Végzet

Várom, hogy egyszer, 
de az a másik nem mer.
Így vesztem én el!

Vitaindító észrevételek a súlyosan sérült emberek jelenlegi helyzetéről - 3.

Ha a súlyosan sérült, fogyatékossággal élő emberek mai helyzetét meg akarjuk érteni, azt is látnunk kell, hogy hogyan kerülhettek ebbe a helyzetbe.

            A politikai döntéshozók reflektorfényébe került ez a társadalmi csoport. Ennek több oka van.

            Társadalmi tapasztalat volt, hogy vannak visszaélések a leszázalékolások, a különböző kedvezményi jogosultságok megszerzése területén, amelyekből adott esetekben sajtóhírek lettek. Az ebből adódó fel-fellángoló társadalmi ellenszenvet a politikai kommunikáció ügyesen használta ki. Ehhez társult az a hivatkozási alap, hogy e körben az állami költségeket csökkenteni kell.

            Emiatt is, és az érdekvédelem gyengesége miatt ez a társadalmi csoport gyenge láncszemnek minősült a döntéshozóknál.

            A politika tett is az érdekvédelem gyengítéséért. Az érdekvédelem egyes képviselőit magukhoz kapcsolta, pozícióba segítette őket. Ez alól ebben a körben jószerivel csak a Vakok és Gyengén Látók Szövetsége, valamint a MEOSZ a kivétel.

            Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy az érdekvédelmi szervezetek – nemcsak ebben a körben – a mai napig nem találták meg az ellenszerét a mai politikai hatalomgyakorlásnak.

            Az érdekvédelem súlytalanságába belejátszik a társadalmi szolidaritás hiánya. Ma Magyarországon minden társadalmi csoport be van szorulva a saját problémáiba.

Kit érdekel ma a rokik társadalmi, szociális helyzete az érintetteken kívül?

Amíg ez így lesz, a mindenkori politikai hatalomgyakorlóknak könnyű dolguk lesz.

A sérült embereknek társadalmi szinten szövetségeseket kell keresniük és találniuk. E nélkül nem megy.

Végül, de nem utolsó sorban, a sérült embereknek maguknak is rendezniük kell a soraikat. Ha magunk között nincs szolidaritás, a társadalom tagjaitól, csoportjaitól se várjunk.

Első körben magunkra vagyunk hagyatkozva, de ha egymástól is elfordulunk, végképp elveszünk. És várhatjuk külön-külön, mindenki a saját várában, hogy mi lesz holnap.  

Üzenet - 93.

Miért gondolják az emberek, hogy csak akkor csinálhatok, érezhetek valamit, ha van viszonzása, ellentételezése? Miért az adok-kapok viszonylatban gondoljuk végig, éljük az életünket? 

       Ahhoz, hogy valakit szeressek, nem kell, hogy a másik is szeressen. 

       Ahhoz, hogy valakiről jót gondoljak, nem kell, hogy jót is tegyen velem.

Martfűi levelek - A kilátástalanság vizén

Kedves Barátom,

ha valaki néhány évvel ezelőtt azt mondja, hogy ötven fölött olyasmik miatt kell idegeskednem, mint ma, nem hittem volna, talán még ki is nevetem.

            Sajnos ma, ma van, s a ma valósága nagyon lehúz.

Ha a plakátokat nézem, a média többségét látom, hallgatom, olvasom, akár örülhetnék is.

            A napi tapasztalat azonban az, hogy az ismeretségi körömbe tartozók hetven százaléka munkavállalási, megélhetési … problémákkal küzd. Engem is körbecsapkodnak a hullámok.

            A kilencvenes évek végén egyik ismerősöm megjegyezte, nem is gondolta, hogy ennyi kerekes-székes van Magyarországon. Mindig is ennyien voltak, csak nem bírták elhagyni otthonaikat, nem bírtak közlekedni az utcán.

            A kerekes-székesek ma szép lassan visszaszorulnak meglévő otthonaikba, aminek elsősorban anyagi okai vannak.

