2014. január 17., péntek

Üzenet


Mosolyognak 
az égiek,
türelemre intenek:
"Figyeld a jelet,
szeretet 
mindenek felett."

2014. január 16., csütörtök

Várhatom én...


Várhatom én, 
hogy egyszer...
Mit is, miért is?
Hogy fölhívj
egyszer...
Miért is, minek is?
Hogy több legyek,
mint egy enter,
hogy egyszer
megkérdezed...
Mit is, minek is?
Hogy mit 
jelentesz nekem,
mit jelentek neked?
Várhatom én,
hogy egyszer...
Mit is, miért is?
Hogy megkérdezed,
miért szeretsz ember?




2014. január 14., kedd

Az idő múlása


Ülök és várlak;
nappalok és éjek múlnak.
Uram, adj szárnyat!

Napló


Ma kaptuk meg a hírt, hogy az egyesületünk támogató szolgálata az idén mennyi pénzből gazdálkodhat. Csökkentették a feladatmutatót, így csökkent a keretösszeg is - pontosan egymillió forinttal.
    Egymillió forintot nem lehet kigazdálkodni, miközben a költségek - lásd bérek, üzemanyag... - változatlanok, de inkább emelkednek.
       Egyesületünk - a Mozgássérültek Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Egyesülete - már eddig is hozzájárult a szolgálat működéséhez, a tavalyihoz képest többel biztosan nem tud.
       A kör valahol itt zárul be. 
       Az állam nem azt mondja, hogy ne csináld. Ennyit adok és kész. Döntsd el, hogy akarod-e, tudod-e így csinálni!

x x x

A szentesi Horváth Mihály Gimnázium egyik diákja az iskolai rendezvényen nem olvashatta föl a versét politizáló tartalma miatt. A gimnázium igazgatója rendelkezett így.
       És még mondják azt, hogy a fiatalokat nem érdekli a politika!

x x x

Szűcs Gábor évekkel ezelőtt kiment Amerikába szerencsét próbálni. Éveken keresztül mosogatásból élt. Aztán tavaly ősszel megnyerte a legrangosabb amerikai bluesversenyt. 
       Meghallgattam néhány számát, tényleg fantasztikus gitáros.

2014. január 12., vasárnap

Vitaindító észrevételek a súlyosan sérült emberek jelenlegi helyzetéről - 2.




A Fidesz-KDNP szövetség kormánya 2010-2013 között a sérült – a fogyatékossággal élő, a megváltozott munkaképességű – embereket, ellátó rendszereiket érintő jogi szabályozás rendszer-átalakító változását olyan könnyedén hajtotta végre, ahogy a kés a vajban átsiklik.
Hogy mik ennek az okai? A meglévő rendszerben valóban voltak elemek, amelyek változásra szorultak, az ellenzék gyenge és súlytalan volt, a különböző érdekvédelmi szervezetek szintén, negyedrészt pedig a társadalmi szolidaritás teljes hiánya.  
A kormányzat ismerve, felismerve ezeket az elemeket, kommunikációjában felhasználta ezek hatását, végrehajtotta a változásokat.
Most a szolidaritás hiányával kívánok foglalkozni.
Kutatások, felmérések igazolják, hogy az elmúlt ötven év viszonylatában Magyarországon a társadalmi szolidaritás mértéke mindig is igen csekély volt. A skálán a vagyoni értékű szempontok mindig előrébb álltak, mint az értékalapú szempontok, ebbe az utóbbiba tartozik a szolidaritás is.
Az Alaptörvény elfogadását követően a közvetlen változások előzménye, hogy a hivatalos kommunikációban elkezdték hangoztatni, a rokkantak sokan vannak, sok köztük a csaló.
Ha a társadalomban a szolidaritásnak egy kis szikrája is lett volna, ez nem történhetett volna meg. A többségi társadalom gyanakodva kezdte el nézni a rokkantakat és többnyire még helyeselte is azt, ami történik. A rokkant emberek pedig magyarázkodhattak kézzel-lábbal.
Legalább ilyen nagy probléma, hogy a rokkant emberek között sem érvényesült a szolidaritás. A kerekes-székesek kezdetben sérthetetlennek vélték magukat, a korábbi kategóriák szerinti harmadik fokú csoportba tartozók problémáival, félelmeivel nem tudtak mit kezdeni. És ez fordítva is igaz, sok esetben a kevésbé sérültek sem tudtak, tudnak mit kezdeni a súlyosan sérültekkel.
A különböző internetes oldalakon, különösen a facebookon, a sérült emberek – minden érdemi vita nélkül – olyan vehemensen bántották, szapulták egymást, hogy az ember nem győzte kapkodni a fejét. Egymásért sem álltunk ki! Csoportokból való kilépések, kizárások történtek, sértődések, megbántódások minden oldalról .... Vélt és valós sérelmek miatt inkább egymással szembefordultunk, mintsem kifelé demonstráltunk volna felháborodásunkat.  
Az érintettek szűk körében sem alakult, alakulhatott ki egység. Egység és erő nélkül olyanok lettünk, mint a partra vetett hal, a döntéshozók azt tehettek velünk, amit akartak.
            A helyzet ebből a szempontból is tragikus. Alfában vagyunk, a nulláról indulhatunk el. Nem érdemeltük meg, amit kaptunk, de miattunk is történtek úgy a dolgok, ahogy történtek.


