Napló

A bajai önkormányzati képviselői választás legnagyobb tanulsága, előre vetíti, hogy a jövő évi választásokon körülbelül mire számíthatunk. Ilyenre vagy akár még rosszabbra is. Nem jó előjelek.

x x x
 
Nyár az őszben. Néha még nyáron se volt olyan jó idő, mint amilyen pár napja van.
       Az ősz kétségtelen jele viszont a korai sötétedés és a hulló levelek.

x x x

Hallgatom Hamkiss Elemér előadását, amelyet Életstratégiák a XXI. században címmel tart Szolnokon a Megyeháza dísztermében. A tudása lenyűgöző. A bibliai Évával kezdi, aki az első döntéshozó volt és akinek a döntése irányt adott a sorsunknak.Íve volt az előadásnak, ahogy eljutottunk a mához.

       A dilemmák, sajnos, nem lettek kevesebbek. Az előadás viszont nagyon jó volt. 

       Két könyvét is dedikáltattam vele. Személyesen másodjára találkoztunk, először Pesten a Vörösmarty téren néhány évvel ezelőtt az ünnepi könyvhéten.

Takáts Eszter: "Szeressünk!"

Csendes meditáció

Csendes meditáció
a fák alatt,
vonszolod magadban
a fátylakat,
nincs kecsesebb,
mint egy női nyak.
Ha egyszer túl leszel
azon, ami nem
ereszt el,
ha melegszik benned
a hűvös nyugalom,
a gyengülő napfény
pírjával arcodon,
a férfi szívvel
játszhatsz, velem...
Megtudhatnám egyszer,
miért engeded Istenem?

A tér közepén,
a fák alatt,
csendes meditációmba
téged vártalak.
A gyérülő napfény
őszies színében,
ízzik a vágy,
izzik a lélek.
Az esti vonat
dübörgő zajában,
a harangzúgásban,
én már csak kérek,
azt is inkább csak úgy,
magamban beszélek,
hidegen játszol velem.
Megtudhatnám egyszer,
miért engeded Istenem?

Üzenet - 85.

Mikor lesz az államfociból álomfoci?

Martfű levelek - Örök szegénység

Kedves Barátom,

A minap fejeztem be Hamvas Béla Levelek című kötetének olvasását és olvastam egy recenziót Krúdy Zsuzsa Apám, Szinbád című kötetéről.

            Krúdy Zsuzsa arról ír, hogy az apja a húszas-harmincas években micsoda szegénységben élt. Ezt emeli ki a recenzió is. Hamvas Béla is többször ír arról, hogy a negyvenes-ötvenes-hatvanas években milyen nélkülözéseknek van kitéve. Utal arra, hogy fél a nyugdíjazástól, mert akkor még rosszabb lesz.

            Szellemóriások voltak mindketten, Krúdy Gyula a szépirodalomban, a publicisztikában, Hamvas a filozófiában, az eszmetörténetben. Mindketten a magyar kultúra csillagai lehettek volna már életükben is. Ehelyett mindketten méltatlanul, a társadalom perifériájára szorulva éltek.

            Hamvas köszönő leveleiből kiderül, hogy több ismerőse, barátja nem egyszer segítették ki anyagilag (vissza nem térítendő támogatásként).

            Felötlött bennem, hogy ma hányan állnának ilyen önzetlenül az ember mellé?

            És ezek az emberek, és a családtagjaik sem kérkedtek ezekkel a támogatásokkal később sem, amikor Hamvas egy kicsit fénykörbe került.

            Szintén a minap láttam egy fényképet, amely a Nyugat folyóirat 25. születésnapján készült. A fényképen tizenketten vannak, tizenkét magyar író, költő, valamennyien irodalmi nagyságok, óriások.

            A mára gondoltam. Ma tizenkét magyar írót, költőt egymás mellé lehetne-e állítani, akár egy fénykép erejéig is? Vagy a már nagyok közül?

            Hát, nem tudom.

            Igaz, ma nincs egy Nyugatunk sem.

