Idézetek - 11.

„Emberrel élni, akit nem szeretünk, a legiszonyúbb halál.”

x x x

„Mit kell tenni, hogy fölfogják végre, ez az ország az ő hazájuk is? Nem szánalmas, elesett szerencsétlenek. Hol az a folyó, amelyben megmártsák magukat, hogy észrevegyék végre, mankó nélkül is tudnak járni, élni. Az egészséges, ép embert gátolja, nem segíti a mankó. Mikor értik meg végre, hogy itt megfordult a mese? Nyugodtan bárhová elmehet a király, nem meztelen. Nem csalók szőtték-varrták a ruhát. Azok csalnak, akik nem hajlandók észrevenni. Akik el akarják hitetni, hogy meztelen.”

x x x

„Sok munka árán bármikor lehet szép látszatot teremteni.”

x x x

„… drága italtól is csúnya részeg lehet az ember…”

 x x x

Mélységes meggyőződése, hogy az élethez a csalás, becstelenség minden fajtája kivédhetetlenül hozzátartozik. Tapasztalatból tudja, minden galádság legbiztosabb segítőtársa a tisztességes emberek tapintata, ártani nem akarása, átgondolatlan szánalma.”

x x x

„Isten tartsa meg a jó szokásukat. Mindig maradjanak ilyenek. Hűtelenek ahhoz, akit szeretnek, hogy szolidaritásukkal azt segítsék, amitől undorodnak.”

x x x

„Ha nem ismeritek meg az igazit, nem is hiányzik, majd meglátod.”

x x x

„A legszebb férfikort nem viseli oly gráciával, mint a rongyait.”

 (Fejes Endre A fiú, akinek angyalarca volt)

Napló

Beszéljünk a helyzetről őszintén!

       Hát ez a legnehezebb. Lehet-e ott őszintén beszélni, ahol nagyon eltérő érdekek dominálnak? Hát nem. Ott csak mellébeszélni lehet.

       Ahogy ez látszik a sérült emberek esetében is. Abban a pillanatban, amikor kiderült, hogy baj van, napnál világosabban látszik, hogy mennyire eltérőek az érdekek.

       A kormány közénk dobta a békétlenség szikráját.

       Van, akit csak az érdekel, hogy addig húzhassa, ahol éppen van, ameddig lehet, mert ez jó neki.

       Aki egy kicsi affinitással is rendelkezik a sérült emberek és általában a fogyatékos emberek csoportjainak tagjai iránt, tudja, hogy mennyire nem heterogén csoportokról van szó az egészségügyi, anyagi, lakókörnyezeti, foglalkoztatási helyzetüket illetően. 

       Itt közös nevezőket találni nagyon nehéz. Főleg azoknak, akik csoportelőnyüket kihasználva nem is akarnak. Sőt, ők gátjaik is annak, hogy bármiféle érdekközösség, együttműködés kialakulhasson. Ők azok, akik általában mintegy relativizálnak minden helyzetet, és pillanatok alatt bebizonyítják, hogy még mindig az a legjobb, ami éppen van. Akik pillanatok alatt bebizonyítják, hogy nincs mit tenni. Ha nagyon feszíted a húrt, oda dobják neked a gyeplőt, hogy akkor csináld. Te meg pénz, paripa, fegyver és legfőképp információ nélkül nem tudsz mit mondani. Erre ők, ugye meg megmondtam.

       Ez azonban így nem vezet sehová. A többség számára semmiképp. Ez a káosz, amit épp a döntéshozók szerettek volna elérni, de mi kínáljuk fel nekik tálcán. Nekik meg pont ez a jó, ők ezt akarták.

       Tabula rasa-t kell csinálni! Végiggondolni mindent, amiről már azt hittük, hogy túl vagyunk rajta. Nem a valós vagy vélt sérelmeket kell felhánytorgatni, hanem tudni kell bölcsen mérlegelni a helyzetet, és ha kell, félreállni.

       Mindez nehéz ott, ahol a pénz az úr. Márpedig a sérült emberek között az érdekkülönbözőséget leginkább a pénz jelenti, illetőleg a pénzben kifejezhető szempontok. 

       Ne szépelegjünk, ez már nagyon régen így van, csak addig, míg többnyire előre, pozitív irányba mentek a dolgok, ez általában senkit nem zavart, senkit nem érdekelt. Amikor baj van, akkor meg már minden számít.

       Ha nem teszünk semmit, ha nem változtatunk, lesznek, akik pillanatnyi előnyöket elérhetnek, de a többség végképp süllyesztőbe kerül, míg végül valamennyien marginális pacák leszünk egy társadalom margóján, és lesznek dísz-sérültek, akiket lehet mutogatnia a médiának és a döntéshozóknak, hogy lám-lám...!

