2014. december 23., kedd
Istenem
Istenem, Istenem,
nálad a kegyelem...
Vezess utamon,
magamat rád hagyom!
Istenem, Istenem,
nálad a kegyelem...
Add, hogy kérjen,
a kéréssel is beérem!
Istenem, Istenem,
nálad a kegyelem...
Érte a szélben,
a kékes fényben.
Istenem, Istenem,
nálad a kegyelem...
Add, hogy a születésben
őt is elérjem!
Istenem, Istenem,
nálad a kegyelem...
Teherrel a vállamon
segíts utamon!
2014. december 21., vasárnap
Uram
Uram, vesd rám tekinteted!
Égnek meredő kezem
észre miért nem veszed?
Uram, hallgasd meg szavaimat,
ne a semmibe szálljanak!
Én itt a porban könyörgésre fogom
a szót
és várok tőled biztatót.
Fölényesen elnézel a fejem fölött,
mintha hozzám és a többiekhez
nem volna közöd.
Magunkra hagytál. Mondtad:
Boldoguljatok nélkülem!
Lett közöttünk csúszó-mászó
számtalan és meztelen,
és lett közöttünk számtalan cédrus,
idegen,
és lett közöttünk számtalan bűnös
és embertelen,
és mi, akik - azt hisszük -
jó úton járunk,
őrlődünk és morzsolódunk,
lassú haladásunk
és már örömünk sincs benne,
de próbálkozunk, mert hajt
az ember ösztöne.
Uram, vesd rám tekinteted!
Égnek meredő kezem
észre miért nem veszed?
Fogadj szívedbe engem,
a száműzöttet,
és fogadd szívedbe társaim,
a száműzötteket!
Elhagyhat a kedves, a szerető és a barát,
csak mellettem tudjalak.
Uram, süket vagy,
hogy nem érted szavam?!
Vagy nem is akarod érteni,
mert már nem emberi?
Előtted – csak előtted –
megalázkodhatok,
szavaim némaságodban
tovább nem adod.
Tisztellek, mint egy ismeretlen
barátot,
akit érzek és akit szemem még
nem látott.
És lássatok csodát emberek!
Mire idáig értem szavaimban,
megérintett a szeretet.
2014. december 15., hétfő
Martfűi levelek - Van még remény?
Kedves Barátom,
most valami ütős történik.
Annak
idején, amikor az általános iskolák és a középiskolák - ismét - államosításra
kerültek, az egyik érv az volt, hogy egyenlő szintre kell hozni az iskolákat a
gyerekek esélyegyenlősége érdekében. Nem engedhető meg, hogy például az egyik
általános iskolában rosszabb körülmények között tanuljanak, mint a másikban.
Azt
tudjuk, hogy az államosításon kívül ebből semmi nem teljesült, de az érv, az
indokolás jól hangzik.
Most
a szociális szférában ellentétes folyamat zajlik, mint az alsó- és középfokú
iskolák esetében. A kormány a szociális ügyekben a gyeplőt a települési
önkormányzatokhoz dobja. Megszüntetnek segélyezési jogcímeket és az ezekkel
együtt járó finanszírozást, és azt mondják az önkormányzatoknak, oldják meg.
Ennek érdekében megkapják az önkormányzatok azt a lehetőséget, hogy adott
feltételek mellett úgynevezett települési adót vessenek ki, szinte bármire.
A
szociális ügyekben az önkormányzatokon kívül senkit nem zavar, hogy eltérő az
önkormányzatok és nem utolsó sorban az egyes települések teherbíró-képessége.
A
tervek szerint a hátrányos helyzetű települések pályázhatnak egy központi
alaphoz. Ez egy kicsit olyan kutya-macska vacsorája.
Martfű
biztosan nem lesz hátrányos helyzetű ebből a szempontból. Önkormányzatunk a
mostani ismereteink szerint az e miatti változások miatt hatvanmillió forinttal
kevesebb állami forrást kapunk jövőre.
Kedves
Barátom, ez egy ütős történet lesz.
Próbálom
végiggondolni ezt az egészet, s mindig odalyukadok ki, hogy a k….va életbe!