            A példák a gyakorlatban, a napi praxisban és a példázatok hiányoznak a mindennapokban. Ezek ráolvasásból, ilyen-olyan döntésekből nem lesznek.

            Móricz Zsigmond  Sárarany című regényének végén Dani így szól:

            „- Minek éltem? – mondta. – Hát ugyan minek lettem erre a világra?

            Mi az élet?

            Sár.

            És az ember benne?

            Arany a sárban.

            Ki hát a bűnös, ha ebből az aranyból semmi sem lett?

            - Ki?

            Az Isten, aki nem csinált belőle semmit.”

            Mintha már valóban csak az Istenben bízhatnánk.

            És hol vagyunk mi, kedves Barátom?

            Üdvözöl barátod:

Szösszenet - 6.

Ma van a szegénység elleni világnap.

       És akkor most...? Háborogjunk? Örüljünk? Vagy van valakinek valami ötlete is, hogy mit kellene tenni?

Üzenet - 84.

Nem akkor kell tanítani úszni valakit, vagy úszásoktatást szervezni a részére, amikor fuldoklik.

Szösszenet - 5.

Sem Bélapátfalva, sem Szilvásvárad "nem kért" a fogyatékossággal élő emberekből. Erről még önkormányzati képviselő-testületi döntés is született.

       Aztán mindenki elkezdte magyarázni a bizonyítványt.

       Néha olyan érzésem van fogyatékos ügyben, hogy ott tartunk, hogy sehol.

Fejezetek egy önéletrajzból

- emlékezés és folytatás -

XVIII.

Ahogy a kilencvenes évek elején elkezdtük járni N. Margóval a Jász-Nagykun-Szolnok megyei szociális otthonokat, szörnyű tapasztalatokra tettünk szert. Az intézmények szinte kivétel nélkül lepusztult állapotban voltak. Fiatal és középkorú mozgássérült emberek éltek egy-egy otthonban hetven-nyolcvanéves emberekkel.

            Találkoztunk olyan esetekkel, hogy a mozgássérülteket - kerekesszékeseket – az emeleten tartottak és az épületben nem volt lift. Első fölindulásunkban megkérdeztük, hogy tűz esetén ezeket az embereket hogyan menekítenék. A válasz az volt, hogy még nem volt tűzeset.

            Találkoztunk olyan emberekkel, akik évek óta nem voltak kint a szabadban, nem sütötte őket a Nap, nem érte őket a szél.

            Egy ilyen felderítő látogatáskor fogalmazódott meg bennünk először, hogy szükség volna egy speciális otthonra, ahol csak munkaképes korú mozgássérült emberek lennének.

x x x

1989. decembere: a karácsony előtti napok izgalomban teltek a romániai események miatt. Egyértelműen látszott, hogy az addig megdönthetetlennek, örökérvényűnek látszó Ceausescu-rendszer recseg-ropog. Ahogy teltek az órák, még inkább a napok, annál jobban.

            Néhány nappal karácsony előtt többünkben fölvetődött, hogy gyűjtést szervezzünk az erdélyi, legfőképp az aradi és temesvári magyaroknak. Ez a gondolat elsősorban az SZDSZ Martfűi Szervezetének tagjaiban fogalmazódott meg.

            Másfél nap alatt annyi, elsősorban gyógyszer-, élelmiszer-adomány gyűlt össze, hogy hat személygépkocsi lett vele tele.

            Karácsony este csöngettek hozzánk, ami ilyenkor ritkaság volt. A főnököm volt. Azért jött, hogy hozzájuk még beférek, ha gondolom, menjek velük, másnap reggel indulunk Aradra.

            Így is történt. Reggelre azonban jégpáncél lett az út, de a Jóisten velünk volt.

            Aznap késő délután értünk haza. Akkor este tudtuk meg, hogy a Ceausescu-házaspárt kivégezték.

x x x

Érettségi találkozóra készültünk, amikor hírül vettük, hogy elhunyt Szabó András tanár úr, Szabóka, ahogyan magunk között hívtuk. Negyvenéves sem volt.