       Döntsük el, hogy mit akarunk! Ha mi nem tudjuk, helyettünk senki nem fogja...

   

Egy pillanat - a tekintet elkerüléséről

Már messziről láttam, hogy valaki ül a fal mellett a kirakat előtt. Az emberek jönnek-mennek előtte. Feltűnő, hogy rá se néz senki.

            Közelebb érek és látom, hogy egy egy férfi ül a fal előtt, mintha a kirakat része lenne. A töröküléses lábához támasztott papírra nagy betűkkel ez van írva: „MA MÉG NEM ETTEM.”

            A férfi, meghatározhatatlan korú, mereven néz maga elé. Mintha nem szeretne az emberek szemébe nézni, ahogy azok sem az övébe. Az emberek megállás nélkül mennek el előtte, talán a szemük sarkából lepillantanak rá. Tekintet kerül tekintetet.

            Egy kép egy kolduló férfiról. Egy kép egy élő szoborról.
 

Egy pillanat - egy tanévnyitóról

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem tanévnyitóján a miniszterelnök úr is beszédet mond. Minden a protokoll szerint történik Rendületlenül.

            A hallgatók közül egyre többen lesznek rosszul. Mire vége a tanévnyitónak, már ötvenen is vannak. Akik – még – bírják, nem győzik rosszul lett társaikat kikísérni a sorból…

            Minden a forgatókönyv szerint történik. Rendületlenül.

            Hányan dőltek ki a sorból az elmúlt időszakban ebben az országban? Hányan mentek tönkre, lettek öngyilkosok? Hányan nem esznek egy-egy nap, mert nincs mit? Észrevesszük őket?

            Megy minden a forgatókönyv szerint. Ahogy eldöntetett. Nincs pardon…

The Doors koncert

Idézetek - 10.

„És az ember ember módra szeretne élni. Anélkül, hogy megalázza magát minduntalan. Hogy ne kerüljön szembe önmagával. Hogy hihessen valamiben. És hogy azt, amiben hinni tud, ne kelljen kiárusítania. Hogy ne legyen az egész élete egy vég nélküli kiárusítás. Sem méricskélés, hogy mit adjon el, hogy megtarthassa, ami fontosabb, amihez jobban ragaszkodik.”

x x x

„Sose fogom megérteni, miért kell egy jó kertész helyett sok protekcióval egy rossz tanárt képezni.”

x x x

„A póz mögül hol agresszivitás, hol hataloméhség, hol pénzéhség, hol talptisztogatás villan elő. Ezek a leplezett indulatok jól megférnek egymással, nem volna szükséges összevillongásokhoz vezetniök. Hogy mégis sor kerül vitára, azt jelzi, az itt kialakult hamis összetartozás látszata húz álarcot értelmes, gondolkodó, jó szándékú fiatalok valódi arca elé.”

x x x

„Mondogathatod, csak nyárspolgár tart televíziót. Fecseghetsz te is a fecsegők között bármilyen baromságokat. Gondolkodnod se kell, gondolkodnak helyetted. Csak arra kell vigyáznod, pontosan tarts be minden utasítást. Hetekkel előre tudni fogod, melyik színházban, melyik moziban hol kell tapsolnod, bravóznod, fütyülnöd. Véleményen nem kell törnöd a fejed, azt készen megkapod. Cserébe, ha kedved tartja, sóhajtozhatsz, nyöghetsz. No lám, mondod majd, no lám, megint eljött a szomorú ősz, a bágyasztó szél, a sárguló falevelek. A kedélyemet szürke felhők nyomják. Micsoda társadalomban élünk? Ilyen rövid nyarat is ősz követ? Szeretném tudni, ezt hogy képzelik?  Hol a barikád? Tolja már alám valaki.”

x x x

„Most már kiverekedték, vagy ha úgy tetszik, kiverekedtük a létjogosultságát többféle elképzelésnek. Most lehetne azon dolgozni, hogy az elgondolások valóban jók legyenek. Visszafelé igazolni a nem mindig tiszta eszközökkel megvívott harc létjogosultságát. De nem. Azon törik a fejüket, hogy folytatják. Ugyanazt akarják játszani, ami ellen mindeddig tiltakoztunk. Munkát, embert lehetetlenné tenni, kikészíteni mindent, mindenkit, aki mást akar.

