Neked mit jelent a szeretet?

Vass Sándor az I. Magyar Speciális Független Filmszemlén megosztott első díjat nyert a Neked mit jelent a szeretet? című riportfilmmel.

      Ezúton is gratulálok Sancinak. Büszke vagyok rá, és örülök, hogy nyolc évig közvetlenül is figyelemmel követhettem az életét.

        Sanci mozgásfogyatékos, akinek a beszéd is nehézséget jelent.

        Ez a film azonban önmagáért beszél.

      A szociális területen végzett munkám hasznosulását illetően sokszor vannak kétségeim. Vass Sándor (Sanci) példája is bizonyítja, hogy érdemes.

Cipeled a reményt

Van, amikor a suttogás
is hangosan szól,
mikor néven nevezed
a rosszat, nevén a jót.

Mások mögött
látod, alakoskodás
a szavakban, érzed:
nem szűnő hatalmi vágy.

Örömöd hangos, mikor
meglátod a hajnali fényt,
és már tudod,
hogy a napod miért.

Éltető erőd,
a hit benned él,
napról napra cipeled
magaddal a reményt.

Kemény Zsófi: Nyílt láng használata

- anzix 1. a Librinél 2015-ben megjelent Kemény Zsófi: Nyílt láng használata című kötetéből -


 "Csak felnövök végül, már majdnem
a teljes súlyommal nehezedem."
(Felfürdés)

x x x

'A befektetett érveim épp kamatoznak."
(Szív és érv)

x x x

"Ma este én mindent megteszek érted,
és te is mindent megteszel,
hogy ne tegyek meg érted semmit,.."
(Az éjszakai életről)

x x x

"... eltévedni egy tévúton,
és rátévedni egy helyesre.)"
(Hamisítás)

x x x

"Ugyanaz a napsugár olvadt az arcunkra:..."
(A kertben, korán)

x x x

"Már tudom, mit kell szépnek tartanom."

"A kapaszkodók együttmozgása vagyunk,..."

"A belém zárt hangok neked szólnak,..."
(Nem komoly)

x x x

"Itt vagyok, teszem a dolgom,
ne szólj bele "az érdekemben"..."
(Hagyjál)

x x x

"... a bűntudatunk ma a lábtörlőn alszik."
(Rénszarvasos)

Martfűi levelek

Kedves Barátom,

megdöbbenéssel olvastam Esterházy Péter írását az Élet és Irodalom 2015. október 02-i számában, A szép, csöndes idő és a szó. Ez a göteborgi könyvvásárra írt beszédének írásos változata.

            Ebből derül ki, hogy Esterházy azért nem bírt ott lenni a könyvvásáron, mert beteg, hasnyálmirigyrákja van.

            Aztán akadt egy ember - aztán több is – aki elkezdett ezen csámcsogni, kétségbe vonta az írónak a betegségére vonatkozó állítását.

            Hihetetlen. Mintha egy hasnyálmirigyrákkal lehetne viccelődni, kamuzni. És ezt a cikket egy magyar napilap, a Magyar Hírlap 2015. szeptember 26-i száma közölte is.

            Erről eszembe jutott egy néhány évvel ezelőtti esetem. Valamelyik netes oldalon leveleztem egy hölggyel, aki érdeklődött felőlem, kérdezgetett rólam. Amikor megírtam neki, hogy járványos gyermekbénulás miatt kerekes-széket használok, az volt a reakciója, hogy ezt bárki mondhatja. Hát igen. Merő viccből szokott az ember magának vállalni életre szólóan egy kerekes-széket.

            Arról, hogy Esterházy ebben a beszédében – írásában – fontos dolgokat, kérdéseket vet föl, szó se essék. Pedig talán inkább ezekről kellene szólni, értelmesen vitázni.

            Barátom, mi lesz ennek a vége? Milyen mély a mélység kútja?

            Ebben az őrült szédületben búcsúzok most.

Üzenet - 121.

Könnyen lemondunk arról, amit nem vagy rosszul ismerünk.

Üzenet - 120.

Az üzenet legtöbbször ahhoz nem jut el, akihez a leginkább kellene.

Napló

Az idei nyár szörnyű volt, már-már élvezhetetlen.

            Egyrészt a forróság miatt. Hetekig volt közel negyven fokos hőség. Ilyenre még nem emlékszek.