            Valami hasonló játszódott, játszódik le a hajléktalanokkal is. Valamikor a szocializmusban még a szegénység is tabutéma volt, hivatalosan nem is volt szegénység. Aztán a kilencvenes években a nagyobb városok, különösen Budapest utcáit ellepték a hajléktalanok. Most meg őket akarják, szeretnék eldugni hatóságilag. Ha nem látjuk őket, akár még azt is gondolhatjuk, hogy nincsenek is.

            Megjegyzem, hogy a hajléktalanok között nő a súlyosan sérültek, a kerekes-székesek aránya.

            A társadalom hozzáállása az egész problémához olyan, hogyha nem tudunk vele mit kezdeni, tűntessük el.

            „… Akiknek van még veszteni valójuk, azok nem akarnak tudomást venni azokról az emberekről, akik már rég elvesztettek szinte mindent. Nem akarnak rájuk nézni sem, ki akarják őket zárni a közterekről, és a társadalom láthatatlan, szürke zónájába száműznék őket. A szegény ember kellemetlen látvány, és arra emlékeztet, hogy a jómód viszonylagos: a társadalom anómiás állapotában bárki bármikor lecsúszhat, valamint kínos felelősségérzetet kelt azokban, akik úgy ítélik meg, hogy ők nem tehetnek semmit. A nagyon szegény ember többnyire rosszul öltözött, mosdatlan, és nem is mindig viselkedik kifogástalanul. A szegény ember nem jó társaság, nem jó vele egy térben tartózkodni, nincs értelme vele szóba elegyedni. A szegényektől való arrogáns félelem a szeparációban látja a megoldást, emberi életeket és sorsokat kezel rendészeti kérdésként…” (Deczki Sarolta Tudósítás a legszéléről, 2000 folyóirat, 2013. szeptemberi szám).

            Egyre többen eveznek a kilátástalanság vizén..

            Tudod Barátom, jó volna, ha rám cáfolnál.

            Addig is üdvözöl barátod:

 
           Adalbert

                                     

Üzenet

Mosolyognak 
az égiek,
türelemre intenek:
"Figyeld a jelet,
szeretet 
mindenek felett."

Várhatom én...

Várhatom én, 
hogy egyszer...
Mit is, miért is?
Hogy fölhívj
egyszer...
Miért is, minek is?
Hogy több legyek,
mint egy enter,
hogy egyszer
megkérdezed...
Mit is, minek is?
Hogy mit 
jelentesz nekem,
mit jelentek neked?
Várhatom én,
hogy egyszer...
Mit is, miért is?
Hogy megkérdezed,
miért szeretsz ember?

Az idő múlása

Ülök és várlak;
nappalok és éjek múlnak.
Uram, adj szárnyat!

Napló

Ma kaptuk meg a hírt, hogy az egyesületünk támogató szolgálata az idén mennyi pénzből gazdálkodhat. Csökkentették a feladatmutatót, így csökkent a keretösszeg is - pontosan egymillió forinttal.

    Egymillió forintot nem lehet kigazdálkodni, miközben a költségek - lásd bérek, üzemanyag... - változatlanok, de inkább emelkednek.

       Egyesületünk - a Mozgássérültek Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Egyesülete - már eddig is hozzájárult a szolgálat működéséhez, a tavalyihoz képest többel biztosan nem tud.

       A kör valahol itt zárul be. 

       Az állam nem azt mondja, hogy ne csináld. Ennyit adok és kész. Döntsd el, hogy akarod-e, tudod-e így csinálni!

x x x

A szentesi Horváth Mihály Gimnázium egyik diákja az iskolai rendezvényen nem olvashatta föl a versét politizáló tartalma miatt. A gimnázium igazgatója rendelkezett így.

       És még mondják azt, hogy a fiatalokat nem érdekli a politika!

x x x

Szűcs Gábor évekkel ezelőtt kiment Amerikába szerencsét próbálni. Éveken keresztül mosogatásból élt. Aztán tavaly ősszel megnyerte a legrangosabb amerikai bluesversenyt. 