            (…)

            Az nem elfogadható tétel számomra, hogy akinek a vezetékneve kezdőbetűje az ábécé elején található, annak minden ötlete ragyogó, az ábécé végén meg a hülyék foglalnak helyet. De ez fordítva sem igaz. Ezt nem lehet rám kényszeríteni. Akkor volnék áruló, ha már ilyen nagy szavakkal élünk, ha mától az az eszme vezérelne, amely ellen tegnap még verekedtem. Magammal legalább békességben akarok élni. Nem túl sok, de ehhez ragaszkodom.”

x x x

„Nem szeretem a macskát. Megöli a madarat. A macskának emberarca van.” 

(Fejes Endre A fiú, akinek angyalarca volt)

Üzenet - 23.

Van, akit a hallgatásommal bántok meg, van, akit a szavaimmal. Akkor mit tegyek?

Napló

Érezni lehet a levegőben a feszültséget. Az emberek általában idegesek, ingerlékenyek. 

       Jómagamon is érzem mindezt. Tudom, hogy akaratlanul is megsértek, megbántok embereket, és elsősorban olyanokat, akiket szeretek, akiket a legkevésbé akarnék. Ez az élet, a mai élet paradoxona. 

       Sajnálom, harcolok ellene magamban, de minduntalan csapdába esek. Ettől pedig csak még idegesebb, ingerlékenyebb leszek.

      Irigylem azokat az embereket, akik könnyen lazulnak, egyik helyzetből könnyen tudnak váltani a másikba.

x x x

Számomra nagy tanúságai vannak a mozgássérült emberek facebookos oldalainak: 

       1. Közös nevezőnek kevés a kerekesszék, a mankó, a járógép, a bicegés... 

       2. Sokkal inkább összeköt vagy szétválaszt két embert, hogy egyikünk-másikunk hogyan nőtt fel, milyen körülmények között élt - hogyan szocializálódtunk -...., illetőleg milyen körülmények között él jelenleg. És ezen belül nem beszélve a különböző kulturális hatásokról. 

       3. Az ugyanannyi jövedelem is mást jelent annak, aki egyedül él, akinek gyereke van, illetőleg gyerekei vannak, sőt, mást jelent Pesten, egy vidéki városban vagy egy faluban. 

     4. Mindenkinek mást jelentenek a problémák egészségileg, anyagiakban, segédeszközben, szociális ellátásban, foglalkoztatásban... 

       5. Az előzőekből kifolyólag nagyon eltérőek az érdekeink is, nem is beszélve részérdekekről. 

    6. Az is kevés a közös nevezőhöz, hogy közösen szidjuk adott esetben a kormányt, vagy kárhoztatjuk valamiért az érdekvédelmet.... 

       7. A közös nevező bennünk van. Elfogadónak és befogadónak kellene lennünk, és végtelenül toleránsnak. Leginkább a könnyebb helyzetben lévőknek. Ehhez viszont újra kellene valószínűleg születnünk.

     Ezekre az összegző gondolatokra volt, aki azt mondta, hogy vakítás és rizsa. Mondta ezt anélkül, hogy bármit cáfolt volna a fölvetéseimből.

       A gondolataimba mindenki azt lát bele, amit akar. Ez ellen tehetetlen vagyok.

       Én szomorúan konstatálom a dolgokat.

       Én még emlékszek a Heine-Medin Szekció közgyűlésére, ahol korábban vehemensen netezők szép csendesen üldögéltek. Aztán amikor szóvá tettem a közgyűlés után, hogy azért itt valami nem volt rendben, még én kaptam. Hát ennyit "a nagy" tenni akarásról!

       Sőt, én még emlékszek a MEOSZ májusi küldöttközgyűlésére is, ami olyan szép csendesen folyt le, mintha semmilyen problémánk nem volna.   

       Kevés az a lehetőség, ahol közvetlenül, személyesen megnyilvánulhatunk. Ha még ezeket sem használjuk ki, akkor tulajdonképpen mit akarunk?! 

         Néha olyan érzésem van, hogy valójában semmit. 

Fejezetek egy önéletrajzból

- emlékezés és folytatás -

VII.

Janske Láznéban némi irigykedéssel tapasztaltam, hogy a csehek és az olaszok között milyen sokan tudnak gitározni.  Az olaszok szinte mindegyike szépen énekelt is.

            Az olaszok között volt egy srác, Giorgio, aki a legjobban, legszebben játszott. A többiek fölnéztek rá.

         Gyakran előfordult, hogy este összejöttünk valamelyik szobában nyolcan-tízen, akik közül csak M. Imi és én nem játszottunk hangszeren, és pillanatok alatt szabályos gitárkoncert kerekedett. A szólót általában Giorgio játszotta.