            Valamennyiünket megdöbbentett a hír, ami rá is nyomta a bélyegét az osztálytalálkozónkra. Azóta minden találkozónkon kimegyünk a sírjához. Nekünk zarándokhely lett.

            Többünk között egyöntetű a vélemény, hogy ebben a mai világban rosszul érezné magát, pedagógusként pedig kifejezetten rosszul.

            Nézetei alapján valószínűsíthetően baloldali volna, egész pontosan szociáldemokrata. Nem véletlenül szerette nagyon Déry Tibor írásait.

            Vagyis a mai palettán nem találná a helyét. Hol vannak ma a baloldaliak, a szociáldemokraták? Az egyes csoportok nevezik magukat valahogy, minden valóságtartalom nélkül.

            Szabó tanár úrnak a tanterv arra kellett, hogy legyen mit beírnia a naplóba. Mégis megtanított bennüket az irodalom, a film, a színház szeretetére, a hazaszeretetre, a hazafiságra és az ostobaság, a méltatlanság elleni háborgásra.

            Egyik ismerősöm mondta, mikor meséltem neki Szabó tanár úrról, hogy irigyel bennünket miatta. Valóban szerencsések voltunk, hogy ilyen magyar tanárunk lehetett!

Szösszenet - 4.

Hallgatom Szalait, a labdarúgó-válogatott csatárát. Évek, évtizedek óta hazudozunk össze-vissza, mondja, és csak mondja. Becsapjuk önmagunkat és a szurkolóinkat is.

       Mintha már ehhez hasonlót hallottam volna.

       Ez is egy öszödi beszéd.

       És még hány ilyen lesz?

Üzenet - 83.

Ha bajban vagy, közelebb kell engedned a barátaidat magadhoz és nem távolabb tartani.

Üzenet - 82.

Nyolc már gombócból is sok, nemhogy kapott gólból.

Tajtékos napok

 - filmajánló -

Boris Vian halála olyan volt, amilyen az élete. Olyan nem mindennapi. De ne szaladjunk ennyire előre!

            Életében nem lehetett pontosan tudni, hogy mi volt inkább: zeneszerző, dzsessztrombitás, énekes, feltaláló, színész, író… Ma íróként tartjuk számon.

            Még írósága is vargabetűs. Első regényei nem arattak sikert. Aztán vesz egy fordulatot és Vernon Sulliven néven kezd el írni, megjelentetni regényeket (Köpök a sírotokra, A holtaknak már mindegy, Pusztuljon minden rusnyaság, és mindezt a nők miatt).

            A  saját nevén megjelentetett művei között van a Tajtékos napok, a Venyigeszú, a Plankton, a Pekingi ősz. Ezek a negyvenes években született regények a lassan értek be, a hippikorszakban – a hatvanas években, Vian halála után – lettek sikerkönyvek. Az álnéven írt regényei mindjárt sikeresek voltak.

            Vian sokoldalú tehetségére mi sem jellemzőbb, hogy a negyvenes években a kor legjobb amerikai dzsesszmuzsikusaival is együtt játszott (Miles Davis).

            A Tajtékos napoknak ez a mostani a harmadok filmfeldolgozása Miichel Gondy rendezésében.

            A történet egy szerelem szürreális ábrázolása, feldolgozása. Colin és Chloe szerelme szokványos. Aztán Chloe beteg lesz, a gyógyításába beleszegényednek. Annyira, hogy a nő halála után már a tisztességes temetése is problémát jelent. A temetés körüli kálvária nagyon is a mi időnket idézi szociális temetéstestül, mindenestül.

            Viharos végzetes szerelem. A Chloet alakító Audrey Tautou és a Colint játszó Romain Duris nagyon jó. Ha semmi másért, Tautou miatt mindenképp érdemes megnézni a filmet.

            A film mellékszála a másik férfifőszereplőhöz, Chickhez kapcsolódik. Gyűjti Jean-Sol Partre filozófus könyveit (a név Jean-Paul Sartre-ra, Vian barátjára utal). Chick jegyesének, Alise-nek, annyira elege van ebből a mániából, hogy megöli Partre-t és minden könyvesboltost, aki a könyveit árulja.