       Meghallgattam néhány számát, tényleg fantasztikus gitáros.

Vitaindító észrevételek a súlyosan sérült emberek jelenlegi helyzetéről - 2.

A Fidesz-KDNP szövetség kormánya 2010-2013 között a sérült – a fogyatékossággal élő, a megváltozott munkaképességű – embereket, ellátó rendszereiket érintő jogi szabályozás rendszer-átalakító változását olyan könnyedén hajtotta végre, ahogy a kés a vajban átsiklik.

Hogy mik ennek az okai? A meglévő rendszerben valóban voltak elemek, amelyek változásra szorultak, az ellenzék gyenge és súlytalan volt, a különböző érdekvédelmi szervezetek szintén, negyedrészt pedig a társadalmi szolidaritás teljes hiánya.  

A kormányzat ismerve, felismerve ezeket az elemeket, kommunikációjában felhasználta ezek hatását, végrehajtotta a változásokat.

Most a szolidaritás hiányával kívánok foglalkozni.

Kutatások, felmérések igazolják, hogy az elmúlt ötven év viszonylatában Magyarországon a társadalmi szolidaritás mértéke mindig is igen csekély volt. A skálán a vagyoni értékű szempontok mindig előrébb álltak, mint az értékalapú szempontok, ebbe az utóbbiba tartozik a szolidaritás is.

Az Alaptörvény elfogadását követően a közvetlen változások előzménye, hogy a hivatalos kommunikációban elkezdték hangoztatni, a rokkantak sokan vannak, sok köztük a csaló.

Ha a társadalomban a szolidaritásnak egy kis szikrája is lett volna, ez nem történhetett volna meg. A többségi társadalom gyanakodva kezdte el nézni a rokkantakat és többnyire még helyeselte is azt, ami történik. A rokkant emberek pedig magyarázkodhattak kézzel-lábbal.

Legalább ilyen nagy probléma, hogy a rokkant emberek között sem érvényesült a szolidaritás. A kerekes-székesek kezdetben sérthetetlennek vélték magukat, a korábbi kategóriák szerinti harmadik fokú csoportba tartozók problémáival, félelmeivel nem tudtak mit kezdeni. És ez fordítva is igaz, sok esetben a kevésbé sérültek sem tudtak, tudnak mit kezdeni a súlyosan sérültekkel.

A különböző internetes oldalakon, különösen a facebookon, a sérült emberek – minden érdemi vita nélkül – olyan vehemensen bántották, szapulták egymást, hogy az ember nem győzte kapkodni a fejét. Egymásért sem álltunk ki! Csoportokból való kilépések, kizárások történtek, sértődések, megbántódások minden oldalról .... Vélt és valós sérelmek miatt inkább egymással szembefordultunk, mintsem kifelé demonstráltunk volna felháborodásunkat.  

Az érintettek szűk körében sem alakult, alakulhatott ki egység. Egység és erő nélkül olyanok lettünk, mint a partra vetett hal, a döntéshozók azt tehettek velünk, amit akartak.

            A helyzet ebből a szempontból is tragikus. Alfában vagyunk, a nulláról indulhatunk el. Nem érdemeltük meg, amit kaptunk, de miattunk is történtek úgy a dolgok, ahogy történtek.

Esély

Ájult fáradtság;
reményem az esélyem,
a többit kétlem.

Vitaindító észrevételek a súlyosan sérült emberek jelenlegi helyzetéről - 1.

Azt, hogy egy fogyatékossággal élő, egy megváltozott munkaképességű ember milyen körülmények között él ma Magyarországon, számtalan tényező együttes hatása határozza meg. Itt most csak példálódzó jelleggel említek meg néhányat: lényeges, hogy az adott személynek milyen gyerekkora volt, milyen feltételek között szocializálódott, milyenek a családi, jövedelmi viszonyai, milyen az egészségi állapota…

          Most a jövedelmi viszonyokra térnék ki részletesebben.