            A zene olyan összekötő kapocs volt ezek között a legkülönfélébb emberek között, aminél erősebbet el sem lehetett volna képzelni. Mi meg áhítattal hallgattuk őket, Imi elmondása szerint én szájtátva.

x x x

Amikor megtudtam, hogy anyám terhes, tizenhat éves voltam. Először vegyes érzéseim voltak. Örültem is, meg nem is. Örültem, hogy testvérem lesz, és egy kicsit restelltem, hogy tizenhét évesen lesz egy kistestvérem.

      Anyám harminchetedik születésnapján született meg a húgom. Mindenki örömére, különösen az enyémére. A keresztségben a Hedvig nevet kapta.

            Az osztálytársaim többsége összebeszélt és egy délután eljöttek meglátogatni anyámat és megnézni csöppnyi húgomat. Ennyien egyszerre soha nem voltak nálunk. Az eset érdekességéhez az is hozzátartozik, hogy olyanok jöttek el, akiknek volt testvérük.

x x x

A diploma megszerzését követően jött a következő nagy feladat: a tanultakkal valamit kezdeni kellene. Az első körben – most úgyis mondhatnám, hogy természetesen – mindenütt elutasítottak.

          Ahogy a nyolcvanas évek elején nem voltak akadálymentesítettek a közintézmények – különösen az iskolák -, a munkáltatók, a munkahelyek még kevésbé. Még ma is csak mosolygok, ha kiáll egy illetékes – úr – a közvélemény elé és a foglalkoztatási rehabilitációról beszél.

            Az elmúlt harminc évben egy illetékes elvtársat, urat sem hallottam arról beszélni, hogy mit jelent a rehabilitáció Budapesten az V. kerületben, egy vidéki városban vagy egy faluban. E nélkül ugyan lehet beszélni a rehabilitációról, de ennek így se eleje, se közepe, se vége.

             Hát nincs is teljes körű rehabilitáció azóta sem!

      A kezdeti sikertelenség nem vette el a kedvünket a próbálkozástól. Újra és újra nekilendültünk.

            A kitartó és sokadik megkeresések után jött a hitegetések kora. Majd utánanéznek, hogy mit lehet tenni és szólnak, ha van valami. Ha mi nem érdeklődünk, sosem szólt volna senki.

            Az álláskeresés kilenc hónapig tartott. Egy szülés előtti kihordási idő. Ahogy a gyermek is megszületik, úgy lett meg vajúdással az állásom is. A martfű Tisza Cipőgyár jogi csoportjánál kezdtem el dolgozni, mint jogi előadó.

x x x

V. András barátom a mai napig emlegeti egyik akkori mondásomat: „Elégedett leszek, ha annyi ideig fogok tudni dolgozni, hogy jogosultságot szerezzek rokkantsági nyugdíjra.”

         Barátom azért is emlékeztet erre a mondásomra, mert bizony már harminc éve lesz lassan, hogy dolgozok.

            Amikor azonban az ember fuldoklik egy helyzetben, már annak is örül, ha levegőt kap. Valahogy így voltam én is akkor ezzel a munkalehetőséggel.

x x x

Az én foglalkoztatásom külön munkaszervezést igényelt. A kezdeti időszakban ebből apámra is oroszlánrész hárult. Mivel elsődlegesen otthon dolgoztam, hozta-vitte a munkát. Míg egészségi állapota engedte, hetente-kéthetente bevitt a munkahelyre és jött értem.

         Egy év elteltével elkezdtem tárgyalásokra is járni, bíróságra – elsősorban munkaügyekben -, gazdasági egyeztetésekre.

       Apám szerepét szép lassan átvették a kollégák. Egy idő után már a különböző szakterületek, osztályok munkatársai is – a szolgálati út betartásával – kijártak hozzám.

x x x

Szerettem Komjáthy György könnyűzenei műsorait a Petőfin. Sokan kárhoztatták, hogy az ő zenei ízlése határozza meg, hogy ebben a műfajban mit hallgathatunk a magyar rádióban. Ebben volt némi igazság, de még így is szerettem, sőt, nyugodtan mondhatom, a korosztályombeliek is szerették.

             Középiskolások voltunk, és gyakran azért rohantunk haza, hogy fölvegyük Komjáthyt. Aztán akinek sikerült, adta tovább.

      Lehetett tanulni a bevezetőiből, a kommentálásaiból beattörténetet. Ezekben a bevezetőkben volt tárgyi tudás, a legritkább esetekben hozakodott elő bulvárpletykákkal.