Természetesen
tudjuk, hogy egy kormányzati döntéssel és egy parlamenti szavazással, a
kapcsolódó jogszabályi változásokkal nem lesz kevesebb szociálisan rászorult.
Egyéb okok miatt inkább nőni foga számuk.
De
érdekel még valakit a szegénység? Kit érdekelnek a szegények, még inkább a
rokkant szegények? Barátom, van még remény?
Ezekkel
a kérdésekkel búcsúzok.
Üdvözöl
barátod:
2014. december 14., vasárnap
2014. december 13., szombat
A szeretet szava
A tehetetlenségben
időtlenné válik minden;
álomba szőtt képzetek
már nem védenek.
Újra és újra
kérdezed: minek
visz a lendület?
Mindenki saját
köreit éli,
a másikat,
a másikét féli.
Aki a szeretet
szavát nem érzi,
Jézus szavát sem érti.
2014. december 8., hétfő
Üzenet - 110.
Kérdésben az üzenet: " Például, hogy van az (az elmúlt pár nap levelei között tallózva), hogy
legnagyobb sikerünk a "foglalkoztatás" növelése (vagyis
adóforintjainkból a közmunkások számának GDP-t nem növelő és valós
foglalkoztatást nem jelentő jelenség) ellenére jövőre elveszik a
fogyatékosok foglalkoztatását elősegítő civil szervezetek támogatását?
Hogy a független színházak (és akkor a színház helyére lassan bármilyen
szó behelyettesíthető) a megszűnés szélére kerültek? De hogy időben
kiterjesszem a visszatekintést: először adó és kamattámogatással, majd
szabadságharccal és elszámoltatással segítettünk jó anyagi helyzetben
(is) lévő több százezer hitelfelvevőt, majd adókedvezménnyel és
szociális támogatással látjuk el az ezen legjobban kereső rétegeket,
ingyenpénzzel támogatunk (mindkettő ezermilliárdos nagyságrend
önmagában) vállalati hitelezést, de nem tudunk ehhez illeszkedő
színvonalú ellátást biztosítani egészségügyi és szociális szempontból
kiszolgáltatott polgártársainknak, és civil intézmények szűnnek meg,
amelyek megpróbáltak ez ellen tenni" (Jaksity György közgazdász).
2014. december 5., péntek
Világnap
Van egy világnapunk. És? Sokra megyünk vele.
A
fogyatékossággal élő emberek az elmúlt néhány évben sok sérelmet kaptak. A
meglévő sérültségeik mellé megkapták a jogaik sérelmét.
Állítólag
vannak jogaink, de már nem igazán tudunk élni vele. Jogosultak lehetünk
támogatásokra, de már nem bírunk élni velük (lakás akadálymentesítési
támogatása, gépjárműszerzési támogatás).
Voltunk
rokkantnyugdíjasok, lettünk rokkantsági ellátottak. Voltunk csalók, lettünk
megtűrtek.
A
legtöbbünknek már a szociális otthon sem perspektíva. A legtöbb
fogyatékossággal élő ember ma már nem tudná fizetni a térítési díjat. Sőt, a
legújabb hírek szerint jogilag szabályozni kívánják a „beugrót” a szociális
otthonokba.
Örülünk,
hogy a kerekes-székes táncosokra, a New York maratón kerekes-székes magyar
résztvevőjére, a paraszupersztár versenyzőire médiafigyelem irányul. És a többi
néma csend…
December
harmadika nem csak József Attila halálának napja, hanem a fogyatékossággal élők
világnapja is.
Világnap
ide, világnap oda, fogyatékossággal élő társaim, próbáljunk megélni! Próbáljunk
meg élni!
2014. december 1., hétfő
Martfűi mozaikok - Előkészületek 2015-re
Az önkormányzati választásokat követő alakuló ülés utáni első ülése is megvolt a martfűi képviselő-testületnek november 27-én.
A 2015. évi állami költségvetés tervezetéből, a főszámokból lehet tudni, hogy önkormányzatunk a szociális ellátások finanszírozása terén körülbelül hatvanmillió forinttal kevesebbet kap az államtól.
Ezzel is összefüggésben, szerény mértékben, infláció-követő módon emelkedik az építményadó.