          A mindenkori kormányok a megszorítások előestéjén szeretnek arra hivatkozni, hogy az állam sokat – erején felül – költ az egészségügyi, szociális … kiadásokra. Mihez képest, kérdezhetjük mindjárt?

      Európai viszonylatban az elmúlt harminc évben ez sosem volt igaz. A GDP-arányos ráfordítások tekintetében Magyarország az európai országok között az utolsó ötödben volt mindig.

        A megszorítások, a ráfordítások csökkentésére a leggyakrabban elhangzó másik érv, hogy az ország gazdasági teljesítőképessége indokolja a visszafogást. Ez a hivatkozás annyiban sántít, hogy mindig arra van pénz, amire a politikai döntéshozók akarják.

        Az viszont tény, hogy a különböző ellátási formákban juttatott összegek rendkívül alacsonyak. Az átlag rokkantsági ellátás hetvenezer forint körül van.

        Az is látszik, hogy a többféle jogcímen – például rokkantsági ellátásként, fogyatékossági támogatásként és mondjuk munkabérként – kapott jövedelmek együttes összege is legfeljebb százharminc-száznegyvenezer forint körül van. Ez még mindig alatta van az átlag magyar nettó jövedelemnek.

     A három évvel ezelőtt elkezdett rendszer-átalakító jogszabályi változások következményeként - a változással érintett személyek esetében – az említett jövedelmi viszonyok összességében még csökkentek is. Sőt, vannak esetek, amikor megszűnik az ellátás.

       Mindent összevetve megállapítható, hogy a sérült emberek ellátottsági mértéke nagyon alacsony. Ez a társadalmi réteg összességében elszegényedő, egyre inkább a társadalom perifériájára szorul.

        Egy pozitív irányú fordulatnak először is a további elszegényedést kellene megállítania. A jogszabályi változások, változtatgatások önmagukban nem elégségesek, ha a különböző ellátások mértéke nem emelkedik. 

Karjaimban maradt

Tudhatnád,
nem tudod, 
ilyen is, 
olyan is vagyok,
lehetnék,
nem vagyok jobb.
Gondolhatsz bármit,
a percekkel fogyok;
alábbhagyott
bennem a késztetés,
karjaimban maradt
ezernyi ölelés.

Nagy László: Ki viszi át a szerelmet?

Rád gondolok

Azért, mert a csend ül,
ha rád gondolok, bennem
szerelem csendül.

Üzenet - 92.

"Csak a derű óráit számolom", mondja a latin mondás. Ezt könnyebb, mert kevesebb.

Egy pont

Próbáld ki:
úgy éled,
nem érted!
Mondhatja
bárki,
próbáld ki!
Elfogyott a szó,
lényegtelen
már mi a jó;
egyedül maradtál,
üres a kas,
üres a tál.
Tudod, jómagam,
a Holdnak
sötét udvara van;
egy pont vagy ott,
szavad elfogyott,
sikítanád;
mosolyszava
lebeg hozzád.

Értetlenül

A tehetetlenségben
időtlenné válik minden,
álomba szőtt képzetek
már nem védenek.
Újra és újra 
kérdezed: minek?
Visz a lendület,
kihűlt a hevület,
mindenki a saját
köreit éli,
a másikat, 
a másikét féli;
aki a szeretet
szavát nem érzi,
Jézus szavát sem érti.

Napló

Egy legendával ismét kevesebb. Hetvenegy éves korában elhunyt Eusebio, portugál labdarúgó. Ő még úgy focizott, hogy miatta talán még stadiont is érdemes lett volna építeni.

       Én még láthattam játszani. Olyan egyéniség volt, akiért az ember megnézett egy meccset.

x x x

Minden előrejelzés még a jövő hétre is tavaszias időről szól. 

x x x

Néha belegondolok, hogy Apám, ha élne, mit szólna ehhez a mai világhoz. Abban biztos vagyok, hogy nagyon nem tetszene neki. Nem is annyira a történések miatt, hanem azért, mert milyenek lettek az emberek, milyenek lettek az egymáshoz való viszonyaik. Ez már olyan, mint a tizenkilencedik század, amilyennek a romantikusok leírták, mondaná. 