           A mai fiatalok el se tudják képzelni, hogy mi volt ez, milyen lehetett. Annyit tudok mondani, hogy a mai – főként kereskedelmi – zenés műsorokból nagyon hiányzik mindez. De a mai ebben a tekintetben is más világ az akkorihoz képest.

Napló

A facebook oldalain nagyszerű példákat lehet találni arra, hogy hogyan beszéljünk mellé, hogyan ne beszéljünk a lényegről, hogyan ne válaszoljunk a kérdésekre.

       Egyik ismerősöm a kapcsolódó oldalon rákérdezett az érintettekre, hogy mit csinálnának másképp az érdekvédelem területén, minek adnának hangsúlyt, prioritást. 
        Eddig még senki nem reagált érdemben. Lehet, hogy nincs is probléma? Ha szerintük nincs, akkor meg miért panaszkodnak, méltatlankodnak?

x x x

Radnóti Miklós özvegye, Gyarmati Fanni, százéves. Isten éltesse!

x x x

Azoknak, akiknek korábban szociális járadékot állapítottak meg, és özvegyi nyugdíjra is jogosultak, az özvegyi nyugdíjuk felére csökkent volna szeptember 01-től egy nyár közepi jogszabályváltozás következtében. Sokan már is kapták a módosításra vonatkozó határozatot.
       Aztán snitt.
     A legújabb bejelentés már arra vonatkozik, hogy ezt a módosító jogszabály visszavonja a kormány. Természetesen újabb határozat megy ki az érintetteknek. Aki az elsőtől nem kapott infarktust, még örülni is fog neki.
       Egyik ismerősöm mesél egy esetet. Az idős hölgy nemrégen töltötte be a kilencvenedik életévét. Ő két levelet kapott eddig. Megkapta az özvegyi nyugdíj csökkentésére vonatkozó határozatot, és ugyanonnan kapott egy köszöntő levelet az életkorára tekintettel. Hát ez a nem semmi!

x x x

Egyre kevésbé tudja a jobb kéz, hogy mit csinál a bal.    

Csend

Csendben tűnődve

- a nagy harang zúgása

kondul a csendbe.

Neki még angyalarca volt

- ajánlások Fejes Endre A fiú, akinek angyalarca volt című regényéhez -

Éppen harminc évvel ezelőtt, 1982-ben jelent meg a Magvető Kiadó gondozásában Fejes Endre A fiú, akinek angyalarca volt című regénye. Nem tudok róla, hogy azóta volt-e újabb kiadása.

            A Magvető Kiadó igazgatója akkor Kardos György volt. A Magvető még megvan, Kardos György már nincs velünk. A harminc év történelem, a könyvkiadásban is.

            A közel hatszázötven oldalas, kemény fedeles könyv ára akkor negyvenöt forint volt. Ma háromezer-ötszáz forint alatt egy hasonló jellegű kiadásban valószínűleg nem lehetne megvenni. Mindezt azért írom ide, hogy legyen időtávlatunk az ár- és értékviszonyok összehasonlítására, változására. Még mielőtt ki-ki számításokat végezne magában, elárulom, ma általában rosszabbul állunk.

x x x

A Rozsdatemető, a Jó estét nyár, jó estét szerelem, a Cserepes Margit házassága, vagy akár a Kéktiszta szerelem Fejes ismertebb művei közé tartoznak, nem beszélve a kisregényekről, elbeszélésekről (Hazudós, Vigyori, Mocorgó... ).

            Igazából nem is értem, hogy miért nem tartozik ebbe a körbe A fiú, akinek angyalarca volt című regénye is.

            Az biztos, hogy olyan időben jelent meg a regény, amikor már nem lehetett - annyira – biztosan tudni a dolgokat. Amikor a társadalmi változások szele már benne volt a levegőben, meg-meglegyintette az embert. A régi rendszer azonban még úgy tett, mintha szilárdan tartaná magát.

            Ne felejtsük, ez már a lengyelországi események időszaka!

            Itt most csak halkan jegyzem meg, hogy valahol a regény is a változásról szól. Arról, hogy a regény szereplői hogyan viszonyulnak az őket érintő változásokhoz.

            Néhány elejtett szó (Trabant, elvtárs…), jelenet árulkodik arról, hogy a szocializmus idején játszódik a regény. Az elvtárs szó talán még ötször sem olvasható a regényben.

            Nekem még ezekkel a ballansztokkal is kortalannak tűnik a regény. A budapesti nyolcadik kerületi italboltok legtöbbje valószínűleg ma is olyan, mint a regénybeli italbolt.