Emelkednek a szobabérlők és a garzon díjai, lényegében itt is az infláció mértékében. Az önkormányzati bérlakások bérleti díja viszont jelentősen, a piaci értékhez közelítve emelkedik.
Az emelkedések 2015. január elsején lépnek hatályba.
A félreértések elkerülése érdekében hangsúlyozni kell, hogy a martfűi önkormányzati bérlakások nem szociális bérlakások.
Emelkedik az idegenforgalmi adó is. Az emelkedéshez kapcsolódó állami kiegészítést az önkormányzat idegenforgalmi célok támogatására kívánja majd fölhasználni, másra nem is használható föl (például az Örök Zöld Tisza-fesztivál támogatására fölhasználható).
A mostani adó- és díjemelkedések csak kismértékben pótolják a kieső állami finanszírozást (körülbelül csak tizenkétmillió forintos mértékben). Hogy a többit miből pótolja az önkormányzat, azt egyelőre nem lehet tudni. Ez ma még a jövő évi martfűi önkormányzat költségvetésének a rejtélye.
2014. november 28., péntek
A rend
Sutba dobott fogalmak, elvek,
a felejtés szül rendet;
kóbor kutya csahol
egy kuka mögül
valahol;
öregeknek
délelőtti program
ebédért állni
tizenegytől
sorban;
fekete autó
gumija csikordul,
minden
tekintet
arra fordul…
Pénz csinál
érdemet…
Hagyd, ó,
hagyd az érveket!
Érzés
Az élet rokkantjai
korkülönbség nélkül;
a tegnapot feledve, törölve,
az ember a ma
miatt rémül.
Smink:
hangzatos
szavak;
nem várok semmit,
a múltba
hánytalak.
2014. november 27., csütörtök
Üzenet - 109.
A minap hallottam egy ismeretlentől: "Ne arról beszélj, hogy meghalt, hanem hogy hogyan élt!"
2014. november 24., hétfő
2014. november 22., szombat
Napló
A jövő évi állami költségvetési
törvény tervezete szerint a szociális kiadások hetvenmilliárd forint körüli
összeggel csökkennek.
Mindez
történik egy olyan időszakban, amikor a szociálisan rászorulók aránya nőni fog,
és nem csökkenni. Mindez történik egy olyan időszakban, amikor - elsősorban
vidéken – két minimálbéres szülő két gyerekkel már szociálisan rászoruló…
x x x
Hallgatom a magyar gazdaság
teljesítőképességéről szóló híreket, beszámolókat. Ezek közé tartozik, hogy az
idén két-három százalék közötti a gazdasági növekedés és jövőre is körülbelül
ugyanennyi várható.
Ezek
a növekedési mutatók több mint a semmi, több mint amik néhány évvel ezelőtt
voltak. Mondhatjuk, hogy önmagunkhoz képest jobbak vagyunk. Azt viszont látnunk
kell, hogy Európában - néhány dél-európai országot leszámítva – magasabb
százalékú a növekedés. Vagyis lemaradóban vagyunk Európa legtöbb országával
szemben.
x x x
A hetvenes évek középső
harmadában voltam középiskolás. Magyar tanárunk, Szabó András tanár úr, nekünk
beszélt a Sztanyiszlavszkij-színházról, e módszer színészi játékáról.
Azt
már csak megemlítem, hogy ebben az időszakban – a hetvenes években - vált
legendássá nálunk is Peter Brook rendezése, a Marat halála. Szabó tanár úr
nekünk erről is beszélt.
Ilyen
tanárokat kívánok a mai diákoknak.
2014. november 17., hétfő
2014. november 15., szombat
Üzenet - 107.
A kilencvenen felüli hölgyet megkérdezik, hogy mi a hosszú élet titka, mire ezt válaszolja: "Túl kell élnem ezeket."
2014. november 11., kedd
Martfűi levelek - Érzelmi radar
Kedves Barátom,
az ember néha nem tudja
megfogalmazni, hogy mit érez. Aztán olvasol valamit, látsz egy filmet, és a
homlokodra csapsz, ez az, amit kerestél magadban, magad körül. Ott van előtted,
ami napok, hetek… óta őrlődött benned.