2014. január 11., szombat

2014. január 10., péntek

Vitaindító észrevételek a súlyosan sérült emberek jelenlegi helyzetéről - 1.






Azt, hogy egy fogyatékossággal élő, egy megváltozott munkaképességű ember milyen körülmények között él ma Magyarországon, számtalan tényező együttes hatása határozza meg. Itt most csak példálódzó jelleggel említek meg néhányat: lényeges, hogy az adott személynek milyen gyerekkora volt, milyen feltételek között szocializálódott, milyenek a családi, jövedelmi viszonyai, milyen az egészségi állapota…
          Most a jövedelmi viszonyokra térnék ki részletesebben.
          A mindenkori kormányok a megszorítások előestéjén szeretnek arra hivatkozni, hogy az állam sokat – erején felül – költ az egészségügyi, szociális … kiadásokra. Mihez képest, kérdezhetjük mindjárt?
      Európai viszonylatban az elmúlt harminc évben ez sosem volt igaz. A GDP-arányos ráfordítások tekintetében Magyarország az európai országok között az utolsó ötödben volt mindig.
        A megszorítások, a ráfordítások csökkentésére a leggyakrabban elhangzó másik érv, hogy az ország gazdasági teljesítőképessége indokolja a visszafogást. Ez a hivatkozás annyiban sántít, hogy mindig arra van pénz, amire a politikai döntéshozók akarják.
        Az viszont tény, hogy a különböző ellátási formákban juttatott összegek rendkívül alacsonyak. Az átlag rokkantsági ellátás hetvenezer forint körül van.
        Az is látszik, hogy a többféle jogcímen – például rokkantsági ellátásként, fogyatékossági támogatásként és mondjuk munkabérként – kapott jövedelmek együttes összege is legfeljebb százharminc-száznegyvenezer forint körül van. Ez még mindig alatta van az átlag magyar nettó jövedelemnek.
     A három évvel ezelőtt elkezdett rendszer-átalakító jogszabályi változások következményeként - a változással érintett személyek esetében – az említett jövedelmi viszonyok összességében még csökkentek is. Sőt, vannak esetek, amikor megszűnik az ellátás.
       Mindent összevetve megállapítható, hogy a sérült emberek ellátottsági mértéke nagyon alacsony. Ez a társadalmi réteg összességében elszegényedő, egyre inkább a társadalom perifériájára szorul.
        Egy pozitív irányú fordulatnak először is a további elszegényedést kellene megállítania. A jogszabályi változások, változtatgatások önmagukban nem elégségesek, ha a különböző ellátások mértéke nem emelkedik. 


Karjaimban maradt


Tudhatnád,
nem tudod, 
ilyen is, 
olyan is vagyok,
lehetnék,
nem vagyok jobb.
Gondolhatsz bármit,
a percekkel fogyok;
alábbhagyott
bennem a késztetés,
karjaimban maradt
ezernyi ölelés.

2014. január 8., szerda

2014. január 7., kedd

Üzenet - 92.


"Csak a derű óráit számolom", mondja a latin mondás. Ezt könnyebb, mert kevesebb.

Egy pont


Próbáld ki:
úgy éled,
nem érted!
Mondhatja
bárki,
próbáld ki!
Elfogyott a szó,
lényegtelen
már mi a jó;
egyedül maradtál,
üres a kas,
üres a tál.
Tudod, jómagam,
a Holdnak
sötét udvara van;
egy pont vagy ott,
szavad elfogyott,
sikítanád;
mosolyszava
lebeg hozzád.


2014. január 5., vasárnap

Értetlenül


A tehetetlenségben
időtlenné válik minden,
álomba szőtt képzetek
már nem védenek.
Újra és újra 
kérdezed: minek?
Visz a lendület,
kihűlt a hevület,
mindenki a saját
köreit éli,
a másikat, 
a másikét féli;
aki a szeretet
szavát nem érzi,
Jézus szavát sem érti.