            Hogy megtartja-e a nyolcker a regénybeli hangulatát a következő harminc évben, nem tudhatjuk. Ha nem, az is egyfajta hiány lesz. Erről a hiányról pedig kordokumentum lesz ez a regény.

x x x

 Ennek a regénynek megkapó hangulata van, a helyszíneknek, a szereplőknek, a történéseknek.

            Néhány mondat, néhány jelzésszerű szó után már részesei vagyunk a hangulatnak.

            Fejes Endre stílusára jellemző a tömörség. Rövid, már-már tőmondatok viszik előre az eseményeket.

            A szűkszavúság sajátos megnyilvánulása, hogy a szereplők egy részéről azt se tudjuk, hogy ki. Fejes Endre egy-egy rájuk jellemző szóval jellemzi, illetőleg nevezi meg őket (Bronzhajú, Tatárarcú, Bajuszos…). Ez alól csak az Angyalarcú a kivétel.

            A regény lapjain a cselekmény filmszerűen pereg. A történet kínálja magát a megfilmesítésre.

x x x

Feje Endre hőseinek legtöbbje a változatlanságban él. Egyik napjukat élik a másik után. Még csak véleményük sincs a körülöttük zajló eseményekről, elfogadják olyannak azokat, amilyenek.

            Aztán vannak azok, akik szeretnének változtatni az életünkön, van, aki kényszerből (Klárika), van, aki az adott lehetőséget kihasználva (Valentin úr), van, aki morális megfontolásból (Angyalarcú).

            Ők azok, akik elbuknak, van, aki elmenekül a változás elöl (Klárika), van, aki hoppon marad (Valentin úr), van, aki meghal (Angyalarcú).

x x x

Az egész regényen végig lebeg a bűn. A bűn árnyéka, moralitása és ténylegessége.

            A fodrász elhidegült házasságban él feleségével, Eszterrel, akit csak a pénz és az ékszerek érdekelnek. A fodrász, lehet, hogy éppen ezért, rendszeresen meg is csalja.

            Az Angyalarcú anyja viszont az apját csalja meg egy nálánál jóval fiatalabb férfival, akivel a fiú összeverekszik. A fiatal szerető egy késszúrás következtében meghal.

            Az Angyalarcú apja külföldi útja során meghal. A kockázatos útra felesége fondorlatos módon veszi rá.

            Orvos kollégájával Angyalarcú vitába keveredik egy ember élete veszélyeztetésének elkerülése érdekében.

            Angyalarcú meghal. Valójában nem tudjuk meg, hogy mi történt. Öngyilkos lett, baleset volt vagy meggyilkolták. Bármelyik megtörténhetett az előzmények alapján.

x x x

A legtöbbször olyan érzésünk van, mintha az olvasott sorok most íródtak volna.

            „A póz mögül hol agresszivitás, hol hataloméhség, hol pénzéhség, hol talptisztogatás villan elő. Ezek a leplezett indulatok jól megférnek egymással, nem volna szükséges összevillongásokhoz vezetniök. Hogy mégis sor kerül vitára, azt jelzi, az itt kialakult hamis összetartozás látszata húz álarcot értelmes, gondolkodó, jó szándékú fiatalok valódi arca elé.”

            Manapság nem látjuk-e ezeket a pózokat? Vagy nem tudunk-e hamis összetartozás látszatát mutató esetekről?

            Hányszor szembesülünk hasonló konformizmussal? „Mondogathatod, csak nyárspolgár tart televíziót. Fecseghetsz te is a fecsegők között bármilyen baromságokat. Gondolkodnod se kell, gondolkodnak helyetted. Csak arra kell vigyáznod, pontosan tarts be minden utasítást. Hetekkel előre tudni fogod, melyik színházban, melyik moziban hol kell tapsolnod, bravóznod, fütyülnöd. Véleményen nem kell törnöd a fejed, azt készen megkapod. Cserébe, ha kedved tartja, sóhajtozhatsz, nyöghetsz. No lám, mondod majd, no lám, megint eljött a szomorú ősz, a bágyasztó szél, a sárguló falevelek. A kedélyemet szürke felhők nyomják. Micsoda társadalomban élünk? Ilyen rövid nyarat is ősz követ? Szeretném tudni, ezt hogy képzelik?  Hol a barikád? Tolja már alám valaki.” A legtöbbször nem mástól várjuk, hogy kaparja ki nekünk a gesztenyét, hogy állítson helyettünk barikádot?