Sokadjára
láttam a Szakíts, ha bírsz! című amerikai filmet. A nő és a férfi szeretik
egymást, összekerülnek. Aztán az idő, a mindennapok szétrázzák őket. Amikor már
mentenék a menthetőt, gesztusokat tesznek, tennének egymás felé, azok is balul
sülnek el. Ez így megy egy darabig, aztán elválnak útjaik.
Akkor
szakítanak, amikor már tudják, hogy hol rontották el, legalábbis így gondolják.
Úgy
szakítottak, hogy szerették egymást.
Tulajdonképpen
miért is nem találjuk meg egymást? Miért is nem tudjuk megtartani a másikat?
Legfőképp akkor, ha szeretjük is.
Ehhez képest
nincs mit csodálkozni azon, hogy pozitív érzelmi kapcsolatok sem tudnak
kialakulni. Az még a jobbik eset, ha az emberek intelligens módon kitérnek
egymás elől, vagy intelligens módon utasítják el egymást.
Nyújtod a
kezed a másik felé, keresed az utat hozzá, és magadra maradsz.
Más
szempontból a negatív kapcsolódás pillanatok alatt kialakul. Állítasz valamit
X.Y-ról, s már nem is jöhetsz jól ki a helyzetből. Lehet napestig, hetekig
vetyengeni, hogy akkor most hogyan is van ez?
Kedves
Barátom, ismét a Szakíts, ha bírsz! című film története.
Nem arról
kellene szólnia az életnek, hogy legalább azok megtalálják egymást,
megmaradjanak egymásnak, akik szeretettel, szerelemmel vannak a másik iránt?
Szerintem igen.
Ebben a hitben
üdvözöl barátod:
2014. november 9., vasárnap
Napló
Elhunyt Margitai Ági színésznő,
hetvenhét éves volt.
Abban
a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a kilencvenes években láthattam játszani a
Szolnoki Szigligeti Színházban. Színészi játéka varázsának személyes
megtapasztalása nekem érték.
Éppen
csak kamasz voltam, amikor láttam a Fiúk a térről című magyar filmet, amit
Szász Péter rendezett. Fiatal csinos nőt alakított benne, akibe mindjárt
szerelmesek lettünk, mi, fiúk.
A
filmben partnere volt többek között Bujtor István, Kovács István.
Szerettük
a srácokkal ezt a filmet. Bunyós film volt. A film politikai töltete, üzenete
nem különösebben érdekelt bennünket. Annál inkább Margitai Ági, Bujtor…
A
film utolsó jelenetei nagyon belém ivódtak. A fiúk „harcoltak”, verekedtek a
térért. Mert az élet megy tovább. Nekik még volt terük.
x x x
A történelem nagy tanítómester. A
magyar történelem nekünk még inkább.
Történelmi
emlékek alapján mondom, nem jó látni, hogy kurucok akarnak labanckodni.
2014. november 6., csütörtök
Martfűi mozaikok - Egy döntés margójára
Túl vagyunk az önkormányzati
választásokon. A választási eredmények ismertek, amiket lehet magyarázni így is,
lehet magyarázni úgy is, az eredmények azonban ténykérdések.
Az
újonnan megválasztott képviselő-testület első vitatott döntése, hogy a
leköszönt polgármester-asszony részére háromhavi jogszabály alapján adható
jutalomról döntött.
Akik ellenzik,
vitatják ezt, úgy gondolják, hogy a régi polgármester érdemtelen erre, mivel a
választók nem választották meg. Megjegyzem, ha megválasztották volna, ez a kérdés
föl sem merül.Jómagam is egyetértettem ezzel a döntéssel, a támogató döntésem indokai: Véleményem szerint Martfű az elmúlt nyolc évben, vagyis az elmúlt négy évben is fejlődött. Az elmúlt négy év eredményei ebből a szempontból: Egészségház, piactér, sportcsarnok, középiskola, energetikai fejlesztések… Az önkormányzat ingatlanokat vásárolt. Az önkormányzat az általános iskolás gyerekek úszásoktatását támogatja.... Az előző négy évet az önkormányzat anyagi tartalékokkal zárta.