       Hát az biztos, hogy Dickens, Victor Hugó, Jókai... nagyon otthonosan mozogna benne. 

 x x x

Minden felkérés nélkül "a magyar csapat" tagja vagyok. 

x x x

Barátom mondja, hogy a legjobb esetben körülbelül van még hétezer-ötszáz napunk. Ez körülbelül húsz év. Miért kell nekünk ezt a kis időt politikai görcsökben élnünk?, kérdezi. 

       Több mint húsz évvel ezelőtt volt a rendszerváltás. És milyen gyorsan eltelt ez az idő. És feltételezhetően nekünk már nincs ennyi.

       A minap olvastam egy írást, amelyben a szerző arra hivatkozik, hogy a második világháború után a mémeteknek - az NSZK-nak - tizenöt év elég volt ahhoz, hogy talpra álljanak, politikailag is konszolidálódjanak. Mi pedig húsz év után ott tartunk, hogy sehol.

       Mindennel együtt is szép az élet barátom. Vigadjunk!

A nincstelenek közöttünk élnek

- ajánló Borbély Szilárd Nincstelenek című regényéhez -

Kétségtelenül a 2013-as év sikerkönyve Borbély Szilárdnak a Kalligramnál megjelent Nincstelenek című regénye. Egy sikerkönyvről pedig nehéz írni, nehezebb, mint általában. Ilyenkor mindig az motoszkál bennem, nehogy ismételjem, amit előttem akár már többen is elmondtak, leírtak.

            A regény több mint negyven évvel ezelőtt játszódik egy kis faluban, a Nyírségben, a román határhoz közel. A szocializmus korszaka van, de a benyomások, a leírások, a történetek alapján akár ma is játszódhatna.

            A nincstelenek, a szegények köztünk, velünk élnek. Azt hihettük, hogy Móricz, Sánta Ferenc, Fejes Endre, Tar Sándor… után a nincstelenek ábrázolásában nehéz újat mondani. De lehet.

            Mondhatnám azt is, hogy Borbély Szilárd műve hiánypótló. A húszas-harmincas években a magyar szegénységről, a nincstelenek nyomoráról máig érvényes műveket írtak – elsősorban – a népiek.

            A legutóbbi népiek közül Illyés Gyula, Fekete Gyula, Sánta Ferenc halottak, Csoóri Sándor, Juhász Ferenc idősek.

            Nem maradt szószólója ennek a társadalmi rétegnek a szépirodalomban. Ebbe az űrbe robbant be Borbély Szilárd a regényével. Szó szerint berobbant és szólt nagyot.

            Ennek az is kézzelfogható jele, hogy fél éven belül másodjára is kiadta a kiadó. Mai világunkban ez nem kis teljesítmény.

x x x

Egy kisfiú szemszögéből látjuk a történteket. Ennek nyelvi megjelenési formája a rövid, tömör mondatok.

            Ez a stílus nagyon hasonlít Agota Kristof Trilógiája első darabjának, A nagy füzetnek a stílusára.

            A stílusból adódóan a szöveg leíró jellegű. Ahogy egy gyerek látja, tapasztalja maga körül a világot. Fényképszerűen rögzít, nem magyaráz. A regény maga is mozaokszerű történetek, képek füzére.

            A fiú a szegénységet sem éli meg szegénységként, ez a mindennapok természetes állapota számára.

x x x

A regény tele van visszatérő motívumokkal. Ilyenek a prímszámok, a három, az öt, a hét, a tizenhét…, amelyek csak eggyel és önmagukkal oszthatók.

            A másik ilyen visszatérő motívum az elvágyódás. A család kirekesztettségben él a faluban. El szeretnének, el akarnak menni onnan. Ezt a vágyat tolják maguk előtt, aztán a regény végén elmennek.