            Vagy amikor ezeket a sorokat olvassuk, nem a mai életviszonyainkra ismerünk? „Most már kiverekedték, vagy ha úgy tetszik, kiverekedtük a létjogosultságát többféle elképzelésnek. Most lehetne azon dolgozni, hogy az elgondolások valóban jók legyenek. Visszafelé igazolni a nem mindig tiszta eszközökkel megvívott harc létjogosultságát. De nem. Azon törik a fejüket, hogy folytatják. Ugyanazt akarják játszani, ami ellen mindeddig tiltakoztunk. Munkát, embert lehetetlenné tenni, kikészíteni mindent, mindenkit, aki mást akar.

            (…)

            Az nem elfogadható tétel számomra, hogy akinek a vezetékneve kezdőbetűje az ábécé elején található, annak minden ötlete ragyogó, az ábécé végén meg a hülyék foglalnak helyet. De ez fordítva sem igaz. Ezt nem lehet rám kényszeríteni. Akkor volnék áruló, ha már ilyen nagy szavakkal élünk, ha mától az az eszme vezérelne, amely ellen tegnap még verekedtem. Magammal legalább békességben akarok élni. Nem túl sok, de ehhez ragaszkodom.”

x x x

Tabló a nyolcadik kerületről, az életről. Szegénység és gazdagság, csillogás.

            Jó regény A fiú, akinek angyalarca volt. Egy észrevétlen maradt Fejes Endre mű. Még csak azt sem mondhatjuk, hogy elfelejtették, mert be se került a köztudatba.

            Komor színei, hangulata ellenére az erkölcsi tisztaságról szól elsősorban ez a regény. Azzal ajánlom az olvasó figyelmébe, hogy ebben a regényben legalább van egy fiatalember, akinek angyalarca volt.

Idézetek - 9.

„Gyújtsatok rá, zsoldosok. Nem rossz ez a világ. Kerek a föld, forog is. Jól van megteremtve. Kukac is van benne elég.”

x x x

„Ma éjjel gyertyát gyújtok a munkásosztályért. Ha virrasztok, értelme legyen legalább.”

x x x

„Keringsz, kóvályogsz, mint az őszi légy.”

x x x

Nehezen tűröm a bánatot. Érzékenyebb vagy a hárfa húrjánál. Túl nagy a lelked. Félek, megunlak.”

x x x

„Egy nap alatt többet keresel, mint amennyit a fiam hat év egyetem után egy hónap alatt keresni fog. Hány szemérmes fejfélrefordítás kell ehhez? Pedig ez a játék azok bőrére megy, akik szégyellnék észrevenni is.”

x x x

„Azt gondolod, segít, ha fényes helyen bizonyítod, hogy ember vagy?”

x x x

„Magány bevehetetlen erőd.”

x x x

„… arcán olyan a közöny, hogy fölér egy köpéssel. Tekintete mintha üvegen nézne át.”

x x x

„Lebukni csak ágyban lehet.”

x x x

„Sóhajtani, panaszkodni csak a leveleknek szabad.”

(Fejes Endre A fiú, akinek angyalarca volt)

Napló

Ebben a hónapban szolnoki ismerősöméknek lejár a munkanélküli ellátás. A jövő hónapban - hacsak csoda nem történik - ellátás nélkül lesznek.

       Kézzelfogható reményük, hogy jövőre valamikor elmehetnek közmunkára. Egyébként tényleg várnak a csodára.

       Azon az életkoron már mindketten túl vannak, hogy külföld szóba jöhetne nekik.

       Mi lesz velük? Mi lesz az ilyen emberekkel?

       És mindezt képzeljük el, ha egyikük vagy mindkettőjük megváltozott munkaképességű.

       Manapság az élet produkálja a legvadabb horrortörténeteket.

x x x

A politika mindig szeretett kacérkodni a sportsikerekkel. 

       Az olimpián jól szerepeltünk. Ez a sportolók és segítőik érdeme, szerencséje, másrészt valamennyiünk öröme. Abban a pillanatban, ha ezt elkezdjük valamerre csűrni-csavarni, óhatatlan lesz a sikerek valamilyen irányba történő kisajátítása.

       A politika most is szeret kacérkodni a sportsikerekkel.

       A döntéshozóknak van részük az elért eredményekben annyiban, hogy rajtuk is múlik, hogy a sportolók milyen anyagi, tárgyi, személyi feltételek között készülhetnek. Ezt azonban nem szabad, nem kell túlhangsúlyozni. 

       Helsinkiben sokkal jobban szerepeltek a magyar sportolók, mint most. Az akkori eredményeket mégse tulajdonítja senki Rákosi Mátyásnak és pártjának.   

x x x

Most elmaradt az időjárásban a szokásos augusztus 20-i fordulat. Ilyenkor általában rosszabbra, hűvösebbre fordul az idő. Ennek az ellenkezője történt, visszatért a kánikula.