            Ezt a mellékszálat azért említem, mert kétségeim vannak afelől, hogy a mai barátságok elbírnának-e egy ilyen művészi fricskát.

            Kíváncsi volnék rá, hogy Viannak vajon tetszene-e ez a filmváltozat? Mit szólna hozzá?

            Boris Vian a Köpök a sírotokra film-feldolgozását megnézte és annyira elégedetlen volt, annyira felháborodott, hogy szívroham következtében meghalt.

                       

                                                                                                                   

Napló - The Shadows

Közel hatvan éve játszanak együtt, minden különösebb felhajtás, fakszni nélkül. Botrányok, pletykák miatt soha nem kerültek címlapra, mégis sikeresek voltak mindig.

     Még soha nem voltam olyan hangulatban, hogy ne lett volna jó hallgatni a zenéjüket. Megnyugtat és feldob. 

       Egy jó házibulin még ma is lejátsszák a számaikat.

       Ők a Shadows.
       A számaik túlélik a zenekar tagjait, de még az én generációm tagjait is.
       Hallgassátok, hallgassuk őket!

Az élet bohóca

Játékszered voltam,
az életnek bohóca;
a jövő nyomokban,
az időnek foglya.
Bomlanak virágként,
az idegesítő részletek;
mire élvezhetném,
szépsége elveszett.

Üzenet - 81.

A rezsiharcról nekem a rizsaharc jut az eszembe.

Napló

A Hamlet szellemiségét idézem, valami bűzlik Dániában, valami nagyon nincs rendben a Pető Intézet körül.

     A Lurdy Házban tartott legutóbbi MEOSZ - a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége - elnökségi ülésen fölvetettem, hogy valami tiltakozó nyilatkozatot kiadhatna a MEOSZ (ekkor még nagyon az elején voltunk a Pető-ügynek). Akkor a fölvetésem, az előző esti illetékes nyilatkozatra hivatkozással elvetésre került, az illetékes úgy nyilatkozott, hogy az állam rendezi a problémát.

        A Pető-ügy azóta - augusztus vége óta - is tovább tart, nap mint nap jelennek meg ilyen-olyan nyilatkozatok. Jómagam a gyerekeket, a Pető szellemiségét féltem, a sok bába közt elvesznek, elveszhetnek. Na ezért, erre a veszélyre történő  figyelmeztetéssel kellene - szerintem - felemelnie a szavát a MEOSZ-nak. 

        Mert valami bűzlik Dániában.

x x x

Az idei ünnepi könyvhétre jelent meg Borbély Szilárd Nincstelenek  című regénye és Szilágyi Zsófia Móricz-monográfiája, mindkettő a Kalligram Kiadónál. Ma egyiket sem lehet már kapni a könyvesboltokban, egyik sem rendelhető meg a különböző netes könyves oldalakon. Az elmúlt húsz évben ilyenre - hogy ilyen rövid idő alatt új kiadványok elfogyjanak - nem emlékszek.

x x x

Szeptember végére december eleji hideg lett, hideg rekord dőlt meg. A meteorológusok biztatnak bennünket, nem kell félnünk, nincs még itt a tél. Hiszem, ha érzem!

Szösszenet - 3.

Azon meg már nem csodálkozok, hogy a Vígszínház igazgatói pályázatát érvénytelenítették. Eszenyi Enikőt, a korábbi igazgatót, nem szeretnék kinevezni, Balázs Pétert pedig az előzmények alapján nem lehetett. Így maradt ez a megoldás. Így maradt az a megoldás, hogy mégiscsak az legyen, amit a fideszes többségű fővárosi közgyűlés szeretne.

Egy lepke

Ébrenlétünket 
megzavarta egy lepke,
álmunkat vitte.

Szösszenet - 2.

Azon csodálkozok, hogy senki sem csodálkozik, háborodik föl a Himnuszunk "sportos" változatán!

       Ez ennyire magától értetődő?