            Visszatérő motívum az erőszakosság, a trágárság, az anya öngyilkossággal való fenyegetőzése... Nem terhelt módon, de annyira éppen, hogy így is érzékeljük, milyen világ ez. 

x x x

A téeszesítés után vagyunk. Elvették, amilyük volt, nem sok volt, ahhoz azonban éppen elég, hogy kuláknak tartsák őket.

            „… Mert mi vagyunk az urak. Máma már a nép az úr. A tegnapi kizsákmányoltak. Most mi zsákmányoljuk ki a kulákokat… Ha nem tetszik, untetszik! Oszt punktum!”, mondják az egykori zsellérek” (10. oldal).

            Az apa ezért sem kap munkát helyben, pedig a téeszelnök barátja volt valamikor. Most meg már nem is tegezheti.

x x x

A kuláksággal van összefüggésben a vidéki zsidóság kérdése is. Ez is része és oka a kirekesztettségnek. Elég, ha egy utcai ablakkal több van a házon.

            „Mert nekik mindenki zsidó, aki nem ott hal meg, ahol született. Aki el fog menni közülük, azon megérzik, hogy más. Aki nem olyan, mint ők, azon érzik az idegenszagot. Csak a magukfajtáját viselik el. Aki elmegy, az áruló. Aki másmilyen, az is. És aki más akar lenni, az is. Mindenkit zsidónak tartanak, aki használja az eszét. Aki okosabb náluk: az zsidó. Ha észreveszik egy gyereken, hogy okos, akkor pálinkás kenyeret adnak neki. Cukrozott borral itatják, hogy elbutuljon. Hogy ne hagyja el a szüleit öreg korukra. Hogy megmaradjon a faluban. Hogy egész életében csak a kocsmáig merészkedjen el. Mert mindenkit gyűlölnek, aki nem olyan, mint ők. Aki gondolkodik. Aki spekulál. Aki mást akar. Aki egyáltalán valamit akar. Akinek csillag van a homlokán”, mondja anyám” (154-155. oldal).

x x x

A regény alcíme: Már elment a Mesijás?

            Volt és már nincs. Elment, így múlt időben.

            A regénybeli Mesijás a cigány, akit mindenki visszavár, mert ő takarítja az udvari budikat, és csak ezért várják vissza. A budik idővel megtelnek.

            Mesijás kirekesztett, megtűrt, de szükség van rá.

x x x

A Nincstelenek letehetetlen regény, a régmúlt és a közelmúlt keveredik benne. Úgy vetül elénk, hogy a jelenünket is látni véljük.

Megérthetjük-e azt, ami megérthetetlen? Elfogadhatjuk-e azt, ami elfogadhatatlan? A válasz mindkét esetben nem. És akkor mit lehet tenni?

Tényleg, mit?

Napló

Hatvanhat éves korában elhunyt Helyei László színművész.

    Láthattam játszani a kilencvenes évek elején a Szolnoki Szigligeti Színházban, számomra a legemlékezetesebb alakítást a Száz év magányban nyújtotta.

       A magyar népmesékben Mátyás király - magyar - hangja volt. Ilyen szinkronhangja Mátyás királynak sosem lesz.

x x x

Téli tavasz van. Nyílik a hóvirág, az aranyeső és az ibolya.

       Abban már csak bízhatunk, hogy nem lesz böjtje a jó időnek.

x x x

Néha olyan érzésem van, hogy nem egy nyelvet beszélünk. De szó szerint. 

     Állítok valamit, aztán más olyat gondol, magyaráz bele a mondataimba, ami nekem eszembe se jutott. Ha magyarázkodok, akkor nekem már régen rossz. Semmiképp nem jöhetek jól ki a dologból. Hallgatni pedig nagyon nehéz egy ilyen helyzetben.

x x x

Miért gondolják az emberek, hogy csak akkor csinálhatok, érezhetek valamit, ha van viszonzása, ellentételezése? Miért az adok-kapok viszonylatban gondoljuk végig, éljük az életünket? 

       Ahhoz, hogy valakit szeressek, nem kell, hogy a másik is szeressen. 

       Ahhoz, hogy valakiről jót gondoljak, nem kell, hogy jót is tegyen velem.