Napló


Egy legendával ismét kevesebb. Hetvenegy éves korában elhunyt Eusebio, portugál labdarúgó. Ő még úgy focizott, hogy miatta talán még stadiont is érdemes lett volna építeni.
       Én még láthattam játszani. Olyan egyéniség volt, akiért az ember megnézett egy meccset.

x x x

Minden előrejelzés még a jövő hétre is tavaszias időről szól. 

x x x

Néha belegondolok, hogy Apám, ha élne, mit szólna ehhez a mai világhoz. Abban biztos vagyok, hogy nagyon nem tetszene neki. Nem is annyira a történések miatt, hanem azért, mert milyenek lettek az emberek, milyenek lettek az egymáshoz való viszonyaik. Ez már olyan, mint a tizenkilencedik század, amilyennek a romantikusok leírták, mondaná. 
       Hát az biztos, hogy Dickens, Victor Hugó, Jókai... nagyon otthonosan mozogna benne. 

 x x x

Minden felkérés nélkül "a magyar csapat" tagja vagyok. 

x x x

Barátom mondja, hogy a legjobb esetben körülbelül van még hétezer-ötszáz napunk. Ez körülbelül húsz év. Miért kell nekünk ezt a kis időt politikai görcsökben élnünk?, kérdezi. 
       Több mint húsz évvel ezelőtt volt a rendszerváltás. És milyen gyorsan eltelt ez az idő. És feltételezhetően nekünk már nincs ennyi.
       A minap olvastam egy írást, amelyben a szerző arra hivatkozik, hogy a második világháború után a mémeteknek - az NSZK-nak - tizenöt év elég volt ahhoz, hogy talpra álljanak, politikailag is konszolidálódjanak. Mi pedig húsz év után ott tartunk, hogy sehol.
       Mindennel együtt is szép az élet barátom. Vigadjunk!

2014. január 4., szombat

A nincstelenek közöttünk élnek






- ajánló Borbély Szilárd Nincstelenek című regényéhez -



Kétségtelenül a 2013-as év sikerkönyve Borbély Szilárdnak a Kalligramnál megjelent Nincstelenek című regénye. Egy sikerkönyvről pedig nehéz írni, nehezebb, mint általában. Ilyenkor mindig az motoszkál bennem, nehogy ismételjem, amit előttem akár már többen is elmondtak, leírtak.
            A regény több mint negyven évvel ezelőtt játszódik egy kis faluban, a Nyírségben, a román határhoz közel. A szocializmus korszaka van, de a benyomások, a leírások, a történetek alapján akár ma is játszódhatna.
            A nincstelenek, a szegények köztünk, velünk élnek. Azt hihettük, hogy Móricz, Sánta Ferenc, Fejes Endre, Tar Sándor… után a nincstelenek ábrázolásában nehéz újat mondani. De lehet.
            Mondhatnám azt is, hogy Borbély Szilárd műve hiánypótló. A húszas-harmincas években a magyar szegénységről, a nincstelenek nyomoráról máig érvényes műveket írtak – elsősorban – a népiek.
            A legutóbbi népiek közül Illyés Gyula, Fekete Gyula, Sánta Ferenc halottak, Csoóri Sándor, Juhász Ferenc idősek.
            Nem maradt szószólója ennek a társadalmi rétegnek a szépirodalomban. Ebbe az űrbe robbant be Borbély Szilárd a regényével. Szó szerint berobbant és szólt nagyot.
            Ennek az is kézzelfogható jele, hogy fél éven belül másodjára is kiadta a kiadó. Mai világunkban ez nem kis teljesítmény.

x x x

Egy kisfiú szemszögéből látjuk a történteket. Ennek nyelvi megjelenési formája a rövid, tömör mondatok.
            Ez a stílus nagyon hasonlít Agota Kristof Trilógiája első darabjának, A nagy füzetnek a stílusára.
            A stílusból adódóan a szöveg leíró jellegű. Ahogy egy gyerek látja, tapasztalja maga körül a világot. Fényképszerűen rögzít, nem magyaráz. A regény maga is mozaokszerű történetek, képek füzére.
            A fiú a szegénységet sem éli meg szegénységként, ez a mindennapok természetes állapota számára.

x x x

A regény tele van visszatérő motívumokkal. Ilyenek a prímszámok, a három, az öt, a hét, a tizenhét…, amelyek csak eggyel és önmagukkal oszthatók.
            A másik ilyen visszatérő motívum az elvágyódás. A család kirekesztettségben él a faluban. El szeretnének, el akarnak menni onnan. Ezt a vágyat tolják maguk előtt, aztán a regény végén elmennek.
            Visszatérő motívum az erőszakosság, a trágárság, az anya öngyilkossággal való fenyegetőzése... Nem terhelt módon, de annyira éppen, hogy így is érzékeljük, milyen világ ez. 