Ezek megvannak, ezeket a város elérte, ezekkel a város több lett, nem kevesebb. Ez akkor is így van, ha utólag sokan vitatják. Az „utólag” szót szeretném hangsúlyozni, mert folyamatában nem vagy alig vitatta ezeket bárki is, az önkormányzati választást megelőző kampányban lettek bölcsek sokan.
Az általam említett eredményeket megalapozó teljesítményben dr.Kiss Edit polgármester-asszony munkája is benne van. Ezt gondolhatta a testület is.
Megjegyzem, hogy a magam részéről örülnék, ha a jelenlegi önkormányzati ciklust legalább ilyen paraméterekkel tudná az önkormányzat zárni a jelenlegi polgármesterével. A félreértések elkerülése érdekében, ezzel nem dr.Papp Antal polgármester úr szándékát, készségét és képességeit kérdőjelezem meg, hanem a jelenlegi magyarországi realitásokból, ezen belül is az önkormányzatok és legfőképp Martfű lehetőségeiből indulok ki.
A magam részéről a város, illetőleg az itt lakók érdekeit fogom szolgálni a következő önkormányzati ciklusban is, ennek érdekében mindenkivel együttműködök, különösen a város polgármesterével, képviselő-társaimmal, a polgármesteri hivatal munkatársaival és a martfűiekkel.
2014. november 5., szerda
Utazás feléd
Utazás feléd
térben és időben,
szüntelen keresem
társam a nőben.
Visszafelé
minden egyszerű,
tudjuk, hol a tövis,
hol a kazalban a tű.
Előttünk kanyarok,
félelemcsavarok,
hitek és remények,
sejted a holnapot.
Utazás feléd
térben és időben,
szüntelen keresem
társam a nőben.
2014. november 3., hétfő
Móricz Zsigmond
- ajánló sorok Szilágyi Zsófia Móricz Zsigmond című könyvéhez -
Sok jó könyvet írnak mostanában, és ez nagyon jó. Ezek egyike Szilágyi Zsófia Móricz Zsigmond című monográfiája (Kalligram Kiadó, 2013.).
Nem a szó klasszikus értelmében vett monográfiáról van szó. Értelmezi, adott esetben újraértelmezi a Móricz-életműhöz kapcsolódó kritikus kérdéseket, véleményeket. Nem tudóskodó okfejtéseket olvashatunk. A könyv rendkívül olvasmányos, szinte letehetetlen. Ritka kivétel ebben a műfajban, egy több mint hétszázötven oldalas könyv esetében.
Az idén van a rendszerváltás huszonötödik évfordulója.. Olykor elcsodálkozunk, hogy mennyi minden volt ebben az időszakban. Móricz 1942-ben halt meg. Ha visszafelé nézzük a huszonöt évet, és 1917-től nézzük, hogy mi minden történt vele, számba venni se egyszerű.
Életének, életművének legfontosabb kérdései, területei: Népi vagy modern, vagy mindkettő? Móricz és az első világháború, és a Tanácsköztársaság, és Trianon. Móricz és Ady, Babits, a Nyugat folyóirat, majd a Kelet Népe. Móricz és a zsidóság. Móricz és a népiek.
Lehazaárulózzák, szeméremsértés elleni pert indítanak vele szemben.
Nem szobairodalmár volt, járta az országot, az elszakított országrészeket. Ott van a nagyrévi arzénes per tárgyalásán.
Zaklatott, kanyargós magánélete volt. Az első felesége öngyilkos lett, a másodiktól elvált. Aztán jött, ott volt Magos Olga, őt követte Csibe, akit nevelt, majd akitől fia született.
És közben rengeteget dolgozik, ír, újságot szerkeszt. Folyamatosan harcol a pénztelenséggel.
Szilágyi Zsófia egy nagyívű pályaképet rajzol. Mindeközben megerősítést kapunk, hogy olvasnunk kell Móriczot, egy nagy író jelentős műveit.
Láthatunk egy magatartás-mintát is. Móricz sosem tért ki a társadalmi problémák elől, fölvállalta azokat, szolidáris volt írótársaival.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)