            Másrészt nagyok a közéleti, kulturális és ismeretségemben a veszteségek. Elhunyt Fejes Endre író, Pószler György irodalomtörténész, Karátson Gábor író, festő, Czeizel Endre orvos, genetikus…, János bácsi, Marika néni…

            Haláluknak alig-alig volt visszhangja.

x x x

Nehogy azt higgyük, hogy a migránsok problémái új keletű problémák.  Oriana Fallaci olasz író, újságíró több mint tíz évvel ezelőtt megírta, hogy baj van, baj lesz, Kertész Imre szintén közel tíz éve… Senki nem figyelt rájuk, a politikusok a legkevésbé.

            Egy évvel ezelőtt még inkább lehetett tudni, hogy baj van, baj lesz… Senki nem törődött vele.

            Most meg úgy teszünk, mintha derült égből villámcsapásként érne bennünket ez a probléma, ez a krízis.       

x x x

Most azt hisszük, hogy a mai Magyarországon a migránsok a legnagyobb probléma. Nagy probléma, még csak azt sem mondhatnám, hogy a súlyának megfelelően beszélnének róla, foglalkoznának vele, de…

            De volt, van ekkora felhangja, hogy ötszázezer hazánkfia ment el feltehetően véglegesen az országból. Ha csak ideiglenesen, az a jobbik eset.

            A Questor-károsultakon kívül érdekel még valakit a Questor-ügy?

            Érdekel valakit az érintetteken kívül, hogy éppen most rajzolták át a felsőoktatást, a kormányzati struktúrát?

            Kit érdekel, hogy az állami földvagyon jelentős részét éppen most készülnek „kiárusítani”?

            Kit érdekel …?

            Majd évek múlva csodálkozunk, hogy nem is gondoltuk volna… 

Ismerős Arcok: Szívemben tudlak

Takáts Eszter: Velem mindenki csak szakít

Bon Jovi: Hallelujah

Csak nézel

Ahol pénzt osztanak,
sorban állnak,
ahol pozíciót,
ott még inkább,
ahol ételt osztanak,
korgó gyomor muzsikál.
A szégyenlős lemarad,
nem neki áll a világ...
Csak nézel,
hová kerültél,
van, ahogy van,
ide születtél.

Kerge Gyuri

                                                           Erdő közepén

                                                           a mókus suli.

                                                           Jön már

                                                           Kerge Gyuri.

                                                           Megint elkésett,

                                                           pedig nem

                                                           használ féket.

                                                           „Rövid volt

                                                           az éjszaka,

                                                           hosszú az este”,

                                                           mondta hebegve.

                                                           „Nincs mentségem,

                                                           a szerelem

                                                           nagy vétségem!”

                                                           Erdő közepén

                                                           a mókus suli

                                                           megélénkült,

                                                           ahogy jött

                                                           Kerge Gyuri.

                                                           „A szerelemről

                                                           mesélj!”,

                                                           hosszan kérték.

                                                           Kerge Gyuri

                                                           fejét törte,

                                                           hogyan fogja

                                                           rövidre.

                                                           „Rövid a mese,

                                                           nagy volt a tál,

                                                           mogyoróval tele.

                                                           Mire elfogyott,

                                                           mire elaludtam,

                                                           reggel lett…”

                                                           A mókusok ámultak,

                                                           Gyurinál az ész,

                                                           nem ők az okosak.

Utóirat: Ez a versem jelent meg Az én mesémet adom neked című meseantológiában, amelyet ma mutattak be a Petőfi Irodalmi Múzeumban. Sajnos - szándékom ellenére - nem lehettem ott.

Új irányok

Volt itt ájulás,
volt itt ámulás;
új hitek, új elvek,
nincs válasz...
De kérdezzetek!
Hiszitek, majd ők...
Keressétek a választ!
Mindenek 
mögött a nők.

Üzenet - 119.

Kísértés esetén az egyik lehetséges magatartás: megadjuk magunkat.

Széljegy - 71.

A migránsok ügyében már sok mindent leírtak, elmondtak, meg ezeknek az ellenkezőjét is. És ezen belül butaság butaság hátán. Egy kis csönd nem ártana annak érdekében, hogy végiggondoljuk a következő mondatot.

x x x

Szükség- és kényszerhelyzetek vannak. Egyértelműen látszik, hogy a probléma megoldását sem az Unió, sem az uniós országok politikusai nem látják, sem nálunk nem látja senki.