x x x

A téeszesítés után vagyunk. Elvették, amilyük volt, nem sok volt, ahhoz azonban éppen elég, hogy kuláknak tartsák őket.
            „… Mert mi vagyunk az urak. Máma már a nép az úr. A tegnapi kizsákmányoltak. Most mi zsákmányoljuk ki a kulákokat… Ha nem tetszik, untetszik! Oszt punktum!”, mondják az egykori zsellérek” (10. oldal).
            Az apa ezért sem kap munkát helyben, pedig a téeszelnök barátja volt valamikor. Most meg már nem is tegezheti.

x x x

A kuláksággal van összefüggésben a vidéki zsidóság kérdése is. Ez is része és oka a kirekesztettségnek. Elég, ha egy utcai ablakkal több van a házon.
            „Mert nekik mindenki zsidó, aki nem ott hal meg, ahol született. Aki el fog menni közülük, azon megérzik, hogy más. Aki nem olyan, mint ők, azon érzik az idegenszagot. Csak a magukfajtáját viselik el. Aki elmegy, az áruló. Aki másmilyen, az is. És aki más akar lenni, az is. Mindenkit zsidónak tartanak, aki használja az eszét. Aki okosabb náluk: az zsidó. Ha észreveszik egy gyereken, hogy okos, akkor pálinkás kenyeret adnak neki. Cukrozott borral itatják, hogy elbutuljon. Hogy ne hagyja el a szüleit öreg korukra. Hogy megmaradjon a faluban. Hogy egész életében csak a kocsmáig merészkedjen el. Mert mindenkit gyűlölnek, aki nem olyan, mint ők. Aki gondolkodik. Aki spekulál. Aki mást akar. Aki egyáltalán valamit akar. Akinek csillag van a homlokán”, mondja anyám” (154-155. oldal).

x x x

A regény alcíme: Már elment a Mesijás?
            Volt és már nincs. Elment, így múlt időben.
            A regénybeli Mesijás a cigány, akit mindenki visszavár, mert ő takarítja az udvari budikat, és csak ezért várják vissza. A budik idővel megtelnek.
            Mesijás kirekesztett, megtűrt, de szükség van rá.

x x x

A Nincstelenek letehetetlen regény, a régmúlt és a közelmúlt keveredik benne. Úgy vetül elénk, hogy a jelenünket is látni véljük.
Megérthetjük-e azt, ami megérthetetlen? Elfogadhatjuk-e azt, ami elfogadhatatlan? A válasz mindkét esetben nem. És akkor mit lehet tenni?
Tényleg, mit?

2014. január 3., péntek

Napló


Hatvanhat éves korában elhunyt Helyei László színművész.
    Láthattam játszani a kilencvenes évek elején a Szolnoki Szigligeti Színházban, számomra a legemlékezetesebb alakítást a Száz év magányban nyújtotta.
       A magyar népmesékben Mátyás király - magyar - hangja volt. Ilyen szinkronhangja Mátyás királynak sosem lesz.

x x x

Téli tavasz van. Nyílik a hóvirág, az aranyeső és az ibolya.
       Abban már csak bízhatunk, hogy nem lesz böjtje a jó időnek.

x x x

Néha olyan érzésem van, hogy nem egy nyelvet beszélünk. De szó szerint. 
     Állítok valamit, aztán más olyat gondol, magyaráz bele a mondataimba, ami nekem eszembe se jutott. Ha magyarázkodok, akkor nekem már régen rossz. Semmiképp nem jöhetek jól ki a dologból. Hallgatni pedig nagyon nehéz egy ilyen helyzetben.

x x x

Miért gondolják az emberek, hogy csak akkor csinálhatok, érezhetek valamit, ha van viszonzása, ellentételezése? Miért az adok-kapok viszonylatban gondoljuk végig, éljük az életünket? 
       Ahhoz, hogy valakit szeressek, nem kell, hogy a másik is szeressen. 
       Ahhoz, hogy valakiről jót gondoljak, nem kell, hogy jót is tegyen velem.


2014. január 2., csütörtök

Üzenet - 91.


Aki tudással akarja megtalálni a szerelem ösvényét, az olyasmiről beszél, aminek semmi köze a szerelemhez. Itt érzések vannak, és van, aki enged az érzéseinek, van, aki nem.

Évkezdés


Az óévtől 
elrugaszkodás,
újabb napok,
régi feltételek,
semmi szárnyalás.
A jövőt tervezed,
sakkozol
a feltételek között;
töretlenül vársz,
hátha az egész
látomás;
magadba csípsz,
nem tévedtél,
nincs változás.