Üzenet - 22.

Ha egyre inkább bízol valakiben, kezdj el kételkedni magadban!

Lírai riport Pilinszky Jánossal 1965.

Kedvenc költöm. Ajánlom mindenkinek.

       Látni és hallani, így együtt, fantasztikus. Ez így együtt egység, harmónia. A teljesség és a minden. Ehhez hasonlót egy Nagy Lászlóval készült riportban láttam, amit Kormos István készített.

       Pilinszky a felvétel készítésekor negyvennégy éves volt.

Napló

A héten eldőlt, hogy az érintett munkáltatók 2012. december 31-ig a rehabilitációs foglalkoztatást - többé-kevésbé - változatlan feltételek mellett folytathatják.

       Hogy mi lesz jövőre? A tervezeteket olvasva nem sok jóra számíthatnak sem a megváltozott munkaképességű munkavállalók, sem a munkáltatók. Szóval azért tovább idegeskedhetünk.

       Január elseje nagyon közel van.

x x x

Ez a hosszú hétvége nem egészen úgy sikerült, ahogy terveztem. Először nagyon bosszús voltam, aztán rájöttem, hogy kellenek kudarcos napok is, amikor is az ember elrendezi, újra rendezi magában a dolgokat.

       Először magamban, majd körülöttem is.

       Hajlamosak vagyunk rohanni a világban, mintha kergetnénk valamit, mintha lemaradnánk valamiről.

x x x

Sokat dolgoztam, olvastam, írtam ezen a pár napon. Amíg ezeket csinálhatom, nincs baj. 

       Befejeztem Fejes Endre A fiú, akinek angyalarca volt című regényének olvasását. Írtam is egy ajánlót róla. Nem is sejtjük, milyen kincsek vannak körülöttünk. Ez a regény is jó például arra, hogy helyre tegye az embert.

       Örök rejtély a számomra, hogy miért övezi hallgatás Fejest. Ahogy az is, hogy miért Déry Tibort is, aki tegnap múlt harmincöt éve, hogy meghalt. Min múlik? Rajtuk biztosan nem.

K2 Suttognak a fák

Üzenet - 21.

A forint árfolyama most azért jó, mert a politikusaink nyári szabadságon vannak.

Idézetek - 8.

"Ne növessz lelket."

x x x

"Nagyon sok pénzzel életre hívott, megtámogatott hazugság utazik a Balaton felé."

x x x

"De lassan tisztul az élet."

x x x

"... az unalom sem őszinte, az is csak fölvett, valakit majmoló póz."

x x x

"Még nem volt ideje megcsömörleni mindentől, s arra sem, hogy rájöjjön, kit kell utánoznia."

x x x

"Tudod, én azt hiszem, az mindig mindegy, hogy rossz szándékból vagy csak butaságból, oda nem figyelésből ölnek. Az áldozatnak mindenképpen mindegy." 

x x x

"Egyszer dolga akadt a napnak, így szól a régi mese, és megkérte a holdat, világítson helyette, amíg visszatér. A hold vállalta, világított. Amikor végzett a dolgával a nap, visszament. Szomorú holdat talált, aki keservesen panaszolta mindazt a szörnyűséget, melyet a rövid helyettesítés alatt látott. Nem csoda, hogy a nappal meglepte szegényt. Ő egyértelműbb dolgokhoz szokott. Az éjszaka gyilkosai, rablói kegyetlenek, de tettüket vállalják. Amikor a nap az ég ura, minden bonyolult, alattomos és nem kevésbé kegyetlen. Csak hosszadalmasabb. Mire megérted, hogy melletted rabolnak, ölnek, már semmit se tehetsz. A hold szájából áradt a panasz. Akkor a nap iszonyú haragra gerjedt. Gorombán ráripakodott az elkeseredett holdra. Mit gondolsz, mit kiabált neki?

       (...)

       Azt kiáltotta, öreg pajtás: nem az a dolgod, hogy panaszkodj, hanem hogy világíts."

x x x

"Van, aki tudott világítani. Látod, én csak panaszkodni tudok."

x x x

Emberszabású élet végén járnak, ha ennyi méltósággal tudtak megöregedni."

x x x

"A virág meghálálja a szeretet, gondoskodást. Még holta után is, a vázában is."

x x x

"Az igazság érdekli, a jog nem."

x x x

"... a macskakövek közé is gyökeret enged, aki nem szeret gyökér nélkül lebegni a világban."

x x x

"Mi a bűnöm, nem tudom. De ha már ver az Isten, ideje, legyen hát oka is rá."

(Fejes Endre A fiú, akinek angyalarca volt).