x

Ott álltak hárman a református templom bejáratánál, a polgármester, a rendőr és egy mesterember a szerszámos ládájával.

            - Hát szépen nézünk ki így a templom előtt. Ha látna bennünket valaki, nem tudom, mit gondolna.

            - Csak ez az istenverte harang hallgatna már el! Bocsássa meg tiszteletes úr az iménti szavaimat! Ami igaz, az igaz, ez a harang most föladta nekünk a leckét – mondta Bandi főtörzs.

            A templomba viszonylag könnyen behatoltak. Ügyes keze volt Gézának.

            A polgármester egyenesen ment a harang automatájához.  Kihúzta a zsinórt a konnektorból.

            - Még szerencse, hogy a templom műszaki átvételekor a tiszteletes úr megmutatott mindent.

            - Szinte hihetetlen, milyen jó ez a csend! – sóhajtotta Bandi főtörzs.

            Fekete Gézának megszólalt a mobilja.

            - Minden rendben van, nyuszikám. Nem sokára megyek, várjál meg!

            Lassan botorkáltak a félhomályban a bejárat felé. Ijedten álltak meg mind a hárman. Az ajtóban állt egy alak.

            - Kik maguk? Rendőrt hívok… - kiáltotta egy férfi.

            - Ne tessék fáradni, már itt vagyunk – mondta nevetve Bandi főtörzs.

            Az esperes úr volt az a szomszédos városból, akinek az E-onos ügyeletes szólt, hogy valami műszaki hiba lehet a templom harangjával. Jót nevettek.

            - Ha én ezt elmesélem az Erdélyből hazatérő tiszteletes úrnak! – így a polgármester.

x x x

A helybeliek közül sokak számára máig kérdés, hogy azon a bizonyos éjszakán kiért is szólt a harang?

Üzenet -150.

Félig nem lehet álmodni. Az álmom másik fele hiányzik.

Drága nő

Holdfényarcú
drága nő,
nekem több
vagy, mint 
drága kő...
Nekem az örök
szerelem,
lettél az örök
kegyelem...
Holdfényarcú
drága kedves,
beléd lettem
szerelmes.

Jóság

A szeretetnél
fontosabb a jóság...
Nekem nyílj, virág!

Úgy szeretnélek

Ha rajtam múlna
úgy szeretnélek, ahogy
senki - ismétlés.

Tenni

Semmi az semmi
és hogy legyen valami,
azért kell tenni.

Üzenet - 149.

"... Az, hogy nem számít, csinos vagy csúnya-e a nő … alapjában véve, ha nem élheti az életét, akkor boszorkánnyá változik …” (Jéckel Ildikó).

Üzenet - 148.

Olyan magasra tetted a lécet, hogy simán átgurulok alatta akadálymentesen. Ettől rosszul érzem magamat, de én legalább bevallom.