Jobb híján csinálunk ezt-azt, ragaszkodunk a szabályokhoz, változtatjuk azokat. A probléma pedig marad.

x x x

Arra mindenképp jó ez a kialakult helyzet, hogy ne kelljen másról beszélni (felsőoktatásról, egészségügyről, földkiárusításról, szegénységről…).

 

Üzenet - 118.

A költő minden nőben Aphroditét keresi és szereti.

Még fáklya is lehet

- ajánló sorok Kemény Zsófi Nyílt láng használata című verskötetéhez -

Már a kötet címe sem szokványos, olyan fiatalos: Nyílt láng használata.  A cím kifejező is, ezek a versek égetnek, ahogy a tűzhöz is érünk, felszisszenünk.

            „Meg kéne világosodni hirtelen,

            mint egy nem tervezett mozdulat.

            A fájdalom, mint a só, mindenbe kell,

            ezért is jó boldogságra a fájdalomcsillapító.”

                                                           (Felfürdés)

            A kötet megjelenésekor Kemény Zsófi még csak huszonegy éves, vagyis a versek többségének keletkezésekor húsz sem lehetett.

            „Korszakot alkotok magamnak, …”

                                                           (Szív és érv)

 Ilyet csak egy nagyon fiatal írhat, fiatalsága minden öntudatával. Már-már szemtelenül pimasz a megállapítás, de igaz.

            A lényeglátó tömörség összefügg a slammerkedésével is, tizenhét éves kora óta járja az országot. Volt szerencsém látni és hallani. Ezek a fiatalok tényleg tudnak valamit, a szókimondásuk irigylésre méltó. Egyik legismertebb, legtehetségesebb képviselőjük Kemény Zsófi. Költő, író és nem utolsósorban slammer.

            Ezt írja a Szövetség című versében:

            „Úgysem volt semmi mindig így,

            Tudjátok minden csak kialakult.”

            A kötet egyes ciklusainak nem címe van, hanem a címet helyettesítő bevezető gondolata:

Irigylem magam, veszettül irigylem,

mert előttem még ott az „annyiminden”

Ne hagyd magad, ne hagyd magad,

csak ha szeretnéd hagyni

Minden este, mindenestül

            Ideképzellek, hogy segíts elaludni,

            persze nem segítesz

            Kicsit megsértettél,

            mikor utoljára nem beszéltünk

            Nem savanyú a citrom,

            csak rosszul eszed

            Az utolsó ciklus bevezető gondolatával mondhatjuk, hogy nem a mai világunkkal van baj, hanem azzal, ahogyan éljük.

            A legtöbben, akik olvashatjuk Kemény Zsófi kötetét, a Nyílt láng használatát (Libri Kiadó, 2015.), már nem leszünk olyan fiatalok, mint a költő, de a versek hatására okosabbak, szenvedélyesebbek még lehetünk.

Remény

Gyógyítóerő
a hit, út a reménynek,
ezért szól ének.

Napló

Megjelent a KSH kiadványa, A fogyatékossággal élők helyzete és szociális ellátásuk a 2011. évi népszámlálási adatok alapján. A kiadványból levont következtetések szerint lesújtók a fogyatékossággal élő emberek életkörülményei. Pedig ebben még nincs -- nem lehet -- benne a 2010-t követő kormányzati intézkedések, jogszabályi változások hatása, amelyek a sérült embereket érintették. Szóval rosszabb a helyzet.

x x x

A héten 92 éves korábban elhunyt Fejes Endre író. Feltételezem, hogy sokakban a hír hallatán tudatosodhatott, hogy egyáltalán még élt.

            Ma még nem tudni, hogy az elmúlt tizenöt évben, visszavonultságában írt-e még vagy sem, maradt-e valami az asztalfiókban.

            Meghatározó élményeim fűződnek az írásaihoz. Az első ilyen élmény a Rozsdatemető olvasásakor ért. Ma már tudom, hogy a hábetlerizmus ma van csak igazán.

            Az utolsó ilyen élményem A fiú, akinek angyalarca volt című regényéhez kapcsolódik.  A kötet 1982-ben jelent meg, de én csak most olvastam három évvel ezelőtt. Levegőt alig kaptam, egy nagyregényben megírta a nyolcvanas évek elején, hogy milyenek leszünk évtizedekkel később. Mintha már akkor többet tudott volna a mai Magyarországról, mint mi akik a jelenben élünk.

Suhanás

Suhan az árnyék
lélekölő napokon,
suhan arcokon.